Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-02-27 / 9. szám

MARITS L:

Kreisky-Wiesenthai mecs...

Múlt év november 5.-én “Veszélyes idők — veszély esi emberek c. soraimban beszámoltam a bécsi Zsidó Dokumentációs Központ vezetőjének, a hírhedt fejvadásznak, Wiesenthaj Simonnak a cseh titkosszolgálat (S.T.B.) részéről történt tragikus beugrasztásáról. Csodálkozunk-e, hogy erről az ésizakamerikai sajtóban semmi sem (jelent meg! Ugyanígy mély Csönd van. arról a súlyos osztrák belpolitikai válságról, amelynek során a zsidó ősökkel rendelkező Kreisky kancellár majdnem lemondott, hogy perbe foghassa Wiesenthalt. Pedig múlt év novemberben és decemberben az osztrák és nyugatnémet sajtó jócskán foglalkozott a Wiesenthal-Kreisky összecsapásról. (Az ügyet tárgyaló sajtót átnézve, köteleség erűnek éreztem a gyakran félrevezetett olvasóközönségünk tájékoztatását.

Teszem ezt annál is inkább, mert ezúttal mindnyájunk nem kis örömére, a valiami ószövetségi bosszútól űzött, zseniális fejvadász emberére akadt Kreis ky kancellár személyében. — Persze, a hazátlanná vált, hathatós védelmet, nélkülöző kisember mindig könnyebb préda, mint egy állam vezetője, aki kitűnő pedigréje mellett, egy er gesz nemzet feltétlen tárni ugatására számithat. Összehasonlítva áz erőviszonyokat, kétségtelen, hogy Kreisky ellentámadása eleve több sikerrel kecsegtet, mint tegyük föl egy volt

m.kir. csendőitisztté, akit Wiesenthal 30 év múltán minden különösebb nehézség és, komoly következmény nélkül, egyszerűen “háborús bűnösnek” nyilvánít. Megdöbbentő, de főleg fölháboritó az akkor, ha a “bü nösség” bizonyítása egyrészt a különböző népidemokrata államok titkosszolgálatainál hamisított bizonyítékaira, másrészt a Markó-nticai perek volt hivatásos tanúira támaszkodik!

Közelebbről vizsgálva Wie** sentihal lázas ügyködését, joggal föltételezhető, hogy a '30 esztendő után egyre gyérülő “háborús bűnösök pótlására, most hozzálátott azok gyártásához. Vigyázat! így mindenki sorra kerülhet. . . Hasznos vállalkozás lenne, bizonyítva a Központ nélkülözhetetlenségét, no, meg többek malmára hajthat vizet. Jól jönne Izrael fülsiketítő hatmilliós hírverésének, hogy újabb jóvátételek (Wiedergutmachung) mellett az antizionismussal szemben újabb részvétet kicsikarhasson agymosott hiszékenyeknél. — Élénken érdekeltek ebben cinkostársai, a keleti blokk titkosszolgálatai, amelyeknek koholmányai zsidóhangszereléssel föl erősítve, lehetetlenné szeretnek tenni minden olyan nyugati köz életi személyt, vagy politikust, aki útjukba áll. Aztán beleesik a “szórásba” egy-egy hazájából kiűzött, szábad prédává vált kisebb halacska is, “figyelmeztetésül” az amúgy is megfélemlített és halgataggá sorvadt emigráciiónak. — Ámde lássuk közelebbről a meccset...

WIESENTHAL ÉS POLITIKAI MAFFIÁJA

szokásához ihiven elefánt módjára betört az amúgyis törékeny osztrák belpolitika porcellánüzletébe, zavart keltve a gyönge lábon álló szocialista Kreisky választási kombinációiban. A két eichner között keletkezett összeütközés közvetlen okát Wiestentihal azzal szolgáltatta, hogy az utolsó választások előtt a liberális irányzatú Osztrák SzabadságPárt (FPÖ)vezetőjét, Friedrich Péter-t SS múltjából kifolyólag azzal rágalmazta, hogy ez a URSiS németektől megszállt részében oiyan alakulat tagja volt, amely főleg zsidók, de mások likvidálasával is foglalkozott.

A rágalomhadjárat indítása idején Kreisky komolyan latolgatta az osztrák szocialista és Peter szabadság pártja között — szükség esetére — koalíció lehetőségeit. Ekkor Wiesenthal működésbe lépett. így történt, hogy a 1975. november 10.-én tartott sajtóértekezleten Kreisky Peter béesületsizavára hivatkozva kijelentette, hogy Péternek semmi része sem volt háborús bűncselekményekben. —

Wiesenthalnak a Peter ellen indított hajszája tulajdonképen engem vett célba, — folytatta a kancellár, — majd a fejvadász minősíthetetlen támadását viszszájára fordítva, Kreisky a dokumentációs központ vezetőjét azzal vádolta, hogy ez a háború alatt náci deportáló hatóságokkal működött közre Ugyanekkor kifejezte megvetését Wiesienthalnak a volt nemzeti szocialisták fölkutatására használt módszerével kapcsolatban, ami hasonlít a náci titkosszolgálatéra — ellenkező előjellel. — Ugyanilyen éltes utalásokkal nyilatkozott Kreisky az egyik kabinetülés után. amikor kiejtette, hogy ez a zsidó dokumentációs központ évek óta Ausztria johirneve lejáratásán fáradozik. Ezt követőleg kilátásba helyezte parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését is, hogy igy perbe foghassa Wiesenthalt rágalmazásai miatt. Amikor pedig később azzal számolt, hogy a parlamentben nem függesztik föl mentelmi jogát, kész ' volt akár képviselői mandátumáról is lemondani, a becsületsértési és rágalmazási per megindítása végett. Akkor majd a bíróság előtt megvilágítja Wiesenthalra vonatkozó kijelentéseit! hiszen sokan akadnak Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban, akik tanúként mellette bizonyítanak. Bizonyítani fogjan Wiesenthal politikai maffiájának létezését is, amely nemcsak önbiráakodik, hanem az “Ítéletek végrehajtását is foganatosítja, — mondta a müncheni T.Z. tudósítójának.

MIT MOND WIESENTHAL?

Ez az elmérgesedett Kreisky- Wiesenthal viszállyal kapcsolatban igy vélekedik:

“Kreisky kancellár munkám I (azaz a felelőtlen ószövetségi ! bosszú) végrehajtásában állandóan akadályoz. — Ha Krei-ky | úr nem ért többé egyet a náci ..gyilkosok földelité,se é,s üldözésében kifejtett tevékenységünkkel, ám hirdessen ki egyszerűen általános amnesztiát, vagy e.iévülést.” Wiesenthal állítása szerint 12 (!) különböző KZ- ben ült s közel 80 (!!) hozzátartozóját veszítette el a náci rendszer alatt, feleségével ala pitotta Bécsiben az ÁVÓ fiókvállalatát Zsidó Dokumentációs Központ név alatt. — Dicsekedett, hogy nemzetközi rendőrséggel és különböző titkosszolgálatokkal együttműködve fogatta el Braziliában a treblinkai KZ hírhedt parancsnokát, Stanglt. Eiohmann elíogatá át is ő eszközölte. Szerinte a Német Demokratikus Köztársa ság (DDR) vezető személyiségei között több háborús bünö; náci van.

Kreisky, akinek nagyanyja zsidó volt, Izrael állam s általában, a zsidókról alkotott bíráló magatartása miatt szemet szúrt. Magát osztráknak tartja, ahogy a müncheni T.Z. “Kreisky über die Juden” (Kreisky zsidóról) c. cikké, en olvasható: “Osztrák vagyok,

zsidó nagyanyáin leikével! Ha a zsidók egy nép, — mondta, — akkor az nagyon kellemetlen nép. Nem azért vagyok, hogy a z-idó és izraeli nyilvánosság előtt vádlottként felelőségre vonjanak! Nincs zsidó nép, csak zsidó vallásközö.isé., amely később sorsközösséggé vált.”

SZOCIALISTA VÉDŐFAL KREISKY KÖRÜL

Wiesenthallal szemben c. c k kében a FRANKFURTER-ALLGEMEINE ZEITUNG 1975. dec. 5.-i számában jelenti, hogy Wiesenthal visszavonta K.eisky kancellár ellen, a “maffia és maffia-methiodusok” kijelentése miatt indított perét. — Az igy beállt hirtelen visszakozására magyarázatot adnak az újságírók kiváncsiskodására a kormányához közel álló köröktől, s a szocialista párttól nyert alábbi válaszok:

“Senki sem várhatja el, hogy ! Kreisky Wiesenthallal járásb: rósági: szinten veszekedjék!” — “A ,pör nem lehet ok a.ra. hogy Kreisky lemondjon man dátumáról. Jobban tette volna, ba mérsékeli magát, mert m marad vissza Wiesenthal súlyos megsértése és megvádolása után főleg most, hogy nem szánul azok) bizonyítására, mert a kormánypárt politikai és jogi lehetőslégei fölhasználásával vé dőfalat vont a kancellár köré. Olyat, mely minden, tekintetben őt fedezve, Wiesenthalnak nem hagy semmi alkalmat a maga védelmére.’*

A szocialistáknak elegük lévén Wiesenthalt káros tevékeny ségéből, most kifejezetten nyomási alá helyezték a fejvadászt. Ez abban állt,, hogy tudtára adták, ha nem vonja vissza a kancellár ellen benyújtott per keresletét, akkor parlamenti vizsgálóbizottság fogja felülvizs gálni dokumentációs központja működését.

Hasonló szelemben irt a párt szócsöve, a bécsi ARBEITER ZEITUNG is. Wiesenthal takaródét fújva, védekezésbe fogott kijelentvén, hogy a Peter: el kapcsolatban tett információkkal náci bűncselekmények felderítését célozta és semmi esetre sem óhajtott párt, vagy belpolitikai elhatározásokat irányitani, még; kevésbbé megtámadni a kancellárt.

Az olvasóra bízom, aki emlékszik előző cikkemre, mit hisz el ebből a mosakodásból. Kétségtelen, hogy Wiesenthal gyöngébbnek bizonyult Kreiskynél és a vele egyesült erőkkel szemben, s, igy kétes becsülete védelmét inkába föladta.

Egyébként jó tudni, hogyan vélekedett Kreisky a FRANKFURTER ALLGEMEINE ZEITUNG tudósítása szerint Wiesenthal “érdemdús” munkájáról: “A büntetőtörvénykönyvben lefektetett és a politikában megengedett határeseteket súrolja!” Peter melletti kiállásáról pedig ezt mondta: “Wie senthalnak nem bizonyítható súlyos vádjai ellen bármelyik osztrák állampolgár védelmére kelt volna s ezt tette Peter ese - tében is, habár ő egy közismert párt vezetője.”

Nemde szomorú, hogy nekünk nincs egy ilyen keménykötésű Kreiskynk! Íriszen itt volna már az ideje, hogy a maffia módszerekkel dolgozó bécsi dokumentációs központ hitelképességét akár Washington, akár Ottawa, de más jóhirnevére valamit is tartó főváios nagyitó üvege alatt megvizsgálná. Elvégre a 25 éve becsületesen dolgozó és az állami a dókat gavallérosan fizető, uj honpolgárnak is arra a védelemre van joga, amit Kreisky kancellár minden igazságtalanul üldözött polgártársa részére biztosát.

St.-Rénry, Que. 1976. feb. 3.

HA MEG VAN ELÉGELVE LAPUNKKAL MONDJA EL MÁSNAK. . . HA PANASZA VAN. — ÍRJON NEKÜNK!

LAJOSSY SÁNDOR:

Második világháború és a harmadik tudatos előkésztése

— Ajánlom Lentulay István, a nuklerális fegyverek szaktekintélyének. —

Ez a tanulmájny felvilágosítás céljából szól azolkhoz, akik politikával nem foglalkoznak, de ugyanakkor figyelmeztetés mindazon országok népéhez,, akiket megemlittek.

Yailtai egyezmény. Stalin,

Churchill és Roosevelt, a “három gyufa játszó.” — bár a háború még javában dúlt —, ők már (biztosak voltak a győzelemben.. Kiosztottak minden országot, azok népét, területeit és függetlenségét maguk között Figyelmen kívül hagyták azok évszázados jogait, szabadságukat és modern rabszolgaságéa döntötték őket.

De vájjon ki húzta ki a “szerencsés” gyufát? Nem kell találgatni: Roosevelt készséges asszisztálása mellett Stalin nagymester.

Az esztek, lettek, litvánok, lengyelek, magyarok, csehek és keletnémetek pedik könyörtelenül áldozataivá váltak ennék az ördögi tervnek!

A finnek, svédek, norvégek, dánok, hollandok, belgák, olaszok, osztrákok, jugoszlávok, bolgárok és románok közvetve, területeiknél fogva vették ki i észülket a háborúból.

Összegezve: Európa szi'nejava, több mint 300 millió nép került egészen, vagy részben a szovjet érdekeltség hatáskörébe».

De nézzük csak, mit is aka.t Churchill és tábornokai: Alexander és Wilson? Trieszten áthatolt volna Európa szive felé, hogy levágja Európát az előre nyomuló oroszok előtt. |Ez a lángeszű katonai tervezés j — szerintem — Hitler zserriaü- I tásán is túltett volna. A sokat i szenvedett Európa, de főleg m. magyarok ezt vártuk Nyugattól, mert igy talán tíküszö'böllrették volna azt csorbát, am.t az első világháború után elkövettek a trianoni békeszerződés csúfos aláírásakor!

E terv ellen viszont Roosevelt tiltakozott, mert Eisenhowernek is más tervei voltak Európával kapcsolatban. Ők nagyon ig jón ismerték eavmás terveit; habár az elnök maga Roosevelt volt, de katonai szem pontból Eisenhowernek nagyobb volt a befolyása. Így akarattal késleltették az inváziót, hogy az oroszoknak időbeli segítséget nyújthassanak Európa térségében.

Ohúnchillt egyszerűen kijátszották és becsapták. Roosevelt Stálinnal Churchill háta mögött

külön titkos szerződést kötött és meg egyeztek abban, hogy Közép-Európát minden feltétel nélkül teljesen átengedik Stalinnak, hogy azt idők múltán elszlávosithassa. Vagyis osztották a világot keleti és nyugati félgömbre.

Churchill elégedetlen volt a Roosevelt által ismertetett világterweü, ezért gyorsán Oroszországba utazott az ő által ösz- Bzeállltott elképzeléseivel és a fogadás után bemutatta tervét Stalinnak. A térképen megjelölte mindazokat az országokat, amire ő igényt tartott. Stalin, amikor átnézte, minden szó nélkül a térképet Churchill szeme láttára összetépte és tiüzbe lío'b - ta. Meg nem erősített forrásokból tudva, Stalin azután a tűzbe kapott (de mit is várhatnánk el egy postarabllótól?), majd i»gy szólt: amit ti elfoglaltok az a tieteké, és amit mi foglalunk el, a miemké lesz.

Stalin kijelentése természetesen nem tetszett Churchillnek. Ő azonban nem tudta, hogy háta mögött kijátszották, pedig okos és jó politikus volt. Nagyhibája, hogy nem látta meg az érem másik oldalát, annyira hízott amerikai jó barátjába, Rooseveltbe.

Pedig a dolog nagyon egyszerű voftt. Például Roosevelt mil - Kardokat adott pénzben, élelemben és fegyverben az oroszoknak minden kikötés nélkül, mig az angoloknak szállított fegyvereket, hajókat, repülőgépeket, gépjármüveket, élelmet, üzemanyagot és pénzt, de mindent felszámoltak nekik, amit még ma is fizetnek. Ezáltal kárba veszett minden törekvésük, mely függetlenséget és szabad jogokat biztosítottak volna Európa népeinek. Végül, mint nyerők, vesztesei is lettek a második világháborúnak.

De mi is volt az az “ördögi” terv? Természetes határok a két kontinens között. Európa és Amerika közötti távolság az atom és hidrogén bombák világában?

Az amerikaiak 1939-ben már atom robbanást tudtak előidézni egy négyzetméter uránium tömbben. Abban az időben egy liberatornak is nehéz lett volna az uránium érc súlya miatt azt elvinni, de nem voltak tisztában hatásával és abban, »hogy a »lehetséges láncolatos robbanások hol is »fognak bekövetkezni? Tovább fejlesztve az atom robbanási kísérleteket, 1942 őszén,

Winnipeg, Man.

1976. febr. 27.

1943 tavaszán már jó eredményeket értek el az amerikai atomfizikusok. A katonai szaktanácsadók pedig állandó összeköttetésben voltak Rooseveltel az atom bombának alkalmazása és lehetőségei tekintetében a jövőre nézve.

Pontosan ezek voiltak tényezői is a Yaltai egyezménynek. Rooseveltnek ezért volt szüksége titkos szerződésre Stalirrnal. Különben maga Stalin nem tudott az atom bombáról é|s területi nyereségeit abba a Íriszemben könyvelte el, hogy megosztották maguk között Európát, mert Roosevelt barátja volt a kommunizmusnak. így gondolkodott Stalin az amerikai politikáról.

(Fo*ytatjuk)

OTTAWÁBÓL JLUNTIK:

Biztonsági intézkedések az olimpiászra

JOHN BEST

(Canadian Scene») — Kanadában még sohasem volt példa olyan messzemenő biztonsági intézkedésekre, mint amilyenekre az olimpiász idején lesz szükség. Még »hadseregünk egyötöde is feladatot kap ebben a vonatkozásban.

A legnagyobb feladat persze az állami és a tartományi rendőrségnek jut. Meg kell említeni, hogy hadsereg tagjai fontos szerepet játszanak majd az olimpiász ellátó szolgálatában és több ezren biztonsági tartalékban lesznek.

Az olimpiász alkalmával (legalább akkora biztonsági szolgálat lesz majd üzemben, mint arrrilyen 1970-ben volt Quebeeben, mikor ,a terroristák elrabolták James Gross, angol; diplomatát és megölték Laporte minisztert.

A tengerészek ezrei is részt vesznek a munkában. Hét hadihajó, köztük egy ellátóliajó horgonyoz majd a montreali kikötőben és Kimgstoníban, ahol az evezős., helyesebben a vitorlázó versenyeket tartják majd.

Az erős biztonsági szolgálat

A BIBLIÁBÓL

“Monda pedig az Ur: Simon! Simon! imé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited; te ezért idővel megtérvén,’a te atyádfiáit erősítsed. Ö pedig monda néki: Uram, te

veled kész vagyok mind tömlőére, mind halálra menni!"

(»Luk. 22-31, 2, 3.)

Magyarországi magyar ü G Y V É D

DR. RACSMÁNY BÉLA

a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime:

203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513.

szükségeségét sok előjel támasz sza alá. Egyebek közt az is, hogy a francia kultúra megőrzésén munkálkodó St. Jean Bap tiste Society táviratban értes.tette a királynőt, hogy rendbontásra számithat, ha vállalkozik a versenyek megnyitására.

Az olimpiai szabályok előírják, hogy a megnyitást a vendéglátó ország államfőjének kell végeznie, már pedig Kanada államfője Erzsébet királynő. Az említett társaság viszont az állítja, hogy itteni» jelenléte a társadalmi békét veszélyeztetné. Emlékeztetett a társaság az 1964-es királynői látogatásra, amikor összetűzésekre került sor quebec nacionalisták és a rendőrség között.

Néhány nappal a Baptiste társaság távirata előtt már a québeci hivatalos ellenzékben levő szeparatista párt is arra [kérte a királynőt,'hogy ne válj lalkozzék az olimpiász meginyi» tására, mert az “nem lenne öszszeegyeztethető a québeci realitásokkal”. Ezekbőil arra lehetne következtetni, hogy a québeciek általában nem helyeslik, hogy egy idegen ország királynőjel legyen Kanada államfője. De jelentheti a tiltakozás azt is, hogy a nacionalisták Quebecet független országnak tekintik, vagy szeretnék tekinteni. (A Parii Qugbecoi. békés eszközökkel igyekszik dolgozni a tartomány függetlenségéért.)

Az erős biztonsági intézkedésekre azonban az említetteken túlmenőleg elsősorban, azért van szükség, mert az olimpiász heteiben, júliusiban és augusztus elején, rengeteg külföldi sportoló és, sportvezető lesz Montrealban, illetve Kanadában és nemzetközi terroristák esetleg felhasználják, az alkalmat terror cselekmények végrehajtá sára.

Ez a magyarázata annak, hogy a biztonsági szolgálat ellátása tekintetében Ottawa is hajlandó volt szerepet játszani, helyesebben szerepet vállalni.

3

majthényi György

___________________ ________ARANYMÁLINKó

A nagynyilású ablakból a szürkülő tájat sokkal közelebb érezte magához, de arrár mindenen megérzett, hogy az est iassankint ibeiogja a világosság szemét. Edényekkel zörögtek, nevetés, beszélgetés hallatszott a kocsiban, a közelben, pirosar■eü urak uorozeart. Megfigyelt, elraktározott mindent, de inkább ösztönös euer seggel, és arra ügyelve, mogy maga ne kövessen el Varaim utoac. mgy satp, Karcsú asszony tűnt a szemébe. -Sonkát evett és sört ivott. A szomszéd nőjével beszélgetett, de nem értette a szavát, messze volt tőle. Dúsnéra gondolt és az jutott az eszébe: dVitgkapta-e imár a sürgönyt? — És látta az arcát, amurt a snrgiMryt kibontja: A gyorssal? Ejha: •— S a -szeme ooigara megsz-ukiüi, a pillája ernyősen húzódik alább, és a szája körül kivirul a mosoly. Mindig a szeme mosolyog' előbb, ezt megfigyelte. A szája körüli izmok' későbben lépnek munkába .. . Mit fog ima mesélni neki a vacsoránál? Miről beszéljen? Nem, az igazat mxgoe mondnatja meg. Má inkéról nem szól hát neki.

Megun úgy átta, mint tegnapelőtt, a karkötője függőit nézegetve. Lain, valami ilyen apróságot talán, hozhatott volna most ő is arra a karkötőre. Valami jelentéktelenséget, ami legföljebb figyelem,, »de nem ajándék... Fis aztán hirtelen: natora meg se vár? »Hátha korábban fekszik le?

Ez a gon'uo.iat meghökkentette. Nyiuutalan lett. - Nem, nem, talán mégis csak. ébren, lesz .. . Okvetlenül; beszélnie kell vele. Mondám akar neki valamit . .. Mindent el akar néki mondani! — ts olyan heves vágy fogta el az asszony után, hogy a keze; is meg remegett. A pincér eiszedte előle az uzsonnaedényt.

— Hozzon három deci bort! — mondta neki. Aztán gondolt csak arra: lehet-e itt így is, vagy csak palackkal? De nem kellett soká top: ennerrie, már eléje is állították az italt, tetszetős »kis, zárt hive gócra.

Mohón aaijtotta fel az első poharat. Fanyar volt, nem Ízlett ne-kj. A vonat mellett futó tájra tekintett. Nem sokat látott már belőle. Keskeny, .szakadozott szalagok rohanak el az ablak előtt, muiuna va.ami óriási távírda papírtekercséről gördültek volna le.

•— Há lefeküdt, bekopogok hozzá! — gondolta merészen, és nraga elé uépzelte az asszonyt, amint a ágyban ülve kártyát vét. így mar raita egyezer. Akkor zavarban volt. Most gyönyörködve idézte iu az emlékezetében elmerült részleteket. Fejét

— 15 -Ebben a pillanatban megérezte, hogy a kocsi felhúzott ernyője alatt van valaki.

— Ki azl? — s már tudta is, hogy ki az. A szivét a torkában érezte.

— Én, — hallatszott halkan az asszony hangija.

Az első» rezdülés valami» ellenkezés volt, talán visszamaradt csökevénye annak az ellenszenvnek, amely valamikor Dúsáé, iránt benne élt. De aztán felszabadult a lelke, és a váratlan öröm mély hullámokkal nyargalt végig az ereim. Könnyen huppant melléje az ülésre »s a (hangija remegett, amint üdvözölte, a keze izgatottan kapkodott a tahió után, és amikor eközben az asszony kezéhez ért, elkapta, magához emelte, és csókot nyomott a kesztyűjére.

Momdani ákart valamit néki, a mellét majd szétfeszítette az öröm, az agya lázasan keresett valami szépet,, amivel boldogságát kifejezhetné, d»e semmisé volt most elég jó neki.

Véletlenül1 az ibolyákra tapintott. Nedvesek voltak azok is a ködtől.

— Hoztam ám valamit, — talált végre a hangjára, és odaemelte a bokrétát, ajhol az asszony arcát sejtette a sötétben.

Az asszony megérezte az illatukat.

— 'Köszölnöm, — rebegte. — Kedves. És megsimogatta az ajándékozó kezet.

Oltó megragadta az asszony kezét, Dútsné átengedte neki. Nemi ellenkezett.

Hallgattak. A rudas megint összeiu'gta a patkóit, Jczsó nyújtott hangotn szólt rá: Ru-uzsa, nee! — Aztán egyenletesebb lett a lovak trappolása.

A [sötétben, a felhúzott ernyő alatt, senranitse láttak egymásból, de annál inkább érezte egyik a másikat. És a két kéz elmondott sok olyat, amire most szóval nem voltak képesek.

Baraiaón haladtak át éppen, amikor Oltó a karját az asszony háta mögé csúsztatta. Csupa láz volt. Az asszony szelíden ódáit dőlt, egész teste remegett. Oltó mind erősebben fogta, és a bundája prémjét, forró lélekzetét már az arcán érezte.

Aztán az arcára hajolt.

A lovak most kapaszkodtak a szűk útra, amely a »hegyek közé vezetett.--VÉGE-• \