Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-21 / 12. szám

A KO JO h A SZERENCSE

Irta: TERSÁNSZKY J. JENŐ

Mióta H. J. .Sevenzero, a multimüliomos, minit Három aii Rasiid álöitözetben és álminőségben soha közelről nem látott népség között ismeretségeket kergetett, a legérdekesebb és legjellegzetesebb kalandjának az alanyi költővel való találkozását tartotta.

Sevenzero benyitott egy müvészkávéháziba.

Fogalma se volt u;óla, imicsoda helyiség ez. De rögtön érezte a levegőiben valami kedves, léjha, elmés .szertelen jelleget.

Leült egy bársonylócára és szétnézett, mit rendeljen.

Közvetlen a bársonylócán egy fiatalember értekezett a pincérrel. És pedig a következőkép.

— Janikéin! Hozzon egy protekciós 'kapucinert. De hozza vizespohárban és ma nagyon világosan. Tegnap jött, (ugyebár, nagyon sötéten!?

■— Igenis, Naval úr! — biccentett a pincér és mielőtt szaladt volna a rendelést teljesíteni, észrevette iSevenzerót, az uj vendéget.

— Hoziza nekem is ugyanazt! — utasította Sevenzero szerényen- a pincért.

Mire a pincér kissé gyanakodva raéjite végig őt. Aztán loholt tova.

Sevenzero közben összenézett a szomszéd fiatalemberrel. A fiatalembernek legfeltűnőbb ékessége az üstöké volt. Hoszszan, -elég elhanyagoltan zúdult haja homlokára, fülére. Most liátrasimitotta éppen és igy szólt át Sevenzeronak:

i— 'Hát nézze meg az ember ... Rendeljhetette volna valami mást: langyos kávét, vagy sötétéit, vagy kapucinert. Nem pont azt, amit én.

— Nem értem önt — felelte meglriezzenve Sevenzero.

— Nem-e? — nézett rája sandán a hosszúhaju ifjú. Majd hirtelen átült a Sevenzero közelébe a bársonylócán és hozzáfűzte magyarázatul: — Nem ordithatam át magának, amiről csevegünk.

>— Mi az? — hüledezett Sevenzero és nevét makogta bemutatkozásul.

A hosszúhaju fiatalember oda lökte kezét a multiimiilliomosnak kegyesen, de a ,bemutatkozás1 helyett azt mondta:

— Maga valószinüleg ismeri a nevemet is. Minek mondjam?

Sevenzeronak abban a pillanatban kapcsolt az agyában, miiről van szó. A fiatalember nagy haja és különös, önérzetben túlbélelt modora megsejtette a multimilliomossal, hogy itt egy müvészhiresség ismeretségével tiszte lődött meg.

•Udvariasan meghajolt, egy szó válasz nélkül. iNe bántsa me,g a művész hiúságát azzal, hogy nem tudíja kicsoda.

— Maga is utánrendelő, vagy nem? — rontott neki köziben a hosszúhaju a kérdéssel.

— Ne haragudjon kérem, de magyarázza meg nekem egészen precízen a (dolgokat! Mit vél rólam? Mit vár tőlem! — szólt alázatosan Sevenzero.

— Rendiben van! — bólintott a fiatalember. — Ámbár lehet, hogy alakoskodik. De lehet, hogy őszinte. Arról van szó. hölgy a kávéház jó hirneve érdekében kiadott a személyzetnek, hogy a vendégeknek rendelkezésükre kell állniok, ha bármi módion kívánják a kávéjukat. Ha nem elég sötét, vagy nem elég világos, vagy forróbban kívánják, akkor pótadagot kapnak. 'Érti már?

— Nem! — vallotta a multimilliomos.

— Boldog ember! Magának nyilván iniem egy pilkkoló kávé szokott lenni az ebédje! — bólintott elismerőleg a hosszúlhaju Sevenzerora: — Mert ha az lenne, akkor be kell látnia, hogy tisztára butaság volna lemondaná a kávéhoz járó pótadagrói. A pincérek már tudják a helyzetet és csupán egyet kivannak, a feltűnés kerülését. Vagyis, ha egy nap valaki több tejet kért, az kérjen vasárnap több kávét az adagjához. Ha hideget akar egy nap, másnap forróbbra akarja, stb. Érti már?

— Tökéletesen! — felelte nevetve Sevenzero: — Maga haragudni akart rám, hogy ugyanazt a pótadagot rendeltem és ezzel feltűnést keltünk. így van?

— Mégis csak van valami fantáziája1! — felelte a hossszúhaju: — De különben a vidámságát tartalékolhatná kevésbé szomorú dolgok számára, mint az, hogy hozzám hasonló, kiváló tehetség, ilyen piszok, módon kénytelen tatarozhatni a helyzetét.

—- Olyan Hosszul megy magának? — érdeklődött a multilmilj liomos.

Mire a hosszúhaju szánalomtól csöpögő tekintetet vetett rá és így szólt;

| — Főesküt teszek a következőkre: Maga Mucsóról jött eb! be a kávéházba. Egyenesen az: ért, hogy engem lásson. Egy egy! Másodszor miaga nemcsak rokonszenvez az irodalommal, hanem titkon működik dia. Újabb esküt teszek rá, hogy társalgásunk végén zsebébe nyúl és előhúzza szörény költeményeit, hogy nézzem átal ... Nos?

— Eszem ágában sincs! — bámult iSevenzero.

— 'Ez enyhítő 'körülmény1! — vágott rá a költő:— mert tudja, manap már csakis olyanok érdeklődnek a költészet iránt, akik szintén rá akarnak vetemedni erre a »zomotiú őrültségre.

— Nem az én esetem! — rázta fejét a milliók úra.

— Hitt a'kkior pedig a kiöv.tkezőkép áll a dioiog: Maga oh vidéken unalmában1 olvas. Olvassa a verseimet. Ez meg hagy járni. De elolvassa azokat a rémes zöldségeket is, amjkei a lapok írnák rólam. Példám, hogy repülőgépen Norvégia fjerdjai, vagy a Riviera pálmái közé vonultam vissza megírni a verses drámát. 'Ezeket mind olyan képes és képtelen újságok. Írjak rólam, amik öt pengő Honoráriumot adnak egy versemért, amiből nem repülőgépre, de villamosra sem telik. Ez a valóság, barátom! . .. Tengődes, éra, tengődé® a sorsa magamfajta nagy szelleminek ... Így f.zet nekem az élet azért, hogy örÖK- szép müveket facsar ki belőlem!

A költő itt már ordított. Sörényét borzolta. A szeme, minő két lokomotív lámpa lömcigutt. Szájaszéle dülhtajtekoc iröcskölt.

Sevenzero megdöbbenve, elképedve hallgatta.

•Aztán, mint a rögtöni realizációk embere, mikor már a költő lihegve, kifulladva abbahagyta háborgását, igy szolt:

— Megengedem, hogy ö..nek a szellem (kiválasztottjának joga van kollektive hibáztam! az embertársait, amiént nyomorog ni hagyják, mert hiszen az ön müveit kollektive élvezik ... De a vita helyett, hogy mi ennek az oka,, mi nem, inkább térjünk arra, hogyan lehetne segíteni a helyzetan? — Pénzzel természetesen elsősoriban. Nem?

— Világos! — mordult vissza gorombán a költő a milliomosra. De egyúttal bizonyos ö-ömvillanás is jelent meg tekintetében. Irattáskája mellett hevert a lócán. Rácsapott és szólt:

— Akar egyet átvenni legutóbbi kötetemből? Bolti ára két pengő. Én egyért adom magának. A dedikációmat is megkapja két pengőért.

— Nem pont erre gondoltam! — felelte Sevenzero ...

Mire a költő mái is elsavanyodva vágott szavába:

— Aha! ... Csak csevegni akar velem? .. . Rendben van apuskám ...

— Nos igen! — bólintott Sevenzero. — Hátha valami jörJb és több eredmémyt hoz társalgásunk, mint hogy egy müvét megvegyem.

— Folyósítana valami pénzmagot, kölcsön alakjában? — méregette meg a milliók urát a költő.

— Milyen összegre volna szüksége? Úgy értem, amivel egyszersuiándenkorra, vagy hát egészen hosszú időre talpra áll hat? — firtatta a multimi liomos nyugodtan1.

HÁMORY VÁRNAGY DALMA:

ZUilATAG

Csillogó cseppek zúgva hullnak, hegyről a völgy felé nyomulnak.

HaDOS felszinuK; tejszín verve, puha, mint piciny csibe pelyhe.

Egymást tiporva, meg nem állnak, a forrástól, tengerbe vágynak.

Minél több fut együtt, annál rendetlenebb, elsőbbségi helyért mindég kegyetlenebb.

Céljához elérve, már dühtől tajtékos,

— Kouig a varr tenger, velük is játékos —, Végtelenbe zárva, csalódás a vágyuk,

Koaos, fojtogató, régi, friss párájuk.

Kodtelhö borítja, s kárörvendve lebben: elvész a zuhatag, a vágyott tengerben, bzomjat oltó vize, marón sóssá válik, kecses pisztráng helyett itt nagy hai tanyázik. Úgy jár a vízcsepp is, mint sok balga ember, fölemészti őt, a feneketlen tenger.

Lilafüred 1929.

De a költő 'azonnal viaszasüppedt keseiü,,. unott hanjgiulataba:

— Jó vicc! — szólt. — Kívánjak magamnak tiézer pengőt.

— Ezzel ibieérné? — faggatta rendületlen nyugalommal Sevenzero.

— Tízezer? — szólt a költő. — Ötezer, sőt ezier pengő iis kirántana minden bajiból.

— Ezietr is?

•— Száz is.

— Száz is?

■— Tíz is!

— Hát ez igazán nevetséges

összeg. ,

Mintha a párbeszédnek ennél a pontjánál vált volna teljes komolyságává a költő számára a helyzet.

— Csakugyan hajlandó volna tíz pengőt adni? — nézett kétség és remény között a multimilliomos szeme közé.

De Sevenzero a felelet helyett kissé elgondolkozva igy szólt:

— Azt hiszem a baj, az ön lelki föLépitésében, hogy anyagilag nem boldogul, ön ahelyett, hogy iöiiíelé tendálna igényeivel, lefele alkuszik. Az az okos, ha valaki tiz pengő kölcsönre lát Ihajlandóságot valakibein, fölfelé csavarja az összeget tiezerig...

A költő legyintett:

—Szóval csak csevegni akar elvben .. . Magának sincsen egy vasa sem? ... Sajnos, majd ked vezőbb időben folytatjuk ezt az érdekes tárgyat, most át ke.l származnom: egy másik asztalhoz ... Oda!

— Nem szánna még rám pár percet? — kérdezte Sevenzero.

— Mit akar tőlem? Bökje ki hát! — förmedt rá türelmetlen, nyersen, gúnyosan a költő.

— 'Hátha én egy nagyon gazdag ember volnék és kiállítanék önnek egy csekket tizezer penkőről? ... — kezdte vontatottan Sevenzero és már a belső zsebe felé indult jobbja ...

De a költő bosszúsan rántott vállán ás mái- hátat fordítva, fakadt a kofvetkező durva Szávákra:

j — Menjen a pokolba, ostoba, . ezekkel a maszlagoikkal... Elegem van az ilyen félkegyelmű tolakodókból! ...

Azzal átült a másik asztalhoz.

Sevenzero pedig magába befelé kacagva, nyelt egyet a hántásért és ezt mormogta hozzá:

— Hogy is mondta egy nagy filozófus? Az egyéniség egyúttal végzet is ... Hát nem súlyos igazság ez?

ni all amott a szíri lelőni

(Folytatás a 2. oldalról)

levitézlettiem az évzáró ünnepségen.

Bárki azt hilhetné, hogy ez a kudarc letört engem és lelohasztotta irodalom iránti érdeklődésemet. Szó sincs róla. Sőt i féktelen becsvágy burjánzóit föl bennem. Azt a kegyetlen gyalázatot — gondoltam — csak úgy moshatom te, ha megmutatom tanítómnak, a tanfelügyelőnek!, a kegyelmes aszszoinynak, szégyenkező szüleim nek és a vizsgán jelen volt egész faiunépének, hogy csakazértis én leszek az ország legnagyobb költője. Máris lenéztem Czuczor Gergelyt, Gsokonayt, Arany Jánost. Jókait meg éppen lenéztem, hiszen szegényke jobbára csak prózában :

írogatott. Csak Petőfit-----Isten j

ttudja miért — őt nem mentem lesajnálni. Valami titkos tudat alatt őt tartottam magammal egyenrangúnak, félelmetes ellenfelemnek.

Egy szó, mint száz, versfaragásra adtam a fejemet. Elsősoriban honfiúi felbuzdulások rohantak meg, de a (szerelmi lírát sem hanyagoltam el. “Fut-W ninpeg, Ma . 1975. mám 21.

károz a nyuszi, repüiget a madár — Minden egyes férfi szerelmes vén. madár’’ — zengtem tizenkét éves koromban. Mondanom sem kell, hogy szerelmes, vén szamárságom akkoriban abban nyilvánult, hogy hátba bokszoltam a rám nyelvetöltő,'velem egykorú, vagy kisebb hölgyeket'.

Az iskolai regula szerint kopaszra nyurt tizenhárom éves fejemmel, már képzeletbeli szerelmemtől búcsúztam. Megfenyegettem a nőt, hogy hűtlenségéire csúnyán ráfizet, mert emlékemtől a 'bitang, életben szabadulni nem tud1. “Kiséltet alakom veled marad — s majd ha kebledben (megáll a szív, akkor 'hal meg, csak akkor az álomlovag.”

A nagy 'bizonyítási alkalom azonban 14 éves koromban köszöntött (iám. A ‘’ Zászlónk” című diák újság országos pályázatot hirdetett. ‘‘Szent István” — ez volt a téma. Lehetett pályázói verssel és prózával. A két irodalmi műfaj közötti választás fejtörést nem okozhatott nekem. Első felbuzdulásomban arra gondoltam, megy lrtánia formájú és hangulatú versezettei lepem meg az emberiséget. Van Mindenszentek litániája, Szent Antal, Szent Ferenc és miég 'tiöbb idegen szent litániája, 'hát miért ne legyen a legszebb litánia, a legkülönlb magyar szent, István király litániája.

Vesztemre azonban akkor éppen Tinódy Lantos .Sebestyen hatása alatt állottám és igy a Nagy Király hősi cselekedeteit feszitettem a rimtelen Hímek 'és ritmustalan ritmusok kinlpadjára.

Balsejtelmeik köpött adtam postára pályázatomat. 'Először kételkedtem önmagámban: hátha még;, sem én vágyók Magyarország legnagyobb költője. Két hónapig alvajáróként jártamkeltem. Ennyi idő múltán közölte a “Zászlónk” az országos pályázat eredményiét).

Az első két dijat prózával nyerték, igaz, nyolcadikos diábok és én harmadikos voltam akikor. A haiiniadik helyet egy hetedikesnek ítélték. “Szövege gyenge — irta a bíráló biztos — de ötlete, a Szent István litánia, dijat érdemel.”

Mintegy száz pályázó közül, engem 27.-nek soroztak. Most is fülembe csöng a kérlelhetetlen kritika: “Történelmi ismeretei kinosan feszetngienek a zárt verssorokban.”

Ó, ihogy nyakamban dobogott nyomorult kis ártatlan gyerek szivem, hogy dübörögtek az erek buksi homlokomon, hogy potyogtak meleg könnyeim az

7

i i

iskolai W!C cementjére, ahova félrevonulva néztem át a pályázat eredményét.

Életem első, lebuinkozó nagy csalódása volt. Lehet, hogy a többi nagy csalódás elviseléséhez ez az első adta a megedződő nagy tréninget.

•Nem vagyok holt — nyilait át rajtam a kétségbeesés! Nem igy osztálytársaim. Azok csak azt látták, .hiogy nevein a pályázók között nyomtatásban ! látott napvilágot. Ilyen történelmi esemény iskolánknál egyetlen kisdiákkal sem fo>. du-lt elő — legalábbis akkoriban. Peterosák Szaniszló, aki lege.őj sebb volt az osztályban, mind- 1 járt ki is jelentette, hogy védel[ me alatt állok és sajnálkozását fejezte ki, hogy előző nap a palánkhoz lapított, de ... hát ... i nem tludta, hogy költő vagyok.

; (Szóval': elvesztettem a vJi•gpt, de megnyertem osztálytársaim szeretetét. Megizleltem, hogy egy kis szeretet fölér sok kinccsel és hírnévvel1.

Igen, úgy jártam, mint a többi sók ezer 'kisdiák, aki velem együtt akkoriban rímeket faragcsált: nem lettem Magyarország legnagyobb költője. Ám, ahogy sóik évtized távlatából visszanézek, számomra most már nem sok értelme leütne a dicsőségnek. Hiszen nem hivatás tudatból, csupán hiúságból, sértett ölmérzetbői akartam az I “Olympuszi” magasságba jutni. Csak azért, hogy bámulatba ejtsem mindazokat, ajkaik szemtanúi voltak balsikeremnek, j De höl van. ma már jó, öreg tanítóm, holl van a tanfelügyelő, a kegyelmes asszony s hioj az I egész falunépe? Mit érne nekem a siker az ő ámulatuk, tapsaik és főleg irigykedésük nélkül?!

A megértő lelkű plébános úr is, akinek otty so'kiszor és igaz áhítattal ministráltam, valahol Csaba Királyfi csillagporos' ösvényénél vár engem, hogy hunoutkás mosolyával barackot nyomjon a koponyámra.

iS messze távolban csak a visszhang dalol: “Ki átl amott a szírt tetőn, Hunyad magas falán?” .— “Igazad van fiacskám, nem áll tott már senki .. . senki .. . !’’

w ■•*&*&;■■,**■**> mrrwM iiiHiwwf—ii rnwr

Magyar Hanglemezek

8-TRACKES ÉS CASSETTE TAP EK

Legolcsóbban, legn gyobb vál sz_ tékban kaphatók.

Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket.

Szappanos Record Shop

3046 East 123 St., C.eveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216 ) 561-6524.

KERESKEÖELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK:

Angol nyelvtan és Beszélgetések ... ............. $ 2.00

Ágoston t.cie: Fény és árnyék

(versek, elbeszélések) .............................. $ 3.5J

Berczy József: Lurópa felszabadítása ............... $ 3.00

Galgoczy János: A Sumir kérdés................... $ 8.20

Gundal Károly: Hungarian Cookery

(magyar receptek, angoiul) .....................$ 3 70

Juhász József: Idegen partok között

(elbeszélések) ........................ $ 5.00

Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................... $ 2 00

Medical, nuclear and Literary index ....................$ 3.00

Marai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjo’bo elbeszélések angolból $ 3.00 ” Egy bögre tej (elbeszélések) . . . $ 4.00 Muzsi Jenő: Öt könnycsepp

(versek, elbeszélések) ................................ $ 2.60

Nagy István; a fenségtől a hallja kendig

(elbeszélés) ........ $ 3.00

Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának

története .................................... $ 6.00

A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................... $10.00

Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3 00

Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) .. . $ 4.00

Somogyi: Szumirok és magyarok ............ $ 8.20

Székely-Molnár Imre:

Az Apostol és a Paradicsommadár ... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2 00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00

Hol van a nyár? ........................ $ 3.00

Szeretlek Hazám (versek) . .$ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 A nő a pokolban is ur ” $ 5.50

” ” Ö ” $ 5.50

Julianna C. Tóth: Sing out Go

(Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50

Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás ás csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkeknez 15 cent “bank exchange’’-! kell számítani.

K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street. Winnipeg, Manitoba. R3"! 2B6

PÁSZTOR JÓZSEF

műtermében, cél nélkül. Ujia közeledett a szoborhoz. Nézegette. Aztáni valami, a lelkére szitáló fájdalommal pakolgatni kezdte vizes ru|hába. Mikor eltűnt, idomtalanná vált a takaró alatt az alkotás', egy kicsit csillapult. Körülnézett a műteremben s látta, sorakozva, gipszpntvényekben a többi alkotásait, de most semmi sem érdekelte. Úgy érezte, hogy a tehetsége röppent tova. A mosdóhoz ténfergett s a kezét lés arcát megmosta. Ledobta a munkaköpenyét s utcai ruhát húzott magára. Egy kis polcról levette a fapipáját, gépiesen megtöltötte dohánnyal, rágyújtott. A sízéleskarimájú kalapját a főjébe vágta s a műterem hátsó ajtaján kiment.

VII.

iCsobáucz nekivágott a Ménesí-útnalta. Föl' volt zaklatva. 'Sietett, majdnem' futott, mintha hátulról vesszővel verték volna. Befordult a Hegyaljai-útra, azután az Avar-utcán át a temetőhöz, élt. Átrohant a düledező sírkövek között s a Mártó,nr hegyi-úton felkapaszkodott a iSvá'b/hegytre. Osak a hegytetőn fújt egyet. A zabolátlan, össze-visszakúsizált érzéseivel nem számolt, nem mérlegelte az, éleiét és sorsát, csak nagyon boldogtalannak érezte magát.

Már alkonyodött, amikor lefelé, jött, egy kicsit nyugiodtabbban, lecsitulva, de valami nagy súllyal a lelkén. Lassan lépkedett lefelé, me|g-megállt. Lenn a Gellérthegy déli lejtője finom, kékes párában merült s a lámpák fénye itt-'ott már megcsillant. Csobánc® leült egy pádon, levette a kalapját s a váihs felié bámult, de nem úgy mint máskor, valami szabad, boldog rajongással, a. szép csodálatával, (hanem1 a lelkére ránehezedő bánattal.

Semmi kedve nem volt hazamenni, de a nagy magányosság is fájt neki. Sárikája nem haraggal gondolt, hanem valami gyermekesen makacs fájdalommal. Kacagás csendült fel. Fiatal pár összebújva, szorosan egymáshoz simulva andaigott el mellette s Osotbáncz, fájdalmas fintorral nézett utánuk.

— Szerelem? — gondolta, -— miniden csak illúzió és csalódás;. Valami titokzatos erő játszik az embereikkel, mint a marionettekkel.

Megrázta magát. Most elgondolkozott. Talán csak egy, a fájdalmas és gyönyörűséges művészi küzdés, az alkotás láza az, amikor az ember a a ösztönök hatalma alól kiszabadítja magát, azaz ... Végerediményiben ebben is az ösztön a legerősebb.

— 52 —

AZ ATYAFIAK

— Bújj ki! i— kiáltott Csöbáncz s meg sem fordult.

— Nem!

Gsiabáncz haragosan összehúzta a szemöldökét.

— Ejnye!

Gyors lépésekkel a spanyolfal felé sietett. Felkapta a harisnyát s keresztüíclobta a spanyolfalon. Visszasietett a szoborhoz, átkarolta (Sárikát s a szobor felé mutatott.

■— Nézd. Ma nagyszerűen ment a munka. Kató pompásan állt és én is hangulatban voltam.

Hirtelen fordított egyet azi állványon s a felesége felé csillant a szeme.

— Nézid erről az oldalról. így érvényesülnek a vonalak. Látod a kar hajlásút? Ez nehéz megoldás volt. Miég egy hétig dolgozunk, aztán kész.

Hirtelen ibíelenié.zett az asisziottiiy szemébe s gyengéden kérdezte:

— No, mit szólsz hozzá? Nem érzed, hogy az egész test, a mozdulat, a lágy, tönt hajiás, a két 'kar .összeborulása hogy kifejezi az esdeklést. Észrevetted, hogy a tenyerek nem simulnak (össze? Mennyivel többet fejez ez igy ki. Sokkal erőteljesebb igy a mozdulat.

Belenézett hirtelen a felesége szemébe.

— Az arcát a te arcodról akarom megcsinálni.

A spanyolfal mögül kuncMgó hang hallatszott.

— Mester! Hát nem az enyémről?

— Hallgass1! A tested pompás, de más fej kell.

— Hát ezórjt ‘kínlódtam én?

Kibújt a spanyolfal mögül, a kesztyűjét húzta s szemrehányó. pillantást vetett Csöbáncz felé.

Duzzogva mondta:

— Ma hat órát álltam, étien, szomjan.

Csöbáncz odafordult Sárikához.

.— Az. ám. Hivd meg Katót ma éhedre, lelkem. Nagyon megkimoztam.

— De hiszen négy óra múlt!

A leány pávásan közeledett s a testét ringatva mondta:

— Ó, köszönöm. Majd ebédelek máshol.

Ezzel a szeme fagyosan Sárikára villant.

Ez szótlanul megfordult s égő arccal hagyta ott a műtermet.

Csöbáncz haragosan nézett a modellre.

— 49 —