Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-14 / 7. szám
2 Wi nipeg, Man. . 1975. febr. 14. Mindszenty bíboros emlékirataioak lisszhangja a francia sajtóban L’AURORE (megjelenik 400- ezer példányban) — 1974 október 20-27. — . Ez a XH. Plusz által kiválasztott főpap már nem állott VI. Pál vonalán s Mindszenty katolicizmusa csak bosszanthatja azt a Vatikánt, mely békülni kivan a kommunizmussal. Az antilkiommuimstta Mindszenty idegesíti az amerikaiakat, kik nem tartották be Ígéretüket sem vele, sem népével szemben .. . Mindszenty bíboros személye manapság élő szemrehányás s csak nemtetszést vált hat ki azokból, akik másról szeretnének beszélni, mint ő. Máltán a Vatikán megfosztotta prímás i címétől s felkérte, hogy hallgasson, Mindszenty úgy döntött, hogy felemeli szavát ... Sokan a pokolba kívánják, — ha egyáltalán létezik egy túlvilág. E legyőzhetetlen ember helye azonban sokkal, sokkal magasabban van .. . * LE FIGARO (megjelenik 520- ezer példányban) 1974 október 10. — Thierry MAULNIER, a Fran-DALOLJUNK... cia Akadémia tagja, így ir a a könyvről: ... A magyar kommunista politikai rendőrséig milyen eszközökkel kényszerithette ki e kérlelhetetlen sziklából az önma gát vádoló vallomást, mely a hóhérok számára igazolást is jelenthetett egében? Sejtettük, hogy szörnyűséges kényszerítő eszközök, barbár kínzás és finom lélektani behatások ügyes keveréke kellett áhhoz, j hogy egy ilyen erős jellemet ön-1 maga megtagadására, mintegy' aposztáziára bírhassanak. AI most közzétett Emlékiratok ide ' ! vonatkozó fejezete felfedi a • fátylat nemcsak a vallomások kicsikarásának eszközeiről, hane.n inas hasonló esetekben kikényszeritett bünvallomásokról is. Az alkalmazott mód, az emberi lelkiség kínzások állal való szétzúzása, lealacsonyitása s megsemmisítése volt, mivel a 1 rabtartók meg akarták tőle tagadni még azt a tisztességet is, hogy mártír lehessen belőle. ; Szolzsenyicin, Milován Gyi| lasz és Mindszenty József, — ' bár politikai fülfogásaik ellávolitják Okét egymástól, — azon pontnál találkoztak össze, hogy pellengére állítsák a világi közvéleménye előtt a totalitáris rendszerek vallató és kényszerítő berendezéseit, minden olyan behatással szemben, mely belőlük emberi mivoltukat ki akarja ölni. Katonák ők, a legdicsőbb harcosai annak a fhoszszú és ádáz 'küzdelemnek, melyet, — 'Pascal szerint, — az erőszak folytat az igazsággal. — x íjc LE MONDE (megjelenik 500- ezer példányban) 1974 november 1. — ... Ma már egyes kommunisták maguk is beismerik négy szem között, hogy a magyar kormány hibát követett el, mikor 1948-ban a bíborost letartóztatta, megkinoztatta, majd •hátborzongató bírósági komédiát rendezett, melyinek során hamis iratokkal próbálta meg bebizonyítani a főipap bűnösségét. Ügy lett Mindszentyibőil az üldözött Egyház zászló vivője. Az Emlékirato'klból most megismerhetjük részleteiben is a prímás kálváriáját. De a fizikai szenvedések dacára, a meghurcoltatások és megalázások ellenére sem sikerült őt eltéríteni önmagához és elveihez való hűségétől. A bíboros rabtartói is csakhamar rájöttek, hogy magatartását nem tudják megváltoztatni. .. . . . 1956 uovember 4.-én [Mindszenty a budapesti ameri-' kai követség épületébe menekült és 15 éviig maradt ott . .. ...majd a “hidegháború” lassan a végéhez közeledett. A bíboros azonban továbbra ir szenvedélyesen ragaszkodott el veihez és írem mutatott semmi rokonszenvet a vatikáni i diplomácia árnyalatos finomságai iránt. Hiábavalónak és veszedelmesnek tartotta a kommunistákkal való “eszmecserét” s Emlékirataiban nyíltan kifejezi kedvezőtlen véleményét a “prog resszista” keresztényekről ... ... Rómában VI. Pál pápa melegí fogadtatásban részesítette s biztosította, hogy Magyarország prímása .marad továbbra is ... Két héttel később azonibam a Vatikán visszavonta a ”békepapok”-ra régebbien kirótt felfüggesztést. A bíboros semmi megértést sem tanúsított az uj vatikáni eljáráshoz, hogy alkuba bocsátkozott olyan rendszerekkel, melyek Mindszenty szerint törvénytelenek. Jobbnak látta, hogy Bécsibe menjen, a magyar Egyház tulajdonát képező Pázmáneumba ... iS nekilátott Emlékiratai kiadásának ... Kész könyvét megküldte VI. Pál pápának is, ki 1973 szeptember 30.-án mondott róla véleményt: elismeréssel1 .nyilatkozott e dokumentum értékéről, ugyanakkor felhivta a bíboros figyeinét, hogy annak kiadása “némely hátrányt” vonhat maga után. Mindszenty erre azt felelte, hogy nem törődik az Egyház ellenségei álltai megindítandó támadásokkal, még ha azok az “úgynevezett progreszsízilv katolikusok” részéről érnék is. Mindezekhez ő már rég. hozzászokott. . . . 1974 február 6.-án megfosztották esztergomi érseki ci* métől s ezzel jogilag .nem volt többé Magyarország piimása sem. Két nappal a pápai döntés kihirdetése után. Mindszenty bíboros úgy nyilatkozott, hogy n:em önként mondott le, s hozzátette, hogy Magyarország s a magyar Egyház most sem szabad. Ugyanezt ismétli megi az Emlékiratok végkövetkeztetése. ... A bíboros 1974 szeptember 13.-án a “Die Welt” c. lapinak interjút adott s kijelentette, hogy az eredeti kézirat. 2000 oldalt tartalmazott. A kivágásokihoz azért járult hozzá, hogy megkönnyítse tanuságtétek nek olvasását. “Ha azonban szükségessé válna, a kihagyott kétharmad részt is megjelentetem” — fűzte hozzá. A főpap sok kényes kérdést hagy válasz nélkül könyvéiben, talán önként cenzúrázta magát? hogy elkerülje a Vatikánnal a nagyobb összeütközéseket. Mindszenty különösen tapintatos, mikor még ma is élő és felelős beosztásban levő személyekről kellene beszélnie, — ez pedig nem a véletlen müve.. A katolicizmus leghíresebb élő vértanúja, nrár életében bevo mult a Történelembe. __ * * * VALEURS ACTUELLES (130- ezer példány) 1974. november 4. egyoldalas beszámolójából: Az “Emlékiratok” egyidejűleg jelennek meg a legtöbb európai országban, igy Franciaországban is. A mü egyszersmind egy személyes élmény mozgalmas előadása, erkölcsi és politikar eszmefuttatás ás részletes, pontos, kérlelheteuen tanuságtétel lyan ember szájából, kit hivatala összeköttetésbe hozott hazájának valamennyi társadalmi rétegével, a legszerényebb k.spolgártól a legmagasabb polcokon ülő vezetőikig. Az Emlékiratok legfontosabb része ás csúcspontja természetszerűleg a bíboros letai tóz Látásának, fogságának és müperéneki leírása, mivel igy került az egész világ rivaldafényébe. Az “Andrássy út 60” cimü fejezet jellemző a kommunista eljárásokra, amikkel előregyártott vallomásokat csikarnak ki áldozataikból. A francia baloldal közös prog rammjára a legmeggyőzőbb választ igy éppen a magyar főpap adja meg. “Az Andrássy útnak is meg voltak a maigá véres basái. E- zek egyike volt Péter Gábor ezredes, a terrorszervezet főnöke. Nem ismertem Péter Gábort, de később bőséges alkalmam nyílt megismerésére. Eredetileg Au-pitz Benőnek hívták, de egyesek azt is mondták, hogy az igazi neve Eisenberg Benjámin. ... Éjjel biztosan behajtóit szobájába áldozatainak jajszava, kiáltása s halálhörgése. Tudnia kellett, hogy vádlottainak derekát és nemiszeivét gumibottal verték, tűiket szúrtak körmük alá, cigarettával égették szemhéjukat, s hogy emberi roncsokat csináltak belőlük csillapító és ajzó szerek beadásával és azzal, hogy nem hagyták őket aliudni.”... Mindszenty bíboros könyve I korunk egyik legfontosabb feér- I dósét veti fel: hogyan csábítja j el a marxista ideológia a szabad 4 országok polgárait, .hogyan egyezkedik az Egyház legádázabb ellenfelével... A biboros-primás álláspontja igen egyszerű: azt állítja, hogy senki sem nyerhet, ha az ördög gél 'köt szerződést. Goethe szintén érintette ragyogó tollal u! gyanezt a .tárgyat ... ÁRGUS (Paris.) (Folytatjuk!) SZÁZADOS UR ENGEDJEN AZ UTCÁRA ... Hideg János verse, Szűcs Gusztáv zenéje. Százados úr engedjen az utcára, Engedje, hogy ránézzek a rózsámra. Ha megnéztem, jobbán tudok célozni, Az ellenség nem fog tőlem elfutni. Százados úr ne fenyitsen meg engem. Azért, meri én csak a babám . w5J..x igazán, Az pedig csak egyedül a (szép hazám. A NYÍRFÁK n túró Űrt Irta: T. HALLÓSY MÁRTA Tíz éves korában csodagyerek volt, húsz 'évvel később két világrész első hegedűse. Barangolásai közepette csak ritkán vetődött haza, hogy kicsit nekünk, magyaroknak is telemuzsikálja a lelkünket, istenáldotta művészetének csodás, hangjaival. Mikor végire Pestre érkezett, egyetlen hangversenyét lázas érdeklSdás előzte meg. Annál nagyobb volt a csalódás, mikor a hangverseny az utolsó pillanatban elmaradt. Az impresszárió dühöngött, a jegyek árát visszafizették és pár hétig a következtetések legvadabb áradat zuhogott Simándy alakjához fűződve. Magam is eltűnődtem. Miért mondott le? Egy ilyen név, mint az övé, már kötelez. A pontosság, a királyok terhe és erénye. Simándy Jancsii azonban eltűnt, elnyelte a tavaszi áradásban duzzadó világ. Eltűnt és nem adott feleletet a sok kérdésre. Talán három hét múlva a véletlen összehozott az impreszszániójával egy nagy nemzetközi társaságban. Előkelő kinézésű, nyers-vörös arcú amerikai úriember volt, jól ápolt lényén terjengett az önérzet és nyugalom, mely csak akkor hagyta el, mikor Simándy után kérdeztem. Hirtelen letette a poharát és dühös türelmetlenségigei legyintett. — Hagyja kérem! Nem is érdemes beszélni róla! Nem akartam ilyen könnyen belenyugodni. — De mégis! Nekem régi ismerősöm. Mondhatnám az egész családhoz meleg szálak fűztek. Szeretném hát tudni, mi lett a Jancsi gyerekkel? Az amerikai gyorsan és fürkészve a szemembe nézett. A hangját lehalkította. — Igen? ön a családját is ismerte? Akkor elmondom az igazat úgy, ahogy történt. Masinák még úgy sem említettem. De ön ismerte aégeboről, talán egy kicsit a leikéhez is férhetett: hátha megoldja a tLkot, melyet én magam sem értek. Feszülten vártam. IMi a csodát csinálhatott az a fiú. Az amerikai futó mozdulattal a homlokát érintette. — .Soha sem volt semmi baja. Mindig olyan rendes embernek ismertem, mintha nem is művész lett volna, hanem valami pedáns hivatalnok, vagy gazda. Semmi szeszély, nyugodt, józan, kötelességtudó miniden cselekedetében. Most, hoigy hazahoztam a hazájába, ahyvá rórófnfiáróbb volt, mint máskor, de azért semmi 'különöslet nem vettem észre. Ha kérdeztem, csak legyintett. — Hagyja Gordon, ez a magyar levegő hatása! — Hát jól van. A magyar levegőt Én semmit sem 'éreztem, a levegő hűvös agy kicsit, különben tavasz van, ép olyan közönséges és unalmas virágzó, mint másutt. Olyan, amitől az emberek megbolondulnak ... — Asszony? — kérdeztem feszülten figyelve. Az amerikai dühös keserűséggel intett. — íróéig: az sem! Egy nappal a hangverseny előtt sétálni hivott. Az eső ősziesen szemezett, le akartam hát beszélni, de csak vette a kalapját és indult. Mit tegyek? Mentem u.ána én is nagy kedvetlenül. Még meghűl ez a vigyázatlan ember! Ha Dániában lettünk volna, nem tesz ilyet, de persze a magyar levegő! Érti maga ezt? Mosolyogtam. Intettem. Persze a Jancsi gyerek már- vagy ■tíz 'éve nem taposta a hazai rögöt. Gordon egész a fülemhez hajolt. .— Ez még semmi. Ami most jön, azt hallgassa meg! Mentünk erre-arra, céltalanul, apró külvárosi utcáikon, ligeteken, el hagyott villák között ... Simándy még mindig nem elégelte meg. Egyszer csak látom, hogy megáll. Valami rácsos kapu előtt, melyen át bús hosszú fasor tűnt fel, egy álmos kinézésű házhoz vezetve. Az eső csak esepergélt kitartóan a nyakunkba, az a szerencsétlen fiú meg úgy odagyökerezett a kapufélfához, mintha valami tündért képen merengene. Épen véget akartam vetni a furcsa szórakozásnak, mikor az én emberem megfordul, uccu neki! sietésnek ered, de úgy, hogy az már futásnak is beillik. Kiáltok neki. iSemmi válasz! Egy darabig futottam utána. — Uram, uram, mister Simándy ! — Azt hiszi visszanézett? Nem az! Azóta három hét múlt el, de még máig sem láttam! Eltűnt, abban az egyszál ruhában, amint a forgalmasabb’ utcákba érve, a szemem elől elveszett. A hangverseny másnap este lett volna. El tudja képzelni Helyzetemet? Nem, azt ép ésszel el sem lehet képzelni! Engemet most joiuüan 'érdekéit Mi. Gordon helyzetén,él a Jancsi eltűnése. — Bejelentette a rendiclrsé; gén ezt a furcsa esetet? Tett mar valamilyen lépést a felkutatására? — Mit gondol asszonyom? — sZörnyükodött az amerikai. — Még nagyobb botrányt akar? Bűntény nem foroghat fenn. Pénze, ruhája, minden értékesebb holmija a szabó.ran vmi. No meg hisz a saját szememmel láttam, hogy a maga jószántából ment. Itt nincs más tenni való, minit várni, megvárni, míg előjön, ép olyan érthetetlenül, mint ahogy elment. Ha , --------------tq_____. íázatot adni ... — Nem, én nem tudok! Jancsinak nem él már egyetlen hoz zátartozója sem. Ei sem képzelhetem hová ment. Az amerikai lehűlve bámult reám. Láttam rajta, hogy méltatlannak ítélt bizalmára és nagyon megbánta, hogy titkát közölte velem. Nekem pedig minden gondolatomon úrrá lett a feszült érdeklődés, vájjon mit láthatott meg Simándy Jancsi az elhagyatott villa két tjében, amitől úgy nekiszaladt a világnak és vissza hajszolja most a magyar tavasz széditően ’ész tvesztiől virágzása, földszaga? Mert, hogy ez viszi, azt szentül megéreztem. Sokáig nem tudtam meg. Jó félév telhetett bele, mikor a lapok hangzatos hírekben számoltak be a művész 'házasságáról. A boldog menyasszony Magyarország legrégibb nemes családjából származik. Szép, gazdag, fiatal és ami fő, a művész szerelmi házasságot köt... Művészetének nemes maigaslatáról ebben sem alacsonyodik le az érdekhez. Megmosolyogtam a hirt. A bús fasor az üres villa előtt, lám ide vezetett. Vájjon mit szól Mr. Gordon a magyar vérmérsékletihez? Legendák keringtek az öreg Thuróczy Máté furcsaságairól, aki leányait hét lalkat alatt neveltette valahol az Isten háta mögött, hogy szépségüket férfiszem meg ne vehesse ... És ime, most János az egyiknek, a kis Thúróczy Katának mégis boldog vőlegénye. Szerettem volna ismerni a házassága történetét. Kerestem az alkalmat, hogy •találkozzam vele s nem is kellett soká várnom. Hisz Ihir szerint Simándy egy időre Pesten telepedett meg. Akkoriban épen a hangversenyét hirdették megint. Csak aztán meg ne szökjék előle. Jó lenne Mr. Gordont figyelmeztetni, hqgy elhagyott villák felé ne sétáljon vele! Pedig én is úgy találtam meg egy délelőtt, hogy valahol a Gellért-hegy oldalán bandukolt, egyedül, kalap nélkül, hátán öszszefont karokkal és fütyörészve. Csak úgy ragyogott Tajta a boldogság aranyos zománca. Azonnal megismertem. Ő sem kérette soká magát az emlékezésben. — Nagyságos Asszonyom — dehogy is nem emlékszem önre, örvendezett, amint egy padi felé közeledtünk. A szerencsés emlbierelk jókedve s1 a művészi túláradó érzékenysége, kedves derűvé egyesült a Jancsi mosolygó szemében. Ültünk, beszélgettünk s amr- i kor már- elég rég|i emléket elevenítettem fel ahhoz, hogy közel érezhesse magát hozzám, szóba hoztam a házasságát is. Gratuláltam neki. — Köszönöm. A feleségem valóságos kis kincs! Boldog ember vagyok! —: mondta fia■ - — - •" *" —i — Hát azt elhiszem, hogy boldog. Látszik rajta. De nem is csoda, hogy hegedűjével ma.gá-1 hoz' muzsikálta azt a szépséges, féltett virágszálat. Jancsi felkacagott. Egészsé| gesen, szélesen. •— Azt hiszi? Hát ahhoz mit sízól, hogy Kata nem is hallott előbb hegedülni, csak mikor már az asszonyom volt! Reá csodálkoztam. Gordon úr jutott az eszembe. — Van valami titokzatos ebben a házasságban. Bevallom, kiváncsi vagyok, mert az üres villáról már hallottam rebesgetni .. . Nem ajándékozna meg a bizalmával? — A vén Gordon fecsegett? Nos jól van, ha érdekli, elmondom a történetemet. Nem roszszabb a másénál és legalább mái1 az elején tudja, hogy jó vége lett ... Elnéztünk messze a Duna fe- Lett. Körülöttünk halk keringéssel szárnyaltak az őszi levelek és Simándy János kedves közvetlenséggel fogott a mondókájába. Ahogy csak egy művész, vagy egy gyermek beszélhet. — Igazat szólt az öreg Gorj dón, ott kezdődött az egész, an- i nál az üres villánál. Azt is elhi| szem, hogy ő azt sehogy sem értette meg. — Nem értem azt én sem. Vallja be, hogy mi a csodát pillantott meg oly hirtelen? — Hogy mit pillantottam meg? Nehéz azt igy szóval elmondani. Azt csak érezni vagy hegedülni lehet .. . Egy zöldredőny cs, csukott szemű házat, kiét sor fát, mely szelíd szomorúsággal állta az eső langy simogatasát. Csuk úgy cél nélkül indultam az nap, mentem, amerre vitt a lábam, de ez a ház, ez a furcsa tavaszi eső, ez a fájó őszi szomorúság egyszerre szivén fogott. Hirtelen úgy érezcem — nem, — egész biztosan tudtam, hogy ezt a pillanatot mái átéltem valaha ... Én már álltam igy, egyszer- régen, egy ilyen ódon-ház előtt és hallgattam az eslőviz csurraírását, ittam az ázott föld tavaszi illatát. igen, igy volt, csak akkor a hályogos aibiakszemek mögött az anyám kedves alak”; tettvett, szorgoskodott. Gyermekségem eltűnt izei in• IrPri Ln ír n/y, iao másoknak is rövid, nekem kétszerte az volt. Tíz éves koromban kerültem ki a szülői házból! Úgy éreztem egyszerre, mintha, csak a kezem kellene kinyújtani és megragadhatnám azt, amit valaha elvesztettem. Kénysaeritená akartam az időt, hogy forduljon vissza! A mi házunk még mindig ott álí a nyirfa-erdő szélén, nagy és széip. Öles kőfalai meleg védelmet nyújtanak minden vihar ellen. A házeresz vidáman recseg, ha a szél orgonái rajta és apró nádsipjaikból tavaszi indulót harsonáznak szilaj kis falusi fickók ... Anyám is felkelt régi álmából és felém tái'ta hivó karját a virágos kőkorláton át ... Mennem kellett. Megrabolt gyermekségem, munkába ölt fiatalságom torkon ragadott. Nekünk is. jogunk van élni! — jajongtak és elnyomták Mr. Gordon panaszos szavát. Mentem. Könnyes szemmel és bódult szédületben, hogy megkeressek egy kis nyírségi falut, annak is a végén egy kis erdőt, egy fehér tornácú kőliázat. Egy téli hajnalt, amikoj- lobogó szalrnalángokban kövér disznót per zseicún k ... Egy őszi estét, mikor a nagy lámpa alatt a kerek asztaj körül ültünk . .. A másnapi hangverseny halálos ellenségem volt. Gordont gyűlöltem. El akarták venni tőlem a gyermekségemet ... Örült voltam! —- mondta Simándy szomorúan és egyszerre nagyon csendes ember lett. — Miért? — kérdeztem félő MEGÉRKEZETT a sokak által várt ERŐS MAGYAR PAPRIKA Tekintettel arra. hogy úgy a tengeri, mint a szárazföldi szállítás nagyon megdrágult az ÉDESNEMES KALOCSAI PAPRIKA fontja: $2.25 az ERŐS MAGYAR S2.E0 — szállítás külön! K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook St. Winnipeg, Man., R3C 2B6. szánalommal. — Amit keresete nem találta meg? —- Találtam egy kopottra szürkült Kis paraszt falut, néhány elnanyagort, lompos vemasszoinyt és a fám szélén egy düJedezo, üres koliaoa.. Alacsony lett azóta és kö.üliötte is mindem kicsire zsugorodott öszsze. az anyám áiomaltikja viszszasiziallt, elhagyott, messzi sírjába és vele ment mániáén szép. amit elképzeltem. Olyan szomorúság áradt szét bennem, ihogy sírni szerettem volna. Az adő feré mentem. A fák talán nem tudnak úgy megvénülntí, mint a házak és az emberek. Csak a hegedűm vetem volna! Úgy vágytam most karcsú testére, mint egy meleg szívre, meiy segítene elviselni a iojt^ugaty bánatot. Á cigánysoron egy fiatal síuhanccal iítódtem össze. Hitvány kis: hegedücske volt, am.t jó pénzért hamarosan ebokeritett: mintha csak rút mostohatestvére lenme az én iSztradivárimnjaiki, de mégis csak a szárazta lelke élt benne ... A kis erdő tisztásán nekidőltem egy öreg nyírfa törzsének és minden fuldokló bánatomat beiesirtarn a tavaszi reggel tündök-1 io csendjébe. Azt hiszem, sohasem hegedül- j tem még olyan szépen, mint ak- j kor, ott, a nagy senkinek, az erdő (magányában. De most nem követte siker és taps a hangversenyemet.. . Egy mély féu fiihang erőszakos dörrenése riasztott feil. (Halhó fickó, mit rontod itt a levegőt a cimeog'ásoddal! Tarán megőrültél, hogy már jókor hajnalban a kutyákat vaditod azzal a nyekergésseil? Tagbaszakadt, őszes féifi lépett elő a cserjék közül. Vállán fegyver, mögötte vadász eb' szimatolta a tavál'yi avart. — Abbahagyni, vagy lövök! — kiáltott reám fényéigetőleg. Egyetlenegy veszett vad se m kerül ma élem, ha tovább is ilyen zenebonát csapsz a hegedűddel ! (Szomorúságom hirtelen sértett szégyenkezésbe csapott. — Simándy vagyok — mondtam elébe lépve s igyekeztem összefogni maradék önérzetemet. — Thúróczy —- mondta foghegyről, de a nevem láthatólag semmiféle benyomást sem tett reá. — Azt hittem, valamelyik cigánygyerek odaátról — és a falu felé bökött. — Már megengedjen az úlr, de bolond gusztus, hogy valalki ilyenkor az erdőben hegedül jön. Az erdőt nem arra teremtette az Isten, hanem, hoigy okos emberek vadásszanak benne! Olyan becsületes szeme volt, olyan furcsán és őszintén mérgelődött, hogy nem lehetett haragudni reá. Mosolyogtam. — Bocsásson meg, hogy zavartam. Idegen vagyok erre. A szüleim laktak valaha a kis kas1- j télyiban, de valn> már vágy húsz i éve, hogy nem jártam itt. — A kis kastélyban? € ak : nem a Simándy Pali fia vagy? Amit nem tudtam elérni a hegedűmmel, elértem eigy perc alatt apám emlékével. A rokonszenvébe fogadott. Vitt magával, beszélt, kérdezősködött. Majdnem er oszakzjal ültetett fel a kocsijára. Mondhattam én neki, hogy estére Pesten '.hangiversenyem van. ■— Nem úrnak való az! — ezzel intézte el. Arra váló a cigány, hadd hegedüljön! A foglya voltam. Csupa öröm lett, csupa szívesség, hogy a régi időkről beszélhetett. No hiszen szép kis kelepcébe estem, de csak addig bántam, miig a Thúi óczy-kastély kapuján be nem fordult verünk a kocsi. Három leány jött elénk futva vaiíahonnan a kert mélyéről. Körüítöncolták a kocsit, ölelgették az apjukat. — Apa, apa, drága jó apa, vendéget hozott. Kacagtak és úgy repkedtek körül, mint a kiváncsi és u..atkozó gyerekek. Megbámultak minden oldalról, amint egy szál férőitekén hirtelen, mintha az égből cseppentem volna, előttiik teremtem. — Annus, Kata, Szidónia! — mutatott reájuk az ö.eg és a leányok kecsesen meghajoltak. — Mit mondjak még tovább ? Ott fogták. Eleinte még éreztem valami szégyenkezést a gyerekes szökés miatt, ‘később ez is elmaradt mögöttem a nagy jóérzésben. A három leány friss volt, vidám és túlá.aűó életkedvük úgy ragyogta -be a házat, mint valami patakzó.nap sütés. Ártatlan tréfáik zsenge, zülid fü gyanánt csiklandozták körül letört jókedvemet. De milyen más volt ebben az elzárt falusi úriházban, a dagadó, zöld rétek illatán nevelkedett három fiatal teremtés, mint azok a bódult szivü, kinyilt orchideák, 'kik a zene lázas áradásában szédültek felém. Nem, ezek még arra sem kértek soha, hclgy hegedüljek nekik. Szégyeltem meg kérdezni, nem is tudtam hát, vájjon ismerté(k-e a háremet? Ha ismerték is, nem törődtek vele. Itt nem a művészt: az embert szerették meg bennem, azt fogták körül kedvességük lágy hullámaival. Már a harmadik héten lehetett ... A három leánnyal egyforma jó pajtásságot kötöttem. Nem is tudtam volna megmondani, melyik kedvesebb .nekem? Egyszer aztán valami jött. Azt .hiszem, Szidónia kezdte ... Persze, hisiz neki voltak ilyen, ötletei mindig! Hogy játsszunk fogócskát a nagy kertben, úgy. ahogy ő kiskorában a falusi gyerekektől tanulta. .... Alkomyodott. Játékos k<dvünk magasan szökött fel a fák koronái föle, még az öreg Thúróczy is kicsalta a tornácra hangos 'kacagásu k. Én le t. ni a fogó. —De most azután nem adem egy csókon alul, ha valamelyiket utolérem! — fenyegetőztem. — Úgy, úgy csak tanítsd meg ezeket a szitakötőiket, hogyan tegyenek bolonddá komoly em(Folytatás a 7. oldalon)
