Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-24 / 4. szám

6 Winnipeg, Men. 19T5. január' 24. ORVOSI TANÁCSADÓ OYEAMiKORI «hhíiiííh Az omvézés, vagyis: az epis­­taxis a leggyakoribb kóros tü­netek, szimptomák közé/ tarto­zik, amely egyaránt előfordul­hat a gyermekeknél és a fel­nőtteknél és ugyanúgy a fér­fiaknál, mint a nőknél. A gyér-1 mekkorban az orrvérzés légin-1 kább az orir helyi sérülései kö- ' vetkeztében lép fel az orrvérzés, inig- a felnőttkorban leginkább, mint más betegségek egyék ba­nális tünete. A felnőtteknél az epistaxis gyakran fordul elő például a meghűléseknél, érel­meszesedésnél, magas vérnyo­másnál, májzs'Uigorodiásnál pél­dául az alkoholizmus követ­keztében. E helyen nem akarom kime­ríteni ezt a problematikát, mi­vel ez lehetetlen ily kevés he­lyen és nem is lehet ez a cé­lom, csupán fel akarom hivni az olvasók figyelmét arra, hogy a sokszor lebecsült kórtünet né­ha igen komoly és halálos ki­menetelű betegség kiisérő tüne­te lehet. Igaz, hoigjy a leggyak­rabban maga az orrvérzés nem okoz komolyabb kezelési prob­lémát a szakorvosoknak, de vannak olyan esetek is, amikor az orrvérzés olyan nagyfokú, hogy a beteg teljes elvégzésé­nek a veszélye áll fenn est az ilyen vérzés nehezen állítható el. ízelítőül legalább röviden so­rolom fel azokat a kóros álla­potokat. amelyek orrvérzéssel járnak. A gyermekeknél az új­szülött és csecsemőkorban na­gyon ritkán találkozhatunk e­­)ustaxisa!, de annak gyakrab­ban a két évtniéi idősebb gyer­mekeknél. Ezt azzal ma­gyarázzuk, hölgy a második életév végére fejlődik, ki az úgynevezett Boons Kisselbachi, a porcos orrsövény felett elhe­lyezett vöröses ré;lz, amelyet hajszálerek, arteriolák szöve­vénye képez. Mivel ez az o r csücskében helyezkedik el, ha­mar megsérül például orrpisz­­kálásnál, őri fújásnál, orra-esés­­nél, stlr. és az Így megsérült helyről azután- kö milyen ered meg a viér. Gyermekkorban,, a­­mint már említettem, leggya­koribbak a Locus Kisselbachi­­ból eredő vérzések, mivel a mozgékony gyei ekeknél a kiál­ló orr gyakran van balesetek­nek kitéve. Helyi jellegű orrvér­zések eredhetnek ori’polipoktól, krónikus náthától, az orrba ke­rült. idegien testek 'következmé­nyeképpen, vagy az itt elhe­lyezkedő jó és rosszindulatú da­ganatok következményekép­pen. Ezeken kívül orrvérzés elő­fordulhat, mint a legkülönfé­lébb fertőzőbetegségek kisórő­­jeie. Itt elég megemlíteni az influenzát, szamárköbögést, ka­nyarót, skarlátot, diftéiáát, az ú'gyneivezett fertőző mnnoUuk­­leózisit, tífuszt, fertőzői sárga­ságot, tuberkulózist, szifiliszt. Különösen a nehék lefolyású fertőzőbetegeknél gyakoriak az orrvérzések és ezért e tünetnek nagy fontosságot kell tanúsíta­ni a kezei'őbrvasoiak. A legtöbb vé/rszegénységné'I előfordulhat ez a kellemetlen tünet, amely még növeszti az amúgy is nagy vérhiányt Rit­kán fordul . elő orrvérzés az ligynevezett vészes vérszegény­ségnél. de annál gyakrabban, az úgynevezett fertőzéses, vagy to xikus (mérgezéses) aplaszti­­kius vérszegiáhységnél valamint a veleszületett aplasztikus-Fan­­coni féle vériszegénysiéfehél és a négereknél előforduló félhold­­a'Lakú, vagy sarlóalakú vérsze­génységnél. Más vénbtetegségek is előfor­­dulihatnak orrvérzés kíséreté­ben. Ide soroljuk azokat az ál­lapotokat, amelyeknél kórosan kevés vértestecske termelődik a szervezetben ós ezzel alaposan lelasisiul a véralvadási folyamat. Tudni illik, hogy a vértestecs­­kék szükségesek a véralvadás­ihoz. iE kóros állapotokat glo­bálisan trombocytopéniáknak nevezzük. Példaként említem meg) az úgynevezett Wehrlhoff féle esszenciális 'tr.ombocytoipé­­rtiát, az allergikuis trombocyto­­péniát, ami túlérzékenységi a­­laipon jön létre, amikor szerve­zetünk allergiás (túlérzékemy) valami ételre, gyóigyszerre, vagy más anyagra. Orrvérzések kíséri a többi vézökenységi be- I tegséget is, ahol például a vér-! testecskéik normális számban i vannak jelen, de Összetételük | kóros volta miatt nem gyorsít- I ják megfelelően a véralvadást i (trombocytopátiák), valamint) az olyan vérzékenysé(g|i betegsé­giek, amelyeket a véralvadásnál szereplő másféle tényező hiány­zik. Ilyen tényező például a cal­cium, K vitamin, a véralvadást szabályozó II., V., VII., IX., X., XIII. tényezőnek a hiánya. Pél­daképpen említem me(g, hogy a Vili. faktornak a hiánya .okoz za az úgynevezett A hemofillát, a IX. faktornak a hiányi a he­­mofilia B típusát, míg a XI. té­nyezői hiánya a C típusú hemo­­filiát okozza, amelyeknél súlyos izületi vérzések, de jelentős orr­vérzés is jelentkezhet. Ezeknél a betegségeknél, mint minden vérzékenység! betegségnél nagy veszélyt jelentenek az egyéb­ként kiss haleseteik, fogászati és más. műtétek, mivel itt a kis vérzések elállítása is nagy' prob­lémát szokott jeleníteni. Orrvérzéssel járhatnak a haj­szálerek és más erek megbete­gedései is, amelyek azzal ma­gyarázlhatóak, hogy a beteg e­­recskék falán a vér könnyen át­­szivárog s kissebb-nagyobb vér­zéseiket okozhat. Ide tartozik a veleszületett úgynevezett Ran­­du-Osler féle 'betegség. Orrvérzések kísérhetik a gyermekkor anyagcseréjének betegségeit, az úgynevezett te­­saurizmióizisokat, hová a Hand- Schüller-Chriastian, a Gaucher és az úgynevezett Niemann- Pick féle betegség tartoznak. Komoly orrvérzéssel járhat­nak a májbetegségek, a sárga­ság utáni állapotok, a májzsu­­gorodás, a máj mérgezései. Né­mely Ves.ebetegség;elk is orrvér­zéssel vannak kisérve. Itt az e^istaxist többnyire a vesebe­­tegisóg, kíséretében fellépő ma­rás vérnyomás Okoziza. A rönt­gen és a rádiumsulgárzás kö­vetkeztében szintén jelentkez­het orrvérzés,, de ez szerencsé­re ritkán fordul elő. E rövid felsorolást azért tartottam szükségesnek a széles publikum számára, hogy némi elképzelé­se legyen az olvasóinak arról, hogy miféle nehéz probléma elé van állítva az1 orvos, ha azt kérdezzük tőle, hogy mitől Is vérzik az én csemetém orra? Kiviévé azokat az ősieteket, a­­miikor baleset következtében ered meg a gyerek orra-vére, a tünet beskatulyázása néha több napi, vagy heti kórházi ki­­vázsigálálst igényel és ezért ne csodálkozzon senki sem, ha az orvosi egy “egyszer” orrvérzés­sel a gyereket felveszi a kór­házba. Az orrvérzés kezelése mindig a kiváltó betegségtől, októl függ. A leggyakoribb Kis­­salbach-helyi vérzéseket leg­gyakrabban sikeresen kezeljük az orrlyukak tamponálásával, K vitamin beadásával, az orr jegelésével. Az orrban levő polipok, da­ganatok, idegen testek eltávo­lítása, az eltörött őrre s cint ok, orrsövény helyrehozatala csak­is sebészetileg tehető és' ez már intézeti ápolást Igényel. Más esetekben mindig a ki­váltó. betegség felfedése és ki­kezelése hozza meg végérvé­nyesen az orrvérzés Idkezelését is. A fertőzőibe te’gsélgék, vérsze­génységek kikezélése általában sikeres, de nehezebb a dolgunk a vérzékenyséigi betegségek, a krónikus máj és vesebeteg sé­gek «(setében, ahol az alapbe­­tegség kikezelése teljesen nem szokott lehetséges lenni és eb­ijén az esetben csak tüneti ke­zelésre szorítkozhatunk, ami ideiglenes eredményeket hoz­hat csak a Számunkra. Ilyen ideiglenes hatású szereik a vér­­transzfúziók, vérzéscsillapító szerek (fibrin, K vitamin, cal­cium, stb.) Végezetül csupán annyit, hogy ne becsüljük le .sohasem az orrvérzés oly mindennapinak tűnő szimptómáját és különö­sen a megismételt, vagy a nagy erejű epistaxis esetében azon­nal forduljunk oivosi segítség­ért! VETELYTARSAK — Irta. v. NAGY LAJOS —, Még csak szeptember vége felé járt az: idő. A végtelen o­­rosz puszták felől dermesztő szelek jelezték a “téltáóo írnok” jövetelét. Fáztak a honvédek kint az állásokban, ahol neggel­­re-kelve vastagra fagyott a to-1 csqgós talajvíz. Fázott Lóbőr, a század cigánya is, akrt a dinnyeszagu Vámosgyörkrői ve tett rossz sorsa a “Csendes Don’’ partjára, ami azokban az időkben minden volt, csak ép­pen nem csendes. Szidta is Ló­­hö!r Hitlert, mint a boknot, mert n'eki sok-sok minden szabad volt, amiért a másik bakagye­reket hadbíróság elé állították volna. Lóbőr amolyan mentei- j mi-jog formát élvezett, amit magával cipelt hegedűjének köszönhetett. Ugyanis, ha vala melyik parancsnok úrnak szü­­: letés-, vagy egyéb kellemes ha­zai emléknapja volt és cs.cská­­sa tudott az “ELLÓ”-nál egy kis itóka “cuillagot” szerezni, természetes, hogy Lóbőrt emel­ték ki a századból, hogy feled­tesse a Don-parti keservekei:. Történésünk napjának egyik * zúzmarás, korahajnali órájá­ban Seres szakaszvezető, az ez redközvetlen géppuskától és Lóbőr ott üldögéltek a délnek hömpölygő ősfolyam, a Don ak­na és gránát tépte nyugati pa. t­­ján, a “senki föld'”-jén. Délen biborpirosban égett a horizont alja. Paulus tábornok germán­jai harcoltak ott elkeseredetten a még elkeseredettebben védő oroszokkal Stalingrád romjai kö zött. Voronyezs felé még csend volt. Az ólmos szürke, hajnal: ködön át, Szloboda felől, oi.'osz fényszórók sugáarké'véi pásztáz­ták állásainkat. Margóit a föld gyomra, mintha valahol a mélységben óriások birkózná­nak. PáJncélosok, nehéz tüzér­ség, motoros jármüvek, katona fülnek ismerős zajok vertek át az orösz oldalról... — iMiozsog az Iván, hogy a i'ák-izs; esnie: mellyükhe — só­ira jtotta Lóbőr. — Meglát« Sa­­kastvezsetó úr, Tessz itt olyan zsenebona, hogy valamennyien j beledibolunk. Fázott Lóbőr Két markát összefogva huhokolta bele sa­ját melegét. Félt az Istenadta, mert a doni kiöntések felettt e­­rőlsen kezdett szüiíkévé válni az éjjeli sötétség. Seres szaki, sze­meit kimeresztv/ figyelte a túl rn.Tti bozótosokat., miközben Lóbőr tovább meditálta Jere­miás keserveit: —Esne a frázs Hitler tirgye­­ksaláosába, hogy idek ihletett minket megfagyni .. ■ Odalha­­zsa Gyeiken, még pucéron sza­ladgálnak a rajkók, itteni meg a kávé is bellefagy a kulacsba. - Jó lenne most a Hangyába basa vélni a segédjegyző ur, vagy va­lamelyik gazda-legény filébe.. . ilyenkor őszidőbe deg is esik, mivelhogy a gyesiznókat megeli a bilfireg . . . Fáintos is a gyesz nóvesés, ha deg is. Jobb, mint a Hitler bides halkonzeinrje. hogy kapjon tőle csemeut a más világon. Oszt még az a Ki0lics zászlós úr is mit kinem tanál, hiozy ezek a ruszlkik itt, akik itt eiőitunn vannak., rokonaink, varaim csergezek... Rokonai ám a hétfrázsnak, de nem ne­kem. A koma ellop egy tyúlkfit, vagy szopós malackát, az asz­­szony nip egy-egy szoknyára való perkált a vásáros zsidótúl, de olyan cigányt még nem lá­tott a Sakasvezsető úr, ame­lyik embert lop. Itt meg a Zsás­­lós úir rokonai minden ijjel el­lopjak a fiielőinket.. Az elmúlt rjjel is ellopták Balog Zsiga só­goromat, aki első cimbalmos vót Hevezsbe. Hol vés eg én Zsi­ga sógor helyett cimbalmost a bandába... ? I>assan világosodni kezdett.. Lóbiőtr abbahagyta siralmait és Seres szakival, mielőtt túlsó­­parti rokonai észre vennék lö­ket, és aknával igazgatnák e­­lőttük az útat, sietve thúztak ál­lásaik felé. Még aznap délelőtt, a század­­parancsinok úr elküldte Seres szakit Werth-Mai'ktiba, hogy az Ezredparancsnokságon át­vegye a hazulról éikezett pót­lást. Éppen ideje, hogy a hat­van főre apadt századunkat fel­töltik, mig az Iván észre nem veszi, hogy csak mutatóban va­gyunk előtte. Werth-Marktiban együtt volt a miskolci ezred részére kikül­dött “pótlás.”! — első világhá­borús öregcsontok és fiatal ténylegesek. Motyójukon ültek és fiatal bajtársaikat azzal ug­ratták, hogy azt mesélték, mi­kép lehet az ibolyát alulról sza­golni. Az elosztást végzői ezredse­­gédtiszf egy-kettőre végzett munkájával. Seres is kapott ti­zennyolc embert. Amikor szem­ügyre vette őket, ismerte fel élete megrontóját, Balázs hon­védet, aki még az imént vígan dalol,aszta, egyik szájharmóni­­kás bajtársát kísérve, hogy .. Jóska lelkem, én édes vitézem .. . Küldjé! nekem egy pársort haza. írd meg e*t is tábori levélben. .. Hogy, csillagos-e ott az éjszaka.” Seres szakaszvezető, amint ott ballagott emberei előtt, el­gondolkozott, hogy milyen kü­lönös játékot üz vele a sor:. Odahaza boldogan élt feleségé­vel, mig e Balázs nevezetű szél­toló be nem vetődött kicsinyke falujukba. Utána pokollá vált az élete. Erzsiké, a felesége, mégbolondult. Már haza sem akart jönni. Balázs úrral élte életét, aki dúsgazdag, telkes gazdának adta ki magát. Az ut­cán szemébe nevetett és egy­szer kerek-perec megmondta neki, hogy Erzsikére többé ne számítson, mert látni sem akar­ja. Ném szereti, — és vele fog élni ... íme, most itt van ez az em­ber a kezei között, a harctéren, ahöl az ember annyit számit, mint egy csúszómászó féreg, amit el lehet taposni. Hideg volt, de homlokáról forró gyön­gyökben pergett alá az izzad­­gyöngye. S azt hitte., feje szét­pattan sisakja alatt. Fiatal had­­apród érte be Őket. Postát hozok IUenkáról. Szaki bácsinak is van két leve­le. — És már ki is vette a leve­leket kenyér zsákjából. Seres megismerte 'édesanyja öreges kézvonását. Először ezt a leve­let bontotta fel. Pihenj-t vezé­nyelt embereinek megcsókolta édesanyja kezevonását és elol­vasta a lelvelet. Szemrehányó, de megértő, megbocsájtó szülői levél. — Búcsú nélküli hagytál itt bennüket, édes fiam. Éngemet, meg Erzsikét. Tudod’, az az em­ber, aki elcsavarta feleséged fe­jét, elszökött a faluból, mert a csöndérek keresték. Er zsiké sir, ré és gyalogúba ment el Pócsra a búcsúra, hogy a Boldogságos Szüzanyát kérje bocsánatért. Te is bocsáss, meg neki, édes fiam. mert Erzsiké igen-igen szeret Téged. Gondolt egyet, gyorsan köpenyujja felhatójába dugta édesanyja levelét, a má­sik mellé, amit felesége, Erzsiké irt neki. Indulj-t vezényelt. Úgy vélte, hogy Balázs honvéd most is ki­neveti a háta megett, mert es­küdni mert volna rá, 'hogy fel­ismerte. A gondolatok úgy ker­gették egymást fejéiben, mint a megbomlott koboldok. Hol, s miként tudna bosszút állni ezen az asszon ybolonditó Ba­lázs honvéden? Nean fiigyeit a mellett ballagó hadapródra, nem látott, sem nem hallott, csak ingta maga előtt a dercé­ből meggémberedett fütorzso­­kot. Beértek Kolibelka szétlőtt házai közzé. Lent, az aljban, LAJOSSY SÁNDOR: méltóságteljesen vitte vizét dél­nek a Don. Embereit egyik ro­mosház épenmaradt oldalfala árnyékába ültette. — Ide nem lát be az Iván! — mondotta, ne­kik ő pedig Balázs honvéd elé állott. — Ismer maga éngemet? — kérdezte tőle. — Úgy rémlik, hogy valahol odahaza találkoztunk — vála­szolt Balázs honvéd! — