Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-28 / 22. szám

8 Winnipeg, Man. 1976. május 28. A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADABAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. HÁMORY VÁRNAGY DALMA: CSÁMCSI KIRÁLYUNK Valamikor, valahol, egy o­­lyan országban, amelyik soha­sem volt egyetlen térképre fel­rajzolva, élt egyszer egy da­gadtra hízott király. A dereka olyan volt, hogy a palotájának a parkjában élő legöregebb fa törzso is, csak vékony nádpál­cának látszott volna mellette, ha a felséges úr mellé állt vol­na. Dehogy is ment, lusta volt mindenre! A tokája? Négysze­resen borult nyakára, örökké feltartott fejjel járt, mert to­kái miatt nem tudta lehajtani. Az ujjai? Vetekedtek, a véko­nyabb szalámi átmérőjével. Kétszer annyi szabó dolgozott rá, mint egy normális testű em­ber szükséglete. Repedt, sza­kadt rajta minden. Az egyik mi­niszterének sikerült rábeszél­nie, hogy hordjon állandóan pa­lástot, igy a váratlan toalethi­­bák miatt .nem kell szégyenkez­niük, mint a minap, amikor a szerecsenkirály volt náluk láto­gatóban. A vendég mélyen haj­­loiigot előtte, s ő viszonozni a karta a nagy tisztelgést. A- hogy hajbókolt, a legkényesebb részén kettérepedt a nadrágja. Az egyik testőre, hogy meggá­tolja a megszégyenítést, oda­tartotta paizsát, nehogy az ud­var hangos halhotázásra fakad­jon a derüis látványon. Hogy ennyire meghízott a király, annak legfőbb oka a sem mittevése volt. Ha szükség úgy kívánta, még; az orrát is az ina­sával fujatta ki. Ennek egyéb oka is volt, Ugyanis annyira feszült a testén a ruha, hogy az udvari szabóság akármilyen bő és nagy zsebeket is készített rá, másnapra már nem volt elég tág. Nem. tudott belenyúlni. Annyira kényelmes volt, hogy még a száját is csak akkor nyi­totta ki, ha valakinek, valamit j parancsolni akart, i\o és a leg- « nagyobb: a jó falatok láttán. Semmihez sem értett, de' az ét- j kékhez nagyon. Úgy habzsolta j a falatokat, mint aki attól fél, j hogy elveszik előle és nem ma­rad számára elég. Nagy darab ! Inasokat, fél, meg egész burgo­nyát nem finom előkelőséggel , vitte a szájához, ahogy azt egy uralkodótól mindenki elvárja, hanem szinte lapátolta magába. Megrágni? (Lusta volt még arra ' is. Egyetlen volt, amitől nagyon j félt, hogy valamilyen oknál fog- j va egyszer bekövetkezik egy | olyan időszak, amikor nem töm - j heti magát tele jó falatokkal, j Háború, fogság, éhínség, vagy j betegség miatt. Aki úgy étkezik, mint Csám- ' esi király tette, az előbb-utóbb ! ráfizet az egészségével. Egymásnak adták az orvosok a kilincset a palotában. Nem j tudta egyik sem meggyógyít:!- j ni. Hogyan lett volna hatása | bármilyen kezelésnek is, ha a . beteg fejedelem fittyet hányt a ^ jó tanácsokra és épipen úgy. ta- j Ián még nagyobb habzsolással t falt, mint eddig. Szédelgett, hányingere volt, s úgy' érezte, mintha hasa kövekkel és nem étellel lenne, megtöltve.. Nem hitte el senkinek sem, hogy az életmódjában van a hiba. Elhivatta — titokban —, a tiöjblb mint százéves csodadoktor hírében álló anyókát is. Füt-fát ig.ért, ha meggyógyítja. Az, a­­ny.óka türelemmel hallgatta a panaszát, majd bölcsen igy szólt a beteghez: Reggel egyél, mint a király, déliben már úgy, mint a polgár, napnyugtakor, mint a koldus, egészségihez csakis igy jutsz. — Ostobaság! Pontosan o­­lyan buta vagy, mint a többi méregikeverő, aiki orvosnak tart ja magát — ordította Csámcsi király méltóságához cseppet sem illően. És kidobatta az öreg javasasszonyt, aki pedig sokkal okosabb volt nála. Csámc^inak nem ez volt az igazi neve, azt, csak azért nem írom le, -mert utódai zokon, ven­nék, ha nem így tennék. Csám­­csi, nagy falásai miatt ragadt rá, mint gúnynév. — Hagyjatok magamra! Sen­kit sem akarok látni közü/letek —, dörögte az udvari népnek és szokatlanul sebes léptekkel a parkba rohant, s annak leg­végéig meg sem állt. Egy kerí­téshez ért. Átmászott, mert egy legelésző csacsira lett figyel­mes. ő nézte a szamarat, az meg őt. Egyszer csak a csacsi­­megszólalt: — Felséges királyiunk, orszá­gunk vezére. Te, nagy ibeteg vagy. Tudok róla. Az egyetlen, akii segíteni tud rajtad, az én két bátyám. De ők nem itt lak­nak, hanem a szomszéd ország­ban. Mivel te meg akarsz győ gyulai, megfogadod a tanácso­mat és felkeresed őket. jAz emberi nyelven beszélő csacsi pontosan elmagyarázta, hogyan, merre kell menni. Ar­ra kérte a királyt vissza se tér­jen most a palotájába, hanem egyenesen az országútnak ve­gye az irányt, ■— Delhát a - fogatomért ... meg elképzelni sem tudják majd hová lettem, hiszen nem .szok­tam elhagyni még a palotát sem. — Ha nem fogadod meg, a­­mit tanácsoltam, akkor nem tu­dok rajtad segíteni. Ismeretlen érzés azt diktálta, Irigyen a számárnak. így elin­dult nyomban. Hét nap, hét éjjel bandukolt már a “nagy beteg” Csámcsi király inig végre arra a lege-' lőre ért, ahol az okos eracr. bátyja jóízűen legelészett kö­vér mezőn. Nyomban ráismert, inéit ugyan-olyan holdalaku jel volt a homlokán, mint az öes­­csének. Nem ment hozzá nyom­ban, hanem leült egy közeli fá­nak a tövébe, hátát a törzshöz támasztotta és onnan figyelte a szamarakat, mert több is volt azon a réten. Igen érdekesnek találta, hogy minden állatnak inás és más alakú je' volt a homlokán. Csillag, hold, trapéz, virág, szív, kocka, gally forma, valami tizenötféle egymástó] el­térő jelt figyelt meg ra jtuk. Va­lamennyinek egyben hasonlóan, a homlokát ékesítette. Fel akart varmesterét látta közeledni, 1 kissé távolabb lépett a szamár­tól, aki feleslegesen toókolga­­tott nagy1 fejével a felé. — Felséges királyunk, mit úmajL vacsorára? — érdeklő­dött az udvarmester hízelgő hangon, A király sokáig hallgatag ina-' radt. 'Hol a jóttevő szamár tá­volodását figyelte, hol az udvar­mester képét. Végre nyugodtan és, nem a kapzsi hangján, mint ennekelőtte közölte kívánsá­gát — Két vadcsirke (vizcsirke) tojást nyersen, és az útizsákom­ból származó levelekből egy fél­liter teát, cukor nélkül! Ettől a naptól kezdve soha többé, még a hátamögött sem csúfolta senki .Csámcsi király­nak. Legfeljebb az igen öreg emberek emlékeztek arra, hogy a náluk még öregebb uralkodó, aki már jóval száz esztendőn felüli volt, miamikor mértékte­len életét élt, s egy hosszú ván­dorlása után testiben, lélekben a javára megváltozott. A sza­marakkal való beszélgetését nem hallotta senki sem, talán csak a hájasodott lénye terem­tette fantázia volt. Ceglédbercel, 1954. A R E V Á N S ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IK.KA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVÁBBÍTJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.00; $15.01-töl $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) Hámory Várnagy Dalma: ESKEM — BESKEM LÁTTAM, amikor én arra jártam, hol a völgybe’ ] havas hegyek vén tövébe’, lecsurrant egy , csöppecske tó, j maroknyi libaúsztató. . 'i Agyag szalag mutatja ide az utat, ] azon totyog i a iúdtalpu baromfihad, kis pásztor, nagy tőgyü, tört szarvú tehén. Repülő búg! Riadtan gágognak: libák, i tarka kacsák, ! ^ nyakukon csillogó a toll ék. pávatolI kék. ( Folyton változik a kép! * * * Meséljem még? Bad Rothenfelde 1968. i A Bernaúoife ház ' románca ; (Folytatás a 4. oldalról) : kormányzójául. E minőségiéiben 1 Beirnadotte oly Mértékben be- ; vák,. hogy amerikai forrásunk ; szerint, ha Bernadottenalk mód- 1 ja maradt volna Amerikainak 1 szentelnie életét, az újvilág leg- 1 naigyo'bbjai közt lenne helye.' Amikor, Anglia hadat üzent j 1 Franciaországnak, Bemadotte j ' felajánlotta szolgálatait hazájá- j j naik. Ott látjuk őt, mint Fran- : ciaomszág marcaliját a lagdi- i osülöio csatákban: Aulsterűitznél, J Jenánál, WagraimmáL Mint Pon- j te Corvo hercege karrierje te- 1 tőpontján látszott lenni, pedig ! ‘ a legnagyobb emelkedés csak ‘ ezután következett. Svédország trónja forrada- ■ lom a a trónörökös elhunyta következtében megüresedett. A svédek egy talpig férfit óhajtot­ták királyukul, tekintet nélkül származására. Bernadottera ez­úttal a figyelemét nem hadve­­zetői, sem kormányzói tehetsé­ge irányította, hanem ^igazsá­gossága és jó szive. . Amikor ugyanis Hannover kormányzó­ja volt, rendkívüli jóindulattal bánt a politikai foglyokkal!. E- J zek közt volt Moerner svéd gróf is, ki a svéd trónválság alkalmá j vad egy rokonával felikerestette ! az akkor Olaszországban idő­ző Bor.radotte-ot és megkérdez­­tette, hogy elfogadná-e a svéd trónörökös méltóságát? így került Bernadotte Svéd- | ország élére. Napoleon nem szívesen egyezett bele. Az ellen­ségeskedések meg is újultak közte és volt tábornoka 'közt, \ aiki egyesíteni tudta a skandi­náv országokat, viszont megad­ta a részvételt Napoleon végze­tes oroszországi kalandjában. ■S a melegvérű gaseonei le­gény akkor, amikor a nála fia­talabb száműzött császár, már régen poríadozott , még köz ize­­retetben uralkodott népén. Své­dül nem tanult meg. Nyelvtudá­sát azonban pótolta ádlamügyek ben mindenkor tanúsított rend­kívüli tehetsége, ügyessége, biz­tos keze és jó szive. 1844-iben 1 liláit meg, nyolevanegyéves ko­ráiban. Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! LOAN SERVICE AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! GYAKORLATTAL bíró egyszerűen főző , szakácsot keresünk házias fő­zésre, egy kicsi, jól menő vendéglőbe. Reggel 6-től délután 1-ig. 5 ncpos hét, 1 hétfőtől péntekig. North End Inkster Industrial Park, 1199 Ijhfe St., Winnipeg. Tel.: 633-8488. 21-3 * M_EG R F NDEiCi-l V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldi k tovább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $.......... Sajtó Alap ..........................................$........... Összesen: $ ........ Név: .............. ...................................................................... Cím (utca, ház-szám, vagy Box) ...................................................... Város tartomány: ............................ • .......................................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—. Olyan köznapi kalandnak in­dult, amelynek nem szokott f„l„L , , . . Nyugodtan reggeliztem a ká­véháziban, amikor a pincér egy fiatal nőt kísért az asztalihoz. — Önagysága Sajó urat ke­resi, — mondta a pincér. A nevezett úr, az asztaltár­saság egyik tagja, nem. volt je­len. Egyedüli ültem az asztal­nál. — Istenem, -— sóhajtott a fiatal nő, — pedig lbiztosan szá­mítottam rá, hogy itt találom... Olyan gyámoltalannak lát­szott és olyan szép volt, hogy rögtön felajánlottam segítsé­gemet. — Sajó úr nincs itt, — de ha talán én .... — Óh, nagyon köszönöm, — mondta és tanácstalanul leült az egyik szék szélére. — Tetszik tudni, utazom A- merikába. Eladtam a lakáso­mat, pénzzé tettem mindene­met ési Sajó úr megígérte, (hogy a még be nem váltott magyar pénzemért valutát szerez ... S két óra múlva indul a vonatom. Kissé sajnálni kezdtem, hogy könnyelműen felajánlottam ne­ki szolgálataimat. Mit kezdjen az ember egy nővel, aki két ó­­ra múlva indul Amerikába? Ha Vácig menne, talán még el is kísérném. De a szolgálat, ami­ről szó volt, olyan csekély és a nő, akiről sző volt, olyan szép! A valutáért még csak a szom­szédiba se kellett elmenni, mert a kávéház tulajdonosa öt perc alatt előteremtette a kívánt összeget. — No, most még másfél ó­­rája van, mesélje el, hogy mit fog odaát csinálni? Kihez megy s mihez kezd? \ Fölvonta finamjvonaíu vállát. — Nem tudom, — szólt. — Özvegy vagyok és odaát nincs senkim. Hogy miből szándéko­zom megélni? Talán zongora­­tanitástoóll. — De hát mégis. Valakit qsalk, ismer? — Senkit a kerek világon. Most már sajnálni kezdtem a kedves, fiatal teremtést, aki ismeretlenül, tehetetlenül neki­vág egy világrésznek. Erőltet­tem1 az eszemet, hogy legalább egy címet adhassak neki, aho­vá az első napok gyámoltalan­ságában fordulhat. Nehogy mindjárt szélhámosok kezei kö­zié kerüljön. De a szép és fia­tal, nők szerencséje más., mint a magunkfajta emberé. Éppen akkor toppant be a kávéház­ija Kenéz Pál, egy vezérigazga­tó fia, aki nemrég három évet töltött Newyorlkban. Közöltem vele a tényállást s megkértem, adjon valami címet őnagyságának, ahol sziveise i fogadják, esetileg útiba is iga­zítják. Kenéz, elővette a névje­gyét és fölirta rá Mr. Willani ; Brown newyorki bankár címét. A névjegy hátlapjára csak eny­­nyit irt: “Cserében’’. Biztosan volt jelentősége ennek a szó­nak, talán annyi, Ihoigy vakum'­­kor Kenéz is tett szívességet Mr. Brownnak s most erre a­­karja őt figyelmeztetni. Aztán elbúcsúztunk egyaná?­­táh Az eset Töménytelen volt az én számomra, még a hátra­lévő háromnegyed órát is elen­gedtem. De magamban el v dett voltam, hogy íme, megtet­tem felebaráti köteles-égetne!.. * * * Egy félév múlva amerikai le­velet hozott a posta. Nyomtat­vány volt és magyar fordítás­ban így hangzott: “Mr. William Brown és Miss Sződy Margit tudatják, hogy ékkor és ekkor itt és itt házasiágot kötöttek.” Hát ezt a partit szépen öissze­, hoztam, __gondoltam magam­ban és eszembe jutott az a szó, amjf űzi a névjegyre vetett. Alig, vártam, hogy Ke­nézzel találkozzam. — Palikám, — kiáltottam rá,. amikor megláttam, — emlék­szel még arra a Ms nőre, aki­nek amerikai címet adtál? __ Férjhez ment Mr. Brownhoz! Hatalmasan felnevetett. Én faggattam: — Mondd meg végre, mit je­lentett a névjegyen az a szó, hogy “cserében”. — Azt, hogy annakidején megszöktettem Mr. Brown ba­rátnőjét. Gondoltam, olcsóm re­­vanzsálom magomat. Szerencsére a gondviselésben néha tölbib tisztesség van, mint a banfcdirektorok fiaiban. Kálmán Jenő. Odzsibva legenda (Folytatás az 5. oldalról) lálkozott. Weesakoyjac elhatá­rozta, hogy változtat ezen és le­hetőséget ad az élőknek a sza­porodásra. Gyűlésre hívta őket és közölte velük az új törvé­nyeket. Az ember engedélyt ka­pott a hús- és növények fo­gyasztására. A szarvasnak csak növényt volt szabad enni, a vadlibának füféléket, a kacsák­nak mindent, amit a folyók, tavak paraján találnak. Mind ez idő alatt egy nagy fekete madár zavarta az ese- 1 menyeket és egyre azt hangoz­tatta, hogy milyen éhes. tudni akarta, hogy ő mit ehet. Wee­­sakayjac rendre intette, vára­kozásra kérte a nagy madarat, de hiába, mert az tovább kel­lemetlenkedett. Erre Weesa­­kayjac elvesztette a türelmét és azt mondotta: te leszel a feke­te madár, amely mától fogva úgy él, mint a tolvaj, .elhullott állatok tetemét fogyasztja. magyar föld termelt, annak pe­dig nincsen sem orvosa, sem pa­tikára szüksége. — Igaz, hogy kicsit johíban vagyok, mert akkor nem bír­nám @1 glt ä viszontagságos utazást, de most újabb, bajom keletkezett. Félek attól, ami­kor majd haza kel mennem, hátiha elölről kezdődik mindén, még a kövek is hasamba. — Látod, hogy csak képze­lődtél? Ha valóban kövekkel lett volna tele a hasad, már ré­gen nem élnél Csak úgy érez­ted, a rengeteg étel miatt, a­­mit mozgás hiányában nem tudtál kellően megemészteni. Még egy tanácsot adok neked, azután menj haza békességgel. Látod ott a túloldalon azt a fát, amelyik a legterebélyesebb ugyan, de a legkisebb a többi között? Alatta találsz egy zsá­kot. A zsákot tömd meg annak a fának a leveleivel. Otthon, gondosan, száraz helyen tartsd a leveleket, e ha a hajód újra kezdődne, főzess magadnak be­lőle naponta, lefekvés előtt teát, mind addig, amig újra nem érzed a régi, illetve a mostani kondíciódat. Jó egészséget. Csak mindég erre gondolj, ak­kor ,nem lesz újra beteg. Most pedig indulj vissza minél hama­rabb népedhez. Isten megáld­jon! Amikor visszafelé, a teli zsák­kal, elérte a középső iszamarat, maga sem akarta elhinni telje­sítményét. — IMondd, bölcs barátaim e­­gyi'ke, hogyan lehetséges ez a változás velem, amikor utam elején, még a cipőmet isem tud­tam egyedül fehlúzni, s liheg­tem, mint akit megszaJádtat­­tak? — Ha elérsz a legközelebbi forráshoz, nézz; bele tükrébe, ott megtalálod a választ a kér­désedre. De jól tekintsd körül magadat. Csámcsi, szinte futva tette meg az utat a forrásig. Hajtot­ta a kíváncsiság. Belenézett. Nem akart hinni a szemének. Az öccse tekintett iá vissza a forrás, tükréből. -Háromszor is hátrafordult, hogy nem-e áll a hátamögött. —r Csoda! Csoda! — hajto­gatta egyre, s egyidejűleg a bu­tának tartott szamarak (bölcses­ségén és emberi beszédük meg­­fejthetetlenségén törte fejét. El­tűnt a hasa, összes tokájával együtt, Usgyi! nekivetette magát az út utolsó szakaszának. A palota kapujában az őrö ; először, csodálkozva tekintettek a fiatal prímére hasonlító fér­fi Megjelenésén, rongyosan gya logszerrel. Csak, mikor meg­szólította Qket, akkor váltak kőivé a meglepetéstől királyuk láttán, akinek ruhája a vándor­lásban használhatatlanná sza­kadt, bajusza, szakálla akkorá­ra nőtt, hogy tiz férfinek is ok lett volna. Tőle keletkezett ta- Aii a mai férfi “szőrös-divat”. A legfiatalabb szamár nem tágított nyomából, a kapuig el­kísérte. A király megölelte é ; bevezette a parkba. — Hálám jeléül, mától pe­dig a vendégem vagy, azt te­szed, amit akarsz, amiért ész­revettél és meggyógyították Olyan istálót. építtetek neked, amilyet sem elődöd sem utó dód, még álmában sem kapott senkitől. — Azt hiszed, a gyógykeze­lésed be van fejezve? Tévedsz! I Azaz, csak addig maradsz e- I gészséges, amíg olyan mérték | letesen és mozgékonyán fogsz I élni, mint azt az utóbbi hete - | ben tetted. Mivel ajánlatod sw­­j riiit közeledtbe kellené marad­nom, ezt csak megköszön he .. ; ekem, másokkal is van teendőm és nem állihatak csak egy személy szolgálatába. M n­­den élőlénynek meg van a ma­ga hivatása, a magaménak is. Egyről ne feledkezz el, ha ne­tán. mégis kísértésbe esnél rég,' szokásaid szerint. Szedd a lá­badat, ahogyan bírod és keresd fel újra fivéreimet. Amikor azt állítottad, hbgty kövek vannak a hasadban, 110,111 egészen valót­­j lan volt, az érmésed. A sok, fe- i lesleges háj kinő)zott, nem volt ott egyetlen kavics sem. — Most már tudom. Ne is folytasd tovább, jmert füle van a falnak is és npm szeretném, Iba nevetség tárgya le nék. — A szamár áár.iasága, vagy a kövérséged miatt? — érdek­lődött a csacsi) nem egészen tiszteletteljes Jangon. A király jóit nevetett. Nem is volt sértődön . S mivel az ud­állni egy idő után, mert szom­júságot érzett, Akkor vette ész­re, hogy nagy 'hasa, mely egy kisebb fajtájú hordó méretével felért, leapadt jócskán'és most már .nem verdeste a térdéhez felüliében. —- Ejha!!! Az én szamaram valami elvarázsolt tudós. lehet. Máris megmutatkozik az ered­mény, pedig semmi egyebet nem tettem, mint gyalogoltam napokon keresztül. Felfedezésére olyan izgalom fogta el, hogy még szomjasabb lett. A .nagy fa mögött, ahol megpihent, talált egy moisdótál nagyságú forrást. Belenézett, Kristálytiszta vize, mint jól ápolt tükö.r csillogó lapja verte vissza egy férfi képet — Ki áll a hátam mögött? — gondolta, de a következő pilla­natban mégis magára ismert. Egy tokával kevesebbje volt, mint amikor útnak indult. Amikor jól kiörvendezte, ki­­icsodálkozta magát, elindult a keresett csacsihoz. — Adjon Isten Csámcsi ki­rály! — köszöntötte valaki köz­vetlen közel. Uramfia, a holdje­­iiü szamár állt mögötte. — Adjon Isten, — reibegte vissza a meglepett “beteg”. — Tudom, most éppen úgy csodálkozol, mint amikor a for­rásban a tükörképedre nem i - mertél rá azonnal. A sason, ke­resztül, aki a postásunk, már értesültem az öcsémtől1 érkezé­sedtől. Rád ismerni pedig nem volt nehéz'egészségtelen kövér ségedről. Csámcsi, egy héttéi ezelőtt' még ölni tudott volna ilyen be széd hallatára, de most már, hogy látta, mit jelentett az ön­megtartóztatás az étkektől, a sok mozgást igénylő vándorlás, az égbolt takarója alatt vo ó al­vások a friss tiszta levegőn, igy csak azon lepődött meg, hogy megint egy. beszélő szamárral találkozott, aki ráadásul még értesülve volt problémájáról. — Nekem most csak az a feladatom, hogy tovább irányít­salak a bátyámhoz, aki a szom széd ország lakója. Ő fogja ve­led közölni a továbbiakat. A király először mérgelődött, hogy tovább .kell gyalogolnia. Ráadásul a szamár még meg i mondta neki, hogy ez az útja mégegyszer olyan lio.-szú idő be telik, mint amig hozzá el í ért. — Ha kitartsz, meg lesz az eredménye. Türelmetlen segg 1 azonban nem jutsz'célodfhoz so­hasem. Mit tehetett a gyógyulást vá­ró? Folytatta útját az utasítás­hoz híven. Sokkal nagyobb u tat, sokkal kisebb idő alatt tett meg, mint az előző szakaszon. Napról napra kevesebb fáradt­ságot érzett és már nem vette tehernek a gyaloglást. pedig hol hegynek fel, hol hegyről le, köveken, vagy sikságon m ne­telt, türelmesen. -A megszokott . drága és, nehéz ételeknek a fa­gyasztását .nem hiányolta. Vár; dorlásia alatt csupán,vadon ter­mett, gyümölcsökkel, gombá­val, jóizü füvekkel, vadsalátá­val (madársaláta) és a viziá latok, szárnyasok nyers to fi­sával táplálkozott. Ennek eile nére sem érzett akkora éh é get, egyetlen, egyszer sem, mint amikor a palotájában élt. ahol nehéz selymekkel terített ászt Ion, drága arany-ezüst étke " eszközökkel és edényekből e­­vett, bársonnyal puhává tett székéről. A vándorlás most már szóra­koztatta. Ezen az úton jött rá, hogy mit mulasztott életében, . amikor palotájába bezárkózva azt hitte, hogy az egész világ I az övé. Most tanulta, meg a kü­­• lönhséget; a szabadlábon való közlekedés, a hintó, vagy a gyalogszék (hordozószék) kö­zött. Amikor megtalálta a barma dik szamarat, örömében átölel te annak a nyakát és kérte: i — Gyógyíts ki a bajombó’, fehér hold homlokul Kerül., a­­j mibe kerül, fizetek! — Azt hiszed, hogy beteg í vagy? — állította, mint inkább kérdezte a legöregebb csalcsi. — Halálosam! .— válaszolta Cisámlcsi király gyenge hangon. — Felséged, mindenkin túl­tesz, amikor a saját bajáról be­szél. Feleljen nekem arra. ak­kor (hogyan létezik az, hogy a járása olyan rugalmas, friss, ekkora nagy út és nélkülörzé.T I sek után, amit tett, mint egy versenyzőé, aki az első d'jra pályázik. Az arca olyan szép r színes, mint a paprikának, amit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom