Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-10-24 / 34. szám
2 Winnipeg, Man. 1975. okt. 17. LAJOSSY SÁNDOR: LENlUiAY ISTVÁN MEGSZÓLAL Aliány magyar, annyi érték' — tör fel bennem ez a régi meghatározás; amikor elbú-. csúztam a Lentulay-házaspár-1 tói. Igen, de István Istentől j gazdag,on megáldott tehetség! j — vitatkoztam magammal a friss hatások alatt. (Festő, dotnbormü-készitő, feltaláló és mindennapi munkájában a gépek ezermestere. Öt mint a történelemben jártas könyvszerető barátot ismertem meg. Az is kikiderült, hogy szabadidejében elvonul! csendesen halászni, otthon pedig modernül felszerelt ha lak vár ium-te nyésze tét létesített. i Mindig sejtettem, hogy István a jellegzetes kecskesizakállával tlöbb mint a gépek szerelmese. Amikor mások is felhívták személyére a figyelmem, már tudtam, hogy meglátogatom a mestert! Azt hiszem, hogy legjobbkor toppantam be, mert megismerhettem a sokoldalú embert: a művészt, a tudóst, a gyengéd férjet és az állatok nagy barátját. ^ A nemes lelkű felesége hasonló hozzá. Azt gondolom, hogy nem tévedek, Iha István erős támaszának nevezem, üzleti elfoglaltsága után meleg, családias otthonuk éltető lelke, Festményei zöme a pompás társalgójukban van, de egy-egy szép példány a lakás többi szobáiban is látható. A nappali szobában például a “halott a ravatalon” jelenét függ,, mig a hálószobában több arckép kompozíció között a házúrnőjének illusztris! arcképe és egy nagy befejezetlen tengerrészlet érdemel nagyobb figyelmet. A festő igazi szentélye mégis csak a társalgó, áhol egy tucatnyi kép függ és köztük van az “Ismeretlen Vénusz” ragyogó aktja, mely utánozhatatlanul szép! De bármelyik festményét nézi az ember, nem tud szabadulni a varázs hatalmából, mert úgy tetszik, hogy alakjai élnek és megszólalásig hűek önmagukhoz. A Vénusztól azt várjuk, hogy mikor fordul felénk kis, eszmeccserére. A dombormüvi metszetteifl a jó ízlés és a finom kézimunka eredményét látjuk. Érti mesterségét! Mindez olyan kere'kded egészet mutat, hogy azt kell hinnem, hogy találmányai is ide vezethetők vissza. -S mert minden müvében újat és tökéletest alkot, ilyenek tudományos felfedezései is. Ezekről igy vall szerényen: f eltaláló vagyok. Magyarországon és külföldön, is többszörösen, de hiszékenységemet má sok kihasználták és mih.ókat kerestek, inig én szűkösen élek. Csak néhány példát említek meg, hogy mások is tanulhassanak belőle. Angliában 19/64-ben csináltam egy méter hosszú U-formát plasztikból oldalán résekkel, hogy ott a vezetékek kijöhessenek és tettejére rácsusztatható zárólapot helyeztem. Bemutattam főmérnökömnek és kiemeltem, hogy a mai módszerekkel dolgozók: körülményes kábelkészitésüket leegyszerűsítve gyorsabban és jobban el tudják készíteni a komputereket. Utána egy hétre csináltam egy szalaglefektető készüléket printed circuit-ok tervezésére teniszütő formájában kicsiben, ! hogy mint a goiyós-tollat kéz- 1 ben lehetett tartani és használtam is munkámhoz, mint tervező. A rajzoló osztály vezetője is meglátta és nagyon, tetszett neki. Haza vittem, hogy majd később a tanulmányi hivatalban bevezessem “patentáijam ’ részemre. Megemlítem, hogy nem voltam alkalmazottja az angol cégnek, hanem mint vállalkozó dolgoztam üzemükben. Telt-múlt az idő, talán hat hónap is elmúlt. Egy napon megjelent találmányom, egy plasztik cég máris gyártotta és ma is világszerte használják az elektromos iparban. Ez a lopás úgy történt, hogy különböző cégek ügynököket küldenek ki az üzemekhez gyártmányukat ajánlva, közben jól körülnéznek, s kémkedve cégüket újabb és újabb találmányokhoz juttatják. Az a cég, amelynek dolgoztam, 19'67-ben megbukott, ugyanabban az évben megnyitottam saját kis üzememet és mint a vállalátom igazgatója meghívást kaptam 1968-han egy elektromos kiállításra, ahol legnagyobb meglepetésemre az általam feltalált szalaglefektető készítményt melegen ajánlották. Pontos másolata volt az én ,készítményemnek . . • Magyarországon a megállt szivet elektromos impulzusokkal újra elindítottam egereken kísérletezve 1948-ban. Ezt a készüléket nem vezettem Le, mert akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy felismerjem annak világra szóló jelentőségét. 11 évvel azután Amerikában fedezték fel utánam, természetesen. Az 1954-ben bevezetett találmányom a teherautó gumijának nyomás jelzője menetközben; 1968-ban újból feltalálták Amerikában. Az 1955-ben bevezetett találmány Elektromos oktató táblaiskolák részére; a svédek találták fel 1959-ben. ^Sorolhatnám tovább beszámolóm, de túl hosszú lenne. Az angliai találmányaimból, mint | említettem, kettőt csendesen elloptak tőlem. Talán kárpótlásul , 1968-ban valami jó is, történt. I Az elektromis circut tester kombinálva 1.5 ke szignál generator és logic gate vizsgálóm 16 évre megkapta a patent-ot. Az infra vörös sugarak hasz: nálatával működő rellék és .lámpák készülékem 1969-ben az ideiglenes patental fedeztem, de akkor senkinek sem kellett. így lemondtam róla, ma pedig or-, szágszerttí használják müutak és város világításhoz. Ugyanebben az évben készi- j tettem el plasztikba öntve infra vörös sugarak segítségével automatikusan kapcsoló parkírozáshoz lámpák felt- és leojtásához készülékem. Felajánlottam a Ford 'Müveknek, , de nem kellet nekik; ma tabletták számolásához, gépek biztonsági berendezéseihez és telefon-autota betörés jelzéséhez használják 1969 óta. Most már vigyázok. Sok egyéb találmányom van, csak idő i és pénz kell' hozzá. Például elektromos autó. A japánok azonban megelőztek, de teljesítményük csak 100 km, mig az , enyém 750 km. lett volha ... A hadászathoz is van nagyon jól alkalmazható elgondolásom, de mint békeszerető magyar, az emberirtást nem segítem elő. * * * Mindez csak tallózás Lentuláy István életéiből. A család, amelyből származik, nagy múltra tekint vissza. A bátyját, Lentutalay 'Györgyöt, aki szintén sokoldalú ember (jól bevezetett saját üzeme van), nem régiben avatták a Máltai Lovag Rend tagjai közé Franciaországban. Tollas Tibor szerzői esi Lelhbridgtn Noivemiber 9.-én, vasámip este 8 órai kezdettel Tollas rib or szerzői estet tart a lethbidgei Pulblic Library aulájában. A műsor a költő új alkotásából tevődik ki. Közremüködnei a helyi fiatal magyar tehetségek, zeneszámokkal, szavalatokká. Lethbridge magyar vallisi szervezetei ési a Kanadai Migyair írók Köre szívélyesen meghívják e város kölrnyéke magyarságát a feledhetetlennek igérkező irodalmi estre. HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezarjsgyzákünket. Szappanos Record Shop 304b East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21b) 561-5524. DALOLJUNK... AMOTT EGY AGG CSERFA ZÖLDÜL Amott egy agg cserfa zöldül, Tetejében vadgalamb ül, Ott ül, ott ül s oly búsan szó!, Hogy a levél hull az ágról. A levél hull az ágról. Amott egy kis patak csereg A mellett szerettelek meg; Mig a patak el nem apad, Hú leszel, azt megfogadtad, Jaj, de meg nem tartottad. Amott egy kis kerek tóba’ Liliomszál, fehér rózsa; Feher rózsa, iiliomszái, Kedves rózsám, de megcsa.tál, Mikor engem elhagytál. semmi baj, ugye? most miénk a vitag! Es milyen szép a világ! Nézd a tengert! Mint egy nagy, suhogó, selyem, uszály! — Jó, 'liogy nincs itt anyuka, ó most mindjárt uj ruihát csináltatna belőle! ré-iszemmel az apjára pislanüott, hogy van-e sikere a viccének. De nem volt megelégedve a sikkerrel. Apja elmerengve, komolyan nézte a fehérvitorlás uárkákat. — Fiam! Van egy indítványom: ebéd után menjünk csónakázni. — Ejaa! És hátha belepoty-! tyanunk? — Nem bizol bennem? — De igen! De igen! Hiszen | csak vicceltem! i Elindultak a tengerpart felé. A villák erkélyein viritós ruhájú nőt lustálkodtak, mint a tikkadt délszaki virágok. Amint I véletlenül az egyik erkélyre pil- , ; lant'Ott, az apa zavarodottan j | nyúlt a kalapjához és az erkély- 1 rol feketehaju, telt idomú szép i asszony viszonozta mosolygós , í'ejbólintással a köszöntését. Az | apa szinte kíméletlenül rántott; 1 egyet a fia kezén és igy nógat- j ' ta gyorsabb menésre, mintha ! 1 valami nagy veszedelem elől j S menekültek volna. Szót sem ' szólt., amíg a csónakokhoz le- j I lépkedtek, csak néha csapott ' egyet-egyet idegesen botjával a | kőlépcsőre. A finom ösztönü ■ I gyermek aggodalmasan meg! kérdezzte tőle: | — Valami baj van, apuka? I — Sammi) semmi .. . csak üljünk be .. . De hiába tiltakozott, a fiú1 tudta, hogy most már a csónak j himbállózhatik, delfinek ficánkolhatnak, — mára vége a pom pás mulatságnak. Belenyugodott sorsába, diszkrétül meghúzódott a csónak párnás ülésén és a part fehér villáit nézeget' te. Az apa pedig kedvetlenül j I gondolt rá, hogy talán a legoko! sabban tenné, ha még ma este f ' tovább utaznék innen az első ! vonattal. (Nyugalmas, bölcse ségg el és ! lemondással megépített multjá- * nak egyetlen fájdalmas emléke volt csak és az is éppen itt talált rá. Amikor Margit egy na- ’ 1 pon széttépte azt a jövőt, amelyet meghitt közösségiben e- ! gyütt szövögettek, azt hitte, j hogy sohasem fogja kiheverni | ezt a csapást. Nemcsak csalód- ! dottmak, de megalázóttnak is ' érezte magát, mert azt látta, | ! hogy az imádott leány milyen j könnyű szivvel cseréli föl az ő | 1 nagyratörő reménységeit egy i pénzes zsák pozitívumával. So- ' káig azt hitte, hogy most már | I végkép kifosztva áll a jövője előt, amelyhez sem kedvet, sem ' bizalmat nem érzett tlöhbé. De aztán lassanikint kigyógyult ebből a betegségéből. Úgy történt, ' mint ahogy rendesen történni 1 szokott. A fellengős ábrándok 1 helyett megjöttek az érett fér! fikorral a szerény megalkuvás : sikerei. Katedrát kapott az e■1 gyetemen és a katedrával egyiitt annyi munkát, hogy épl pen elég volt egy emberéletre. Megnősült, házassága boldog i volt, vagy legalább is nyugo- i dalmas, fia született, aki szabad 3 gondolatainak elérzékenyüléseinek egyetlen tárgya lett. Tisztába jött az életével, mint egy könnyű matematikai föladattal, amelynek eredményét, megoldását csalhatatlanul látja maga előtt. Most pedig ... egyszerre melegíteni kezdték a szivét azok a keserű könnyek, amelyeket valaha Margiért halhatott és újra az'élet kinullázott prédájának érezte; magát Mint a turista, akit meredély riaszt vissza az egyik úttól és más, kényelmesebb úton ballag tovább. Most úgy látta, hogy hiábavaló volt eddig megtett útja. Az a másik út, amelyet féibeszegett, sohasem fogja elhagyni vádoló kisértésével . . . — Apuka, ha akarja, már ki is szálJaatunk. Már elég volt. Szégyenkezve riadt föl. Ez a kis lelki kirándulás csúnya áru-J lás volt a fia ellen. Reszket® kézzel megsimiogatta a gyermell haját. ' — Hát jól van, fiacskám, menjünk ki a partra. Ott sokkal jobban eljátszadozhatsz . .. Voltaképen ez a csónakázás nem is mulatság. Az ember rab egy pici dióhéjban. Még csak meg se mozdulhat az ember. Sokkal jobb lesz odakünn. A parton tiszta ru-háju gyermekek játszadoztak, míg bonnejaik a padokon szunyókáltak. A fiú gyámoltalanul álldogált mellettük és só várán nézte a játékukat. Az apa tréfásan ráförmedt: v-— Barátkozzál velük! Hát te már mindég ilyen gyáva maradsz? Könnyes, ellágyult szeretet fogta el; eszébe jutott, hogy ő is mindég ilyen 'bátortalan, tartózkodó volt. Az ilyen emberek csak szenvedni tudnak ebben a kíméletlen világban. A fiú észrevétlenül elelegyedett a játszó germekek közé. Egy hétéves leánykával különítsen összebarátkozott. Félreálltak, dobálták egymásnak a nagy szines lábdát és sűrűn fölhangzott a fiú tiszta kacagása. Ritkán szokott a fiú kacagni, azért volt olyan édes a hangja, mintha valami nagyon féltett, drága hangszer szólalna meg. Mikor elindultak a hotel felé a kislány hozzájuk csatlakozott egy darabig. Helyes kis bábu volt, kurta fehér ruhácskájában, kiglöndöritett fekete hajával, amely hosszú tincsbe lógott le két oldalt a füle mellett. Az apa megveregette kis kezét és megkérdezte tőle: — Hogy hivják magát, kisasszonykám? A gyermek ügyesen pukkedlizett, mint egy gépre járórokokó figurácska. — Baltay Margit vagyok. Itt lakunk az ‘‘Eszpanád”-iban. Az apa hirtelen kiejtette a kezéből a kisleány kezét. Az “Ő” leánya! Valóban, tökéletesen hasonlít is hozzá. Csuda, hogy rögtön föl nem ismerte. Elbúcsúztak és a fiú leiken dezve kiáltotta a leány után: — Tehát holnap reggel megint itt leszel! Jó! — Igen! És kihozom a kroket-játékomat is! ... Pá! Pá! Csöndben baktattak, aztán megszólalt a fiú: — Igazán, apuka, úgy örülök, hogy összebarátkoztunk! . . Nagyon jól el lehet vétó játsza' ni! I Idétlen, szégyellős nevetgé■ léssel tette hozzá: — De igazán! Nekem ő nagyon tetszik! — Ejha! No lám! Hát tetszik néked? — De nagyon ... nagyon! — Hát akkor nem utazunk el. Itt maradunk és holnap megint játszhatsz véle. Meg vagy elégedve ? — Boldog vagyok! Jaj, milyen jó ember az én apukám! A fiú már korán reggel kimászott az ágyból. — Menjünk már, apukám! — Ahá! Sietsz a randevúra! — Nem, de ... már egészen nappal van ... Tessék nézni a napot, már milyen-fönt van! . . . I — Jól van no, te kis türel- I metlen! Hát csak felöltözöm. Reggelizni is alig birt a fiú. Szinte vonszolta az apját a tengerpart felé. De ott aztán csalódottan sóhajtott föl: — Nincs itt! ... Pedig megmondta, hogy itt lesz! — Bizonyára túl korán van még! Mondtam neked! Leültek egy padra,— várnak. A fiú nyugtalanul tekintgetett jobbra-balra és' az apa édes kínnal átérezte mindazt áz aggodalmát, amit a fiú kis szivében sajgott mostan. Mintha ő várna randevúra; mint egyszer... valamikor. A fiú panaszosan nyögte: —- Nem jön! Nem is fog- eljönni! — Ejh! Mondtam már, hogy borán van még! Majd eljön később! Egyszer csak keservesen sírva fakadt a fiú. — Odanézzen, apuka! Hát nem mondtam, hogy nem fog jönni? A pálmák között néhány fehénruhás fiúcskával ott játszott a kis leány. Fekete haja libegett utána, amint ugrándozott. — Eredj hozzá, fiacskám A fiú dacosan toppantott. — Nem megyek ! Nem szólok hozzá! Ha nem jön, hát maradjon! ... Menjünk el innen, apukám ! Menjünk el! Komoran elindultak a hotel felé és e pillanatban az egész világegyetemben nem volt még két lény, aki ilyen jól megértette volna egymást. MESE AZ ASZTALTÁRSASÁGRÓL IRTA: NAGY MIKLÓS. Amikor estenkint hazatért a hivatalból, a kanári valóságos indulóval fogadta. Babszi pedig kirchant, a nyakába ugrott és végeláthatatlan összevisszaságban leadta az egész nap történetét. A felesége nem egyszer tréfás féltékenységgel megjegyezte : — Hát ez mégse járja! Én egész nap velük vagyok és rám se hederitenek. 'Maga alighogy belép, forradalmat csinál a házban. — Magánál is forradalmat csinálok Dundius? — Na, ne szorítson úgy! Ahogy most belépett, a kanári fölébredt, álmosan pötyögött valamit, a következő pillairatban lehanyatlott a feje. Babszi már régen aludt. A fiatalasszony a szokásos csókot kiszámított (hűvösséggel adta vissza. A férfi, mintha észre se venné a változást, egy székre dobta magát. —7 Csak igy fogadják a szegény munkás embert?! Az asszony nem felelt, gyanúsan pislogott, az asztalt rendezte idegesen. Aztán közömbösséget színlelve megszólalt: — iSanyi maga ugyancsak nekiindult a nyárspolgári életnek. A férfi tettetett szórakozottsággal húzta maga elé az újságot. Titokban elmosolyodott és az újságba beszélt: — Dundus, maga ma valami nehéz regényt olvasott, hogy ilyen (bölcselő hangulatban van. — Arra nem volt időm. De eszembe jutott, milyen irtózattal festette le valamikor élőttem a nyárspolgári életet, a sörkompániát. Úgy látom, változtatott a felfogásán. A férfit nem hozta ki a sodraiból a tüszúrásnak szánt célzás. Látszólag még mindig az újságba mélyedbe, -hanyagul 0- davetette: — Hogy képzeli ezt, Dundus? Az asszony a' szekrénynél motozott, gyorsai; dobálva ideoda a holmikat, de, lassan, határozottan beszélt egy-egy szót külön hangsúlyozva, amelyik-1 ről azt hitte, hogy «hatásos lesz. — Hétről-hétre későbben jön haza. Először azt mondta, hogy valami 'bizalmas tárgyalások miatt kell elmaradnia, aztán arról az asztaltársaságról beszélt. Azt is említette, hogy másfél óráról van szó, azóta két óra lett belőle. Minden héten tizpenc az asztaltársaság javára. Újévre éjfél lesz belőle. A férfi az újsággal egy láthatatlan legyet, vagy szunyó- j got hajtott idegesítő közömbösséggel éiS: az újság mögül moso-' iyegva nézett az asszonykára, aki még mindig csökönyösen hátat fordított és sehogysem talált meg valamit a felhalmozott holmik közt. — Kitűnő számol lett magá- [ ból, Dundus. — Most tréfával akarja elütni a dolgot. Nem veszi észre, milyen komoly az egész ügy. Napról-napra olyan elnyüt arccal jön haza, mintha estéig zsákolt volna. A három hét alatt egy félévet öregedett. A férfi hallatlanba vette ezt ( a szánakozó hangot és hunyó- I rogva az órára nézett: — Nézze, Dundus, most fél- j kilenc van. Azt akarja, hogy itthon üljek, amikor még magának ezernyi a dolga. A fejem for igassam maga után a székből, elszunditsak az újság mellett. Ez nem nyárspolgári élet? — Nem! — csattant fel az asszony és alaposan letette a tálat a Ihideg; sülttel. — Ez családi élet! Ott van a gyermeke, ha már velem nem tartja érdemesnek a beszélgetést. •— 'Jól van, Dundus, Ígérem, hogy legföljebb két hét múlva visszatérek az ősi erkölcsökhöz. — Milyen frivol lett maga, Sanyi! Rá sem ismerek magára. — Legyen egy kis türelme, nemsokára frivolitásom alatt nemesebb rétegekre is fog találni. — Mi lelte magát egy idő óta?! Ok nélkül titkolózik. Ha pedig; komolyan kérdem, úgy beszél, mint egy rosszul sikerült bohóc. — Ez az én végzetem — bó- ‘ lintott a férfi komikus komoly- I sággal. — Az asszony hirtelen gyomtól érintve fölcsattant: — Isten őrizze meg magát valami disznóságtól, mert ak- j kor jaj magának! — Na, most beszéljünk ko- i molyán. Karácsonyra mindent tisztán fcg látni. Az asszonyka hangja gyanúsan sirásra állott, de tovább folytatta a reménytelen leckéztetést: — Igen, karácsonyra. Ezt Karácsonykor nem akad asztaltársaság, vagy mit tudom én, micsoda. Igen, akkor szépen gunyasztanak, unatkoznak idehaza és alig várják, hogy vége legyen az egésznek, kezdhessék újra a csatangolást. A férfi tűnődött, hogy mondjon-e még. valamit, amit eddig rejtgetett: — Ha a vacsorával szépen megkínált, akikor hajlandó vagyok közelebbit elárulni az asztaltársaságról. Sőt elveim fenntartása mellett még annyit is megmondok, hogy az én kimaradásom összefügg a mostani helyzettel. Az asszony kővémeredve bámult férjére, van ebben egy szemernyi komolyság, vagy tisztára bolondot járatja vele. — A mai helyzettel? Talán a Trianont is 'belelhozza már vagy a török háborúkat, vagy mit tudom én mit. — Van még egy kis türelme, csak egy nagyon kevés? Akkor be fogja látni, hogy félreismer. Gyanakodva és bizonytalanul nézett az arcába férjének, aki mosolyogva, őszintén nézett rá. Ez egy kissé megzavarta, de nem engedett az előbbi hangjából : — Igen, úgy látszik, kezdettől fogva félreismertem. Csakugyan beszéljünk komolyan. Babszit mikor látta utoljára, mikor beszélt vele este? Ugy-e, majdnem három hete csak futtában látja. A kicsike állandóan nyafogja, hol van apus, mi van apussal? Mit válaszoljak néki? A maga asztaltársaságával boldogítsam? A másik — és itt hangja sírásba olvadt —, a másik már teljesen idegen lesz a maga számára. — Várjon hát a végire! Akkor sem hazudtam, amikor a bizalmas megbeszélést említettem, akkor sem, amikor az asztaltársaságról beszéltem. Sőt sört is hozattunk az irodába. Öten túlórázunk most a hivatalban. Én ezt meglepetésnek szántam. Emlékszik, említette, hogy karácsonyig tart az egész dolog, de a maga fantáziája lassankint rémeket látott. Én ezt a túlórázást meglepetésnek szántam karácsonyra. Mondjak még többet róla? Az asszony elernyedt a karjaiban és .szégyenlősen suttogta: — Nem! „ — Akkor jól van, szent a béke. Vegye úgy,,mintha semmit sem mondtam volna, akkor még meg van mentve a meglepetés. Könnyein keresztül felnézett férjére és erősen hozzáfonódott. — Bocsásson meg, Sanyi, hogy ilyen ügyetlen vagyok, de a mostani állapotom tesz talán olyan zavarttá. Adja már ide a zsebkendőjét! — Hinni fog nekem ezentúl mindig? Az asszony arcán hnneutkás és boldog mosoly suhant át. Fejével bólintott, de hozzátette: — Ha nem tart ilyen sokáig. — -Maguk asszonyok mind egyformák. — Na, ne szorítson úgy! TE b SZENVEDSZ, FIAM IRTA: NAGY ENDRE Aki csak rájuk nézett a terraszos vendéglőben, mosolygott és vidáman csillogó könnyréteg lepte el a szemét. Arcban, mozdulatban, nézésben apa és fia megdöbbentően hasonlított egymáshoz és annyi szeretettel ültek ott, mintha egyik a mának tükörpépe lett volna. Pedig a fiú még cpak tizéves, sima arcú gyermek volt, az apa szakállába pedig már sűrűn keveredtek az ősz szálak. Minden falattal versenyt kínáltak egymást és egyik a másiknak a falatjával élvezett. Ha beszélgettek, egyiknek a szava mintha egyenest másiknak a leikébe repült volna és Iha hallgattak, egymásra néztek és oknéikül összenevettek. Nemtudtak betelni annak az örömével, hogy ilyen szépen együtt lehettek. Az apa töltött egy ujjnyit a borosüvegből a fiú paharába: — Igyál te is. Koccintsunk, pajtás! — Nem, nem! Nekem nem szabad! Én még kis gyerek vagyok! — Eh mit!" Ma ünnep van! — Hát jó, nem bánom, máma mulassunk egyet! Belé torkoskodott a pohárba, aztán duhaján félrehajtotta a fejét. — Ihajla, csuhajla! Most én be vagyok rúgva! Ezen aztán nevethettek megint. De a kis fiú hirtelen elkomolyodott. — Hü, ha most anyuka igy látna, lenne most nemulass! Az apa két kezébe fogta a fiú kis barna kezét: — Csakhogy nem lát ám! Azt akartam, hogy most néhány napig egészen egyedül legyünk. Együtt, mi ketten. Hiszen alig, is vagyunk együtt, — édes fiam! A fiú kedveskedve duzzogott: — Igaz is! Minidig siet. mindig másutt van dolga! Az apa végig simította £ homlokát. __Az élet nem olyan könny! dolog ... te ezt most még neu tudhatod ... Node most nine, VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSA! CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS■ KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási •költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1'25 és szállítás. K. M. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.
