Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-20 / 8. szám
A Közös Magyar Külügyi Bizottság tavaszi ülése elé Március 27.-én tartja Washingtoniban idei tavaszi rendes ülését az Északamerikai Magyar Szervezetek Közös Külügyi Bizottsága. Az ülés napirendijén aktuális politikai kérdéseik szerepelnek és az amerikai magyar egyesületek előkészületeinek összehangolása az 1956-os forradalom huszadik évfordulójának méltó megünneplésére. Felszólalást jelentett be az ülésre Stirling György “II. ítákáczi Ferenc üzenete a inai magyar emigrációnak, különös tekintettel forradalmunk huszadik évfordulójára’’ címmel. Ezzel kapcsolatban javaslat érkezett a Bizottság titkárságához, mely az 1976-os év Rákóczi-emlékéwé nyilvánítását indítványozza, tekintettel arra, 'hogy ebben az esztendőben ünnepeljük az első magyar szabadságharc vezére születésének 300. évfordulóját. Cserkészliszti értekezlet Buifaléban MAGYAR CSERKÉSZ SZÖVETSÉG S AJ TÓ TÁJÉKOZTATÓJA. — Egy-egy jelentős és élményekben gazdag cserkész megmozdulás után néhány -hónappal, a jó eredményért közösen miunkálkodókak igényük, 'hogy ismét találkozzanak. A közel száz cserkésztiszt, akik vezetői értekezleten vettek részt a /piarista atyák bufíalói Calasanctius Intézetében, csalt kis hányada a másfélezer ma, gyár cserkésznek, akik az elmúlt év augusztusában Toronto mellett jubileumi táborba szálltak. De megjelenésükkel, vezetői tapasztalataik kicserélésével, további tervek és -uj elképzelések fejtegetésével, élő és egyre erősödő kapcsolatot jelentenek a Montreal-Cleveland- Philadelphia háromszögben működő magyar -cserkészcsapatok között. Téli zimankós idő járta a tájat, de éppen ezért tartották érdemesnek, hogy legtöbbjük a sokszáz mérföldé,s utat is megtegye. Immár két évtized is elmúlt azóta, lrogy a Szövetség első értekezletét rendezte Buiffalóban. Akkor még a Denby-i intézet falai közt, ugyancsak a Piarista Rend vendégszeretetét élvezve. Akkor és azóta is azért tartják ilyenkor, hogy a téli elszigeteltséget áttörve, a nyári táborok, vezetőképző tanfolyamok és közös megmozdulások lendületét, lelkesedését, értékes tapasztalatait az új esztendőben is tovább vigyék, tökéletesítsék.-Ezúttal Riedl László, h. vezetőtiszt ismertette a konferencia programját, melynek főbb pontjait a próbarendszer, valamint a szülők és cserkészet viszonyának megtárgyalása képezte. Dr. Ádárn János iS. J. imája után a M.CsjSz. elnöke, Dr. Némethy György nyitotta meg a tisztigyülést, majd Bodnár Gábor ügyv. elnök a 30 éves külföldi magyar cserkészet fázisait elemezte. A cserkészet — mint mondotta —- első feladatát, a népi kultúra meghonosítását már megvalósította; második feladata, a magyar iskolázás is sikeresen működik. A harmadik feladat, a gyakorlati cserkészélet minőségi kiterjesztése és annak keretén belül a te 1 j es magyar kultúra átadása a cserkészeknek. A magyar cserkészet két alappillére a Biblia és a magyar kultúra. Az emberi élet három fá zisát az ügyvezető elnök Így határozta meg: az anyaméhtő. a gyermekig — úgy 10 éves korig, — azután a serdülőkor, majd a felnőtt alkotó élete egaszen addig, mig a halálbau isten előtt megáll. A fiatal tisztek és segédtisztek ezután hat .csoportra osztva tárgyalták meg; a cserkész próbaanyag, alkalmazását és az élményszerü próbázást. A Táiborverő, Honkereső és Honfoglaló próbákról Brenner György, Greg óra Zsolt, if j. Riedl László, Lendvai L. Imre, Seregélyes Márton., Harkay Péter és Kormaim Bertalan tartottak előadást, illetve