Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-24 / 34a. szám

Winnipeg, IMan. 1975. okt. 24. ORVOSI TANÁCSADÓ A mértéktelen gyógyszerfogyasztás káros hatásai Szinte divattá vállt világ­szerte, hogy a legkülönfélébb ■ zituáeiókban gyógyszerek után yúluük, akár vig kedvünk van, ukár búslakodunk. Nagy mér­őkben, szinte mértéktelenül yeljü-k a nyugtátokat, s ser­kentőket, a fájdalomcsilapitó­­ivat a fogamzásgátlókat, a i igyasztó, vagy a. hizlalószere­i.et, az .antibiotikumokatt, a Lányingerosilapitókat, vérzéscsi i ipitókat és más sok “csoda­­. ztrt”, amelyekkel elárasztja az <- mbériséget a gólem nagyságá­in növekedett, úgyszólván túl­­. méretezett és néha túlkomer­­•..o nált gyógyszeripar. Sajnos jkszor a gyógyszeripar is a uasznot, a profitot tartja ‘első­sorban a sz eme előtt és nem azt, hogy valójában hozzásegít­sen a szenvedés csilapitásához, az élet szebbé és hosszabbá té­liéhez. Világszerte csodálatos színezésű planátokon, propa­gandaanyagokon 'hirdetik pro­pagálják termékeiket a farma- J seutikai üzemek és ezért nem 1 csoda, ha egyrei növekszik a : yógyszerf ogyasztók száma. A gyógyszer csak akkor se- j git, ha a megf elelői helyen, a i megfelelő módon és megfelelő adagolásban használjuk. Ezért iuntos, íhogy lehetőleg csak or­vosi rendeletre használjuk az orvosságokat és sohasem a sa­ját elképézelésünk szerint, vagy a. szerint, hogy mit is ajánlott juh, vagy IMaii néni. Az orvos azért tanult, 'hogy gyógyítsa a betegségeket és ieheitő.ieg az idejekorán alkalmazott szak­szerű tanácsaival hozzájáruljon a betegségek megelőzéséhez. e,supán a meggfelelően iskolá­­lázott emiber tud kiigazodni a betegségek nagy tömkelegében es az adott konkrét esetben mindig kiválasztani a hatalmas í-yóigyszerhegyekből a legjob- 0,^0 pnegfeleiőt, ,'Csak ő tudja­­uteglniondani a helyes adago­lást, a használat módját és ál­landó szakszerű ellenőrzései mellett nyugodtan használhat­juk az egyébként igen veszé­­./t;S> és nagy bajt ckzható or­­\ osságokat is. Meg kell vallani, hogy a nem jó formában alkalmazott orvo­si népművelés is hibákat csi­nál e téren. A* legjobb lenne, ha az orvos-népművelő a beteg­ségek leírásánál a tüneteken túl nem mondana sokat az al­kalmazható gyógy szerk észitmé­­nyekről, hanem csupán a he­lyes életmódra, a megfelelő dié- 1 tára, gyógytornára, anasziro­zásra, stb. hívná fel a figyel­met és az orvosságok kiválasz­tását, adagolását teljesen áten­gedné a kezelőorvasnak. A gyógyszereket esetleg csak úgy mellékesen megemlíthetné, hogy léteznek és helyes alkal­mazásuk az adott .betegség ki­­kezeléséhez vezet. Mivel, amint már említettem, világszerte szaporodnak azok az emjberek, akik nagy házipa­­tikákat rendeznek be a legkü­lönfélébb gyógyszerekkel, ame­lyek nem egyszer mérgezőek is és nagymértékben nő a gyógy­szert Oigyas z tás, helyé n való n ak tartom szólni e kérdésről. A há­zipatikában ne tartsunk csak egy néhány kötszert, vattát, friss hidrogén oldatot, bórvizet, hőmérőt, ollót, sebhintőport, vagy néhány enyhébb fájdalom­csillapító tablettát (Aeylpyrin, Aspyrin, stb.) Gyomorgörcsök esetén Hoffmann cseppeket, vagy Contraspan cseppeket tart hatunk készenlétben. E készle­tet kiegészítheti egy-két doboz orvosi széntaioLetta (Carbantoc, Citrocarbon, stb.), valamint jód tinktúrak tiszta szesz, szem­­cseppek (3% targesin oldat.) A többi orvosság, a nyugtatok, serkentők, antibiotikumok, stb. nem valók az elsősegélynyuj­­tási dobozba és liaszálatnk csak is orvosi javallatra ajánlatos! Ehhez tartsuk magunkat a sa­ját érdekünkben. Sohase tarto­gassunk régi, valamikor, vala­mely családtagunk által hasz­nált és ki nem szedett gyógy­szereket, mivel ezek romlásnak vannak kitéve, sokszor elfed­jük, hogy mire valók és nem egyszer az ésszerűtlen haszná­latukkal súlyos mérgezés áldo­zataivá leheltünk. Ha valamely családtag beteg és valamiféle mérgezőbb hatású gyógyszert szed, nagyon óvatosnak kel! lenni az adagolásban és táro­lásban (hideg, sötét helyen, szá razon, ahogyan a használati u­­tasitáson áll). Az ilyen gyógy­szereket nagyon komolyan el kell zárni ^különösen a gyerme­kek, vagy az idegbeteg emberek elől, mivel ezek oktalanul, vagy öngyilkossági szándékból na­gyobb adagot is bevehetnek és súlyos gyógyszer-mérgezést «zen védhetnek, ami gyakran halálos kimenetelű is lehet. Különösen a tetszetős cso­magolású, édes 'cukros bevona­tú. vagy édes szirupos orvos­ságok jelenthetnek veszélyt a .gyerekekre, mivel ezek e mér­geket édességként fogyasztják saját vesztükre' és az egész csa­lád tragédiájára. Vegyük csak elő a napi sajtót, mennyi ilyes­féle tragédiáról számol be nap­ról napra. Tudjuk, hogy vannak kimondottan mérgező hatású orvosságok, mint például a ki­nin, striichnin, a rákelleni gyógy szerek, a morfium, ópium, sco­­polamín, stb. Ezek meghatáro­zott kombinációkban, bizonyos betegségeknél, megfelelő ada­golásban jó hatásúak, de más­kor súlyos mérge,zéseket okoz­nak. Vannak ezenkívül olyan orvosságok, amelyek nem ki­mondottan mérgezőek, de túl­adagolásoknál, vagy az érzé­keny egyéneknél kiválthatnak súlyos zavarokat,, vagy- emész­tési zavarok, vagy csalánkiütés tormájában, vagy károsítják az idegrendszert, vagy vesekövek keletkezését okozhatják. Mond­hatjuk úgy nagy általánosság­ban, hogy talán nincs egyetlen olyan gyógyszer sem, amely a helytelen, vagy mértéktelen adagolás csereijeu ne vezethet­ne az egészség megkárosításá­hoz, Példaképpen megemlítek egy néhány vitamint, amelyek kis mennyiségben elengedhetet­lenül szükségesek az éoef fenn­tartásához. Például a D vita­min nagyon fontos a csontkép­ződésénél, az izomzat és a bor rugalmasságának fenntartású­hoz, de túladagolása súlyos has menést és a csontok törékeny­ségét, valamint az izmok el­­csontoisodását vonhatja maga után. A sokat által manapsag is csodaszernek kikiáltott B Íz Vitamin, amely megfelelő meny iiyiségben elengedhetetlenül fontos és nélkülözhetetlen a vö­­íósVérsejtek képződésénél, a legújabb tudományos kutatá­sok -szerint, a túladagolásnál talán rákképződéshez vezethet. A normális idegműködéshez oly fontos B 1 vitamin sokszor vezet allergiás, túlérzékenysé­gi reakcióikhoz csalánkiütés, szénanátha valamint allergiás hasmenés formájában. Folytat­hatnám ezt tovább az összes vi­taminnal, talán a C vitamin ki­vételével, amelynek túladagolá­sa azért nem jár veszéllyel, mi­vel változatlan állapotban ürü ki a vizelettel. A fájdalomcsillapítók, .mint például az Aspyrin, Acylpiryn. a szalicilles készítményeik, az antibiotikumok, szulfonamidok, | a nyugtatok nagyobb mennyi- i ségü használata huzamosabb időn keresztül kellemetlen e­­mésztési zavarokat, csalánki­ütést, vérzékenységet okozhat és nagyon károsan hat a mag­zatra, főleg a terhesség első hat hetében! Mivel a széles­­pektrumú antibiotikumok el­pusztítják a bél normális bak­teriális flóráját, amely a vér­alvadáshoz szükséges K vita­­| mint és B vitamint termel a szervezetben, e vitaminokhoz természetszerűen hozzáadjuk a B-Komplexet és néha még kü­lön a K vitamint. Ha valamely orvosság szedé­sénél komolyabb allergiás tüne­tek jelennek meg, súlyos csa­lánkiütés, izületi, vagy torok­daganat kíséretében, esetleg 'j allergiás hasmenés formájában, az orvosság szedését azonnal abba kell hagyni és a további kezelést az orvossal egyetértés­ben szabad csak folytatni. E- gyes serkentőszerek, ajzószerek látszólag felfrissítik az embert, eltüntetik az álmosságot, lehe­tővé teszik a lelki munkát, a tanulást, de hamarosan ron­gálják az idegrendszert, ideg­kimerüléshez és idegösszeom­­őáshO'Z vezetnek. Ezekkel vi­gyázniuk kell különösen a gép­kocsivezetőknek ! Ugyanez mondható el a nyugtatószerek helytelen és hosszú időn át va­ló fogyasztásáról is. A szaksze­rűtlen gyógyszerszedés a meg­szokás vezélyét is rejti magá­ban ts akkor hatástalannak bi­zonyul majd a dupla, vagy akár | az ötszörös túladagolásban is, j ami magában véve is súlyos 1 mrégezéshez vezethet. Némely gyógyszerek gyomor­vérzést, fekély képződést okoz­hatnak. Itt emlitem meg az Acylpyrin.t, Pyrabutolt, Butyl­­pyrint, Ketazont, Fenylbutazon és az összes úgynevezett szali­­cylátumot, amelyeket 'fájdalom­­csillapítóként alkalmaznak. Vi­gyázni kell a Bőrgyógyászati hormonális kenőcsökre és pasz­tákra is, mivel helytelen hasz­nálatuk hormonális zavarokhoz és a bőrbetegség súly os bitás á­­ihoz is vezethet. Sorolhatnám tovább az összes orvosságot, de ennyi elég Ízelítőül. A lényeg az, hogy sohase használjunk önfejűén, orvosi javaslat nélkül gyógyszereket és akkor nem fogjuk szakszerűtlen kuruzslá­­sunkat a saját bőrünkön, vagy szeretteink boriéin megsinylem Van most elégi orvosunk, tessék nyugodtan hozzájuk fordulni. Bizonyára ellátnak szakszerű tanácsokkal és hozzásegítenek egészségünk visszanyeréséhez, javulásihoz. MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. Kisjókai Erzsébet műfordításai Rainer Maria Rilke: ÖNARCKÉP 1906-BÓL Az ősi lánc sor, nemes nemzedékek szilárdság ives szemöldökén. Gyermekkori rettegés szeme kékjén s olykor alázat, nem mi hajt cselédet, de szolgálni kész, asszonyi erény. A száj csak szájnak rajzolt, nagy, kemény, nem rábeszélő, ám igaz eszméket joggal kimondó. Homlokán nincs vétek, csend vonzza s árny, hol el nem éri fény. Az összefüggés sejtelem marad, nem fogta egybe siker s szenvedés sem sok vonását, mit mégis, szétesőben mintha komoly, valóság képpé érten tervezni mér egy messze akarat. A CSÁSZÁRNŐ Irta: Székely Molnár Imr» Május van. Végre a kertem­ben megérkezett a nyár. Az ágak hegyén már kirügyeztek a levelek, az ágyasokiban, búján bimbosodnak a virágok. A nár­cisz fejlődött a legszebben illa­ta szétterjed a kertben, tőle kaptak kedvet a tulipánok is a kinyílásra. Kinn ülök közöttük, körülöt­tem bokán felül ér a zöld fü. Nekieshetek vágni, Szeretem ezt a selymes tömöttségiet, a szemem elé tárulkozó titkokat, szeretem a tőlük kapott sok­színű témák ébredését, ahogy kkiyiladoznak azok is múltam virágos kertjében. Elriaszt a számok hideg logikája, csak a melengető álmok érdekelnek, meséiken keresztül lélegzetű, a­­hogy elémhözzák a fantáziámat élénkítő történeteket. Az örege­dő ember megrögzöttsége, hogy az idő múlásában már nem a jövőt, hanem csak a múltat lát­ja. Az én időmben. — igaz, hogy gyermek voltam — még állt a Solymosi Károly híres mulató­ja a Télikert. Abban volt mű­soron Budapest szenzációja a Höllgyzászlóalj, a Nagyrevü, a­­zok a táncosnők .kísértették meg először az életemet. Az a régi impresszió azóta is egyre büviölően kísérő élményem ma­rad egész a sírig,. 'Ott, abban a mulatóban lépett a világot je­lentő deszkákra Mágnás Elza. akit az. életrajz írók szerint a konyhai alkalmazottak, az edé­nyek mosogatása mellől emelt ki a művészi' pályára az Orfeum jószemü igazgattója. A kételke­dőknek azt mondta: — Ez a leány olyan szép, iha valami könnyű rongyot adok is rá, raj­ta marad a nézők szeme. És neki ez kellett, a közön­ség, akiket valóban megfogott Mágnes Elza szépsége, és esté­­ről-estéi'e bevonzotta őket az Orfeumba. Később . . . Smith Max, a dús­gazdag német építész, bútor­­gyáros, akinek a Hűvösvölgy­ben is volt kastélya, magánoz vette és elhalmozta a legdrá­gább ruhákkal, és ékszerekkel és nem volt olyan kívánsága, amelyet n,e teljesített volna. A legenda, de valóság sze­rint is, Max Smithnek az volt szexuális téren a perverzitása, hogy csókolózni, csak erre a célra csináltatott kopoor,sóban tudott. Az ilyen alkalmakra Mágnás Elzának menyasszonyi ruhában kellett felöltözni fején mirtusz koszorúval, ügylátszik Max Smithnek szüksége volt a mennyegzői hangulatok illúzió­­j á r cl . Az egykori konyihailány ha­mar beleilleszkedett a jómódba, szenvedélyesen gyűjtögette az ékszereket, rengeteg brilliánst, gyémántot, aranyat őrzött a szekrényéiben. Komorna öltöz­tette és inas szolgálta fel az étereket. A komornáját Kóbor Rózsinak hívták. A ügyes leány hamarosan bizalmasa lett Mág­nás Elzának. Ö tudta és látta az ékszereket, amelyeket meg akart kaparintani magának. Nick Guszáv péklegénnyel meg­gyilkolták 'Mágnás Elzát és az ékszerekkel tovább álltak, de hamarosan rendőrségre kerül­tek és sok évet ültek hötön­­ben. Smith Max pár évre a gyil­kosság után megnősült, s nász­­útjukon az új asszony felvetet­te a kérdést, hogy olyan érté­kes ember mint ő, mit szeretett meg az egyszerű konyhaleány, Mágnás Elzán? A bútorgyára« nászajándékként eüncnndta a történetet. Látszott rajta, hogy őt is 'érdekelte a múltnak ez a bizarr játéka. — Az úgy volt — kezdte be­szédét — még nem ismertem és egyszer sem láttam mégj tá­volról sem ezt a nőt, mikor fel­hívott telefonon Pálffy gróf, a­­kinek pozsonyi kastélyát éppen akkor építtettem át. Találkozót beszéltünk meg s én elmentem a gróf úr palotájába. A komor­nyik bekísért a hallba, leültem a bőr karosszékbe, szemben a nagy diófa lépcsővel, amely a gróf hálószobájához vezetett. — A karos székből pontosan láttam, hogy kinyílt a hálószo­ba ajtaja és kilépett egy tüne­mény. Azt hittem, grófnő, vagy hercegnő, pedig erre nekem van szemem. Tisztára Josephine Bean jött le a lépcsőn Napó­leon első felesége. Hófehér se­lyem kivágott ruhában, hosszú uszállyal, annak a kornak csá­szárnői díszében. Josephine bri­­liánás diadémok, meztelen vál­la és köble, magasra csúszott derekán a ruha, hátraveteti hermelin belépőt viselt, a Iá­! bain aranyszandál. Nem hüten a szememnek. Ki ez? Aki ilyen királynői fenséggel lép ki egy férfi háláószobájáából délben?! —Csupa öntudat, csupa mél­tóság, csupa gőg és közöny az­zal szemben, aki megláthatja. A császárnő! A komornyik elé­je siet, meghajlik, segíti, hogy ma-gára vegye a belépőt, nyitja az ajtót és .a kaput előtte. Künn a gróf hintája várja és Ő beül. Forgott velem a világ, amikor felkeltem a karos székből. Any­­nyira elkápráztatott a látvány, hogy nem is vettem észre, hogy közben a lépcsőkön lejött a gróf, mosolygott. — Ismeri ugye? Nem én, soha sem láttam. — Ő a hires Mágnás Elza. — Megkapott ez a felejtthe­­tetlien látvány és megszereztem magamnak. Hát ilyen az élet. Mint cik­kem eile jé n említettem szeretem a fantáziámat élénkíti történe­teket, amelyek megszépítik az idő múlását. IMágnás Elzát meg­gyilkolták, pedig megérdemelte volna, hogy, mint a gazdag bu­­torgyáros császárné) je éljen, mert ez a gyönyörű nő uralko­dásra született ... f, 0‘N’YVSZEMLE A hazáján kívül élni kényszerült újságolvasó és irodalom pártoló magyarok örömét szolgálja NEMESKÉRY LÁSZLÓ most megjelent: TALLÓZÁS AZ ÓHAZÁBAN cimü könyve. A századeleji életünkről irt egyszerű humorral fűszerezett "jő­­izü” történések megírásában elénk táruló kisméretű képek — egy délibábos érzést váltanak ki az olvasóból, — mert visszavezetik a “békebeli” ö-hazába. így a már lassan elmosódott hagyományos emlékeink, — magyar életünk kedves szokásai — a levendula szagú vidéki porták — újra élednek lelkiszemeink előtt. Mindez, a századeleji ember, ábrándos lelkivilágáról irt életké­pek, a történések eredeti valóságában tárják elénk az akkori magyart, — aki méltóbb világot épített magának és közelebb állt az őt körülvevő természethez! A könvv megrendelhet® a szerzőnél: NEMESKÉRY LÁSZLÓ Auf der Wies 24. 4020 LINZ Austria Ára: postaköltséggel: $5. — MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLI N K. ó — Van, panyi velkomozsná, egy ijjen kövér naccsága, meg, egy ijjen kis lányka . . . Azir tessik helyet foglalnyi. — Jaj, igy estig se vergődünk haza, — sóhajtotta Dúsné. — De már miingyár gyünnek kifeli, hiszen már rigutá benn vánnák, — biztatta Ancsa őket. Dúsné megint nyugtalankodni kezdett, az ablakihoz állt, 'majd föl-alá járt. Csiri meg próbálta szóval tartani. Végre nyílt az ajtó, feltűnően öltözött hölgy lépett ki, még feltűnőbben öltöztetett kislányával. — Hát pá, és köszönöm. (Nagyon kedves. Tehát holnap­után újra. Helyes. Pá, drágám . .. Alisz köszönjön, — figyel­meztette a kiesőt. Alisiz megbiUegtette a jobb kezefejét, mint madár a far­kát s úgy mondta: — Jónapotj döktorkisasszony! — Aztán az anyjára nézett s a patikusné meg Dúsné felé mutatva, kérdezte: —- Ezeknek is, mama? Csiri' oda se figyelt, menten Rózsinak esett, hogy adjon valamit Stefiinek, merthogy nem jól érzi magát. — Hát ml a |ba), aranyom? — kérdezte a doktorkisasz­­szony, de nem folytathatta, mert az ajtóban kavarodás támadt. Guszti báicsi jött feleségével, Flórikával s mögöttük (Meszes, a patikus. — Ni, csak ni! A férjek kara! — kiáltotta Csiri. — Díszes egy társaság, most szedtem fel őket .. . Ri­­bizlibort ittak! Ribizlibort! — jajongott komikusán Flórika. — Csináljatok velük valamit ... •— Általános alászolgája és Csudar EMakar, — köszönt a patikust — Angyalom, mi az, hogy Csudra Makar? — kérdezte a felesége. — Már hogy mi: az? Csudra Makar? .. . Próbáld többször Idmondani: milyen gyönyiöirüsé-ég! Direkt kéj! ... Különben valami könyvnek a címe, orosz könyvnek, de az nem baj, ha kislányunk lesz, Csudra Makarnak fogjuk keresztelni. Mi? Az lesz a gyönyörü-ü! Képzeljetek el: igy fog szaladni, igy, — mu­tatta vaskos .ujjaival, Hízott kis ember volt, élénken mozgott, szeretett hajlon­­gani, és szürke zsakettjében olyan volt, mint valami ibőgyös madár. — 26 — — És mindezt a ribizlibor tévé! — sóhajtott fel Csiri. — De hol a csodába jutottatok ribizliborhoz? — Kempeleniéknél, — bökte ki a doktor. S hogy valami elfogadható okkal szolgáljon: Búcsúztatják Sanyit, mintha az Északi-Sarkra menne ... Jaj, kezétcsókolom, maga is itt van» nagyságos asszonyom, — fordult Dúsnéhoz. — Látja, más dup­lán lát a ribizlilboirtól, ón meg vaksi leszek tőle ... — iSzép, hogy észrevett ... De mi van Oltó tanár úrral? Csak nem itatják le? — kérdezte némi aggodalommal s egy akisse feszesen is, mert ha jóban is volt velük, mégis tegeződött a férfiakkal, amint ez általános szokás volt. — Áá, nagyságos asszonyom, déhlogy, szó sincs róla, Sa­nyi nem is iszik, — nyugtatta meg. a doktor. — Ez csak jogcini volt a kóstolásra.-— Na, üljetek le végre, — próbálta Rózsi valamiképpen rendet teremteni. — Csudra Makarnak fogják hívni és igy fog szaladgálni, — ismételte a patikus. — Ez az ember totál plöm-plöm, —• sápitotta Csiri, aki passzióval használt ilyen kifejezéseket. Már miért volnék plöm-plöm? — ellenkezett Meszes. — Talán nem hiszed, hogy kislányunk is lehet még Az orvosai tudomány mai előrehaladottsága mellett ez egyáltalán nincs kizárva, úgy-e Guszti? Mindnyájain nevettek, még Dúsné is, aztán egyszerre fogtak szóba is, és olyan zenebona támadt, hogy alig értették meg egymást. Aztán szinte egyszerre hallgattak el s a doktor, aki csak erre az alkalomra várt, rögtön azt mondta : — Egyébként szeretnék nektek egy pikáns adomát el­mondani. — Várj vele, Guszti bácsi, — állitotta meg Rózsi. — Van tgy kis kekszem, ki kér belőle? — kinálgatózott háziasszonyi allűrrel. — Italt azonban nem adok ... — Nem is iszom többé, — kezdte a patikus, de a felesége félbeszakította: — Az lehetetlen, Tivlbém, megáll akkor a világ ... — Nem is iszom többé — kadarkát, - folytatta Meszes. —csak ribizlibort! — 27 -Az'így rendelteted' olvasása nyomán (Folytatás a 3. oldalról) miig, a világuralomra törő Szov­jet hazug kommunista propa­gandájukkal gyakorlatilag, tör­ték meg, a nemzeti egyseg ere­jét. Erre a váratlan fordulatra nem készült fel a magyarság és az egész, kevesektől eltekint­ve, mint gróf Tisza István, vagy gróf Aponyi Albert; senki nem látott tisztán abban a politikai káoszban. Az ország népe pedig mintha csak vesztét érezte vol­na, mulatott, dőzsiölt és egyéni életét élte. .Seniki nem gondolt a Haza és' a végeken élő ma­gyarság sorsával. Előttem már sokan megír iák, hogy ezt az “ország vésze,t1" akárcsak a Muhi, vagy a Mohá­csi vész tragédiáit el tehetett volna kerülni. A nemzet ,azoi|­­ban elvesztette józan Ítélőké­pességét, meglhasoulott önma­gával és az első komrnün zűr­zavarában a bosszútól lihegő, elvakult Nyugat a magyarság létérdekeit figyelménél v;ül hagy va kierőszakolta Trianont! Így teljesült he az “így ren­dezetett’> önhibánkból. Akkor kezdődött el minden rassz, ami­kor a magyar király az osztrák császár minőségében Beesőm és nem Budán, Esztergomban, vagy Pozsonyban székeit és Magyarország a világ közvéle­ményében, csak mint az oszt­rák birodalom örököstartomá­nya szerepelt. Kossuth Lajos és gróf Széchényi István talpra akarták állítani a nemzetet, de elbuktak és velük hűlte por.ca a magyarság jövendője is, mely két világháborún keresztül vé­­gülis az orosz meigii>zá.láshoz vezetett. Az iró iélbecsü-uietetlen ér­deme, hogy mindezt kendőzet­lenül mutatja ibe nagy tanulsá­gul. Mindebből félreérthetet e­­uül meg keli látnunk jelenleg legsürgősebb teendőinket. Ne felejtsük el tehát, hogy az új országépités nagy munkája reánk vár! Amint több cikkem­ben felhívtam a figyelmet: az új honfoglalás sziszifuszi mun­kájára alaposan fel kell készül­nünk. Jövendőnk a nu kezünk­ben van, mint ahogy a jó ma­gyar közmondás mondja: Se­gíts magadon, az Isten is meg­segít! . .. Ha már így volt, te­gyünk meg minden tőlünk tel­hetőt, hogy ezentúl ne igy le­gyen! Vallom, hogy Isten próbaté­teleivel mindig jót akart és ha végre okosan énünk a nekünk ajándékozott életlehetőségeink­kel, jobbra fordul soriunk. Az idő már — ha lassan is — de nekünk dolgozik. >S ve.ünk e­­gyütt mindazoknak a nemzetek nek segít, akiket igazságtala­nul megaláztak és gyarmati sorsiba taszítottak ... A szerző csodálatos szépen fejezte be nagymüvét. IMinden állam alapját, a békés családi élet kibontakozását állította kö- i vethető példaként elénk. Szen­teljük életünket a Magyar Csa­lád felvirágoztatására. Az ered­mény a visszaszerzett Haza. lesz, mert — igy rendeltetett I Istentől számunkra-

Next

/
Oldalképek
Tartalom