Kanadai Magyar Ujság, 1975. szeptember-december (51. évfolyam, 28-43. szám)
1975-12-26 / 43. szám
Két karácsony - emberibb ábrázaiiai (Folytatás az 5. oldalról) i .. rok. Én nem hiszek az Istenben! — Tudom, de attól még mondhat. — Elfelejtettem ... — és szégyelősen lesütötte a fejét. — Akkor énekeljünk . .. Valaki kezdjen el, nekem nincs hangom! — Századosi úr, Menyből az angyal jó lesz? — Amit akarnak ... Amit tudnak ... — Ács, kezdjed. Úgyis örökké kornyikáisz ... kitelhetsz magadért ... — bökte oldalba Ütő a komáját. Az ének felzendült. A bunkerben mindenkinek emberi ábrázata lett. A szeretet sugárzott az arcokon. A gyűlölet eLzá.lt, illetve nem is volt, mivel nem gyűlöltünk senkit, sem azelőtt, sem utána és mégis puskucsőre kellett venni azokat, akiket nem is ismertünk, akikre azt mondták, az ellenségünk, és akiíknek azt mondták: mi vagyunk az ellenségei. Kairácsoiny volt és békés csend. Kint, óriási pelyhekben hullott a hó ... tiszta ... szép . fehér ... ihó. 1- ¥ * Az idő foga tiz évet leharapott a nap tárból. A román doftanai táborban az agyoncsigázott foglyok holtfáradtan tértek be a barakkokba. Eldőltek a vackaikon, mint a zsák... Még enni sem volt kedvük. — Ezek az állatok meg akarnak ölni! — hördült fel valaki. — Ma karácsony van ... Azért hajtanak úgy, hogy ne legyen kedvünk ünnepelni — válaszolt a ikifakadásra egy pelyhesarcu legény, — de én azt mondom, azért is üljük meg, hadd lássák, hogy a magyarok nem tojnak be! — Ne is emlegesd ... Elfacsarodik a szivem, ha a kis Erzsukémre gondolok ... Álkor i született, mikor engem bezártak .. . egy napos volt ... A hang ismerős volt. Felkaptam a fejem: — Czuczor! — Tanító úr, az Istene ne legyen! — ugrott fel. Öleltük egymást és zokogtunk. — Mióta van itt? — Tegnaptól ... Eddig a másik végében voltam ... tudja, AZ ÖNGYILKOS IRTA: ORBŐK. ATTILA Bjeliczei Gazsi egyre sűrűbben utazgatott Budapestre apja pásztói birtokáról. A gyorsvonat ebédlőkocsijának pincéié már úgy ismerte, mint annakidején (amikor az Abbázia kávéházban pikkolló volt). Erős szerkesztő urat, aki három cukiét kapott a feketéiéihez s mindig eléje kellett tenni a szódabikaibonás dobozt, mert különben botrányt csapott. A pásztói nabob fia, Gazsi, törzsvendég lett az ebédlőkocsiban s nem egyszer pesti barátai kisérték haza és mire a vonat a pásztói állomásra ért, alap'osan beingtak. Pásztón azonban mindig csak Gazsi szállott le; barátait nem merte meghívni a Bjeliczei-kuriára, mert a apja nem jó szemmel nézte a fia kompániáját s amilyen grulélis ember volt, képes lett volna bottal kiverni őket. Gazsinak a bátyja, István sem volt “bohém” ember s bizony megesett gyakran, hagy az öccsét alaposan ös'szeszidta, mert a gazdaság helyett azokon a könny üvérü kis nőkön járt a esze s olyan, emberekkel bai átkozik, akik mutatkozni se mernek a pásztói nagy házban, ahol pedig néha negyven vendég is összeverődőt a környék földesuraiból s a megyei fiatalságból. Gazsinak csak az anyja fogta a pártját és gyakran korholta az urát é’s István: — Miéit bántjátok a "kicsit” ... ő Pesten volt jogász, ott van a társasága ... Aztán nem mindenki születik parasztnak, mint ti ... És hogy lumpol néha? ... Istenem, fiatal1 és, szép gyerek ... Szereti a vidám társaságot .. . Majd megjöín az esze! . .. * * * Ue bizony nem jött meg a Gazsi gyerek esze. Minden héten Pestre utazott, — barátai az állomáson vá;ták. Puszipajtár.a volt a bóriborgas Szabadi, a hires rendőr riporter, Nyaláczi, a dalköltő és — maga sem tudta, hol került c’ssze vde. — B’oTonyák, a könyvügynök, országos nevű nagyevő, aki állítólag. valamikor Münchenben diák volt s a Löwenbrau cég Versenyén a sörivás és virslievés bajnoki címét (öt krigíi és küenc pár frankfurti “előnnyel” ) nyer te meg. Gazsi vacsoráin mindenből három adagot rendelt és himnúszokat zengett az úri ma gyár vendégszeretetről s a baiáti hűség szépségeiről. Gazsin beteljesül a köznap. igazság, hogy akinek pénze van, annak barátja is van. 'Rendszerint négyen ültek aszta.hoz valamelyik éjjeli “lokálban”, de hajnalig egy tucatra szaporod tak vendégei és Gazsi mámoros fejjel, cyranóá gesztussal fizetett .. • Az öreg Bjeliczei, akinek nem tetszettek Gazsi pesti uijai, amelyekről mindig nagyon álmosan került haza, egy szép napon beszüntette a dús apanázst, de a galambszivü mama módját ej tette, bogy a fin mégis kap on minden héten néhány milliócskát ... Nagyon szerette a “ki- CjSíit”, aki olyan finom és elegáns volt, mint egy gróf s olyan kedvesen becézgette az anyját. “'Szegény Gazsi, bizonyára mindenki szereti a pesti finom körökben ....” Szerették is Gazsit ... Az lett a veszte . . . Annyi barátja volt, olyan sokan fordultak “bizalommal” hozzá, hogy a mama dugva adott milliócskái mindig egy fél nap alatt elfogytak . . . Boronyák pedig továbbra is három adagot rendelt minden fogásból, a kedves és vidám Szabadi arca azontúl is sűrűn eloorult “jelentéktelen kis adósságok” miatt, Isyaláaczi, a dal- Koitő pedig egy rideg kalmár szigorúságával szedte fel a lokálokban a tiz peicentet, ami a ■ pali’’ után járt neki s amit persze a számlához hozzácsaptak. Mikor aztán a népszerű Gazsi nem bírta az iramot, a jó pajtások megható figyelemmel gondoskodtak körmönfont uzso sasokról, akik a nabob fiának ijciizt adtak. Három hónap múlva, ahogy a pestiek szokták mondani, Gazsi “kész” volt. Az uzsorások perelték a váltókat, a hitelezők najtóvadászatot rendeztek utána, mert Gazsi minden héten más szállodába költözött ... Az miig Bjehcze pedig mindent megtudott, mert bizony a Gazsi egeszen olyanformán kanyaritotta a váltók alá a nevét, mint az édesapja. (Nyaiáczi, a dalkoltő grafológiával is foglalkozott s nagyon sokszor tartott mulatságaik közben előadást erről a praktikus tudományról.) Az eltévelyedett fiú anyja sok siránkozás és veszekedés árán végre elért annyit az öregurnái, nogy Gazsi legkényesebb dolgait rendezték, persze csak azokat, amelyekről tudtak ... mert például nem tudták azt, hogy ez a bolond fiú még a barátaiért is jótállóit, e!gy ékszerésznél peaig vogyont érő gyöngysorokat vásárolt hiteibe, hogy a Palace-mulató egyik táncosnőjének nyakéira aggassa, Boronyáknak pedig nagyobb kölcsötat szerzett, hogy a hires nagyevő vendéglőt nyithasson. Amikor ana gondolt Gazsi, hogy otthon mindent be kell vallania, hideg borzongás futott végig a hátán ... Az apja bizonyara elbotozza, István pedig hetekig fog prédikálni Mindezen felül még egy katasztrófa szakadt a nyakába. Nagy pénztelenségében egyszer valami tisztviselőbálra fanyalodott ,s. ott megismerkedett Hyniori államtitkár leányával, a tündöklő szép Margittal. Halálosan beleszeretett. A leány is rokonszenvezett vele, az özvegy mama pdig nagyon szívesen látta házánál a gazdag' nábobfiut. Remegve'gondolt a szerelmes fiatalember arra is, hogy az apja beleegyezésiét kell kérnie, már pedig az öreg Bjeliczei egyenesen kiátkozza, ha szegény leányt vesz el. Tudta, hogy az apja 'bocsánatát könnyelmű pazarlásaiért csak akkor nyerheti el, ha valamelyik gazdag megyei kisásszony kezét kéri meg. Meg is üzente neki az öreg úr Istvánnal, hogy hazamehet, hogy n'em szabad más barakkokkal érintkezni, nó, meg amynyi ezer között ritka egymásra találni. — Azt hiszem, nemsokára idekerül minden erdélyi magyar, s mégis csak összetalálkozunk. — Már aki: Mivel sokat Dobrudzsába (hajtanak ... Azt mond ják, :ez százszor jobb hely, mint a mocsár csap olás ... Mióta van itt? — érdeklődött. — Még néhány hónap és tiz éve lesz. — Kemény fattyú, hogy birja! — A remény tartja bennem az életet ... Hátha egyszer elengednek ... — Csak halva megy el innen ... i&jtfi&lsgigiSgiSSSgRS&EíiíSIE&ESISS&iiSS&B de gazdálkodnia kell, Pestre egyedül, a bátya vagy az anyja nélkül nem utazhat és a legrövidebb időn belül meg kell nősülnie .. Különben nincs bocsánat. * * * Gazsinak zúgott a feje, amikor Istvántól aki érte jött, elvált a hotel halijában. Megbeszélték, hogy délután az állomáson találkoznak s együtt utaznak haza Pásztora. Gazsi elment Budára, hogy elbúcsúzzon Margittól és biztosítsa szerelméről. Boldogan sietett aztán vissza szállodába, mert a szép leány könnyezve vett tőle búcsút és megcsókolta ... Gazsi propellerre szállt. Hideg őszi nap volt. A szél fújt. Kikönyökölt a karfán, hogy minél jobban az arcába csapjon a szél, tele volt a feje ezer kavargó gondolattal s úgy érezte, hogy az arca ég a csók nyomán ... Hirtelen légáramlat lesodorta a kalapját. Utána kapott. Elvesztette az egyensúlyát átesett a karfán s belezunant a hideg’ Dunába. * * * A Rókus-kóriiázban tért magához. Ott volt az ágyánál Szabadi, a riporter, aki a rendőrségi hivatalos kőnyomatostól tudta meg, hogy barátját baleset érte. Gazsi meghatja szorongatta derék, hü barátja kezét. Aztán azt mondta: —- Kérlek, édes barátain, gondoskodj róla, hogy a lapok ne Írjanak balesetemről... Szüleim és menyasszonyom nagyon megijednének ... Csak a bátyámat értesítsd ...-— Bízd csak reám — mondotta a derék barát. I 'S* Másnap reggel az összes lapokban kolumnás riportok jelentek meg “a pásztói nábob fiának öngyilkossági kísérletéről”. Különösen a Szabadi riportja volt megható. Ragyogó színekkel ecsetelte a gazuag és előkelő fiú tragikus szerelmét, aki nem meri bevallani a szívtelen apának, hogy szegén}’ leányt akar nőül venni ... Az újság' közölte Gazsi és titkos menyasszonya fényképét ... Még aznap délután Gazsi ágya körül volt az apja, anyja, a menyasszonya, a bátyja, Boronyák, Nyaiáczi, Szabadi . .. Az apja azt mondta — Rendezem minden, dolgogodat, fiam ... Gazdag vagyok. ... És te vagy a leigdrágább kincsem ... Az anyja azt mondta: — Mihelyt meggyógyulsz, megtarthatod az esküvődet ... Az apád boldog, hogy ilyen előkelő, szép és fiatal menyaszszonyod van ... Boronyák odasugta. neki: — Olyan esküvői lakomát csapunk a vendéglőben, hogy no ... Nyaiáczi uj dalának kottáját nyújtotta át, amelynek címe ez volt: ‘“Margit, te cuki nő”. Szabad pedig büszkén mondta Gazsinak: — Látod, én igazi barátod vagyok. Én mindjárt felismertem a helyzetet és segítettem rátád -— Meg lehet szokni azt is ... — Emlékszik a voronyezsi karácsonyra? — kérdezte. — A múlté ... — Akikor is a halál markában voltunk ... Most is, ... Tartsunk karácsonyestet ... Ránéztem furcsán. Hogy en • nek az embernek van kedve ünnepelni? ... — Hé, Je’gényke! -— kiáltott oda a pelyhesarcumak — Karácsonyt tartunk! A megszólított felkelt: — Azért is ... A szomszéd barakknak van egy kis fenyőfája Balázs bátya lopta valahonnan ... átmegyünk ... — Abból baj lesz! — óvta Czuczor az embereket. — Egyenként, úgy nem veszik észre! Mindenki cihelődni kezdett. — Én indulok és szétnézek, s jövök a hírrel. Addig várjanak — javasolta a legény. Gyorsan visszatért: — Lehet menni, azok már készülődnek ... Állítják a fenyőt ... óvatosan átsurrant mindenki. A száz emberre készült barakkban összegyűltünk, vagy háromszázan. Nem lehetett mozdulni. Egy picike fenyőág volt felakasztva az egyik felső Amiben teljesen igaza is volt. * * * Gazsi elvette imádott Margitját. A pesti kisasszony nem akart Pásztora menni lakni, — az öreg Bjeliczei tehát Budán vett a fiataloknak villát. — Gazsi megkomolyodott, beült egy nagy bank igazgatói székébe és keményen dolgozott. Régi barátaival a “llegiutabb hálátlansággal’’ szakított. Csak a hivatalának s imádott feleségének élt ... De nem sokáig volt boldog. A fiatal asszony folyton társaságokba járt, flörtölni kezdett. Az urával pedig veszekedett, mert Gazsi féltékeny volt. Pokol lett az élete. Egy napon rájött az asszony, megcsalja. Félőrülten rohant el otthonról, kalap nélkül, hideg téli estén, borzalmas heves féltékenysgi jelenet után a Lánchíd ró 1 a Dunába vetette magát. Kiemeltették. Az újságban másnap rövid hír jelent meg “az idegbajos bankigazgató öngyilkossági mániájáról”. Az apja levelet irt Gazsinak, melyben alaposan lehordta. Az anyja is jól ö'sszeszidta a szanatóriumban. A felesége pedig megindította a válópört. Boionyák pedig a vendéglőjében a csaposnak mesélte: — Ismertem a pasast. Biztosan a bank pénzéhez nyúlt ... Mert könnyelmű fráter volt mindig ... , íNyaláczi pedig dalt költött, amelynek cime ez volt: “Gazsi már megint elölről kezded ...” priccsre, hogy jól lássa mindenki. Csupasz, semmi disz, de mégis csillogott a tekintetektől. Pisszegtek ... Csend lett. — Imádkozzunk emit ere k az otthonaikért, nehogy ide kerüljenek és gondoljunk Jézusra, az ács fiára, aki hirdette a szeretetet és képes volt feláldozni az életét a tanaiért. Ha a szavát megfogadnák, mi békésen élhetnénk otthon ... Mi Atyánk, Isten ... Mindenki hangosan imádkozott. — Ez Balázis báttya! — súgta a legényke az ima végén. — Olyan ismerős a hang, — mondtam Czuczornak, — mintha már hallottam volna valahol. Aki az imát mondta, most felállt az egyik ágyra: —. Énekeljünk most valami karácsonyi éneket, emberek, hadd könny ebül join a szivünk! — Barna Balázs! — csúszott ki a számon. — Tanító úr, ... Czuczor ... — ugrott le és átfúrta magát a tömegen. — Hogyan kerül ide, hiszen maga ... — ... azóta megtanultam Imádkozni, ■— Vágott közbe — és nagyon sok mindent megtanultam ... például hinni Istenben, azért, hogy ne pusztuljak el, mint az állat ... Tiz éve eszem a rabkenyeret ... — szégyenlősen elpirult és elfordult. Felállt az egyik ágyra és rákezdte: “Mennyből iaz angyal ...” Az arcok kisimultak és embernek éreztük magunkat egy Ifi járt a váratlan vendég (Folytatás a 2. oldalról) — Hé, öreg, hát osztán, hogy meg sora? — de a választ be se várt, odébb teker gett. Az öreg ilyenkor megdörzsölte fakuló szattyánbőrén tüskeszakái lát, utána hunyorított, jóhegyeset köpött és a gondolatát beszéltette. “Kutyául... Kuvaszmódra... Hát hogy lennék mi?! Ha eocer az istenfija jószágot nevel a fiijából ...” és a kél odvasfog tempósan csattogott. Az ősz ekkor már féligkivü!, féligbévül állt. Kelet felől megjöttek a búsongó szelek és a határt áztatta a kinemálló esőzés. Napok, hetek így teltek ihol üldögélve, hol könyökölve az ágyon. Egyszer sóhajtott, máskor me;g nyögött; magábaroskadva tekerte az időt és megbékélve halmi készült. A hűvös félhomályban, a zsoltárt dudorászta, decsakhogy éppen mozgott a szája áz aszott pergament, és oly ájtatosan szállt a suttogó nedves ének. Kamrája ajtaját egy napon aztán befújta a hó; kivül sok-K£R£iK£d£LMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angoi nyelvtan és, Beszélgetések ..................... $ 2.0ű Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása ............... $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ................... $ 8.23 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .......................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ........................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2 00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ....................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ......................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . . . .( $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) .......... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ............ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ........... ......... $ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange’’-t kell számítani. K. M. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 286 il Winnipeg, Man. 1975. del. 26. 7 rövid időre. Szállt az ének ... Boldog voltunk addig, amíg az őrség ránk nem tört és szét nem verte a társaságot. Karácsony volt és mi jajgatva meneiküátünk az ütlegek e- Lől, mivel ott, a fronton megöltük a Békét és halálra tapostuk a Szeretetet. Visnyocki uonveaek (rolytatas 6. oldalról) rút csináltak, mert ennek így köll lenni, de mi tárásuk meg szivünkben a Jézust. Mert a bériét csak az ő ikezóbül kapjuk meg úgy e világon, mint a másvilágon, ámen! — Áment — rebegtek a honvédek, ns ekkor miéit -Szent József, ho'gy ejmeuetünk ... Míg visszafelé ballag-túnk az alias oa, a melle item némán bak iató Ladónak mondom: — Te ez a Szent József a Visnyóck'i volt! — o volt! — mormogta Ladó. A fedezékben kérdezi az egyik tiszt: — Gyerekek, ki rendezte ezt a karácsonyi dolgot)? Isten bizony, meg voltam hatva, igen rendes dolog volt. Gsók hadapród válaszolt: — Mindent a Vosnyóc'ki csinált. Istállót, glóriát, ő szerezte a szines rongyokat. Ő faragta a kis Jézus is ... Hallgattunk. Ladó-ra néztem. Ő némán babrált a pezsgős poharával ... * * * A júniusi offenziváJban áttörtünk a Piaven, de elakadtunk. Két nap múlva fényes nappal rohamra indultunk, de: az olaszok őrült tűzzel visszavertek bennünket. Sebesültjeink, halottaink a állás között maradiak. A sebesültvivők nem mertek kimenni, mert olyan borzalmas géppuska- és goiyószórótüz volt, aknutüzzel 'leverve ... Lapuntunk kis lyukainkban... Az őrült tüzelés nem hagyott abba. Az állás előtt sebesültje mk jajgattak ... Ési a nap ragyogásában, a halál süvitésében felállt egy honvéd és elindult fegyver nélkül az olaszok felé. Visnyócki! Pár perc m-uliva hozta már Orbán orvezetot a vállán. Léleize tfojtva vártuk ... Az utolsó meteren meg.ngott Visnyócki és terhével arcra bukott. A- zonnal behúztuk őket. De Visnyóeki halott volt. Hátulról geppuskagolyó futott a szivébe. 'Mikor a Piave-parton egy homokhajlat alá elkapartuk, pap nem' volt, hát Ladó mondott el egy Miatyánkot felette ... Némán ballagtunk vissza az állásba. Mikor ütünk elvált, Ladó megállt, rámnézett meleg- tekintettel és ennyit mondott rekedtes 'hangon, csendesen: — Tévedtem ... ’-a szór hallatszott a szitok, az istennyila meg a “Hé, öreg él-e még? Tán elkotorná a havat!” ég tovább ment az istennyila. így lett karácsony, tíz-ép fehér karácsony. A hideg kivül is, bévül is kopogott. Zsupptetőkön roggyant a fehérség és ameddig, a szem ellátott és azontulis minden, minden csupa fehérség lett. Néhol már gyújtogatták a gyertyákat, néhol mégcsak készülődött a “Jézus”, cipelte a késői szeretetet, de az utcák csendjét gyermekszájakról rég kántálta az “ének”, a “csörtessék a Jézus” és néha a hahota. A fiataloknál az elsőszobában ontotta melegét a “búbos”, az asztalon pásszolva simult a fehérített kenderteritő, a kende-rteritő, a tornyos ágylábnál a fonottüvegből ki-kivánkozott a kövidinka; odábib a subloton gerendázatigj meredt a meg; akott cifra fenyő és tetejében mosolyogva fityegett a pici Jézus. — Szép karácsony-ünneplőbe öltözködve szólt Mihály. — Szép, fájntos karácsony — duplázta ugyancsak ünneplőben iRozál és majd ájtatosan hozzátette — Tán csengetni kéne a Jézust ... — Az ám — válaszolt Mihály — hol is a gyújtó ...? — Megálljon ke, előbb meg' a falábához teszem a zsoltárt -— és sürgősen -oda is tette. — Megadj asszony eg-gy kicsinyét — halkította a szót Mihály — tán, ... hivjuk he az ón eget ... — Hát még mit nem! ... El akarja rontani az ünnepet — úgy pattogtatta a szót Rozá!, mintha bolha csipte volna meg — ebon a verestál, benne a része vigye be, ha sorsát annyira szivén viseli — és már nyomta iis férje kezébe a veres tálat. A rámáscfíizma szárig süppedt az arasztos friss havon nyikorgott rit a menés az otromba lábnyomon; valami sulykolta nehezítette a verestált, ahogy Mihály vitte és az estbe tartotta a kegyes fölmutatást. Szorított 'torkán a gondolatfosziány végig remegett és alig nalhatóan az égfelé súgta: “Látod-e az embert, ha ibtefétéved a Jézus?! ... ime kezemben hordom a fölmutatást . ..!” Kamara ajtaja előtt megállt egy döbbenetre. Markába mázsás lett a tál; jobbja felől a tönk a csúcsig hc-süveg ijedten rámeredt; küszöb előtt a halom lólepel szelíden kinyújtotta kar ját, mint k'edlő lobog messzi jéghegyen és szikrázva azt mondja: “Ne tovább Mihály, tekintetével megigazította a verestálban heverő kőtest, baljával kissé oldalrabőkte a vadonatúj süvegét, majd kisvártatva vállával benyomta a jégharmattal fedett ajtót. — Hé ... — szünetet tartott és hirtelen szótváltott —... idesapám ... -halijáé ... gyújtson mán világot! Csönd feküdt a kamrában. A tyúktetves keitetőkosárból egér iramlott sercegve, majd nyoma veszett az ágymögötti piciny lyukon. A osontáfagyott penészszerszámokon megdermedett zaj ropogott, és a máks-zemnyi ablakon a karcolt jégvirág! halványkék fényével rémitgetette a kisértetet. Mihály dőrmögve meggyujtotta a mécset, áthajolt a térdigérő csupasz ágytámlán és sokáig méricsgélte, nézte az öreget. — Nini ... szunnyad az öreg — forgatta a gondolatot magában — le se vetkezett Aztán egy másik gondolata azt kérdezte: “Ki ez, mi fia ez az emberforma, úgy mered a kanóc fényébe, mint jókora fagyott krumpli, és ápolatlan csirájának sárgulóvége bajuszként tapad ragyás áliára ...? Nini, süvegét fülig nyomta .. . földön kúszó ködmönujját valaki cibáija, erős markaival húzza lefelé ...” — agyában hirtelen kivilágosodott az ijedt kérdés, bensejébe félelmetes szárnyat növesztett a parányi szüikefolt, és vergődve repült a kétségbeesés fele. U- gyan ekkor kezében megbicsaklott a tál, és a villanat csörömpölve szétfröccsentette. Vaíahonnét az odú sarkából eleredt az árny és azt súgta: .. itt járt a Váratlan vendég.” Mihályból alig hallható n fölszakadt a rivás, csukló térde földre ziuhant és visszakiláltotta: — Idesapám ... !- Hangja visszhangként kongott gurgulázott, mint kövüitgföröny, amely a mélyie hull ahonnét nincs visszatérés. Mihály kisideig nézte gémberedett mozdulattal az 'öreget... nézte a nyitvatfelejtett szúrós szemeket és úgy látta, mintna mindegyikből kilógna egy-egy furcsa jégszilánk. Majd szivetájékán egy közeli hang döröbbölt: “Látod-é az embert, ha belétéved a Jézus ...” a hang összeakaszkodott gondolatával és úgy érezte, mintha valami mágikus ecő messzi előre lökné tekintetét, oda, hol az útvég jelez különös ismétléseket. Rózái hangos megjelenése szakította meg az öröklött beszédet: — Gyüjjék mán — fortyant a hangja — mit várat magára?! Mihály lassú mozdulattal a percegő mécs felé nézett és tompán válaszolt: — Szép karácsony .. . Rózái, hollófekete ruhájában úgy pöffekedett, mint görcs, amit szurokkal kennek be. Villogó nézése a földre vetődött és elsikoltottá magát:-1— Jézus mária, eltörött a verestál ... !
