Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)

1975-09-26 / 30. szám

VIETNAM FELADÁSA UTÁN A két 'világháború győztes nyulgati nagyhatalmai az el­múlt harminc éves “béke” alatt egymás mtán vesztették el iga­zi és áldozatkész szövetségesei­ket és engedték át azok terüle­teit, népeit kérlelhetetlen elllen­­ségü'knelkL Ily értelemben nyi­latkozott legutóbb Alexander Szoüsenitsin, emigrált szovjet­­író is, a “GULAG-szige,besöpört ’ cimü terjedelmes tanulmány Nobél-dijas szerzője. Valóban, Vietnámot se győzték le a kom­munisták, hanem az U.S.A. egy­szerűen átengedte ezt az or­szágot az eJleuségnek. Ott nem polgárháború dúlt, hanem egy Moszkvából irányított nemzet­közi hódító háború, amelyben tökéletesen eigyüttmüKiöldtek o­­roszök, kinaiák, észák-vietnámi kommunisták, valamint Nyugat áriáéi, akik a végső kifejlődés­ben döntő szerepet játszottak. Az U.S.A. kormánya Viet­námban éveken keresztül kod lá­tóit keretek Ikplzött, de folytató­lagosan hadat viselt. A kato­­,nák parancsot kapták, hogy ne győzzenek! Csupán meghatáro­zott hadállásokat kellett tarta­niuk,, anélkül, hogy üldözzék, miéig kevésíbblé, hölgy megsem­­misitsék az ellenséget. Elméle­tileg létezett a kettéosztott Vietnám között egy úgyneve­zett “senileigies zóna”, azonban Ho Chi-Minh bérgyilkosai ezen a zónán minden akadály nélkül közlekedhettek és ezen keresz­tül a szomszédos káoszt és Caimboya-t zavartalanul lelép­ték, hogy a hadi zónába em­beri, fegyvert, lőszert és élel­miszert szállítsanak. Ez volt az az út, amit Ho Chi-Minhről ne­veztek el. Hogy a támadók az északiak voltak, áhhoz semmi kétség, nem fér. Feltartatásuk céljából az egyedüli Lehetőség az lett volna, hogy elzárják a hó'diitóknak ezt az útvonalát, lerombolva azt és vissza irányít­va őket saját országuk határain túlira. De Nyugat árulói nem engedték meg ezt. Azoknál az északamer lkai katonáknak, a­­kik harcolni alkiartali, meg kel­lett halniuk a győzelem minden reménye nélkül. A szaibadcsapatosokkal (gue­­rillákkal) fennállott állítólagos megegyezés szerint “az USA nem győzhet, mert az egész nép ellene van és a hadsereg sem­mit sem tehet a szabadcsapa­tok ellen.” Ez a nyilván kom­munista-barát kifogás megdőlt azzal a ténnyel, lio|g,y a vietná­mi nép tömegesen menekült a vörösök elől. Másrészt megma­gyarázhatatlan, 'hogy miért nem lehetett járhatatlanná ten­ni a “Ho Chi-Minh utat”, ami­kor az minden bizonnyal az el­lenség hadianyag-utánpótlásá­nak egyedüli lehetőségét nyúj­totta? Érthetetlen, hogy még 1975 év elején is ezen az úton mehettek előre a támadó kom­munisták egész zászlóaljai, úlgy, mint egy reguláris hadsereg ka­tonái és azokat miért nem le­hetett féltartóztatni? Ezzel a “megég, yezéssel” szeruoen az igazság egészen más! 19i50-ben Koreában az USA a mainál sókkal kisebb ha­­diíeikészültséggel megtörte a kommunista 'hódítást. IMost pe­dig magára hagyta szövetsége­seit: Camboyat és Vietnámot. A különbség, nem katonai, ha­nem politikai megfontolásban keresendő. Bizonyítást nyert u­­gyanis, hogy Moszkva és Pe­king Nyugattal kötött szerző­dései semmit érő papír-ron­gyoknak tekinthetők, amelyek bármikor érvényüket veszíthe­tik. így Henry Kissinger ame­rikai külügyminiszternek 1973- ban Moszkva és Peking hűbé­reseivel, a vietnámi kommunis­tákkal kötött “békeszerződése” sehr egyéb — annak» ellenére, hogy azza'l “Nobel-béked;jat ’ nyert. Nyilvánvaló, hogy ez a szerződés se volt más, mint Vietnám feladásának és áten­gedésének okmánya. Az USA kivonult Viétnámlból. Ezzel szemben a kommunisták 1 a megegyezésben kötelezettsé­get vállaltak arra, hogy nem foglalnak el újabb területeket és az USA-nak lehetősége nyi­­ük Dél-Vietnám hadseregét új­ra felfegyverezni, hogy az hazá­ját egyedül is meg tudja védeni. Szinte magától értetődik, hogy a kommunisták a feltételeket nem teljesítették: közvetlenül a békeszerződés aláírása ultán újabb támadásokat indítottak ás újabb területeket foglalták el. Az USA pedig nem fegyve­rezte fel Dél-Vietnámot és még csak nem Is tiltakozott, amikor a kommunisták megszegték a párizsi szerződésben vállalt kö­telezettségeiket. 1974 végén Thieu kormánya ellen utcai tüntetések zajlottak le, amelyeknek legelkeseredet­­tebib szervezője egy katolikus pap volt. Ezzel egyidejűleg fo­kozódtak a kommunisták fegy­veres' támadásai1, mígnem Thieu | elhatározta, hogy harc nélkül | átadja a vietnámi fennsik egész j középső szakaszát. Ekkor már j' a menekülők hosszú oszlopai a nép egészének a kommuniz­mussal szembeni visszautasító magatartását. Mindenki félelem tői gyötrődve menekült. Voltak, akik felgyújtották elhagyott házaikat, nehoigy a vörösök Ibir­­tokába kerüljenek. Megismét­lődtek a második villáig,háború után Magyarországon is bekö­vetkezett drámai és felejthetet­len epizódok: szülők fájdalma elvesztett gyermekükért, vagy amiért azokat saját karjaikban látták meghalni, családok szét­szakadása, járványos betegsé­gek és egy cikk keretéiben fel nem sorolható egyéb szenvedé­sek, amelyek együtt járnak a szülőföld elvesztésével. Mindez a világ teljes közöm­bösségétől kísérve és azoknak csúfságára játszódott le, akik olyan buzgón tiltakoznak bár­mely kommunista, vágy anar­chista védelmében, amit néha­­néha elér az igazságszolgálta­tás keze. Mindazok, akik elíté­lik a Chile-i (katonai kormányt, mert az üldözi a nemzetvesztő kommunistákat, most mélyen hallgatnak a Camboya-i és Vietnám-i kommunisták gaztet­teiről. Hátat fordítanak millió asszony, férfi és gyermek fáj­dalmának, akik mindenüket, el­vesztették és a gyűlölt vörös uu állom rabszöigárendszerével nem értenek egyet. Vannak, akik azzal mentege­tik ezt a szörnyű közömbössé­get, hogy a 'keleti népek ellen­állóbbak a fájdalmakkal szem­ben és nem érzik azokat olyan őre sen, mint a nyugati emberek, s hogy talán á keletiek részére a ’kommunizmus megfelelő rend szer. Ezzel azonban — saját demokratikus elveiket megcá­folva — azt állítják, hogy a vietnámiak valami más, külön­leges sajátság,ú teremtmények. A kommunizmus előli töme­ges menekülés lényegében egy, a vörösök ellen megnyilvánult, néma népszavazás volt. Amikor Thieu feladta a középső fenn­síkot és remény volt még a »gya­logos menekülésre, a nép teljes .egészében ott akarja hagyni otthonát. Valószínűleg emiatt határozták el a vörösök, hogy előbb Camhoya-t szálljak meg, miáltal Vietnám népe csapdába esett: akinek nem volt csónak­ja, vagy repülőgépe, nem mene­külhetett. A kommunisták igy j elkerülték azt a kellemetlen helyzetet, hogy az egész nép szörnyű tanúságot tehessen ró­la, hogy nem hajlandó magát az ő uralmuknak alávetni. A vietnámi drámát azonban nem lehet titokban tartani, (hiszen ebben a kis Országban mintegy három millió ember halálát o­­kozta a kommunizmus csökö­nyös uralmi vágya. Nyugat megalkuvó politiku­sai ezekről az áldozatokról nem beszélnek, vagy úgy tüntetik fel azokat, mintha valami jár­ványban pusztult volna el a nép, amelyért az USA katona­sága volna felelősségre vonha­tó. A kommunista győzelmet pedig “'béké”-nek nevezik: De Vietnámban ma békéről gzó sem lehet! iMég a háborúnál is rosszabb a helyzet, mert bűnö­zés, rablás és elhyomatás tör­ténik, vagyis mindaz, amit leg­találó bblan ISTE.NTELEN'SÉG szóval fejezhetünk ki. Az idé­zett Alexander Szolsenitsin o­­(iosz Írónak saját tapasztalatai alapján tett legutóbbi nyilatko­zata szerint Vietnámban most eigy millió ember kivégzése Vár­ható és 4-5 millióra tehető a­­zok száma, akiket kényszer­­munkára ítélve koncentrációs tábor okiba fognak zárni: Ezt a jóslatot megerősíti a magyar­­országi vörös sajtó, amely most lelkesedéssiel ünnepli az USA- nak Kissinger (által diktált poli­tikáját, amely a kommunisták előretörését és győzelmét segí­tette elő. Azonkívül helyeslés­sel nyugtázza aDél-Vietnám­ban történt vérengzéseket, a rendőrök nyakiszirtlövéssel va­ló kivégzését és bejelenti, hogy hiqgy már Camboyáhan is meg­kezdték a hadifoglyok, rend­­őrök és más antibolsevista sze­mélyek lefejeztetósát. A mai 'magyarországi kom­munista sajtó álláspont jával szemben, a száműzetésben élő magyarság ezúttal is tiltakozik Isten és a Történelem előtt a saját, 1945 évi tragédiájának szomorú emlékét felidéző gaz­tettek ellen. Akkor a Yaita-i konferencián történt megegye­zés alapján, Roosevelt és Chur­chill a két rövidlátó és beteges világszédeigő szolgáltatta ki Kelet-Európát a ,Szovjetnek és tette 'földönfutóvá, leírhatatlan szenvedések árán, népeinek leg jobbjait. A mi részünkre, akik meggyőzödéssed harcoltunk a rabszolgatartó kommunizmus el len és küzdöttünk azok ellen, akdk nyíltan, vagy titokban, en­nek az ördögi rendszernek be­hódoltak és akik a politikai fe­szültséget vélik megszüntetni a Szovjetté»]) — akár egyházi sí­kon is — a vietnámi dráma ve­szélyt jelző (komoly figyelmez­tetés! Mády Imre mérnök. LAJOSSY SÁNDOR: Winnipeg, Man. 1975. szept. 26. 5 az író műhelyében Mile Tiibiort 18 ówvel ezelőtt ismertem meg, mint a zene és az irodalom nagy szerelmesét. Beszélgetéseink során kiderült, hogy ő maga is kacérkodik a múzsákkal — többel is egyszer­re — de még néni tudott dön­teni. Versekkel s prózával egy­aránt foglalkozik — mondta — s bái tudja, bogy jó verse­ket tud Írni, költőnek nem tart­ja magát. Úgyszintén tudatá-Mi kell a háborúhoz? Osztrák: Pénz, pénz, pénz. Magyar: Ellenség. Olasz; Semmi. Angol: Szövetségesek. Amerikai: Humanizmus!!! Német: Egy vezér. (Ein lührer). Arab: Bármi, bárkitől. Izraeli: Hát magának még kell több? Orosz: ... és Béke. Egy kis kiragadott rész min­den magyarázat nélkül jó bete­kintés nyújt a 176 oldalas könyv öltöztetett történelmi, társadal­mi, vagy filozófiai mondaniva­lójába. Most azonban azt az élményt akarom leírni, amiben az írónál tett látogatásomkor volt ré­szem. Londonnak a üutbialra­­jongók által közismert Wemb­ley kerületében lakik. Szobájá­ba belépve azonban rögtön Ma­gyarországon éreztem magam. A legmodernebb audio-sys,terű­ről és az alatta sorakozó 2-300 lemezről elvonja rögtön a fi­gyelmet a fölöttük a falon nagy gonddal felrakott magyar nép­­művészeti tárgyak', Pőleg a ke­vésbé ismert gyapjú fonállal bimzett kunsági falvédők, téri­tők iS. az ugyancsak kunsági mintákkal díszített kézzel fes­tett cserép tálak, korsók, kula­csok s egyéb faldiszek. Főhe­lyen a csikóbőrös kulacs s felet­te a karikás ostor a magyar bőrdíszmű vek remekei. Hor­tobágyi icdikós, kis miniatűr szűr, szalonnasütő nyárs, bog ránc s akár egy kis népművészeti mú­zeumban. A vitrinből előkerült kecskeméti barack meg a toka­iban van, hogy a humor mind­untalan kitör komolyabb szán­dékú Írásaiból is, die nem tart­ja magát humoristának sem. Azután sokáig nem találkoz­tunk. Könyvének a “Fórgá­­csok”-nakí megjelenésekor fi­gyeltem fel rá újból, mert ezzel a könyvével vált ismertté az e­­mig rációban. ízelítő képpen közlöm e könyvből az egyik legfrappánsább részt. Lengyel; Garancia. Kínai: Gondolatok. Komán: iránytű. Spanyol: Egy másik spanyol. Svájci: Hát a mi kezünk, az kell belel Cyprusi: Fényképész, -mikor a másik visiszalő. Amerikai indiánt: Békeszerződés a sáppadaircuakkal. Svéd: Tudtam, de elfelejtettem. ji teljessé tették a magyar han­gulatot. Közben az iró olvas legújabb Írásaiból, melynek egy része a müncheni “Vagyunk’ irodalmi folyóiratban jelent meg. Ezek lesznek benne a most készülő nagy irói antológiában is, s e­­zekiből küldött — szerény bizta­tásomra — a Kanadai Magyar Újságnak. íróról lévén szó, talán elő­ször is a könyvtárát kellett vol­na megemlítenem, de, abban a sorrendiben irtam le a dolgokat, ahogyan az megragadta a fi­gyelmemet. A könyvtára szin­ten azt bizonyltja, amit a íenn­­tebto leírtak. A. magyar klasszi­kusok itten hozzáférhető pél-. dányai mellett, a magyarság őstörténetével foglalkozó mü­vek legtöbbje megtalálható. Az angol irodalom klasszikusai is bőven megtalálhatók a moder­nekkel együtt. A legnagyobb baj az, hogy akik a könyvet el­(Folytatás a 8. oldalon) Az események színfala mögött... Mao-Cefung vasútja meghódítja Afrikát lesz. Kína e célra 4 milliárd francia frank értékű hitelt nyújtott az afrikaiaknak, ka­matmentesen, és 1983-ban kez­dődő törlesztési haladéikkah Egy ilyen kölcsön valójában a­­jándéknak számit ... Mao vasútja tehát elindult s vele együtt megkezdődött egy világméretű versengés. Az arm - rikaiak 1968-ban kezdték meg a 900 km.-re tervezett út építé­sét s nevetve kommentálták a kínaiak vasútépítését: a k­naiak neltn is sejtik, mi vár rá­juk, — mondogatták. A helyi munkaerőt soha nemi tudja .c betanítani, az afrikaiak szótá­rában ugyanis niniciS' olyan szó, hogy: “munka”.,Ha minden jói megy, 198'5-re elkészül a vasút. A tényeken Mao sem tud vál­toztatni. A mi útunk jóval ha ­marább készen fog állni. A kínaiak azonban felvették a versenyt is> megtízszerezték erőfeszitéseiket. ló-ezer kínai mérnök és, technikus és 40-ezt r afrikai munkás 1970-ben kezd­te el a munkálatokat. A mun­kát emberfeletti rohamfeljesit­­ménnyel, fáraói feltételek kö­zött hajtották végre. Napi 9 kilométer volt az, előirt munka­norma, amit tüzzel-vassal vég­re kellett hajtani. Stopperórá­val mérve 6 perc alatt raktak le eigy-egy sínpárt. A földrajzi akadályukat nem kerülték ki, hanem egyszerűen eltávolítot­ták: a vonalon fekvő falvakat leroimbolták a hatóságok meg­kérdezése nélküli, a hegyeket s domi íjökat felrobbantották, a vízfolyásokat eltérítették. Csak egy cél lebegett a szemük előtt: megelőzni az amerikaiakat. Az éjjel-nappal dolgozó kínai szta­hanovisták nem ismertek pihe­nőt, Kínába esalk két évben egy - szer térhettek vissza szabadság­ra, ennek ellenére azonban neun érintkeztek a helybeli lakosság­gal. Egy tanzániai álami tiszt­viselő ezt a megjegyzése fűzte ei jelenséghez: Ha ameiikaiak, vagy európaiak építenek vala­mit Afrikában, őket fuiluról-fa- Lura nyomor lehet követni: a­­merre járnak, mindenütt fehé­rebb bőrű gyermekiek szület­nek. A kínaiak nyomában ilyes­mi eddig sosem fordult elő. A kínaiak nem barátkoznak feke­te lányokkal. A kínaiak makacssága min­­denesletre kifizető vállalkozás volt, imiived a “TanzaránalkT ne­vezett s a nyugatiak által ki­vihetetlennek tartott vasútvo­nal 18 hónappal hamarább el­készült, mint ahogy azt az ere - deti, akkor is túl merésznek minősített tervek kiilátáJba he­lyezték. ÁRGUS — Páris. Beszéljelek, most lehet még Mit akartok ember-félék; A legtisztábbat mocskolni? Aljas ember ki ilyet vét, S tiszteletlenül ejti ki: A Magyar Honvéd nevét! Mocskos szájjal sértegetni, Rágalmazni a halott hőst? És utána csúszni-mászni Az érte járó pénz előtt? Nem féltek, hogy torkotokra Fullad majd az ocsmány beszéd? Istentelen szájatokra Szót forraszt az élő Honvéd. Fogjátok még leborulva, Térden-psúszva félni a hőst; Segítségül Istent híva Becsületes munka előtt. Beszéljelek, most lehet még Büntetlenül ordítozni, Ti fogjátok leghamarebb Tisztelettel kiejteni: A Magyar Honvéd nevét! Linz 1950. Osváth Sándor. ’ AUROR® (1975 aug. 26.) — Kudarcot szenvedett Nyugat, győzelmet aratott Mao: Afrika szivében néhány nap óta egy új vasútvonal működik: a vi­­lág egyik leghosszabb vonala is I860 kan. hosszúságban Tan­zánia fővárosát, Dar-es-Sala­­mot köti össze a zambiai réz­bányákkal. A nyugati szakemberek ké­telkedtek e dzsungel-vonal meg való sithatóságálban, 196 4-ben, mikor Kaunda zambiai ési Nye­rőre Tanzániai államelnök a londoni City és new-yobki Wall Street pénzemberei ajtaján ko­pogtak, hogy a vasútépítéshez szükséges pénzt megszereznék, szemükbe nevettek. Ezt a vonalat műszaki szem­pontból is lehetetlenség meg­építeni, — vélték az ÖSA szak­emberei. Még, ha garmadával adjulk is meg hozzá a pénzt, több mint 15 évbe telne annak kivételezése. A világbank szintén elutasító álláspontra helyezkedett. Az assauani igát csődjén a­­kulva az oroszok szintén elzár­kóztak a kérési teljesítése elől. Csalk egy dolgot tehetünk, ha mindenképpen ragaszkodnak hozzá, — mondták az ameri­kaiak —: egy remek aszfaltú tat építünk Tanzánián keresztül. Majd odaszá'lilitjük az útépítő gépeket s a legkorszerűbb fel­szereléseket, hogy minél keve­sebb emberi erőre legyen szük­ség. De a zambiai rézbányákig nem fogjuk meghosszab bita n 1 az utat. De az afrikaiak csökönyösen ragaszkodtak a vaisútjukhoz és ! Kínához fordulták segítségért. S Peking igenlő választ adott nekik, garantálva, hogy a va-. sútvonal 6 éven belüli Iklészen i i i i 1 1 1 i |s AZ AT V A F-4--------­I A K. pásztor József Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható tCar eskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére.' Ara csomagonként $1.50 szállítással' K.M.U. Kereskedelmi Osztálya HO Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6, •— Kedves, — szólt melegen C-Sio-báncz, - de éhben én nem dönfhetek, — Gyere, Páter, — pillantott Péter ibácsi felé Irma néni és a pillám nedvesség fénylett. Ment előre az előszoba felé. Péter bácsi hátramaradt, megbókte a könyökével a Esiobáncz oldalát, a müteremajtó felé pislantott és a Csobánca lüiéhe, súgta; — Szeretnék oda bepillantani!! — Die nem lehet ám. Ez egy szemérmes modell. Mikor kimentek, rohant Sárikához. — Te! Te! Tudod, mi tőiként? Neked adta Gorzsát, de csák) azzal a feltétellel, ha visiszajössz hozzám. < Sárika a Csobánc,z nyakába ugrott. Istenem, milyen nehéz Desz ez! — Bizony néhéz, - ölelte magához. iCsobámez az asszo­nyát. — »Mit csináljak én egy gazdag asszonnyal? Sárika a szemét lehunyta, az ajakiát tartotta a Csobáncz szája elé. Remegő hangpn susogta: — Majd csak kibírjuk valahogy. A többit biz-d rám, édes,. XXXI. Bari ka éppen a tengerésztiszttel csoszoigott a parketten, amikor- Irma néni és Péter bácsi beléptek a Dunapalotába. Irma néni felindult, megcsípte a Péter bácsi karját. — Nézd! Már megint az a szemtelen tengerésztiszt! Leültek. Péter -bácsi íende-lt valamit. Sárikát a táncosa íelhevülve kisérte az asztalához, amikor megpillantotta Péter bácsit. — Ni! Páber bácsi! Péter bácsi végigmérte a fölhevült Sárikát, akin valami csodálatos varázs ömlött el. Meigiilletődve mondta: — Gyere az asztalunkhoz. Itt van Irma is. — Úgy? szólt Sárika -s belekapaszkodott a Páter bácsi karjába. -Nevetett. Megindulták. »Péter bácsi szemébe villant a szem. — Megint van egy új táncosom! Péter bácsi ránézett.-— Ugyan ki?- 180 -Péter »bácsi szeme meüegen megcsillant. Kitárta a két karját. — Anyukám! IMIégis angyal vagy! Megölelte Irma nénit, aki mosolyogva sóhajtott. Az uu vállára hajtotta a fejét egy pillanatra, aztán hirtelen, kiegye­nesedve folytatta: / — De csak akkor, ha visszamegy az urához! XXX. Pár nap múlva az inas diszkréten kopogtatott a műte­rem ajtaján'. Csobáncz éppen Sárikát! mintázta». Bosszúsan hagy­ta abba a munkát és az ajtóihoz sietett. Kinyitotta az ajtót s, kiszólt az inasnak. — Egy hölgy, -meg »e»gy úr, nagyságos uram». Leültettem őket a hallban. Csobáncz összevonta a szemét. — N»em vagyok itthon. Az inas mieghaolt. — Mondtam nekik, de nem, hittéik el;. »Okvetlenül beszél­ni akarnak a nagysága© úrral. Atyafiak. Azt mondták, hogy ő : az, Irma néni, meg a Péter bácsi. Csobánca haragosan bólintott. — Jó. Mindjárt megyeik. Visszament a műterembe. Sárika ie»gy köpenyben és egy pici, piros fürdőcipőben sétálgatott a műteremben. Miikor Csobáncz belépett, kíváncsian fordult felé. Csobáncz a mosdóhoz lépegetett és közömbösen mondta: — Irma néni, »meg Péter !bács»i vannak itt! Sárika szeme felcsillant s »halk kiáltás nyikkant fel a száján! Csobáncz gyorsan megmosta a kezét. Sárika odaugrott hozzá. Hirtelen átkarolta s megcsókolta a férfit. — Légy okos, Ikiedves»! Vigyázz! »Meglátod, fordult a sor­sunk. A jó kártyát tartsd» a, kezedben! -»Csobáncz végigsrmitotta. a Sárika suggárzió arcát. — Tudod, hogy ént ügyetlen vagyok. Kiment a műteremből. Mikor »Péter bácsi meglátta, felé szaladt s hangosan kiáltotta:- 177 -ÖTVEN ÉVE A MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN! 3 ! LLEX. A. KELEN LIMITED í ■ KELEN TRAVEL SERVICE a 1467 Mansfield St„ Montreal, Que. Telefon: 842-9548. || Hfl NT á 7 Á Fol’duli°n bizalommal irodánkhoz, ml UlltlAi! Utazások a világ minden részébe. H! IWA Föképviselet. Naponía küldjük a megbízásokat || “ I Kifli Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax ÜK gs alapból levonható. m S3 TI17EY« Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. HI | U£LAi Föképviselet. i LEI: üldés Romániába, igen gyors elintézés! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatck, Magyarori­­ipl szági válóperek. A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi 01 |H ügyeit! n

Next

/
Oldalképek
Tartalom