Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-14 / 20. szám

2

Winnipeg, Man. 1976. május 14.

MUD;. Juhász István

Szemelvények Kassa Orvoslörlénelméből

Engedjék meg, kedves Olíva-1 sóim, hogy mint kassai szüle- j tésü orvos, ezúton^ mély tisztelettel adózzam szeretett szülővárosom első orvosai emlékének. Talán azokat is fogja értékelni e szerény munkám, akik nem kassaiak, de azért érdekli őket is a város történelme és egészségügyének kezdeti kialakulása.

A kassai egészségügy kezdeted szorosan összefüggnek magának Kassa városának kezdetével. II. Géza, Imre, IL András és IV. Béla idején telepedtek le a szászok az akkori Abaujvár közelben fekvő Alsó-Kassa (Cassa) nevű faluiban, amely eredetileg magyar lakosságú volt. 1196-ban Imre király királyi hercegségnek (villa regia) nevezi Kassát. l!2434han. IV. Bélától városi szabadalmat kap a város, melyeket IV. László és III. Endre gyarapitottak. Ebben az időben kezdődött a Szt. Erzsébet templom építése. Az Árpádház kihalása után, a

város I. Károly ellen foglalt állást, amiért Amadé Lászlónak adományozta a király. A beiktatás ellen azonban a város véres harcban ellenszegült és 1312-ben visszakapta városi jogait. 1361-ben árúmegállitási jogot és 1369-ben icimert kapott Kassa Nagy Lajostól. így a város az akkori Felső-Magyajrorszájg kereskedelmi és kulturális központja lett. Egy időiben Giskránaik volt a székhelye, — majd Mátyás király egyik legkedvesebb városa. A mohácsi vész után a Habsburg iház és a Szapolyaiak, majd az erdélyi fejedelmek küzdelmeiben, mint a királyi haderő közipontja szerepel, de egyúttal miht a protestanizmus egyik főfészke, erős magyar érzületével részt vett a magyar politikai és vallásszabadságért folytatott harcokban. 1604-ben Bocskaynak, 1619-ben Bethlen Gábornak behódolt, 1644-ben Rákóczi György hatalmába került. Amikor I. Lipót alatt megalapították a jezsuita főiskolát, Kassa kezdi elveszitenii protestáns jellegét. Igaz, hogy Thököly Imre 1682-iben elfoglalta, de Caprara már 1685-ben visszafoglalta. — 1704-ben II. Rákóczi Ferenc elfoglalta, de a szatmári béke után fellegvárát lerombolták. - 1848. december 11.-én az osztrákok 'hatalmába jutott. Görget a következő év februárjába visz szafoglalta, de már ugyanaz év júniusában az oroszok szállták meg. A szabadságharc leverése után rengeteg német és cseh hivatalnak jött a városbá, de ennek elleniére az iskolák főkép magyarok voltak ési a magyar kultúráiét egyik fellegvára lett, főképen a Nemzeti Színház felavatása után. A középkorban sok környékbeli szlovák telepelett le a várasbáin, mely ilyen körülmények közjött valóban nemzetközi társadalmú településsé fejlődött.

A történelmi feljegyzések szerint, a mostani Dóm helyén még altiban az időben, amikor Kassa (Cassa) csak falu volt, állott egy templom, amely Szt. Erzsébetnek volt szentelve. E- zenlkivül e templommal összefüggésben volt a városnak (akkor még falunak) egy ISPOTÁLYA. Itt találkozunk valójában az első kassai egészségügyi létesítménnyel. lEirről tanúskodik IV. Márton pápának 1283-ban kiélt levele, amelyben “Arnoldus

Rector Bcclesie Sancte Eisabet de Cassa” panasza ügyében intézkedik. A székesfehérvári Jeruzsálem i Szt. János rend főnökfe és kórházi testvérei (Johamúták) ugyanis zaklatták Kassa városi szegényei részére a nevezett templománál régóta kapcsolatos kóiházát. Nyolcvan évvel később mái' a város falain kívül álló .Szentlélek templomot és ugyanilyen nevű kórházat említenek az Írások. Nagy Lajos uralkodása alatt a turóczi és a daróczi Szt. Antal kolostor tagjai (Antoniták) lépnek fel a betegápoló keresztes rend érdekében a városi kórház ellen. A király egy 1366-ban, Budán keltezett okiratban a következőket írja: “Kassai hűséges polgárainknak jelentéséből értesültünk, hogy egy bizonyos templomihoz és ispotályhoz, amely ezen váios falain kívül van, s amelyet ők a betegek ellátására, a saját és, elődeik lelki üdvéért létesítettek és javakkal elég gazdagon elláttak, ti jogtalanul hozzájutni törekedtek és magatok számára elfoglalni akarjátok, jóllehet, tudvalévőén azok semmükép sem tartoznak hozzátok. . . ” A kórház végeredmény ben királyilag is a polgároknak lett odaítélve. Zsigmond király 1399-ben Kassán, a daróczi rendfőnöknek irt levelében szigorúan megtiltotta,

hogy a rend a kassaiakat az ispotály birtokában bármi ci- j men is zaklassa.

Az ősi “Szentlélek” ispotály

a város déli kapuján kívüli állott, az akkori Ispotály utcában ahol későbben “szegényház” és jelenleg < ‘ n y ug dijas-o ttlho n’ ’

van elhelyezve. Az ispotály szó (németül Hospital, Spital) nem jelentette a mai értelemben vett kórházat. Ez eredetileg vendégfogadó volt, amelyben az írtakon vándorló, fáradt ember megpihenhetett. De ugyan akkor itt volt az árvák, .betegek, elhagyottak gyülőhelye, menedéke is. Az ispotály tehát őse nemcsak a mai kórházaknak', hanem a különféle menhelyeknek és szállodáknak is. Tudjuk, hogy a kassai ispotályt nem vezették szerzetesek, de azt bizonyosan nem tudjuk, hogy kik vezették. .Mivel ebiben a régi időiben Kassára még nem jutott orvos a távoli orvosegyetemekről, több mint valólszinü, hogy a kezelés javasasszonyok | kuruzslók, borbélyok, fürdősök és hóhérok kezében volt. A tizenharmadik és a tizennegyedik században még a világvárosokban is csak nagyon kevés volt a tanult orvos és a tömegek kezelését mesteremberek végezték el. E kezelések kel foglalkozó mesterek a borbélyok és a fürdősök kezeléssel foglalkozó céhjeibe tömörültek. Az egynéhány orvos csakis belgyógyászati kezelésiéi, gondolkozással, gyógyszerek előírásával foglalkozott és a köpölyözést, érvágást, beöntéseket teljes egészében a borbélyokra és fürd1ősökre bízták.

Érdekes, hoigy a városi Judiciáló már a tizennegyedik században említést tesz Michael medicusról, akit Kassa első orvosának kell tekintenünk, valamint Jakabot, akit a város, első patikusának tisztelhetünk.

Azután a városi jegyzőkönyv csupán 1461-ben tesz említést egy meg nem nevezett doktorról. A város igyekezett már ebben a korban legalább egy-egy orvossal szerződést kötni, hogy a polgárok és a szegények is hozzájuthassanak orvosi segítséghez. A szerződés rendszerint csák egy évre szólt és azután hosszú időszakok múltak el, míg. a város új orvosra tehetett szert.

A XVI. századik Kassán leginkább német és lengyel orvosok működitek. A lengyelek jelenlétét azzal magyarázzuk, hogy Kassa Krakkóval élénk kereskedelmet folytatott. Krakkóban .már 1364-ben alapították az orvosegyetemet, amely vonzotta a magyar diákokat is. Kassa ebben az időiben kapott néhány olasz orvost is. A hivatalos városi orvost, aki rendszerint német volt, physiousnak nevezték.

Az 1480. és 1509. között több szőr említenek a városi krónikák egy híres Péter doktort, akit annak idején (meg Dágfy Bertalan erdélyi vajda is meghívott Brassóba. Tudjuk, hogy Péter doktor vagyonos, ember volt, akinek nagy háza volt a Fő-utcán. Vezetékneve Mázolt, vagy Schedyn, vagy Coler volt. (1510-ben a városi! physicus már tagja volt a városi tanácsnak. 1520-ban Doctor Jacibus, lengyel orvos volt a város physicusa. Vele egyidejűleg a városban tartózkodott Bezd.di Miklós physicus, aki magyar nemes volt. Ezen utóbbi adat azonban hamis, mert kidéi ült, hogy Bezdidi valójában olasz volt és a valódi neve De Monte volt, és nem is volt physicus. A városban kb. csak mint magán orvos működött. Ebben a korban a krónika két lengyel orvost említ meg Kassán (Se(Folytatás a 7. oldalonl

KÖTELES M. GYULA

Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos.

Suite 807-8i0 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok,

WINNIPEG, MAN.

R3C OB9 Telefon: 943-6657

DALOLJUNK...

AKIT ÉN SZERETEK ...

Barényi Ferenc verse, Balázs Árpád zenéje.

Akit én szeretek, nem való közétek.

Ártatlan beszédjét meg sem értenétek.

Szeretem a lelkét, harmatos szép lelkét.

Szeretem fiatal, hófehér szerelmét.

Akit én szeretek, mindenkivel felér,

Jóságos mint a jó mesebeli fi- tü/ídéjr. j

Amerre jár, mintha a nap is megállna,

S körülötte minden szzép mesévé válna.

SZÉKELY KURUC

Csillogták az égi tábortüzek. Az erdőik orgonazúgása miár az ősz muzsikája volt. De inam az esővel ostorozó hideg őszié, hanem. azon bársonymeieg lágy őszé, mely édesre csókolgatja a tokaji hegyek borát. Az éj csendes volt. Az erdő tisztásán nietnn lobogott a láng, csak a hamu alól parázslott fel a zsarátnok. A lovak a fák között legelték megibékilyózva és csak nagy néha horkantottak fel. A strázsák keményen megszorított karabéllyal lessék a sötétet.

Kurucok voltak. Portyán jár- i tak a labanc hátamegett és ilyénkor nem lehet eléggé vi- | gyázni. Kállai Pál strázsaimester a tűz előtt ült és bicskájával elgondolkozva hegyezgetett egy nyársat. De a keze nem az ősze utáai ment. A forgácsok vidáman bukfenceztek bele a tíüzlbe. Az lett a nagy buzgalom eredménye, hogy végiül a nyiárs úgy ebkor tűit, hogy el kellett hajítaná'. Á strázsamester összecsattintotta a bicskáját és felcihelődlni készült, a- j mikor egy súlyos tenyér nehe- J zedett a vállára. Hátranézett. A góbé-huszár ‘borostás arcát látta a válla felett.

Furcsa szerzet volt ez a góbé-huszár. Erdélyből csiavargott fel ide a Bodrog-i vidékre. Nagyicsontú, , vörös-szukállu, hajlott tartásai szegény-legény ■ volt. De mlég a lova is kiütött a huszárlovak közül. Hosszú szőrű, nagy sörényű, hctoafárkai hegyi ló volt. Csak egy abaposizto volt rávetve nyeregnek. Elcsúfította az egész strázsát ez a ló meg a lovasa. Ki is nézte maguk közül minden brigád, minden svadron, minden százsa. Mózsi, — mert iigy hívták a góbét, — azonban nem sóikat hederitett erre. Ide-oda vándorolt a seregben. Minden csetepatéban részt vett. De nem virtusosan verekedett, hanem a maga módja szerint, furfangosan. Nem szívesem mutogatta a bőrét céltáblának a labanc

golyó felé, de mindág vágott £ annyi németet, mint a legpőr- 1 gébh-bajszú, kordován csizmás, 1 farkas-ikacagányos hajdú-ku- í ruc. ;

Mégis őbelőle csinálták a ; svadron bolondját. ! <

Minden táborban kétfelé tő-j 1 röüit bajusszal, hátra tolt csá- i kóval nevettek rajta a katonák, i ha a lovának a führe szamár- 1 fület kötözhettek, vagy a bocs- < korába sün disznót tehettek, 1 vagy az iszakjából kieresztve a j inég otthoni fenyő-vizét, ecet- s tel dőlhették meg. Mózsi azonban egykedvűen tűrte a vastag 1 tréfákat. Ez lehetett az oka, , hogy hamar belé is untak a 1 széles-kedvű kurucok.

Á jvataiki váriba látta meg elő- i sZör itáliai Pál Mózsit. Nem i volt rajta sok nézni való, mégis < megakadt rajta a szeme. A lovát vizsgálta a székely. Sorra emelgette a lábait, tapogatta, veregette, beszélt hozzá. Meg is találta a tölgyfa ágat, ami megnyilalta.

— Ne féjj Csendes, minigyá’ l jó lesz — mondta a góbé a lo- í várnak, közben olyan óvatosan! húzva a szálkát, mintha a saját kezéből húzná. Kállai strázsamester nyírségi kuruc volt és jó szeme volt a jó katona- ■ hoz. Hires is volt a sérázsája. •

— Ki legénye vagy, pajtás? — szóit a góbéhoz, aki valamilyen fáháueslból esizkábált tégelyből, valamifajta sárga keli őiccsel kenegette a Csendes lábát.

— Péteri strázsamestert szolgáltam tűnk Bottyán seregéiben

— Akarsz-e az én strázsámba állam?

— KSed is a Nagyságos Fejedelem embere?

— Teljes szivemmel.

— Akkor itt a kezem.

így jött Mózsi a nyírségi huszárok közé. Uj bokoriba, új tüslke. Élőről kezdődött volna a csipkedés, ha Kállai pattogó szóval közilbé nem csördit a hetykélkedőknek. El is hallgattak azok, de azért mindig ferde szemmel kísérték a góbéhuszárt. De a. stráZsiamei&ternek is meggyűlt Mőzsiwal a baja. Ő j Ugyanis azt hitte, hogy mun-1 dérba bújtatja, kurulcteá formálja a góbét..

De ez neon ment. Mózsi az istennek sem cserélte fel posztó-harisnyáját huszárnadrágért, a birkabőr süvegét a csákóért, a mellest a zsinóros dolmányért. A legkevésbé pedig a Csendest a legszilajahb huszár-lóért.

Csak a bocskor volt az ami szorította. Mert odahaza is a valamire való székely csizmát hord. Csak hát Mózsi nem volt j valamire való székely. Mózsi ’ nagyon szegény székely volt. A 1 Csendes volt minden vagyona, így aztán csak boeskorna futotta, ami bizony román viselet. Hát az volt Mózsi titkos sziveviágya, hogy neki is egyszer igazi ráncos-szárú magyar csizmája legyein'. De azért nem beszélt volna erről senkinek. Különben is a szó nem volt a kenyere.

j így ültek most kettesben a j csillagok alatt. A nyírségi meg

a székely huszár. A uiz már alig é hunyorgott. A hegyen, nullumm el lágyan bontokozirak ki a hold- h fénynen. Mózsi letelepedve a h a sLiázgamester mellé szintén n a 'bicskája után nyűit. Aztán a k csikós tarisznyájából eg,y rózsa- n fagyükeret kotort elő. De mi- | n lyen gyökeret! Pipa formára faragott remekművű munka ti volt. Toportyánt hasított ketté, e eigy székely a kisbabával. Ez n volt ráfaragva .A bicska úgy “ mozgott Mózsi kezében, mmtha t szelnie lenne. le

— Jó néked Móizísí — fakadt s|

fel a sóhaj a sfrázsamesterből. g Amaz csak kérdőn nézett iá és ti faragott tovább. p

— Bizony jó. Éled a Világodat. Szabad vagy. Nőm párán- r csodgatez, de nines is gondod f semmire. Holnap-után vissza n kell mennünk Patakra. Ez Esz- L terházy óbester parancsa. És szégyenszemre üres kézzel. Pe- v dig azért lett ez a portya kiküldve, hogy főtisztet fogjon. 1 De hiába ülök én itt az eper- e jesi út fölött, nem megy erre i é főtiszt. Pár labanclovas, ha t s csatangol is, azokra nem érdé- j mes lecsapni. A főtisztek be i j vannak húzódva az Eperjes-i r várba. Nem akarnak mozdulni, g Jó néked Mózsi, ilyeneken nem v fő a te fejed. t

— Meg van még a nyúlnak 1 meg az őzbaknak a feje, amit t ma ébédezett a kompánia? r

Kállait igen bosszantotta, c hogy Móizsinak csak ennyi'sza- [ va van az ő nagy keserűségére. I

— Mit tudom én. Oda hajítottuk a bokoriba — szólt mo- { górván. Mózsi felcihelődött és I hamarosan kikotorta a nyúl, 2 meg az őz fejet. Azzal visszate- e lepedett a tűzhöz. t

— Na strázsamester, ezzel 1

lelhet ám főtisztet fogni, nem c pedig sóhajtozással. c

— Hallod-e gó'bé nagy a <

szád! t

— Hát jó. Ha nemi hozom ki 1 ide a Kecskés hegy oldalába, az j eperjesi garizon parancsnokát, 1 hát legyen a magáé a Csendes. j

Kállai elmosolyodott a bajsza t alatt. Mert néki a Csendes két t zsák arannyal a hátán se kellett i volna, de ebből látta, hogy nagyon erős a góibé elhatározása. Mózsi pedig annyit sem szólt, hogy befellegzett, hanem a bics I lilájával fejteni kezdte az őzfejről az agancsot.

* * *

Szép volt az őszi reggel az eperjesi úton. Egy szemetelő futó-zápor elverte a port. A | hegyek rozsdálottalk. Bleiheim conporál a 4. császári vasassvadronból hanyagul lovagolt a I pátnuija élén. Szőke bajsza le' felé lógott és szög-haja kóco- 1 san 'bújt elő háromszögű kalap ■ állói. Mögötte porosizfeá.tak Bajorrföldről szedett legényei. Mellükön a vas-pániöél csillogott. Mord'éiyaik felporozva himbálóztak a nyeregtáskáiban, j Hosszú egyenes harcijuk majd,

I hogy az útra nem lógott le%lgen katonás fickók voltaic és ha kellett a maguk módján tudtak verekedni is. Csak épp’ az I nem fért a háromszögű kala; pok alá sehogysem, hogy mi- í

ért kell nekik a fél életüket itt eltölteni vérezve, verekedve szélesfarú lovaik hátán, ahelyett hogy otthon szántanának vetnének és innák a jó, finom sört. Mert hát a tokaji venyige ibora mégse olyan jó ám, mint a finom fehérbab os aranyló sör.

Ilyen gondolatok motoszkáltuk Bleiheim corporal fejében ezen a nap-osókolta reggelen, mikor a két ©Hő-futárja nagy “Donner-wetter”-ezés közepette egy jobbágy kinézésű embert iiökdöBtek elé. A vörösszakállu süveges, bocskoros paraszt egy gubancosszőrü lovacskát vezetett maga után rőzsével megpakolva.

— Herr corporál, ez a panaszt azt .íjipudja. »hogy nagyon fontos jelenteni valója van, méghozzá Herr Ludwig von Lindenmann ezredes ur részére.-— Mi ez a fontos mondanivaló?

— Nem akarja megmondani. Én értek olAs jód, magyarul, de ezzel a félbolonddal nem lehet értelmesen beszélni. Elkergessem?

Kurt Bleiheim corporal azon jó 'katonák közé tartozott, akik nem szerették a fejüket önálló gondolkozásra használni. Arra való a parancsnok feje — ezt tartotta Kurt Bleiheim.. Ha elkergeti aztán kisül, hogy mégis tudott valami fontosat ez a paraszt, akkor ő a felelős. A legokosabb bekísérni a svadron parancsnokhoz, Hildebrand von Löwenstein százados úrhoz.

De mikor a járőr a hirthozó paraszttal jelentkezett a fiatal Hildebrand von Löwenstein százados előtt, az nem volt abban a helyzetiben, hogy intézkedni tudjon. A!f feletti bánatában, hogy ott a nagy Llöwenstem család leszármazottját igy eldugták egy Isten-hátamegetti garnizonba, a sárga föld alá itta magát méltatlankodásában, így csak motyogott valamit a járőr vezetőidé és befordult a másik oldalára aludni. A szegény bajor vahargatta fületövit

tanácstalanságában, amikor a kapitány barátja, az ezredes ordonánc-tisztje toppant be a szobába. Az ordonámc-tiszt, amint meghallotta a jelentést a paraszthoz fordult, UM minidezidő alatt egykedvűen álldogált.

— A kurucokról van. hired paraszt? — A tolmács fordította. Tagadó fejmozdulat volt a válasz. Ez 'már érdekes, gondolta az ordonánc tiszt. Pénzért és kegyért minden nap jelentkeznek besúgók a császáriaknál, akiket az egyenes lelkű, de nem láng-eszü Ludwig von Lindenmann. tiszta szívből utált és megtiltotta, hogy ilyen ügye leiben akárkit is elébe vezessenek, így azonban egészen más a helyzet.

— Vezessék utánam.

Az ezredes, Ludwig von Lindenmann pofasizákállas, vörösorrú szeplős felső-ausztriai volt, anyai ágon egy kis cseh vérrel is 'keverve. Apja, nagyapja mind erdészek voltaik, őt is csak a háború .sodorta a kétfejü-sasos lobogó alá, de lelke mélyén az erdő szerelmese maradt változatlanul. 'Ezért is szerette ezt a garnizont, mely a körülvevő sze lid hegyeivel Felső-ausztriára o.i;. éikeztette.

— Hát mit tudsz atyafi-kérdezte az ezredes a parasztot és a mellén összefont karral türelmesen várta a tolmács fordítását. A kérdezett azonban beszéd helyett a tarisznyájába nyúlt és onnan egy agganlcsos nyúlfejet húzott elő. Szó nélkül a kikerekedett szemű ezredes kezébe téve ezt a csodabogarat. Von Lindemmann is meg az ordonác-biszt is eltátották a szájukat.

— Ez mi? — 'kérdezte az ezredes végre, mikor visszanyerte a szavát.

— Ez a Kecskés- heigy csodaállata — fordította a tolmács a paraszt szavait. — Nincs, ilyen a világon sehol több. Olyan nyúl és; őz keverék. Gondoltam elhozom ajándékba az ezredes urnák.

—- Te paraszt, ha hazudszT

megniyúzlak!

— Hát nézze meg az ezredes úr. Ott van a kezében.

— És, lehet-e élíve is látni ilyet?

— Már hogyne lehetne. De csak a Kecske-hegyem

— És lehetne is fogni belőlük?

— Hát úgy estidőiben. De csak nagy üggyel bajjal. Igen óvatos a beste jószág.

Ludwig von Lindemann ekkor már látta lelki szemeivel, amint a császár köszönettel veszi át az ajándékát, a bécsi udvarban.

\ — Mert ilyen állat nincs több a világon Felséges Uram. Még a büszke XVI. Lajosnak: sincs — fogja mondani és a császár megkérdi, hogy mivel hálálhatja meg ... és akkor ő szerényen a nyugdíjazását fogja kérni. Már látta is magát vadászni a fe.ső-ausztriai begyekben ...

— Holnap hajnaibam-forduit az oidonánc-ti'sztjéhez az ez- j redes — egy svadi ónnal kilóvá- ! gólunk a Kecskéhegyre. Ez a jó ember lesz a vezetőnk.

^ * *

Hát igy történt, hogy Kállai strázsamester portyájának nem kellett szégyenszemre főtiszt fogás nélkül visszatérnie Patakra. Ludwig von Lindemmann számára a háború a Kec-skehegyen befejeződött. A háború után meg persze, hogy nyugdíjazták és vi’sszamehetett vadász ni feiső-ausztriába. A székelyhuszár meg megkapta a régen óhajtott magyar csizmát, de legfőképpen a többi huszár meg becsülését.

így hozott szerencsét min denkinek a felszarvazott nyúlfej, melyet a sárospataki váriban még az én gyermekkoromban mindig mutogattak.

Domokos Sándor.

KERTI HADÁRAIN*

IRTA: IKOVÁCH DEZSŐ

Pár vörösbegy éiőskődött a kentemben. Hogy hányadik generáció, mem tudom. Csák anyuját tudók, hogy ősszel elmennek, tavasszal visszajönnek s a nyarat a kertemben töltik el. Hogy hová mennek telelni, azt sem tudom. Bizonyára beHeimesebb éghajlatra, olyan vidékre, ahol télen is lehet bogarászni, a puha földben csőrükkel kopácsolni és nagy kövér giliszták ra vadászind. Itt a mi vidékünkön, ahol a föld már októberben megfagy, éhen halnának a hosszú téli hónapok alatt. Ugylátszik ,hogy a Teremtő olyan, érzelmeket és ösztönöket plántált kicsiny szivükbe, amely azt sugalja nekik:----Ne Ibizzatok ti az emberek

alarn izsnálkodás'ában, melt akkor éhen. haltok! Hát nem látjátok, hiogy az emjberek még szerencsétlenebb embertársaikon sem nagyon szeretnék segíteni?

Mondom, októberben elmennie;K! de már márciusiban, a verandámon eshipelnelk és jekntik, nogy “hazajöttek”.

Nekem úgy tűnik fel, hogy az udvaromat ők ns sajátjuknak ve.in, s hogy ezt a helyet taruják igazi nazajuikmaa. És nem' egészen, oknéiKül. Hiszen itt fészkelnek, itt költ.:k M fiókájukat és itt nevelik fei őket.

A tavasszal egy kicsit előbb visszatértek, mint rendesen szoktak." — Még hideg, volt a levegő és dermedt a fö.d. De azért nem éheztek, mert minden nap kidobtam nekik egykét darab kenyeret és egy marék burgonyahéjat, melyeken aztán naphosszat kopácsonak.

Évek óta figyelem őket és ugylátom, hogy tiszta, erkölcsös családi élétet élnelff Egymást soha el nem hagyják. E- gésznap együtt társaloginaJk, bogarásznalk, keresik a mindennapi eledelüket. Együtt repkednek helyiről, helyie, s ha valamelyik egy jó falatra talál a bokor alatt, vagy a lúgosban, mindjárt i'gy kiabál a párjainak:

— Hie! Hie! Hie! — ami madár nyelven 'bizonyára azt jelenti “erre, erre, anyjuk!”

Korán, mégjöttek, témát alamizsnán tengődtek egy pár hétig. Aztán, hogy kiengedett a föld, felmelegedett kissé a levegő, előkerestem a kerti szerszámokat sí kimenteim a kertbe és hozzá fogtam a föld megnöveléséhez. Aliig, fordítottam egyet-kettőt az ásóval rögtön odarepültek elém, s elkiezdtek vígan lakni árazni a nagy kövér gilisztákon.

Véletlenül egy szürke ver., b is odavetődött. Amióta a vő-' nöslbegyetk visszajöttek, azura a verebeknek az utcán van. a helyük. Micsoda? Mindjárt megtámadták. Egyik erről, másik arról. Szegény veréb még a tollából is otthagyott egy néhunyszálat. Később egy vörösbegy, olyan urfifiéle kiesaponigó gavallér, szállt le a közeibe. Bizonyára észrevette, hogy a gazda, illetve a him, elrepült a folyóra egy jót inni a pompás faliatokra. Mindig közelebb ugrott a nőstényhez és elkezdett neki erősen udvarolni, de siker nélkül, mert őnagysága nem olyan ésiapondár ám, hogy holmi jöttment vörösbeggyel szóiba álljon. Elkezdett rá erősen “csivizni”. Ami alighanem azt jelenti, hogy:

— Eihórd magad innen, te gazember!

Hamarosan megérkezett a “igazda”. Ekkor aztán megkezdődött a hadd el hadid! Olyan csetepatét csaptaik, hogy a szomszédasszonyok is kinéztek az ablakon. Előbb csak a két him mérte össze erejét Őnagysága félreállott és igy biztatta a párját:

Fje! Fie! Fie! — ami alighanem azt jelenti;: “üsd agyőin a bitangot!”

Aztán ő is neki ugrott és hol a fejét, hol a hátát kopác olta a 1 csőrével. A gavallér se vette j tréfára a dolgot s szégyenkezve ! átrepült a kerítésen.

(Folytatás a 7. oldalon)

VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ , KALOCSAI

I CSEMEGE PAPRIKA

>■' !: fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARIKÁS- • KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM

képzIelhetö valódi hazai paprika nélkül

fclsőrangú ERŐS PAPRIK A

foltja $2.50 y2 font $1.50'és szállítási költség.

Kiváló minőségű töretlen óhazai

KAMIL L.A T E A

| fontja $3.85 és szállítási költség.

Tiszta tojás TARHONYA már nem kapható.

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sheibrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.