Gesz éltek, miint előre felkért hozzászólók. A lányoknál a Segítő, Útkereső és Felkészülő próbák fejtegtésében, Or,may Kuni, Merényi Rita, Cseh Gyöngyi, Papp Zsuzsi, Koller Zsuzsi, Jámbor Éva, Mindszenühy Bertalanná, KSündray Gergely né és Koréh Ilona töltötték be e szerepet. Mig a fiatal csoportok a pró’ házasokat vitatták, parancsnoki gyűlés keretében Riedl László, Bóesay Zoltán, Göcsei Rit. es Pintér János tartottak előadásokat a cserkészéletben felmerülő különböző problémákról. A szombati megbeszéléseket vacsora utáni táncmulatság: követte, majd vasárnap reggel az intézet kápolnájában okúméni kius istentiszteleten vettek részt -a megjelentek. A szentmisét Ádárn Atya mutatta be. A vasárnap délelőtti előalő Jascihkó Balázs -S. J. volt, aki a szülők és a cserkészet viszonyát elemezte. Megegyeztek a hozzászólók, hogy a szülőkéL jobban be kell vonni a cserkészmunkába, meg kell mutatni nekik, milyen sok szellemi és fizikai előnnyel jár a cserkészkedés gyermekeik számára. Nagy érdeklődést váltott ki Dr. Ge renicsér 'István piarista rendház - főnök beszámolója külföldi útjairól, melyek sölrán különböző és sok esetben ellentétes nevelési rendszereket tanulmányozott. Sok értékes gandiolat, ötlet, elképzelés merült fel két nap alatt , amelyek a csapatoknál és igy minden magyar cserkész életében, de ezen túl, magyar közösségeinkben is megvalósulásra várnak. —mcsjmp— Népművészeti kiáliitás (algaryban A Calgary Canadian Citizenship Council kezdeményezésére nagyszabású népművészeti és néprajzi kiáliitás nyilt meg az Auditorium tágas termeiben ez óv február 7.-én. Képviselve vtolt ezen a kiállításon Calgary ban és környékén élő csaknem minden nemzetiség: magyarok, finnek, görögök, horvátok, izlandiak, indiánok, koreaiak, lengyelek, litvának, németek, osztrákok, pakistánok, svédek és ukránok. Mindegyik náció egymással versenyezve állította ki sajátos háziipari készítményeinek legszebb darabjait. A kiállítás védnökei közt ott láttunk R. Steinhauer albertai kormányzóval az élen Peter Lougheed tartományi miniszterelnököt, R. Sykes Calgaiy polgármesterét, Dr. W.Cochranet a caigaryi egyetem elnökét, Dr. W. Pentzet a Mount Roya, College elnoicet és több közéleti vezetőt. A kiállítást Steinhauer kormányzó nyitotta meg nagyszámú közönség jelenléteiben. Nagy hatású beszédében ismertette a bevándorolt nemzetiségek érdemeit, akik magukkal hozott európai- műveltségűkkel és szaktudásukkal tették naggyá Ka nadát és nagy mértékben gazdagították a kultúrális életet Az egész kiáliitás főrendezője Lászlók Gézáné Anna volt, aki nővérével és Széli Marcella segítségével valósította meg ezt a méreteiben is nagyvonalú kiállítást. S divatbemutatót is Lászlók Gézáné tervezte és vezette le szakszerűéin és a tőle megszokott rutinnal. Egyénenként vonultatta fel az ethni.v csoportok, sajátos nemzeti1 ruhát viselő hölgyeit, férfiait és gyermekeit. Bemutattak néhány nemzeti táncot is, ezzel is emelve a bemutató sikerét. Milyen kár, hogy a magyar tánc csoport tagjai a műsoron nem szerepeltek. A magyar réczleghek külön terem volt kijelölve, ami szűknek bizonyult. A kiállításira felajánlott tárgyaknak csupán felerésze volt elhelyezhető. Mégis darabszám, de különösképen mlnlőség szempontjából a legnagyobb sikert mi magyarok érdemeltük ki. Az évezredes ősi múltban gyökerező magyar népművészet csaknem minden változata igy is képviselve volt a kiállításon. Az ősi úri. rábaközi, ormánsági, sárközi bessenyő, csángó, székely-niezőségi, matyó, kalocsai, palóc és kunság tájmüvészetének szinpompás al kotásai: hímzések, varrtttasok, szőttesek, csipkék, kerámiák, faragványok, festmények és értékes antik tárgyak kerültek a nagyszámban megjelent nézőközönség elé. A kiállított tárgyak díszítő PiAmei őseredetüek. Teljesen azonos művészi díszítéssel ellátott tárgyak kerültek napfényre a sokezeréves szumir-skytha és a későbbi korból származói bún, és avar síró kból. Ezek a tárgyi bizonyítékok is igazolják az ujabbkori külföldi és magyar történetíróknak és régészeknek a megállapitásait, hogy ezek az ősnépek testvérek, vagy azonosak voltak a magyar" néppel. A Pázmány magyar elemi iskola növendékei és az ifjúsági kör tagjai is kivették részüket a kiállításból. Az általuk készített festmények, rajzok és' kézimunkák formaképzése, szinhatása és kivitelezése magyar művészi készséget igazol. A magyar részleg megszervezése. a kiállításra került tárgyak összegyűjtése és művészi elrendezése körüli a legtöbbet fáradozott Nagy Balázsné tiszteletes asszony Anikó leányával (Ádárn Tibor né) és Németh Etelka nővérrel, aki nemrégiben került Calgaryba és őt már is- mindenki a szivébe zárta. Segítőtársaik voltak Szikora Józseflné Ildikó, Schüller Károlyné Erzsi, Kovács Zoltánné Ilonka, Rudolf Zoltánné Klára, Parragh Magda, Belázné Margit, Hezsely Fér encné Boriska, Dr. Simon Andrásné, Kelemenné Margit és többen mások, akik fáradságot nem ismerve a két napig, tartó kiállítás minden munkájában tevékeny részt vettek. Nagy sikert arattak a diszmagyar ruhába öltözött hölgyek, többek közt Nagy Balázsné tiszteletes asszony, Ádárn Tiiborné, Dr. Simon Andrásné, Hézsely Eerencné, akik részt vettek a divatbemutatón is. Ezeket a díszruhákat ősi diszitő elemek felhasználásával maguk a hölgyek varrták, vagy mint antik tárgyak örökség utján jutott a birtokukba. A kiáliitás nemcsak az ethnik csoportok meghitt találkozója volt, de alkalmat adott művészettörténeti tanulmányozásra is. Minden dicséret, hála és köszönet illeti meg azokat, akik ezt a nagysikerű kiállítást megrendezték, akik a kiállított tárgyakat összeadták és mindazokat, akik segítő készségigei abban részt vettek. Dr. N. Gy. !. Winnipeg, Man. . 19176. febr. 20. 3 MONTREALI RONIGENKÉPEK RAVASZ LÁSZLÓ EMLÉKES! HIAWÁYHÁ IGAZI ARCA Első közlemény. (Canadian Scene) — A fehérbőrű olvasók közül sokan ismerik a Hiawatha nevet. Nagy főnök és filozófus volt, akit tisztelettel övezett saját népe, mások pedig szerették volna magukénak vallani. Egy egész sor legenda övezi ezt a nevet. Longfellow is üt Hiawatha cirnü költeményt. A legendákban megrajzolt alak azonban egészen más volt, mint a 15. századbeli .. Hiawatha, Onondaga ionok igazi arca. Az onodaga az irokiakjhoz tartozott és azon a területen élt, ahol most New York álam északi része vau. Hiawatha zavaros időkiben nőtt fel és abban télt el leginkább másoktól, hogy nem nyugodott bele a helyzetbe, hanem arról álmodozott, azon gondolkodott, hogy miképpen lehetne azt kedvezőbbre fordítani. Filozófus létére jól látta, hogy céltalan a sok pusztító harc és másutt if ibb helye lenne az arra fordított energiának. A harcoknak pedig a-zzal lehetne végetvetni, ha federációra lépnének az ellenségeskedő indiánok. Abban az időben Atotarhonagyfőnök állt az onandaga tör zs élén, aki dicsőítette a (harcot és hallani sem akart a békéről. Ez volt az oka annak, hogy Hiawuthának menekülnie kellett. Az inaki indiánok hagyaniányaihoz híven, fehér kenuban utazott és a béke jelzése, fehér kagylónyaldánc ékesítette. Az irokézek történelmében Hiawathának ez a menekülése legalább olyan fontosságú volt, mint amilyent Mohammed menekülésének a mohamedánok tulajdonítanak.-Hiawatha elősz zör Dekanawidah-ihoz- a -békés mohák indiánokhoz ment és kitárgyalta vele, hogy miképpen lehetne .megteremteni a béke federác-ióját. Beszervezték a szomszédos oneida törzset, majd a kájugákat és senecá-kat, tehát mind azokat, akik sorozatosan szenvedtek a onondaga törzs csapásaitól. Elhatározták, hogy bcuatot tesznek. (Folyt-tás a 7. oldalon) Februárban a Csendőr-napra emlékezve, föllapoztam Toranay Cécile “Bujdosó könyvét”. Tudtam, hogy irt -mártyrjaikról. íme a ma is egyrészt vérfagyasztp, másrészt vériázitó sorok: (1919. aug. 6.) “.. • A proletár-dictatura lezáruló útjairól mind sűrűbben hangzanak át hozzánk eddig nem sejtett áldozatok. nevei. A rémuralom utolsó vonaglásai közben Fery Oszkár és hú bajtár-sai, Menkina és Borhy élete után is kinyújtotta a kezét. Meghaltak mind a hárman. iFery Oszkár, a hősies -magyar csendőrség megteremtője, az ellenforradalmak lelke volt. Bá tor katona, aki altábornagy létére a komm-ün alatt Budapesten maradt, hogy készen álljon, ha csendőrei élén hazájának szüksége lenne rá. A diktátorok féltek tőle, ő ne-in szökött. Néhány nap előtt, éjnek idején megint elhurcolták . .. Két hü tisztjével együtt a terroristák T blblTábóT “Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; igy tudom meg, hogy velem van az Isten. — Dicsérem Istent, az Ő Ígéretéért, dicsérem az Urat az Ő ígéretéért. — Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?” (Zsolt. 56:10-11, 12) Mozdony-utcai kaszárnyájába került. Amikor a diktatúra bukása már bizonyosnak látszott, a kaszárnya pincéjében -meggyilkolták a -foglyokat. Egymás után kerültek sorra. Fery Oszkár volt az utolsó. És ahogy a halálba ment, a pinicelépcsőn már bajtársai keresztbe fektetett, megcsonkított, mezítelen holttestén botlott át. Szörnyű vihar volt azon az éjszakán. A szél zúgásába beleveszett minden- nesz. Az iszonyú kaszárnya pincéjéből, azért mégis órákon át felhangzott az áldozatok vérfagyasztó kiáltozása ...” Közölte Mosonyi Á. Tiszta véletlen, hogy még, idejében értesültem a montreali Bethlen Kör Ravasz László emlékestjéről. Nem vagyok nekik tagjuk, de -még, csak református se vagyok, most azonban csak beszerénykedem a református templom- alatti kultúrtebe-rem egyik hátsó székére. Ravasz László nagy ember volt és szégyen, hogy olyan keveset tudok felőle. Budapest ostromakor a Központi Szeminárium kispapja voltam, s- mikor az első szovjet irohamosztago-któl olyasmit hallottunk, hogy külön utasításuk van: raverendás papot ne bántsanak, a rektorunknak, dr Marezell Mihály pápai prelátus-nak első gondolata volt -a -szomszédos Kálvini-téri református templom papjainak sorsa. Nem tudom, igaz-e vagy sem, de sokáig járta akkor a pletyka köztünk, hogy Marczel atya ripsz-raps-z összep-akkolta a leg-szebtoik äilagombos, lilaszegélyes és lila-öves főpapi reverendáját ... — és állítólag volt, aki látta Ravasz püspök urat. benne. — És érdekes: egyikünk se nevetett a pletykán. -Sőt, mondhattaám, megtisztelve érez tűk magunkat; egytestvérnek a Kálvin-tériekkel. Most, ahogy Nagytiszteletü Fehér Miska Bátyám, akit vagy másfél évtizede nem láttam, de most minden legyűrt szivrendetlenkedésével is fürgébb és kispoirtoltabb, midit valaha, ■— ahogy itt ékes szóval, átélt lélekkel hívja életre a nemrég, elhunyt székely-magyar püspök hatalmas alakját, különösen jólesik, hogy olyan részletesen ismerteti századunk két legnagyobb mártir-magyarjának, Ravasz Lászlóinak és Mindszenty Józsefnek egymáshoz fűződő EAST OF MÄH Gábor Áron Szibériai Trilógiájának angolnyelvü átdolgozása $12.80-ért kapható szerkesztőségünkben és közvetlenül L-R. GÁBOR ARON, P.O. BOX 161. POST OFFICE STATION “B” BUFFALO, N.Y. 14207 U.S.A., vagy DR. ÁRON GÁBOR. D-8000, MÜNCHEN 40. AKADEMIE-STR. 15, W. GERMANY. A magyarnyelvű SZIBÉRIAI TRILÓGIA (Az embertől keletre, a Szögletes szabadság, az Évszázados emberek) $24-ért kizárólag a szerző fenti címein kapható korlátolt példányszámban. kapcsolatát. iS külön köszönet, hogy egyetlenegyszer sem ejti Mindszenty nevét másképpen, mint úgy, hogy: “bíboros hercegprímás úr”. Ez adja az ötletet, hogy körülnézzek a jó P20-150 főnyi hallgatóság soraiban. Hiszen utóvégre, mikor a prímás úr 1973 szeptemberében itt járt Montreálban, a három református papunk valamentayi funkcióján, -miséjén, szertartásán ott vett részt az első sorban, egyházi palástjukkal a vállukon. — Most hát keresem a szememmel az öt katolikus papunkat ... — Vagy talán csak egyet. — Aztán másfelé erőltetem a gondolataimat, hiszen Madách is megmondotta, hogy “esak -hódolat illet, nem-bírálat”. 'Előttem egymásmellért öt hófeih érhajú ókanadás 'bácsi ül. Szálfaegyenesen. Nem ismerem őket. Egyikük vékonyka, a másik testesebb, de mind az öt jóval hetven felett lehet. Csak az arcélüket látom s mélyen bánom, (hogy nincs nálam egy titkos fényképezőgép. — Milyen gyönyörű fajta is a magyar! Mennyi nemesség, menynyi öntudat, sokévezredes ősi nyugalom és magabiztosság, mennyi átélt szenvedés ezen az öt arcúién .. . Szép nemzet vagyunk. Hirtelen derültség fut végig a közönségen: Fehér nagytis-zteletü úr befejezte előadását és Mécs Bandi barátom, az elnök, ékes szavakkal köszöni a szép élményt. Igönám, de valahogy úgy, hogy “. . . köszönjük ezt a másfélórás ...” — mire Miska Bátyánk két tenyerébe takarva arcát hirtelen lebujik. az előadó asztal alá! — Hatalmas tapsvihar' és derültség. Én’ibizony észre se vettem, hogy másfél óráig tartott. Még két napig is elhallgattam volna. Az egyik hosszú asztalon rögtönzött Ravasz László kiállítás, nyilván dr. Komjáthy Aladár történész-tudós lelkipásztor szakavatottságát. dicséri. — Az elhunyt püspök, könyvei, -prédikációi, és a róla szóló, cikkének hosszú sora. Az egyik elsár-gu-lt fólliáns, valami Egyházmegyei Értesítő egybekötött évfolyama, annál az oldalnál van kinyitva, amely több mint félévszázaddal ezelőtt, nagybetűkkel nyomva ezt a címet vb seli: '“Ravasz László püspök”. — Közelebbről megnézem a lap dátumát. Pontosan azon a napon születtem. Árkay Lászió. MmJThENtI GYÖRGY ARANYMALINKó igy beszélnek rótta? Ha mindennap látnák, mint azelőtt, akkor is igy a prédájuk lenne? A kalapját kereste. Kem-petenné még tartóztatni próbálta, de «Oltó úgy érezte, hogy itt már semmi keresnivalója, és néhány közömbös szó, jókivánás után elbúcsúzott. Az utca csatakos volt, a fák töve kőiül a föllapáto.t kőréteg kormosán, piszkosan sü-ppedezett, az apró tócsák kerékvágta jeget meg-megroppan/t, mint a tölt üveg. Figyelmesen nézegetett mindent, mintha különösen fontosnak tartaná, hogy a téli pesti utcának a jelenségeit megjegyezze. Aztán egy kirakat előtt állott meg, Teli volt cipővel. Egyenként szemlélt meg minden cipőt, aztán az egész kirakat hatását vizsgálta s végül már nem nézett semmit, csak állt ott. — Hát menyasszony ! — gondolta. Ez kicsit váratlanul jött. Éne nem számított. De hát mire számított egyáltalán? Yuaaképpen valami tragikus leszámolástól tartott Málinkó lia... <.o beleg: igére gondolt, és most úgy érezte, hogy boldogan a kellene tennie, amiért igy fordult a dolog. De nem tudott boldog lenni. Valami fullánk maradt -benne. — Milyen más ni. s. az arca, — (jutott az eszébe. — És hogy elszólta magát. Azt hitte, tudom, Ihogy mi van közte és a ficsúr között ... De hogy épp a ifie.-úrt választotta ki magának . . . Hja, a papája '..író úr! Törvényszéki biró úr! Nagydolog ez vendéglőseknek . . . A belváros felé bandukolt. Sürgés-forgás, tolongás, villamos-zaj nyomta meg a szűk utcákban. Megállt, megnéze t valamit ,s- amikor már tovább ment, újra visszafordult, mert már nem tudta, hogy mit is nézett meg az imént. — Vakbél! .. . Ls egészségesebb, mint valaha ... És a ficsúr . . . Lalaiala, dudo.áizta aztán némi zavarral, mert észrevette, hogy liangasati beszél. Az egyik kirakatban majmot látott. A ketrec sarkában k pörgött és valami magot hámozott. -— Nem, azt nem kellett vo na mondania! Az elmaradhatott volna! . . . Hogy én gyógyítom .. .'Másik ketrecben vadgalambok voltak. Az egyik mindunta.an széttárta a szárnyát, mintha ki akarna repülni és vasén önös. vékony hangot adott. Akvárium is volt ott. Kis, piros halak úszkáltak benne nagyvidáman. Ez lekötötte a figyelmét. Szívesen nézte őket. Már tovább akart menni, amikor még egy ketrecet vett észre: sárgarigó volt benne. — Arany málinkó! — mondta halkan.- 160 — ! Papába burkoltatta. De aztán ke-veselni kezdte. Virágkereskedest keresett. -Néhány szál rózsát vett, feliéret, megvárta, amig körülkötözik, fölfrissitík. becsomagolják. És némi röstelkedésse.) vette kezébe a csomagot. Annikor a klinika elé ért, idegesség fogta el. — Megkell lenni! Meg, kell lenni! — parancsolta magának. Fázott. Néhányszor föí-aiá járt, elolvasta a cégfeliratokat a túloldalon s vége bement. A meleg megcsapta, az idegen szagok megijesztették. A portásihoz fordult. — Kempe.en Amália, — mondta félénken. A portás meg se nézte a könyvet, biztos hangon válaszolt: — Második emelet őt. — A tüdőosztályon? — érdeklődött tovább. — Itt nincs tüdőosztály, csak sebészet van. És az -külön szoba, azért is lehet most meglátogatni. — 'Sebészet? — Elámult, mintha most hallotta volna először ezt a szót életében. Hát mi történt vele, hogy a sebészetre került? Nem tévedés ez? Hiszen mindig a tüdejével volt baj, nem is tudott mást elképzelni, minthogy most is azzal kerti,t ide, és tesé.k: sebészet! Bizonytalanul ment föl) a lépcsőkön. Első emelet. Körülnézett. -Műtőterem. Ételszag. Nagyot nyelt s a kabát meleg lett rajta. Második emeltet. Itt -van Jobbra. Benyitott a folyosói a vezető ajtón s ott szinte beleütközött -egy férfiba. — Pardon! — Fölnézett rá: a ficsúr volt. A Lcsür, akivel a vizsgára utazíá’oan a vonaton találkozott. Dinem ért rá még, csodálkozni se, már Kempelennét látta maga előtt. Felszínen nézett rájuk; mit csinálnak ezek itt, együtt? Kezet qaókö.t az asszonynak. — Szép, hogy eljöttél, Sanyi. — És a ficsúirhoz fordult: A végíha’imi plébános öccse. A szomszédunk. — Majd ismét Sanyihoz: Nem ismered a (jegyző urat? Pedig most véghalmi ember lett . . . Persze, ott. az Isten háta mögött úgy élsz, mint valami vakondok . . . Mert tetszik tudni, falun, Skropán, tanít, kérem, — magyarázta megint a ficsúrnak. Oltó kezet nyújtott. — Portorai Rottner 'Ernő, — recsegte a ficsúr a nevét. — Oltó, .suttogta Sanyi. — 157 —