Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-11-28 / 39. szám

A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZT!: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. iámory Várnagy Dalma: BORKÓSTOLÓ I ince előtt Várnagynéknál, egyetlen leányuk sétál, kis kezében pettyes bögre, 1 elakasztja egy nagy szögre. i ordók teste; tölgyfadonga, megcsodálja a gádorba, z egyikből csap kukucskál, melyet nyomban jól megvizsgál. Lsipp-csupp, csöpög csöpp valami, jó lenne azt megkóstolni. Elrohan a kis bögréért, félóráig vár egy kortyért. Szedte-vette-teremtetté, jobb ez, mint a málna leve. Egyszer. Kétszer. No, még picit, sok pici is megárt kicsit. Forog Dalóval a világ, Kolbászt, sonkát, bort viszont­lát. Hol vagy bűnös pettyes bögre? — Anyu, mérgében eltörte! — Tatarosbánya 1919. Hanem tudjátok mit?! Béka mama is ép úgy megbámulta a fehérbu/ndás békát, mint cica­­mica s nem hitte el, hogy az az ő egyetlen, drága fiacskája, inig az urfil be nem ugrott a tóba isi tisztára nem mosta a sárga mellényt meg a zöld nad­rágot . . . Kovásznay Erzsi. A MINDENTUDÁS fája LEGENDA. A BÉKA SZERENCSÉJE (Mese.) Nagy mulatságot rendeztek az egérlyukban. Cinci, a legna­gyobbak e gér kisassz o n y új cim­­i, almot kapott s dicsekedni a­­k art a vendégeknek, hogy mi­iyen szépen tud ő cimbalmoz­­n; Cin-cin-cin ... Uzsonnáin volt hivatalos a mezei egér-család apraja-nagy­­javai, patkányék a szommédos magtárból, meg a híres-neveze­tes Béka úrfi is, aki saját villá­mban lakott a tópartján. Béka úrfi szépen megfürdött, szedett egy csokor nefelejcset , s sárga mellényét kidüllesztve, büszkén sétált az éléskamrába az egrélyuk bejáratához. Cinci kisasszony nagyon megörült a nefelejcsnek. Hálából minigyárt 1 ült a cimbalomhoz eljátszani i ;y nótát. Volt aztán lakomázás. Kitet­­t k magukért egérék. Ami csak ;,ó volt az éléskamrában, min­denből volt kóstoló. Friss) ke­­. yCi, sajt, őszibarack, torta meg Béka úrfinak néhány le­­gyecske, amit könnyen fogha­tott a mézes üveg körül. Olyan jókedvük kerekedett, •hogy táncbafogtak Cinci mu­zsikája mellett. Javában járták a csárdást, mikor uramfia, mint bat kis csillogó autólámpás, megvillant a zsákok mögül há­rom cica-mica fénylő szeme. Nagy riadalom támadt a ven­dégsereg között. Béka urfi any­­uyit látott, hogy Cinci kisasz­­r sonyt cimbalmostul nyakon í gta egy fehér unacskaláb, a többire nem volt kiváncsi. Ill a berek, nádak erek, kereste az utat kifelé. Olyanokat ugrott, mint egy bakkeicske, ® mikor a harmadikat ugrotta, képzeljé­tek csak, belepottyant egy tál tejfelbe s elmerült benne, mint valami sürü, fehér tóban. (Elő­ször tetszett neki a dolog. Kós tolgatta a tejfelt, még Ízlett is. Hamar jóllakott s unta ezt a tavat, amibe niég úszni sem Lehet. Legyet fogni sem. Fogta magát, nekirugaszkodott és ki­ugrott belőle. Az ám, de most meg beleeset egy nagy zsák lisztbe, fordult benne egyet­­kettőt, de úgy megijedt a liszt - felhőtől, hogy onnan még gyor­sabban kiugrott. Csakhogy ott lesett még az egyik cica-micsa. — Na, — gondolta Béka úrfi, — most ütött az utolsó órám. Nem látom a zöld tavat többé, meg a nefelejcseket ... — de azért mégis ugrott egyet arra, amerre világosságot látott. És, képzeljétek csak a cica­­mica úgy elbámult azon a fur­csa valamin, ami ott ugrált a lába előtt, de mégsem volt bé­ka, — fehér tolla volt, de még­sem volt madár, — éléskamrá­ban volt, mégsem volt egér, — mondom, úgy elbámult rajta szegény cica-mica, hogy elfelej­tette megfogni. Ez volt Béka úrfi szerencsé­je). Egy-két ugrással kinn ter­mett a konyhában, onnan ki­ugrott egy vizeshordó mögé s aztán a fü között elugrabugrált hazáig. Nehezen várta már a Béka-mama. A nagykiterjedésü édenkert­­nek természetes határai voltak; egyrészt magas hegyek védték, melyeknek ormát sötétzöld fenyvesek borították és olda­lait fényeslevelü cser és más er­dei fák és bokrok, másiészét sebesen hömpölygő folyóvizek határolták. Mikor Ádám és Éva az, éden­­ke«rt legszebb fájának, a min­dentudás almafájának tiltott gyümölcséből evett, az Isten át­ka nemcsak az engedetlen em­berpárt érte, hanem az éden­­kert és: a föld minden állatát I és növényét is. A midentudás fája is csak bontogatta azontúl csodásán •fénylő zöld, alól bolyhos leve­leit, de a minden, szinpompá­­ban ragyogó virágait nem tudt a többet kifejleszteni, zamatos gyümölcsöt nem tudott többet teremni, körülötte vadon bur­jánzó bokrok nőttek, itt-ott egy csenevész fenyő csoport. Az idők folyamán az emberi ség el is felejtette, hogy hol is volt az édenkert és minden he­gyet, dombot és völgyet elneve­­vezett valakiről, vagy valami­ről. Azt a kűisi hegyoldalt, ahol a mindentudás fája volt, elnevez te a nép Fe rendi egynek. Mikor az Ur Jézus kicsi volt., igen gyege, nyurga fiúcska volt és hogy jobban fejlődjön, édes­anyja, Mária, kecskéket tartott. A kecsketejet mái’ akkor jónak tartották. Volt nekik két szép fehér kecskéjük. Szépek, hófehér hosszúszörü kecskék voltak e­­zek, az álluk alatt két-két hó­fehér, csengő alakú szakállal és kék szemmel. De szépségük mellett ezek a állatok olyan rosszak voltak, hogy sem Má ria, sem az Ur nem bírt velük, a kertből a füvet nem akarták enni, csak egyenesen a zsenge gyümölcsfahajtásokat és a fák kérgét r ágták le. Ha láncra köt ­ve kihajtották őket a rétecské­­re legelni, akkor isi csak kisza­kították magukat és rohantak az erdőbe a bokrok leveleit rág­csálni és tejet nem adtak. IMá­­ria csak tűrte ezt, de az Ur an­nál jobban megharagudott a konok állatokra. Amikor egyszer legelni haj­tották a kecskéket, elvezette az Ur őket a mindentudás fá­jához és annak leveleit és ágait mind leiegeltette velük. A mindentudás fájától u­­gyan a kecskék sem lettek min­dentudók, csak azt képzelték, hogy ők most már a legibül­­csebb, legokosabb lények a vi­lágon, akik többé sem az em­berekre, de még az Isten jósá­gára, gondozására sincsenek rászorulva. Nagy szaporameke­­géssel kinyargaltak a sivatagba és ott viz és élelem hiján, nyo­morultul vesztek el. A mindentudás almafája, mely annyi bajt hozott az em­beriségre, így pusztult el s az­óta bizonyára a csonka törzse is elkorhadt. G. R. Sólyom Fekete Mária. i.S.JMaSSJfZSSmi Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv Hámory Várnagy Dalma kiváló Írónő munkája. • t HOLDRAKÉTA cimü, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45. Erdg. 3. T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen. A galamb, meg a varjú A fekete varjú már régen fi­gyelte a szép fehér galambokat, irigyelte a jó dolgukat. Látta, hogy az emberek fészket rak­nak nekik'és tiszta búzával ete­tik őket, amig neki sok fárad­ságába kerül megkeresni a mindennapi eledelét. Megfogad­ta, hogy rá fog jönni ennek a nyitjára. Megnézte magát, meg­nézte' a galambokat és azt ta­lálta. hogy ő sokkal szebb, mint azok és a hangjukat össze sem lehet hasonlítani az övével, a galambok csak húgnak-búgnak egyhangúan, ha meg ő kinyitja a csőrét, az egész mező vissz­hangzik dallamos karolásától, így gondolkodva, egy fán ült é­­lefigyelt a baromfi-udvarba. Ép­pen kijött egy leányka, egy ko­sár búzával és hívta galambjait: Tubi-tubi, tuhiicáim, gyertek ide! A galambok a vállára és karjára repültek, a leány meg is csókolta őket és te­nyeréből etette. A varjú örö­mében nagyot károgott: Ha csak ez az egész, repülök én is a leányra, ebetem a kezéből, ez nem olyan nagy művészet! És nagy ívben egyenesen oda­­repülit a leány fejére. Szegény leány majd hanyatt vágódott az ijedtségtől, amikor a var.,u karmaival a hajába kapaszko­dott, a kosárka kiesett a kezé­ből s elkezdett segítségé: t kia­bálni; a varjú megbánta meg­gondolatlan, rosszul sikerült karmait nem tudta kihúzni a leány hajából s igy a segítség­re sietők fogságába esett. Kalit­kába zárták és ott búsult so­káig, idővel belátta, hogy elége­detlensége vitte ennyire, pedg milyen jó dolga volt, amikor még szabadon, a mezőkön kó­szált és kereste a mindennapi eledelét. Másokat utánozva, nem hogy javított volna hely­zetén, hanem egész szép szabad életét tönkretette. Nádor Zóra ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKK A utján A I.IGGYORSABBAN ÉS 1 I (A!KGBÍZHATÓBBAN A CANADA! magyar újság BORBELYHISTORIA ErSKEDELMi OSZTÁLYA továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.G0; $15.01-től $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) Egy hires zeneszerző beté­vedt az alpesi városka “borbély termébe”. Helyet foglalt. A mester beszappanozta, azután leeugedett a mennyezetről egy golyót és a zeneszerző szája e­­lé téve, igy szólt: , — Méltóztassék a szájába venni! A komponista erélyesen tilta­kozott, hogy ilyen középkori módszerrel borotválják meg, de a mester leintette: — Egész nyugodtan a szájá­ba veheti .. . Egy perccel ez­előtt a polgármester úr szájá­ban volt! * A világ legnagyobb borbély­­honoráriumát egy indiai maha­radzsa fizette, aki egyetlen haj­­vágásért 600 font sterlinget a­­dott. A maharadzsa ugyanis e gyenesen Londonból hozatott egy elsőosztályu borbélyt a B’ombay-ben (levő kastélyába. Elsőosztályu vasútjegyet és na­pi 6 font tiszteletdi'jat helye­zett .kilátásba. Amikor a londoni borbély a maharadzsa udvarába megér­kezett, az uralkodónak nem volt ideje arra, hogy a haját le­vágassa. így múlt el három tel­jes hónap, amit a borbély tel­jesíthette' köteles-égét. Ezért kapott olyan nagy összeget, a­­minőt csak egy maharadzsa kincstára bírt kiutalni. — dik pontja pedig ez volt: harc a hubifrizura ellen, amely az ördög találmánya, hogy a né­pek erkölcsét és főként a hölgy fodrászok nemes iparágát tel­jesen tönkretegye. Sajnos, a kiváló borbélymes­tert nem választották meg és ezzel sem a franciák világha­talma nem tudott meg való sül­ni, sem pedig a bubifrizura nem tűnt el a föld színéről. — * * * Európainak sejtelme sem le­het az Egyesült Államok bor­bélyüzleteinek szenzációs bérén dezéséről. A legnagyobb effaj­ta üzemek a ‘Terminal-Barbe: - Shop kezében vannak. A tár­saság elnöke valamikor maga is borbélysegéd volt. Minden szalonban egyidejű­leg 30-40' személyt tudnak ki­szolgálni. Minden szép mellett külön sterilizáló-készülék van, amely használat után minden fésűt és kefét megtisztít, mert enélfcül újból nem kerülhetnek szolgálatba. Minden vendég rendelkezésé­re 6-10 törülköző áll, automati­kus manikűr és arcmasszás, a vendég kívánságára egyidejűleg pedikürözós is történik, miköz­ben egy néger a vendég cipőjét kitisztítja. Egy borbélysegéd ,— századéikkal és borravalóval együtt — heti 50-100 dollárt ke­res. Természetesen egy ilyen “shop”ban a haj, arc, kéz és láb teljes rendbehozása leg­alább 4 dollárba kerüli. (Ez a 20-as évek végén és a 30-as évek elején volt. Hol tar­tunk most?. . .) k * k A borbélymesterség régen nem volt holmi közönséges i­­par, hiszen legtöbb sebesülés­sel, furcsa nyavalyával a bor­bély-kirurgust kereste fel a nép. H. Malot mutat be egy borbélyt egyik regényében, akinél elő­fordult, hogy naponta három­szor is megborotválkozott u­­gyanaz az ember, ha ihárom. ta­nácsra volt szüksége. Mert a borotválás olcsóbb volt a mes­ternél, mint a tanács, viszont borotválás közben mindent meg mondott. — Szendery Andor (Ausztrália) PÉNZ Á (SIZMASZÁRBAN Talán 30 éve lehet annak, hogy ez,t a kis történetet hallót - tani. Abban az időben az asföldi újságban jelent meg egy hi r, hogy egy betörő két községhá­zán a Wertheim-szekrényt fel­törte és a pénzt ellopta. Midőn ezt az abba a körzetbe; eső Mo­hos község péntárnoka meghal­lotta, a jegyző beleegyezésével a pénzt nem a pénzszekrénybe tette, hanem egy borítékba té­ve, a esTzmaszárba rejtette. Tudta, hogy szabálytalanul cse­lekszik, azért még két megbíz­ható barátjának is — mint tit­kot — ezt elárulta. A pénzt ad­­dik akarta magával a csizmá­ban hordani, mig el nem fog­ják a betörőt. Azonban ennek az ellenkező­je következett be, mert körül­belül egy hónapra rá ©zt a pénz­­szekrényt törték fel, amit a haj - nali órákban takarítást végző kisbiró fedezett fel. Azonnal je­lentette a jegyzőnek, aki rögtön értesítette a főszolgabírót és a csendőr ságet: A pénztárnokért külön szalajtotta a kisbirót. A pénztárnok: nemes Szilva Mihály .még aludt, de mondta a kisbirónak, bogy egy kicsit kés: ni fog, de ne ijedjenek meg, mert a pénz megvan. Mikor egy kis késedelemmel megérkezett, az értesítetteken kívül már több elöljár ó ság i ember is bejött. Természetesen mindenki a pénz tárnokra nézett: vájjon, hogy teremti elő a pénzt? — A pénz itt van ! — mondta Lehúzta a csizmáját, kivette be­lőle a borítékot s abból kiszá­molt az asztalra '2i800 pengőt. Az elöljárók, a komák, jóbará­tok megéljenezték, hogy meg­mentette a község pénzét, sőt a pénztár nők megjutalmazását is javasolták. A pénztárnapló szerint 2800 pengő és 60 koro­na volt a bevételezett összeg. Közben megérkezett a vár­megyei tiszti főügyész, az alis­pánhelyettes a főjegyzővel. A tiszti főügyész, az örvendetes hangulatot elrontotta, mert az Miből lesz a krokodil! Rambouillet-ből egy írancia paraszt Párizsba a'kart utazni. Hogy úri külseje legyen, be­ment a borbélyhoz. A mester beszappanozta és hozzákezdett a iborotováláshoz. Ebben a pil­lanatban egy kutya jött be az üzletbe és leült a paraszt széke mellé. Ott ült mozdulatlanul és mindké szemével rám eret a pa­rasztra. Az embert zavarta a kutya te kintete és megkérdezte a bér bélytól: — Mért néz úgy engem ez a dög? A mester megnyugtatóan fe­lelt: —. Nem tesz az semmit . . . A kutya arra vár, hátha törté­nik egy ‘kis baleset. Hátha le­vágok valamelyik vendégem füléből egy darabját! Akkor azután utána kap és gyorsan bef aljat — * * * 1928-b.an, a legutolsó f ancia választások alkalmával, egy te­kintélyes borbélymester — aki­nek neve a klasszikus hangzá­sú Brutus volt — fellépett kép­viselőjelöltnek. Politikai prog­ramja, amit ismertetett a vá­lasztópolgárok előtt, kétirányú volt. Elsősorban egy francia imperialista liga megszervezése amely a fascizmus eszközeivel a latin népek világszövetségét és világhatalmát akarta megte­remteni. Programjának máso­Természetesen tojásból. Ez veszedelmes ragadozó hüllő to­jásokból kelteti kicsinyeit, me­lyek nem nagyobbak a tyuk-, vagy a ludtojásnál. Könnyen össze is lehetne azokkal tévesz­teni s nagy lenne a baromfita tő gazda megrökönyödése, ha lát­ná, hogy tojásaiból nem pehely­­tollu, sáiga csibék, 'hanem csat­togó fogú k rok odilus-f iók á k bújnak elő. A tojásból kibúvó apró kro­­kodilueok a legfurcsább és leg­érdekesebb természeti látvá­nyok egyikét nyújtják a termé­szetkutatónak. Egy angol tu­dós, dr. G. E. Tilsley, aki ta­nulmányúton volt Afrikába, a Kongó-folyam egyik szigetén megfigyelt egy krokodilusfész­­kiet és fényképezőgépével azo­kat a szerencsés pillanatokat örökítette meg, midőn a Nap­melengette továsokból egymás­után keltek ki az apró szörnye­tegek. Mert a krokodilus nem olyan gondos szülő, mint tyuk­­anyó; nem saját teste melegé­vel költi ki fiókáit, hanem a trópusi Nap hevére bízza ezt a munkát: Gödröt váj a part for­ró homokjába isi abba temeti to­jásait. De Iha a költés munká­ját imigyen el is hárítja magá­ról, azért vigyáz kicsinyeire; közelükben marad, őrzi s ha kell, meg is védelmezi őket. Tilsley tizenkilenc fehér k;o­­kodilustojást talált a folyópart süppedős, forró homokjában. Egyik-másiknak már felrepedt a héja s a kis krokodilus-bébi kiváncsiam kémlelt a világba. Néhány tojás már üres volt; nem,: ég bújtak kii belőlük az új­szülöttek és hangost kvakkolás­­sal adták hírül anyjuknak vi­lágrajövetelüket. Az ariyakro­­kodilus elrejtőzve figyelte őket és fenyegetőleg közeledett, mi­dőn látta hogy emberek köze­lítik meg a fészket. Az apró, mindössze 20-25 cm. hosszú újszülött krokodllusok teljesen kifejlődött ragadozó öisztönökkel jönnek a világra és kevéssel születésük után má. vízbe vetik magukat. Tilsley csodálkozva figyelte az aprósá­gokat, amint ösztönüktől vezet­ve, • egyenesen a iolyónak ta - tottak st habozás nélkül beme­­rüitek természetes elemükbe. Ezek az állatkák hatalmas, nyolc-tiz méter hosszú, ember­­faló iszörnytegekké nőnek, me­lyekből ezernyi-ezer él a Kongó vizében. Az ott élő benszülött néger törzsek valóságos isten­csapásnak tekintik, mert évről­­évre számos ember leli végét a szörnyű fogakkal felfegyverzett állkapcsok között. Említést érdemel, hogy Jává­ban, egy élettani laboratórium­ban nemrég mesterségesen kel­tettek ki krokodilus tojásokat hogy közelebbről tanulmányoz­zák a fiatal krokodilusok visel­kedését. A krokodilusesecse­­mőnek egy 'hegyes "tojásfoga” van, mellyel belülről feltöri a tojás messzes héját. Néhány órával ltésőbb a “baby” már ki­dugja az orrát, majd hirtelen lökéssel feje is szabaddá válik A kis krokodilus már tudatá­ban van jövendő erejének és csattogó szájjal kapkod a köze­lébe tartott emberi ujj után. Érdekes képeink a Kongó egyik szigetén talált krokodilusfészek ről és a laboratóriumi kroko­­diluskeltési kísérletről számol nak be. ügy kivizsgálását rendelte el, — mondván, — a pénztárnoknak nem volt jogában a pénzt ma­gánál tartani. Ez: a tény ugyanis kimeríti a sikkasztás tényálla­­dékát. Hogy visszaadta a pénzt , az enyhítő körülmény, de a vá­dat nem szünteti meg. Erre a községijeliek és bará­tok megbotránkozva kiáltották: — Nem szép dolog ilyen becsü­letes embert meggyanúsítani! —- De a paragrafus szerint sikkasztó! — mondta a'főbíró. A községibeliek lehurrogták: :— Süssék meg a paragrafusu­kat, azt a korhadt paragrafust! Megvan a pénz, tehát nincs sik­kasztás! Hát miég ilyet! A főügyész igyekezett az em­bereket megnyugtatni, mond­ván, hogy még ebben az eset­ben is fennáll az a terhelő kö rölmény: hova lett a 60 korom aprópénz? A betörést nem lát­ták és a zár úgy néz ki, mintha kulccsal nyitották volna ki. Erre a vádaskodásra előlé­pett a Nagytiszteletü úr és ki­jelentette, hogy Szilva Mihályt 20 éve ismeri és tüzbe teszi be­csületéért a kezét. És különben is: akinek a vagyona olyan te kintéiyes, az nem lehet bűnöző. — Szilva Mihály nekem jóval a betörés előtt bejelentette, hogy tudjak róla: a pénzt félt, tehát egyideig magánál tartja, igy méltatlan dolog őt gyanúsí­tani! — Úgy van! — kiáltozták a jelenvoitak, — éljen a Főúr és á pénztárnok! A hosszas purparlé után a fő­bíró kijelentette, hogy a pénz­tárnok és a jegyző ellen fegyel­mit indítanak szabálytalan pénz kezelés1 miatt. A hiányzó összeg re vonatkozóan a nyomozás le­folytatása után történik intéz­kedés. Kéri a megjelentek meg­nyugvását és csendes eltávozá­sát. Az eltávozás azonban nem volt csendes, hanehi nagyon is zajos. Szidták a paragrafust rá­gó, fúró-faragó szurka-piszka. urakat. Szilva Mihály pedig lehúzta, csizmáját s odavágta az urak elé, mondván: “ezt csukják be, ez a sikkasztó!” Azután nagy méreggel eltelve, mezítláb' ha­zament. Megüzente, hogyha 20 évi becsületes szolgálat után sikbasztónak tartják, keresse­nek mást, ő többet nem teszi be lábát a községházára. A közhangulat az volt, hogy ezt a legmódosabb, legbecsüle­tesebb embert az urak elpara­­grafusozták, a paragrafussal a becsületét megtépázták. Szilva Mihály pedig az ügybe valósággal belebetegedett. Okol ta magát, hogy azt a ma.adék 60 koronát miért nem vette ma­gához, igy most az temeti sár­ba a becsületét. Nem igen evett és aludni is alig tudott. Orvos is vo.lt nála, aki erős idegrohamot és rendellenes szívműködést konstatált. Szivére ment az ügy. Tíz nap múlva szivszélhüdésben meghalt! Temetése után. 3 hétre elfog­ták a betörőt. Bevallotta, hogy mennyi pénzt rabolt. Mpkoson — mondotta — a leggyengébb eredmény volt, mindössze 60 koronát talált a kasszában. Saj­nos, szegény jó Szilva Mihály ezt már nem érhette meg, hogy a betörő, akitől félt, — tisztára mosta a becsületét! (Magyar Nők) Ne várja felhivásunkat­­küldje be előfizetését konfitárs -miéi6bbl M E G R E N DELÖ-I V KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjek tovább) részemre a KANADA! MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................... $.......... Sajtó Alap .............................................$............ összesen: $ Név: Cim (utca, ház-szám, vagy Box) Város tartomány: ....................... A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12. félévre $6.50, Kanadán kiviil $13.—, félévre $7.—.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom