Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)
1976-07-09 / 28. szám
HERCZEG FERENC (Folytatás a 2. oldalról) télynek, örvendett. Amit ő a- Kan„ az parancs von, amit kijelentett, az orákulum mit irt, az maga a töaély. Varázsige volt a neve amely nyit és zár. "He rezeg!” — mondták és a morajló titkári szobában csönd lett. — "Herczeg” — lihegte a telefonos és a munkatárs kezében megremegett a kagyló. — “Eredeti Herczeg novella!” — loibogtatta a kéziratot Pogány olyan örömre gyulladtam mintha főnyereménnyel húzták volna ki a sorsjegyét. “Herczeg, Herczeg” — mondogatták kicsinyek, nagyok és gondolatban meghajtották magukat a Hidegkúti-villa felé, amelyben az “Író-fejedelem” lakott. “Láttam a kocsijában!”, — “Láttam a színházban!”, — újságolták,; mert megemlítésre méltó esemény volt az is, ha látták. Nem voltam a Budapesti Hírlap belső munkatársa, de főként ott jelentek meg cikkeim, novelláim és folytatólagos regényeim. A szívesen látott külsők közé tartoztam, akiknek Nadányi Emil kiadóhivatali főnök esetenként 30 pengőt fizetett, kelletlenül és ingerülten, amikor Bethlen Margitnak és lomunkatárs kollegáinak ugyancsak a “vonal” alatt megjelenő Írásaiért 200 pengőt folyósított lázas buzgósággal. — "Emi akarok” ciniü regényem megjelenése után néhány héttel az a parancs érkezett Herczelgtől, hogy az én nevem nem szerepelhet többé a lapban. Az intézkedés nem lepett meg, vártám azt attól a pillanattól, amikor megtudtam, hogy Herczeg Pannonhalmára utazott, hogy a főapát vendégeként, zavartalan munkálkodással töltsön el itt néhány hetet, lsméteien érdeklődtem Pogány Bélánál, hogy nem kapott-e Herczegtől valami rám vonatkozó utasítást. Pogány Béla még nem tudta, hogy regényem minő vihart kevert fel Győrött. Napok alatt többszáz példányt adtak el belőle a győrb könyvkereskedők. Az ifjúi indulatok füzével Írott regényemben elfeledtem álcázni ugyanig a győri milliót, amelyből történetemet s hőseim egy részének alakját merítettem. Amit Írtam, az nem volt azonos a valósággal, de sokban hasonlított hozzá. “Az emberélet útjának felén, nagy sötét erdőbe jutott és az igaz . ( , útat nem lelő” főhős kíméletlenül szigorú rajzában sokkal toibb tuizássai vádoltam önmagamat, mint azt a városi Közéletet, melyet aljegyzőségem idején ismertem meg. A győri társadalom túlnyomó része helyeslő tapssal, gratuláló levelek özönével tudatta velem aföllötti örömét, hogy sok mindenről irni mertem, amiről a szubvencionált sajtó diszkréten hallgatott. Bírálatom őszinteségétől, nem rettentett el a főispán,i tekintély, sőt az, államtitkári, meg a miniszteri sem. — Nem tagadhatom azt, hogy a közéleti alakok rajzánál valóságos személyekre gondoltam, j de súlyosan tévedtek azok a | leskelődők, akik regényem! nőj alakjaiban kulcsregényszerü azonosságokat kerestek. Jól ismertem a győri főispánt és tudtam, hogy a róla metszett szatirikus rajzot nem veszi majd elnéző mosollyal tudomásul. A Tisza-korszakban számottevő tagja volt a Munkáspártnak, hosszú éveken át képviselőtársa Herczeg Ferencnek. — Nem tartottam valószínűnek, hogy kardja elé akar állítani, mint közéletünk egy sok kai kimagaslóbb szereplője tette, de bizonyosra vettem, hogy megtorlásom érdekében nem hagyja kihasználatlanul azt a ( Kedvező körülményt, hogy poh’uK.ai baratja és a kenyerem1 nagyobb részét biztuwu-e» iap vezére, Győr közeiében tölt néhány hetet, ö maga egy szóval sem fog vádolni engem, azt majd elvégzik kiosztott szerepük szerint a Herczeg, tiszteletére rendezendő estély! résztvevői. Lelhet, hogy a főispán még védelmébe is vesz, afféle megjegyzéssel, hogy zöldfülű kölyök vagyok, akinek a kijelentéseit nem szabad komolyan venni. Korholni fogja azokat, akik nem olyan elnézőek, mint o és sajnálkozását fogja nyilvánítani afölött, hogy az általános felháborodást nem sikerül lecsillapítania. Vártam valami ilyesmit és miután eltelt néhány hét, sőt Herczeg visszaérkezésének hire is megjelent már a lapban, azt hittem, hogy elmúlt, fölöttem a vész. — Megjött, — fogadott Pogány, íróasztala mellől reám vetett résztvevő tekintettel', amikor egy újabb kézirattal kerestem fel. — Mi jött meg? — kérdeztem csodálkozva és már eszembe se jutott a korábbi aggodalom. — Herczeg ma felhívott tele(fonon és közölte, hogy te többé nem írhatsz a lapba. — Ebbe nem nyugszom meg —feleltem elképedve, bár az következett he, amit vártam. — Beszélj Herczeggel, hívd fel telefonon. Ezt tettem és a hangom, miután az inas megkérdezte és be jelentette nevemet, a telefonkagyló meghitt közelségéből kérte Herczeget, hogy legyen szives engem fogadni ő rendkívül szívélyes volt, és kedves kollegájának nevezett. A hangjában volt valami hasonlóság azokéhoz, akiket bűnösségük tudata tesz túlzottan szívesekké áldozatukkal szemben — Azt mondta, hogy örömmel vár délután 3 órára a Tudományos Akadémián, és meg sem kérdezte, hogy miért akarok vele beszélni. Aztán alig helyezkedtünk el egymással szemközt az j Akadémia kis üléstermének i hosszú asztalánál s éppen csak ! elkezdtem' a mondókámat. a szavamba vágott: — Győrött ön ellen óriási a felháborodás. — A főispán . . . —- Szó sincs róla. Éppen ő volt az, aki védelmébe vette önt. Vendévé voltam teán. mikor a gvőri társasáé számos tavía is nála volt. Előkelő urak. Winnipeg, Man. 1976. julius 9. meg hölgyek panaszolták el ... — Hölgyek is?-— Főként urak, de néhány idősebb hölgy is — mosolyodott el ő. — Általános az a vád, hogy ön vezető személyeket és ismert hölgyeket páUengérezett ki regényében. — Hölgyeket nem! — En a paniaszoK valódiságát nem Piramaitam el, hiszen én nem is olvastam a kifogásolt regényt. Tudomásul kellett ven nem azonban, hogy az egész vármegye bojkottmozgalomra készül a Budapesti Hirlap ellen, ha továbbra is közli az ön Írásait. A Budapesti Hírlapot uj szellemben, uj munkatársi gárdával és óriási áldozatokkal sikerült végre felemélnünk eddigi elesettségéből és visszahódítanunk elpártolt előfizetőnk ( nagy részét. Mindezt tönkrej tenné, ha a lap ellen egy vármegye egész társadalma indítana bojkottmozigalmat. Ez bizony a lap bukását eredményez hetné és sok kitűnő Írót, meg újságírót tenne kenyértelenné. Önnek is be kell látnia, hogy ezt nem> engedhetjük és meg kell nyugodnia abban, hogy irásait nem közölhetjük mihd-7 addig., inig el nem múlt a győriek haragja. — Nem a győriek haragszanak rám, csupán egyesek a győ riek közül. Ezt levelek tömegével bizonyíthatom. — Ismétlem, én a regényt nem olvastam és ezért a győri panaszokra vonatkozólag nem is nyilváníthatok véleményt. — Alkalmazkodom kell azonban a zok'hoz a tényékhez, hegy a lapot ön miatt bojkottmozgalom fenyegeti. Ami önnel történt, nem az első eset az irodalomban. A legtöbb iró átment valami ehhez hasonló eseten. Pályám kezdetén én is. Minden csoda három napig tart. Várja ezt ki türelemmel. — De hogyan? Nagy úr, hogyan — szerettem volna kérdezni. (Folytatjuk) Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RACSM.4NYBÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorió ügyvéd, közjegyző, új címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. ,- felé mentem, az ő támogatásáj vai, valami undorító zöldes fá! tyol vonult el egy pillanatra a szemem előtt s abból egy szálas pincértől támogatott vékony fiatalembert láttam kiibontakoz ni: arca barázdált, zjöldesibarna mint egy kéthetes kuláké. Egy tükörben láttam meg saját magiamat: arcom lebarnult mindenféle széltől s puhaságába bevágódtak rajta az első érdesebi) vonások: a férfikor,. Irtózatosan hosszú és kimerítő alvás után ébredtem fel a koromsötét, teljesen zárt kabinban. Amikor, felmentem a fedélzetre, a szél egy pillanat alatt kifújta a fejemből a kábulatot. A Joni-tengér téli széllel és szürke éggel fogadott ibennlünket. A fedélzet építményei miatt csak a horizont egyi részét láthattam, de amikor 'reggeli után felmentem a dohányzószalonlba, olyan látvány várt, amit sokáig nem felejtek el. Az asszony ott ült tegnapi helyén az ablaknál, a cigarettafüst kék glóriájában , félig; rá- l rajzolódva az égre és a szürkészöld vízre, amelyre teljes su-ISMERETLEN ASSZONY IRTA: IJJAS ANTAL. Nem találkozom tjölbbé már vele s nem tudhatom meg róla, hogy ki volt. A Trieszt felé induló hajóra egy napig kellett várnom Pireuszban s mivel ilyen rövid időre nem érdemes sehol megszállani, árván csavarogtam az utcák útvesztőiben, ahol hideg s fullasztó szél járt: tél volt s a mélyen, szinte haragosan 'kéklő görög ég alatt napsütötte, vakitó mészpor-felhők keringtek az attikai sikság Ihlüvös szelében. A hajóutaknalk ez állomása már kapu Ázsia, Afrika exotikiuimához. Itt láttam először nagyobb számban kínaiakat: arcuk kőből faragott mongol mosolyával lépdelnek a kikötői városrész utcáin. Rajtuk kivüj rengeteg még: itt a néger és orosz. Alighogy beérkezett a hajóm már rajta is voltam és elhelyezkedtem a vaklitóan fehér lakk és tündöklő réarudalki jóleső, tiszta pompája között: a trieszti társaságnak ez a gőzöse jelentette számolmra Európát a hosszú és fárasztó balkáni csavargás után. Átöltöztem lés felmentem a kabinból a dohányzó szalonba, amely félméternyire a fedélzet felett épült s a roppant üvegablakai egy kesekny terraszfélére és a tengerre nyíltak. Itt pillantottam meg1 először az Idegen Asszonyt: egyik üveg lap előtt ült fázósan összeikuprodva egy karosszékben a hideg, ólmos fényiben. Künn hűvös szél fújt az alkonyatiban s roppant kormos teherhajók óríásá darui dolgoztak az átrakodásnál. Közben förtelmes szirénajelzések sikodtottak át a vas, szénpor és olaj szennye s a hajó minden atomja felett. De az ő arcéle tisztán rajzolódott hele a napnyugta violaszinü hamvába: ott ült és cigarettafüst homályos felhői szállongták körül. Akikor azonban csak egy pillan- j tást vetettem rá, jobban érdekelt a hajóknak, mólóknak és S a partnak megmozduló majd az ablakok előtt himhálódzva el-1 vonuló képe s Pireusznak az | estében felragyogó lámpásai. Mikor nálunk is feltündöklöttefc a lámpák, elkezdtem válogatni az asztal folyóiratai, nya- j raláisi és utazási prospektusai. között. Azt hiszem, az Ost und ! West” német folyóirat gótbetüs hasábjai és komisz barna kliséi • felett nyomott el az álom. Legalább is ezt pillantottam meg magam előtt, amikor felrázott a pincér: a kimerültség, a meleg a vakító, fárasztó fény és a kényelmes bőfkarosszék elaltattak, ami igen illetlen dolog lehet ilyen hajók szalonjában, A hatalmas helyiség egészen üres volt már, engem is vacsorám hívtak, de az én gyomrom undorral és émelygéssel volt tele, nem kellett a vacsora. A- I mint az álmosság mámorától és j a hajó ingásától támolyogva ki- I lyával ráfeküdt a bóra. A bóra nem korbácsolja fel a vizet, mint más szelek, hanem lenyom ja. A 'hullámok lassan emelkedő és süllyedő óriási felületekben gördültek velünk szemben, szinte a tenger felemelkedő és, alászálló lélekzetvételének látszották ezek az élő, óriási lapok. Az asszony pedig rámtekintett és én megláttam arcát: tökéletes és alacsony1 homlokát, súlyos és gőgös szemöldökét, kemény, görögös metszésű orrát, legkevéisblbé' kicsiny, le annál hatlározottaJb rajzu száját és széles, márványból faragott állát. Szemhéja nehéz volt és sötét s ama súlyos és ferde pillantás, amely alóla ért, oly nyílt és tiszta volt, akár a nappal, sötét, cinikus és kétértelmű mint az éjjel, édes és érdeklődő, m'i'nt az élet, oliyi gőgös unott és fanyar, mint a halál. Egyetlen pillanatig tartott az egész mert felállott egy széiesvállu, magas fiatalember, bemutatkozott és mosolyogva kérdezte, jóL folytattam-e tegnap este itt megkeizdett alvásomat. Azután leültetett az aszszony közelében s szinte kéretlenül kiadott magából mindent, ami benne volt: kellett neki egy médium, aki hallgassa. Bécsi fiatalember volt. Ottó Wíirz, Indokinából jött, ahol egy nagy fakitermelő cég szolgálatában állott, — “mert igen, a francia kényelmes s nem szeret kimenni, különben is a franciáknak csak a szemetje kerül a gyarmatokra”, pedig higyje el, mein Herr, aranybánya az és el seim képzeli milyen modern már: tessék elképzelni hogy a világháború óta villanylámpák égnek a hindu hálványtemplomokban, a városoknak amerikai arányú sajtójuk van és azonfciivül a choloni börzén dühösen tombol a hossz és bessz, igen, leginkább rizsiben, de okos ember nem megy oda, se Makaóiba, ebbe a borzalmas portugál kínai játékbarlangba, mert uram, ahova a kínai beteszi a lábát, ott fü nem nő, á... azért szó se róla, megbecsülik a fehéreket, ha dolgoznak. Ö is hatalmas kínai vállalkozó szolgálatában irtott erdőt, háromszáz kulival, két éven át, mocsarak, kígyók, forrósáig és láz között, de meg is van az eredménye, az öreg tisztességesen meg is fizette és mégegy: európai embernek fogalma sincs arról, milyen vastag, fénylő, puha meleg selymekben ült a vén — úgy rémlik Cseng ,Fu — az Íróasztal és írógép előtt, mintha vastag szövetté szőtt, szintjátszó, sötétkék és drágakő-ruhát viselne. Ezen a módon szórakoztatott engem Otto Würz, néha kérdezett és majdnem megölelt, amikor megtudta, hogy jártam már Bécsben s azelőtt 'Ottakaringben laktam. Az ő menyasszonya ils ottakaringi leány és lóhet, hogy a többiekkel együtt várja majd őt Triesztben. Közben a hullámok szürkén és konokul vonultak el szemeink előtt. Az asszony pedig j ott ült füstbe, gőgbe és né|ma-; ságiban burkolózva, éreztem, hogy hall és hallgat minket és látszott rajta, hogy unott, beteg, sovány, gőgös és boldogtalan. Pedig gazdagnak látszott. A következő napok, késő délután, szakadó esőiben értünk a kormos és komor trieszti kikötőbe, az isztriai hegyek alá. Mind a fedélzeten voltunk a szél és eső ellenére is. A derék Ottó Würtz nem hírt magával, mikor a kiszállásnál megpillantotta szeretteinek csoport ját, köztük Hilde Helmet is, -Hilde Helmet, akiért eljött a világ túlsó' feléről és Szaigon óta várt sokezer kilométeren keresztül. Hilde Helmet, akinek olcsó germán szőkesége, mint kenyereslány, minden bléc'si kávéháziban megtalálható.' Más várakozó csoport nem volt s az idegen asszony, aki mozdulatlanul nézte a partot, valami ösztönösen gyámoltalan gesztussal kapaszkodott a korlátba. Őt nem várta senki és én visszavontam előbbi gondolatomat, amivel lekicsinyeltem Otto Würzöt; hiszen őt ujjongva várja Hilde Helmet! Nyárspolgá ri életük lesz és öt-hat gyermekük, köztük égy szálas, szélesvállu Otto s egy sárgásszőke Hilde, ami gazdagabb élet, mint az övé, akinek — szegénynek— nincs mása, mint cigarettái füst je. Nem búcsúztam el Otto Würz tői, mert, irigyeltem Hilde, Helm miatt. Igyekeztem másra gondolni s a gondolataimat erőszákkal pózoltam cinikusakká: mikor egy drótkötélköteg súlyos karikában vágódott le a mó lóra s egy hajóslegény megszédült puszta szelétől, megjegyeztem' magamban, hogy a hajókötéltől leütött atya halála nem irreális. Triesztben töltöttem' az éjszakát s másnap a gyalázatosán rossz reggeli kávé mellett azt olvastam a helyi lapban, hogy még. az éjszaka felfedezték egy idegen hölgy öngyilkosságát. Megmérgezte magát. Kíváncsiságból elmentem és megnéz tern; az Idegen Asszonyvolt. Csák én sejtem, hogy azért lett öngyilkos, mert valakinek, férfinek, vagy nőnek, várnia kellett volna és nem maradt utána semmi más, mint hamis neve és kicsiny csomagja. Békesség tegyen a szivével! VASÁRNAPI LÁTOGATÁS IRTA: FRÁTER LAJOS INagyon szeretett aludni, de ezen a vasárnapon korán ébredt. Rögtön az ablak felé fordult, bár tudta, hogy ez nem helyes, mert akkor elfelejti, amit álmodott, pedig most olyan szépet álmodott, ami sohasem lehet más, csak álom. — ó, hogy szakad az eső — sopánkodott —, nem vehetem föl az új ruhámat, hogy az első nap megázzon ... — És erre mérgesen, annyi fájdalommal, hogy sirni tudott volna, magárahúzta a takarót egészen a fejebúbjánig, hogy ne lássak kint az égszakadást. Nagyon kellett ez a ruha. A másik, amelyet állandóan hordott, kifényesedett, megkopott, már folt is bújt a szövet alá. Bár ez sem szégyen, inkább foltosán, mint rongyosan, szokta mondái az anyja. De íbiszen eleget dolgozik a kenyérért, éppan idsak a kényért, legalább ez az öröme legyen meg: egy- új ruha. Nem esett ugyan jól előleget kérni, nehéz lesz lekoplalni öt hónapon keresztül, de legalább nem kell szégyenkeznie, ha ímeg hívják valahová. Végre is fiatalember. Nem lülhet mindig otthon. Nehéz volt a isz|övetet is kiválasztani: a színét, hogy elmehessen henne akárhová. Igaz ság szerint fekete ruha kellett volna, de nyáron nem lőhet feketében járni. Úgyis olyan ritkán megy el valahova. És most itt van ez a lány! ... Rendes lánynak látszik. Ma délután föl- 1 megy ,hozzájuk. Először. Tulajdóképpen ezért csináltatta a ruhát is. Rendes család, nem nézik ki, mert nem partiképes, mert kicsi a fizetése és ebből még az anyját is el kell tartania. Családfönntartó. Talán évek múlva, ha nagyobb lesz a fizetése, vagy ha meghal ... Nem, nem! Csák éljen! ő csali olyan lányt vesz el, aki szereti majd az anyját is ! Mennyit kínlódik, dolgozik rá. Ebben a szakadó esőben is kint járt a piacon, hogy ebédet főzzön, pedig az anyja nem eszik, csak csipeget. Azzal lakik jól, ha fia farkasétvágyát nézi. (Most újra az ablakra nézett. Vakitó csillogással zuhogott be a nap. — Kiderült! Kiderült! — ujjongott és fütyülve ug,rott ki az ágyból. Bement a konyhába. Kiszedte a cipőtisztókefét és pasztát. Bizony már cipő is kelj lett volna másik. Ennek már ! repedezik a bőre. De a talpa, ■ sarka jó. Majd lesz valahogy, j Tíz óra van, mündgyárt itt lesz a ruha .... Kopogtak. Az anyja állt szuszogva, szivére szorított kézzel az ajtóiban,. — Jaj, fiam, nem bironi már az emeletet! Fogd meg, milyen nehéz ez a kosár. Minden sarkon megálltam, de így is alig tudtam hazajönni. Soká jöttem, úgy-e? Hazahozták már a ruhálat? — Még nem. Ugylátszik, az eső miatt ... Az anyja sóhajtozva szedte ki kosarából a burgonyát, húst. Virágot is hozott. — <Nézd, hoztam virágot, fiam. Vidd el annak a lánynak. Apád is, amikor először jött hozzánk, virágot hozott. Nagyon gavalér ember volt, az Isten nyugtassa. Mintha most látnám, fekete ruha volt rajta, piros kravátli meg fehér kesztyű a kezén. Keménykalapot hordott vasárnap mindig, mikor hozzánk jött. Várj csak! Megmutatom, hogyan hajolt meg. Hasznát veheted . Ezzel meg- | nyerheted iám- a leány sízivét. Meg a szép beszéddel. Hát még ha rímet is tudnál! Megboldogult édesapád azt is értette. Olyan szép volt még, most is emlékszem rá: “Idehordanám Kegyednek az egész világot; Fogadja jósziwel e pár szál virágot ...” Gyönyprü, ugy-e?. .. Pedig tudod-e, hogy ez a csokor még szebb! Többféle virág van benne. A fiú mosolyogva nézett anyjára. Anyjáról a virágra. Sárga és piros virágok voltak, sok zölddel. — Ha üzletben veszed, ott nagyon drága és nincs is szivük ilyen szépet adni — magyarázta az anyja és nézte a hatást. Köszönötoi, anyám — felelt a fiú és azon tűnődött, hegy mit csinál majd ezzel a virággal. Pedig szívesen elvinné és elmondaná, hogy az anyja vette, de ki tudja, meg tudja-e érte valaki ezt a nagy szeretetet? —- Meg siem szagolod? Van benne bazsalikom is . . . Persze a ruhán jár az eszed... Megzörgették az ablaküveget. A fiú ugrott az ajtóhoz, kis inas gyerek állt kint. — Netessék haragudni, a szabász, 'beteg, lett és nem lehetett kész a ruha. Talán holnap,< ha nagyon sürgős ... Dermedten álltak mind a ketten. Az anya kezében a virággal, a fiú keze a kiliimcsan. Azután az anya letette a virágot, a fiú meg bement a szobába. Leült egy székre. Szerűiben egy másik széken lógott a régi ruhája. Talán ezt is föl lehet venni. Ha legalább megint esne az eső. Akkor felöltőt vehetne. Úgy is sétálni akartak, legalább látnák, hogy nem gigerli. . . Komoly, dolgozó ember úgysem szívesen pántlikázza fel magát. Kefét fogott. A ruhát az asztalra tette és nékiesett a kefével. Hiába. A fényességet nem lelhet ikifcetfélni. Majd vallani! kifogást mond. Hogy beteg volt, vagy valami mást. Mint az iskolában. Nevetséges! Kifogást kell mondani? Szegény, .mines töiblb ruhája és kész! Akinek nem tetszik, ne álljon vele szóba. Végre ils nem a ruha teszi az embert! De hát akkor mi? Kidsoda ő tulajdoniképpen? E- gész, héten dollgozik. Hossz ciigiairetitákat szív. A színdarabokat csak az újságból isimeri. Bemegy a hivatalba: Kovács, intézze el ezt, Kovács, intézze le azt ... Miniden évben kap egy kis fizet'ésjavítást, az egészből egy' ruha sem telnék. Esetleg tiz év múlva, de már akkor negyvenéves lesz. Talán csoportvezető. Kopottmadrágos, fér desiarkú csoportvezető, két gyerekkel, akiknek tandíj kell és egy agyondólgozott feleséggel. Hogyan lehet ebből kiszabadulni? Dolgozzék szorgalmasam? Viheti valamire, ha ügyes? . .. Ügyes! Peches ember ő. Most is ez a ru|ha. Talán jobb is, hogy nem készült el. A Sors útmutatása ez. Legalább nemi tesz szerencsétlenné senkit. Jobb sorsot érdemel az a lány. Majd jön valaki más .. Az igazat szégyeli megmondani. Hazudni? Nem, hazudni nem fog! Az anyja lassan becsoszQgott egy niagy befőttesüveggiel, ameiybe a virágot tette. Azután a fiára nézett és odacsoszogott hozzá. —- Ne búsulj a ruha miatt, Majd fölveszed a jövő vasárnap. Legalább jól megismered azt a leányt ... A fiú csák állt és hallgatott. — Majd meglátod, fiam, hogy örül majd a virágnak. Csák ne1 mondd meg, hogy én vettem. A fiú ránézett az anyjára, megcsókolta és hirtelen elhatározással a régi ruhájába öltözködött. — Anyám — mondta később, almikor rajta volt már a ruha, —, adjonl papirost a virágnak. MINDEN'ADOMÁNY az ÚJSÁG FENNTARTÁSÁT HOSSZABBÍTJA MEG !! KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 A magyar r.épek őstörténete, I. kötet: $10.00 ” A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 A magyar népek őstörténet, Ili. köt. $10.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság......................................$11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József; A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ........................$ 2.00 Hol van a nyár?.......................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig...................... (elbeszélés) ................................................ $ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) ..............$ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény............$ 4.00 Somogyi: Szúrnirok és magyarok ......................$ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre: Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 ? (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) .. $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ...................... $ 8.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 v ” ő ................................ ” 5 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ..........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként1) 50 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent ‘bank exchange”-t kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA ii 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.
