Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-02-21 / 8. szám

■ g Winnipeg, Man. 1975. fetor. 21. Tatoácsné, a terraszon, az őszi napsütés jóleső melegében füzeteket javított. — Anyu! Anyiu! Hol vagy Anyuka? Azonnal el kell mond­jak ivalamit —, kiabálta fia messziről. Andris anyja ideges lett, ha iskolai .munkája közben megza­varták. Érthető is, a legkitű­nőbb magyar tanátral is ilyen­kor esik meg, hogy hibát, hi­­tlásan jatvit. — Andriska, ne ordíts. Az Is­tenért sem tanulod meg, Ihogy nyugodtan és egészen közelről mondd el közlendőiket és ne kilométerek távlatából, hogy az is íhallja, akit igazán nem érde­kel. Arra is kértelek, hogy dol­­gozat ja vitás közben ne szólj hozzám! Mondd hányszor ... — tovább nem folytatta. Vissza esett a szó a gondolatba, ami­kor gyermekét fejétől a lábáig mocsaras szennytől fedve, lihe­gő lélegzettől remegő orncim­­pákkal megpillantotta. Ezernyi csigába csavairodött rozsda szili haja szemébe lógva, trikója, nadrágja cafatokra szaggatva, verekedés, vagy bozótos helyről való gyors távozás emlékéről tanúskodtak. Segiélytfeérően anyja lábához hullt és remegő karokkal átölelve, az élménytől eltorzult hangion közölte, sza­­márköihÖgős beteg hangszinéie emlékeztető lélegzetvétellel:-1- Anyukám'! Egy gyilkost láttám. A közlés valóságkeltően hang zott, mégis Takácsné, ismerve fia fantáziálásra való .hajlamát, nem vette komolyan a dolgiot és megpróbálta a felzaklatott ide­­gü .gyermeket megnyugtatni. — Ugyan Andriska! Ezért nem kell magadat ennyire feliz­gatni. iMiiért nem mondod el azonnal az igazat, hogyan szag­gattad össze ruházatodat. Nem egyszerűbb az, minthogy kita­lálsz hozzá egy mesét? Ha bün­tetést érdemelsz, akkor úgyse úszód meg kenetteljes hazug­sággal. Miért nem '.bízol Anyu­ban? Mondd el szépen az iga­zat. — Anyukám édes! Láttam! Láttam, ezzel a két szemem­mel. Láttam, ahogyan az áldó zatát elásta —/próbálta igazát bizonyítani és frissen szűreiéit gesztenyére emlékeztető csillo­gó szemeire helyezte maszatos ujjait. ■:— Andris! — kezdte kemé­nyebbre árnyalt hangra változ­tatva szelíd Ihangszinét-áz anya. —- Számtalan esetben kértünk már apáddal együtt, hogy la­katlan területre, főleg az erdő­be, nádasba be ne merd tenni a lábadat kísérők nélkül. iFalra­­hányt borsó miniden szavunk, a­­mig egyszer nagyon ráfizetsz szóifogadatlanságodra. Ma is megszegted a tilalmat! — szid­ta fiát a kis engedetlent, köz­be borzadva gondolt a közel­múltban lejátszódott bűncselek­ményre, a közeli erdőiben. iFlát, még bajba sodorja önmaga. — Anyukám! Te mesélte! mindég arról, hogy életednek a legszebb szakasza az volt, ami­kor nagyaipámék'kal egy erdő szélén éltetek és te ott játsz­hattál, alhol még olyan szelid őzike is akadt, amelyik télen a kezedből evett, amikor a szobád ablakán kihajolva sós kenyér­rel vendégelted az őz -családot. Ilyen szórakozásra vágyom én is. Először a temkiszetiben és csak azután a könyvekben aka­rom megismerni és felújítani ezeket a tapasztalatokat. — Az; az idő . .. elmúlt, gyer­mekem. Akkor, egészen más vi­lág volt, és más emberek éltek. Aipámé'kinak volt fegyvere, so­kan irigyelték is. érte. Tekinté­lye növekedett általa, hogy fegyvertartásai engedéllyel ren­delkezett. Abban az időben még csak nagyon kevés embernek volt lőfegyvere. Nagyapádék sohasem használták a fegyve­reiket. Nem féltek senkitől sem, de tőlük távol tartották magu­kat a /bűnös emberek:. Csalt az Istentől féltek, de mert soha­sem követtek el olyat, amely­­szabályellenes lett volna, igy nem vonta őket felelősségire so­ha senki sem. — Anyukám! Higyjél ne­­j kém! — könyörgött Andris, | még .mindég az előbbi, segéiyt­kéreső állapotában guggolva. Takáosné felemelte murccs gyermekét és félbehagyott mun Icájára .kelletlenül tekintve, Andrissal a fürdőszobába in­dult. Közben megszakítás nél­­| kiül tartott a fejmosás. Egyszer repülőicsészealjjal, I máskor lopott autókon menekü | lő gengszterekkel találkozol. Ma, már a gyilkosokhoz éikez­­; tél és: tartsiz ismeretséget. To­vább igy nem mehet. Vedd szü­­■ ltebbre detektív hajlamaidat. 1 Senkinek, még apádnak sem 1 szólsz erről egy szót sem! A végén odajutsz, hogy egyetlen szavadat sem fogják elhinni az ilyen históriák miatt és egy idő után nem. fantázia-dúsnak, iha­­; nem durván kifejezve .hazug­nak fognak tartani. Az pedig nagyon visszatetsző vonás. — Anyu! Édes anyukám! Higyjél nekem! iMiért nem a­­karsz hinni? Hiszen igazat mondok! —- fogadkozott az al­kalmi detektív. — Azt a kutyafáját a histó­riáidnak! Most már aztán elég legyen ebből. Te már gimnazis­ta vagy, kinőttél a mesék vilá­gából. Mondd nem olvasol te ti­tokban detektivregényeket az engedelmünk nélkül? — pró­bálkozott Takácsné úgy, mint akinek ez pozitív megállapítá­sa. — -Nem! Igazán nem! Higy­­gyél nekem, hogy nem -csap­lak be. A tévét is, csak a ti en­­gedelmetjakkel nézem. Beszél­nek ugyan az osztálytársak: o­­lyan történetekről, amiket ak­­‘ktor olvasnak, vagy tévéznek, ha a szüleik nem tudják ellen­őrizni, mert nincsenek otthon, vagy társaság van náluk és néni foglalkoznak a gyermekeikkel. Ne félj anyukám. Én nemte­szem! — Tudod Andi: is, ha én egy­szer meghallanám rólad, hogy becsapsz ... — Andris, nem engedte befejezni a mondatot. Frissen, tisztaságtól illatozva bujt anyja ölébe és cic,áskodva csókolgatta, aJhol csak érte. — Andriskám haggy dolgoz­ni! -Látod mennyi időt elraboltál tőlem feleslegesen, amíg tisztá­ba raktalak. Ettől megkímélhet­tél volna. — Jó, jó! — duzzogott And­ris, de mégsem tudta a ténytől elszakítani gondolatait. Ha az anyja nem hisz neki, elmegy rendőfr ismerősükhöz. A tör­vény embereinek kötelessége az igazat felkutatni. — Ugy-e megtartod a szava­dat Andriskám? — kiáltotta vissza anyja jó távolról, mialatt Andris a levetett holmiját a | szennyesládáha gyömöszölte. — Legjobb lenne azonnal oda ! mennem, később a tettes már messze jár. A gyilkossal való ta­lálkozásomat azonban komo­lyabban kezeld! Mert ez igy volt Anyu! — *~°*~»*~ inkább önmagának, s érezte, ha titkát el nem mosdhatja illetékes he­lyen, úgy holnap minden sze­­k-undús eredménnyel végződik. iSzaJrvasbőr kabátkáját útköz­ben húzta magára, miután a kert hátsó kapuján kisurrant. Már semmi nem riasztotta visz­­sza, még egy nagyobb büntetés lehetősége sem. — Na Andris? Milyen szel fújt erre? Apád üzent vala­mit? Elmarad- a héten a kiugli­­parti? Vagy ... de miéit nem hívod fel az Apád? Már napok óta nem tudok róla! 'Karsten rendőrfelügyelő, e gyik jó barátja volt a család­nak. Hóna alá kapta Andrist és úgy vitte szobájába, hogy iróasztalfiókjából, elmaradha­tatlan ajándékát, a -medvecuk­­rot, kiadagolja számára. — Károly bácsi! Nem apám küldött. Magamtól jöttem. Rend őrségi ülgyben! — közölte hiva­talos hangon. — (Rendőrségi ügyben? A ku­tyafáját, te fiú. Miféle rendőr­ségi ügyben? Ki vele te kölyök. — Adta a kiváncsit, de befele mosolygott a fiúcskán, akit majdnem olyan jól ismert, mint a sajátját. — Félek! Nagyon félek Ká­roly bácsi! Segítsen rajtam! — könyörgött majdnem siiva és közölte az esetet úgy, ahogy az anyjával. Karatén, nevetve boxo.t a fiúcsska egészséges mellkasába és tréfásan válaszolta: — Halál vagy kiölyöto! Én. is láttam a filmet, nem csak te. Majd kap tőlem az apád ilyen adásokhoz a képernyő elé en­gedni. Irgumlburgum! Amint láttad, el is Ítélték a gyilkost, mert a rendezők sokkal gyor­sabbak a filmen, mint a rend-ÓHAZÁBA SEGÉLYT ) az IK.KA utján A LEGGYORSABBAN ÉS LEGMEGBÍZHATÓBBAK A KANADAI MAGYAR ÜJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) továbbítja szeretteinek Cimenkénti rendelések után $10-ig 50 cent, $25-ig $1.— ás $25-től felfelé $1.50 az IK.KA kezelési költ­sége. A U.S^ és kanadai dollár közötti különbségre jelenleg 1% mellékelendő. őrség meg a bíróság a valóság­ban. — Nem is néztem a tévét. Én egy élő gyilkost láttam, ott ás­ta el az áldozatát, ahova a mo­csaras szélén a disznók fül.edni járnak. A szürkeerdő hajlatá­nál. A gyilkos olyan erős volt, mint a legizmosabb súlyemelő. Széles arca, nagy orra, lapát fü­lei és apró malacszeme van. — Ési bőrruhában volt — vá­gott -közbe Karsten. — Igen! Igen! Fekete bőrru­­jában. -De h-onnan tudja ért, hi­szen én láttam, nem maga. — Mondtam már békás, hogy tegnap este én is láttam a kri­mit. Teljesen 'úgy, ahogyan azt te a valóságba akarod helyez­nie — Úgy is van. Mondtam az anyunak is. Különben is nem volta-m egyedül Weiss úrral vol­tam. Tetszik tudni, Ihogy ő is félt. Cgy reszketett, mintha va­laki verni akarta volna, mert a bottól nagyon fél. Amióta a szomszéd helyben hagyta a seprűvel, mert összegázolta a barátjával a veteményes ágya­kat, azóta, ha rudat, vagy bo­tot lát az is elég, hogy emlékez­zen. — Ki az a Weiss úr? És mit keresett az erdőben? Hogy ke­rültetek össze, mi? Nó! Hall­jam! — ó! Istenem, hát tetszik ismerni a kutyánkat, azt a fe­héret. — A kutyádat hívják weisz­­úrnak? — Na Andris, ez is qsak a te túlfűtött fantáziád­ban születhetett meg, akárcsak sio,k egyélbb —/mondta a renőr­­felügyelő hahotázva. Még a könnyei is kicsordultak. — Ennek is van története. Anyu egyik tanítványa kisku­tyát ígért nekünk. Amikor ese­dékessé vált, engem küldtek el kiválasztani. A Mici néni kutyá­ja fekete volt, mint a korom, az utódai tarkák, egy kivételével. A nyír, a lelkemre kötötte, hogy csak fiút hozhatok. Már a ka­punknál jártam, mikor a német nevelőnőnk, félig magyarul, fé­lig németül újra figyelmezte­tett. hogy a kutya, csakis weiss és úr lehet. Amikor hazaértem a kiskutyával, ő volt az első. aki kontrolálni akarta, jót hoz­tam-e ? — Tatsaechlich! Weiss úr! — kiáltott fel — .és igy ragadt raj­ta. __ A történeted nagyon ara­nyos a “weissúnral”, de mivel ő csak egy kutya, igy nem tanús­kodhat. Nagy tehetséged van a valóság lösszekomibinálásáhan a könyveikből és a tévéből vett, vagy mások által elbeszélt, dol­gok iránt. De most már úsgyi haza. Köszönöm, hogy meglátó gattál, niég hozzá hivatalosan. Ugy-e azért jó barátok va­gyunk? — /érdeklődött és a fiú PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK bánóé szobájába, jutottak. Í rna néni gúnyosan bólomgatott. ; — Hát ez az a szoba? Hirtelen Csobáncz felé fordult. — Mondja? A maga gusztusa volt ez a külön hálószoba­rendszer?-— Hogy az enyém? IMI ezt mind a ketten természetes­nek^ tálaltuk. Mi nem vagyunk nyárspolgárok. Irma néni1 arca pulykavörös lett. ' — Persze mi azok vagyunk? Éles pillantással nézett a Sárika szemébe. — Te is ezen a véleményen vagy? Sárika zavartan felelt: — Mi igyr akartuk felelt: Csobáncz fanyar mosollyal tette (hozzá: .— Mindenki úgy rendezi he az életét, ahogy nelki jól esik. Irma néni feltartotta az orrát. — Természetesen. Ez az előkelő felfogás. A grófnő a kástély egyik végében, a gróf úr a másik végén alszik. A regé­­nyékben is igy van, tudom. Mi szegény nyárspolgárok megelég­szünk a közös hálószobával, de megbecsüljük és szeretjük egy­mást. Sárika szólni akart, de Csobáncz ránézett s benne ma­radt a szó. Irma néni a műtereim ajtajára nézett és Csobáncz f lé fordulva kiérdlezte. — Ez az az izé? Csobáncz komolyan bólintva felelt: •— A műterem. összehúzta a szemöldökét és ridegen felelte: — De most nem lelhet bemenni ,. . Nagy még a rendet­lenség . .. Csak ma kezdtem dolgozni. — Nem megyek be! Defhogy megyek: be, — szólt epései Irma néni. Visszamentek szótlanul az ebédlőbe. A leány rakosgatta a tányérokat az asztalra. Irma néni észrevette, hogy négy tá­nyért tettek az asztalra. Hirtelen visszautasítva mondta: — Nekem ne terítsetek. Különben sem vagyok éhes. Sárika sápadtam fordult felé. — Csak nem utasítja vissza Irma néni az ebédünket? Kedvesen tologatta a fürdőszoba felé. — 34 — — Tessék! Parancsoljon, Irma néni. A lapos táskát be­vitték a fürdőszobába. Készítsünk talán fürdőt? Irma néni megnyúlt arccal mondta: — Ne fáradjatok. Malid elvégzem én inaggm is. Ezzel eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Csobáncz szétvetett Iátokkal, fölényes fintorral állt a szóra közepén, mintha a színházban egy rossz darab követ kezű jelenetét várná. Sárika odalibbent Csobánczhoz, a kezét összetetté, .fel­nézett a szobrász arcába. — Nagyon kérem ... Legyen kedvesebb. Csobáncz kurtán nevetett. — Kedvesebb? Én nem lehetek más, amilyen vagyok, de nem is akarok. Sárika elfordult s csaiki a feje mozdult' Csobáncz felé. — Miért nem engedte to a műterembe? Csobáncz arca felhős lett. — Nem akarom . . . Úgy sem ér ti ... Aztán . .. Szeret­ném, (ha te jönnél, be először ... Ma valamit kezdtem. Sárika szeme felélénkült. — Sikerült? Csobáncz szem pillája leereszkedett. — Azt hiszem . . . Egyébként még a:z elején vagyok . . . De ez1 az első munkám, amihez hozzáfogtam mióta veled va­gyok .. . Eleinte nehezen ment, tele voltam az úttal és vekd .. De beletörtem magam s hirtelen úgyfelgy ulladtani, min, talán még soha. Hozzásiinult Sárikához, szelíden átkarolta. — Bocsáss meg' ... De ilyenkor csak annak élek, amin dolgozom ... A hangulatot fogni keli, k'-'zibentartani, mint a*, aranymadarat, hogy el ne röppenjen. Az ajkai a felesége homlokára ereszkedtek, aztán a ké. kezét megfogta s melegen a szemébe nézett. — Nagyon szép a szobád. Sárika szive megdobbant, mélyen elpirult. A kezét az ura karjába fűzte s megindultak, lépkedték a szoba felé. Az aljtó­­barn megálltak, egymáshoz simulva s benéztek hosszan a csip­­kefüixrgöny lágyan heszövődő napfénnyel elöntött szobáira, me­lyet a sárga rózsáik fűszeres illata elárasztott. Csobáncz kelőiére vonta a Sárika fejét. — És w abad nekem ide bejönni? — 35 -markába nyomot egy ötöst. — Ez a sierif perselyébe lőszerrel Weisz,újinak ne feledd átadni üdvözletemet. Szervasz! íjt * A vacsoránál, Takács, bosz­­szan figyelte fiát, ahogy kellet­lenül turkált az ételekben. Vég­re rászánta magát a kérdésre: — Kellemetlenséged volt az iskolában, vagy máshol? — Nem! — válaszolta And­ris kiurtán-fuircsán. — Beteg vagy? — Nem! — Hagyd enni! Neked sin­csen mindég kedved a társal­gásra —, két lelte férjét Takács­­né. Andris úgy érezte ez az a pil­lanat amit, iha elmulaszt többé nem tér vissza. — Most vagy soha! — gondolta és bátran ap­ja felé fordult: — Apu! Ma délután láttam egy ... Takácsné felborította a bo­rosüveget. Mindenki odafigyelt. Andris megállt a mondat köze­pén. Amikor a “véletlen bale­set” nyoma helyre lett állítva, az apa fiához fotdiult: — Mit láttál ma Andris? — Takátesné közbevágott: — Ne ikezdj mesélni, mert ha­jat akarok mosni. Oyere-gyere gyorsan! — invitálta fiát és, mint egy kis gyermeket, kézen­fogva elhurcolta. Takácsnak nem tetszett a je­lenet. Érezte, hogy valami lap­pang a háttérben, amit felesége tussolni akar. Andrist az élmények kifárasz tolták. Ma sokkal hamarabb az ágybakerült, gyorsan eli.s szuny nyadt, de nyugtalanul telt el minden perce. Szörnyűségeket álmodott. Megjelent a gyilkos. Menekülni akart, de képtelen volt megmozdulni. A szélesképü mindég közelebb ért. Andris hangosan segítségért sikoltott. Weisz űr, aki a lábánál aludt, szükölve ugrott gazdája ágyú. a ess addig mesterkedett mig fel ébresztette. Nem is moccant el tőle, hiába parancsolta le az ágyról gazdácskája. Másnap reggel mint mindég, szinte menetrendszerűen ment végbe minden. A közös reggeli után, a megszokott sorrendben indultak el. Weisz úr, ahogy ezt naponta tette, az apát a gará­zsig, az anyát az autóbusz meg­állóig, Andrist pedig a gimná­zium kapujáig kisérte. Csak ak kor távozott el, amikor a csen­gő megszólalt a tanitás kezde­tére. Szépen haza kutyagolt, mint aki feladatát elvégezte. Délben pontosan megjelent az iskola bejáratánál és addig várt, ainijg Andris osztálya befejezte napi feladatát. A kutya óra nél­kül is pontos volt. Ma is megszokott rendben ment minden azzal a különb­séggel, hogy And'; is délben nem tért vissza. Az eb. nyugtalanul zónázott a lakás és az iskola közt elterülő úton. Már sötétedett, amikor a szü­lők a hiábavaló kereséssel fel­hagytak. TakáJcs felhivta Kars­­tent). A nyomozás azonnal meg­indult. Ötven kilómé teres terü­letet fésültetett át a rendőrség eredménytelenül. A szülők t pánik félelem fogta el. Krusten, komoly lelkiismeretfurdalástól hajtva hatáskörén belül olyan eszközökhöz is folyamodott li­mit eddig hivatásának me fe­lelően sohasem alkalmazott. Minden hiába történt. (Folytatjuk) »■_ '»I II««*1 <n i i *** Manitoba segíti a kis üzletembereket (Folytjáé o. 4. oldalról) állást foglaljon a szükséges ton ni valók tekintetéiben és tanács­kozásra üljön össze azokkal a kis üzletemberekkel, akiknek támogatásra van szükségük. A harmadik program kereté­ben a végzéshez, közel álló egye tenni hallgatók munkáját veszik igénybe. Olyan hallgatókét, a­­kik üzleti adminisztrációt ta­nulnak ,és akik már abban a helyzetben vannak, hogy hasz­nos tanácsokat tudnak adni a hozzájuk fordulóknak. A kormány tisztában van az­zal, hogy a kis üzletember nem szívesen nyitja ki könyveit ide­genek előtt. Ezért úgy intézke­dett, hogy a tanácsadóknak nem kell jelentésit temnilök a kormánynak, hanem a tudomá­sukra jutott adatokat bizalma­san kezelhetik. Eddáig hatvau kisvárosban és községiben levő, 750 kisvállalat vette igényibe az uj szervezet szolgálatait, 350 vállalatot sike­rült talpra ámítani és tovább' 400 élvezi jelenleg a kormán v álltai rendelkezésre bocsátott ingyenes szakemberek közre­működését. Jóllehet, a minisz­térium erről nem tesz említést, köztudomású, hogy a kezdemé­nyezés révén sok nyugdíjas vál­lalati szakember is jól járt. Szí­vesen dolgoznak, mivel a nyug­díjasok közül eiokan nem tud­nak beleilleszkedni a semmitte­véssel eltöltött napoíkba és bol­dogok, ha tudásukat hasznosít­hatják. — Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513.. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAP EK Legolcsóbban, legnagyobb vál sz_ tékban kaphatók. Kérje ing; enes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3123 St., C eveland. Ohio. *4120. U.;>. Telefon: (216) 561-5524. i-ütt APROHIRDETESE Egy számában közlés ára 91.25, három számban 53.00 SZIGORÚAN BLŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! HÁZASSÁG, vagy BARÁTSÁG össze­­hozatala ügyében fordulton irodánk­hoz tegyen ön is boldog valakivel, inért van egyedül. írjon, vagy telefo­náljon minél előbb, telefon: 921-6161, Box 771 Sta. A. Toronto. 7-1) HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! LEGÚJABB MAGYAR KÖNYVEK, lij­­ságok, hanglemezek, 8 Track Tápok, ajándéktárgyaik, kézimunkák, kerá­miák. importált tésztafélék, magvar paprika, háztartási cikkek, darálók, mérlegek, stb., állandóan kaphatók. IKKA küldemények Magyarországra, TUZEX Csehszlovákiába, lei Romá­niába küldését vállaljuk. Cimünk: Hungarian & International Book Store. 545 Sargent Ave.. Winnipeg 2. Man., Canada. — MEf.RENDELfi-lV KANADAI MAGYAR UJSaG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indíts k (kül j'k t v b‘J részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $ .... Képes Nagy Naptárunk ($2.00) * Sajtó Alap ............................................$•■••• 1 Összesen: $. Név: .................................................................................................. Cim (utca, ház-szám, vagy Box): ..........................-.............. Város és tartomány:............................................................................... A Kanadai Magyar Uj ág előfizetési dija: agy évr $12.— félévre $6.50. Kanadán ’övül $13.—. félévre $7.—. j. HAMORY VÁRNAGY DALMA: marom pár virsili, mustár nélkül (Megtörtént eset.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom