Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-19 / 12. szám

A KÉK SZEMÜVEG IRTA: SOMAHÁZY ISTVÁN Hogyan történt, hogyan nem: az öreg Szabó tanácsos,, aki mindeddig nem igen foglalko­zott mással, mint katonalovak egészségi ügyeivel, vígjátékot irt egy unalmas nyáron, bala­­tonparti villájának erkéiiyén. Csakugyan a szép vidék lopta-e szivébe az isteni szikrát, vagy egyszerűen sűrített alakban adta-e ki, amit huszonöt év pre­mierjein magába szivott; annyi bizonyos, íhogy készen, finom vetímpapiirra letisztázva hozta magával a Kék szemüveg kéz­iratát. A leányok el voltak ragadtat­va az édesapjuk darabjától, Sza bó pedig fiatalos önérzettel ad­ta a könyvkötőhöz a víg játékát. Mikor a csinos kötet két-három nap múlva elkészült, Szabó sze­mélyesen vitte el a színházhoz a Kék szemüveget s a direktor, aki társaságokban gyakran ta­lálkozott véle, hitetlenül lapozta végig a könyv violába játszó lapjait. — Hogyan, a méltóságos ur darabot irt! Ez lesz aztán az igazi szenzáció .. . Októberre úgyis van egy kis angol dara­bom, pompás lever de rideau­­lesz a Kékszemüveg! Mi volt a Kék szemüvegben, én nem tudom, s alapos a (gya­núm, hogy maga az igazgató, sem tudta. A tanácsos vigjáté­­kát gyorsan kiszerepezték s szeptember elején hozzákezdtek a színpadi próbákhoz. De mivel az angol darab, melyről az igaz­gató eledntén említést tett, né­mely pikáns okokból egyelőre lemaradt a műsorról (a színpa­di szendék csúful összevesztek a főszerepben), lázasan keres­gélni kezdték egy másik darab után a színház elfogadott drá­mái főzött. így akadt a direk­tor kezébe A pacsirta, egy bá­jos, versekben irt bluette, amely immár teljes két évem át várta, hogy a színpad lámpáit meg­pillantsa. A pacsirtáról letisztították a pókhálót, hamarosan csináltak íajta néhány törlést s aztán nyugodtan hozzácsapták a Kék szemüveghez. A színpadi pró­bák párhuzamosan folytak a két darabból s mikor a személy­zet készen volt a betanulással, ugyan, egy napra, október har­­mmcadikára, tűztek ki a két vígjáték premierjét. A fiatal (Farkas. A pacsirta tehetséges szerzője, 'csak az új­ságok közleményeiből tudta meg, hogy hluettjét egy n. pon adják a Kék szemüveggel. És pszichológiájának nem. válik szégyenére, hogy olvasván a nevezett kommünikét, igy só­­liajtottföl aggódva: — A jó Isten segítsen meg - de ebből nagy haj lesz .. . Mi tagadás, Farkas már' nagy ban számított arra a protekció­ra, melyben az apósa részeltet­­ni fogja. Ml oka lehetett arra gondolni, hogy a tanácsosa nem adja neki a leányát? ő már hallgatagul a Klára kisasiszcny prezumtiv vőlegényeként visel­te magát és Szahóék (sohasem keresték az alkalmat, hogy a fiatalember reményeit dezavuál jak. Mikor a Kék szemüveg leg­első .szójátéka a premiére fül­ledt levegőjében elhangzott s a nézőtéren az a fagyos és ke­gyetlen hangulat ömlött végig mellyel a közönség a rossz tré­fákat fogadni szokta, Farkas­­síziomoru sejtelmektől e ka patva hajolt előre szipadi bú­vóhelyén. Csak a Cooper va­dásztörténeteiben lehet lya 1 különös alakokról olvasni, ami­lyen, ez a didergő és leselkedő szerző volt. Farkas szimatolva szegezte füleit a nézőtér felé és a szive megszűnt dohogni, mi­kor a közönség fagyos c önd­­jé feléje áradt. Mi volt ez m történt azzal a borzalma; z ar­cokkal, méh' a szerencsét’en szerzők fölött törvényt ül? Má tiz, sőt busz perc óta mond­tak idefenn a legveheme: ebb ötletek és odalenn még nem mozdult meg; egy tenyer, hogy a szegény méltóságos urat megs jutalmazza. Mily kegyetlen, fé­lelmetes hallgatás volt. A naiv színésznő harmincnyolcéves sze retetreméltósága minden grá­ciáját a. háborúba küldte, a na­­iurburs egy szalonbeü Kósza Gyurka kedves mókáival tarkí­totta az érzelmesebb jelenete­ket — odalenn még mindig síri csöndben hallgatták a Kék szemüveg; ötleteit. Nem tapsol­tak és nem pisszegitek — akár­ha egy hites közjegyző olvasott volna föl egy hagyatéki jegyző­könyvet. Farkas sápadtan dőlt a diszletéknek és megsemmi­­könnyebbülésére lebocsátották. — Most már megbukik ... bizonyos ... Keserves ötvenöt perc múlt el és a kortinát, a színészek: nagy könnyebbülésére, lebocsátották. A földszinten nehányan tapsolni kezdtek, de a többiek, a (Szabó tanácsos ismeretlen kritikusai1, hangos, erőteljes pisszegéssel akadályozták meg a hi-umak i­­gérkező (kísérletet. A tűzoltó, a­­ki egy fehér kamélia bokrétát tartott kivörödött kezében, meghökkenve tekintett a lebo­­csátott függönyre, a nézőtér fiatal gavallérjai pedig szána­kozva hátat fordítottak a szín­padnak. Oly hideg, szinte arro­gáns közönnyel tértek napi­rendre a Kék szemüveg szépsé­gei fölött, hogy az érzékenyebb lelkek szégyenkezve sütötték szemüket a parkettre. Egy öreg , ur hangosan mondta a szom­szédjának: — Szabótól, a'ki elvégre e­­gész életében lovakkal foglal­kozott , ez is egészen tisztessé­ges munkálat. Farkas leszögezve állt a rej­tekhelyén és egyszerre az a sö­tét bizonyosság fogjamzott meg benne, hogy a Kék szemüveg gyalázatos bukásából ő is, ki fogja venni a maga részét. Mi lesz, ha most A pacsirta diadalt arat? Az öreg méltóságos ur os­­haniem fogja megbocsátani, hogy nem bukott meg és a dia­dal nemcsak a házasságának, de talán a karrierjének is nya­kát szegi. Elképzelhető-e, hogy az öreg Szabó, az Ő irigyelt si­kerével szemben objektiv ma­radjon? Míg Kék szemüveg diszleit a zsinórpadlásra húz­ták, Farkas sápadt kétségbe­eséssel csetlett-botlott a dolgo­zó munkások között. A rendező, egy pirospozsgás fiatal ember, jókedvűen a vállára csapott: — 'Ezt ugyan 'könnyű lesz u­­tólérni. A pacsirtát most már a Nemzeti Bank is eszkomptálja. Farkasi nem hallotta e tréfát, lihegve izgatottan rohant a fo­lyosóra, ahol A pacsiirta szerep­lői trécseltek. A szőke szerel­mes» színésznő már messziről in­­neki: — Meg fog bolondulni a kö­zönség, ha a légyottról szoló verseket elszavaJiom! — Köszönöm ... az Isten áld­ja meg érte. De jöjjön, még mondanom kell valamit. A szép leány félrehúzta az egyik sarokba és most már e­­gészen kitört belőle az eddig el­palástolt idegesség: — Nézze, kérni akarok vala­­lamire. Ne kérdezze, hogy mi­ért? Ne kérdezzen semmit, de az Isten szerelmére, buktassa meg A pacsirtát! A színésznő bámulva nézett a szeme közé: — Az eszénél vau? ön azt a­­karja ... ön arra kér .. . — Igen, igen . .. talán az éle­tem függ attól, hogy megbuk­jam. Ne kérdezzen semmit. De tegye megi, ha egy kis jóság, él a szivében. — Ostobaság! •— Nem, nagyon is nem osto­baság. Majd holnap mindent el­mondok, de most Ígérje meg, hogy elejti a szerepet. Kata kisasszoy durcásan vont egyet éekoltált vállán, az­tán félrehúzta kívánatos aj­kait: f — >Ha akarja ... elvégre én nem bánom. Ha akarja, a Du­nába is ugorhat, de engem nem terhel a felelősség ... — Köszönöm. Sohasem felej­tem el, milyen jó volt hozzám. De most Isten önnel, sürgős dol­gom van odabenn. A színpadon már a súgónak csöngettek, mikor egy ijedt a­­lak — Farkas volt, a pacsirta szerzője — igy szólott a foyer­­ben álló zsinoros huszárnak: — Küldje ki gyorsan Pápay nagyságos urat. Pápay nagysá­gos urat, a kaszinó sorából. Pápay nagyságos, ur csinálta a közvéleményt — ti'z év óta úgyszólván ő volt a korlátlan ura a tetszésnek és a bukásnak. Ha Pápay nagyságos ur tapsolt, a darab nyugodtan evezett a ti­zedik előadás felé, ha Pápay nagyságos ur ásított, jegy szo­morú halottal szaporodott meg a .színpadi elhunytak kriptája. Mikor Pápay nagyságos ur most sietve a foyerbe benyitott, egy frakkos fehérnyakkendős ur kapaszkodott fuldokolva a karjába: — Mi történt veled? — kér­dezte Pápay őszinte ijedtséggel. — Hallgas rám és értsd meg haladéktalanul, hogy miről van szó. Ha A pacsirta (Sikert ara. holnap akár leugorhatok a har­madik emeletről. A pacsirtának meg kell bukni ... ez a legszen­tebb érdekem .., — Megbolondultál? — Nem, akkor bolondulnék meg, ha sikere lenne. Pápay nagyot bökött a hom­lokán, aztán nevetve igy szólt: — Ha csak az kell, akár el­énekelheted a circumdederu­­mot. Mikor Kata kisasszony tiz perc múlva sánta triocheusokat csinált a Farkas gyönyörű jam­­buisaival, a nézőtéren hevesen pisszegni kezdtek. És mikor Kata kisasszony később hango­san (ásított a Lóránt lovaggal való ábfrándos szerelmi jelenet­ben1, hirtelen szárnyra keltek az egész színházban a nevetés ör­dögi koholtjai. — Gyalázat -— mondják a földszint vörösszegfüs habi tűéi; —■ egy estén két ilyen silány­ság. i A pacsirtát erősen kipisszeg­ték és Farkas a hátulsó kis aj­tón menekült ki előadás után az utcára. A lépcső alján egy sötét tekintetű öregurral akadt össze: Szabó tanácsossal, a Kék szemüveg szerzőjével. Egy pillanatig szótlanul nézték egy­mást, aztán az öreg méltóságos ur igy szólott: * Farkas komoran bólintott: — Én isi — és mindenki, aki­ben szív és melegség lakozik. A tömegnek limonádé kell, frázi­sok, együgyüségek, (sablonok. A finomság nem a csőcseléknek való. Montepin mindig népsze-MULTIKULTÜRA? ÖNÖKTŐL FÜGG Az egész multikultúrális eszme mögött az van, hogy minden kanadai segítse az egymás­­közötti különbséget, az eredetet megérteni. Noha ez egy állandó kormányelv, minden kanadai számára, a multikultúra mégis egyéni. Igazán csak tőlünk függ, hogy működjön. Szövetségi kormányunk a következő prog- i ammok és lehetőségekkel gondoskodik, segítve minket, hogy megtarthassuk kulturális eredetünket. AZ ÁLLAMTITKÁRSÁG A Többkultúrájú Program célja támogatni és fejleszteni valamennyi kanadai nemzetiségi csoport kultúráiís fejlődését, hogy minden csoport ápolhassa hagyományait, a kanadai összkultúra gazdagítására. Ezt a célt az alábbi tevékenységek szándékoznak elősegíteni: NEMZETISÉGI CSOPORTOK KAPCSOLATAI A Program a csoporSok rendelkezésére bocsátja vala­mennyi szervezési és tömegkomunikációs felszerelését állami és helyi szinten. KANADAI SZELLEM A Program igyekszik kiszélesíteni a kisebbségi csoportok kultúrális szemléletkörét, továbbá arra törekszik, hogy az iparművészetek, a színház, a folk fesztiválok és az irodalom segítségével a különféle kanadai kultúrkörök közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék, meg­értsék egymást. NEMZETISÉGI TANULMÁNYOK KANADÁBAN A Canadian Ethnic Studies Advisory Committee prog­ramja a Kanada területén élő nemzetiségi csoportok tanulmányozását szorgalmazza. Ugyanez az Advisory Committee szervezi a különféle kanadai egyetemek idevágó előadásainak látogatását. NEM HIVATALOS NYELVISKOLÁK Anyagi lehetőséget nyújt a nyelviskolák fejlesztéséhez és azoknak didaktikai anyaggal való ellátásához. A TÖBBKULTÚRÁJÚ KÖZPONTOK PROGRAMJA Segítséget nyújt a különféle műkedvelő csoportoknak a helyi többkultúrájú központok megteremtésében és működtetésében. A BEVÁNDORLÓK INTEGRÁCIÓJA A Program támogatja a különféle csoportokat, amelyek a bevándorlókat segítik abban, hogy minél zökkenőmen­tesebben illeszkedjenek bele a kanadai társadalomba. NEMZETI FILM BIZOTTSÁG A National Film Board azzal járult eleddig hozzá a Többkultúrájú Programhoz, hogy mintegy »,00 filmet készített 19 különféle nyelven. Ezeket a filmeket a Nemzeti Film Bizottság az alábbi városokban díjmen­tesen kikölcsönzi: Vancouver, Winnipeg, Toronto, Montreal, Ottawa és Halifax. EMBERTANI MUZEUM Az ottawai National Museum of Man valamennyi kanadai nemzetiségi kultúra történekét feldolgozza. A múzeum­nak gazdag tárgy-, hangszalag, videoszalag és filmtekercs gyűjteménye van. Különös érdeklődéssel kiséri a muzeum a nemzetiségi építészeteket, a lakberendezés, az élel­miszerek preindusztriális feldolgozási folyamatai az iparművészetek és a hagyományos ir.esemondás, a családi és társadalmi élet, az ünnepek és rítusok területeit. Kultúrális kiállítások és tanulmányi utazások előkészületben. NYILVÁNOS ARCHÍVUMOK A National Ethnic Archives feladata felkutatni és megőrizni a nemzetiségi kultúra mindennemű jelensé­geit. Egy, a tárgykörben képzett kutatócsoport egyideje a nemzetiségi csoportok kultúrális szervezeteine.-c, társaságoknak és magánszemélyeknek a bevonásával gyűjti ezt a gazdag kultúrális örökséget. NEMZETI KÖNYVTÁR A National Library létrehozott egy többnyelvű könyvtár­szolgálatot, amelynek célja a Kanadában beszélt nem hivatalos nyelveken íródott könyvek vásárlása és az olvasóközönség szolgálatába állítása, kiszélesíteni ezúton a könyvtárak nem hivatalos nyelvű könyvállományát. Az első 10 nem-hivatalos nyelven Íródott könyvszállit­­rnány 1975 márciásában indult el Ottawából. A tervek szerint évi 5 új nyelv felvételével 70 nyelvre bővül majd a sor. Hon. John Munro a Többkuitúrájúság Problémájával megjbizott miniszter. Véleményével, vagy kérdéseivel forduljon írásban az alábbi címre: Multiculturalism, P.O. Box 366, Station A, Ottawa, Ontario K1N 8Z9 Hon. John Munro L’hon. John Munro Minister Responsible Minisíre chargé for Multiculturalism du multiculturalisme Winnipeg, Man. 1976. már. 19. rüibb marad, mint Muset Al­fréd. (Szabó tanácsos elkeseredve rázta ősz fejét, aztán bizalma­san1 közeleb húzódott Farkas­hoz : 1 — Eh, ostobaság lenne a szi­vünkre venni; Gyere egy pohár sörre, az többet ér. 7 Pacsirta (Folytatás a 2. oldalról) felháborodásiában szinte károg­va a támadója. — Hát jó: korszellem ... — Korszellem! Jegyezd meg magadnak, íhogy ez most már örökké igy lesz! — Örökké?! — kiáltott fel dallamosan a költő. — No, te se szoktál magasra röpülni, ha ilyen könnyedén kimondod va­lamire ezt a nagy szót. — Akár szoktam, akár nem, — rikácsolta — az a kérdés: a­­karsiz-e úgy dalolni, albogyan nekünk tetszik? Ha nem: már indulhatsz is. A költő fájdalmasan körülné­zett, megátatta lelkét utoljára a kedves tájjal, aztán szárnyra kapott. A csalogányhoz repült. — Fogadjatok be magatok közé, — kérte őket — költő vagyok, gyönyörűen tudok éne­kelni. — Éppen jókor jössz, — mondták a csalogányok. — Ép­pen dalosversenyt rendezünk. Már kezdheted is. \ Amikor befejezte, a csalogá­nyok még egy ideig; íneg se tud­tak moccan!, annyira elbűvölte őket a dal szépség^. —Holló! — szólalt meg azon ban egyikük — hát ennyiie megejt titeket a dal varázsa? Arra meg nem is gondoltok, hogy egyetlen hang se volt 'ben­ne arról, hagy csalogánynak ér­zi magát, s hogy büszke erre, mert a csalogány a legkülönb madár a világon? — Az ám! — húzódtak hát­rább az ünneplők. — A c'salo­­gányság speciális problémáit kifelejtetted! És elkergették a csalogá­nyok is. Másnap egy 'nagy erdőbe re­pült és a pintyőkéknél próbál­kozott. A pintyőkék már a dal közben ikozzásimuitak, fejecs­kéjükkel simogatták és bolüo­­gjan ragyogott a mosolygó, pici szemük. De aztán ők is keny­­teienek voltak elutasítani. Most a rigóikat kereste fel. A Huncut a bíró dallamára rög­tönzött előttük változatokat. Miután befejezte, a rigók, mint­ha megbolondultak volna gyö­nyörűségükben. Egy sánta rigó azonban lein­tette őket: — (Először is: azt már tilos énekelni, hegy huncut a bíró. Ez nem fee busáé a fde.terűik­be vetett, fenntartásnélküli bi­zalommal. Másodszor: egyetlen hanggal se adott kifejezést an­­naik a meggyőződésének, hogy a rigó a világ: legkülönb mada­ra, s a rigó'ság. madámemzet­­kozi jelentőségre se utalt. Nem közénk való. És ugyanígy járt a pirckok­­mál, a sármányoknál, sőt még, legutoljára, a verebeknél!) is. — Gyönyörű a dalod, — csi­pogták a verebek. — De nem dicsőítetted nemzeti jellemvoná sukat: a szemtelenséget. Menj hát innen. tó elvonult egy olyan vidék­re, ahol még; a madár se jár. Ott dalolt sok és a szenveués­­toc még az eddigieiKUé'l is szebb dalt. De nem hallotta senki, csak ő. Minthogy azonban ott, ahol a madár se jár, enni sincs mit, éhhaiál vart rá. t> amikor haldokolt a fagyos sziklák kö­zött, akikor is énekelt. És ezt már meghallotta valaki. Egy tu­dós vizsgálgatta a, közelben a köveket, s vele volt a kisiia is. — Édesapám ... — szólalt meg a kisfiú. — Ez a pacsir­ta ... a mi madarunk ... — Ne beszélj' bolondokat, Jánoska. Pacsirta? Itt? — Hát hallgassa csak ... Bi­zony pacsirta ez! ■— Az ám ... — mélázott el a tudós. — Mintha (látnám is a hullámzó vetest... a szántó pa­rasztot ... az egész hazát ... Jó lesz majd hazamenni, János­kám .... A kisfiú könnyes szemmel kutatott a sziklák között: — Hol lehet? ... Jaj, már nem énekei ... Megvan, édes­apám ! ... De nézze csak . .. — Halott. Dalai azonban Isten tenyeré­re szálltak, s Ö egymaga gyö­nyörködött bennük, mig: újból méltóvá nem lett rájuk a föld. Akikor kinyújtotta kezét és le­hintette őket. Egy fiatal veréb-irodalomtör­ténész meg felfedezte és .enge­­teg idegenszóval megtüzd; lt ér­tekezésben előadta, hogy járt nálunk egyszer egy nagy költő. Értekezése szerint sz,vesén fo­gadták, tartóztatták, ő azonban költői nyugihatatlanságában to­vább-vándorolt. És közölte a dalt Is, amelyet náluk énekelt. Értekezésére felfigyeltek a piró­­kok, a sármányok, a rigóik, a pintyőkék, a fülemülék és leg­végül a pacsirták is. Dalait ki­adták, s nagy harc kezdődött annak bebizonyítására, hogy tulajdonképen kikhez is tarto­zott. A pacsirták győztek. Egy re~ kedthangu és fontoskodó dal­­bonc nők (annak az unokája, aki elkergette a keltőt) hang­­rói-haaigra és szótagról-szótag­­ra haladva bebizonyította, hogy a nagy költő izig-vérig pacsirta volt. Döntő tanulmányáért m&s. kapta a Pitypan-lámcot és a Búzakosz orut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom