Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-02 / 14. szám

Winnipeg, Man. 1976. ápr. 2. r Ásatások Pompeji és Heriulaneum helyén —■ Közel kétezer évvel ezelőtt a Vezúv kitörése három városi és több kisebb községet pusz­tított el. — A láva megőrizte az utókornak az elpusztított he­lyeket. — Pompeji könnyebben hozzáférhető, kiásása 200 évvel azelőtt megkezdődött. — Elein­te a leletek voltak a fontosak, ma a régi állapot visszaállítása. — Tervszerűtlen kísérletek u­­tán legújabban hozzáfogtak Herkulaneum kiásásához is. — Itália félelmes tűzhányója, a Vezúv, csaknem kétezex évvel ezelőtt forró lávát, hamut és kő esőt zúdított a lábainál fekvő városokra és községekre. A ró­mai császárság virágkorában Kir.u. 70-hen, történt ez a nagy szerencsétlenség. A Vezúv láva­tengere elpusztította ekkor Pompeji, rierkuéaneum városo­kat, több falut és igen sok kör­nyékbeli villát. A szerencsétlen ségi nyáron történt, augusztus 24-26.-án, s a katasztrófát rész­letesen leírta Plinius római ter­mészettudós és iró, aki — me­nekülése közben — maga is szemtanúja volt az események­nek. A természet haragja által elpusztított helyiségek között Pompeji volt a legnagyobb. Ez a forgalmas kikötőváros rég kihűlt lávafolyanioui épült, vi­rágzó kereskedelme folytán szé pen felvirágzott, lakói jómód­ban, sőt a gazdagabbak fény­ezőén éltek. Kellemes éghajla­ta miatt környéke nyaralóhely volt. Ciceróinak is volt ott vil­lája, — később Claudius csá­szárnak is. A végzet azonban pusztulásra szánta a szép vá­rost. Kr.u. 63-ban hatalmas földrengés rázta meg, amikor sok régi épülete romba dőlt, de erre még serényebben folyt benne az építkezés, hogy a csá­szári kor ízlése szerint újjáala­kuljam. Tizenkét év múlva azon ban beköszöntött a vég: a Ve­zúv lávája végleg eltemette ezt a szép várost. Jelentékeny vá­ros'volt Herkulaneum is, de Pompejinél kisieibb. Ezek az eltemetett városok évszázadokon át hevertek a lá­­vatömegek alatt. Végül a nevü­ket is elfelejtették. Amikor a tudósak ———; a régi Írások nyo­mán — hozzáláttak kiásásuk­hoz, meglepetve látták, hagy a láva sértetlenül'őrzött megj sok mindent, amit eltemetett. Az ásatásak körülbelül kétszáz év óta folynak, szinte szünet nél­kül, különösen Pompejiben, a­­hol a munka könnyebb. Pompe­­jiinek már 2 [5 részét kiásták, — Herkulaneumban azonban dsak később indult meg a munka. Itt a.föltárás munkája igen nehéz, mert a város fölött sokkal vas­tagabb, sok helyen 13-15 méter vastag, kővé keményedéit láva­réteg fekszik. Azonkívül akadá­lyozza az ásatásakat itt' az is, hogy a halott város fölé uj vá­ros, Resina, épült, amelynek házai az aláaknázás következ­tében' düledezni kezdtek, úgy­hogy a már kiásott részeket is be kellett tömni. Pompeji sok­­sak hozzáférhetőbb. Pompejire előbb forró apró kövek és sa­lak áradata zúdult a Vezúvból, ami 2-3 méter vastag réteget alkot. Erre jött aztán még 2 méter vastag hamuréteg, — u­­gyancsak a Vezúv kráteréből — s ez az esőtől átitatva, megke­ményedett. Ezek a rétegek em­j bért, állatot megfojtottak, min­den szerves anyagot elszenesi'­­tettek, de az épületeknek:, s a falaikat díszítő szineis falképek­nek, márványnak, bronznak, a­­lig; ártottak. Pompejiből nehéz volt a nemekülés, mert a sze­rencsétlenség hirtelen jött. Sok szór nem tudták megmenteni legfél tetteb kincseiket még a­­zok sem, akik rögtön hozzálát­tak a meneküléshez. Herkula­­neumra nem tört rá 'olyan or­vul a veszedelem. Ezt a várost széles, lassan hömpölygő láva­folyam öntötte el. Három napig tartott, inig elérte a várost, s ezalatt volt idő menekülésre. A közeli tengerpartra menekült hát a lakosság, s magával vit­te mindenét, amit megmenteni érdemes volt. Nem is tértek többé vissza, mint Pompeji meg menekültjei, hogy kincseiket keressék. Itt minden úgy ma­radt a kővékeményedett láva­tömeg alatt, ahogy a pusztulás pillanatában volt. Pompeji a pusztulás után nem tűnt el teljesen a föld szí­néről. A háztetők s az emele- i tes házak kimeredtekt a lávaré­­teg alól, s az udvarok helyét mélyedések mutatták. A meg­menekültek ezek nyomán igye­keztek eltemetett javaikhoz jut­ni. Ők, végezték itt az; első á­­satási munkákat. De már ve­lük egyidőben dolgoztak a sze­­renicsétlenség hiénái is, akik kincsek, értékesebb tárgyak ti­tán kutattak. Aknákat, tárná­kat ástak a lávarétegben, s fi­iig maradt ház, amelyet meg nem dézsmáltak. Mutatják ezt a lyukak a házak falán. A tol­vajok itt is előbb láttak a mun­kához, mint a tudósak, csak­úgy, mint az egyiptomi pirami­soknál. Aztáni a környékbeli é­­pitkezők is elhoztak sok min­dent a romók közül, oszlopo­kat, szobrokat, sőt még az ut­cák és terek kövezetét is. Az első ásatásokat 1748-ban kezdték meg. De sokáig egye­dül csak a lelet volt a fontos. Az ásatást irányítók igyekeztek aknáikkal minél gyorsabban a lávaréteg) legaljára jutni, kiváii­­tesia.ni, hogy mit lehet ott talál­ni. Az eredeti állapot visszaál­lítására nem gondolt senki, a leletek után kutató ásók kö­nyörtelenül elpusztították az útjukba akadó épületeket. En­nek a helytelen módszernek Piorelli olasz régiségtudós ve­tett véget, aki 1860-ba,n vette át az ásatások; vezetését. Fio­­relli, majd utódai teljesen a tu­dományos elvek szerint irányí­tották az ásatásokat. Nem a leletek voltak fontosak többé, hanem a régi, eredeti állapotok vissizaállitása. Az ásatásokat vízszintes irányban • végezték, hogy az ásók semmit se tegye­nek tönkre, ami megmentésre érdemes. A leletek, elsősorban a háztartási eszközök ott ma­radtak, ahbl találták őket, szűk ág esetén üveg alá helyezve. Az új eljárások szerint, kiásott házak közül némelyik olyan, mintha sohasem fenyegette vol­na a pusztulás veszedelme. Ré­gebben csak egy olyani házat ástak ki, amelynek erkélye volt. Ilyen házak újabban nagy számmái kerültek elő. A kiugr ró és a tető szélének' meghosz­­szabhitása, védelemül a napsü­tés ellen, majdnem általános szakás volt az épületeken, Kü- 1 lönlben Pompeji .házad igen tar- j kák, szinesik voltak a pusztulás pillanatában. A falak tele vol­tak festett, színes plakátokkal, mert éppen akkor készültek nagy 'élénkséggel a város főhi­vatalnokainak a megválasztá­sára. Az uj, kíméletes ásatási módszer még, ezeket a falfel­iratokat is megmentette. Eze­kek a vörösbetüis “plakátokon” annyi in év. és adat volt, hogy e­­zek állapján nem kevesebb, mint. 515 lakosnál állapították meg, hol volt a háza, boltja, műhe­lye. Tereket, templomokat, torna csarnokot, kaszárnyát, közfür­dőket, középületeket és számos magánházat tártak fel az eddigi ásatások:. Azonjkivü! sok mű­kincs került napfényre. Külö­nösen értékesek a művészi, szí­nes kövecskékből kirakott mo­zaik-padlók és színes falképek, amelyek világosan mutatják, hogy nemcsak a szobrászat, ha­nem a festészet is Görögorszá,gr ból származott át a világhódí­tó római birodalomba. Néme­lyik magánházat, melyek jól feltüntetik a római magánház épitési módját, helyreállítottak, restauráltak. Sőt kertjeiket Is beültették olyan növényekkel, mint amilyenek a pusztulás i­­dején virultak bennük. Már Fiorelli megkezdte az úgynevezett gipsznövények ké­szítését. A láva alá került vá­rosban minden szerves anyag megszenesedett s a hosszú év­századok álatt elporladt. A láva azonban pontosain megőrizte az elporladt anyagok formáját, a lakját, megfelelő mélyedés, ü­­reg alakjában. Ahol az ásók ü reg(re bukkannak, az üreget ró.: tön kitöltik gipsszel. Így a rég elporladt fából készült szekré­nyek, ajtók, székek, továbbá é­­lelmiszenek, kenyerek alakját sikerült ' megkapni gipszönt vényben, ami az eredetinek tel jesen hü másolata. Emberekről és állatokról i kaptak ilyen gipsizöntvényeket, melyek hűen mutatják kínos haláltusájukat a pusztulás pil- . lanatában. A nápolyi múzeum ban 10 ilyen igipszöntvény van, köztük egyik egy kutya testét mutatja. , Herkulaneumot teljesen) el borította a láva. A neve, emlé­ke is feledésbe merült s talán sohasem fedezték volna fel új­­na, ha a véletlen nem segít. Egy olasz paraszt 1711-ben kú tat ásott Resina szélén, s 18 méter mélységben két márvány szoborra és oszloptörédékekre bukkant. A hir eljutott Élben herceg, osztrák generális fülé­be, aki Resina közelében 'lakott, egy villában. Tudomást szerzett róla a szicíliai király is, aki a közelben, Porticibem nyaralt. Ketten aztán ásatásokat vétgez tettek a lelet helyén. A kemény lávában nehezen ment a mun­ka, de azért aknák és foldalai* ti folyosók segítségével föltár ták a színházat. De az ásatást abba kellett hagyni, mert fölöt­te Resina házai düledezni kezd­tek. Később III. Károly, majd ! II. Victor Emanueü; uralkodása alatt, 1869-től 1875-ig, ismét megpróbálkoztak az. ásatások kai. De minden terv nélkül dől goztak, ötletszerűé,ni, fegyenc munkásokkal, akik több kárt tettek, mint hasznot hajtottak. A cél itt is egyedül a leletek u­­tán való kutatás volt. Legutóbb, a tudományos vi­lág) sürgetésére, (Mussolini indi j tóttá meg, ismét a munkát Her* i kulaneum kiásására. Az ása­tást Majuri professzor, a kam­­pániai emlékek főfelügyelője vezette, szigorúan tudományos elvek szerint. A már régebben föltárt színházon és egy árú­­csarnokon kivül kiástak egy gőzfürdőt s remélik, hogy az a­­laposabb átkutatás alkalmával itt is értékes műtárgyakat fog­nak találni, főleg, bronz- és már ványszobrokat, amilyeneket annak idején a színházban ta­láltak (egy bronz győzelmi ko­csi és a nézőteret diszitő hires emberek szobrai), s amelyek a nápolyi múzeumban vannak. Kiástak egy templomot is. Eb­ben egy egyiptomi isten szobrát találták. A szobor az istent úgy ábrázolja, amint lótuszvirágból emelkedik ki. Templomi eszkö­zöket ázonban nem találtak itt, valószínű, hogy a menekülők e­­.zeke't magukkal vitték. A szen­télytől nem .messze kiástak a lávából eg|y háromeme1'etea é | j pületet. Ez azért érdekes, mert aj Pompejiben kétemeletes lázak voltak a legmagasabbak. Mindössze ennyi az, amit ma Herkulaneumról tudunk. Jó né­hány év kemény munkájába ke­rül majd,amíg erről a városról isi legalább' annyi fog szemünk elé kerülni, mint sorstársáról, Pompejiről, bár az itteni ásatá­sok is okozhatnak még megle­petéseket. emlékeire emlékszik si a mát elfelejti. Ezen emlékezéshiány egyik csoportja azonban telje - jesen, a .normális emlékezés, vagy emlékezethiány csoportjá­ba tartozik. Az emlékezéshiány­nak kóros csoportjánál az em­berek mindent elfelejtenek, el­vesztik a mával való kapcsola­tukat és nem képesek magukat ellátni, ápolásra szorulnak. Hosszadalmas lenne itt a kó­rós emlékezés és emlékezés-, hiányok összes alakjaira kitér­ni, Így pl. a különböző elme­­betegségeknél, azok u.n. “köz­­veszélyes” alapjaiknál. Ezeket egy hosszabb tanulmányban fo­gom a későbbiek folyamán egy szakfolyóiratban összefoglalni. így rátérek az emlékez,és ál­talam II., normálisnak nevezett csoportjára. Ezen normális cso­portot két alcsoportra osztot­tam. A. a direkt, eddig mecha­nikus; és B. az indirekt emléke­zésre. Az indirekt emlékezést külön, két alacsopoftra osztot­tam 1) a titokzatos, közvetlen, vagy öntudatlan emlékezés 2. és közvetített emlékezésre. Marcel Proust is az emléke­zet, vagy emlékezés nagy Írója. Így életművében “A la Reshér­­ohe du temps Perdü’-t (Az el­tűnt idők nyomában, melyen 16 évig, illetve a szósizotos értel­mében minhalálig dolgozott), “nem a világot tárja fel, ame­lyen keresztül ment, kifelé néz­ve, hanem emlékezetet, befelé nézve, amint a világ, keresztü:­­szürődíött rajta. Az emlékezet müve és az emlékezetről szól”, Szerb Antal szerint lse Sokszor úgy éreztem, hogy szép nagy utazás akkor Vált igazán széppé, akkor formáló­dott egy bizonyos eseményre, amikor már rég megtörtént, túli voltam a “strapákon”, ültem és néztem elme regte in távolba, néha tízezres kilóméterek távla­tába. Akkor formálódtak meg bennem az események, g szü­llek, áz embereik; Proust szerint sem az a tiszta valóság, amit a realisták annak vettek. “Az igazi élet nem az, amit itt és most élünk: napjainkon, amint az árnyékon keresztülmegyünk, mondta már Salamon király.” “Áz igazi élet bent játszódik le, az emlékezetben; csak az emlékezet tölti el az élményt élettel és értelemmel, igaza rea­litással. A külső élet és az em­lékezés ügy aránylik egymás­hoz, mint Bergson időelméleté­­ben az órákkal mérhető mecha­nikus idő a durée réelle-hez, a valóságos tartalomhoz.” Emlékezet is kétféle van, a i kétféle időnek megfelelően: van mechanikus emlékezet, amely­nek segítségével felidézzük ma­gunkban az eltűnt idő egyes vonásait (talán naplószerüen olykor, vagy valóban egy egy­kor készített naplónkat olvas­va, lapozgatva) — és van egy másik titokzatos emlékezés, a­­mely megkérdezésünk nélkül, ahogy Proust és Szerb Antal is említik, hirtelen tör ránk és elénk állitja az eltűnt időt olya.: gazdagon, olyan fájdalmasan és olyan értelemmel teljesen, a­­melyről mit sem tudtunk akkor, amikor ez az idő nem múlt volt, hanem jelen.” “Maród az el­tűnt idők nyomában” főhőse, megkóstol agy teába mártott süteményt, amilyet gyermekko­rában evett és a jelennél száz­szor valóságosabban áll előtte egész mélységes gyermekkora. Nagyanyja temetésén nem sirt, de évek múlva jut eszébe nagy­anyja é& akkor sírja el magiát.” Vájjon történik-e velünk is sok­szor ilyesmi? A honvágy c. versben is eriől irtani részben. Ezen titkos, vagy öntudatlan prousti emlékezést, az indirekt emlékezés első csoportjába so­roltam s neveztem el közvetlen indirekt emlékezésnek. Ezen titokzatos, öntudatlan, vagy szerintem indirekt emlé­kezésen alapul Proust boldog­ság elmélete is. S ezt öntudat­lanul olykor, vagy talán mindig Az emlékezés agyvelőnk e­­gyik legfontosabb' funkciója. A jóra, a rosszra, a szépre és a csúnyára, számokra, képletek­re, tervekre, szabályokra, ver­sekre, melódiákra, az . elmúlt életünk emlékeire, és sok-sok mindenre emlékezünk. Emléke­zet nélkül “vége lenne a. Világ­nak” nem operálhatnánk, nem mennének a vonatok, a repü­lők, nem szólnának a haran­gok, a tudósok, a művészek, az iparosok munkája sem lenne lehetséges, s a gyönyörű em­beri kultúra minden vívmánya örökké eltűnne, elveszne szá­munkra. Mivel útjaim, munkám, .orvo­si, kutatói és irodalmi működé­sem, tevékenységem révén lép ten-nyomon találkoztam az “emlékezéssel”, az emlékezés egyes, akkor még nem teljesen vagy egyáltalán nem megbatá­rozott formáival, elhatároztam, hogy megkísérlem az emléke­zést és az emlékezéshiány e­­gyes alakjait csoportosítani és az egyes csoportoknak nevet adni, vagy amennyiben már volt megjelölésük, azokat a csopor­tokba beilleszteni, vagy más célszerűbb és 'könnyebben átte­kinthetőbb nevekkel ellátni. Igyekeztem egy relatíve világos, jól áttekinthető “emlékezés-k.-­­pet, beosztást s elnevezéseket alkotni, bőgj' abba az új gene­rációk az örökké mozgó, vál­tozó, fejlődő világban az eset­leges új metgállapítások új kife­jezéseit könnyen be tudják il­leszteni. Azért hangsúlyozta ki a relativet többek között, meri tudom, ho,gy apámnak mennyi­re igaza volt, amikor 1931-ben a “Kritikai egyveleg” cámfi mun kájában a következőket irta: “... éppen-a kiöltői és prózai kompozíciók azok, melyeket a legkevésbé kiméi az elmúlás, a­­meIveket még nagy szerencse ér, ha olvasatlanul is bár, de legalább bekerülnek a kataló gizált értékek közé. S niég a legördült -WezázadQk folytonos tudatvájása is csak szerény lexiköni életet tudott biztosíta­ni a legnagyobbaknak, az élei­nek megtartó emberi emléke­zetben ...” Az emlékezetet már munkám kezdetén két főcsoportra ősz róttam: áz u.n. kóros (I.) és a normális (II.) emlékezés cso­portjára. Az első csoportba tar­tozik a beteg ember emlékeze­te, azaz emlékezés-kiesése, hiá­nya, melyet a görög eredetű amnesie kifejezéssel jelölünk. Ezen. emlékezéshiány több for­máját , ismeri az orvostudo­mány. Az egyik ilyen formája az u.n. retrográd amnesia, ami­kor agyrázkódás következtében a baleset előtti eseményekre fö videbfe, vagy hosszabb! ideig nem emlékszünk, Súlyos bal­eset következtében ez a kiesés nagyon hossz ideig fená.lhat. Akinesie amnestica az érzések kiesésének megjelölése. Azt az állapotot, amikor bizonyos sza­vakat nem tudunk fe.fogni lel­ki süketségnek, amnesia acusti­­canak nevezzük. Különben epilepsiáb roham esetén, ihypnósianál és minden olyan állapotnál, ahol akár pár pillanatra eszméletlenek le­szünk, az elnlitett agyrázkódás u.n. enyhébb formájánál is, ezen kis időre fellép egy em­lékezethiány. Van azonban amnesjs verba­nd« is, ez azt jelenti, hoigy nem vagyunk képesek egyes szava­kat megjegyezni. Persze az öregkori u.n. fele­­dékenység) is: az agy vérellátási zavarán, hiányos oxygen ellá­­! tásán múlik. Itt többnyire vér­­elmeszesedés is oka ezen rosz- J szab'b funkciónak. Ekkor in­kább a rég történt eseményekre emlékszünk ési a jelenben le­zajlottakat hamarább elfelejt­jük. Ilyenkor is szokás azt mon­­j dand, hagy az ember öregikorá­­| ra ismét gyermekké válik. En­­! nek az egyik jele lenne talán I az is, hogy az ember legjobban j a gyermekkora, a fiatalkori mi is valjúk, azt hogy “nincs más boldogság, mint az a cso­dálatos érzés, amely olykor fog el bennünket, amikor az emlék hirtelen hatalmába veszi lel­künket. A szépség is emlékezés: a tárgyak, a nők, a zene akiért szépek, mert titokzatosan em­lékeztetnek valamire. És az Írói alkotásnak sem lehet — Proust szerint — magasabb feladata, mint hogy megkeresse az elve­szett időt, feltárja az önkénte­len emlékezésnek egész tartal­mát.” S valóban sokszor mi i? hasonlóan gondolkozunk, úgy érezzük, ahogy azt Proust le­írja. Tornán László a “Vizió és va­lóság között (Hid. 1965) c. a­­pámmal kapcsolatos nagyon szép költőies Írásában kiemeli az emlékezési fontos szerepét apám irodalmi munkásságánál. ‘‘Szirmai az érzések, indulatok, álmok és az emlékezés Írója ... Ha Szirmai elbeszéléseinek ere­detét, keletkezését, ihletét ku­tatjuk, igen sok esetben azt ta­láljuk, hogy anyagát emlékeiből meríti. Az emlékezés' kifogyha­tatlan tárháza témáinak. Akár reális, akár viziósi témáit néz­zük, nagyon sóikban megleljük az emlékeknek, a maigvát, ami­ből témáját fejleszti . .. Irreá­lis elbeszélései, szimbolikus írá­sai, viziói ugyancsak emlékek­ből fakadnak, csak nem közvet­lenül alakulnak irodalmi müve, hanem áttétellel, az irreális ele­mek felnagyításával, szimbólu­mok formálásával ...” Apám­nál is az emlékezésből “’ered” a szépség, mint például Proust nál és másoknál is. Tornán László ezt a szépséget Írói szemszögből nézve igy jellemzi: “Az emberi lélek mélységei, melyekbe Írónk; 'eljutott, s a ha­talmas méretű látomások, me­lyeket megfestett, magasra e­­melik, magasan a róna fölé, oda, ahol észak és dél, kelet és nyugat sugarai, felhői és viha­rai találkoznak.” Az indirekt emlékezés máso­dik csoportját: közvetített em­lékezésnek neveztem el. Ezen közvetített emlékezés az egyik talán legszebben leirt példáját apám ‘‘Egyedüli” cirniü leírásá­ban, “Falak, puszta falak” első munkájában találhatjuk meg.’ Az élet emlékezés — Írja apám —, de hiányos, akár egy csonka fésű. Egy arasznyi letörött be­lőle. Talán negyven-negyvenöt hónap, vagy még annál is keve­sebb. Abból az időből, amikor már tipedni, járni kezdtél és el­indultál. Amikor mé,g| nem vet­ted komolyan a felnőtteket. E : a két-három esztendő: igazi gyermekkorod, boldog Atlan­­tisz-világ,od, elmerült, elsüly­­lyedt, beiszaposodott, hiába ke­resnél búvárt, aki a mély ten­gerien,éten megtalálja. Amit erről a világról tudsz, tieidtől tudod, vagy öreg, resz­kető kezű dajkádtól. Az is in­kább kék. mese, vagy arany le­genda, ,mint megtörtént való­ság. Ám ne vesd meg ezért az öregeket. Ők már csak szeretni tudnak és gyöngédéin simogat­ni, mint a búcsúzkodó madár.” Tehát ez volt az indirekt em­lékezés második csoportjának leirása, annak az emlékezésnek, melyet én közvetített emléke­zésnek neveztem el apám sorai­tól ihletve. Ha apám ezen kis költői Írá­sát tovább olvassuk, akkor az általam direktnek, vagy azelőtt mechanikus emlékezetnek nagy szerű művésziesen leirt példájá­val találkozunk. Ezen csoportosítást csak a­­pám könyve megjelenése után pár évvel állítottam fel, de sok­ban az ő munkái, részben Flau­bert IMau,passant, Proust, Szerb Antal és Thomas Mann egyes sorai és nézetei önkéntelenül be folyásoltak ebben. De szabad­jon apám sorainak ismertetését folytatnom: “Te bizonyára pon­tosabb krónikása leszel életed­nek. De szereped is könnyebb. Följegy zéseid magadról szól­nak, és ott kezdődnek, mikor már megtanultál emlékezni. Mert meg kellett tanulnod a szabad és nem szabad csoda­törvényét. Csak igy lehettél tagja közösségnek, társadalom­nak. Ekkor már nem voltál iga ­zi gyermek. Függő helyzetbe ke rültél, alárendelt lettél. Mun­dért kaptál, mint annyi millió pöttöm emberkéje a nagyvilág­nak. Rettentően szorító mun­dért, mely ellen hiába rugkapál­­tál. iS ha mégis sikerült letép­ned, sirás és átkozás jelezte utadat, vagy utánaszakadt a bőröd is, hogy vérzőn és fájón maradjál egészen egyedül az emberek között.” Ezen szép so­rok nem csak a mechanikus emlékezés példái, de arra is u­­talhatmak közvetve, hogy mi­lyen nehéz néha nem kívánatos rossz emlékeinktől megszaba­dulni, a normális csoport első alcsoportjának, a direkt (=me­­ehaniskus) emlékezés emlékei­től. Sturdza román herceg emlékiratai (Folytatás az 5. oldalról) tétlenül tanulságos Sturdza emlékiratainak elolvasása, -— mert őszinte betekintést nyújt az Erdélyt magáénak valló ro­mán nacionalizmusba, « ugyan­akkor felfedi' azt a minden bru­talitásra kész román mentali­tást, mely a hatalmi vetélkedés során, a román belpolitikát is jellemezte. Dettai Károly. A HUMOR SARKÁBÓL — S mák voltak szegény u­­tolsó szavai? — Nem mondhatott semmit szegény. « Ott állt mellette az utolsó pillanatig a felesége. — Köhn feleségével és anyó­sával Indiában nyaral. Elmen­nek a dzsuingelbe is, ahol egy­szerre csak Kohnuié rémülten rohan Kohnhoz; — Segítség! segítség! egy tigris megtámad­ta az anyámat! — Segít a nyavalyaLBánjoa el vele egyedül a tigris, — ha tud! APRÓHIRDETÉSE .Egy számában közlés ára $1.25,. három számban $3.00. SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! BÁRHOVÁ UTAZIK, rokonait bí­zatja ki, olcsó társasutazások, "Apex” jegyek kaphatók. Információ: László • Vilmos, Winnipeg, 593 Hartford Ave., R2V OX5. Pih.: 333-3998. 11-13 KERESEK egy nagyon rendes, józan életű, szegény férfit, 58-tíO év körülit,, házas társnak, , aki még tudni: lrecsül­­ni egy rendes özvegy-asszonyt, flá­­zias, 'Csendes természetű vágyóit, nagy igényem, és szenvedélyen nincs. Független vaigyok és már unom az életet egyedül. Szép iháztartásom van. — Házam, pénzem nincs. — nem is vágyom semmire, csak egy rendes, megértő férjre. Csak fényképes leve­lekre válaszolok. “özvegyaS zony” jeligére. . 1.2-13 8 ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMBGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.00; $15.01-tői $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) MEGRENDELŐ-IV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R33 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (.küldi k tovább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................... $. . . . Sajtó Alap ..........................................$..... Összesen: $ ........ Név: ................................................................................ Cim (utca, ház-szám, vagy Box).................................................... Város tartomány: ............................ ............................................ A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, felévre $7.—. SZIRMAI ENDRE: Az emlékezés-csoportosításom és nomenklatúrám (Kóros és normális, direkt és indirekt, közvetlen és közvetített emlékezés.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom