Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-28 / 9. szám
4 Wh nipeg, Man. 1975. febr. 28. SZOKATLAN HANGOK Hol, mikor és milyent erővel csap le emberi településekre a ; mindent elsöprő tornádó, azt még a imái 'computeres, civiliziáilt világiban is inkább ©safe sejteni leihet és a pusztítás ellen minden preventív intézkedés — mondhatni — hatástalan (ld Darwint, ahol már csak volt a város. Darwin nincs többé.) Ez a pusztító vihar csafe romokat, tetemeket és teljes meg semimisülést hagy maga után. A tájfun, a ciklon, vagy éppen a bóra a tengereken a hajózok rettegtetői, pusztító munkájuk mindent elnyelő néma tanúi a haragosan viharzó hullámhegyek. A iburána, blizzard és nemere hasonló pusztítói az északi havas világnak, ám az ő esetükben a mérhetetlent hullámsirt a halálos fehér Ihótafearó 'helyettesíti. Miután a következő téma egy általán nem kapcsolatos a fent nevezett ils,tencsapásbkfeal, sokan érthetetlennek minősitik e pár soros bevezetést. De mivel ón szoros összefüggést látok a fentiekés a szőnyegre kerülő téma között, vállalva minden kritikát, igy teszem papirra azt, mit mondani szándékozom. Az tépités köztudomásúan fáradságos, erőt, időt lekötő tény kedés, legyen az akár -egy sízersízámikamra, akár egy weekend sátor -felépítése, — vagy egy em|heri közösség szellemi vonalon való összeverbuválása. Az emberi lélekben mélyen, erősen éli az a meggyőződés, hogy csak bizomyqsifoku összetartás mentheti meg attól a sanyarú sorstól, hogy mint oldott kéve, szét ne szóródjon,, meg -ne semmisüljön. Ez itt kinn az emigcációban (a mi esetünkben Winnipegen) hatványozottabban áll, hiszen nélkülöznünk kell magyarságtudatunk megtartásához a legnehezebben nélkülözhető alapot: édes Hazánkat. A fizikai fennmaradás egyáltalán nem kérdéses, sőt a legkevéstobé sem problematikus. Hála adottságainknak, a közepesnél jóival magasább sziLten képviseljük befogadó országunk polgárságlát. Ám vannak idealisták. A körülmények lassan odatendálnak, hogy megszállottaknak! is lelhet nevezni őket (jómagam is közéjük -tartozom) akik a fizikai élet (minél jobb élet) biztosításán kívül, magyarságukat is szeretnek érzésvilágukban, privát éietüfe mindennapjaiban megőriz nii. A költővel vallva: Ahogy le bet. Amennyiben e-z eddig itt Win j nipegen sikerült, ielsősorben a I két vezető -egyházközség összej fogó erejének, fáradhatatlan ! munkájának -köszönhető. Ilyenformán ez nemclsak töb- i bé-kevésbbé természetes, ha- I nem- kétségtelen, hogy szlétj szórtságunkban tévedhetetlen S tudatossággal ragaszkodunk a- 1 hoz az alaphoz, amely magyarságtudatunkat megtartja, meg| menti számunkra. Értem itt a* latt-a azt a szórványt, akik foggial és Ikörömmmel ragaszkodnak ez érzéshez. E két egyház — bátran állíthatjuk, .— eddig is maradéktalanul e cél szellemiében tevé- 1 kenylkedett, ha rötvide-bb-hoiszszabjb' ideig külön útakon is. — S ma, mikor az egyetemes ma: gyár érdek szem előtt tartásá\ val, minden eddigi valóságos és j vélt sérelmet feledve, az Egy J Igaz Istenit dicsérve kezetnyujtottak egymásnak, reményeink i nj -erőre kapták. Kihangsúlyozva azt, hogy soha el nem távolodva e biztos alaptól, a mindennapok színesebbé, izgalmasába tétele végett, kisded ‘lehetőségeinket amennyire tudtuk, kihasználva, kulturális vonalon is hirdetni akartnk magyarságunkat. S igy született meg az Irodalmi Kör, a Kapilsztrán Kórus, a Sportkör a Szinjátszóosoport, stb. Ezek eiőreho-csájtása után végre elérkeztem tulajdonképeni mondani VälSffl'feaZ. Február 17.-én, hétifőn este 8 órator (minden második hétfőn van irodalmi est) összejöttünk az International Centre által rendel>kez(ésün!kre bocsájtott helyiségben (King és William sarok). — Igen kellemes meglepetés volt számolni a az, hogy a szokottnál valamivel tölblben voltunk. Ez az öröm. azomban a következő félórában epe keserű ürömmé változott. Az elnök szokásos megnyitója után egy régi és illusztris tagitársumk szólalt fel s Ibár felszólalása (szokatlanul) nem volt irodalmi jellegű, mindvégig udvarias és csendes ihangiu volt, mint ahogy ez kulturált Iközössl&glben nyilván megszokott és méltán elváltható. Talán nincs és nem veit a múltban sem egy bármilyen tár gyű kérdés sem, amelynek elintézésiében az álláspontok azonosak lennének, vagy lettek volna. Ez olyan természetes 'és régi tétel,, mint maga az emberiség léte. Az elmúlt évezredek során a differenciált nézetek egy-nevezőre hozását, pl. a nandervölgyi ősember ideijében a bakulinum argumentum döntötte el, a husáng lehető legintenzívebb alkalmazásával. A modern kor is szolgál egy pár szemléltető példával, többek között a Thermidor kilencediké. Persze, itt a husángot már, mint meggyőző e.őt, a tőr és a revolverd váltotta fel. Ám milyen megokoláse»1 ««^síelem én e szélsségesen radikális példáikat ártatlan irodalmi köri vonatkozásiban? Hiszen nálunk legfeljebb az lehet kérdéses, hoigiy ki volt a szerzője a Sakk novellának, vagy a Parasztoknak. Ez meg — ugyelbái — Lexikális kjérdés, még a magját sem rejti viharnak. — Derülátó gyanntlanságomat az is táplálta, hogy immár több, mint 15 esztendős működésűnket, egykét ártatlan irodalmi vonatkozású dispután kívül, semmi sem zavarta, egészen a jelzett időpontig, — amire most visszatérek. Említett tagtá.lsünk felszólalása után, amiben érdekes módon a megértés és a tűn'eleim szükségessége is felvetődöd (egyébként valami bizottság megalakításáról esett szó), szín te ibe seim várva az utolsó szavakat, s fütyülve minden elnöki 'hozzájárulásra, felugrott a2 egyik alkalmi látogatónk (eddig soha nem láttam az Irodalmi Köriben) és a váratlanul, a legteljesebb meglepetésre olyar támadást zúditott egyházain! jelenlevő két képviselőjére hogy azt a Niagara vízeséshez csak akikor hasonlíthatnám,, ha annak tartalma nem viz, hanem; maró vitriol lenne. Persze, kijutott a jóból az immár távollevő Szabó Fathe.nel is, olyannyira, hogy egy imakulányi folt sem maradt veretle(FolyLatao a 8. oldalon] MAjYAR ÉVEZREufcK (Folytatás az első oldalró..) elváltoztatott ékirást Mezopotámiában. s végülj. 4. a magas fokra fejlődött rovásírást. Ez utóbbiból alakult a feniiciai rovásírás, amely teljesen hasonLt a bun-székely-magyar rovásíráshoz. A keleti irásfajták tudósai úgy vélték, hogy elégséges a mássalhangzók je.ölese, magáijhangizók nélküli. Minden mássalhangzóban, amint niave iis mondja, már benne van a magánhangzó. A T betűt téuek, a K-t ká-nak, az M-t emniek, a G-t gé-nek stb. ejtjük amugyis. A Régi Kelet két nagy népének azaz a mezopotámiai szumérnak étsi az egyipa>m.nak nyelvtana, beszeldükneii har.gtana és szókincse a^nyi egyezést mutat, hogy nem két különböző kiultúrnyeivveí állunk szemlben, hanem efgy és ugyanazzal a nyelvvel. Ezzel kapcsolatban idezlaletjiük L. A. Waddell angol tudóéi véleményét: “Az egyiptomi fáraók hivatalos okmányai szumér kézi.ások, vagyis szumér ókori árja nyelvű gyökérszavak, melyenből képződött az ókori egyiptomi .kiu'ltúrális és hivatalos nyelv, tehát az ókori egyiptomi gyökére zavak* szumér eredetiek. Behiizonyitottam, hogy az egyiptomi ókori nyelv eredetében, tés írásában gyökeresen árja.” R. Ghirsbman véleménye ez: “Gyakorlatilag minden szumér szó gyökeiéiben árja.” A 'sízemita nyelvek a mezopotámiai és egyiptoma nyelvektől különböznek, mert nem ragozott, hanem hajlított nyelvek. A szumér-egyiptomi kuiltúrnyeiv hangtanában s nyelvtanában is, a imám magyar tudósok gyakran állapítottak meg olyan sajátságaikat, amelyek a magyar nyelviben mind megtalálhatók. Szókincs tekintetében az egyezést igazolták a magyar tudósok is. így a nemzetközi 1 irodalombain elfogadták és nyil[ vántaitják azt a tételt, hogy a 1 keleti k'ultúrnyelv és a magyar nyelv között ‘szoros kápcsotat” van. Ma már külföldön komoly történelmi munka nem is jelenik meg, amely a mezopotámiai nyelvet érintve anlniak a magyar nyelvvel való egyezésére rá nem mutatna. Az Egyesült Nemzetek kiadásában megjelent legú jabb óko.id történeti kézikönyvben is megtaláljuk ezt a nyelvi vonatkozású utalást s ez irányzat nézeteit S. Karmer szumeroiógius is tudomásul vette. A nyelvi szerkezet 'egyezését tehát sojkkal jobban számanitartják a magyarul alig. beszélő tudósok, minit a hazai magyar szakikönyvek. iSdhmöckel H. nyelvtudós az alábbi véleményt adja: “iszerkez’eti felépítés szerint, a szumér nlyelv a ragozó nyelvek csa ládtjába tartozik. Ezt a nyelvtípust Európában a finn és a magyar, Ázsiában pedig a török nyelveik képviselik. Joll_mzője, Iiogy csak az egy szótagos szó töveit ragozza képzőikéi s a képzőik magukban. nem használhatók. A szavak és mondatrészek igy határozott szabályok szerint szervesen kapcsolódnak össze s mint a lánc gyűrűi eggyé alakiuüuak.” Az egyiptomi, szumiéír és magyar nyelvnek hanigtörvénye van s ez 'hamg)harmóniát mutat, amit a 'külföldi nyelvészek is észrevették s meglátták, hogy a magánhangzók olyan harmonikusain vannak a szavakban, ami más nyelvekben nem tapasztalható. (Rövid szemléltetésként az a szó, amelyben mély magánhangzó van, azt mindig qsak mély magánhangval lelhet képezni, min: alap, a 1 a pót, alapnak, alapra, alapokat, alapja, sitlb. Mind magas magánhangzóval, mint: kéz,, ke zet, kezd, kezdete, kezeit, kezében, vagy íz, izét, izek, izeknek, izüek, izében, vagy ezek is: mint űr, üres, üreg, űrit, üríteni, üreges, üregeiket s igy tovább, vagyis, áhoi a szó méllyel indul, ott mindig mé!ylyeli van a 'képzés, ahol magassal, ott a magas magánhangzó maradnak meg. Idegen fülnek ez furcsán hangzik, de mert beszédünkben a szóinak hangzása is van, azért az kellemessé válik a fülnek. Ennek a hangtani törvényinek a felismerése egyik könnyebbítő lendületet adott a magyar (nyelvészek munkájának. Ez a felfedezés már haladás volt. Szinte hallani, amikor felkiáltottak, hiszen ezek a régi szavak olyan hangion szólnak, mint a mieink!” Hagyományok maradtak fenn arról, hölgy az ókori nyelvek honnan erednek. Általános felfogás, illetve emlékezésiek szerint az ősi hely a Kaukázus környéke lehetett, mert anynyit bizonyosnak állítanak, hogy északról kapták, arról a helyről, amely a ragozó nyelvek őshazája volt. I A szumér név használatáról tudjuk, hogy az nem nép neve: jelent, bár a szó magyar és pedig értelme: SZEiMUR. A múlt századiban a szumér megjelölést OPFERT francia tudós használta előszöjr. Az ékírásos táblákon e szavakat látta: (SZunter és Agadé ura. E két szót országáéval,ek képzelte S a szumért a nép nevének. A r valóság az, hogy a iSaumer és I Algádé annyit jelent, hogy: iSzemúr és Égető. Mind- 1 kiét név uralkodói cim, a napisten fogalmát jelentő kifejezés. A szumér szó a felfedezése óta, a nyelvészek által átvéve terjedt el éa enfmek használata ma már annyira általános, hogy annak megváltoztatására gondolni sem lehet. 'Nekünk magyaroknak mái] azért sem, mert értelmét tudjuk s azt magyar szónak tartjuk s használjuk i®. Az egyiptomi és szumér szövegek olvasása lés ábécére átírássá sok hibával folyik. C. W. C'ERAIM megjegyzi, 'hqgy: “A (nevek helyesírásában teljes zavar állt elő.” Hasonló véleményen van E A. Budge: “Olklvetlen szükséges megmondaná, hogy vélemény különbségek vannak a tudósok között a hieroglifikus jel-írási illetőleg, ha azokat latin hetükbe írják át.” Egy másik vélemény, ami elégjgé helytálló a képírások hely télén átírása miatt: “Miután s hieroglifikus írás csak a másaalhangízókoft jelöli lés nem s magánhangzókat, is, az azt jelenti, hogy mi az egyiptomi nevek olvasását, olyan kiegyezésféle módon végezzük és igy nem állíthatjuk, hogy a mi át írásunk azokat a neveket adj£ vissza, amiket azok kifejeznék.” A felsorolt véleményeikből látjuk, hogy a külföldiek sem £ szumér sem az egyiptomi ínyei vet nem Ismerik, csak feltété lezik némelyek, hogy vagy görög, vagy óhéber nyelvvel var dolguk. Állítják, íhogy az agglutináló nyelvek közé a magyai is tartozik, delhát ezt neihéiz dió nak tarthatják. Mi úgy ér ezz ül és várjuk, hogy rövidesen ke züktoe jutnak majd az ango nyelvű magyarázatok a maigya; kapcsolat felől s akkor a zava ros elméleteikre választ is kap hatnak. i Valamit a szainkszbrit szó je 1 telítéséről. Boldogemlékü Kőrö sí Csorna Sándor hosszú időt tödtött el azzal, hogy a szanszknit nyelvet tanulmányozhassa. Arról irt véleménye olyan értelmű, hogy abban nagyon sokszót talált, amelyek a magyartól hasonló értelműek. Ezt elfogadja a magyar nyelvmidomá.iy is, mert igazolását látja ibenne annak a ténynek, hogy a magyar nlépek szótáradása a világ minden tája felé nyomokat hagyott maga után, Indonézia szigetország töbíb hely- és földrajzi neve magyar, sőt a távoOkeleti japán nép hazájának neve is: Nippon, amiben a mi Naphon szavunkat látjuk. Egy nagyon régi megállapítás, ihoigy az iráni szemisten papjai teirjeszették az írást Indiáiban és könyvüket: SAMö'KRTA-nak nevezték, amiből időivel szankiszrit lett a szóhasználatban, de ez igy nem nép név, hanem magyarul két szó: Szemesek irata. A Szanszkrit-”ban a ibeszléd szó ez: Baszaya (közel van ‘beszélj’ szavunkhoz. Róbeim 'Géza keleti utazótól.) “Az újabb időkben valóság Lett, hogy az egyiptomi képek majdnem mind jelképek ..'. mlndeniknek élteimé van, vagy értelme lehetett. Olszlopok nagy betűk, falak, ablakok, rácsok, csatornák, kapu kijárató k, oltárok, amelyek mind hagyományos jelentőségűek tonnájukkal s regélő' indítékokkal, vagy teológiai elgondolásokkal ... mindnek mély értelme van.” (R. T. Glark lés R. T. Talbot). Az egyiptomiak egyistennitüek voltuk s képzetük azt mutatja, illetve azt érzékelteti, hogy a halál után a lélek felszáll a napisten birodalmába s ott Ítéletet tartanak felette. Ha az ott feltett kérdésekre meggyónt, következett az Ítélet s ilyenkor mérlegre kerültek a bűnök s ha azok ikönnyebibekneik látszottak, a lélek felmentést nyert s az igy üdvözült felvitetett a “Mén-úr székelne ('Mennyország, szavunk ebből ered, ugyancsak ország szaviuirtík az “űr-szék”-bőil). A földi élet utáni “mennyei” elbírálás másik eljárása volt az, hogy akinek sóik volt a védte, mulasztása s igy a májsán, könnnyü súlyát állapították meg, nem juthatott a “Mének országába”. Testét szörnyeteg tépte szét és a lelke a isötét alvilágiba került. Volt Egyiptomiban egy nagy sziklahasadék, amely 'barlangiba vezetett s oda azaz a “pokolba” mentek le a lelkek. Ez a szó is, m.nt mázsa és király szavunk, őseredetüelk. Néhányat lássunk még azokból a szavainkból, amelyekiet az eddigi felfogások idiegen eredetüeknek tartanak — nem lóvéin ismeretük a magyar nyelv 'haitezeréves eredetéről — tehát: albiak, kalapács, király, karácsony, nádor, pitvar (pitar), udvar, cél céina, fal, pár, sógor, stlty, stb., szavaink. A szumér és egyiptomi nyelven eddi|g leirt szövegek még csak kis hányadok a le nem olvasott írások százezeréihez képest s már igy is sók “'fcöLcsön”zött szónak magyar értelme de ; rült ki. Ha majd a le nem olva: sott szövegek tartalma világosságot dérit, a nagy tömegű ma; gyár szavak ősi eredetére és I ókori irodalmi használatára, bi- I zónyos lesz, hogy a nyugati vi- I lág, kezdve a latin nyelvtől, rengeteg magyar szót vett át és használ. Akik angol nyelvterületen élnek nyelviismeretük által észrevehették, sok angol I szólnák magyar hasonlóját. (Foly Latjuk) DIÓSZEGHY TIBOR: EGY GYÜMÖLCS BALLADÁJA (Érettem — szüret nélkül) Ajándéknak, minden alkalomra alkalmas könyv Hámory Várnagy Dalma kiváló írónő munkája. HOLDRAKÉTA / című, 217 oldalas könyve, 25 elbeszélést tartalmaz. Megrendelhető $6.50 előzetes beküldésével. MUSIK STUDIO MARL, 437 MARL Wienerstr. 45. Erdg. 3, T 6289 — West Germany, — vagy a K.M.U. 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6. Canada cimen. Évezredes fának gyümölcs-fia vagyok, vénné aszaltak már az idegen napok, az idegen évek ... Mikor a vihar jött bimbó-ruhát hordtam méo. s szirom ruhából, korazöid ruhámba hívőn belebujtam és útnak indultam. Az ág .sírva húzott, nehezen eresztett, de a vihar keze villám-bicskájával serényen lemetszett, — s ez nekem még tetszett. Aztán, a nagy vihar lassan elhúzódott. Messziről hallottam, ahogy dirreg-durrog más bimbókat tépve. ^ Egyedül maradtam gyermeki ruhámban, az érlelő napra kitárt szívvel vártam nőni, lenni, érni! Ám a nap csak késett, köd ülte a tájat, nyüzsgő férgek lepték el vásott ruhámat, s azóta is rágnak. Uj ruhát váltottam, a férgek maradtak, gyümölcs-testem nőtt még de a várt zamatnak nem lett igaz ize. Igy lettem megfonnyadt gyümölcs idő előtt, Sohase néztek rám nótás szüretelők bárhogy tetszelegtem. Igy maradt belőlem koraérett alma, évezredes törzsnek messze vetett sarja, idegen avarba’. Az ág, hol születtem, ma is visszasirat, de 'hol van a vihar, mely nyitná az utat haza a törzs alá?! — Ha már az ágra fel többé nem is jutok, legalább a törzshöz az életemben még zarándokolhatok?! &>****>*&■' 382 A History of Hungary Hungary in the Wori.d War 383 Hungary, including the city of Szabadka and the line of the River Maros. Hungarian civilian administration was to be continued, but in fact it was soon to be abandoned. Though the Belgrade Convention did not touch upon the northern boundaries, the Czechs began the occupation of Northern Hungary, against which the protests of the Hungarian government were futile. Benes, moreover, and the South Slavs and Rumanians, were able to wrest ever new concessions and new territories from the peacemakers of Paris. The successive instructions of the Entente Supreme Council were handed over by Lieutenant-Colonel Vyx to the Károlyi government, the protests of which, faced by military force, were of no avail. Thus foreign troops settled in the north and south as well as in Transylvania, attempting to create an anti-Magyar feeling even where there was never a desire for secession. Such an outside interference was, naturally, of great influence on the attitude of nationalities, contributing to the failure of Jászi’s policies. Minister of Nationalities in Károlyi’s Cabinet, he was primarily theoretical and a believer in abstract ideologies. He tried to win the nationalist leaders of Rumania in a conference in Arad, November 12, for the establishment of an “Eastern Switzerland”. With such a naive conception the Rumanians could not be bothered, and in their counter-demands outlined their plans for the establishment of an exclusively Rumanian national régime, without consideration for other peoples, in Transylvania and in the eastern portion of the Hungarian Lowlands. Against this intolerant and greedy nationalism, Jászi referred in vain to the large number of Hungarians and Saxons inhabiting Transylvania, who, according to President Wilson’s principles, were also entitled to the rights of self-determination. The Rumanians were ready to negotiate only in order to gain time, until, with troops entering Transylvania from Rumania, they were able to establish their nationalist régime by force. Jászi was willing to give autonomy, based on the solution of 1868, to the Slovaks and Ruthenes, who would have been satisfied with such concessions if Czech troops had not entered the territory in question. Jászi himself bitterly admitted later on, “We were doomed by the very internationalism which was the basis of our whole policy . . . The bright promise of President Wilson’s League of Nations and the right of self-determination and of plebiscites, in which the Hungarian people had placed their trust, burst like soap bubbles”. The encouragements of Károlyi were followed by a tragic awakening of the public. Eriom the edges of the country, occupied by the troops of the neighbours, thousands of Hungarian refugees arrived. The government was still headed by Károlyi, but not so the control of affairs. Asked by Count Hadik a year previously about his policies Károlyi responded, “I do not know, I am being carried on by the waves”.1 As soon as it became evident that Károlyi’s faith in Allied sympathies toward his trend were childish and his dilettante policies were an utter failure, it also be’Quoted by G. Gratz, The Era of Revolutions, Budapest, 1935, p. 22. á műveltség útja ■■ Bf f A rögös u! Évezredek óta egyengeti az emlberilsóg szellemi vezérkara: tudósok, művészek, írók, költők és mégis oly igen kevesen mernek erre a 'gyakran meredeken lejtő ösivényr lépni — pedig, ha ráléptek, ha megjárták, ha kanyargós szerpentinjén! folkapasiztodtaik akár. csak az első tisztásra: bűvös, varázslatos tájképben gyönyörködhettek. Ez a tájkép: a Tudás, a Műveltségi tájképe. Hogy nemdsak nálunk, de bülföld&zerte is sokan visszatorpannak a Műveltség felé vezető úttól, onnan van, mert megriadnak a kezdet nehézségeitől, a Műveltség á-bc-jének megtanulásától.
