Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-04 / 23. szám

A trianoni békediktálum a francia közvélemény előtt (Folytatás a 3. oldalról) gyarázta, nekünk, az ellensúlyt, amire szükségünk van Német­­őrs,zágigal szemben, ezentúl a Idßr-entente államaiban kell ke­­resmünkl A dolgok természeté­ből folyik, hogy szövetségeseink Közép euiróp ában Csehszlovák. a, Jugoszlávia, 'Lengyelcíuszág, Ru méni. Maradjunk hűségesek hozzájuk; segítsük őket egy­máshoz közeledésükben; örül­jünk, amikor olyan emberek, marat Benes és Take Jonesco fáradoznak összehozásukon.” Mintegy válaszul erre, D. be­mutatja a DAILY TELEGRAPH okt. 15.4 sz.-ból a következő­ket: “Egyetlen új, vagy újab­ban megnagyobbodott állam, sem igazán homogén. Cseh­szlovákiának 3 milliós német kolóniája van; Ruménia elnyelt Magyar Haaglemezek 8-TKACKES ÉS CASSETTE TAP EK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappan«« Record Shop 3046 Last 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216) 561-6S24. meglátjuk, megemésztheti-e — Erdélyiben nagy magyar és szász közösségeket;... a szer­­beket, akik a keleti egyházhoz tartoznak, a katolikus horvá­­tokhoz és szlovénekhez fűz­ték ...” — D. tehát joggal fi­gyelmeztet, hogy mintán Benes és tsiai meigjbuikitatták az egyes franciáktól javasolt dunai föde­rációt, kizárva Magyarországot, Ausztriát és Bulgáriát, ezeket “a germán sodrásba vetették.” Egyébként utal a NEUE FREIE PRESSE 1920. szept. 20.-án “Benes bezéde a kis entente­­ról’’ c. cikkére, amely megálla­pította: “E beszédben világosan látható a visszatérés a a égi szláv szolidaritáshoz és, a nyu­gati befolyás csökkentéséhez!” Ugyanezen lap 1921. jan. 19.-én beszámol T. Jonesco varsói t árgyalásairól, hátborz ongató értesüléseket közölve. line: “T. Jonesco Lengyelország külügy­miniszterének a kis-entente megalkotásáia egészen kész tervet mutatott be. E terv lé­nyege Magyarország teljes fel­­darabolása volt. T. Jonesco Lengyelország megniagyobbitá­­sát javasolta, területét a Kassa- Ocieróerg-i vasútvonalig tét -jesztve . .. Budapestet semlege­síteni kellett és Magyarország többi részeiben Csehszlovákiát és szerbiét részesítették (vol­na!) — A tervet Varsó illeté­kes tényezői a limine (eleve) el­utasították. — Lengyelország továbbra is, Magyarországgal közös határt óhajt s kifejezet­ten. támogatni fogja Magyar­­ország autonómiára törekvéseit a rtútén megyékben, amit rövi­desen a Határmegállapitó Bi­zottság elé fognak terjeszteni.” Desthieux küzdelmét az igaz­ságos béke érdekében később sem hagyta föl. 1933-ban iHEU­­RES PERDUES (Elvesztett órák) c. időszakosában;, hivat­kozva előző müveire is, támad­ja Philippe Bertheiot-t, a fran­cia külügyminisztérium hossz szellemiét, aki “mindent fölál­dozott ... a kis-entente nagy­mestere, Benes követeléseinek.” — Háborog, “az ember soha­sem képzelt rnesterségeseihbet, mint Yougo-Slaviet (szerbek, borvátok, szlovének), mint Cseh-Szlovákiát (áhol évszáza­dosán gyűlöli egymást cseh és szlovák), mit a túlméretezett Ruméniát, ahogy fölhizlalták a békeszerzőrések.” S mivel a re­víziós követelés Magyart- és Németországban kezdődött, kedvező visszhangra találva Olaszországiban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államok­ban, nosza ezeket “igen rossz , szemmel nézik. (t.i. Párizsban). Már is azzal vádolják ezeket (akik a revízió mellett foglal­nak állást), hogy idegen pénzt kapnak, az elszigetelt Franc ia­­ousizág régi és legközelebbi el­lenségei zsoldjában vannak.” D. ekkor francia-német­­olasz-magyar-osztrák blokk lét­rehozását sürgette “Európa békéje biztosítására.” Miután megállapította, hogy a párizs­­könnyóki békék “nem sokad ér­nek”, nyomban Így folytatja: “Magyarország nem ellenséges országa 'Franciaországnak. Nyel vünket ott szenvedélyesen be­szélik. 'Szerzőinket ott ünnepük. Hivatkozom A. de Monzáé, J. Mistier, a Tharaud-testvéiek tanúskodására, J. de Bonnefont emlékére, mindazokra, aikik is­merik a magyar kérdést. Túl­ságosan zsugorították a ma­gyar területet, rumén, vagy csehszlovák nem gyöngéid iga alá hajtották a miaigyarság;ot.. . Magyarország szenved és min­den alkalommal követeli a szer­ződés revízióját. amely kiszol­gáltatta szomszédjainak. Ma­gyarországion született a Szer­ződések Revíziójára Liga. Így anélkül, hogy fegyverekhez fo­lyamodnék, íme, egy ország, a­­nxely megkísérli sorsa javítása elérésiét törvényes eszközökkel, meggyőzéssel, propagandával.” Kimerítőbb, hosszadalmas is­mertetés helyett a fenti kivona­tok utáni is, — úgy vélem —, érdemes a magyaroknak D es­timé ux nevét* 1 jó emléikezetük­­ben megőrizniük és elgondol­kozniuk' azon, hogy pokoli .szán­dékok tajtékzása között akad­nak mindig, bátrak, akik föl merik emelni szavukat az Igaz­ság védelmében. 1975. jún. 4., a Trianoni bé­kediktátum gyászos évforduló­ján. Winnipeg, Man. 1975. június 6. 7 Napenergia-kutatás Manitobában (Folytatás a 6. oldalról) arról, 'hogy Manitoba elsőren­dűen alkalmas a kutató mun­kára. Rendkívül érdekes, hogy a tartomány közmunkaügyi ve­zetői máris arra biztatják a cső­szerelőket és léghűtéses, válla­latokat, hogy az uj felszerelé­AZ AKRONI LORÁNTFFY OTTHON MAGYAR LELKÉSZEKKEL, MAGYAR ORVOSOKKAL, MAGYAR ÁPOLÓNŐKKEL, MAGYAR SZEMÉLYZETTEL, MAGYAR ÉTELEKKEL, MAGYAR SZERETETTEL MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG SZOLGÁLATÁBAN ÉRDEKLŐDHETÜNK LEVÉLBEN. VAGY TELEFONON: LORÁNTFFY OTTHON 2631 Coley Road AKRON, OHIO 44321, U.S.A. Tel.: 216-666-2631 és 216-666-1313 sek beépítésénél legyenek tekin tettel a napenergia felhaszná­lás közelgő lehetőségére. Nem kétséges, hogy (ha a gazdaságos megoldást már meg találták) a napenergia lesz a legolcsóbb elképzelhető energia forrás. Mindeme fel lehet majd használni. Nemcsak mindenna­pi életünkben, házak fűtésére, hanem a lehető legszélesebb körben, az iparban is. Amint R. Gémmel, a manito­­bai kutatás vezetője mondja: valószínű, — iha a tudósoknak hinni lehet, — hogy a Nap még legalább 30 milliárd esztendeig ragyog majd az égen, követke­zésképp nem kell energia-hiány tói félni, ha energiáját minden­napjaink szolgálatába tudjuk állítani. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 80/-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald särok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 PISTIKÉM IRTA: PINTÉR BORBÁLA Bizony régen volt, amikor igy szólították, becézték, különö­sen az Édesanyja, kit évekóta nem látott, csak: néha, levélút­­ján érintkezett vele. Pistikéből ember lett. Szor­galmas, kötelességtudó család apa, két szép gyermekkel, jósá­gos szépséges feleséggel. Elé­gedett sorsával. Fedél feje fe­lett, kenyér ruházkodásba te­lik, nincsen panasza újhazája ellen, melyet saját jóvoltából választott, annak idején. Fárad­tan hajtotta fejét az asztalra, megpihentette fáradt szemeit, s azután tovább dolgozott. Mert ő még otthon is dolgo­zik, amikor a napi munkából fá­radtan haza jön, hol ezt, hol azt, de mindég valamit. A há­zon csak a javítás, melyet elég rossz állapotban vett két évvel ezelőtt, de azért volt olcsóbb. Ma egy nadrágot vart a fiá­nak, a nagyobbiknak. Már na­pok óta dolgozik rajta eg,y ke­veset, ma elhatározta, hogy be fejezi. Ugyanis holnap lesz End­re születésnapja, ki négyéves lesz. Németországi lágerban lát­ta meg a jó Isten éltető napját először. Gyermeke nem sejthet­te akkor, hogy vándormadárnak született, mely országról, or­szágra száll. Édes lelkem, kis fiam! gon­dolta Szita István az apa, ki Amerikát választotta új hazá­jának. Szerencséje volt, nagy­bátyja Szita Tibor ide segítet­te, munkához juitattta, öreg a­­merikás lévén, jótanáccsal el­látta, míg a nyelv nehézségeivel hősiesen megbirkózott, igy a második fiú, jobb körülmények között, a sajátjának mondható házban született, s nem a né­metországi nyomorláger lakója­ként. indult élete. Mert az élet nagyon fontos, hogy hol kezdő­dik, legtöbbször azon alapul az egész ember sorsa. Természete­sen vaunak kivételek, amikor a nyomortanyáról elindult életek, nyoimortanyáról ; elindult életet, a legnemesebb anyagot, a legér­tékesebb, lemondást, megalku­vás, nem ismerő, éleitviharban helyét megálló nagyságokat termelt ki. De ilyesmi ritkán történt, azért nem lehet bizni a megvalósulásában. A kisebbik fiú kétéves múlt. Szép, erős, egészséges fiú, min­denki azt hiszi róla, hogy há­roméves, pedig csak icthónapja, hogy kilépett a kettőből. Fele­sége, az áldott Ritka Panna, kit Németországban választott élete párjának, gondos feleség, áldozatos családanya, :M nem­csak az anyai, feieségi köteles­ségének tesz eleget, hanem öt­napon keresztül egy varrodá­ban dolgozik, hogy a házat el el ne veszítsék, melyet részlet­re vették. Régi jó közmondás, jó az öreg a háznál, őnáluk na­gyon bevált. Szitáné édesanyja lássa el a házat, gondozza a gyermekeket, míg a dolgozó szülők távol vannak. Így min­den remény megvan arra, hogy boldogulnak új hazájuk földjén, a nem vesztik el a házat. iSzita IsitMán befejezte Endre fiának szánt nadrágot, gondola­taiban leikével haza repült falu­jába, hol gyermekkorát élte, új­ra kisfiú volt. Édesanyja köté­nyében kapaszkodva, nála me­nedéket lelve, amikor a szom­széd gyerek őt megverte. Ő ak­kor nagyobb volt, mint ma End­re. Mégis milyen jói esett az Édesanyja védelme, mely az ál­dozatkészség tüzétől volt fütve. Tele nyáron egyforma volt sohasem langyosabb, sohasem hideg ebib, mindég egy forrna gondoskodással szeretettel teli anyai szív, ki fiáért rajong. Egyetlen gyermek lévén, ké­nyeztették, jómódúak voltak hát taníttatták. Vidám iskolai évek, jó pajtások vonultak fel lelkiszemei előtt. Utána a köte­lesség hazájával szemben. Ka­tona lett. Aggódó levelek az Édes Szüleitől. Atyja ugyan nem szeretett írni, de mindég ott volt a levél végén az üzenet, amit az Édesanyja fűzött hoz­zá. Apád üdvözöl, csókol, be­csüld meg! magad. iMintíha az öregnek semmi más üzenniva­­lója nem lett volna, csak eny­­nyi. Pistikéből ember lett, de az az Édesanyjának örökké az ma­radt. Pistikém! Pistikém édesi vi­gyáz magadra. Pistikém édes, írjál gyakrabban. Ezek az intelmek még most. is fülébe csengenek, itt a nagy távolságon keresztül semmit sem halványultak, az idő, sem a táVolság, ezeket az intelme­ket ejfeledtetni, törölni szivé­ből képtelen. Pistikém édes gyakrabban. Vagy hiányzol kö­zülünk. üres a sízoba hol te lak­tál. Üres a szék, hol te szoktál ülni az asztalnál. Anyai sizivem­­nek nagyon hiányzol. Amint te­heted gyere haza közénk. így hangzottak a legdrágább Édes­anya levelei. Ha megtörtént, hogy levelet sokáig nem kapott, az anyai szív fájdalmát könny­cseppektől ázott sorok jelezték Istvánnak. Ilyenkor, ha tehet­te, azonnal válaszolt. Sokszor saját hibáján kívül, képtelen volt imi azonnal. Szegény jó Anyám! Sóhaj­tott István, vájjon mit csinál most? Édesatyja tiz évvel öre­gebb lévén Édesanyjánál, a múlt) év karácsonya előtt, elköl­tözött. Az Egek Ura magához fogadta, mint ahogy mindany­­nyilunk egynapon az Ő Magas Színe előtt fog megjelenni, igaz­ságos Ítéletet kapni. Édesanyja egyedül maradt, István nagynénijével,' már évek­kel ezelőtt öizvegyisorsra jutott Morcsa nénivel költözött össze, Istvánnak ez nagy megnyugvá­sul szolgált. A tudat, hogy szá- i mára a legdrágább lény nem el­­| hagyatott, magányos, hanem J van valaki;, ki őreá gondot vi­­| sei. I Azért Istvánnak sok álmatlan éjszakája van azóta. Segítette öreg szüleit eddig, ahogy tud­, ta, amíg könnyebb vtoit. De ma, családja nélkülözné, meg, ha oly 1 mértékkel tenné, mint eddig tét j te. Amit eddig könnyű szívvel i jóttenni vágyó lélekkel, küldött a legkedvesebb tájra, a legdrá­gább lelkeknek, az Édes Szü­lőknek. De adnom kell! !Sirt fel benne a fiúi szeretet. A fiam születésnapja holnap lesz. Anyámé háromihónap múl­va. Míg én élek, neki nem sza­bad érezni azt, hogy egyetlen fia megfeledkezett volna a szü­letésnapjáról. Nem! Ha nehe­zemre esik is, megfogjuk nélkü­­j lözni, de Anyám születésnap- I ja nem múlhat el, megemléke­­j zés nélkül. Azt akarom, hegy a | drágám örömkönnyeket ejtsen e napon, s nem bánatosat. iSze­­! gény jó Anyáml gondoktól rán­cos homlokáról elűzöm a bánat felhőket. Hogy tudjad, érezzed, hogy a fiad nem feledkezett meg rólad. j Gondolataiból felesége éb­­| vesztette fel. — Gyere István aludni. Tu­dod, hogy holnap munkanap, s nékünk pihenni kell. — Igazad van Panni, — szólt | István. Késő van. Lassan felemelkedett, mint ki nagyon fáradt, nemcsak testi­leg, de lelkileg is. Lefekvés előtt fürdőt vett, utána jobban érez­te magát. Mikor ágyba ment, sokáig bámulta az üres sötétsé­get, a világcm százak, ezrek, tiz- i ezrek, ki tudja mennyien bá­­! múlnak sok-sok álmatlan éjsza­­! kákon, megoldást keresve hély- I zetüfcre. Vagy olyanokért ag­­j godnak, kik közel állnak szávük­­j hoz, kik között hiába van távol 1 siág, mert a lelkei sóhaja össze­olvad az éjszakák csendjével, a felhőkkel el száll a tengeren túlra. Leikeink a szeretett hul­lámaiban fürödnek az álom é­­' des feledtető ölén. (Melytől sen­­j ki meg nem foszthatja, az övé, egészem egyedül, OíSiztatlanul az ! övé. I így volt István is. Miikor 1 nyugvóra hajtotta fejét, jó éjsza j kát kívánt feleségének, az álom . szárnyain haza repült, megállt a * kiskapu előtt, bekopogtatott a kedves ház jól ismert ablakán, Édesanyja ölelő keblére borul­­| va, sírtak mind a ketten. I —• 'Pistikém! Kis fiam! hát itt j hon vagy? De szép nagy ember | lett) belőled. 'Pistikém! Kis fiam! ' hát szóljál valamit? hisz tizévé ' láttalak utoljára, j István szólni is akart, de kép­­j télén volt. Szive mélyéről ára­dó könnyek folytak végig az I arcán, amint a fehérhaju asz­­! szony ráncos; képével, könnyes szemeivel, kérdően reá nézett. Sokat dolgozott kérges keze, az övében 'nyugodott. István be­szélni képtelen volt. Zsebéből selyemkendőt Vett elő. — Itt van Édesanyám — hangtalanul suttogta. Édesanyja feltette a kendőt köszönte, csókjaival 'halmozta jel. — Pistikém! Hát el jöttél a i születésin apómra? Ajándékot is j hoztál! Köszönöm Pistikém kis fiam. István bólintott. Nagysokára sikerült elalud­nia megint, s amikor reggel fel­ébredt, megdöbbenve figyelte ál mát, vissza 'emlékezett, megint szülőfalujában volt, most azzal a különbséggel, hogy nem lát­hatta többé a kedves arcot, kit a tömegbe oly kutatva keresett. A falu templomainak harangjai egyszerre szóltak, gyönyörűen zenéltek. A tömegbe vegyülve, misére ment ő is. Másnap egéjsanap munkatköz­­be fülébe csengtek a harangok feledhetetlen zenélő hangjai. Nemtudott szabadulni tőlük. Mintha az egész világ harang­jait hallotta volna egyszerre is élti benne oly mélyen. Nem szólt feleségének reggel, mert mind a ketten siettek, hogy el ne késsenek a munká­ból. Este amikor haza jött, szü­letésnapi vacsora Endre fiának, el feledkezett az egészről. Pár hétre reá, levelet hozott a pós Ca, ismeretlen vagyis nem a meg szokott kedves öreges ákom­­bákom, betűkkel a borítékon, amit a legdrágább kéz irt. Ist­ván össize rakta minden levelét, megőrizte, vigyázom reájuk, ne hogy egy is elvesszen. (A hábo­rú alatt úgyis elvesztek, de az­óta minid elrakta.) Most, hogy az irás nem volt a régi, félelem szállt a lelkére. Talán mines va­lami ibaj? Sokáig forgatta a le­velet, de végre mégis csati; fel kellett bontani. A levelet nagy­nénje irta. A megszólítás után rögtön következett a szomorú hir. Édesanyád fiam meghalt. Április (2.-án temettük. István1 szeme könnybe úszott, a levelet1 képtelen volt tovább olvasni, j Kihullott kezéből a földre esett, ott is maradt, míg felesége jött hozzá és felvette, fel olvasta Istvánnak. Istiván mindent tudott most inár. Kik voltak a temetésen, milyen hirtelen költözött el az Édesanyja. Nem hallotta ő a többit. Hisz a többi hitek, neki nem voltak fontosak. Meghalt Édesanyám! Ez volt ami a le­vélből megmaradt emlékezeté­ben. Ide tért vissza, gondolatai­ba ismét. Akkor este, amikor fiának a nadrágot befejezte, igen, akkor éjszaka volt a különös álma, a­­melyet még feleségével sem kö­zölt. Még azt hinné róla, hogy babonás hiszékeny öregasszony nyá változott) át, az ő, rajongá­sig szeretett férje. Mert Panna igazán szereti őt. Mi lenne vele őnióltoüie? Milyen jó a simogató' puha kezét itt érezni, a fájda­lomtól meggyötört homlokán. Mintha az Édesanyja keze len­ne. Igen! hisz Panna sokkal több mint feleség! Édesannyai gondoskodást is megtalált ben­ne, ami valójában mindég meg­volt közöttük, de ő, eddig nem érezte, mert nem volt reá szük­sége. Tehát Endre születésnapján történt. Az álmok nem hazud­nak. Előtte való éjjel otthon volt álmában. Lélekben viszont­KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ..................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) .............................. $ 3.50 Berczy József: Európa felszabaditása ............... $ 3.00 Gaigóczy János: A Sumir kérdés . ................... $ 8.20 Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) .....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................. $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból . $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60 Nagy István; a fenségtől a hallja kendig (elbeszélés) ............... ........................ $ 3.00 Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története ..................................... ............... $ 6.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A Kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) .......... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok .... ........ $ 8.20 Székely-Molnár imre: Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Hol van a nyár? ........................ $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 ” ” Ö ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) ........... ........ $ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange”-t kell számítani. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg. Manitoba, R3C 2B6 látták egymást, és búcsúztak. Ő, elment az örökkévalóság or­szágába, de mielőtt ezt tette, bú csút 'mondott fiának, a lelkeket összehozó, könnyeket le törlő, fájdalmat enyhitő, álom sorok­kal:, melyet az ő, leikével irt, Pistikével irt, Pistikéjének, a­­zion az éjszakán,, mely örökké élni fog emlékezetéiben. István szeme könnyes volt, mint feleségére nézett, Panna nem sejthette mire gondolt Ist­ván, de osztotta fájdalmát, mint csókjával törölte le István gyei - me szivének könnyeit, melye­ket édesanyjáért hullatott. Este a havason * (Folytatás a 2. oldalról) zsarnoksága ott trónolt kemé­nyen a hegy fölött. Matkó és Koszliicska suttogva beszéltek. — Dszre meg lesz a pénz, Koszticska.-— Tudom, Matkó. Sokat ke­resel. De féltek a halálsziklá­tól. Soha egy favágó se mert még ott fát vágni. — Nem félek. Megőriz en­gem az erőm s a kedvesem imá­ja. Koszticska lehajtotta szép, büszke fejét. — Hiszen olyan sokat imád­kozom a Szüzhöz. A legény bizakodása felgyűlt, mint áradáskor patakban a viz. — Elmegyünk a pietros'Zi ol­dalra. Ott építek magunknak házat százados törzsekből. O- lyat, hogy csodájára fognak jár­ni a Kosiovék portájához. — örülök, Matkó. Hosszú hallgatás állt be s csak azután szólalt meg a le­gény: — Vasárnapra először lesz tiele az apsineci vizgát tava tör­zsekkel. A pán mérnök mulat­ságot akar rendezni a vizen. Fink, mondta, mindenki hozza el a kíidvesét . . . Aztán el gye­re Koszticska. — Ha eljössz értem, Matkó, elmegyek. Majd szólok az öreg­nek. — Ne szóljak én? — Ne. Tudod, hogy ilyenkor csendben kell hagyni. Átfogták egymás derekát és nem beszéltek többet. Csak a szivük duruzsolt össize s a lel­kűk álmodott egyforma csodá­kat a hallgatás tündérkertjé­ben ... S xiekeidten, tompán szólalt meg az öreg, mintha nem is a­­karnának már engedelmeskedni a hangszálai: — Koszticska! A lány tudta. Nepn kérdezett, semmit. Bement a sátorba és egy ütött-kopott bádogcsövet vitt ki az öregnek. És ekkor felfigyelt az este .. . Mindaz a mondanivaló, ami egy hosszú emberéleten keresz­tül kimondatlanul maradt visz­­siza léleikben, mindaz, amit va­laki látott az erdőben, amit hal­lott a fáktól és amit eltanult a madaraktól, mindaz most zuho­gott szét a messzi tájon a hava­si kürt csodálatosan szép, tiszta éis vissza-visszatérő melódiáin. Kergetődizött a f eilihő ... Da­lolt a patak ... Nevetett a vi­rág é;s kacagott a széli ... Le­zuhantak a fák ... Legeltek a juhok ... Kicsurant a tej ... És megindult a tutaj ... Havasi klürt ... Azután hirtelen csend lett. A karámban veszedelmet érezve biégetve gyürődtek egy csomó­ba a juhok. Mint a villám pat­tant fel az öreg. Füttyentett a két kutyájának s loiiolva, ordí­tozva szaladt a karám felé. — Matkó! Figyelj csak. Baj van a juhoknál. Felaeszeit a nagy, erős le­gény. Zajt hallott ő is. Felkapta a soha el nem hagyott fejszéjét és, óriási ugrásokkal a ka.ám­­nál' termett. Dulakodást hallott. Szitkokat. Nyögéseket. Harsá­nyan kiáltott fel:-— Itt vagyok, öreg Petro, n hagyd magad! Kereste őket a sürü sötétben körösköifül. — Óh, Uram Jézus! Matkó! Ide gyere! Most már tudta a legény, hogy bent a juhok között folyik a harc. Nagy erővel ugrott át a karámon és a dulakodóknak tartott. Arra ment. amerre tisz­tást szorítottak a juhok maguk között. — Itt vagyok, öye]g Pétre. Bízd rám a gazembert! És vasdarab karja kinyúlt a sötétében, vállonragadta az el­lenfélt nyögve: hullott térdre. — Eressz el. Soha többé nem jövök ide. — Ki vagy? — Alexi vagyok. A Korin A- lei. Ott vágok ém is fát az erdő­ben a páti mérnök keze alatt. — Miért akartál juhot lopni, gazember? — Szegény vagyok. Őszre es­küdni szerettem volna. '— Haszontalan, alávaló em­­.bieji/! És hogy megjegyezd ma­gadnak egyszer s mindenkorra azt, hogy elkerüld az öreg Pet­ro karámját, hát nesze', nesze! Mint egy kölyköt gyűrte ma­ga alá. Azután szörnyű erejével Hatalmasam eliazsnakolta. Vé­gül óriási lendülettel dobta át a kerítés fölött. Jajgatva zu­hant a tolvaj a földre s nyö­szörögve tűnt el az éjszaká­ban . . . — Öreg Petro, hol vagy? Nem kapott választ. Kereste a földön ési bele botlott. Felkap­ta széles vállára és könnyedén, teheiítelenül szaladt vele vissza a sátorhoz. Koszticska ijedten várta őket a nyilasban és ré­mülten követte Matkót a tűz­höz. (Megvizsgálták az öreget. Fej­szecsapást kapott a fejére. El­ájult. Kimosták a sebet, bekö­tözték és látták, hogy nem ve­szedelmes. Azután lefektették a vackára s az öreg, magához tért. Felnézett fáradtan, bágyadtan. Hosszan pihent a pillantása a lánya ancán, azután a legényre nézett és csak ennyit mondott: — Köszönöm Matkó fiam ... Koszticska boldogan simult az ő erős párjához, jól tudta, hogy mit jelent apja száján az, hogy “Matkó fiam” ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom