Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-13 / 7. szám
8 Winnipeg, Man. 197-6. fera. 13. A Kanadai Magyar Újság 1975-höb naptárában megjelent; Solanum tubarosum c. elbeszélésemnek némi -visszhangja támadt. Tölbb 'Oldalról érdeklődtek tőlem közelebbi “adatok” céljából Neon vagyok ugyan botanikus, de készséggel teszem, főleg azoknak a számára, akik pozitiv kérdéseiket tettek fel. Pl. Ha “a-t” mond, mondjon “b-t” is kedves írónő. Nem gondolja, hogy az olvasókat jobban érdekelne, Iha nem ilyen luxus életről, hanem magáról a kruiinliról irna? — A másik: “— Miért kellett egy egyébként kedves elbeszélést ilyen proletár növénnyel vonatkozásba hozni? Elégéin volt már a pap-r i k á í (krumpliból! (Nekem nem! Főleg, ahogy én készítem el.) Azoknak is, akik idő hiányában, vagy más oknál fogva nem álltak a kéndezősködők táborába köziem a következőket. A krumpli, visszavezethetőleg, de nem hitelesen, az Inkák mára hívta meg barátait és rajongóit. Az étekzés koronája indián módra elkészített krumplileves lett volna, ha annak keserű ize miatt, a vendégek, keserű szájjal’ idő- előtt nem távoznak. Az admirális éktelen haragra gerjedt. Rájött, hogy az indián vezér becsapta a re'clepttel, de az is lehet, hogy ő nem jói értelmete és a szakácsának helytelenül mondta el. Az, t.i. nem csak a burgonya gumóját, hanem a szárát és a leveleit is beledolgozta a levesbe. Nehogy xuégegyiszer valakivel hiba történjen, a szégyent akozott növény termése körül, kiadta a parancsot személyzetének, hogy a növényt el kell égetni, gyökerestől, mindenestől. Ajtóikor a hatalmas máglyát hamvadni látta, lement a kertbe, hogy személyesen ellenőrizze eleget tettek-e teljes egészében kívánságának. Egy bokor mögé húzódott és onnan figyelt. Nagy meglepetésére a munkások a parázsból kikotort virágkorában keresztezte az emberi élettel való találkozását, mint tápeszköz. Chile és Peru tengerparti vidékein találkoztak vele először. Ma, már több mint '2,000 fajtáját ismerik. Magyarországon h urgo n y a kis étié ti telep is létesült: Gödöllőn. Hazai talajunkban kitermelt, de még nem igen ismert, betegségekkel szemben ellenálló, izes fajta az u.n. Agnelli iéle; “Magyarkincs”’. Piaci nyélven elterjedt nevüek: kifliburgonya, Ella, rózsa és a szeszferumpli, amit inkább állatok takarmányául és spiritusz készítésre használnak, nagy hátránya, hogy gyorsan szétfő. A közéMmezés atyja a krumpli! Hosszú időbe telt, amíg Európában elterjedt. Különböző verziók vannak, egyesek Coíom'bus kalandos vállalkozásának eredményéül tudják be, de az is lehet, hogy nem ő, hanem egy névtelen spanyol matróz, csupán kíváncsiságból hozott magával egy tőre valót, mely később elterjedt. Magyarországiba, valószínűleg Németországból került be. A mi hazánkban, rendszeresen kb. csak száz esztendeje termelik. Nehéz erve pontos adatokkal szolgálni, akárcsak arra, .hogy miért nevezik a termését gumónak és miért nem gyümölcsnél?. Talán ebből er ed a sokféle neve mellett a földalma elnevezés is. A Solanu<m=la-tmul, magyarul ^burgonya, ma már a koldusoktól a királyok asztaláig elengedhetetlen kelléke minden ember étkezésének. A szeszgyártásban, a gyárilag előállított: burgonyapüré, gombóc, nudli és egyéb krumplis tésztakészítményektől a 'keményítőig, a pásztorok parázsban sült csemegéjétől kezdve az elők lő neveket viselő: Chips, és a Pommes ifrittes-ig, szinte meg számlál'hatatlan receptje van az elkészítésnek. Véletlenül ismerem a sültkrumpili történetét. Francis Drake, az akkori idők rettegett tengerikalóza, később retténtihetetlen hősiességéért és bátorságáért admirálissá avanzált férfiú, az egyik hatalmas győzelme öltömére ünnepi lakó-Borégető Mátyás lakomája burgonya jóízű falatozását Kellett észlelje. Harag öntötte el, de amikor látta, hogy milyen élvezettel fogyasztják a bűnös burgonya-gumót maga is kért belőle, s nagy meglepetésé, e az uj eledelt kitűnőnek találta. Hogy a megsemmisített krumpliállományt pótolta-e, arról nem szol a krónikás. Háromszáz évvel ezelőtt Herbornban élt egy orvos-botanikus. Különös foglalkozási -keverékének egyik megállapítása szerint, a burgonyának nincsen tápértéke és csak. mint különleges növény, kertek díszítésére, avagy, mint dísznövény, — világa —, melicsokorként alkalmazható a hölgyek keblén, vagy haján. Az éretlen véleményt, mely az akkori idők nagy tiszteletben álló “tudósorvos” által elhangzott, megcáfolta maga az alany, a krumpli, mely az egész világon ismert és rangos helyet ért el, s a felső tízezernél elfoglalt helye óta, kilépve a polgári millióból], honosságot nyert. Egyszerű termelési módja, kevés időt igénylő gondozása, megfelelő talaj esetén bő terméshozama hasznossága mellett vallanak. Burgonyatermelés terén első helyen Oroszország, második helyén Németország állnak. Ez utóbbi államban nyugodtan népeledelnek nevezhetjük, mert első helyet foglal el a kenyér előtt. Menü, burgonya nélkül el sem képzel liető. Ahogyan Magyarországon — á-ltalálban —, mindemhez kenyeret adnak i'll, esznek, ezt pótolja a germánoknál a burgonya. Ha a háziasszonyok sokáig tracc-solnak az utcán, azzal szakítják félbe a pletykálkodást: — Jaj! Mennem kell már, mert még a krumlt sem hámoztam meg. T.i. ezzel kezdik a főzést! Húszadik éve élek itt. Én, nem! Mari, 1976 január. (Folytatás a 4. oldalról) égetik ki a kürtőkből. Volt itt csodálkozni való elég. Borégető szent esküvel fogadtatott titoktartást a háza népével, de a legények közül, alighanem a nősök sorából, némi titok mégis kiszürem-kedett. Például, hogy Budán mulatván magát ez a Borégető, amilyen hájjal kent, még a törökkel is összebarátkozott. A csiklandósabb menyecskék még azt is pletykálták városszerte,, hogy a basa feleségeivel is csak úgy elkomázott a furfangos ember. Mind a százizal. Lelhet, mert az orcája -úgy tűnt, mintha viaszból lenne és -kifestve és. semmi szőrzet rajta nem találtatik. A tekintélyesebb polgárok közül többen elhatározták, hogy végére járnak a dolognak. így Harangöntő Lóránt, Csapiár Benedek, Késes Elek és mások. Nem soká kellett élesiteniök az eszüket. Mert mire megvolt a ház, a sütés-főzés és borégetés is eredményt hozott, mindnyájan meghivattak. Mátyás lakomát adott a tiszteletűkre., A mesternék még sokáig kárpátiak, hogy ok nem hivattak meg. Váltig -mondogatták áraik nak elv eszejti őket Mátyás. A: ért gyűjti őket össze egy csuporéiba. Nem szabályos dolog lakomázni ilyen időkben. Késes Elekné nagy -kívánságában arra a gondolatra vetemedett, hogy ő bizony férfinak öltözve- elmegy a lakomára. Férje azonban jobb kezét fölemelintve, megmutatta néki a kérges tenyerét. Er.e az asszonyságnak elhallgatott a szája, ha a kívánsága nem is. A csupán némileg takart hol 1 világtól kékes-fehéren villogtak a ház tornácának félkörivü bol-tíhajtásai. Jöttek is a hívottak valamennyien, bár némelyik kést is hozott a kurta csizma szárában. Ezen az éjjel még a bástyákban gunny asztó strá zisák is minid erre felé füleltek. Annyi igaz, hogy a ház tele volt étellel, itallal. Az asztalok ina rogyadozott a pecsenyék, sültek, a vadhúsok, pulykák fácánok, satjok, figék. sziöllők és ki tudja még mi minden drágaságok terhétől. Nem is beszélve az italokról, mik közt az egri bikavér és a veres burgundi is képviselve valának. Mátyás mint egy alázatos ajtónálló betessékelte a vendégeit és azok táguló cimpákkal helijeibbitert ék magukat a tornáctól. Gyöngyfűző OFtafael szárazaikat nyelt. A többek nyalták a szájuk szélit. Tipegtek, tipogtak, hümmÖgtek, miglen a sok instanciára elhelyezkedőnek gu-vadt szem k kel. körbe az asztaloknál. — Céhmester és szenáto. u raini kedves polgártársaik. -— kezdte a beszédjét Mátyás. Poharat fogott s csak a szeme sarkából intett, hogy kövessék á példát. Ezt megcseiekedték, bár többek közt Tá.tos Barnabás, a kajla meg,esküdött volna, hogy méreg van benne. — Esztendő,k múltával viszszajövék, — folytatta Mátyás. — Háznépemet Isten után egészségben találván, összes/.altem. A világiban szerencsével jártam. Legfőbb tisztességemnek láttam ezután céhmester és szenátor, kedves polgártársaimat megvendégelni. Indítványozom, igyunk egy veres burgun dit erre az önömre! — Föihajtottam, de alig ment le a torkomon, tudva, ennen nyomorúságunkat, a város állapotlját, — mondta Siiásó Kálmán. Kezef ejével jobbra-balra megdörgölte a száját és vizsla szemével nézte az ajtót, mikor lép be a hóhér, ki őket Borégető mesterkedéséből elveszejti. — Azon is segítünk majd, — jegyezte meg vidáman Mátyás mester. — De elébb lakmározatofc. Töltsétek meg, a bendőtöket és ne sajnáljátok. Jut is, marad is. Olyan falás következett, aimit leírni nem lehet, de tudhatja kit soká tartottak rosszul. Mikor már némileg csii’apul tak és a vélt méregtől egyitkük sem fordult föl, kérlelni kezdték Borégetőt, mondaná el a messzibe időzéseit.. — Innét én fölkerekedtem, azt tudjátok, — kezdte Borég ető és a karvastagságu gyertya felé tartva vizsgálta poharában’ a bort. Mint a kényesen ivó nagyurak. — De azt nem tudjátok, hogy fölkerekedvén meg sem állottam Budáig. Azt sem, hogy Szokoü Musztafa volt akkor a budai basa. Ez a Szokoli rengeteg nagy tekervényes folyósokat furatott az öreg vár alatt. A végén már elhagyhatta palotáját, el a1 várat, anélkül, hogy e-gy lépést tett volna a szabadban. Az alag-uták-tól titkos helyeken termek ágaztak el. Ezeket kincsekkel tömte ine-g; temérdek kővel kivert kardokkal és fegyvereikkel, aranyserlegekkel, fedeles kupákkal, arannyal, ezüsttel, boglárral, miegyébbel; képzelhetitek... — Ebben az éviben aztán a pünköst nagy szerencsétlenséget hozott Budára. Földrengés jött, irtózatos égiháború; a házak, paloták megrepedtek, öszez ed ültek. Ami megmaradt azt a viülámsujtotta puskaporos torony robbanása verte szét. Ha láttátok volna, szanaszét röpültek a háztetők és egész falak, mintha -veszett madarak lennének. Muirád, a szultán nyilván azt hitte, Szokoli- megse jelit ette, hogy selyemzsinórt készül küldeni neki, ami igaz is volt. Erre a szultán ki is adta a párán esőt, hogy a basát segítsék át a másvilágba, a hurik közé. Én akkor már belső cselédje voltam. Jobban beszélt magyarul is, mint például Nusz Mihály uram. Isten nyugosztalja moh már mind a kettőt a hátán. Engem ott a piacon fogadott; föl egyszer a Szent Györgyk-apunál, amidőn nyakibávetett fatálcáról egy kereskedőnek a dalauúját árultam. Mert azt mindég személyesen vásárolta magának a basa. A háta mögött állottam akkor is, amidőn a földrengés után újjáépített palotáját szemlélve, megszólította ót egy idegen. — A szultán kegyelmét küldi neked, Szokoli Musztafa. Vedd át a fennállt! Én a hallottakra az idegen hátába kerültem és megragadtain a zekém alatt a kést. — Azonnal, jó ember, -csak elébb piláfot és daiauzit veszek a piacon, — válaszolta Szoko a. — Hát ez a perzsa étel és ör meny édesség több néked, mine a nagyúr parancsa? — kérdezte az idegen. De a basa nyugodtan odahányta neki: — A nagyúr sose kívánta tőlem, -.rogy koplaljak. — Akkor vásárolj, megvár i lak. Mi Szokolival mentünk a piacra, de láttuk, hogy az idegennel a nerthkitók is utánnunk jönnek. A piacról vissza a pató tára. Fölfelé hágva, egy 1-épcsoforduiónála basa hirtelen a ke zenibe nyomott egy rajzóé, a legtitkosabb- kamaráét. — Vegyél belőle és élj boldogul, — csak ennyit súghatott és bent voltunk a termében. Mögöttünk az idegenek. — Most én beszélek, mint házigazda, — szólott ekkor a basa, a főidegen felé fordulva. Olvasd föl a fennállt, aztán mondd aneg, ki vagy és mit akarsz? — Felelek, de fordított sorrendben, — mond az idegen. — Én vagyok az új budai basa! Te pedig mond meg azonnal, hol találom meg Buda leneseit?! — Szokoli Musztafa erre nagyot nevetett. Engem nem lepett meg a szcéna, mert tudtam tőle az mgyeiről, s azt is, hogy elszánta magát a halálra. Ezeknek azonban azt mondta, hogy minden kincsét elköltötte Buda újra fölépits-ére. A főidegen erre egyet intett.. A három csonkitó ráugrott a basára. Mieiőt. hozzányúlhattak volna, kettőt leszúrtam én a késemmel. De a uarmadik a nyakába vet.tte a selyemz-sinórt. Szokoli szederjes arccal elterült. Mig a késemet a másodikul leszúrtiiak hátából kihiveztam, rámnigrott a főcson kitó. Dulakodni kezdtünk; vele is végeztem, de ide nézzetek, mit tett velem a gaz pogány! — Borégető levetette az ujjasát, föltürte patyolat gyotó:ingét és egy hosszú, forradásos sebet raeti a sál felső karján. Szófián vendégei közt ekkor megszólalt Kapás Kristóf, aki vagy igen sokat, vagy igen keveset. ihatott lakoma közben a B o régető hurgundijából.- Hazudsz Mátyás! Megfog falak!! — kiáltotta dúlt arccal. Fölugrott és ő is elkezdett vetkezni. Szeme élőugrott az üreg jéből, sölte haja az égnek kunkorodott. Ábrázata olyan volt, mint egy emberi gúnyába öltözött farkasé. A pipáját kiverte a padlóra, mielőtt bírókra ment. volna. A többiek megdermedtek. Kicsire sirülteik, mint a sün. Csak Késes Elek emelkedett föl az asztaltól, s nézett szét kaján kecskeképivel. De addigra Kristóf is levetkezett, s egy hasonló sebhelyet mutatott a hátán, a jobboldali alsó bordája táján. — Elfeiíedted-é, hoigy egyszer a szöbeni vásárról jövet, Kiskapus környékén meg akartál rabolni, s az árokba llökni?! Most az egyszer elszólád magadat! Védekezésem köziben én ejtettem azt a sebet a karodon!! — A többiek felé fordulva bizonygatta: — Két szász kereskedő mentette meg az életemet ... A szobában fölfordult a rend. de még tálak és poharak is fordultak föl az asztalokon. Mind a szóiba közepire gyűltek. — És te Kapás, ha igazad van, miért nem panasziád Borégetőt? ! — Mért megfizetett az átokfi a merényért. A szászok közvetitették az alkut. Az egyességet tartottam, de huszonötévé várok, thogy nyilvánosan elárulja magát és ráhúzhassam a vizes lepedőt! Most fizetsz kutya ott a város, színe előtt. Nem á:l már az egy esség! Nekiment Borégetőnek, úgy meztelen derékkal. — Irigy kutya voltál éltedben! — ordította Borégető. Hát nem el akartad venni még az asszonyomat is?! ő hazudik, ne higgyetek neki! És elkezdték agyalni egymást ist enesen. De Gyöngyfüző Rafael, köztük a. legidősebb, közbe vetette ma-gát. A dulakodókat szétválasztotta. Üljetek le a csöndesre! Hajdúkkal vitetem el, ki parancsom szegi! Értitek, veszettek? Majd mi kiderítünk itt izi-ben mindent! Leültek és Harangöntő Lóránt és Csapiár Benedek példájára úémelyek tovább kortyongattak. — Mutadnád-e Borégető, minő kincseket hoztál magaddal a basa rejtekéből? — adta a bírót Gyöngyfüző Rafael. Hadd vegyük mingyárt papírra. O 'csak szabadkozott, hogy amit hozott, mindent a házába beépített. Több kincs is lenne, ha a Kúnságon áltai jövet, ki nem rabolják. Valahol Karcag táján ugyemlékezik. Ami még i lenne azt a városi fisfcus rendbehozatalára szánta. Van is már róla irás. A ládába nyúlt és mutatta Gyöngyíikőnek. Hiteles aao-manyozó levél volt, a városnak adresszálva. Hinni kellett neki. Ezért Gyöngyfüző ajánlotta, hogy csak folytassák a lakomát, majd a tanácsiban még beszélnék a dologról. — Ott igen, — mondta Kapás. Felöltötte ingjét, zekéjét és elmenéshez cihelődött. — Ott majd arról is beszélünk, hogy ki nyuvasztotta meg Nusz Mihály inamat?! Miután pedig Kapás Kristóf elment, ők kifújták magukat. Elcsönidesültek és ettek-itták, mintha .mi sem történt? volna. — 'Mondd tovább Borégető, — biztatta a gazdát Sirásó Kálmán. , — Én a rajzzal a kezemben könnyen megtaláltam a főkamrát. Ismertem elég jól a labirintot. Itt-e a rajz is! — Kivette a ládából és mutatta. Hinni kellett néki ebben is. — Tudjátok hol volt? Éppen a Bécsikapu táján, a föld alatt. Éjjel raktam' I némi kincset egy szekérre és j kerültem erre, hazafelé. Borégető ismét a ládájába I nyúlt. Elővett egy zacskót és J abból különleges nagy aranypénzeket kezdett osztogatni az asztalok körül ülőknek. Azoknak szemü'k-szájuk elállt a csodától. A halántékuk lüktetett, mint a méjjesztett bárány farka. Hosszan tartott a csönd, emészteni kellett a titokzatos eseményt. — Én nem tudom, mit szóltok, de hitvány, irigy ember volt ez a Kapás világéletében, — mondta Csapiár Benedek, az aranyérmet forgatva. — És hazudós is, mint a fene, — tette hozzá Táltos Barnabás. Találgatta, hogy melyik ! zsebébe dugja a hihetetlen aján dákot. | — Még hogy miként hunyt e" Nusz Mihály uram? .. . -— erő: sitgette a békés egyetértést Ij; gyártó Bálint. — Hiszien min| denki tudja, hogy én fogtam le ! a szemét a megboldogu lnak. — És a körmivel, a fogával próbálgatta, vaílódi-é az aranyérme? — ugye?! Mégis, hogy megtámadott engem ez a beste fajzat! A nyavalya a jó dolgát, — fújta ki a mérgét Borégető. És most kiseiblb, de körmöd aranyak jártak körbe. Ne törődj vele! Izgága se hannai volt mindég! — szólt Képes Elek. Ráziüa a markában az érmét és a körmöcit és a füle mellé dugva hallgatta a menny béli csengést. — Ügyé?! Mégis, hogy megrágalmazott itt a ti szimetek, a város java színe előtt? Holott én csak küzkíödtem, hogy a várost kihúzzam sanyaruságából ... — igyatok! Ne beszéljetek annyit! Nem vagytok vénasszonyok! — mondta ki a záró szentenciát Gyöngyfüző Rafael a legöregebb. Nagy komótosan fölállott, a szoba közepire ment és a nyílt színen megölelte Mátyást. Az éjszaka reggelig- tartott és még egyszer-másszor megeredt Szokoli aranya a ládából kivett zacskóból. Aki markába fogta, meleg járta át a testét. A pohár számtalanszor vándorolt még körbe. És Borégető Mátyás megnyúlt; látható szárnyakat kapott. Valósággal tündöklött a mérhetetlen lakoma fölött. A hasa megnőtt a bortól, a bele asszonyosra gömbölytödött az önérzettől. Csak az oricája volt most is kivilágra olyan szőrtelen és piros, mintha viaszból lenne és ráadásul kiföstve. Hámory Várnagy Dalma: MÚZSÁMHOZ Ha felfogok egy életképet, magam mellett érezlek Téged! Ha tudnám, én is Benned étek, nyitánnyá hangszerelnélek! Az iró útja nem sima, utitárs: Irigység, Kritika! Adj friss erőt! Légy lényegem, munkámhoz birám, életfelem! Szentjakab, 1922 december. Ez Kanada (Folytatás az első oldalról) sübbak lettek a bérek. Az átlag heti kereset 156.61-ről 184.38- re emelkedett, egy év alatt 20 százalékkal-. Az elmúlt két évben 10 ezernél többen költöztek a tartományba, amelynek a lakossága ezáltal elérte a 81S ezret. Az ontariói autótulajdonosok-nak nem kell sorbanálni a rendszámtábláért. Postán beküldhetik a szükséges összeget a Treasurer of Ontario elmére s 23, 32, vagy 40 dollárt így fizethetnek aszerint, hogy 4-6, vagy 8 hengeres-e a kocsijuk. Cim: Ministry of Transportation and Communication, Motor Vehicles Branch, Ferguson Block, Queen’s. Park, Toronto M7A 2A2. Határidő; február 28. ARANYESŐ (Folytatás 6. oldalról) Azzal kezdődik majd, Hogy csak Te légy boldog, Csak Te maradj boldog.”-Seress Rezsőre rniély megindultsággal emlékezem. A legkedvesebb barátom szive vérével könnyesen irta a dalait, s ezek olyan szépek, hogyha énekelni hallom teli lesz a lelkem gyönyörűséggel. Az I. Világháború után Kassa és a Felvidék a csehekhez került. A színháznak volt egy kis kulissza tologató ja, egy csúnya, kis, igénytelen fiatalember, aki irredenta verseket irt. II. Rákóczi Ferenc városában ez nem volt csoda, hiszen keserű volt és keserű maradt ott az emberek lelke. A kis Sere sst valaki besúgta a rendőr kapitánynak, aki berendelte magához és közölte vele, hogy a versek miatt 8 nap alatt le kel kotródnia nem csak Kassáról, de az oiszágból is. “Menjen Pestre, ott kedvére irredentázhat.” S akkor nagy letörtségében irta ezt a kis dalt: “Gyere Bodri kutyám Kövesd a gazdádat, Téged bottal vertek, Engem kacagással, Gyere Bodri kutyám Megteszünk egymással.” Az édes álmokból keserű a felébredés, hátha még hűtlenségről is esik benne szó. A régi viliágban ismerős és kedves ember volt a Pécsi Színház egykori bonvivántja, majd magyar nótaénekese a “Liliom” mulató népszerű tulajdonosa: László Imre, aki egy szép napon arra ; ébredt, hogy kebel barátja egy baka főhadnagy megszöktette a feleségét. Együk este szomorúságában leült záróra után az üres étteremben és elkezdett kottázni. Hajnal felé megszületett egy i gyönyörű muzsika, egy ragyogó melódia. El is indult mindjárt körülnézni a reggelig- nyitva tartó lokálökban. Szüksége volt egy kis könnyebbedésre búitatásra; kereste a barátokat. És sose volt rossz hire, Aki minden álmát, Velem megosztotta, Akinél szebben. Hogy szerettek, Egy asszony sem mondta. Ki volt az az asszony, Akinél szebb nincsen, aki sose csalt meg, És úgy becézett: kincrem. Akinek én voltam A templomi oltár, az a drága asszony, Anyám, az Te voltál. [ í Di1. Gulyás Mihály kedves S ügyvéd barátommal idézgettük a múltnak ezeket a gyöngyszej rneit. Miska bohém k ljkében ép: tón úgy — vagy egy kicsit job- i ban is — zsong ez a muzsika, mint az enyémben. iS az alkony[ bahulló délutániba ezek a zsongások néha dalokká válnak. | Köszönöm neki. hogy emléke| zeit és emlékeztetett .,.. APRÓHIRDETÉSE .Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3 00 SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! Hámory Várnagy Dalma: ISMÉI A KRUMPLIRÓL ÓHAZ48A SEGÉLYT az IK.KA utján A LLGGYORSABBAN ÉS I .FGM KGB I ZHAT ÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÜJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVÁBB T)A SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.C0; $15.01-tői $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) MEGRENDELÖ-lV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R33 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küld k t ■ ább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság $.... Sajtó Alap ..........................................$........... Összesen: $ ........ Név: .............. , .................................... .............. Cim (utca, ház-szám, vagy Box)....................................................... Város tartomány:................................................................................ A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12. — . félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—.
