Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-26 / 13. szám

A magyar sajtó ünnepe aika­­lom aírra, hogy egyet s mást elmondhassak tépelődésieimből akkor, amikor már a válság is válságban van. — Esztendőkön át kerestem, mit imák rólunk külföldi szerzők, tudósok, köz­írók. Túlisok sározást, rágalmat olvastam a magyarság rovásá­ra. Föl kellett vetődnie a kér­désnek, miért állítanak be min­ket a -világ szennyes csárdájá­ba a falu rosszainak ? -Hiszen, ha el fogul tságmentes en- nézzük történelmünket, azivrepesve ál­lapíthatjuk meg: a magyar sors jócskám vésett pirosbetüs ün­nepeket történelmünk táblájá­ra. Szentekét, hősökét, tudóso­két minden- rendről és rangról. Fontos ezeket jogos bns'zkeség­­gel1 számon tartanunk önérze­tünk, a magunk becsülése jó­zan ápolására. — Az örökös pa­nasz és sírás osüggeszt a jo­gos követelés azonban nem pa­nasz, -hanem állandó ismétlése kötelesség! Áll ez éppen a su­per-Trianon-i békediktátum fe­­viziójának sürgetésére. Mások ostoba gonoszsága minket nem kényszeríthet hallgatásra. — A Történelem állandó fordulatok­ra figyelmeztet, jaj annak, akit készületlenül találnak! Kevés van ünnepeink között olyan, amelyről minden évben megható ragaszkodással emlé­kezik meg a négy világtájra szétszórt .magyar. Ilyen a Már­cius 15-e ... Sokat Írtak, szó­nokoltak már róla. — Nekem jutott osztályrészül — Sajtó­nap ig lévén — olyan mozzana­táról beszélni, amit még mások nem igen érintettek. Valóban jó alkalom a sajtó jelentőségé­nek, fontosságának mérlegelé­sére szorosabban magyar szem­pontból is. i Ha most a XI.-XIII. .-izázadi magyar viszonyokat tekintjük, tudunk a regősök, énekmondók rendjéről, akik újságíróink előd jeiként nemcsak a jelenről tu­dósítottak, hanem föleliévenitet­­ték a múlt eseményeit is. Nagyot lépünk; a XV. század­ban vagyunk, körülbelül úgy 14-50 tájam Ekkor az a kalmár nép, -amelyik Shake-.pea.ret a Velencei kalmár megírására ih­lette, szükségesnek vélte, hogy állandóan 'értesülhessen a “quid növi” felől. Állandóan fizetett tudósítóik voltak a nagy keres­kedelmi gócokban. Jelentései­ket az akkor gazellának neve­zett pénzen árusították. Azóta több újság cimébam megörökí­tette a gazette szót. (:Igy pl. a Brassóban 1838-ban indított — természetesen bécsi ásóid­ban magyarellenes politikumot szolgáló Gazata Transilvaniei... A francia újságok ősét Riche­lieu kardinális 1631-ben Gazette nevű hetilappal hívta életre.) Izgalmas, vészterhes idők kö­vetkeztek. Az 1456-ban Nándor­fehérvárnál elszenvedett csúfos vereségért bosszút lihegő osz­mán hatalom 1521-ben már ki­tűzi lófarkas lobogóját Nándor­fehérvár falaira s 1526-ban el­bukik Mohácsnál Európa, a ke­reszténység védőbástyája ... — Elbukik? tévedés! 1686-ig, Bu­da fölszab aditásáig 160 éven át véres feltartóztató küzdelmek csatatere Magyarország, vagy kétharmada. Izgalmas, vészterhes, idők, az érdeklődés mŐttön-növekszik. Hja, a szomszéd háza égi! Mi történik Magyarországon? kér­dezi az egyre -idegesebb nyuga­ti polgár. — Engedjék meg, hogy idézzem itt az e kor­ral foglalkozó kutatásaim egyk idevonatkozó eredményét: “Nagy keletjük volt ezért a. Ma­gyarországon lejátszódó esemé­nyekről tudósitó, különböző ér­tékű kiadványoknak, — irtani. Van köztük jó csomó, az újság­jaink őséül tekinthető, úgyne­­zett egyleveles nyomtatvány. Kapósságukat fokozta az a kez­detleges fametszet, amely u­­gyan vékony képzelőtehetség­gel, de ábrázolta a tárgyalt csa­ta-, vagy ostromjelenetet.” (Ld. tőlem A magyarság küzdelmé­nek méltánylata a Zrínyiek ko­rában. Montréal 1964 ÉF kiad. 6. 1.:) íme hát a mai képes új­ság, de akár a televízió őse is. Nálunk meg ezekben a vég­vári küzdelmek halálos évtize­deiben a regősök kései utódai, a várról-várra, udvanházról-ud­­varházra vándorlók közül a lan­tosnak is nevezett Tindói Se­bestyén énekli a híreket. Ő az akinél a történelem irodalommá lesz és fordítva is igaz: az iro­dalom á történelem forrásává. — Hogy ilyenként méltányol­ták kortársai isi, azt bizonyítja Csery C. M. dr. előadása a Winnipeg! Sajtó-ünnepségen két tény. Hogyha tudósításai nem lettek volna hitelesek, a­­ligha talál “énekei” kiadására bátorító mecénást. így jelentek meg hát azok nyomtatásban 1554-ben Chronica címmel. — A másik tény pedig az, hogy az európasizerte tisztelt magyar humanista, Zsámboki (:Sambu­­cus:) János Tinódinak “Eger vár diadaláról való énekét” az uralkodó, I. Ferdinand kérésére latinra- fordította, mert hitele­sen akart értesülni Dobó István és vitézei hősiességéről. — Ti­nódinál jó helyre fordult, mert ő joggal írhatta “sem adomány­ért, sem barátságért, sem féle­lemért hamisat nem Írtam, . .. az mi keveset irtaim, igazat Ír­tam ...” Viszont itt emlékezhetünk Tormay Cécile egyik riasztó megjegyzésére: “A történet­könyvet, amit holnap fognak megírni, már a mai újságokban hamisítják!” Ki ne gondolna a­­zokra a nyugati újságírókra, a­­kiket 'csehek, rumének, szerbek megvesztegettek, hogy minket gyalázva, -rágalmazva majd Trianonban Európa vesztére megcsonkítsanak! Most már magyar földön maradva, a ma­gyar újságírás másik igen fon­tos és sajnos, hoszú ideig nem utánozott kezdeményezését em Volt é& van tehát káros és hasznos cenzúra. Napjainkban a sajtószabadsággal és a cenzú­rával való visszaélés számtalan példájával találkozunk. Ez an­nál több sz-igorral üldözi a saj­tót, minél inkább növekszik a Szent Szövetségbe zárkózó Fe­renc császár bizalmatlansága minden (reformtörekvéssel szem ben. Számtalan jobb sorira méltó mü sorsa az íróasztal fiókjának temetője, vagy titok ban terjesztett kéziratost máso­latokba. — A bonyodalmas kor­viszonyok ismertetése helyett egy idézet világítja meg., ho­gyan ‘vélekedett Bécs a magyar sajtószabadság sürgetéséről. Kazinczy 1830. nov. 28.-án kelt levelében közölte egy barátjá­val ezt, mint “bécsi ízlésű s Bécsi elmésségü” mondást: “Was brauchen die Ungarn Pressfreiheit — sie haben ja Fressfreiheit.” — Minek a ma­gyaroknak -sajtószabadság, van nekik zabálásra szabad;águk, gondolták tehát B-écsben. Kí­sértetiesen hasonlít ez a Krus­­csevtől emlegetett “gulyás­­kommunizmusi’-ra ... Ilyen fojtogató légkör aka­dályozta meg a sajtószabadsá­got, nehogy széles rétegek ér­tesüljenek az országgyűlés, a pozsonyi diéta nemzeti érdekű A vázoltak — gondolom —, eléggé érthetővé teszik, miért tartotta a magyar 1848. márc. 15.-én annyira fontosnak a saj­tószabadság követelését, hogy azt a 12 pont élére helyezte! — Mit értettek ez alatt? A szabad véleménnyilvánitást a jó er­kölcs és ízlés korlátain belül. Ha egyének tollhegyre kerül­tek, az a polgári tisztesség és a nemzeti érdekekkel szemben­álló elveik, magatartásuk miatt történt. — A szabadságharc idején 87 újsággal dicsekedhet sajtótörténetünk; utána ez a Ütjük. — II. Rákóczi Fér; ne so káig idegen környeztben kény­szerítve, ott a családi hagyomá­nyokkal szögesi ellentétben álló híreszteléseket, nevezzük nevén a gyereket: rágalmakat hallott a magyarság rovására. Amikor a szabadságharc élére állt, első gondja a gyalázkodások ellen­­súlyozására — a nemzetközi illetékesek és közvélemény — fölvilágositására időszakos la­­tinnyelvü lap indítása. Ez volt a Hungaricus. Veridicus, az -Igaz mondó Magyar. — Elgondol­koztató, hogy az első magyar újság szabadságharc csillagké­pében születik ... A szatmári béke után ránk­­rve-hezedcr'-nyomást szellemi és művelődési téren megsínylet­tük. Erre vall Mikes Kelemen csípős megjegyzése, amit a for­ró honvágyát leküzdve, az or­szág határáról Rodostóba visz- j szatértébeu irt képzeletbeli nén­iének: “... esi úgy ne tégy, mint egy olyan úri asszony, a­­ki se; nem irt, se nem olvasott, sie nem varrott soha is — azt pedig csak azért, mert vzégye­­lette az oculart feltenni.” Mégis egy, a Pázmány P. Tu­dományegyetemen 1944-ben hallgatóimmal kezdett, de a tra­gikus események miatt aztán torzón maradt “mélységmérő” kutatás -során iga-zolva láttam, tévedés az 171-1-72 közt évtize­deket “nemzetietlennek” elma­rasztalni. — Ha nem isi dicse­kedhetett nagy alkotásokkal, de a magyarnyelvű kiadványok, könyvecskék, ú.n. ponyvák s:.k­­szo.rozódáisát jó'jeliként tekint­hettük. Mellettük, ha latinul is, de különösen történelmükkel foglalkozó jelentős müvek őr­zik a. nemzeti érzést, tudatot. És a sajtó? Igen, már 1721- ben Bél Mátyás megindítja a Nova Posonienislst, pozsonyi új­ságot, amit majd 1763-ban Dim­­d-ls-ch Károly Pre-sbuiger Zei­tungja követ, végire 1780-ban az elsu magyarnydvü, Ráta M. tyás Magyar Hírmondója. — Időszakos jellegű, változatos tartalmú lapok. Mellettük csak­hamar kifejezetten szépirodal­mi folyóiratok — több-kevesebb szerencsével — fokozzák az ol­vasó-kedvet. Van azonban mindegyik út­jában az egyre nyomasztót';« a­­kadály: a cenzúra! Itt nyi.sunk egy pillanatra zárójelet. — -Cen zúra mindig volt és lesz. Csak­hogy meg kell különböztetni több válfaját. Mert van o yan tiltó, amely megakadályozza a legelemibb szabadságok meg­­nyilvánitá-át. A diktatúra gya­korol ilyen cenzúrát. — A cen­zúra másik fajtája az alatto­mosan erőszakos közvélemény - alakítás, ami közönséges agy­mosás. -Ez leszoktatja a társa­dalmat az éberségről, józan b - rá'ó képességéről, -amellyel az j igazságot keresi és szolgálja. — Országos, nemzeti érdekből is- ; meretes a hírzárlat (:pl. vakrl- j inület kiküszöbölésére:). Ezt i közérdekű cenzúrának neve:- ■ hetjiik. munkájáról, azt megvitathas; sák. — A térelemnek is vám ha tára. Lovassy (László, Tormásy János, Kossuth barátai őt rávet­ték - újság alapítására. Ez lett a kőnyomata« Országgyűlési Tudósitások. A diéta befejezés? után Kossiuth a megyékből ér­kezett híreket Törvényhatósági Tudósitások címen terjesztette. Erre a sajtótevékenységre ha­marosan rásütötték a lázit á' bélyegét s 1837-ben Lovassyt 10, Kosuthot 4, Tormássyt más­fél évi börtönre Ítélték, ami csak növelte népszerűségüket. 1841-ben Metternich engedő lyezi Kossuthnak a Pesti Hírlap indítását. A kancellár úgy vél­te, egy csapásra két. legyet. Egyrészt jobbam belelát abba, mit főznek a magyarok; más­részt megkörnyékezheti, leke­­ny-erezni Kossuthot. IMégi egy szót a .magyar sajtó e hős korának nehézségeiről: lázitónak bélyegzett kiadvá­nyai zömmel litografáltak, kő­­nyomatosak, de gyakran kéz­iratos másolatok voltak! Kép­zelhető, mennyi lelkes fárado­zást követelt az ilyiem munka! A magyar .ág növekvő sajtó­­igényéről tanúskodnak a .követ kező érdekes adatok: 1790-1832 között kb. 8 lap, 1832-ben 19, 1843-ban már 37! !— de még mindig a cenzúra igája alatt. szám 9-re zsugorodik sajtósza­badság nélkül. A szabad magyar sajtó a vi­lágosi fegyverletétel után kül­földire szorult. Több lap indult, de életképességüket nem bizto­síthatta az emigránsok nagy szétszórtsága és kezdeti nehéz­ségeik. A leghasznosabb mun­kát azok az emigránsok fejtet­ték ki, akik nyelvtudásuk birto­kában' a külföld sajtójában osto rozhatták Haynau gyilkos rém uralmát és a magyarirtó Bach­­rendszert. ők mozgósították például Marxot is, akinek írá­sait nagy német, angol és ame­rikai lapok közölték. Az esemé­nyek kapcsán jóslatokba is bo­csátkozott. Időszerűsége miatt idézhető ez: “Oroszország egy napon határait, melyek talán Danzigtól, vagy • Stettintől Triesztig fognak húzódni, sa­ját természetes) határainak fog­ja tekinteni. (; Ki ne ismerne rá a Vasfüggöny vonalára!? OsjC.M. :) Mivel egyik hódítás, vagy arinexio a másikat vonja maga után, biztosra veheti, hogy Törökország meghódítása csak előjátéka lesz Magyaror­szág és Galícia (:értsd: Len­gyelország:) meghódításának s mevalósul a szláv birodalom, a­­melyről a pánszlávizmus fana­tikusai álmodoznak.” — A Marxtól elképzelt menetrend­ben csak annyi a változás, hogy előbb Lengyel- és Magyar;r­­szág került sorra, Törökország majd legközelebb . .. Álmodhat ta-e azonban Marx, hogy az ő felforgató eszméit meglovagol­va valósítja meg Moszkva a j zsarnoki pánszláv törekvéseke!. S miért ne fűznénk ide a má­sik nagy látnok; Kossuth hát­­borzongató figyelmeztetését, a­­mit 1852-ben a massachusiettsi Salembem intézett Amerika né­péhez: “Az orosz diplomácia so­hasem dicsekedhetnék nagyobb és végzetesebb győzelemmel, mintha sikerülne rábeszélnie az Egyesült Államokat arra, hogy ne törődjék Oroszország azon céljával, hogy uralkodó hata­lom akar len,ni Európában, a Földközi-tengeren, Ázsiában .. . Ez valóban nagy diadala len­ne ..., de senkire sem olyan borzalmas, mint éppen az önök jövőjére.” A magyarérdekü fölvilágosító tevékenység az 1848-67 közötti kény uralomnak sok bosszúsá­got okozott, akárcsak napjaink­ban a nemzetim sajtó Rákosi Mátyásnak és utódainak. — A külföldet fölvilágositásban váll­vetve hatásosan résztvett Kos­suth és Széchenyi, bebizomyit­­va, hogy a toll isi lehet kard! Kard? Pallos és bárd voltak Széchenyi írásai a lon­doni TIMES-ben. Kossuthot és társait védte az emigráns» me­nedékjoga. Széchenyit sajtóte­vékenysége a bécsi rendőrmi­niszter közvetlen közelében ólálkodó kopói végül öngyilkos­ságba kergették. 4 4 4 Miután fontolóra vehettük a sajtó jelentőségét általában és megismerhettük a magyar új­ságírás hőskorának vázlatát, lehet-e meghatottság nélkül szólni a hőskor újabb szaka­száról, a winnipegiről? a KA­NADAI MAGYAR UJiSÁGéról? Az első tény, ami mindenkit büszkeséggel tölthet el, az, hogy Kanadában, ez a legrégibb, folyamatosan megjelenő ma­gyar lap. Nagy múltja maga is tiszteletreméltó. — A második tiszteletreméltó tény, hogy ezt a lapot 38 éve egy és ugyan­azon személy szerkeszti. Meny­nyi áldozatkészség, önzetlenség kell ilyen bosszú időn át szer­keszteni egy újságot éppen nem rózsás körülmények között, mint amilyen idegenben a ma­gyar sajtó osztályrésze. Ezt csak az tudja igazán méltányol­ni!, aki belekóstolt a lap&zer­­kesztés gyötrelmes “dicsőségé­be” ... Az újságokkal kapcsolatban természetesen föl szokták vetni a kérdést: Kié ez meg ez a lap? i — A legtöbb esetben valamely j érdekeltség áll mögötte, ahogy ! azt “beavatottak” sugdossák. Tehát a lap ezt, vagy azt az ér­dekeltséget (Szolgálja ... Mi vagy megyedszázada ismerjük a KMU-t s az a meggyőződésünk, hogy bár a lapot vitéz Nemes Gusztáv neve fémjelzi, ez az új­ság az olvasóké, a kanadai ma­gyaroké. — Kanadai magyarok. Ez a (kifejezés jól egybefoglalja azt a valóságot, hogy a Kana­dához és magyarsághoz fűző hűség éppen nem zárja ki, ha­nem szerencsésen kiegészíti egymást. Feladatot is ró ránk: védve a rabország népét, óvjuk Kanadát hasonló szerencsétlen­ségtől1. S ha őszinte elismerés illeti az újság szerkesztő jét, ugyan­ezt érdemli a lap olvasó-tábo­ra. — Mit ér a lap, ha nincs olvasója? Pusztába kiáltószó, falra hányt borsó. Mit ér a lap, ha valamely érdekcsoport hir-Winnipeg, Man. 1976. már. 26. 3 harsonája? az nem szabad saj­tó többé! Szabtad népet szabad sajtó jellemez. Ennek a szabad­ságnak a biztosítéka az a tá­mogatás, ami az olvasó-tábor előfizetésié ési adománya. Le­het-e a szabad sajtóhoz ragasz­kodásnak meghatóbb jele, mint ezek a dollárok!? Küzdelmes évek meg p ró bál tatásaiban baj­társi kapocs ötvöződött a lap éa olvasói között. Az olvasók megelégedéssel tapasztalták a szerkesztő lan­­kadátlan fáradozását, hogy ér­tékes cikkekben gazdag újságot kaphassanak. A KMU ezért bölcs körültekintéssel, messze­­nézőem, sok-sok problémára kí­­terjeszkedően szerkesztett lap. Sohasem egyhangú, változatos tartalma minden igényt kielé­gít. Az újságnak emellett önmű­ködő szerepe a magyarok közti kapcsolatok fenntartása, ápolá­sa. Hányszor örvendezünk, ha egy honfitársunk, vagy család­ja boldogságáról, szerencséjéről értesülünk. De ugyanígy együtt szomorkodunk emellett a má­sikkal, amikor gyász vagy baj éri. S még az óhazában, az el­szakított területeken élő ma­gyarság sorsáról is állandóan tudósit. Hangos a világ szép ési nagy szavaktól az emberiség egysé­géről. A hírhedt Helsinki-i érte­kezlet egyik határozata éppen azt mondja ki, hogy “minden­fajta tájékoztatásnak a szaba­dabb és szélesebb terjesztését” meg kell könnyíteni . . . Bizo­nyos, hogy az egymást lelkesí­tő, figyelmeztető hírekkel a saj­tó. az emberiség egységét szol-’ sál ja. Ugyanekkor ébren tartja a végveszélybe sodort demok­rácia megmentéséhez annyira szükséges érdeklődést a közdoí­­gok iránit. Megdöbbenünk,- ami­kor halljuk, hogy az Egyesült Államok a szavazati joggal bi­tók 50%-át sem várhatni már az urnákhoz. Ez igy lévén, osz­tanunk kell a komor jóslatot: rohanunk a diktatúra felé! Mindez akkor, amikor min­den politika, amikor miniden fronton háború van! Ezért kell fokozott figyelemmel kísérnünk a hiírekét, támogatnunk a saj­tót. A háborúhoz Montecuceoli szerint pénz kell, megint .pénz és pénz! Mire? Fegyverre! A mi fegyverünk a sajtó, a KMU, ehhez kell a pénz! Akiben kihalt az érdeklődés, élőhalott. Sem a törékeny ele­fántcsonttorony, sem a vakon­dok odúja nem mentsvár. Min­den életkorban iszüksiégünk van jólfelfogott érdekünk védelmé­ben hírekre. Idősebbeknek min­dig tanácsolják,, olvassák az új­ságot. Az ifjakat bevezeti az élet bonyodalmaiba. (Sokhe­lyütt már tantárgy az újságol­vasás!:) Idetartozik az. .hogy­ha nem lesz magyar újság, ma­gyar elemi- és középiskola, ak­kor füstbe megy az egyetemi tanszék. S ideillik Prohászka intése: “Népeknek, országok­nak, százados testületeknek él­tető lelke a tradíció. Ez az ösz­­szekötő kapocs, ez az egység össizefiorrasztó eleme, amely emberöltők szakadozott láncát felsőbbrendü egységgel pótolja. ... Látni ebből, hogy a modern kor érzéketlensége a tradíciók iránt milyen fontos nemzeti ér­deket károsít!” — Ez ellen az érzéketlenség ellen küzd a KMU-ban közölt sok-sok irás. A közömbösség ma is egyenlő az Isten haragját kiváltó kaini kérdéssel: “Felelős vagyok-e testvéremért!?” Igen, .különö­sen tőlünk magyaroktól vár ál­landó résenlétet a világban fo­lyó zajlás. Egyéni sorsunk, lé­tünk forog kockán. Szeressük hát a híreket, érdeklődjünk, tá­mogassuk, mentsük meg a KA­NADAI MAGYAR UJSÁG-ot, a­­mig nem késő. Csery C. M. dr. Québec 1976. 111. 15. U.i. A sajtószabadságot éppen !200 éve iktatta Virginai állam Declaration-jélbe! 4 4 4 vitéz NEMES GUSZTÁV Urnák, a Kanadai Magyar Újság szerkesztője Fogadja, Szerkesztő Ur, ezt a szerény hozzájárulást a KiMTJ SAJTÓALAPjára, hogy a lap a magyarság-szolgálatot tovább­ra isi, mint eddig, úgy a jövőben is hötásosan kifejthesse. — Re­méljük, hogy a magyarnak megmaradt emigrációnk át­érezve a lap nehéz helyzetét, segítségére siet. A KMU-nak nem szabad megszűnnie! A magyar sajtószabadság 128-ik évfordulóján bajtársi szeretettel Pécsi Kornél dr. munkatörzse. A BIBLIÁBÓL “A prezsbiter a kiválasztott asszonynak és az ő gyermekei­­nak, akiket én igazán szeretek és nem csak én. hanem min­denki, aki megismerte az igaz­ságot. — Ez a szeretet, hogy járjunk az Ő parancsolatai sze­rint. Ez a parancsolat, amint kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok. Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben meg­jelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.” (Ján. 2. lev.: 1, 6, 7.) GYEREKKEL nyíri tiborné Sándor julia Vilmának az ilyen, hallgatások fájnak; fokozottabban mu­tatja szeretetét, hogy /barátnője hallgatását megtörje. Pillanatokig habozik, aztán odanyiujtja a levelet. Gizelnek már az első sor olvasása megváltoztatja arckifejezését. Az utol­só szónál leejti kezeit, elsápadt s akadozva tör ki a szó belőle: — Vilma, megőrültél. — Már elmúlt, iné félj, többet nem gtondolok Ilyesmire. — Én hazamegyek. Nem retteghetek;1 folyton attól, ha elmegyek, mire visszajövök valami rettenetes váj reám. — Hidd el, nincs már rá ok. Ma más vagyok új és: él­­íiiakaró. —- Akarom hinni, mert különben el vagy veszve. — El­hallgatnak s ki-ki munkájához fog. Csak olyan nő; gondozhat gyereket, akinek nőiessége a teljességet megközelíti. Ebben a korban csak a legkevesebb nő akar gyermeket szülni. Ezt a nő önmagában felszabadított örömérzése okozza. A féktelen örömben pogányság van. Az anyaság pedig önmegtagadást kíván. Érthető a nő felszabadu­lása. A férfiben való csalódástól félelem is befolyásolja. Az a­­nyagiak is. Vimát uj gondolatai lefoglalják, mig kezei serényen dol­goznak. Élesen rajzolódnak meg a dolgok előtte. Látja magát lehatárolt körülményei között, megkötöttem de még Tantáluk­nak is könnyebb volt, mert az látta maga előtt vágyai áhított­ját, ő pedig nem. Az apró gyerekholmit mossa. A lavórban, csillog a szap­panhab. A fiacskái körülötte vannak. Legtöbbször a vizbe már­­togatják ujjaCiSkáikat s kacagnak a kezükben szétolvadó habon Vilma bosszankodik. Felgyűli kis karjukon a ruhát, nehogy « '.enedvesedjen. A nagyobbik., aki már folyékonyan beszél, nem . hallgat kérő szavára. — Fiacskám, ha nedves lesz a ruhád ujja. nincs mit rá 1 adnom, a többiruhád kimostam. — Majd megszájitod a kályha mejjett, — a gyerek sze­me ragyog. — Gizel, olyan lesz ez a fiú, mint az apja — szól ba­rátnőjéhez, — magától semmit meg nem tagad, de a másikat i-' meg1 akarja nyugtatni. — Most kellene leszoktatni, amíg kicsi, — mondja szi­— 28 -Az ő fia sokféle ajándékot kap, az én fiaim nem, s még az apjuk sincs va.ük. Rábámul zúgó fejjel. Seiyemruhája gyű­rött, cipőjének, fekete színe megszürkült, harisnyáján kis sza­kadás. A gazdagságba beleszületett lány, aki otthon a fürdővize mellé kapta a ruhaváitáshoz szükséges holmit, most hogy a művész szabad életét éli, apanázsából nem tartja magát rend­ijén. Vilmának sokkal kevesebb pénz jut magára, de ő- nem jár '.yuaias nansnyaoan. Leánykorában jómódban élt, de mert szü­lei állandóan" tönkre menéstől félteki és csak a lehető legszük­ségesebbre költöttek, Vilmának korán meg, kellett tanulnia, hogy sajat munkájába kerül önmaga rendbentartása. Reu'i feláll, kabátját felveszi. Dénes' is. Vilmának előbb az asszony, aztán a férje nyújt kezet. Az arcukba bámul, de csak közönyt tud róluk leolvasni. Mikor kiérnek, összemosolyognak, — gondolja. — A Vilma korában már tragikus a párkeresés, — mond­ja Reiii mik r a kapuban Déneshe belekarol. ... j-. * — Szervusz Vilmácska — ‘búcsúzik Gizel, míg sokatmun­dóan belenéz barátnője szemébe. ' — Későn jössz haza? — Nem tudom. Attól függ, hogy érzem magám. A gyerekek ‘elaludtak. Az asszony zavarodottsága nem engedi szólni. Hallgatnak. György is valami nyomasztót érez, kitalálta, ki lehetett a férjjel látott.hölgy és groteszk ebben a szituációban. — György, menj (haza. ' , % A férfi meglepve felugrik. — Rosszul vagyok, lefekszem. — Al-rogy kívánod. Vilma, kérlek, vigyázz magadra. — Búcsúzóul megszorít ja a kezét. — Vilma, fő az egészség. Mert az érzések úgy változnak az emberiben, mint vizen a hullámzás. Vilma az ajtóig elkíséri. Az ajtó már régen becsukódott :­­ő ott áll. A ; ámpaernyős villanykörte halványan meavilá. it ja a szobát. Vilma merev lépésekkel megy az ágyhoz, ahol a két fia fekszik. L:térdel az ágy elé, nézi a kisi alvókat. Mellkasa gyorsan le és f.lemeiikedik. Szája kicserepesedik. Fülében, i :Vt a rönulJó kerék hajtaná, zúg a vére. Sokáig mozdulatlanul a helyén marad. Végre felszakad — 25 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom