Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-02 / 27. szám

Ha minket is elfúj a sors zivatarja, Nem lesz az Istennek soha több magyarja A legrégibb he­­megjelenő füg­getlen magyar sajtó Ka­nadában. Az Angol Bi­rodalom legelterjedtebb magyarnyelvű hírlapja, amely mindenkor önzet­lenül védi meg az Ide­genbe szakadt magyar­ság érdekeit és a kana­dai polgárokat megillető Jogokat igyekszik kivív­ni minden honfitársunk számára. "kanadai magyar ÚJSÁG" előfizetési dij egy évre: $12.00, fél évre $6.50. Kanadán kívül egy évre $13.00. Szerkesztő­ség és kiadóhivatal: 210 Sherbrook St, Winnipeg Manitoba, R3C 2B6 Tel.: 772-1112. i Vol. LII. — 52. Évfolyam ABBOTSFORD BROOKS COALDALE CÜPAR DRUMHELLER ESTERHÁZI FENWOOD IRON SPRING FLIN FLON KELOWNA KENNEDY KIPLING LANGRUTH LEASE LESTOCK LETHBRIDGE MEDICINE HAT MELVILLE MILK RIVER MIDDLE LAKE MISTATIM OSOYOOS PENTICTON PICTURE BUTTE PUNNICHY RAYMOND SALTCOATS STOCKHOLM TABER WA.KAW WHITEWOOD KELET MONTREAL — TORONTO — HAMILTON Twenty-jive Cents Per Copy _ WINNIPEG — REGINA - SASKATOON — CALGARY - VANCOUVER Egyes szám ára 25 cent. NYUGAT Coast to Coast CANADIAN HUNGARIAN NEWS Szerkeszti: Nemes Gusztáv, Editori Coast to Coast BRANTFORD BURGERSVILLE N W WATE FORD CROWLAND DELHI GUELPH GALT HAMILTON HUMBERSTONE MALARTIC MONTREAL KITCHENER NIAGARA FALLS OSHAWA PORT COLBORNE PORT ROBINSON RIVER CANARD SARNIA STMCOE St. CATHARINES SUDBURY SYDNEY TILSONBURŰ TIM1SKAMING TORONTO WAINFLEET WELLAND WINDSOR 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 19 7 6 Július 2 péntek "Second class mail registration number 0 0 6 7” An Independent Journal, published every week in the Magyar lan­guage circulating in the ten province of the Dominion of Canada and o I d e s t of all Hun­garian Papers within the entire British Empire. Printed and published at its Office and place of business. 210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6.—Tel.: 772-1112 KANADAI MAGYAR UJSAG (Canadian Hungarian News) {Yearly Subscription $12. | { outside Canada $13. \ »-------------------------------» No. 27. zám. VÉGÉTÉRT A PILÓTÁK ÉS A LÉGIFORGALMAT IRÁNYÍTÓK SZTRÁJKJA Munkába álltak az Into szfrájkolói THOMPSON, Man. — A Uni­ted1 .Steel Workers of America szakszervezet munkásai Junius 16. óta .sztrájkoltak, magasabb bérért, amit az árszalbáljozó bi­zottság niem engedélyezett. Az Inco-telep vezetősége ké­sőbb újaibb szerződést ajánlott a sztrájkolóknaJk, mit a szak­szervezet tagsága szavazással elfogadott, három évi időre. A szavazás eredménye az a­­lábbi volt: mellette 1,126, elle­ne 97. — Nyugat biztonságát veszélyezleli a Sonnenfeldl-terv Deutscher Anzeiger, 1976 május 14. — A bécsi “Presse.” c. lap ismertetil Kissinger ame­rikai külügyminiszter munka­társának, Sonnenfeldt-nek: pá­lyafutását, kinek, hirthedt dokt­rínája a szovjet tömb elnyomott népeit arra biztatja, hogy szer­vesen kapcsolódjanak Moszk­vához. “Helmut Sonnenfeldt Kissin­ger legbizalmasabb tanácsadója a szovjet világot érintő kérdé­sekben. iCsakugy, mint barátja és pártfogoltja, — Kissinger, —• Sonnenfedt is" Németországiban született a két háború közt, iS&6-batt'. iSzfüiteivfei * * * 2'fefey,htt''kád­­dó származása miatt a harmin­cas években kivándorolt az E- gyesült Államokba, 1945-ben katona lett és elnyerte az ame­rikai állampolgárságot, majd mint eleszerelt harcos ösztön­díjjal tanul tovább és a kül­ügyi szolgálat alkalmazottja lett. Kissinger és Sonnenfeldt gyermekkori jóbarátok, New- Yorkiban együtt voltak játszó­pajtások és iskolatársak. Mikor Nixon Nelson Rockefeller ta­nácsát* követve 1968 novembe­rében Kissingert a Fehér Ház külügyi tanácsosává 'kinevezte, Kissinger azonnal felvette Son­nenfeld barátját is a nemzeti biztonsági tanácsba. Henry Kissinger segítségével innen két évvel később a dip­lomáciai szolgálatba lépett át követi rangban,, bár Sonnen­­feldtet az amerikai titkos el­lenőrző hivatal “az állam biz­tonságát veszélyeztető személy­nek” tekintette és ilyenként tartotta nyilván, mivel Sonnen­­feldt az ötvenes években a hi­­vali titok megsértésével bizal­mas adatokat adott át az iz­raeli kormánynak az Egyesült Államok és az arab országok közt folyó tárgyalásokról. Majd mikor 1973-ban Nixon kinevez­te iSomnenfeldtet pénzügyi alál­­lamtitkárrá, az amerikai szená­tus ezt a kinevezést nem. hagy­ta jóvá azzal az indokolással, hogy az 1972-évi (Szovjetunióba szállított gabonaüzlettel Sonen­­feldt 140 millió' dollár hasznot. | biztosított a .Szovjetuniónak, a­­mit az amerikai adófizetőknek kellett előteremteniök. * * * Forrásmunkák az amerikai politika hátterében történő dol­gokról: Gary Allen: Die Insider, Gary Allen: A Rockfeller-papi­­rok. Ismerjük az igazságot: Kis­singer! Beküldte: ÁRGUS—-Párizs. Parlamentben döntenek szavazással a honatyák Háromtagú bizottság javaslata után engedékeny a kormány — Angol és francia nyelvű irányítás egyes québeci repü­lőtereken — Lassan megindult a légiközlekedés OTTAWA. — A federális kor­mány döntését a Quebec tarto­mányi1 repülőterek francianyel­­vü irányítására az angol nyelvű pilóták nem fogadták el és Ju­nius 21.-én reggel sztrájkot kezdtek, azzal a megindokolás­sal, hogy a francia-nyelvű irá­nyítás veszélyezteti a repülőte­reken való le- és felszállást. A federális kormány erre két­tagú bizottságot jelölt ki az ügy kivizsgálására, amit később — a pilóták kérésére — egy Leg­felsőbb Bírósági bíróval egészí­tett ki. E háromtagú bizottság javaslatát terjesztették aztán a feaeráyis kormány elé. A bízott ság, a pilótáknak adott igazat abban, hogy a francianyelvü lé­­gj irányítás veszélyes lehet a fel- ég leszállásnál. Otto Lang közlekedésügyi mi­niszter június 28.-án számolt be a vizsgáló-bizottság jelentésé­ről a parlamentben s azt indít­ványozta, hogy a parlament szavazással döntsön a pilóták és a forgalmat irányítók klözt.i vitában. Ugyanakkor megindult a légiforgalom is, annak: dacára hogy az ottawai kormány csö­könyösen kitart a kétnyelvű irányítás mellett. Az angol-nyelvű irányítók kérték a bizottság harmadik tagjának kinevezését. Kétezres magyar tömeg tüntetett Washingtonban Hét ország vezetői az intlációl tárgyalták SAN JUAN, Puerto Rico, — Kanada, Nyugatnémetország, Anglia, Franciaország, az Egye­sült Államok, Olaszország és Japán vezető állami érfiai há­romnapos konferenciát tartot­tak itt, amelynek legfontosabb pontja az iparban vezető orszá­gokban levő munkanélküliség csökkentésének kérdése volt. A konferencián Kanadát Tru­deau miniszterelnöá, mig, a U.S. A.-t Ford elnök képviselte. — UAUILCU - DltAUILA Románia közeledése a tömbökön kívülálló államok felé kudarcot szenved A Kólómból konferencián csak mini vendég vehet részi Frankfurter Allgemeine Zei­tung. — Bár Románia mindent elkövet, hogy azi u.n. “tömbö­kön kívülálló államok” közé I felvétess« magát, e szervezet állandó koordinációs irodája a j napokban, Algírban megtartott j ülésén elhatározta, hogy egy- j előre nem tárgyalja Románia és több más ország felvételi kérelmét, melynek megvizsgál lását a kólómból esúcskonferen cia előtt a külügyminiszterek fogják végrehajtani. A tömbö­kön' kivülálló államok java el­utasító álláspontot foglal el Ro­mániával szemben, mivel a ro­mánok beletartoznak a Varsói Szerződésbe, ami persze: súlyos akadályt jelent, mégha bizo­nyos különleges szempontokat figyelembe lehet is venni. Fel­tehető, hogy Románia vendég­megfigyelői státust fog kapni, | amint ez már tavaly ősszel is | megtörtént a limai értekezle­ten. Az a hir járja egyébként, hogy a Szovjetunió az elmúlt betek folyamán súlyos szemre­hányást tett Ceausescunak, ép­pen a “tömbökön kivülálló ál­lamok” csoportjába való felvé­teli kérelme miatt. Ez volt a fő oka a Moszkva és Bukarest kö­zött előállott nagy feszültség­nek is. A kultúrkong,resszuson Ceausescu hangoztatta ugyan, hogy Romániának joga van be­letartózni a tömbökön kivülálló államok szervezetébe csakúgy, mint a megemlített 3 ország­nak: Jugoszláviának, Kubának és Északkoreának, — ugyan­akkor azonban nyomatékosan kijelentette azt is, hogy Romá­nia hűségesen eleget fog tenni a varsói szerződésből származó kötelezettségeinek, sőt a töm­ből esetleges feloszlatása után is együtt fog működni jelenle­gi szövetséges társaival. A szovjet-román feszültség egyéb okai közé tartozik a nagy román nemzeti kampány is, a ibesszarábiai területi kér­dés felvetése, valamint a há­rom héttel ezelőtt megtartott szakszervezeti gyűlésen elhang zott kijelentés, mellyel Cea;i­­siesicu a varsói tömbhöz tartozó szövetségeseit “szovjet laká­joknak és talpnyalóknak” ne­vezte. Hivatalos román szervek a román tartalékosók behívá­sát “rutinos intézkedésnek” mi nősítették, bár kétségtelen, hogy a behívásokra hirtelen, kapkodva került sor és azok a külföldön tartózkodó egyéne­ket is érintettek. ARGUS — Párizs. Junius 16.-án zajlott le Wa­shingtonban a C.H.R.R. által rendezett második nagyszabású tüntetés a románt urglsm alá kényszeritett 2.5 millió magyar emberi jogaiért. A Washington-emiékmü kö­rüli hatalmas füves térségen 1 óra körül kb. 2 ezer magyar gyűlt össze, akik autókon, bé­relt autóbuszokon érkeztek oda New York, New Jersey, Connec ticut, Pennsylvania, Maryland államokból. De szép számmal lőttek a távoli Chicagóból, Cle velandból, Pitsburgból és Det­­roitból is. 2 órakor, égő napsütésben in­dult meg a négyessorokba ren­deződött menet zászlókkal, táb­lákkal méltóságteljesen, hogy a Fehér Ház mellett elhaladva a Capitolium lépcsője előtti tér­ségen sorakozzon fel. Nehéz lenne leírni azt a fer­geteges lelkesedést, amivel a tüntetésen megjelent 6 képvi­selő és Buckley szenátor nagy­szerű beszédeit fogadták. Min­­egyiik szónok mélységesen, el­ítélte a román kormány jogta­lan, elnyomó és az Egyesült Ál­lamok kormányának “detent”­­es politikáját s Ígérték, hogy a megjelenni nem tudó, de velük egyetértő képviselő és szená­tor társaikkal mindent el fog­nak követni, hogy mindaddig ne hosszabbítsák meg a “most favored nation”, statussal járó vámkedvezményt, amíg vissza nem adják a magyaroknak, né­meteknek és a többi nemzeti­ségnek nemzeti, vallási, kultú­­rális szabadságát és elrablóit kultúrális és történelmi érté­keit. Külön ki kell emelni, hogy H. Helstoski newjerseyi kép­viselőt, , miután személyesen nem tudott megjelenni, a már Ausztriában született magyar titkárnőjét, Miss Novákot, küld te el, aki a képviselő üzeneté­nek felolvasása után tiszta ma­gyarsággal köszöntötte a tün­tetőket és kérte őket, hogy a velek tízezreivel árasszák el a képviselőké t, szenátorokat, mert csak igy várható a Kong­resszus helyes állásfoglalása. Ahogy az amerikai, magyar és székely himnuszok eléneklé­­sével kezdődött ez az igazán lelkes, fegyelmezett, impozáns tüntetés, úgy azzal is fejező­dött he. A résztvevőket büszke, fel­emelő érzés tölthette el, hogy az emigráció 31. évében az A- merikába szakadt magyarokból még nem veszett ki a lelkese­dés, h'kzájuk fajtájúi iaánkl kö­telességérzet, s munkanapon, anyagi áldozatot és fáradságot nem kiméivé, ilyen szép szám­ban mentek el és tettek hiteit magyarságuk mellett. Minden elismerést megérde­melnek a C.H.R.R-ben tömörült fiatal magyarok a tüntetés pél­dás megrendezéséért és lebo­­nyolitiásáért, de különösen, a­­zok a szép számmal jelen volt idősebb magyar asszonyok, a­­kik fiatalokat és férfiakat meg­szégyenítő módon x zokszó nél­kül viselték el a hosszú utazás­sal és gyaloglással járó fára­dalmakat és a nap égető hevét. (Nyugodtan elmondhatjuk, a­­rnint 1976. máj. 8.4ka, úgy i jun. 16-ika is örökké emlékese­­| tes nap marad az Amerikában élő magyarok történetében. | Nem kétséges, ennek, a tün­tetésnek is meg, lesz a. komoly S visszhangja, jóllehet a TV állo­mások most is tüntetőén távol­maradtak. (Kálmán László hely színi felhívására úgy határoz­tak, hogy a következő tünte­tést New Yorkban a TV állo­más előtt fogják, megtartani.) De ez nem elég, még, akkor sem, ha sikerülne a “most fa­vored nation” statussal járó vámkedvezmény meghosszabbí­tását megakadályozni, vagy legalább is bizonytalan időre elnapoltatni. Nem elég, mert a románok nem lévén emigráns tömegük ■—, anyagi áldozatot nem kí­mélve, olyan nagyarányú ellen­­támadásba kezdték a sajtón ke­resztül 'és hamis adatokat tar­talmazó pamflettek .és könyvek szétszórásával, amire még nem igen volt példa, és amit csak hasonló módon lehet kivédeni, vagy legalább is semlegesíteni. De ettől a fajta harctól sem szabad visszariadni, mert 2.5 millió magyar fensmaradása, átmentése a jövő számára o­­lyan nagy tét, ami minden ál­dozatot megérdemel. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. Már tölbször irtunk Draeulá­­ról, aki Vlad néven valóban élt [ és 1431-1476-ig, Havasföld vaj­dája volt. A román történelem- I ben, “Vlad Tepes”, vagyis “Ka­­róbahúzó Vlad” néven emlege­tik, mert a krónikák szerint többezer embert végeztetett ki karóbahúzással. ő magát Dra­­culának is nevezte, ami annyit elent,, mint “Dracu-fia”, vagyis az “ördög ill. sárkány ivadéka”. Ez a vérengző, áruló oláh vajda a magyar történelembe azzal irta be a nevét, hogy 1444-ben a végzetes Várnai csa­tából hazasiető Hunyadi Jánost bálából, mert 1442-ben Havas­alföldet felszabadította a tö­rök uralom alól, elfogatta é& ki akarta szolgáltatni a töröknek. Hogy ennek a vérengző, áru­ló oláh vajdának a nevet ma világszerte ismerik, az Bram Stoker angdl Írónak köszönhe­tő, aki 1897-ben irta meg “Dra­­eula” cimü rémregényét, a­­melynek színhelyéül Erdélyt tette meg. A regényből 1927- ben színdarabot írtak, 1931-tői pedig filmda,rabokat gyártottak, aminek a főszereplője Lugosi j Béla volt. Ezeknek a inai, napig kedvelt vámpir-filmeknek köi­­szönhető, hogy a világi köztu­datában a Dracula név szorosan összeforrott Erdéllyel, Lugosi révén pedig általában a ma­gyarsággal. Legutoljára abból az alkalom ból irtunk róla, hogy az Inter­national Herald Tribune 1974. aug. 3-i számában megjelent “Dracula menti meg a román pénzgazdaságot” s. közlemény többek között ezeket irta: SPECTATOR: TETŐFOKON A KANADAI FRANCIÁK NATIONAUZMUSÁ Sokfelé olvashatjuk, hogy “a XVIII. század a nemzeti érzés ébredése volt.” — Ez igaz, de nyomban hozzá kell fűznünk, hogy a XX. századbeli naciona­lizmus sokkalta erőszakosabb és a nemzeti szocialisták elhall­gattatása óta jobban virágzik, mint valaha is. Ez a Balkánra emlékeztető koreszme Kanada második nagyságú tartomá­nyát: Quebecet is elérte, amely fölött egyelőre elmúlt a hat év- j vei ezelőtt kerekedett szepara­tista forgószél. Mégpedig azért, mert időközben a liberális kor­mányzat kihúzta (szerintük csak átmenetileg) az elszaka­dási törekvések méregfogát, e­­rőszakos nyelv-politikájával. A még ma is annyira divatos náci vádaskodásban megnyilvánuló vak gyűlölködés folytán,, nem látják meg saját szemükben a gerendát. Olyan nacionalista frázisokat pufogtatnak — most persze a “világmegváltó” demokrácia nevében, — amelyek miatt az egykori német és más európai (köztük a magyar) nemzetet is a vádlottak padjára ültették volna. Dehát a hazugság korá­ban mindig csak a gyenge a1 bűnös, viszont a győztes hatol- ‘ mon trónoló náció minden intéz szavukkal “demokratikus”. A j kedése “humánus”, kedvenc mint a kommunista kormány­zatok is a legvadabb, legtürel­metlenebb politikával igyekez­nek a nemzeti kisebbségeket mielőbb eltüntetni, úgy a ma­gukat makulátlan demokratá­nak fémjelző liberálisok is kény szer-esizközökkely olvasztják be azokat, akik nem francia származásúak. A hatvanas é­­vek jelszava: Quebec pour les québecois (Kebeket a ke be k ie 1c nek) most valóra válik, anél­kül, hogy a kedvelt pénzforrás­tól, Ottawától, el kellene sza­­kiadniok. Lépésről-Iépésre, a törvényesség látszatával ráte­szik kezüket a nem-francia e­­redetü anyagi és szellemi ja­vakra, mert most ők az: urak a házban: Maitre chez nous! A csonkai-hazánknál 16-szor­­ta nagyobb Quebec tartomány 6 millió főnyi lakosságának 80 százaléka franciául beszóló, méz is a nem-francia egyötöd a jól fizetett állások 77 százalékát töltötte be. Jövedelmi szempont ból a franciák — az elismert 14 etnifc csoport közül — a. 12. helyet foglalták el. E helyt nem vizsgálom alacsony gazdasági fokozatuk okát. Lehet, hogy a szábadvérsenyben, adottságaik­nál fogva, nem állják meg; he­lyüket úgy, mint a többi nép­csoport fiai. Ettől eltekintve is. számbeli fölényüknél fogva, na­gy ob darab kalács illeti m: g őket. Jogos tehát, ha bizonyos fokú gazdasági rehabilitációt követelnek. Erőszakos nyelv­­politikájuk ellenben nemcsak á demokratikus elvekkel, ha­nem a természeti és isteni tör­vényekkel is ellenkezik. Most Québec valósággal visszahódítják az angoloktól. Megindult a nyelvi versengés. Tulajdonképen azt teszik, amit európai fajtestvéreiktől örököl­tek, akik majd két évszázaddal ezelőtt kezdték elnyomni nyel­vi kisebbségeiket, hogy aztán i­­lyen erőszakos cselekmények igaztalan vádjával Szent Ist­ván (birodalmának sirásói le­folytatás az 5. oldalon) “Komoly remény van rá, hogy a Snagov-szigetén folyó ásatá­sok során a kápolna romjai kö­zött megtalálják Dracula fej­­neiküli csontvázát. (A fejét u­­gyanis Isztambulba vitték.) Ez a lelet bizonyára nagy örömet fog okozni a vámpír-történetek kedvelőinek és régészeknek, de a legnagyobb hasznot a román kormány fogja belőle húzni, mert Draculából túrisztikai lát­ványosságot fognak csinálni, a­­ml a kereskedelmi mérlegüket lényegesen megjavíthatja.” Most pedig a N.T. Times ez­­évi jún. 1-i számában megjelent “Dracula tourism wanes in Ru­mania” <t. közlemény arról szá­ntól be, móg'jf bár a ‘ionján, kormány eddig a külföldi uta­zási irodákkal külön túristajá­­ratokat szervezett Trigovistébe, ahol Dragula egykori székhe­lyét helyreállították, belül a falakat a Lugosi-filmnek képei­vel díszítették, az üzletek D.ra­­cula-figurákat, képeket és ha­sonló emléktárgyakat .árultak no meg Brassóba, a Dracula­­filmek színhelyére, s az igy be­folyt túrista-dsllárok 'komoly bevételt jelentettek — ennek most már vége, mert a román kormány nem engedi, hogy az ország “egyik leghíresebb' tör­ténelmi alakját” üzleti és rek­lámcélokra használják fel. Majd igy folytatja: “Románia súlyos ellentétbe került névleges szövetséglesével, a Szovjetunióval és a nemzet vezetői nem akarják tovább megalázni régi hőseiket, akik akkor egy másfajta uralom el­len, (harcoltak . .. Ebben az év­ben van Dracula halálának 500. évfordulója. Néhány ügyes üz­letember azt javasolta, hogy veressenek emlékérmet; egyik oldalon Washington ‘képével Amerika 200 éves jubileuma, a másik oldalon Dracula képével, a Fekete1 'Hercek halálának 500. évfordulója emlékére. De az év­forduló ilyentén megünneplése nyilván a románok részvétele nélkül fog megtörténni, jóllehet magát Bukarestet is minden bi­zonnyal Dracula alapította. A román hivatalosak ugyanis nem akarják, hogy Draeulán a nyugatiak tovább nevessenek. ‘Mi nem vetjük meg a jó nyu­gati szórakoztatásokat, — mondta az egyik kormány meg­bízott —, de nem tűrjük tovább, hogy a történelmünkből szen­zációhajhászás kedvéért gúhyi űzzenek.’ ” Azt már régen tudjuk és egy pillanatig sem csodálkozunk rajta, hogy a románok “nemze­ti hősei” Draculához hasonló véreskeziü gyilkosok és árulók­­voltak, mint pl. Vitéz (Mihály, Hora-IKloska-Krizsán, Avram Jancu, stb. De a,zon sem cso­dálkozunk, hogy Ceausescu, a­­ki a kolhoszosiitás idején nem­egyszer személyesen lőtte le az ellenálló parasztokat, most á­­mikor Románia a gazdasági (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom