Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-10-03 / 31. szám

2

Winnipeg, Man. 1975. október 3.

A ZÖLD KÖNYV - KIEMELKEDŐ

RÉSZLETEI

(Folytatás)

Ä független kérvényezők kiválasztása

A független kérvényezők azok a jövendőbeli bevándorlók, akik a szaktudásuk, tágultságuk és egyébb képzettségük révén önállóan -és. sikeresen remélnek elhelyezkedni Kanadában. Ezek nem várhatnak más támogatást, mint azt, ami rendelkezésére áll minden kanadai lakosnak (mint az elhelyezkedési támogatást a Kanada Munkaerő Központból), ők képezik a bevándorlási mozgalom legnagyobb és legfontosabb alkotóelemét;

Az 1967-évi Szabályok lefektetnek kilenc tényezőt, vagy kritériumot (nyolc közülük teljesen objektiv) a független kérvényező elbírálására. A kilenc tényező egyesitett lehető értéke 100 pont. Ha a kérvényező kap 50 vagy több' pontot, valószínűleg sikerének fogják ijtélni; kevesebb, mint 50 pontnál, a sikere valószínűtlen. (Ezt népszerűén kiválasztási “pont rendszerinek nevezik. A kiválasztási tényezők és a megfelelő értékük összefoglalása közölve

van a Zöld Könyv Kivonat füg; g.elékében.)

i A kilenc tényező alkalmazása | nyilvánvalón teljesítette a rendszer főcéljait — a személyek képességének szabatos és méltányos elbírálását és a bevándorlási mozgalom számának és összetételének szabályozását a változó kanadai viszonyoknak megfelelően.

A változó viszonyok 1974-ben a szabályzatok módosításához vezettek.

Februárban lépéseket tettek két teljesen ellenkező problémának kiigazítására. Egyi észről bizonyos kategóriába tartozó munkások, akikre nagy szűk ség van Kanadában, nem kaptak elegendő becslési pontot a bevándorlásuk engedélyezésére, míg másrészről bizonyos munkások kaptak elegendő pontot, viszont nagyon kevés kilátásuk volt munkát szerezni Kanadában.

Az alábecsülés problémája akként lett meigoldva, hogy adtak becslési pontokat olyan esetekben, ahol ez előbb nem volt lehetséges. A kijelölt foglalkozás ügy új tényező, amely felismeri, hogy egy bizonyos szakmában létező tartós és betölthetetlen munfeáshiány Kanadában, virtuális alkalmazási garanciát nyújt ebben a szakmában képesített személyeknek. A túlbecsülés kérdését úgy Oldották meg, hogy szükségessé tették a kérvényezőnek minimum egy becslési pontot nyerni abban a tényezőben, amely közvetlen vonatkozásban van munkaszerzéssel Kanadában (u.i. foglalkozási szükséglet, vagy előre biztosított állás (kijelölt szakma). Ez eltérést jelentett az eredeti irányelvtől, mely szerint a kiválasztási tényezők egyike nem lein döntő.

Az 1974 októibeiéberie,ruiáltó viszonyok következtéül’ sokkai lényegesebbé váltjánt azelőtt, megfelelő niunks^tőségeket biztosítani a hep^orlók részére. A mai szabályzók elrendelik, hogy a kérvpezőnek Ítélt összes pontokbó pont levonandó, amennyi»* 1 a kérvényező nem niuta ^előre biztosított állást, vag;azt, hogy odamegy munkába, á°l folytonos í égionális íufikáshiány van (vagyis, kijeid állásra). A kérvényező csak abban az esetben kap pontok11 egy kijelölt állásra, ha me lett állapítva, hogy kanad' állampolgár, vagy állandó lakos nem kapható az állás ttöltésére.

Azonkívül, egy személy, akinek nincsenek közeli rokonai Kanadában, sem ajánlásra jo. gosult rokona külföldön, egy- I szer az életében ajánlhat bármilyen fokú rokonát a Kanadába való jövetelre, mint társalgóját, örökösét, st'b.

A jótálló kérvényének engedélyezései kevés, feltételt kivan. Nincsenek meghatározott gazdasági követelmények, habár megkövetelik a jótállótól, hogy vállaljon felelőséget a rokonai gondoskodásáért és eltartásáért. Az általános követelmény

csupán az, hogy a jótálló betöltse a 18. életévet és bizonyítsa a jótállandó rokonsági kapcsolat létezését.

Van néhány speciális követelmény, amely alkalmazandó bizonyos kategóriába tartozó garantálható hozzátartozókkal kapcsolatban. A vőlegényért, vagy menyasszonyért beadott kérvény esetében, a jótálló fel kell mutasson őszinte szándékot a házasodásra ési bizonyitékot kell adjon, hogy ezt szabadon teheti és erre megtette a kellő előkészületeket.

A garantált hozzátartozók kiválasztása

A kijelölt rokonok kiválasztása

Ezzel a kategóriával kapcsolatos kiválasztási szabályok bizonyítják Kanada kötelezettségét a családok egyesítéséi e. A bevándorlók befogadásával egy idejüleg, Kanada kötelesnek érzi magát befogadni azokat a közeli rokonokat is, akik normálisan rájuk szorulnának egy mienkhez hasonló társadalomban.

Ennélfogva, a törvény engedélyt ad minden kanadai állampolgárnak és befogadott bevándorlónak, aki nincs deportációs rendelkezés alatt, hogy ajánja kanadai bebocsátására a következő személyeket:

— a férjét, vagy feleségét;

— a vőlegényét, vagy menyasszonyát; ;

nőtlen fiát, agy hajadon leányát, 21 évn alul; i szülőjét, vagy nagyszülőjét, 60 vagy 60 éen felülit (vagy fiatalabat, !ha öz- 1 vegy, vagy tfietetlen); árva fivérét, nővérét, unokaöcc-sét, unkahiugát, vagy unokáját, 18 éven alul; nőtlen öröktefogadott fiát, vagy hajadoi ^fogadott leányát, ha az örökbefogadás a gyerek 18 évének betöltése előtt történt;

árvát, elhagyott gyereket, vagy jóléti Jatóságnál elhelyezett más gyereket, akit az ajánló láván örökbefogadni.

A kijelölt rokonok kategóriája egy kiegyezés a független és | jótállóit hozzátartozók ,-kategó- j riája között. Ez egyrészről elismeri a kanadai nép jogos kívánságát a közeli családtagokon kívüli rokonok támogatására és másrészről tudomásul veszi, hogy a közeli családtagokon kívüli rokonok nagy több többsége belép a rnunikapiacba és létesít önfenntartó családi egységeket.

Az 1967-ben hozott szabályzatok, ennek folytán feljogosítják a kanadai állampolgárokat és a befogadott bevándorlókat, akik nincsenek -deportálási rendelkezés alatt, hogy jelöljék ki a következő rokonokat, mint kanadai bevándorlókat:

— fiú és leánygyermekeket, tekintet nélkül életkorukra, Vagy 'házassági állapotukra (u.i. a nem jogosultak, mint

jótállóit hozzátartozók lesznek tekintve):

— 60-éven aluli, szülőket és ési nagyszülőket;

— fiú és leánytestvéreket (beleértve féltestvéreket);

— unokákat;

— nagybátyákat, nagynénéket;

— unokaörcseket és - unokahugo-kat. •

'Minden alkalmazandó esetben, az ajánlás, magába foglalja a megnevezett rokonok házastársát & a 21 éven aluli nőtlen fiugyerekeket és hajadon i-eánygyerekeket.

Vannak bizonyos feltételek, amelyeket az ajánlóknak teljesíteni kell, mielőtt jóváhagyják a kérvényeiket. Mint ajánlók, be keli töltsék a 18-ik életévüket és .bizonyítani kell a rokoni kapcsolatot, amelynek alapján a megnevezett bevándorlók jogosultak az ajánlásra. A jótállóktól eltérően, eleget kell tegyenek bármilyen kötelezetségnek, amit aiz előzőleg jótállóit, vagy ajánlott rokonok iránt vállaltak.

Van egy más lényeges különbség a jótállók és az ajánlót között abban, hogy az, ajánlói elbírálás alá esnek a rokonaiknak nyújtandó támogatás minőségét és mennyiségét illetőleg.

Végiül1, az ajánló kötelezettséget kell vállaljon a megnevezett rokonok gondoskodásáért és ellátásáért a saját pénzből, a Kanadába érkezésük napjától számított löt évig.

Házas ajánlók esetében, a további feltétel szerint az ajánló házastársa kel jóváhagyja az ajánlást.

A kijelölt rokon alá van. vetve elbírálásnak ugyanazon öt hisszútávú kiválasztási tényező alatt, amelyeket egy független kérvényezőnél alkalmaznak — í azaz, tanuitság és képzettség, személyi tulajdonság, szakszük séglet, szaktudás és évkor.

A különbség az, hogy nincs minimális korhatár, amelynek révén a kijelölt rokonok 10 becslési pontot kaphatnak az évkor tényező alatt.

Az 1974 februári és októberi szabályzat módosítás (ahogy az lértelmezve van a független kérvényezőkkel foglalkozó szakaszban) a (kijelölt rokonokra is vonatkozik.

V (Folytatjuk)

DALOLJUNK..

KISERIETEK

IRTA: TRÓCSÁNYI ZOLTÁN

Aki azt hiszi, hogy megszabadult gyermekkora riasztó ré- j me-itől, téved, vagy áltatja ma- j gát. Azok a szörnyek, akikkel j gy érmékkor-unkban megismer- j kedtümk, bennünk élnek tovább j ra is, icsak visszaszorulnak az életnek valóságos., élő, iható és ; sokkal riasztóbb -szörnyeivel szemben. A mesék szörnyei sok szór elbújhatnak nem a Csillag- ! börtön gyilkosai, vagy Márianosztrai blo-s-zor kányái, hanem a közöttünk morális álarcban hivalkodó, szereplő magas polcokon ülő szörnyetegekkel szem- ; ben.

Gedeon Zoeárd a technológia nyilvános lendikiivüli tanára nem egyetemi kathedrájárói, hanem arról a -plüslpnffról nyilvánitötta ezt a keserű vé. ieményt, amelyre a háziasszony azért ültette, mert elkésett, tiz - óra helyett tizenegy órakor jött j s a írekámié, karosszekek -mind ] foglaltak voltak már.

— Rosszkedvűnek látszik -— szólt a háziasszony, aki a Frangepán Katalin leánygimnázium nyolcadik osztályának volt osztálytanára.— Bár kétségtelenül vannak gonosz emberek, akik lel'kühön előtét bűnökkel erkölcsi prédikációkat tartanak és ítélnek a jók fölött, mégis azt hiszem, maga valóságos személyekre gondolt, amikor a társadalmat ilyen igazságtalanul tűn tette föl.

Gedeon Zoeárd nagyot nevetett.

— Soha sem volt jobb ked: vem, mint ma. Nyilatkozatom

nem szubjektív nyilatkozat volt. He mostanában éppen a népiélek rémeivel foglalkozom ..

— Mythológiával? — kérdez

te Naszádné, aki maga is okleveles tanárnő volt, de nem szorult rá, hogy tanítson s rendkívül büszke volt a tanári oklevelére, valamint arra, hogy férje családját a XIV. században erősítették m-eig ősi birtokaiban,

Gedeon Zoeárd megint nagyot nevetett.

— Dehogy mythológiával. E- j gész szabatosan fejeztem ki ma| gamat, amikor azt inomutam,

! rogy a népiélek rémeivel. Min- i den léleknek van valami réme, a ; legegésaégesehanek is. Nem I az a bizonyos- legborzalmasabb,

| ami után minden megszűnik, j hanem valami titokzatos erő, aj mely később ablakot ölt, nevet

kap és 'mindenféle szörnyű baj jókat okozhat. A müveit ember már maga teremti meg a maga számára őket, ugyanúgy, mint az eszményeket primitív fokon azonban a rémek kiöjzösck, minden ember készen kapja és -egyformán retteg tőle. Olvasta Maupassant H or iáját'; A Holla Maupassant -saját külön réme volt, aki nem csinált semmit, csak folyton a háta mögött ment. ,S addig üldözte az akkor már idegileg összeros-kadt Írót, -mig -ez, -hogy megszabaduljon tőle, kénytelen volt föigyujtani a villáját. Minthogy a Horl-a folyton a háta mögött ment, aulákon kinyitotta villájának az ajtaját, hátrafordult, kiugrio-tt, rázárta a háta m-ögött álló rémre az ajtót és felgyújtotta a villát, ho-gy a Hoila pusztuljon ott. Ez, hogy úgy mondjam, privát rém volt. De vannak közös rémek, amelyeknek elég >a nevét kimondani és mindenkinek -Ludibőrös lesz től-e a háta. Gátja, én nem tagadóin, ho-gy ha a Dió törő Herceg nevét hallom — különösen este, amikor fáradt vagyok s nem vagyok ura idegeimnek, megrettenek, pedig -már testvérek közt is tölbtb, mint harminc esztendeje, hogy dolgom volt vele. őszintén szólva már nem is nagyon tu-dom, miéiit kell tőle félnem, de- gyermekkaromban megszoktam s úgy érzem valami illetlenséget, tiszteletien séget követnék el szüleimmel tízemben, ha kinevetném Diótörőt.

— Diótörőt kinevetni? — szólt az egyik asszony. — Közös réme volt gyermekkoriunknak. Tízéves lehettem, amikor egyszer télen, ha-boskávéűzsonna volt nálunk s a bátyám, aki komisz volt mái’ akkor, berohanni közénk és elkiáltotta magát: “Jön a Dfiótöiiő’’ s mi úgy megijedtünk, hogy ... hogy ... nem tudtuk megenni a haboskávét. -S a fiatal asszony elpirult.

— Na mármost, kérem hogy megértsék, mi az a közrém, egy példát hozok föl — folytatta Gedeon. — A kikimora az eu-I rópai oroszoknál -házi kísértet, J aki éjszaka, amikor már min! denki ágyban van, egyszerre - megjelenik, leül a rokka mellé

oatyja az aulai atol beszólt, elváitoztatott hangon: “Két szem néz rád!” — mire visítani kezdett és félájultan vitték ki a sötét szobáiból.

Kiderült, hogy mindenkinek a lelkében van eigy ponyvafüzet re való kisértet-emlék, főként a vidéki származásnak lelkében. Fehérlepedős rablóik, ijeszt gető kamaszok, és a mosóné közvetlen és színes, de főként esküvel erősített és eihiihető erejü előadásából ismert valóságos titkos fehérlepedő 'kisértetek.

Euvk Vlö&iil <ä,gy volt valósze-i

rü. Tartanunk kell azonban tőle, 'hogy ez közismert a ponyvairodalom olvasói előtt. iMagam is gyermekkoromban hallottam már, hogy a pataki kálvinista temetőben valósággal megtörtént a Bagóiirodalmi müintézet részéről, ba ezt az igaz történetet nem irta volna meg. Ebben a hajmeresztő, de igaz történetben a hősnő, egy kültelki parasztasisziony nagy íelvilágosodottságában kijelentette, hogy ő bizony nem fél éjfélkor Kimenni a temetőbe.

— Jó — mondták neki' —, da hogy bizonyosak legyünk arról, lncgy ott voltál, szúrd ítiele ezt a karót a Szabó tekintetes aszsjzony sírjába, akii a múlt héten hótt meg.

— Jó, — mondta a hősnő, és éjfélkor megindult.

— Ajja — szakította félbe Gedeon Zoeárd -, nemzetközi motívum. Az egész világon széliében el van terjedve, de mindenütt úgy tudják, hogy az ő falujukban történt.

— Én még siohasem hallottam — jegyezte meg Nasizádné.

— Nem hallotta? - kérdez te nevetve Gedeon. — Nagyon mulatságot. A hősnő pont éjfélkor bemegy a temetőibe, ahol már várják a sírok közt lapuló fehérlepedős legények. Odalép

a kijelölt sirhoz, beleszúrja a karót és lodas/zúrja a szoknyáját. El akar jönni.

— Jaj, ne folytassa - visította egy szőke asszony —, íjogtön elájulok.

— Vele is az történi —mond ta Gedeon Zoeárd. Sőt némely feljegyzések szerint még annál is tőblb.

— Meghalt? — kérdezte a szőke.

— Miért?

— Azért, mert ez a kisértettöihénet már olyan régi, hogy ha akkor menten nem, azóta már régóta bizonyosan meg is halt — felete Gedeon Zoeárd nevetve.

ÍGY volt rendelve

IRTA: HERKE MIHÁLY

és elkezd fonni. Ha meiggyujtják a gyufát, eltűnik. Aminti azonban újra sötétség és csönd j lesz, megint csak fönn. Szibériában a kikimora erdei rém, akivel nem jó találkozni, mert eltéved az ember. Pedig az északszibériai erdőöv az Uraitól a Csendes Óceánig terjed s Iha itt eltévedt valaki, soha el nem jut az erdő szélére. Majdnem olyan félelmetes, mint a Baba-Jaga, aki madárlábakon álló szárnyas kunyhóban lakik, vasmozsáron lovagol, emberi lélekkel táplálkozik és el tud varázsolni minclcsíkit. Ezeknek a.

elég kimondani a nevét oroszok között sí a gyemnek visítani kezd, a felnőttek legalább is összeráncolják a homlokukat. : Elvégre nem lehessen tudni, hogy ez a rém, akitől mindenki fél/ nem éppen-most akaróé valami bajt okozni? Az oláhoknál! ilyen a prikuiiesj, aki a kéményből szokta riaszthatni az embereket, főként a nőket és a gyér- i mekekiet . ..

— Na látod — szolt Pataki ■ Zsolt, aki eddig némán hallgatta Gedeon Zoeárd fejtegetéseit —, mennyivel különbek vagyunk mi keleti szomszédainknál. Nálunk, amint köznevük teljes hiánya is mutatja, nincsenek közrémiek. Egyéni rémeink a szanatórium, vagy a Ljpótmező előtt lehetnek, de kjözös kislérteteink nincsenek. A kastély fehér, vagy szürke aszsZ'Onya, vagy a Gasiparek kisértet-motivumok, amelyek átvándoroltak magyar falvakba is, de ahol nincsenek légi kastélyok, vagy romok, ott a nép hallo- | másból siem ismeri őket. Sőt meg vagyok győződve róla, hogy a fehérlepedős kísértetek is kölcsönvett rémek legalább is a régi magyar irodalomban nyomuk siiln.es. Nem hiszem, hogy száz-százötven évnél öregebbek lennének nálunk. Az al- j földi magyar kiváncsi termesze- I tü és ha fehérlepedős alak meg- | próbál végigmenni az udva. án, j vagy a tanyáján, utána ballag , a szekérlőccsel s megnézi, ki van a lepedő alatt. De megám! Még az asszonynép is. Nincs-e esetleg valami ravaszság az urát illetőleg benne. Mert a fehér lepedő alatt lehet valami csalafinta nőszemély is.

Ai tái sasiág tagjainak a kép- I zeletét alaposan felizgatták e- ! zek az elmélkedések. Mindenki- ! nek volt valami gyermekkori, | vagy későiből emléke a kisértetről, egyszerre töblben is elkezd- j tek beszélni viadaknakról, az ! éleit különböző korszakaiban je- j lentkezett rémekről. Az egyik j beismerte, hogy fél a halálfejes 1 éjjeli lepkétől, a másik, hogy gyermekkornak legborzalma- | sabb emléke a “kiét sízem néz ! rád”. Nagyobb testvérei, hogy leszoktassák a félééről, becsuk- I fák sötét szobába és. ő a sjötét- : ben elkezdett dalolni: “Nem félek, nem félék, ne-ne-ne-nem ' félek”. S egyszerre csak egyik

Zimankós őszidő volt, szürke őszi est. A sáiríga avart tépázta a metszőén kavargó őszi szél, amely az út finom porát felmarkolta s vitte, hordta szanaszét, fátyolossá, ködsizerüvé sürüsitve a levegőt.

B miig sirt, jajgatott a szél és nyöszörögve söpörte maga előtt az út fáiról lehulló sárga leveleket, messziről kocsirobogás zaja vegyült a zúgó szélbe. A kondorosi országúton, kikievergőzive a porfelhőből, egyszerre fényes úri fogat tűnt elő.

Négy fehér sárkány repült a kocsi előtt, lábluk a földet is alig érte ... Az ostor pattogott a kocsis kezében, a lovak tajté- I kot hányva, horkolva futottak versenyt a széllel. .

Hátulról .egyszerre puskiadurranás vegyült, hele a szél mozgásába. A négy sárkány nagyot ugrott s kettőzött gyorsasággal repült előre.

A kocsi belsejéből két halk

VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSA!

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL.

Elsőrangú ERŐS PAPRIKA

fontja $2.50, 1/2 font $1.50 és szállítási költség.

Kiváló minőségű töretlen óhazai

KAMILLA TEA

fontja $3.85 és szállítási költség.

Tiszta tojás TARHONYA

legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás.

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

sikoltás hallatszott -ki. A kocsis arca megfakult a bakon s az ostor újra egy nagyot csördüii ... De már hiába volt a nagy igyekezet. Aligha jut mái békesisegtíen haza a -túri uraság szép -özvegye, m-eigi a még szebb leanya, a Helén komtesse ... Egy kanyarulatnál: egyszerre- megtorpant a négy futó mén.

Egy levelet hullajtó, viharveite vén eperlfa m|ö|gül egy torzon borz bajuszú, -tiagibasizakadt -emb)er lépe-tt elő s a lovak elé ugorva, magasra emelt ka.abelyát levegőbe sütötte .. . S amiig a megriadt ic-vak ágaskodva nagyot horkantak, mellettük termett a v-a-sizmu ember s -elkapva a két első ló kantár-szárát, akkorát rántott azon, hogy a tüzes mén-e-k patkós lába megtorpant s a -megirán-tott zablya nyomán kicsurrant szájukból a vér. Fújva, remegve álltak -meg.

Ekiori-a már odaugrott az út másik feléről egy -másik s;zálfae-mber is s egy pillanat alatt elmetszette az istrángokat. Könnyű volt már akkor a munka.

A kocsiban levő bátorlelkü amazon, a túri kastélyba igyekező szép özvegy hiába kapta ki a kocsija hátuljából a megtöltött karabélyt és sütötte el a banditák felé: a másik pilla náthán ott termettek már azok a kocsi hágcsóinál jobbról is; balról iis.

Rövid egy-két szóra kikerült a kocsiból a dohár pénze,serszéiny s minden egyé!» -arany- és gyémánt-portéka is ... S az özvegy túri uraságné, meg a holtra ijedt leánya re-megVe húzódtak meg -a kocsi- -hátuljában. Sikoltásuk elhalt, elszállt a -süvítő szél szárnyain . ..

Az éles sikoltozásra visszalépett az egyik bandita a kocsihoz. Él-te delén levő torzonborz bajuszu ember volt. Odáhajolt a kocsi felhajtott ernyőjéhez. Ekkor kiáltotta -el miagát siró: hangon a megriadt komtesse: .

— Jaj, mindenünket odaadtuk már, jóemberek, ne -bántsanak bennünket! Eresiszeneki útuukra. Az éjszaka nyomunkban már, k-ifosztiottan elvágott istrángokkal nem mehetünk tovább. Visszamegyünk a kondorosi csárdába, megbújni, megpihenni egy éjszakára.

A siró, könyörgő szóra bedugta fejét a -bandita az ernyő alá, hogy meg|nézze a homályban kizsákmányolt -áldozatait, akik hozzá könyönlögnek. IMint-hia mérget okádió -kígyó -fulánkja csapódott volna a zarcához, úgy kikapta az ernyő alól bozontos fejét a bandita. S mintha mérges illatot lehelt volna magába: miegtántorodva lépett el a kocsitól. Fegyverét le-eresiztette. A feje lekonyult s előbb még vésztjósló tekinteté, -mint a -szelíd, kezes -bárányé úgy esett le a lábai alatt zörgő őszi avarra. Aliig tudta azt onnan felemelni. De -mikor felemelte azt, nem volt már az olyan szelíd, d-e azért alázatos volt. Sudár -derekán még akkor is meglátszott a -csuklás nyoma. -S az előbb ujeredásáoa csúsztatott pénzes erszényt és minden értékeket kiemelve onnan, az előbb még vadember lecsuklott fejjel, féjénken nyújtotta be azokat a kocsiba, -s -megtörtén, bün-bánólag mondta, lesütött szemmel:

— Méltóságos asszonyom, itt vannak az értékei, pénze, meg az ekszere. Nem kellenek. Viszszaadom!

Aztán -ellépett a kocsitól. Ősz-«, szetoldotta ö maga az elmetszett. istrángokat és odaszólt kemény hangon a bakion gubbasztó kocsisnak:

— Fordítsd mqg a kocsidat, öcsém! Aztán hajtq visszafelé a kondoiosi 'csárdába. Úrnőd otf fogja tölteni az éjszakát. Én meg majd — -vigyázok rá. Veszedelmes volna tovább men-ni az éjszakában!

S mintha csak az úrnő parancsolta volna, megfordult a kocsis és hajtott -csendesen a kondoro-si -csárda felé.

A torzonborz bajuszu bandita meg akkor már lóháton ülve, haladt lépésben a kocsi után, miközben -szemei villogtak! -jobbra-balra. A másik bandita -elmaradt. Éjszaka volt; mire-a cráidiába értek. A csárda ablakai még világítottak. A kocsi megállt a csárdán kívül a kapu előtt.-Akkorra már odaért a másik bandita is.

— Jóska, — szólt az -előbbi az érkezetthez — vigyázz, a mél tóságos assizonyra, nreg a leányára. Én, bemegyek. Ügy nézem, vannak odabent. Addig fejed a k-eze-s nekem, hogy nem lesz idékint baj.

A torzonborz bajuszu bandita eltűnt a csárda udvarán. Lapulva ment. Lassan nyitotta be az ivó ajtaját. De ekkor már karabélya lekerült a válláról. A kezében tartotta. Nem tudhatta, mi van a csukott ajtó mögött. Mikor benyitotta az ajtót, nagy

i iada-iiom támadt. Betyárok -mulattak odabent hatan. Jó szimatja volt emennek. -Mikor a bentlevők meglátták a jöve- vényt, talpra ugráltak és a fegyvereik felé kapkodtak.

Zsand-árokn-ál is veszedelmesebb- emberrel állottak szemben, a betyái királlyal, aki -gyűlölte a kiskaliberű betyárokat, az úgynevezett csirkefogókat, akik ménes, gulya helyett csirkét, malacot fogtak össze. Ahol tehette, ártott i-s ezeknek a betyárkirály ©gy-eg-y — golyóval, mert az ő nevében “dolgoztak”. Mikor belépett a küszöbön, -karabélyát lövésre eme-lve, szólt oda (harsány hangon a mulatókhoz;

— Hagyjátok el a csárdát, legények! Vendéig érkezett ide s az pihenni akar!

A fiatalok: szeme haragosan villant fel az éles-, paran-csolló hangra.

— Aztán -mióta parancsol itt kigyelmed, vezér? Mi a -magiunk

(Folytatás a 7. oldalon)

CSITT CSAK RÓZSÁM HALLOD ...

Heródek Sándornó verse,

Csitt csak rózsám hallod, Micsoda régi nótát hallok.

Sej, haj, dinom-dánom,

De csuda csárdást penget az én cigányom.

i

Hopp hát, rózsám, járjad, 4 j

Perdüljön táncra táncos lálad. ] Ég a talpam, tudd meg* |

Míg ez a nóta járja, dehogy halunk meg.

Húzzad prímás, betyár !

a kedvem,

Sarkantyú peng, a szoknya lebben,

Perdülj, fordulj karomba

párom, j

Ezt a csuda csárdást regyásig járom.