Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-03 / 31. szám

A határ-revízió védelmében (Folytatás a 3. oldalról) ni a magyar állam politikai és területi egységét. Századiunk katonai jellegű beavatkozásai­ból követendő példaként idé­zem Prónay nyugati felkelését, a “rongyosok” kárpátaljai ak­cióját és a Délvidék visszafog­lalását. Hasonló felszabadító tevékenységre a jövőben is nyu­godtan, a legcsekélyebb erköl­csi gátlás nélkül vállalkloZhatik a magyarság, mert csak azt fogja visszavenni, amit a zsivá­­nyok elraboltak. Láthattuk, hogy a revízió, a trianoni határok lerombolása a magyarság létérdeke. Az el­mondottakból az is következik, hlogy a jelenlegi politikai hely­zet nem kedvez sem a belülről, j sem a kívülről jövő azonnali cselekvésnek, illetve sikernek. Mégis napirenden kell tartani! a kérdést, átmenteni kedvezőbb időkre. Az teljesen lényegtelen, hogy mi esetleg már nem érjük meg a szörnyű igazságtalanság jóvátételét. A nemzet örök, mi csak láncszemek vagyunk műit és jövő közt. Ne hagyjuk veszni a reményt, rendületlenül ragasz kodjunk ősi jussunkhoz. Ápol­juk minden lehető eszközzel i­gazság-unk tudatát, követeié-; síink jogosságát. Anyagiak Ihiá- ' nyában sajnos, nem állihat ren- j delkezésünkre valami emigrá- i ci-ós központi .intézmény, amely j hivatva volna koordinálni a j meglevő szellemi erőket és irá­nyítani a nemzetvédelem tudo­mányos munkásságát. A neve nem fontos, azonban lényeges, hogy necsak tanítson magyar­ságtudományt, hanem kutató munkát végezve, tájékoztasson, felvilágosítson, ha kell cáfoljon jogos érdekeink védelmében. Magyarságtudományi intézet, vagy központ alapításán már évek óta fáradozik a Széchenyi Társaság (’Calgary) önkéntes vezetősége. Nem rajtuk miuHott, hogy tervük eleddig nem va­lósulhatott meg. A késedelem onnan adódik, hogy nincs ele- ! gendő megértés és áldozatkész­ség azok részéről, akik anya­gilag jól állnak. Addig is, amig valami köz­ponti intézmény nem veszi kéz­be a Trianon-ellenes küzdelem irányítását, egyéni szellemi fegyverekkel, ahogy Iahet . • • Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek Magyarország feltámadásában! A hosszantartó fiatalság “Tízparancsolata’ MEGFELELT — Melyik álllat szolgálja leg­jobban a közélelmezést? — A tyúk. —- Miért? — Mert azt meg lehet enni születése előtt is, meg halála után is. Magyar Hanglemezek 8-TkACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb vá.asz­­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezarjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (2lö) 561-5524. SÖTÉT PONT “Ennek a hölgynek az életé­ben, — mondja a házasságköz­­vetitő, — van egy sötét pont, de a hozománya százezer dol­lár .. “Nem érdekelnek a részletek, — mondja a nem éppen váloga­tós férjjelölt,----de talán van az-cin raktárán olyan hölgy is, aki­nek több i&ötét pontja és több százezer dollár hozománya van ... !” (Folytatás 6. okairól) jünk saját magunk is és ját­szunk megfelelő társasjátéko­kat, amelyek piientetőleg hat­nak idegrendszerünkre. 5. A mindemápi program­­munkba iktassak be sportot, társasjátékot, közös szinház, | koncert, vagy mozilátogatást, i közös sétát családunk tagjaival, vagy kellemes barátok társasá­gában. 6. Minden erőnkkel legyünk azon, hogy meggátoljuk a ká­ros szenvedélyek kialakulását, mint az al-konholizmust,' niko­­tinizmust, kábítószerek, gyógy­szerek túlzott kasználatát, a korai és túlméretezett szexuá- Htás kialakulását, az éjszakai mulatozásokat, a rendszertelen étkezést, stb. A fiatalok szóra­kozásánál jó, ha jelen van egy­­egy szülő, vagy komoly nevelő, aki a fiatalság, szórakozásainál az egészséges fék szerepét töl­ti be. E téren sokkal jobb ered­ményeket érhetünk el> saját jó példánkkal, racionális életmó­dunkkal, mint a tilalmak egész seregével, amelyek a fiatalok­ban csak negatív reaksóólkat szülhetnek, amelyek minden jó nevelési szándékunkat tönkre­teszik. Itt emlitem meg, hogy a legújabb tudományos nézetek szerint is bebizonyították, hogy a korai éretlen korban elkez­dett szexuális élet sokkal több kárt tesz, mint a teljes abszti­nencia és ezért a legésszerűbb a szexuális élet megkezdése a házasáigon belül azzal a part­nerrel, akit élettársul választot­tunk és akivel nemcsak testi­leg,, szomatikusán, hanem lel­kileg is teljesen összhangban vagyunk. 7. A felnőttkorban, de már az Iskoláskorban is nagyon fontos tényezője az egészséges Ihaimó­­niának úgy a személyi, családi, mint a társadalmi életben, az iskolában, vagy a munkahelyen elért sikerek sorozata és ezért végezzük tanulásunkat, mun­kánkat mindig lelkiismeretesen, odaadással, teljes tudásunk sze­rint, mivel ez is hozzájárul az élet meghosszabbitásánoz. 8. A nyugdijaskorban is igye­keznie kell minden embernek, hogy megbecsült és teljesérté­­kü tagja maradjon a társada­lomnak. Ezért lehetőleg végez­ze tovább megszokott munká­ját, ha másképpen nem lega­lább rövidített munkaidőben, foglalkozzék a kert ház szépí­tésével, kapcsolódjék be a tár­sadalmi szervezetek életébe és szentelje idejét esetleges hob-by-Winnipeg, Man. 1975. október 3. jának, mint például a barkácso­lás, bélyeggyüjtés, móhészke­­dés,- horgászat, vadászat, iroda­lom, zene, stb. Érdekes jelenség az, ’hogy a Szovjetunió Kauká­zusi államaiban, Örményor­szágban, Grúziában nincsen hi­vatalosan megszabva a nyugdíj­korhatár és ez is bizonyára hoz­zájárul ahhoz,, hogy ott az idős emberekben nem alakul, ki a kö­zelgő nyugdíjaztatás előtti szo­rongás, a mellőzöttségtől való félelem. Ez azt hiszem, hogy követésre való példa lenne mi­­náliunk épp úgy, mint más or­szágikban. 9. Az idős embernek sohasem szabad önmagába zárkóznia és csupán a maga apró személyi problémáival foglalkoznia. Ez előbb utóbb veszélyes elgetelő­­déshez vezet. Az idősnek is lát­nia kell a körülötte zajló életet és, részt kell vennie e zajlásban, mivel máskülönben megtorpan, nem mozdul, merevvé válik és e lelki megtorpanás pszichikai téren majdnem egyenrangú a halállal. Az természetes, hogy az idős ember szívesen emlege­ti a fiatalságát és rendszerint csak annak a szépségeire em­lékezik. Ez természetes és ezért nem kell szégyenkeznie senki-7 — -Komolyán mondod?-—- Komolyan! — Te! Merre kő itt átmenni? Hü, az árgyélusát neki már a járást is elfelejtettem itt. De sók mindent elfelejt az ember három év alatt. — Erre közelebb,, — mondja Mari nevetve és az utca felé mutat, — de arra, a kertfelé, hamarabb. És már futott is elé­be. nek sem, de látnia kell ugyan­akkor a jelenkori haladást is és, ha nyitott szemmel, füllel és szívvel jár-kel, akkor tize - nyára jobban megérti a moder­net is, a fiatalokat is és meglát­ja a ma szépségeit is! 10. Nem szábad azonban sem­mit sem túlzásba vinni! Az idős embernek reálisan kell megítél­nie szellemi és fizikai képessé - geit és nem kell elfelejtenie, hogy az emberi organizmus tel­jesítőképessége és telheriirá- a véges. Ne hajszoljuk tehát túl magunkat sem a munkában, sem a szórakozásokban, sem a társadalmi szervezetek életében és e téren is válasszuk a régen bevállt “Via aurea médiát”, i z arany középutat, ami a legjfőbb biztosítéka életünk örömmel i való telítettségének és meg­hosszabbításának! Végezetül csak annyit, hogy j a modern gerinto-lógia sem fe­dezte fel az örökkévalóság cso­daszerét és valójában nincsen életelixir. Nem tesz hatalmas csodát e téren sem a méhpern­­pő, sein a Gerovital, vagy Ge­­rot, sem a kínaiak csodanövé ­nye a Zseny-iSeny, de igenis meghosszabbíthatjuk az átlagos emberi korhatárt, ha racioná­lisan osztjuk be azt a Vis vitá­list, életerőt, amelyet mind­­annyiunk kapott a -születés, pil­lanatában-! * I * * * 5 KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések . . ............ $ 2.03 Ágoston Ede; Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ..........................v $ 3.50 Baráth Tibor:" A külföldi magyarság ideológiája $10.00 berczy József: turópa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgoczy János: A Sumir kérdés .................. $ 8.20 rundéi Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ....................$ 3 70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ................... ............ $ 5.00 Lajossy Sándor; Lidiké (regény) ...............'... $ 2 00 Hol van a nyár? ...................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ..................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) .............................. $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) .............. ...................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady.............., - $10.00 Pauia Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50, Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság történet*? . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) . . . . $ 4.00 Somogyi: Sznmirok és magyarok............ ... $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2 00 Szirmai E.: Medical, Nuclgar and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 •’ ” Ö ’’ $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás, és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’M kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 286 levág ni a lábamról. Mari átnézett a kerítésen. , Hát látja, hogy a Laci jobb Iá- l ba, úgy térig, gipszbe van húr- j kolva. — Mi történt a láboddali? i — A bokámba lőtt a muszka. De már nem fáj. Azt menták az ispitálba, hogyha haza érek hát levághatom róla. Hüj, de viszket! Nem tudod, hogy hol tartja anyám a kulcsot? — Nem! — A’ már baj!! — Nem baj a’! Gyére át én segítek néked levágni! — De éhes is vagyok! — A’ se baj. Lesz itt mit en­ni is ne búsulj! Laci elkezd tépelődni, haboz­­: ni. — De mit szól majd Miklós, j j ha megtud ja? I — Miklós már nem bánja! | — Nem? — Nem! i — Hogy-hogy? i — Úgy, hogy meghótt a csa- i . tában. — Ne miondd?L I — De igen!-» Isten nyugtassa meg! t Mari lesütötte fejét, mintha ! J imádkozott volna, j — Hát apád él még:? — Él! De már nem bir felkel- j ni az ágybúi. ; — A’ miá baj! | — A’! i — Osztán nem bánod, ha át­megyek? — Nem én még ha itt ma-i radsz se, — felelte Mari tiéfá­­! san. „ anyám hun vannak, nem tu- i dód? — Hogy hun van a felesé­ged!, csak ü tudja, a jó Is­ten, Laci elképedett. — Mit beszélsz, Mari! Csak nem Ihótt meg ü is? » — Jobb lett vóna, ha meg­író tt vóna! A férfi vérszegény arca elvö­rösödött. v — Mit csinált? Mond hamar? — Mari habozott. — Megszökött egy muszká­val'! — mondotta Mari elszán- • tan. j — Megszökött egy muszká- j val? — Igen! Laci fájdalmában a sjö/vény- 1 nek esett. Majd összeszedte e- | re jót és megszólalt: — A hűtlen! Hogy ott sülyed- j jen el, ahol van! — mondotta ; Laci isszonyu haragra lobban- ! va. j — Biztos, hogy megszökött? j j — Biztos! Én olvastam el anyádnak a cédulát, amelyet a küszöbön hagyott. , — A piszok! ; Mari megsajnálta a csalódott | | férfit. ■ | — Hát anyám hiunn van, nem j j tudod? — kérdi szerényen, mi- i j után visszanyerte önuralmát. — Károlyba ment az ügyvéd­hez. — Jól tette! Áldja meg az Isten! Nem tudod, 'hogy hol tartja a kulcsot? Fáradt va­gyok, éhes vagyok, meg osztán . ezt a vacakot is szeretném már |-A ’! - hagyja rá a kis pu-. í fék, . | c Laci igyönyörkködive nézeget- \ te őket. | < — Hát az én Lacikámat is- t meritek? A leányok elgondolkoznak. — Melyik Lacikát? Aki itt Ja-! 1 kott? — Igen! A Nádassy Lacikát, ^ az én Lacikámat. — Ismertük! Együtt szók- 1 tunk játszani, — .mondja az idősebbik. Laci kissé megütközött. . — iMi az? Hát már nem ját- ’ szőttük együtt? 1 — Nem! — mondják a gyer­mekek egyszerre. — Osztán miért? — Mert Laci meghótt. , —. Meghótt? — Meg! Laci a kerítésnek dőlt. Man­kói a földre hullottak és ő ősz- j szeesett. Úgy érezte magát, , mintha szivét csavarták volna ! ki helyéből. Kinos szenvedés, j fájdalom kezdte gyötörni. A '. gyermekek megijedtek és feefu- j tottak az anyjukhoz. — Anyám! - mondja izga- • tottan a kis Marika, — az Esz- ■: tér néni udvarán egy kiódis van. I Ott sir a kerítésnél. Olyan fur- j 1 csa ember. Az egyik lábán ba- j i kanics a másikon egy hosszú­­számi fehér csizma van. Oszt ' hosszú botokon jár. Gyöjjön nézze meg! — Csak nem? — mondotta Mari csodálkozva, mintha sem- 1 mit se tudott volna a dologról. Pedig mindent tudott és látott. — Gyüjjön vegyük fel, mert még meghal, — mondja a na­gyobbik. Mari elkezdett gondolkozni. Meredten, tűnődve nézett maga elé és érezte:, hogy szive gyor­sabban kezd lükteni. — Gyünn, na! — szólal meg \ a kisebbik is, amint megfogja | az anyja kezét és elkezdi húzni 1 kifelé. Kiment az udvarra. — Hol van? Hadd lássam? ; — kérdi a gyermekektől jó han- j goisan. — itt ni, a ház vigibe! — mondják a gyerekek. Mari átnézett a kerítésen, j Laci már a földön ült. Férfi ’ ! módra, halkan kesergett, zoko- j gött magába. Észrevette, hogy valaki közeleg és abbahagyta a a kesergést. 'Felnézett. — Mari! — ikráit fel, amint meglátja a nőt. — Laci! — felelt rá az asz­­szony, mélyen elpirulva. Lassan talpr a állott. Mankóit j a hóna alá csapta és jól szemé- j be nézett Marinak, a régi szere- I tőjének. — Igaz, hogy meghalt a fiam? — kérdi tőle remegő han­gon. — Igaz! — Mikor hótt mejg? — Két hete vót, pénteken, hogy eltemették. Nagy könnycseppek gurultak végig a Laci borostás arcán. — Azitán mibe hótt meg? — Torokgyíkban. Laci letörülte sovány arcáról a nagy kövér könnycseppeket. • — Hát a felesigem .meg) az ' — Ide vele! Végig futatta szemeit a pa­páron. Aztán elfordult és kárör­vendve nevetett magában: — Mi van benne ? Olvasd el már, na! Mári elolvasta a cédulát. A vállán keresztül az öreg asz­­szora nézett. — Mi van benne? Az hogy a drága szép mennye megszökött az iccaka; .ho,gy ütet töbhet seb se fogják látni a faluban. Az öregasszonynak félre bigy gyent a szája: — Hol van az megáivá, te? j Mutasd! — Hol! Itt ni, látja? — Látni, látom, lelkem, de i nem tudom elolvasni. Osztán ki j I vei szökött el? Az nincs odair- i va? ■ „ — Kivel!? Hát avval a miusz- 1 kával, aki a nagycágos urnái | dolgozott, minit kertész. — Avval a hadifogollyal? — Avval. Hát maga nem tud­ta, hogy ők az ősz óta minden iocak ott találkoztak a szekér ' színűén? Az öreg Nádassynét elkezdte , fűteni a harag. i — Nem tudóik! én lelkem sem- ; j mit. iSohse láttam én itt senkit, i : Hogy az én Istenem pusztítsa el még a fajtáját is! — Pedig az egész falu tudja! — Tudja? j | - Persze, hogy tudja! í — Jézusom! Hát hogy tehe­tett ő ilyet? — U(gy, hegy nagyon szeret­hette a fiát, meg magát! — mondotta büszkén, félvállról | Mari. | Az öregasszony elkezdett saj- j náJkozni, sopánkodnni. Azitán kitört: ' j — Mi lesz most én velem ? Mi \ | lesz most én velem? Másnap egy rozoga szekér ál- I lőtt meg a Nádiassyné portája . ; előtt. Magas, sovány férfiú, ko- ! I patt katona ruhában, mankók- ; ! ra támaszkodva szállott le róla. l feltűnően csodálkozott azon, S hogy jövetelét senki se vette j 1 észre; hogy senki se jött elébe a kapuba, hogy az udvaron se kutya, se macska, se gyertek se , asszony nem fogadta. MegáHott | ' az ajtó előtt és ikicsiny batyu­­! ját a tornácra dobta. Aztán rá­­: támaszkodott egyik mankójára, a másokkal pedig megkqpog­­| tatta az ajtót. I A sövény mások oldalán a : Kondor Mari árva gyermeked j , játszottak. A kopogtatásra fel- | figyeltek és át kukucskáltak. j Majd felmásztak a kerítésre és \ ! úgy 'bámulták az idegenet. Laci megint niegjkopoig.tatta az ajtót. — Nincs otthun senki! — ki­­: altja feléje a hat éves kis Ma­­j rika.. A férfi .megfordult és a keri­­; téslhez sántikált. A gyermekek kiissé megszeppentek. — Hát ti kik vagytok? — — Én, Kondor Marika vagyok • — mondja remegve a nagyob­j bik leányka. j — Marika? Ó, igen, a Mari- I ka! , | — És te? - kéidi a kisebbik­■ ; tői. — Én, Zsuzsika vagyok. — Kondor Zsuzsika? "K0ND0R0SI j CSÁROAMÍLLÍIT..." IRTA: KOVÁCH DEZSŐ Tőszomszédok voltak. Hol békében, hol haragban élitek egymással, mint szomszédok j szoktak. Gyermekkorukban e-' gyütt játszottak az udvaron a j csűrben, a kertiben; később e- j gyütt jártak iskolába, templom- j ba, sőt még a táncmulatságok- j ra is mindig együtt .mentek és j jöttek haza. Mondogatták is a j szülök: — Ezeket csak ásó és kapa I fogja elválasztani egymástól. j De ember tervez, Isten végez. | Dankó Marinak egy alvég! le-' gény lett a férje; Nádassy Laci- j nak meg egy alvég! leány a fe- . leslége. A fiatalok, látszólag, nem na- j gyón haragudtak egymásra. Az öregek inkább. S amikor vala­ki megemlítette előttük, hogy, ilyen kár, meg olyan kár, hogy nem lettek egymásé, a fiatalok csak annyit mondtak rá: . i — Így volt rendelve. Aztán jött az orkán, a nagy vér zivatar és mindent megtépá- ! zott. felforgatott, elsepert ami csak útjába került. Lacit az orosz frontra vitték, Lengyel­­ói szágiba; a Mari férje meg, O- i laszországba. Baj, harag, gyű­lölet mindig volt a két család között, de a háború folyamján még gyakrabban előfordultak. Mariinak egy reggel sürgöny , érkezett a hadügyminisztérium- j tói, melyben jelenítették: — Sajnálattal értesítjük, hogy Kondor Miklós közlegény a piscorai ütközetben elesett. Mari magához szorította két j kis árváját és, sírásra fakadt, j Zokogása áthallatszott, a vé- ! kony sövény kerítésen, a Ná- i dassyné portájára is,. — Úgy kő neked, büszke ; menyöcske! Nyalka 1© 2 ínyre vágytál. Az én Laci fiam nem ■ vót jó, mer ü nem verte ki a leginyeket a -korcsmából, meg a ibálihul, — mondogatta hal­kan, suttogva az öineg Nádassy- < né. Később megfordult a kocka. Ekkor Nádassyékat érte. a vi­har,s a négy és fél éves, kis Lacit leesavarta a család fájáról. Most .meg Kondor Miklósmé; ne­­vetgetett magában és mondo­gatta gúnyosan; — Ha meghótt, meghótt! Mit bánom én! Az övé vót, nem az enyim! Lehet, ippegg olyan a­­lamuszi üeiginy lett vóna belüle, mint az apja vót. így ment ez a két szomszéd' között sokáig. De később me­gint fordult a kocka. Egy reggel az öreg Nádassy­­né átbántorkodott a Mariihoz. Remegő kezében egy papír da­rabot szorongotott. — Mari, lelkem, — mondotta hízelgő hangon, - olvasd el ne­kem, hogy mi van erre a papír­ra Írva! A küszöbön találtam, a pitvarban. Mari durván nézett végig a vézna kis asszonyom. Majd da­cos, szivetsiérto hangon rákiál­tott : így volt rendelve (Folytatás a 2. oldalról) kontójára iszunk. Nem paran­csol itt nekünk más, csak a vár­megye! De aira se igen hede­­ritünk. Aki pihenni akar, az ne az útszéli csárdában vettesse meg ágyát! ' — Nagy hangon beszélsz, ö­­csém, hát nagyobbal felelek rá. Most már azt mondom, pusztul­jatok innen azonnal! Hat go­lyóm van nekem. Mind a hat lövésre vár. Éppen ©gy-©gy jut mindnyájatoknak, ha nem kot­­ródtak el azonnal! Lövésre emelve fegyverét, szemei vésztjóslóan villogtak. A fiatal banditák arcát pír fu­totta el. Újra a fegyvereik után pislogtak, amelyek itt álltak a söntés melletti sarokban, hát hosszabb volt most az a hat lé­pés nekik. Mig őki odaérnek, ép­pen eléig,, hogy egy-egy golyó repüljön a fejükbe. Eigy mégis meg kísérelte. El is bukott az ... Aztán mé;g öt lövést hallottak... Mind az löt lövés ott durrant el a söntés melletti sarokban. Ót karabély bukott le a padlóra lelőtt kakassal. Nem lehetett volna mái' azokkal durrantani, az a megmaradt e;gy meg mit ér kát embernek? —- Most pedig lóduljatok in­nen, fickók! — ordító!t rá a ve­zér a meglepett banditákra. Azok megszégyenülve, fegy­ver nélkül (kullogtak ki az aj­tón. Odakint elnyelte őket az éjszaka. Éjfél után a Ráday zsanér­jai poroszkáltak“ a csárda felé, csendben, lapulva, mint a h.úz mikor zsákmánya után oson. Nem is sejtették, kivel találkoz­nak. Úgy tudták, hogy a be­­tyárkirmly a szegedi tanyák kö­zött rasztol. Ott is kei este azt tiz zsandár. Az a két zsandár a kondloro­­si csárdához csak szétnézni ment, kis betyárokat ficgni Ry­­daynak. De azokat elkergette már akkora onnan a “vezér!” Most tehát csak őt foghatják el, ha tudják .. . Nem is olyan ne­héz azúnost. Éppen meigszomijazott a járás kelésben, hát betekintett a sön­­tés'be egy ital borra. A két zsandár álékor ért az ivó ajtajához, mikor a szintén pihenőt tartó vezér embere kilé­pett az istállóból a lovak mel­lől. A zsandárok hát neki for­dultak . .. Puska durrant, puska felelt rá kétszer is egymásután ... De a sötétben nem esett kár enr- i bei életben se itt, se ott .. . 1 Csak a túri uraságnénak és leányának a sikolya vegyült be­le a puskaropcigjásba . . . Futva jöttek ki az ivó melletti szobá ­ból. Az ivóból meg a megriadt vezér. De mielőtt a zsandár­­íegyverek úji a töltést kaptak volna, odaugrott elébük a bo­zontos vezér vállraveteit fegy­verrel: — Zsandár- urak, — kiáltott rájuk harsány hangon — azért | kergettem innen el az este hat I betyárt, hogy tudjon pihenni a méltóságos asszony. S a zsan­dár urak gyilkos pusk iiüzzel verik fel őket álmaikból! Ha 'be­tyár kell a zsandár ur aknak, itt vagyok én, fogjanak el, íölérek én másik hattal is ... Rózsa ! Sándor vágyó k! A két zsandár megtorpant egy pillanatra, de aztán fegy­verhez kaptak. De akkor már ! elébük állt a szép túri méltó - ! ságos asszony. | — Nem igaz, zsandár urak! I Becsületes ember ő. ő űzte k | innen a hat betyárt, hogy pi - henni tudjunk. A pénzünket is ő ! adta vissza. Meg is védett, id r [ is kísért bennünket. Nem ilyen j az a Ró'zsa Sándor! .. . ! A két zsandár vállra vetett ; fegyverét s kiballagott a csárd i i udvaráról. Elmentek máshová ■ — betyárt fogni ... A betyárkiíály meg alázat -■ san emelte nieigi kalapját a gróf -• né előtt s tekintete megszégye­nülve esett le az udvar fakó a­- varjára. Megfordult anélkül. ■ hogy még egyszer szemébe n - i zett volna a szép özvegynek. Lehanyatlott fejjel kibrllagcu- j az udvarról. Odakint elnyelt , , a piros hasadó hajnal párás kö­- . re ... Bujt, mint az űzött vad. . . • I Újra meg szegy enitette az a :- asszony! .. . Mán másodszor né -- zi őt — .becsületes embernek . . . • Pedig, aki egyszer betyárrá tett i a szivével: nem teszi azt már becsületes emberré a — szavá­- val ... ‘ Ez történt 1850-ben. Igazságát megpecsételi az a ' i vallomás, amelyet személyesen ’ j adott le a túri ur aság né Ráday > [ zöldasztalánál 1870-ben, mikor -|a Ráday-biróság összeült ité! kezni a nagyhírű betyár fölött a 5 szegedi vár boltíves nagyterme­- ben ... Többet nyomott ez az asz­- ! Szony valló más száz másiknál, i i De azért a betyár sorsát nem- álithatta meg . . .- I Kimúlt az mint, a betyár- . . .- ( Csak a csárda maradt meg és a nóta: t i I Kondoros! csárda mellett, Guiya, ménes ott delelget Gulya, ménes ott delelget 3 Versenyt isznak a csárdában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom