Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-04 / 23. szám

Winnipeg, Man. 1976. junius 4. Zseniálisan megírt .könyv elé remek előszót irt a nemrég elhúnyt Kőiszegi Farkas István bátyám, akinek számos írását közöltem a ‘‘Magyar Családi­ban. Az előszó fent közölt mon­data jellemzi a könyv monda­ni valóját legjobban. A közölt részletekből — mint látni fog­juk, — valóban “Ez több, mint életrajz: Történelem.” Most pedig szóljon hozzánk Bródy István utószavából vett idézetek szerint ez a legtalá­lóbb meghatározás: ... és bá­torítás, jellem ábrázolásaival gyúrjon bennünket is egészen emberré dr. tövisi Rácz Vilmos “tfutó bajnok, nők szerelme, sokszoros lapszerkesztő, három gyönyörű teremtés apja” és az első olyan párbajkódex megal­kotója, “amely korlátozta az e­­rősebibet és védte a gyengéb­bet.” Ha pedig elkerülhetetlen volt a párbaj, keresztülvitte, “de szúrás és Vontcsövű pisz­toly kizárva.” Történeteiből mindjárt az el­ső Írása: “Egy öreg fiú gyer­mekéveiből” veszem ezt a kis részt: — Hoigy édesapám milyen emberséges, igazságos úr volt, hadd bizonyítsam egy eléggé szokatlan eseménnyel. Emlék­szem, forró nyári vasárnapon plébánosunk nálunk, Bokréta­pusztán tartotta a misét, a kú­ria udvarán. Ott volt a sze­mélyzet, lovászok, béresek, min denki ünneplőben. És természe­tesen a mi egész családunk, is. Mikor a pap a misét befejfez­­te és a nép széledül akart, a­­pám megszólalt: — Emberek, mondani sze­retnék valamit. Felolvasok nek­tek valamit, amit mikor először olvastam, nagyon megmarkol­ta a szivem. (Most felolvasom nektek is. Nyomtatott, kisalakú cédulát vett elő a zsebéből. (Ma is megvan nálam, 1897-ben tettem el!) — Itt van egy kis rövid tör­ténet, amelynek eimer: “Szé­chenyi és az öreg jobbágy”. — Mikor Széchenyi Ferenc gróf a Magyar Nemzeti Múzeum a­­lapitója, .három fölcseperedett fiával először látogatta meg sopronmegyei birtokát, akkor a többi között a jobbágyok kül­döttsége is tisizteligiett nála; — és ő odavitte a három fiát kö­zéjük és körülbelül igy szólt hozzájuk: — Lássátok, kedves fiaim, ezeknek az embereknek a mun kája és verejtéke szerzi meg nektek a jövedelmiét, — ezek­nek a munkája adja meg ne le­tek a módot arra, hogy úgy él­hessetek, ahogy éltek. Ne fe­ledkezzetek meg róluk soha! Legyetek irántuk mindig jószi­­vüek, szeressétek őket és visel­kedjetek irántuk mindig, hálá­val! És, hogy a hála érzete fe­ledésbe ne menjen, te, fiam, István, eredj és csókold meg a legöregebb jobbágy kezét! Édes jó apám ezekután hoz­zám fordult: — Legidősebb fiain, Vilmos, kövesd gróf Széchenyi István példáját! 4 Én erre Mihály bácsihoz, a 76 éves béresgazdához mentem és megcsókoltam kérges, mun­kás kezét. Apám azután magához ölelt. Nem éreztem magamat meg-, alázva, sőt talán akkor nyílt ki előttem az Ember szövevényes világának ajtaja ... — Idézek most Drappéi Kiss Gézának “A győzelmes BEAC” cdmü könyvéből: (Ismétlem, ő lila, nem én!) “Rácz Vilmost kiváló .sport­­emberi mivolta és ritka népsze­rűsége juttatta az elnöki pozí­cióba, de kétségtelenül jól ál­lott neki édesatyjától örökölt ezer jó bácskai holdja is! .Sok eredetiséget és uj szmt hozott a BEAC-ba, amellett hogy ha­marosan Európa leggyorsabb futójává avanszált, ib'ár a spor­tolást csak másodrendű dolog­nak tekintette ... lAz ő nevéhez fűződik a “BEAC-asztal” és az úgynevezett Párbaj-szakosz­tály megalakítása. Mindkettő­nek az egykori RákóCzi-úti. Otthon kávéháziban volt a szék­helye, külön-külön egy sarok- 1 asztalnál . .. Valóban a BEAC aranykora volt ez. Rápz Vil­most másodszor, sőt harmad­szor is örömmel megválasztot­ták. ő volt a BEAC utolsó bé­kebeli ifjúsági elnöke . . . Aztán egy napon az egész szertefosz­lott, mint a buborék. Budapest házainak falára kiragasztották a behívó parancsokat, m-egfuj­­ták a trombitákat és a BEAC- iísiták a MAC-istákkal együtt el­mentek e szép korból — hő­söknek ...” az első világhábo­rúba. Lovagias ■ ügyem a főispán­nal.” — Ezt az esetet Rácz Vil­mos igy örökitette meg: “Az 1920-as években, egyik reggel féltizkor elegáns, ötven év körüli férfi lépett ki a budai Gellért-sizálló kapuján és a szálloda előtti virágágyat meg­kerülve, .gyalog indult el, hogy a Ferenc József hídon át, eljus­son Pestre. Amikor a virág­ágyak végére ért, hozzálépett egy férfi a következő szavak­kal: — Dusán! Ezzel tartozom neked! S hatalmas pofont mért az arcára, úgyhogy az illető majdnem elesett. Az inzultáló várt néhány pillanatig a másik reakciójára, de az csak ennyit mondott: — Vilmos! Mit tet­tél?! — Csak adósságot fizettem, — hangzott a válasz. A szállodából kilépő férfi Szabovlyevits Duisán Bács me­gye főispánja volt. A másik — én voltam. Nincs, olyan pofon, amely­nek ne volna előzménye. Most az előzményeket hagyjuk, az ügyi befejezése is érdekes: | “Háromszori golyó váltás . . . az első lövés a sértetté, a fő­­j j, .páné volt, aki hosszasan cél­­, zott és lőtt. Én is talán még hosszabban céloztam, — hadd j reszkessen a szószegő —, az­­| tán a fegyvert magasra emel­ve, a levegőbe lőttem. A máso­dik és harmadik lövés is ha­sonlóan zajlott le. A főispán hosszan célzott, de nem talált. Én is hosszan céloztam, de reá egyszer s© lőttem. A főis­pán hazautazott Zomborba. Rá három hétre a kormány fel­mentette állásától, mert a tör­téntek után személye már te­hertétel volt. Én elveszitettfim a regőczei kerületet a főispán jóvoltából, ő azonban végered­ményben ezen a piszkos ügyön csúszott el. Szürke kis ember­ke lett .belőle. Ujjal mutogattak rá, a “megpofozott főispánra”, amíg élt.” * * * Egy 1941 körüli történettel zárom a'“Szúrás kizárva” be­mutatóját. “... benn ültem lapom, a “Színházi Magazin” szerkesztői szobájában ,s éppen a követke­ző szám tartalmát nézegettem. Meglepett, mikor belépett Mó­czár Gyula honvéd huszárkapi­tány, édes jó barátom. Leült a pianinóhoz és eljátszotta, el is énekelte csodás, mély hang­ján a “Hazudik a muzsikaszó, bolondság az élet” kezdetű leg­újabb szerzeményét . . . Elbű­völve hallgattam. Éreztem, hogy egyik legszebb magyar népdal születésének lettem a bábája . . . Sietve töltöttük ki a szerződés'-nyomtatvány üres részeit, — és” kifizetett érte j 100 pengő előleget. Majd ismét Rácz Vümos Írja: (Itt említem meg, hogy akkori­ban zeneműkiadással is .foglal­koztam ... Egyikre ma isi em­lékszem: ez iSomJyó iZoltán ver­se- volt: “Miért kellünk a fér­fiaknak?” — a refrénje pedig: “A testünk százszámi kerget.k, s a szívből egy is sok nekik” ... érdekes, mennyire illik ez a mai korra is, — a test min­dig, de a szív ...?!) — “Visszatérve Móczár dalá­ra, az két hét múlva megje­lent .. • ‘Ezer, kétezer, húsz­ezer, majd további húszezer fo­gyott el belőle. “A vételárat teljes egészében Móczár Gyu­lának adtain, de csak részle­tekben, mert az első ezer pen­gőt elgy hónap alatt ... megze­nésítette !” — “Móczár Gyula régen meghalt, és én most, nyolcvan­­egynéhány éves koromban lá­tom, .szemtől-szemiben, mennyi­re igaza volt. Bolondság az élet ...” Természetes, hogy ez csak, a nagyszerű mü lerövidített talló­zása. Bemutattam négy kis tör­ténetet, hogy mindnyájunk Rácz Vilije kitűnő könyvére felhívjam a figyelmet. Mert, ilyen és1 hasonló történetekből talán száznál is több van ben­ne. Aki az elmúlt 70-80 eszten­dő nevezetesebb eseményeit meg akarja ismerni, Írjon a kö­vetkező címre: 6(11 Belmont Avenue, Wollstonecraft i2i065. N.S.W., Australia, vagy a Har­sona könyvespolcáról is meg­rendelheti: P.O. Box .242, Croy­don, iCiR9 2RY. Surrey, Eng­land. Pionír szellemiségű fiatalokat keres egy észak-kanadai város F.s. MANOR rülmények között kell élniök, valamivel jobb kiimában. Az ottani Inco bányák dolgo­zói közül sokan eltávoznak. A szakmunkások és a jobban kép­zettek távozása nagy gondot okoz, hiszen nehéz helyükbe másokat találni. Szinte évente változik a személyzet. 1975-heu 118 százalék cserélődött ki. 3,619 új bányász érkezett, 3,501 hagyta el munkáját. A vállalat évente 5 milliót költ, vagy 20 ezer interjure, hoigy pótlást ta­láljon. Egyébként ez az a válla­lat, amely munkában tartja a Thompsoniban élők 53 százalé­kát. Az ottani bányákból ered a manitoibai tartományi jöve­delem 5 százaléka. Persze talán lehetne megfe­lelő mennyiségű dolgozót ta­lálni, ha még a mostaninál is nagyobbak lennének a bérek. Csakhogy erre ninc,s lehetőség a kormány ár- és hérkontroll törvénye miatt. (Magát a tör­vényt lényegében nem bírálják, hanem megértik az ott élők, ugyanakkor következetesen rá­mutatnak arra, hogy különle­ges a helyzetük, mert igaz, hogy jól keresnek, ugyanakkor vi­szont az isi igaz hogy az égvilá­gon minden sokkal többe kerül, mint az ország délebbre fekvő részei. ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IfCKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.G0; $15.01-töl $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKtKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! GYAKORLATTAL BÍRÓ egyszerűen főző szakácsot keresünk házias fő­zésre egy kicsi, Jólmenö vendéglőbe; Reggel 6-tól délután 1-ig. 5 n-~pos hét, hétfőtől péntekig. North End Inksteir Industrial Park, 1199 Fife St.. Winnipeg. Tel.: 833-8488. 21-3 ,8 LAJOSSY SÁNDOR: Rácz Viiliaos: "Szúrás kizárva!" —Mi nem szurkáliunk, ha­nem harcolunk azért, ami a miénk, bárki uraskodik is rajta ... Kőszegi Farkas István. pálmafák csúcsán a leveleiket csomóba mint valami üstöjköt, összekötik: a “palma romana” .ágait már szeptemberben s szór rosan, hogy hét-három héttel húsvét előtt [kibontsák, — a “palma ebraicát” júliusban és kevésbé szorosan, hagy szep­­temberiben bontsák ki őiket; a sátorosünnepek előtt. A pállma­­ieveleiket azért kötözik igy ösz­­ze, hogy a napfény ne érhes­se őket teljes' erőivel s igy a középső, belső pálmalievelefk vi­lágosabbak maradhassanak; a “palma romana” levelei szalma sárgák, a ‘“palma ebraica” le­velei sárgás-zöldék. Egyedüli in­nen Bordiigherából, évente több mint százezer pálmalevél' kerül küffiföldre. Persze — jó pénzért! Van itt közvetlenül a francia­olasz határ mellett egy kert, amely valóságos csoda: Sir Hanbury kertje. Vagyliusz-ihu­­szonöit hold magy&agu ez a kert, amely a domboktól lenyúlik a tengerig, és amelyet a múlt szá­zad közepe táján kezdett liiltet­­í ni a nagy virágbarát Hanbury. Itt, a Riviera legivédetteb pont­ján, minden üvegházi védeke­zés nélkül megteremnek a leg­­ritikláiblb legbroipikuisabib- növé­nyek is amelyek télen, nyáron a szabad levegőin maradnak. Több mint hatezer fajta külön­böző növénye és virága van a Hanbury-kertnefc. Innen alig puiskaLövésnyire van Grimaldi, Voronov “kiséleti állomása”, a­­melynek exotikus kertjében a szabadbaai élő majmokon a meg fiatalítás titka körül folynak a kísérletek ... És itt vau maga San Remo, ahol utcákon tere­ken, sétányokon éppetnúgy, mint imagánkertekben, minde­nütt csodálatos pálmák levelei zizegnek a tengeri szellőben és ahol a.z állandó “kísérleti virág­­\ állomáson’’ egyebet se csiinál­­j nak tudós botanikusok, akiki ta­­! nulmánnyutaikon bejárták az 1 egész világot, mint igyekeznek | meghonosítani Perzsia, Afrika, Mexico, Cuba, Florida mpden í növényét. így került /át Európá­ba pár évtizeddel ezelőtt a imi­­mazafa, majd a “esirág”, vagyis “spárgli” (asparagus) és leg­újabban a floriida “grapefruit”. És ki tudja, ,mi minden csoda­növény európai meghonosítá­sán fáradoznak most itt, ahol közben vagy háromeziázöitivea különböző rózsafajtát termel­nek ki, nem szólva a legkülön­bözőbb alakú és szinü szekfü­­vekről és ahol sikerült már: a kaktuszokat is — a tömpe és óriási kaktuszokat egyaránt — cihójjzelheteüen változatban és fajtában meghonosítani. A kaktuszok csak uj dísznö­vények Európában és a viliág nem is tudott róluk, amiig a | spanyolok el nem jutottak iMe­­j xikóiba. Még Linné is csak hu­­szonnégyféle kaktuszt ismert, ■ míg ma közel kétezer kaktusz­­fajtáról tudnak a botanikusok. Ezek közül nem egy ma. mar vadul is megterem (Szicíliáiban, Nápoly vidékén és az egész, Ri I vierán és van egy fajta kaktusz, amelynek gyümölcsét a fiieo ‘ d’India”-t, vagyis “indiai fü­get?’, mint csemegét eszik az olaszok. Kis »kosárkákban husz- 1 harmincféle kaktuszt pár líráért | árullnak itt és újabb pár lírákért ! külföldire is elküldik a szorgaí­­| más “kaktuszikertészek”. Ma ! itt minden virágból, minden nö­­! vényből exportcikket igyeksze­­| nek csinálni. Vannak feljegyzések arról, hogy már Krisztus után az öto­­dik században itt, a mai Rivié­rán, telepedett le Szent Ampe­­lius, aki a partvidék lakóit az evangélium tanain kívül a pál­mafák ültetésének titkára és a különböző füvek gyógyító ha­tására is megtanította. De iga­zi virágkertészet csak alig száz gSZten'dojo .cjüictett ímeg itt. A Riviéra virágaiban ma az egész világ gyönyörködik _ télen is. Sok száz és százmillió lira áru virág terem itt évente azon a keskeny föld-sávon, amely a he­gyek és a tenger között meg­húzódik. A nagy virágteimelés megalapítója pedig — nem is kertész, -hanem író . és költő volt: a francia Karr Alfonz, aki a múlt század -közepe táján, po­litikai üldöztetések elöl az ak- I kor még olasz Nizzába költö­zött. Szellemi munkája közben pihenés volt számára a virág­­kertészkedés, a télen is bámu­latosan enyhe Riviérán, ahol ja­nuárban és februárban is nyíl­nak a -rózsák, liliomok, nárci­szok, rezedák és szekfüvek. És a költő Karr Alfonz előbb Niz­zába, majd' Párásba küldte és ott árusította virágait. Miután* pedig a virágtermelés jó üzlet­­.nek bizonyult, példáját követni j kezdték a kisebb birtokokkal, rendelkező gazdák is, akiknek télen nemigen akadt egyéb dol­guk. így aztán évről évre itt, a tengerparton szaporodtak a vi­rágkertészek és a kertek és ma már a virágok és exotikus nö­vények (birodalma az egész Ri­viéra. Itáliának valóságos a­­ranybányája, ahová özönlenek az idegenek és ahonnan, egész vonatok viszik külföldre a virá­gokat. Bállá Ignác. Hallgassa a winnipegi Magyar Rádiót Magyar rádióadás minden, szerdán este 22 óra 3J perctől 23 óráig a CKJS 810-es hullám­hosszán ! Pártolja a magyar rá­dión hirdetőket! KESERV — Miért sirsiz, fiacskám? — Mert a bátyámnak ma is­kolai szünnapja van, nekem meg nincs,. — És miért nincs neked? f — (Mert én, meg, nem járok iskolába. A BÁTOR EMBER-Birói; Mégis csak nagy -Vak­merőség kellett hozzá, hogy vi­lágos nappal mieréaz-elte elkö­vetni a rablást. Vádlott: Tótszik tudni, biró ur, este nem enged el a fele­ségem hazulról. HÉT-VÉG Tainitó: Már ötödisizör büntet­lek meg ezen a héten! Mit mondasz erre? Gyerek;: Szerencse, hogy ma már péntek van. (-Canadian Scene) — Ve­szélyben van a manitóbai Thompson városa, amelyet 20 esztendővel ezelőtt alapítottak. Az in-fláéiót nagyon -megérzik az ott, messze északon élők, hiszen -úgyszólván mindent délről kell felszállitani nekik, óriási távolságról. Nem kétséges, hogy a leg­nagyobb gond az ottani zord időjárás. Ez nagyon sok fiatalt is elriaszt attól, hogy oda te­lepedjenek. Még az sem hatja meg őket, hogy sokkal maga­sabbak a bérek. Pionír szellem kell ablhoz, -hogy valaki elvisel­je a véget nem érő telet, mely­nek hideg hónapjait .csak né­hány hetes “nyár” szakítja meg, amikor viszont kibírhatat­lan a feketelegyek és szúnyo­gok hadjárta. Pedig sok jó is van az ottani életben, legalá bil­is azok számára, akik az emlí­tett nehézségeken túl tudják tenni magukat. Bőven van vad az erdőiben, rengeteg- hal van a folyókban és tavakban, te­hát vadászhat és halászhat, aki kedveli ezeket az azon a vidé­ken nagyonis hasznos, sporto­kat. A fiatalok azonban főkép­pen csak a nehézségekre szö­gezik tekintetüket és nem siet­nek Thom-psonha még akkor sem, ha nem sokkal jobb kö-Hogyan kerüllek Európába a pálmák, kaktuszok és más exotikus növények! Divatban van az exotikium­­mindenben: kezdve a néger jazzHtól a zenében, a mexikói kaktuszig és afrikai pálmákig. De ahogy a ja-zzért nem kell az amerikai négerek közé ,a-z. Új­világiba, a kaktuszokért és pál­mákért sem kell Mexicoba, — vagy Afrikába utaznunk. Ma már jóformán a világ -minden exotikus növényét meg lehet találni itthon, a mi öreg világ­részünkben, Európában i-s, — sőt a legtöbbje már nem is exo­­tikiuüi, hanem -minidéin napos, sőt közönséges növény — leg­alább i-s -Itáliában. A narancs­fa, citromfa, olajfa, fügefa, ba­bérfa, a sárgavörös virág-u mi­móza fája mind, mind ma már egész Olaszországban úton-út félen megtalálható közönséges hazai növénnyé lett. Pedig va­lamennyi tavolkeleti- eredetű. . . A Riviérán, mely Európának valóiágos természetes- télikert­je ezek mellett a pálma, bam­busz és a kafetuez is ott zöld 1 már az országutak mentén és a tengerparton, a sziklák kö­rül. magasaba emelkedik, mint távirópózna, az aloe virágának öles szára, amely pedig — a le­genda szerint — csak minden száz -esztendőiben hajt -virágot... Itt, az elérhető közelségiben és az ellenőrizhető valóságban a­­zonlban sokkal, de sokkal ha­marabb virágzik: viszont igaz, hogy utána megfeketedve ki­szárad és kihal az egész nö­vény, amelynek húsos levelei a virágzás ellőtt szinte duzzadtak | a nedvektől. A Riviérát az Alpoki távolai) bi bérokoszorúja védi az észa­ki,— viszont a liguriai- partokat az Apipenuineik az északi és ke­leti hi-deg' szelektől. A hegyek majdnem közvetlenül a tenger­partiig ereszkednek; le és a par­toktól p!ár kilo m éiternyire is még 5-60-0 méter magasaik, te­hát valóságos védőfalak. Dél felé viszont az öblök mind nyit­va vannak, úgyhogy a déli me­leg-áramlatoknak még télen sean állja útját semmi sem, mi- ' alatt nyáron a tenger örök j moz-gás-a és párolgása ellensú- ' lyozza, szabályozza a rekikenő! hőséget. Ezért aztán az, itteni igazán “örök tavasziban” imég a fonróégö-vi növények is meg tud talk honosodni. * A pálmákat inéig az afrikai szaráéénnkaló- j zok, az aga-vékat és kaktuszé­.. , i inat pedig a Közép-Amenikat járt likurok hozták- ide: kezdet­ben persze nagy gonddal és á­­poláss-al nevelték őket, de az-, tlán, meghonosodva, valósággal I I elvadultak, elburjánzottak e j ritka növények és ma már kö­­; zöínségesek lettek' ők is. I De hogy az exotikus növe­­j nyék otthont találhattak a Ri- S vierán, az nemcsak az enyhe ! éghajlatnak köszönhető, hanem e vidék küllcLleig-e agyagos föld­jének és a lakosság vixágszere­­tetének is. A régi rómaiak is ismerték e partok enyhe éghaj­latát, hiszen itt haladt el a Via j Aurelia, a nagy országút, aimelv i Rómából Galliáiba és Hispániá­ba vezetett — és római előke­lőségek márványfalu nyaralói 1 is fehérlettel már itt, az azur­­j kék tenger mellett. Sok-száz ! esztendeje már, hogy a pálmák is valóságos erdőikben zöldéi­nek itt és éppen innen — Bor­­digfnertálból és San Remóból — viszik évszázadok óta Rómába, hús'vét előtt, a pálmaleveleket. Az ezer és ezer sűrűn egymás mellé ültetett pálmafa például Bordighe-ra -közelében az afri­kai oázisoknál is tropikusai)') szánt kölcsönöz a vidéknek. Itt megérik a datolyapálma gyü­mölcse, sőt olykor a banán is. De főnevezetessége e földi pa­radicsomnak a “palma romána’ és a “pálma ebraisa”: különle­ges eljárással termelik itt a ka­tolikus húsvét és a zsidó sáto­­rosünnep világos pálmaágait. A (Canadian Scene) — Min­den kanadai indián hitt a “nagy lélekben”, mindenható istenben, a hatalmasban, aki­nek még a nevét is ritkán ejtet­ték ki. Az algonkinok iManitou­­nak nevezték a nagy lelket, de olyan messze levőnek, elér­hetetlennek tartották, hogy mítoszaikban nem is adták he­lyet neki. Annál több szó van legendáikban egy földöntúli e­­rővel rendelkező hősről, akit más-más néven emlegettek a különböző törzsek tagjai. A nie­­leeitek és mik-maokok Gloos­­oapnak nevezték az észak-onta riói odzsibvák Nanabuchu-nak. Embernek és emberfölöttinek tartották, az állatok jó-barátjá­nak. Talán ez-ért jelenítik oly gyakran állat, főképpen far-kas formájában. A róla szóló sok-sok legenda közül talán az a legérdekesebb, hogy miképpen teremtette Na­­nabushu- újjá a földet az özön­víz után. Régen volt ez, nagyon régen ... Miután -már hosszú hetekig esett az eső, Nanabuslhu bárkát épitett magának és állat-barát­­jainak. Abban az időiben embe­rek -még nem is voltak. Amint egyre emelkedett, a földnek e-gyre nagyobb részét (borította el a víz, növekedett a bárkán menedéket kereső állatok szá­ma is. Végül, amikor már sem hegyet, sem fát nem- lehetett látni .együtt volt valamennyi állat. (Sokáig, sokáig voltak a bár­kán, amikor egyszer Nanabu­shu arra kérte a vadbbát, hogy bukjon a viz alá és nézze meg, hogy mekkora a mélysége. — Csakhogy hiába ment sokszor viz alá a vadliiba, egyszer sem tudott lemenni a fenékig. Mi­kor fel-f eljött, olyan fáradt | volt, hogy Nanabushunak kel­­j lett magához téríteni. Később a j hód .próbálta meg -ugyanezt, u­­( gyanezzel az eredménnyel. Be­­; lé isi életet lehelt Nainabusliu. Ezután a pézsma-pocok próhál­­' kozott, de ő már sikerrel, mert amikor felbukott a viz alól, i­­szap volt ma-ncsaá köizött ami azt mutatta, hogy sikerült ne­ki, leereszkedni a viz. fenekéig. Nanabuslhu kézéibe vette az iszapot és ráiehelt. Erre az egyre növekedni és terjedni kéz diett. Erre a hős- újra, meg újra leküldte a víz alá a péz inapo­­cokot, hogy uj, magi uj iszapot hozzon fel és azzal megismétel­te ezt a kiterjesztési csodát. Mi-nd addig ismételte, — mond ja ez a legenda — a-mig akkora lett a föld, hogy újra minden fa, állat, madár és az indián ember is helyet talált rajta. — i - — . r'~* ni Believeit. Cancer can be beaten. ' For further Information, I I contact your local Cancer Unit. I Í CANADIAN CANCER SOCIETY A. I * M E G-R E N D E L 0 -1 V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a esatoit összeg ellenében indítsák (küldj k t-vább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $.......... r Sajtó Alap ..........................................$.......... összesen: $ ........ Név: .............................................. • ............................... Óim (utca, ház-szám, vagy Box).................................................... Város tartomány: ............................ . . .*...................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—. Igy íeit újra föld az özönvíz után — MARCUS VAN STEEN — (Odzsibva legenda)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom