Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-23 / 4. szám

4

Winnipeg, Man. 1976. jam 2,j.

Király Kelemen ferences atya ez év február elsején ünnepli pappá szentelésének hatvanadik évfordulóját. Amikor fáradhatatlan munkába eltöltött s eredrnényekben oly gazdag papi pályafutásának e ritka évfordulója alkalmából a jó Isten áldását kérjük Kelemen Atyjára, ezt az alkalmat szeretnénk fel. használni arra, hogy a magyar emigráció szélesebb köreinek figyelmét is felhívjuk Kelemen Atya legújabb munkájára, a detroiti Szent Kereszt plébániatempómról irt tanulmányára, mely az elmúlt év szeptemberében, a templom felszentelésének ötvenedik évfordulója alkalmából jelent meg a clevelandi Káripát Könyvkiadó kitűnő kiállításában.

A detroiti magyar katolikus egyházközségnek a magyar ferencesek legnemesebb hagyományait követő s fiatalos lendülettel dolgozó plébánosa, Csorba Domonkos atya szerencsés választással munkatársát, káplánját, Király Kelemen atyát kérte fel a templom ötven éves fennállását megörökíteni hivatott emlékalbum megírására s összeállítására. Szerencsés volt a választás, hiszen Kelemen atya a hazai ferencesek történetét feldolgozó munkáival, az 1944-45 évforduló tragikus eseményeinek sodrában átélt élményeit feldolgozó Napló-jában már otthon s itt az emigrációban is bizonyságot tett történetírói rátermettségéről. Most is a történész alaposságával! fogptt hozzá feladata megoldásához. Nem elégedett meg a plébánián feltalálható okmányokkal, a templom építésével s annak belső díszítésével kapcsolatos szerződéseik, a plébánia pénztári feljegyzéseinek áttanulmányozásával, de kiterjedt levelezést folytatott, hogy ‘a templom építészének, s diszitő művészeinek személyét és művészi pályafutását felderítse. Tette ezt nemcsak tanulmánya teljességéneik kedvéért, de mert mint az építészetileg s freskóival s pompás ablakfestmányeivel valóban lenyűgöző templom rajongója, bizonyos volt abban, hogy a templom építésiét s belső díszítését a leghivatottabb művészek végezték s igy a templom nemcsak az amerikai magyarságnak egyik legszebb alkotása, de magának Detroit városának s az egyetemes amerikai művészettörténetinek is egyik jelentős alkotása.

Király Kelemen atya fáradozását teljes siker kisérte s bebizonyította, hogy a templom tervező építésze, a temesvári Kohner Henrik Detroit több színházának s a tíz emeletes Seyward hotelnek elismert építésze, a templom hajóját diszitő festett ablakok alkotója a német Ludwig von Gerichten festőmiüvész, aki a st. louisi világkiállításon négy aranyérmet nyert, a templom művészi freskóinak alkotója viszont a magyar Daubner Pál festőművész, akinek freskóit ameiikaszerte nagyra értékelik., ügy Király Kelemen atya tanulmányával értékesen hozzájárplt Csorba Domonkos atya azon törekvésének, hogy a templomot nyilvánítsák műemléknek, ami ■egyrészt biztosítaná a templom fennmaradását a változó városképben, de egyben talán lehetővét tenni azt is, hogy a templom közvetlen környékét egy magyar szigetté, kultúigócponttá lehetne kialakítani,, amint erre Fr. Joseph iSastek, a Szent Cyril és Method szeminárium professzora, a detroiti érsekség; levéltárosa s a detroiti érsekségtörténetének legfőbb szakértője az album utolsó oldalán idézett levelében erre célzást is tett.

Az album előszavát Mindszenty hercegprímása irta 1975 május 5.-én, egy nappal tragikus halála előtt. Az album következő oldalán nyomban láthatjuk Mindszenty hercegprímást, amint a Szent Kereszt plébániatemplom művészi kivitelű szószékről szól Detroit magyarságához. Az album gazdag képanyagából ki kell e,meL,jünk a templom szentélyét és az ablakfestményekről készült néhány színes felvételt.

Magiam, feleségemmel együtt 1Ö74 augusztusában voltunk először ebben a maga művészi szépségben is lenyűgöző templomban. Éppen Szent István ünnepe volt s a szószékein Király Kelemen atya beszélt. Állíthatom, hogy Amerikába való érkezésünk óta ily kitűnő, mély 1 gondolatokkal telt s egyben a magyarság szivébe markoló szentbeszédet még nem hallottunk. Amikor a mise végén Kelemen Atya kijött hozzánk a templom bejáratához, még mindig a beszéd hatása alatt szótlanul, könnybe, lábibadt szemmel borultunk vállára. De Kelemen Atyában nemcsak atyai barátunkat tiszteljük, mint Délmagyar,ország Felszabadító Tanácsának tiszteletbeli elnökét ő

egyik legmeghitteb mukatársunk, aki nem egyszer s német vonalon lépett fel délvidéki ügyünk védelmében.

Detroit magyarsága csak büszke lehet, hogy Király Kelemen atyát magáénak vallhatja,

aki az emlékalbum összeállításával és a templom történetének megírásával hozzájár ült Detroit magyarsága történetének feldolgozásához is.

1976 január 12.

Homonnay Elemér.

iMAJThhNYl GyORGY

(A néhány Prohászka-szemelvény közléséé után sokan fölvetették a gondolatot, hogy “Diadalmas világnézet” c. müvét keiliene újból kiadni. — A gondolat érthető óhajt fejez ki azoknál, akik ismerték ezt a remekművet; de megvalósítása, ne tagadjuk: anyagi kérdés! — A Schütz Antal congeniális gondozásában kiadott “Prohászka 0. összegyűjtött müvei” kötetben a mü 256 lap terjedelmű ... Amíg mecénás, vagy mecénások nem karolják föl a gondolatot, addig bármlyen merész és nehéz is kivonatolni ebbői a csodálatos alkotásiból, mégis egyelőre csak ez a megoldás marad.

Az alább közöltekről jó tudni, hogy 1902-ben keltek s ámulhatunk meglepő időszerűségükön. — Prohászka már akkor fölemelte szavát a művészeteket ma eluralgó, lelket mérgező torzítása, züllesztése ellen. Ugyanakkor rámutatott a csám pás világnézet indítékára is: a niietzsöhei, schopenhaueri, stb. sötétenlátásra. Velük szemben Prohászka az életnek értelmet adó szépség hirdetője. Fr. A.)

“Minek a bizarr színek, a groteszk alakok, a kuacsorodó, kacskaringós vonalak, a belek gyürüzésére emlékeztető szecessziónak kultusza, mire való ez a zsámiska, amit kacsa-, páva-, mandula-, bélmotívumokból kotyvaszt össze ízlés és divat? — Mire valók ezek a nagy, terméketlen tehetségek?! A tiszta, nyílt sasszem, amelynek éle olyan, mint a napsugár, tetszik nekem; de ha csak ködöt, homályt, éjt lát mindenütt, hát hisz’ akkor akár vak is lehetne. Tetszik nJekem a mélységes értelem, mely örvényekből a végtelennek mélységeibe s onnan a méretetlenség óceánjaiba merül; de ha árulóvá lesz s erejét a tagadás és a mieighasonlási szelleme szolgálatába szegődtette, mit csináljak vele:? Ha a tehetség a maga nagyságát arra használta, hogy az embert összelapitsa; lha a gigászok arra valók, hogy epigoinokat neveljenek, a szív, a lendület, a művészet épig ónjait: mily köszönettel tartozom nekik? E- gyedüli érzelmem velük szemben az őszinte részvét s az óvakodás ‘nicht zu diesen werden gleich’ (nem hozzájuk hasonlónak llenni). Nem! Nem! Isten

veletek modern nagy emberek természetes érzékem sugallja, nektek nincs igazatok is ti szétrobbant, terméketlen bolygók vagytok! Ti betegek vagytok! Fantáziátokat lefoglalták a betegségek rémei; szivetekben kísértjeinek az erkölcstelenség hajótöröttjén, ti a világban csak a gyöngét, a gazt, a gonosztevőt, az orgyilkost, a paráznát, a iházajsiságtörőt, az őrület, a kétkedőt, az alávalót, a kéjencet látjátok; ti egy szép ember láttán minjárt beleibe s gyomiába, merültök; ti Párizs megpillantásánál mindjárt kloakáiba vetődtök; nektek dög-ösztönötök van. Ti hasonlók vagytok azokhoz a zöld, zománcos, Csillogó legyekhez, amelyek csakisi a dögre s a kloakába szállnak s petéiket csak azokban rakják le; gondolataitok máshol ki nem kelnek, csak a rothadás milieu-jében.

Hát ezért nem tudok én értetek lelkesedni, mert látom rajtatok a betegség árnyalatát, a keserű, romlott gyomor ránsát ajkaitok körül, s ha olvas tam müvetekből egy-két fejezetet, kinézek az ablakon a zümmögő, illatos, virágos természetbe, vagy a fák mélázó, sötét lombja fölött el az éjnek ünneplő csillagaira s erről a szép valóságról lenézem s élvezem, hogy nektek nincs igazatok. Nem a temető, nem a ldoaka, nem a rom, nem a szemétdomb az élet s a lét tükre, egy kis lúdvirágban több a nekünk való igazság, mint mindezekben.”

“Die azért e misztikus, sötét égen van, egy csillag, amely biztat, s melynek fényén megiérezzük, bogy nem tévelybe, hanem igazságra vezet s ez az a 'gondolat, hogy az ‘élet értéke a belső ember kialakulása. (P. aláhúzása!) Az élet, mint csira rejlik beimnünk s azt ki kell fejlesztenünk! ó, kinek fog. tehát sikerülni az ember? Ez a nehéz, ez az isteni, arc és kép és alak? Ki lesz az a művész, aki megfogalmazza, kirajzolja, kialakítja magában az embert?! Csak az lesz itt a szerencséi» művész, aki az igaz s az egész gondolatot szépen kialakította.” (P. aláhúzásai!)

Az élet, mint csira rejlik bennünk s azt ki kell fejlesztenünk! Ó, kinek fog tehát sikerülni az ember? Ez a inieihéz, ez az isteni, arc és kép és alak? Ki desz az a művész, aki megfogalmazza, kirajzolja, kialakítja magában az embert?! Csak az lesz itt a szerencsés művész, aki az igaz s az egész gondolatot szépen kialakította.” (P. aláhúzásai!)

Osztrák társasutazással Erdélyben

llyés Elemér könyve: "Erdély változása"

(A Transsylvania legutóbbi számában is említés történt Illyéis Elemér ezév ínyarán “Erdély Változása” cirnen, Münchenben megjelent könyvéről. Ez a könyv részletes ismertetést érdemelne, amit azonban lapunk terjedelme, sajnos, nem enged meg. E helyett csak a borítólapon köizölt rövid ismertetésre szoritkozhatunk:

»“Vajon az elmúlt negyedszázad alatt kapott-e a műveli magyar olvasó valamilyen képet rólunk, s ha igen, milyet? —• kérdezhetné egy Romániában élő magyar. A valósági az, hogy az első világháború után kisebbségi sorba került és a mai Románia területén élő, kétmilliós magyarság utolsó negyedszázadnyi életéről, kultútúrájámak 'és társadalmának belső alakulásáról keveset tud a magyar közvélemény. Illyés Elemér könyve — az első öszszefoglaló mulüka az erdélyi és általában a romániai magyar kisebbség életéről a második világháború éta — számadás és üzenet a mai magyaroknak Erről, az ott élő magyar nemzetiség jelenlegi isorsproblémáiról. Célja: a romániai valóság, a sajátos kisebbségi létforma s az ebből eredő következmények tárgyilagos vizsgálata, felmérése. Nem törekedett e terület népei közt már hagyományossá vált történelmi adósságok számonkérésére, nem vezette elfogultság, vagy indulat, csupán egyetlen szenvedély: a mítoszokon túllépve, hz* igazmondás igénye, a való és igaz dokumentációs rögzítése. Ez indította könyve megírására, mint árinak idején az erdélyi nagy memoir-irókat az események hiteles elbeszélése. Nem lehet közömbös a valóság feltárása olyan tájakon, ahol jelentéktelennek látszó dolgok emberi sorsokat döntenek eh”

Ezt az egészen elsőrendű munkát mindenkinek — akit Erdély sorsa érdekel — el kellene olvasnia, s különösen azok nak, akik az erdélyi magyarság kérdésével foglalkozni akarnak.

(Transsylvania)

ARANY MaLiNK.0

“Kleine Siebenbühgen-Rundfahrt”, — egy bécsi magyar asszony levele:

“Tavasszal jelent meg Roanániábani egy uj rendelet, amelynek értelmiében csak a legközelebbi 'hozzátartozók: gyermek, szülőknél, szülő gyermeknél —, kaphatnak szállást. Rokonok, barátok, ismerősök, kötelesek szállodát igénybe venni.

Mi rejlik e rendelet mögött? Félelem a nyugati eszmék beszivárgásától? — A szállodaipar támogjatása? — Vagy annak a lehetőségnek a megszüntetése, hogy a szegény magyarok felajánlhassák szobáikat, ha idegenrendszámú autóra találnak?

Talányos az is, hogy míg a 9- napos franciaországi út, 7 napos párizsi tartózkodással 3470, Róma-Fi«rinze-Velence egyhetes útja 2950 Schillingbe kerül, miért kerül ez a 4-napos társas utazás, a jelentkezési díjon felül ,2:250 Schillingbe ? ... De aki annak az esztelen vágyának, hatalmába kerü|. hogy a maga mögött hagyott világét mégegy szer látni szeretné, ne töprengjen .ilyen kérdéseken, hanem foglalja el helyét az autóbuszban, mely pontosam. 7 órakor elindul Pécsből, megfagyott emlékei jégzátonya felé.

Budapestem keresztülmentünk. Kecskeméten ebédszünet volt. A román-magyar határon uiyan hosszas várakozás, hogy késő este értünk első állomáshelyünkre, Aradra, ahol már várt a román idegenvezető, a- Ki végigkísért útiunkon, s vissza a magyar határigi.

A román vezető magyarnak született, magyar iskolákba járt Bécsben élt hosszú ideig s Ausschwitzben szenvedett és aztán telepedett le Bukarestben. A magyar, német és román nyelvet egyformán beszéli és mint mondta, passzióból csinálja a dolgot, szerintem előirt szöveggel.

Aradhoz nem fiüztek megejtő emlékek. Nem jártam ott és annyit tudtam róla,, amennyit kellett. Erdély legrégibb városa i közé tartozott, Szent István hívétől, Orod vitéztől kapta a nevét. A vár, a város erős őst romoknak volt kitéve és a szabadságharc 13 vezérét ott végezték ki. A 13 vértanú emlékére nemzeti gyászt rendeltek el és az iskolákban (nagy örömünkre)' nem volt tanítás. A nemzet gyásza nem vált élő tudatommá, mert hiányzott az átélés ereje. Azóta százezrek és százezrek mártírhalálát éltem meg és ezért tisztelettel szerettem volna megnézni a Zala György alkotta emlékszobrot, a kivégizés .helyét, melyet nemzeti adományból vásároltak meg, — de az idegenvezető egy szóval sem említette őket, talán mert tapintatos akart lenni az osztrákokkal szemben, — vagy mert a. 13 között egyetlen román sem volt. — A Fő-utcát láttuk, az impozáns homlokzatú katolikus templommal, a várat messziről, a görögkeleti templomot. Nem tudom; hogy a szobor áll-e még, vagy az is, mint annyi minden más, a boszszú, gyűlölet, tudatos hazugság tengerébe merült.

Második állomásunk DÉVÁN keresztüli — melynek várához Kőmives Kelemen balladája fűződik — Gyulafehérvár-Alba Julia volt. Az első látvány*, ami megkapott, a sorbanállók tömege, akik cukor és olaj kiosztására várnak. Az élelmiszer jegyek rendszerét megszüntették ugyan, de olyan élelmiszerhiányuk van -— főleg olaj és

és cukor hiányzik — hogy néha már reggel ötkor elkezdik a sorban állast. A modem szállodánk gőgösen nézett farkasszemet a várral, de belül mocsnus volt es .büdös. A fürdőkádakra rétegesen száradt rá a piszok, az ágynemű és törülközők többször lehettek 'használva. Vezetőnk eléggé fukarkodott a szóval, inkább tolmácsolt. A román templomban egy pópa vezetett végiig, a katolikus székesegyháziban egy magyar fiú. Évtizedek óta körül van állványozva a templom, de az állványok mögött tovább omlik a fal és a Hunyadiak sírját őrző templom belseje a teljes pusztulás képét mutatja. Erre a városra a nyomor és a szegénység annyira rányomta bélyegét, hogy a hajdani fejedelmek .székhelyén éreztem, mintha ócskavas-telepen, autók roncsai között bukdácsolnék ide-oda.

Harmadik állomáshely ünk: Kolozsvár-Cluj “Napoca”. Itt nőttem fel, itt végeztem tanulmányaim egy részét. Az évtizedek nem mosták el emlékeim színét és igy izgatottan vártam a találkozást, melyben a dolgok visszatérnek.

A városnézés délelőttre esett, a délután szabad volt. A “Tordai út” felől — nem tudom most mi a neve, mert az utcák nevei és minden cégtábla ccati román nyelven vaii kiírva — ériünk be a központba és igy a színház és a román székesegyház épületét megtekinthettük. A Deák Ferenc-uicán veg.g, a Kossuth Lajos-utcán tértünk vissza a térre, majd újból a Deák Ferenc-utcán keresztül, a Fő-téren, Szt. Mihály tmplománál, Fadrusz legszebb alkotása előtt Mátyás, az “igazságos” király szobránál kiszálltunk az autóbuszból és körbejártuk a Fő-teret, melyet az őszi nap, mint egy áradás, öntött el sugaraival. Itt nem változott semmi, a Bánffy palota, a városháza és a többi szép épületek rendben gondozottak, a Fő-tér igen szépen van parkírozva. — Nagy súlyt helyeznek a város szépitéstére, ami érthető, mert ez lenne Bukarest után a második helyen ál.ó, megtekitésre érdemes városuk. A templom előtt a vezető történelmi ismertetésbe kezdett. Nem bírtam végighallgatni, mert az élmény itt adta ki erejét. Bementem a templomba, ahol a múlt és jelen partjai között bolyongtak gondolataim. A vezető a többi nevezetesség megtekintésére — Mátyás szülőháza, stb. — nem fektetett súlyt, .hanem egyenesen a botanikus kertbe vitt min két, ahol délidőig szabad útjára nagyott mindenkit.

Délben a Szamos partján épült, modern, kifogástalan szállodába, a “Napoca”-ta mentünk. Ebben a városrészben sokat építettek, — a város feletti Fellegvárt nagyon szépen építették be.

Délután ozsonnára voltam meigjhiva. A szegénység gavallér os palástolásával dúsan terített asztalnál három generáció ült együtt: a nagymama, mama és unoka. A nagymamával egymás mellett ültünk évek hoszszú során, az iskola padjában. Együtt tanultuk a történelmet, mely .szerint Marcus Aurelius osztotta három részre Dáciát s a Balkánon elterül© géták, szkiták és trákok törzséből keveredett nép által lakott részt, Maive város után Dacia Maivensis — kis Oláhországnak —

(Folytatás a 8. oldaion)

Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv

Hámor/ Várnagy Dalma

kiváló írónő munkája.

HOLDRAKÉTA

című, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz.

Megrendelhető $6.G0 előzetes beküldésével. MUSIK. STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45.

Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen.

Prohászka Ottokár:

A MÜVEiltíEK VÉDELMEDEN

Király Kelemen OM. tanulmánya a detroiti Szent Kereszt magyar plébániatemplomról

hogy az én képzeletemben nagyobbnak mutatkozik a baj, vagy az orom, amely a kártyában "áll”, de azért vagy igy, vagy úgy, bekövetkezik az ,... Magával kapcsolatban azt mutatta, hogy kellemetlenség: fogja érni, de az is, hogy tulteszi magat rajta, szóval, nem lesiz nagy baj belőle. Amikor azt mondta, liogy a nagybátyja beteg, mindjárt az volt az első gondolatom, hogy ez az a bizonyos ke 1 le me L :.e nség. Azért nem is hiszem ei azt a penziopási .históriát. A kártyában nem állt.

— Bar inkább ott áLt volna!

így tréfáligattak vacsoráig. Akkor bejött Vugrics. bácsi s a két kislány is.. Oltó velük is derűs kedvben beszélgetett. A gyerekeknek a pesti kirakatoki ól kellett mesélnie, meg a villacoSkoosi jó ám, van köztük ro»sz is. Ilyen volt az is, amelyiket Pistának hívtak. Az megállta, hogy örökké a síneken kellett futnia és egyszer, ott, ahol a sínek végiét érnek, tovább szaladt. Persze, baj lett belőle, kibicsaklottak a kerekei, feldőlt és alaposan behorpadt az oldlaia. No, nagyon megharagudtak rá, bevitték egy nagy-nagy házba, vaspárnákra- fektették és hatalmas kalapácsokkal addig, döngették, míg; megint jó lett ... Színesen, élénken mesét, még Dúsné is> csillogó szemekkel hallgatta.

Ezen az estén úgy érezte, mintha igazi otthont talált

volna.

XXI.

A tél váltakozó napjai elég, gyorsan folytak. Nagybátyja egészségi állapotáról kedvező híreket kapott, és megjött a korcsolyája is. A szép napos déli órákban gyakran korcsolyázott Dúsnéval, vagy a gyerekekkel, de ezek akárhányszor függetlenítették magukat, és kis szánkóikkal a kert lejtőjén sikamlottak alá.

Csöndes időben messzire hallatszott a favágók munkája az erdőkből. A hang messzire szállt a fagyos- levegőben, viszszaverődött a sziklákról, megsokszorozódott a hegyoldalakon, és lassan halt el. A nagy, száraz törzsek recsegése néha ijesztően szólt.

Meg kellett néznie ezt a munkát.

A kitaposott ösvény kanyargósán vezette. A közeliben a — 127 —

árulhatott el ilyet? 'No, az az illető bizonyosan összetévesztett

vauaki mással.

— Nem, nem. Nagyon jó forrásból tudom, — kötődött Dúsné. — Éppen azért melegen ajánlom, ha már vallani akar, akkor csak ősziben, meri e,u mindent tudok.

__Mindent? — s Oltó kezdte magát kellemetlenül érezni.

— Mindent bizony, — mosolygott az asszony. — Éa akkorákat, hogy ötszáz korona, nem szabad füllenteni! Ha magának ötszáz koronája iett volna, akkor még szeptembereién Pestre ment volna, igaz-e?

— Mondom, nogy nem nekem való Pest, hiszen látja, hogy most is nogyan jaream.

— Jaj, die nehéz magával boldogulni! — sóhajtotta az asszony.

És: megint nevettek.

Oltónak tetszett ez a játék s az asszonynak is. Volt valami vágyesikiandó auban, hogy igy kötődhettek egymással. De Oltó ólt a gyanúperrel, hogy az asszony taian mégis megtudhatott valamit. De mit és kitől? Törte a fejét, találgató A a egyszerre csak ráeszmélt, hogy olyan levél, amelyben az ő dolgairól 'beszámolnak, nem is érkezhetett még meg Pestről, sürgöny pedig ... Áá!

Csak nézte az asszonyt. A tejfehér gömbön átszürődő iámjwtfény opáiios lehelletet futtatott az arcára, hajának egyik fürtje kissé, elorehulliott, hátrasimitotta, a bráz.ettek megzörrentek s valahogy úgy tette le a karját, hogy erről a mozduiatíól Oltónak eszébe villant: mint rakta ki a kártyákat az ágyában. — Persze, hogy kártya! — gondolta megkönnyebbü.ten, és egy kis fölény rajzolódott az arcára. Pajkosan néztek egymásra, valóságos párbajt vívtak a szemükkel,-az asszony azzal a gondolattal, hogy kiugratja a nyulat á bokorból, a fiú meg azzal, hogy r Hohó, mégis csak én vagyok a nagyobb róka!

— Na? — mondta az asszony, és parányit oldalra billentette a fejét, még egyre várva Oltó beismerő válaszát.

— Fiát — kezdte Oltó és lehajtotta a fejét s a szája köré egy kevéske kajánság telepedett, — ha én a nagyságos asszony helyében volnék, nem hinnék a — kártyának.

— Puff! Ezt eltalálta ... Ördöge van, — ismerte he Dúsné — de azért a kártya nem csal, nem vezet féltre. Az megesik,

1 '1\>