Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-03 / 31. szám

6 Winnipeg, Man 1975. október 3. ORVOSI TANÁCSADÓ A hosszantartó fiatalság v tízparancsolata" u Az emberiség; mái a történe­lem előtti időben félt az, örege­déstől, a velejáró beteg,ségek­­l j1 és természetesen az é.iet fi­­nléját, 'befejezését jelentő ha­lmiból, exitustól, Amióta ember U a földöm, mindig vágyott ar- j i a, hölgy élete szebb, egészsé- 1 -esebb és minél hosszabb, le­hetőleg örök legyen. Igaz, hogy u természet rendije megköveteli, .ogy aminek eleje van, annak .ege is legyen és természetes-1 . ck keli elfogadni azt a tényt, ..ogy aki született, az meg is . ml valamikor. Nem természe­tes azonban a korai halál, a­­..leiyet a betegségek, balesetek , uoznak és amelyek “idő előtt”,1 szervezet természetes erőinek Kifogása előtt következnek be. ; .dár a légi tudósok, orvosok és ..iás. természettudománnyal fog .alkozó emberek keresték azt . csodaszert, életeüxirt, amely ..ieg|hosszaöbitaná és ha lelhet hallhatatlanná tenné az embert, .íz “élet vize”, amely örök éle­­, et biztosit, vagy képes feltá­masztani a holtakat is, csupán a mesék világában éled fel, de a modern orvostudomány tud 'agy egész sereg olyan módozat­iül, amely hozzájárulhat az élet ..íeghosszábbitásához, szebbé s egészségesebbé tételéhez. A leg­újabb évtizedekben e problema­i.aával egy egészen új orvostu­­uományi ágazat foglalkozik, az úgynevezett gerontológia, a­­i.mly világszerte, de főképpen a i ajlett országokban nagy sike­­. eket könyvelhet el magának, i. modern orvostudományi-ága­­nat nemcsak az öregedés okait i.etegségeit kutatja, hanem el­­„ osoroan azt akarja elérni, hogy i.z öregedés tünetei, az éiekne- L'zesedés,, magas vérnyomás, a .. .ervezet egyes szerveinek víz­hiánya, törékenységüknek ez . tál történő megnövekedése, aI sejtek gyors elhalása és pótlá­suknak lassulása, elkerülhető, \ ,.gy lényegesen lelassítható le­gyen. A gerontológusuk világszerte ..ejárták azokat a magashegy­ségben helyeket, akár az An­dokban, akár Ázsia magashegy­­t égéiben, akár a Sziovjetúnióbeli Kaukázusban, ahol köztudomá­sú, hogy a lakosság nagy há­nyada igen magas kort ér el és e helyeken nem ritkák a száz éven jóval felüli emberek, akik tiljesértékü, munkabíró tagjai az ottani közösségeknek. E ku­tatások bebizonyították, hogy a magas életkor elérésében nagy szerepe van az öröklött hajlamnak, de nagy szerep jut a klimatikus magashegységbeli viszonyoknak, ahol tisztább és ritkább a levegő, amely mélyebb és gyorsabb légzésié ösztönzi az ottlakókaí, de nagyon nagy szerep jut az ottani lakosság életmódjának is, akik áltálában a földművelésben, vagy az állat­­tenyésztésben dolgoznak, nyu­godt, idegfeszültség nélküli é­­letet élnek, megbecsült és el­ismert tagjai a közösségnek, a­­melyben élik mindennapi életü­ket és táplálkozásuk rendsze­rint igen egyszerű növényi és állati eredetű, de kalóriasze­gény és a nagy testi meigtei bé­lés mellett sem lépi túl a napi 2500 kalóriát, ami meggátollja a kövérséget, eiihizást. E terü­letek emberei közelebb állnak a természethez, eleget alsza­nak, nem ismerik sokszor a technika “áldásait”, mint a munkagépek, gépkocsik, televí­ziók és a rádió, ámi mind hoz­zájárul egyaránt a lég és viz­­’ szennyeződéslhez és az élet ide­gessé tételéhez is. Sajnos a világ nagy részéiben, igy minálunk sincsenek meg az ideális klimatikus viszonyok a , hosszú élet biztosítására és ma­ga a fejlett ipari társadalom, a ! városiasodás sem teszi lehető­­j vé, hogy ideális külső tényezők i környezetében éljük le minden,­­| napi életünket, de mindennek | elleniére meg van a mi modern és egyre túltechnizáltabb, szeny I nyeződő világunkban is a lahe­­' tőségünk az élet hosszabbá és egészségesebbé tételére. Azt a \ célt szolgálják az utóbbi időben i világszerte egyre . szaporodó 1 nemzetközi konferenciák, ame­lyek azt tűzték ki célul, hogy megóvjuk a levegőt, a talajt és a természetes vizeket az ipari j szennyeződéstől és ezt a célt | szolgálják az atomkisérletek beszüntetéséi e igyekvő tanács­kozások is, amelyek a levegő­­] életveszélyes sugárszennyező­­diésétől akarják megvédeni az I egész emberiséget. Nem elég azonban az államok delegáció i­­! nak közös erőfeszítése az élet­­körülmények megjavítására, ha nem mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy mi is hozzájáruljunk e racionális igye kezethez a magunk mód ián. É- j létünkét bizonyára szebbé és ' egyúttal jelentősen hosszabbá is fogjuk tenni, ha betartjuk a | racionális és egészséges élet i “Tízparancsolatát”, amelyet | Csárszky Konstantin orvosp o­­fesiszor élettapasztalatai alap- I ján igyekeztem röviden, dióhéj­ban összeállítani a kedves olva­sók okulására és javára. 1. A hosszú élet valamely csa­ládokban gyakoribb, mint má­sokban és ebből kiviláglik az öröklés, a genetikai tényezők szerepe, - amelyek a génekkel kerülnek át generációról gene­rációra. E téren annyit tehet­nénk az élet meghosszabbításá­ra gyermekeink relációjában, hogy olyan partnerrel: kiöltünk házasságot, ahol az elődök mind hosszú életűek voltak. 2. (A hosszabb élethez jelen­tősen hozzájárul a boldog és harmonikus gyermekkor, amely ben a régi tradíciók szerint a gyerek a legzsengébb korától rájön arra, hogy érdemes élni és az életben több mosolynak, mint sirásnak van helye. E csa­ládi harmóniának az álapja a szülők közötti megértés és iga­zi őszinte szeretet, amely szinte ragályosan ragad rá a gyerek- | re. Természetesen sokkal hol- j dogabb a gyermekkor, (ha egy- ! szerre több testvér nő fel egy- i más mellett, akik egymásban is ! játszótársat, barátot és későb- i ben igaz támaszt találnak. < Ideális lenne ezért a három­­gyermekes család, axíielyben a vállás nemlétező fogalom. 3. A bosszú élet egyik leg­fontosabb előfeltétele, hogy ne gátoljuk sohasem a test termé­szetes mozgásigényét, sem a gyermekkorban, sem későbben és lehetőleg ne legyünk a mo­torok rabjai soha. Lehetőleg járjunk mimnél többet gyalog, kerékpáron, tartózkodjunk mi­nél többet a friss levegőn a parkokban, erdőkiben, vízparto­kon és hegyekben és szentel­jünk megkülönböztetett figyel­met a sportolásnak, vagy a ki­­kapcsolódást jelentő fizikai munkának a kertben, a háztá­jiban, méhészetben. Nagyon e­­.egészségesek a vizisportok, kü­lönösen az úszás,, már a legko­rábbi gyermekkortól, a csóna­kázás, a turisztika, „sízés, kor­csolyázás és a hegymászás. 4. Nagyon fontos tényező e téren a rendszeres életritmus, az úgynevezett egészséges di­namikus sztereotip kialakítása. Táplálkozzunk nyugodtan. lehe | tő leg ötször naponta és mindig abban a megszokott időpont­ban, sohase tömjük meg telje­sen szétpukadásig hasunkat, járjunk korán aludni é& ken­jünk fel korán. A megszokott napi munka után pihenjünk szép zene mellett, vagy szundít­sunk egy félórácskát. Énekcl­(Folytatás a 7. oldalon) Á románok már a magyar történelmet is kisajátítják maguknak Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. (Folytatás az első oldalról) 1974. okt. 6.-án Aradon a Ká­dár-rendszer hivatalos küldött­ségének irésztfételével pedig a 13 aradi vértanút .“közös ro­mán-magyar nemzeti hőssé” kiáltották ki akkor, mikor köz­tudott, hogy 1848-ban Aiviram Jancu vezetésével az oláhok borzalmas kegyetlenséggel az egész Kárpátmédence szabadsá­gáért harcoló magyarok százait irtották ki és számos várt st, községet égettek fel. (2.) Rá tiz napra, okt. 16.-án, or­szágos ünnepségek keretében Kolozsvár nevét Cluj-Napocá-ra változtatták abból az alkalom­ból, hogy Hadrianus császár Kr.u. 124-ben a bronzkori szu­­mir-magyar nyelvű és kultúrájú — nem román, nem oláh még csak ne mis dák — ősnép nap­kultuszának központját. NAPO­­CAT, Claudipiolis néven colonia rangra emelte. Hogy tévedés na legyen, szószerint idézem az er­re Vonatkozó törvényerejű ren­deletet: “Napoca település rnunici­­piúim és a Dácia Porolissensis fővárosa rangra emelésének 1850. évfordulója alkalmából, ennek az ősi településnek — a román nép e tájakon való régisége és kontinuitása tanú­ságának — az elnevezését meg,­­Örökitendő, a Romániai Szocia­lista Köztársaság Államtanácsa elrendeli: EGYETLEN SZA­KASZ. — A jelen törvényerejű rendeletén feltüntetett időpont­tól kezdve Kolozsvár munici­­pium elnevezését kiegészítik az ősi Napoca elnevezéssel, Ko­lozsvár municipium neve tehát Kolozsvár-Napoca imunicipium lesz. — NICOLAE CEAUSES­­CU, Románia Szocialista Köz^ társaság elnöke. — Kolozsvár- Napoca, 1974. október 16.” (A kiemelést én eszkäzöltem.) (3.) Itt azonban a románok túl­buzgóságukban egy kicsit túl­lőttek a célon, mert, ha “ősi” múltjukat a “dákoromán” el­méletre építik, akkor Kolozsvár római elődjének 1950 évvel ez­előtt történt colonia rangra e­­melését nem a bronzkori Nape­­ca, hanem a római kori öau­­diopolis név felelevenítésével kellett VOlna megöilökiteniök. ! De hát 1-2 ezer év ide. vagy oda i nem számit nekik, mikor az ön­­| telt. egyoldalúan “müveit” Nyu- 1 gat minden tudományos ellen­­j vetés ellenére hajlandó volt el­­fogadni a “dákoromán” elméle- I let, mért ne fogadná el ezt a botor hamisítást is?! 1 Ez év májusában pedig orszá­gos ünnepségek keretében ül­ték meg Gyulafehérvár fennál­lásának 2000. évfordulóját és azt, hogy 375 évvel ezelőtt Mi­­hai Viteazul, (Vitéz Mihály), mint Havasföld, Moldva és Er­dély fejedelme vonult be Gyula­­fehérvárra. Ezzel kapcsolatban a Maros­­vásárhelyen Sütő András szer­kesztéséiben megjelenő UJ ÉLET ezévi 10. számaiban Kolozsi Tamás “Múlt és jelen szimbólu­ma’’ c. közleményében többek között ezeket irta: "Kettős évfordulót ünnepel Gyulafehérvár ezekben a na­pokban. A . .. népek vonulásá­nak keresztútján alapított Vá- I ros -— a hajdani Apoulon — fennállásának kétezredik szüle- j tésniapját üli, s ugyanakkor az ei/telt kétezer év egyik nagy je­lentőségű, mondhatnék sors­döntő eseményének évforduló­ját isi: 375 évvel ezelőtt ide, Er­dély fővárosába vonult be Mi­­hai Viteazul, mint Havasföld, Moldva és Erdély fejedelme... Életrajza azzal a várral kezdő­dik, amelyről elsőként 'Claudius Ptolemaeos alexandriai föld­rajztudós tesz említést. Ránk maradt írásaiból kiderült, hogy itt, Transsylvania középső vi­dékén, több megerősített dák vár létezett, s ezek közül az e­­gyik Apoiulon ... A dák Apou­lon és a római hódítás korabeli Apulum között az ardbeológo­­suk közvetlen kassaiatokra u­­taló leletekre bukkantak, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a ró­mai város minden valószínűség szerint a dák településtől nyer­te a nevét is ... Apulum gyor­san virágzásnak indult . . . úgy, hogy Marcus Aurelius császár (161-180) idején már munici­­piuimi rangot, kapott, s a neve Municipium Aureliuim Apulense volt . . . lakói bennszülöttként emlegették magukat, s amikor a rómaiak kiürítették Dáciát... a romanizálódott őslakossággal együtt a telepesek közül .na­gyon sokan itt maradtak. Az ál­taluk lakott és továbbfejlesztett városból alakult ki később, a következő évszázadok sarán, a történelembe nagy szerepet ját­szó, középkori Gyulafehérvár.” “A három román fejedelem­ség, Havasalföld, Moldva és Er­dély első egyesitője, Mihai Vi­teazul, ezelőtt 'háromszázáé; - venöt évvel vonult be győzel­mes seregei élén Gyulafehér­várra, s ezzel új korszakot nyi­tott a román nép történetében... A román történelem legendás alakja, a törökverő Hunyadi János méltó utóda, Milhai Vitea­­aul, az 1600 körüli esztendők­ben nemcsak a román tájak, hanem egész Európa egyik leg­sokoldalúbb egyénisége Tolt.. (A kiemeléseket én eszközöl­tem.) A Kolozsvárott megjelenő UTUNK máj. 23.-i számában St. Stefanescu, román Író, “Mihai Viteazuí emléke” c. cikkében sokkal szerényebben pedig eze­ket irta: “'Néhány hónap leforgása a­­latt Mi'hai Ihatalmába kerül mind & három román ország, úgyhogy Havasalföld, Erdély 'és egész Moldlva vajdájának, ural­kodójának nevezheti magát ... Az árulás felett aratott győze­lem után nem sok idővel, az 1601. július 24 — augusztus 3-i gorosztól csata után néhány nappal, 1601. augusztus 9- 19.-én, egy vasárnap hajnalán, Basta császári tábornok paran­csára vallon zsoldosok ölik meg Aranyosgyérés mellett... A hős­­teste Brélyben maradt, amely általa vált az egész román po­litikai élet központjává; fejét azonban egyik bizalmasa magá­val viszi, hogy eltemesse a Beá­iul kolostorban ... A Buzesti család . . . emléktáblát tétetett sírjára, ezzel a felirattal: Itt nyugszik a becsületben elhunyt kereszténynek, Mihai Nagyfeje­delemnek, Havasalföld, Erdély és 'Moldva uralkodójának fe­je . . .’ ” (A kiemelést én eszkö­zöltem.) >Bzt a tömény és hozzá ma­gyar nyelven megjelent törté­­neleniihamisitást nem lehet, nem szabad szó nélkül hagyni. Magam is tanulmányoztam Cl. Ptolemaeos (ivr.e. 2. szd.j térképét, de nem emlékszem, hogy találkoztam volna Aipou­­lon nevű helységgel. Ue ott van a térképen Napioca (daudiopo­­lis, Kolozsvár), Sarmizegetusa t'Uipia Trajana, Várhely), Zrí­­ridava (Pécska), Arcidava, Ger­­mizara. (4.) Az első pillantás­ra meg lehet állapítani, hogy Napoca, Sarmizegetusa és - - ha egyáltalán létezett — Apou­­lon se nem thrák, se nem dák, még kevésbé oláh név. (5.) Hogy a római Apulum a 'bizony­talan Apiculon helyén épült vol­na ési tőle kapta volna nevét, ar­ra a román régészek ■ állításán kívül semmi tárgyi bizonyíték nines' Különben Apulum a Bu­­rián-féle Latin-Magyar Szótár szerint “apuiiai”-t (apulus, -a, -m) jelent, .minden valószínűség szerint Apulia, egykori római tartomány neve után. Az vi­szont történelmi tény, hogy az 'erdőelvi gyulák a római Apu­lum helyén építették fel szék­városukat, amit róluk Gyulafe­hérvárnak neveznek a mai na­pig. (€.) 'Gyulafehérvár román neve: AiCa Juha nem más, mint a magyar név szószerinti fordí­tása. uti'Ogy aztán honnan vet­ték a kerek 2U0l>es évszámot, azt talán maguk a román tör­­tenelemhamisitók sem tudjai, megmondani, mert, ha Ptole­maeos feljegyzéseit veszem ala­pul, akkor kb. 215, ha a római Apulum alapítását veszem ala­pul, akkőr kb. 1865 év jön ki. Be a mi szempontúkból pilla­natnyilag ennél sokkal fonto­sabb, hogy ki is volt valójában Mihai Vitezaul, a “'három ro­mán ország” (!?) “fejedelme’. Havasalföldi és a Nagy Lajos (1342-82.) által életrehivott moldvai oláh vajdaság a törö­kök balkáni előretöréséig ma­gyar hübér volt. Mikor a törö­kök szilárdan megvették lábu­kat a Balkánon, a két oláh vaj­daság hol magyar, hol török fennhatóság alatt élt aszerint, j hogy árulásukért hol kaptak j többet. | Az álhatatlan, Habsbungok­­| hoz húzó Bátlhori iZsigmond j (1581-98.) többször megseg.tet- I te a havasalföldi és moldvai oláh vajdákat a török ellen miért is azok örökös uruknál ismerték el. Bátlhori Zsigmond miután kiegyezett Rudolf csá­szárral és királlyal (1576-1'608 ) ! 15964ben támadást indított e ! török ellen. Mihály vajda (1593- | 1601), miután Calugernél szét verte Szinán pasa élcsapatait 1 csatlakozott Bocskai Istvái császáriakból és erdélyiekbő álló főseregéhez, aki Tragovis­­tye és Bukarest elfoglalása u | tán Gyurgyevónál döntő győzel met aratott a törökök fölött éi ezzel felszabadította a két olá! vajdaságot a török alól. Bár a románok a Caluger csatát tartják történelmük “lej dicsőségesebb” h&ditetténel; í Nioolae Balcescu erdélyi roma K \ történész, aki 1848-49-ben a magyarok ellen harcolt, mégis kénytelen volt elismerni, hagy "E győzelmes csatában — már­mint a Calugeri csatában — fö­lötte kitűnt a vitézségéről hír­neves kiváló székely gyalogság, amely pixidarii, azaz dárdások nevet viselte.” (7.) Bátliori Zsigmond 1599. már­ciusiban, miután harmadszor le­mondott, a Habsburgokra gya­nakvó unokatestvérének, Ba­th őri Endre bíborosnak adta át a /hatalmat. Mihály vajda, jól­lehet örök hűséget fogadott az új fejedelemnek, titokban Ru­­| doiiíhoz szegődött és a Báthc­­riakat gyűlölő székelyek segit­­: ségével okt. 28.-án bettört Er­délybe, s a meglepett fejede­lem hirtelenjében összedett se­regét Nagyszeben mellett | Wohellenbergnél szétverte. A csatából menekülő B át no rí Endre bíborost a székelyek Csiks'zentdomokos határában megölték. Ezzel Erdély áta.ene­­tileg Mihály vajda, király kor­mányzó uralma alá került. íRü­! vid uralma alatt alig fizetett i vad csapatai, nem különben a vérszemet kapott erdélyi oláh I jobbágyok és a bosszúra éhes i székelyek büntetlenül dúlták, | pusztították Erdélyt. iMi/há.y I vajda, Bátlnori Zsigmond vissza­­! térését megakadályozandó, j 1600. májusában Székely Mózes í vezetése alatt álló székelyek se­­[ gitségével elfoglalta iMoldvát és | mint a három tartomány ura i vonult be Gyulafehérvárra. | A nagyatörő vajda azonban ezzel nem érte be és arra k,rte Rudolfot, hogy ismerje el őt utódlási joggal a két oláh vaj- i daság és Erdély fejedelmének. Rudolf erre Bástlát küldte Er- i délybe, aki 1600. aug.-ban Mi­­riszlónál szétverte Mihály va^da ! seregét és kiűzte Erdélyből. Mi­­hály vajda azonban Bécsbe sza- 1 ladt és ott sikerült kivívnia, i hogy Havasalföldet megtarthat ja, ha Básta erdélyi uralmát tá­mogatja. Az erdéiyi nemesség megdé­­: gelve az oláhok és a császári • zsoldosok véres dúlását, 16,1. febr.-ban Kolozsvárott ország­­gyűlést tartott és ott újaol megválasztották Báthori Zsig­­mondíot, aki júl.-ban be is. jött, de seregét BásRi a hozzácsat­­lakozó Mihály vajdával aug. 3.-án Goroszlónál szétveite. j Básta, hogy a hitsz. go, nagy- 1 ratoro olá.i vajdától isi megsz,­­badúljon, Mihály vajdát aug. 11.-én Aranyosgyéreseii meg­gyilkoltatta. Ilyen dicstelen vé­get ért a románok legnagyobb j '“nemzeti hőse” azon kezétő.,. akiknek kedvéért többször is nájtbatámadta az őt megsegítő Báthoriakat. Ezzel megkezdő­dött Básta erdélyi rémuralma, aminek 1604-ben Bocskai fd- i kelése vetett véget. Közben, 1602-ben, az erdélyi ■ rendek kérésére Báthori Zsig- J mond negyedszer is bejött Er­­j délybe, de a hűségére vissza- J tért Székely Mózes vezette er- I délyi magyarokból álló ser. gét | Básta júl. 2.-án, Tövisnél telje j sen megsemmiisdtette. Székely 1 Mózesnek néhányad magával sikerült a törökhöz menekül­nie. Székely Mózes a török se­gítségével 1603-ban, Basta tá^ vollétében, rövid időre felsza :a­­ditotta erdéiyt, s - meg is vá­lasztották fejedelemnek, de a Rudolf szolgálatában álló Radu; oláh vajda júl. 17.-én Brassó közelében seregét szétverte. A csatában maga 'Székely Mózes is elesett és teste három napig eltemetetLenül hevert. Ezzel a magyarsággal szembeforduló, fanatikus, állmok Székely Mó­zes is elnyerte méltó jutalmát. Mint érdekességet itt keli megemlíteni, hogy Captain John Smith, az első angol vá­ros, Jamestown és az első an­gol gyarmat, Virginia, megala­pítója, mint kapitány 1602-ben, Székely Mózes seregében szol­gált, résztvett Gyulafehérvár ostromában és a Tövisi csatá­ban. Gyulafehérvár ostrománál l tanúsított vitéz magatartásáért Báthori Zsi'gnrond nemességet és hálom török fejje, díszített címert adományozott neki. (8.) Az előbb idézett UTUNK 1 számban Kiss András “(Mihai Vitezaul Erdélyben” c. tanul­mányában 21 eredeti okmányt közöl szószerint Mihály vajdá­­. nak Kolozsvár és Beszterce e­­l ljlijáróságával folytatott levele­zéséből. (9.) j Bekből az okmányokból sok minden olyan kiderül, amik halomra döntik a román törté­n (Folytatás a 8 cldalcn) 1. A pavillonban a cigány még; hajladozva húzta a nótákat az: egy,i<e gyérülö fürdőtöknek. Szeptember, volt, aranyos ősz. Az utak mentén kupacokba gyűltek a sárguló levelek., de' a i ellep piros pléMödelei még igen barátságosan integettek a fe­nyők sürü zöldjéből, meg a tölgyek szinesedő koronái alól a i ólgybe. A méanökné a cukrászda előtt üldögélt a tanárjelölttel. Sziomorúarcú asszony volt, aki sehol se találta helyét a világ- Lu.li, amióta az ura a bányaszerencsétlenség mentési munkáinál meghalt. Ez két éiv1 előtt történt. Akikor tüstént elhagyta a vá­rost, kiköltözött a ,hölgyek közé, egy kietlen tót faluba, ahol a parasztok kastélynak mondták a régi kúriák mintájúi a épült családi házat, amelyben valamikor gyerekkora kedves szün­­ideit töltötte. Birtok is volt a kastélyhoz, elég tekintélyes szá­mú holdakból álló, de1 .ezt már ászülei életében is mindig Vug­­riics 'bácsi, az ispán, kezelte. Bozontos, ősz szakállú bácsi volt Vugrics már az ő gyerekkorában is olyan Lszel id házioroszlán, akit 'mindenki respektált. Apja se szólt a dolgába, hát ő is rá­bízta magát egészein. Pénze elég volt, mással meg nem törő­dött, hiszen, anlint mondani szokta, már csak a két kislányá­nak élt. Ha róluk beszélt, könny gyűlt a szemébe, és nyugta­lanul tördelte a kezét. De a ikastlélyiban se bírta az életet. A dohos, hideg szó­lnák, a régi, molyrágta bútorok se nyugtatták meg. Ezért nyár idején hetenkint kétszer-háromszor i& lejött egész napra a ba­­ranói fürdőtelepre a gyerekekkel, akik most is ott ugrándoztak, játszadoztál^ a közeliéiben. Jó másfélórás út volt, hepehupás, ka­nyargós, a lovakat inkább vezetni kellett, mint hajtani. Ezek a kirándulások kissé felfrissítették). Voltak ismerő­sei is a telepen, villatulajdonosok, városi familiák, a nagyven­déglő bérlője, ezeket látogatta. A tanárjelölttel is a bérlőknél ismerkedett meg, odajárt ő is a famíliához, sí rendesen ott fog­­táktáikl ebédre. Hiuszcruhái emévés volt, komoly, sze-lid fiú, Pest­ről. szeretett beszélni, ahová csak vizsgázni járt, mert szegény­ségiéből nem telt állandó fővárosi tartózkodásra. Plébános nagy-ARANYMÁLINKÓ bátyja támogatta tiltúl, leckeórákat adott, de mégis megvolt, és ősszel meg télen ide-odahivogatták táncolni, vadászatokra ci­pelték, lakodalmakba, keresztelőkre invitálgatták. Úgy élt, mint veiéb a tarlón, csak épp azt nem tudta, hogy mit hoz a tél. A mérnökné már többször pedzette előtte, ihogy szeretné a kislányait a hetükhöz szoktatni, valami megbízható tanerőre volna szüksége, —. nem kisasszony) a, Isten ments! — de a tanár úr bizonyára tud majd valakit ajánlani .. . Most meg már azzal, a határozott 'szándékkal' fogta el Oltót, hogy rábeszélje: válllallja el ő a kislányai tanítását. — Nemi sok munkával járna, hiszen frisseszü mindakettő, — magyarázgatta biztatóan. — Mellettük bőségesen Jutna ideje a saját tanulmányaira is. Ha pedig le akarna kocsizni a város­ba, bármikor megtehetné, úgye'bár? — tette hozzá csöndesen, és tördelni kezdte a kézét az asztal alatt. Ó, milyen borzasztó így kérni valakit! Oltó ebben, a pillanatban nagyot köszönt a sétány felé. Málinkó sétált ott, a vendéglős 'aranyhajú lánya, akiért ő min­dennap fölgyalogolt a városból: ide. Tizenhatesztendős, vékony­ka kisi lány volt, vérszegénységén eddig a fürdő hires vize se tudott segíteni, de roppant bájosan mosolygott, és most is ilyen, kedvesen integetett feléjük', hogy a tanárjelölt úrnak vizes lett a homloka izgalmában. A mérnökné észrevette Oltó epedő tekintetét, és a kesz­tyűjét tép eg ette. — Ne higyje, hogy olyan unalmas az élet nálunk a kas­télyban, — mondta aztán. - Természetetsen külön szobája lesz,, ahol senkise fogja zavarni. És az anyagiakban is meg­­egyezünkl — remélem ... Én msgam is szívesen foglalkoznék a gyerekekkel, de olyan dúlt vagyok, olyan nyugtalan, minden éjjel robbanásokat hallók, és azt álmodom, hogy a bánya be­dől . . . Felugrok, lemosakszom, ez a legjobb, a doktor is ezt ajánlotta, de alighogy elszunditok megint, nyikorgást hallok, csillék bukkannak! föl az aknából, mindegyikben egy összezú­zott ember . . . Tudom, hogy álom, szeretnék fölébredni, de meg kell várnom az utolsót abban, jön az uram . .. — Talán, ha jól kifárasztaná magát napközben a nagy­ságos asszony — ajánlotta Oltó, és arrafelé nézett, ahol Málinkó a fák mögött eltűnt a társasággal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom