Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-03-21 / 12. szám

BÁNYAI LÁSZLÓ: á szovjet hatalom módszerei és visszaélései (Folytatás) A forradalom alatti tömeges vérengzésektől és: kegyetlenke­désektől eltekintve vizsgáljunk néhány közvetett módszert az utóbbi évtizedekből. Emlékezhetünk még a II. Vi­lágháború idején a fimn-ojosz háoorúra. A iháború előrevetet­te árnyékát Németország és a Szovjetunió között. A szovjet vezetőség elhatározta erődrend­szer ki ép kését Leningrad körül. Ehhez finn területekre volt szükség. Finnország nem volt hajlandó e területeket átenged­ni. Leningrad régi nevén Szt. Pétervár a cári orosz birodalom fővárosa volt. A társadalom közigazgatási, tudományos és művészeti vezetőrétege ide ossz pontosuk. Nyilvánvaló, hogy a kommunista demagógiával e­­zek a rétegek nemivoatak befo­lyásolhatók lés az esetleges ost­rom esetén igyekztek őket el­pusztítani. Miután Finnország visszaül a­­sitotta a szovjet követelést, a szovjet ihadseieg megtámadta Finnországot, melynek ekkor mindössze 3 millió lakosa volt. A háború elején a kis finn had ­sereg egyik súlyos csapást a másik után mérte a szovjet e­­rőkre. Végülis, a háborút a lé­gierő döntötte el.A szovjet had­­vezetőség a szárazföldi .hadse­reg kudarca után nagyszámú repülőgépet indított a finn frontra. A frontoson és a (hát­országban az állandó légitáma­dások miatt, a finnek kénytele­nek voltak békét kérni és a kö­vetelt területeket átengedni. Az a feltevés, mely szerint a szovjet hadsereg a németek megtévesztésére látszat gyenge séget mutatott nemfel meg a valóságnak, mivel a lengyel 'há­borúból a szovjet hadsereget a németek ismerték. A Leningrad körül kiépített erődrendszert a németek nem­­tiud/ták elfoglalni. Az ostrom­­lőtt városban többszázezren hal tak a kommunista rendszer számára, ezért a háborús hely­zetet kihasználva pusztították őket el. Berlin ostroma idején a lakosság a földalatti vau. alagutjaiba menekült a tüzérsé­gi tűz és a bombázások miatt. Amikor a szovjet hadsereg a várost elfoglalta a váiosi csa­tornák szennyvizét beengedték az alagutakba. Mintegy 30,000 személy (valószínű nagyrészt gyermekek, asszonyok és öre­gek) pusztultak el. Szörnyű helyzetbe kerüllek a szovjet fogságba esett kato­nák. Éheztetéssel fertőző beteg­ségekkel halomra gyilkolták ő­­ket. A Sztálingrádnál fogságba esett 90,000 .német katonából, mindössze 6000 tért ihaza. 84,- 000 elpusztult a fogolytáborok­ban. Természetesen a Sztálin grádiaknál kisebb mértékben gyilkolták a többi német és e­­gyétb, nemzetiségű (hadifoglyo­kat is. 1945 őszén nagyobb tö­megben engedtek haza magyar hadifoglyokat. A vasuéállomá­­sofc környéke tele volt támoly­­gó csontásoványodlott rongyos emberekkel. A lakosságnak tu­domására volt adva, hogy ne­hezebb ételektől meghalhatnak. 1944 telén a szovjet hadsereg Az 1956-os szabadságharc leg­megrázóbb leírása. Szép, finom szere'mi történettel. Rendelje meg bármelyik magy r könyv­­kereskedésben, va y újságáru sitónál, vagy közvetlen a KMU Kereskedelmi Osztályánál, 210 Winnipeg, Man. által megszállt magyar terüle­tekről, a németszármazású la­kosságot a Szovjetunióba hur­colták munkára. Először egy cikk jelent meg a szovjet hadse­reg magyarnyelvű újságjában, mely szerint a szövetséges nagyhatalmak deklarálták az Emberi Jogokat, mely szerint minden ember fajra vallásra való tekintet nélkül egyenlő jo­gú. Ezzel megnyugtatták a né­metszármazású lakosságot ne­hogy a tanyákba, erdőkbe me­neküljenek. iNemsiokka! ntánna GPU alakulatok érkeztek, akik a városokat falukat körülzárták. (Valószínű ebből az alakú lábtól voltak szervezve azok a “cseh” és “román” csoportok, akik Er­délyben és a Felvidéken véreng­­aeséket rendeztek a magyarok között. Kijárási tilalmat .rendel­tek el majd közölték, (hloigy a németszármazásuak megadott életkor szerint, 20 napi élelem­mel jelentkezni kötelesek. Aki nem jelentkezik, vagy bujtat je­lentkezésre kötelezett személyt, azt szovjet ihadbiróság elé állít­ják. Tehát az újság az Emberi Jogok elvét arcátlanul használ­ta fel, egy olyan gaztett sikere érdekébeni, melyet tilt a nem­zetközi jog. A megszállt terüle­tekről tilos a lakosság elhurco­lása. Azonban nemcsak német­származású lakosokat hurcol­tak el. Az utcákon járókelőket állítottak meg, akiket gyűjtő­helyekre kísértek és lezárt va­gonokban szállítottak a Szov­jetunióba. A szovjet-lengyel háború ide­jén sok lengyel tiszt esett fog­ságba. A katyni erdőben 10,000 lengyel tiszt holttestét találták meg, akiket tailkólövéssel vé­geztek ki. A Szovjetunió vezetőrétege gensztermódszereket használ saját népe ellen isi A szovjet propaganda a há­ború után nagy erővel hirdet­te, hogy milyen kegyetlenül bántak a németek az orosz ha­difoglyokkal. Aki erről szóló filmet látott, vagy erről olva­sott arragondolt, hogy akik né­met fogságban voltak a Szov­jetunióban a legmegbízhatób­bak. A valóságban az töírtént, hogy a nagy propagandakam­pány közben a volt németor­szági foglyok ellen hajszát in­dítottak. Minden jobb állásból kiszorították, csavargó élet­módra kényszeritették, vagy Szibériába száműzték őket. Az ellentmondást mindenki látta, de szóvátenni senki sem mente. A háború után 10 évvel készült erről eg,y szovjet film nagy kíméletesen és kommu­nista alapon nyúlva a kérdés­hez. A film főszereplője autó­szerencsétlenség áldozata lett a hegyekben folytatott filmezés ideje alatt. (A fii miben pilóta volt.) Egy másik békebeli történet. A Krim félsziget a 'Szovjetunió üdülőhelye. A szovjet vezetőré­teghez tartozók és párthü sze­mélyek üdülnek itt. A háború után kitelepítették a krimi ta­tárokat azzal az indokkal, hogy együttműködtek a németekkel. Mint münden szovjet megnyilat­kozás ez is bizonyosan csalás. A szovjet tábornoki kar egyik tagja Grigorenkó tábornoki té­bolydába került, mert állást, foglalt! a krimi tatárok vissza­­teLepitése érdekében. Ugylát­­szik a szovjet vezetők között vannak, akik nem ismerik kör­nyezetüket. Egy gengszterban­da nemigen törődik az igazság­gal és jogi elvekkel. Az ott üdülő magas beosztású kom­munisták hozzájuk hasonló ele­mekkel akarják körülvenni ma­gukat. Néhány évvel ezelőtt s k szovjet állampolgár beutaló nél­kül utazott a Krim félszigetr \ Egy e nagyobb tömegek lepték el a tengerpartot. A hatóságok felszólították őket, hogy hagy­ják el az üdülőövezetet. Erre a “vadtájborozőknak’’ nevez,et f k nem voltak hajlandók. A követ kezmény kolerajárvány lett a nemszakszerű vizeellátás és é­­lelmezés miatt. A hatóságok e komoly indokra való tekintettel betiltották a táborozást. A szovjet vezetőréteg minden ereje a hatalom fenntartó, ára van összpontositva. Szerződé­seket megállapításokat azért köt, kapcsolatokat azért léte­sít, hogy ezzel saját biztonsá­gát növelje és a hatalmán kí­vül álló erőket gyöngítse. Ne­vetséges dolog lenne, legcseké­lyebb jelentőséget tulajdonítani azoknak a nagy hírverés közben lejátszódó aláírási cenemón.ák­­nak, melyek nézői lehettünk az utóbbi években. A szovjet szer­ződéssel és szerződés nélkül mindent megtesz hatalma érde­kében, amit megteheti. Az egyez mények aláírásánál arra gon­dolnak a szovjet oldalon, hogy hátha a másik fél betartja. A terror, a megtévesztés, a népnyomoirgatás tovább ural­kodik a világ egyharmadán sőt a szovjettel szimpatizáló erők miatt még fokozódik. Két út van a nyugati társa­dalmak előtt: Az egyik út elszi­getelődni a kommunista álla­moktól és- a szabadságot, de­mokratikus társadaLmi rendet akaró elnyomó bt népeket táni > gatni. |A másik út a terrorrendsze­­rek vezetőrétegével együttmű­ködni és lehetőséget adni az al­világi erőknek, hogy lassan a szabad világ fölött elhatalma­sodjanak szovjet terroruralcm alá kerüljön az egész világ. Ez esetben a világtörténelem leg­borzalmasabb rabszolgarend­szere fog megvalósulni, mely­ben a kultuirnépeket (latin, ger­mán, török) kiirtják és az alvi­lág főig uralkodni az elmaradott népekből szervezett rabszolga­tár s adaton akb aiu Nyelvében él a nemzet! MEGHÍVÓ Kullúresl és filmbemutató A Mikes Kelemen-Kör (Mün­chen, 1959) a Párizsi Magyar Katolikus Misszió helyiségében: 42. rue Au beit Thomas, PARIS (X°) — Métro: Répiblique, vagy Jacques Bonsergent, — 1975 április 12.-én este 6 órai kezdettel ELŐADÓ ESTET RENDEZ. MŰSOR: 1) Megnyitó beszéd (Gaál Jenő), 2) Dr. Csemo­­horszky Vilmos (München) elő­adása: “Az emigráció felada­tai” címmel. Szünet Buffet és könyvvá­sárlás 3) Filmbemutató: “Az afrikai Vőlegény” c. vígjáték (fősze­replők: Latabár Kálmán, Va­szary Piri, Pataky Jenő, Hídvé­gi Valéria, Misoga Lajos, Gár­­dos Kornélia). Belépődíj nincs, — MÜSOR­­MECVÁLTÁS személyenként 8 Frs. Kisgyermekes családok fi­gyelmébe: az előadás alatt a gyermekek:e egy kedves nővér fog felügyelni. Párizs. 1975 március 12.-én. A RENDEZŐSÉG 100 évvel ezelőtt szüleien Jászi Oszkár, Magyarország egyik sírásója 1875. márc. 2,-4n született Nagykárolyban JÁSZI (Jaku­­bovics) OSZKÁR, az 1918-as “őszirózsás” forradalom egyik szellemi előkészítőié. Magyar­­ország sírásója. “Jelentékeny publiciszt.kai tevékenységet fejtett ki, amely­ben határozottan állástfoglalt nagybirtok! endszer, a klerika­­lizmus és a nemzetiségi elnyo­más ellen ... A Húszadik Szá­zad szerkesztője, az Országos Radikális Párt etoöke, 1918. okt.-ben a Nemzeti Tanács el­nöke, a Károlyi-kormány nem­zetiségi kérdésekkel mego.zrtt társanélküli minisztere, a Kül­ügyi Tanács elnöke. Részivel. 1918 nov.-ben a belgrádi fegy­verszüneti tárgyalásokon, majd a románokkal tárgyaló aradi küldöttség vezetője volt ... A Tanács Köztársaság kikiáltása után külföldre emigrált ...” — írja róla a Magyar Életrajzi Lexikon (Budapest, 1967.) Winnipeg, Ma , 1975. márci. 21. 3 1925-ben az Egyesült Álla­mokban, Oberiinben telepedett le, az ottani kollégium szocio­lógiai tanára lett és ott is halt meg 1957. fqbr. 13.-án, 82 éves korában. A fiatalabb, különösen a II. világháború után, felnőtt nem­zedék már nem siókat tud a magyarságnak erről a tragikus korszakáról és gyászos szerep­lőiről és ami keveset tud is, azt is elferdítve, meghamisítva tud­ja. Ezért okulásul ennek a gyá­szos évfordulónak az alkalmá­ból két tanulságos cikket köz­lünk: aa egyik “Mánál Gyula bizalmasa elmondja, hogyan játszották át Jászi Oszkárék Erdélyt a románok kezére” cím­mel a MAGYARSÁG (Buda­pest) 1933. jan. 12.-i számában, a másik “A Látóhatár és Jászi Oszkár” címmel a MAGYAR VÉGVÁR (USA) 1955. júL-i számában jelent meg. Csikménasági. Maniu Gyula bizalmasa elmondja, hogyan játszották ál jászi Oszkárék Erdélyt a románok kezére (Kolozsvár, január 11 — A Magyarság tudósítójától.) — A Maniu-kormány napok óta a bukás szélén vergődik s a hullsz szák mögött elkeseredett harc folyik a királysági és erdélyi románok között a miniszterel­nöki székért. Bukarest sehogy sem tudja megbocsátani, hogy erdélyi ember áll a kormány élén, holott már az idősebb Bratianu megmondta, hogy! Ro­mániának kell ugyan Erdély, de az erdélyiek nélkül. Hogy ebben az elkeseredett halléban vilák-e, vagy kárára Maniu Gyű Iának, a kormány elnökének, az erdélyi románság kétségbe nem vonható tekintélyű vezé­rének az a könyv, mely most jelent meg róla a kolozsvári könyvpiacon, nagyon bajos len­ne eldönteni. Rajongó hive, StoiCa iSzever, erdélyi ,román újságíró irta és elég tárgyilago­san irta. Bukarestben azonban nincsenek szokva a tárgyilagos történetíráshoz és azt sem igen szeretik, ha erdélyi embernek Erdély Romániához 'csatolása körül kifejtett érdemeit hangoz­tatják. A bukaresti felfogás az, amit Djuvara Mircea egyetemi tanár, a Bratianu-féle liberális párt közjogásza, a párt nevé­ben még az; uj alkotmány meg­hozatala előtti harcokban meg­állapított: a román királyság egyszerűen kitolta határai c u­­jaibb területekre. Ezzel szemben az erdélyi románok azt hangoz­tatják, hogy ők a maguk ere­jéből és akaratából vívták ki Erdély Romániához csatolását Magyarország összeomlása al halmával. Ezt a két álláspontot sem összekapcsolni, sem áthi­dalni nem lelhet. MANIU “ÉRDEMEI” A ROMÁNOK HAZAÁRULÁ­SÁBAN Magyar szempontból sok ér­dekes adatot tartalmaz Stoica ; könyve. Kár, hogy nem évtiza­­| dekkel ezelőtt jelent mg, ami­kor Jacsó Benedek és néhány politikai tanítványa a magyar i társadalom teljes közönye és meg nem értése mellett muta­tott rá a magyarországi román irredenta munkájára. Stoica azt sem' hallgatta el, aminek bevallása ma román szempont­ból bűn. Megírja Maniu diákko­ráról azt is, hogy amikor a zi­lahi református kollégium nö­vendéke volt, egy diákvereke­dés' alkalmával egyik magyar tanuló megbántotta egy román társa nemzeti érzését, mire az igazgató nyomban tanári szék elé állíttatta az illető magyar­­diákot és a tanári kar bünte­tésből kizárta az iskolából. Ilyen megértő szellem honolt az ősi iskola falai között, jelen­ti ki szó szerint a szeiíző. Kár, hogy arról nem beszél, vájjon ma a nemzeti kisebbségek nem­zetközi állítólagos védelmének idejében honol-e egyetlen ro­mán iskolában ilyen megértő szellem a magyar növendékek­kel szemben. És az ilyen meg­értő szlllemü iskolából kikerül­ve, Maniu, a románajku ma­gyar nemesi család ivadéka, a magyar királyi járásbiró fia, akit tanuló társai nyolcadik- j osztályos korában a legnagyobb : diákkitüntetéssel tiszteltek meg mert megválasztották az ön- | képzőkor titkárának, mint a 1 kolozsvári egyetem hallgatója már ellátogat a moldovai Ro­man városban tartott diákkong­resszusra s mint az egyetemi román diákkör elnöke államel­lenes hangú kiáltványt fogal­maz' meg, amely miatt szembe­kerül az egyetem rektorával, anélkül, hogy ez ránézve bármi hátrányos következménnyel járt volna. Maniu vetette fel először a mai kisántánt tervét: a nem magyar anyanyelvű magyar or­szági diákok közös egyesületbe tömörítését és az egyesület első gyűlésén ő tett javaslatot Ma­gyarország nemzetiségi alapon autonom egységekbe történő felosztására. Majd mint fiatal ügyvéd, ő igyekszik minden áron meghiúsítani Tisza István íbéketervét a nemzetiségekkel való megegyezést és eljuttatta a Tiszával folytatott tárgyalá­sok jegyzőkönyveit Bratianu román miniszterelnökhöz, a­­honnan természetesen az az utasítás érkezett, hogy el kell vetni Tisza ajánlatát. A német és osztrák sajtót is Maniu in­­formálgatta néhány társával a magyarországi nemzetiségi vi­szonyokról!. Társai közt voltak Brandsch és Korodi, a későbbi szász kép viselőik és Ferenc Fer­­dinánd bizalmasa, Funder, az Österreichische Rundschau szerkesztője. Vilmos császár is állandó érdeklődéssel figyelte az erdélyi román nemzetiségi mozgalmakat és időnként ké­meket küldött Magyarországra. hogy pontos helyzetjelentése­ket kapjon a nemzetiségi hely­zetről. A bécsi ikeresztényszo­­cialista vezetőket a magyar kormány minden egyes nemze­tiségi vonatkozású lépéséről nyomban értesítették Maniuék és több ízben titkos tanácsko­zásokra is kaptak meghívást Bécsibe Ferenc Ferdinándboz és embereihez. (Folytatjuk) 405 408 A History of Hungary 85>9°° square miles. Rumania alone received 49,800 square miles, or more,—-though a less densely populated territory than what was left to Hungary. Czecho­slovakia was presented with 23,800 square miles and ^ ugoslavia with a similar slice, including Croatia. Of Western Hungary, 1,500 square miles were allotted to Austria, constituting a unique case, when out of the territory of one vanquished state another was compen­sated. During the period of Dualism, the question of changing these boundaries between the two countries never arose. These losses were proportionately far greater than those inflicted on Germany or Bulgaria. The new Austria was, true enough, an even smaller fraction of the old, yet, as Macartney states, “the Austria of the Habsburgs had not been a unitary state, but only a federation of kingdoms, duchies and provinces, the hereditary estates of a non-national dynasty, the com­position of which was seldom the same for two suc­cessive generations”. Not counting the loss suffered by the Gcrman-Austrian provinces in the South Tyrol (not to be compared with the enormous losses of Hungary), the Treaty of St. Germain simply divided this federation into its constituent elements. “The Hungarian state, on the other hand, existed for a thousand years within frontiers which, if not entirely unchanged, had shown a very remarkable degree of stability. I he political state enclosed within those boundaries had been unitary long before most of the states of today. Moreover, its geographical structure INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK TORONTO - BECS - TORONTO és EURÓPA összes országaiba valamint / BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST ^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron ^ Repülő- és hajójegyek részletre is ^ Útlevelek, vízumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek IKKA - TUZEX - COMTURIST Pénzküldemények és vámmentes csomagok PÉNZ- ÉS GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára KÖZJEGYZŐSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. IRKA. TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK FŐKÉPVISELŐJE. LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Bloor St. W., Toronto M5S 1Y4., Ontario Telefon: 537-3131. The Last Twenty Years 405 self-sufficient, the lowlands would have to be annexed as far as the Danube,—irrespective of the wishes of their inhabitants. Thus the question automatically arises, whether these two contradictory arguments would not result in the maintenance of the old unity. On March 25, 1919, Lloyd George warned the Allies in vain that “there will be no peace in south-eastern Europe if every little state now coming into being, is to have a large Magyar irredenta within its borders”.1 In general and theoretically, the nationality principle was put through, but in practice this was often seriously modified by economic or strategic aspects, always to the detriment of the Hungarians. From the detailed diary of the American, David Hunter Miller, who was present at the Paris negotiations, the biassed and per­functory procedure was evident. As a similar eye­witness, Harold Nicolson, stated in his work, Hungary was “indolently and irresponsibly partitioned”.2 The reader and historian must arrive at the painful con­clusion that the good will and idealistic efforts of primarily American statesmen who, like President Wilson, sincerely wished that the peace should be concluded on the basis of “the guiding principle of justice to all peoples and nationalities”, failed dismally.2 The Hungarian delegation, which arrived in Paris on January 7, 1920, was billeted at a suburban hotel ’Temperley, op. eit., vol. I, p. 548. “Harold Nicolson, Peacemaking 191g, London 1933. “The United States never ratified the Treaty of Trianon, but on August 29, 192!, a separate Peace was signed at Budapest by representatives of the two countries.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom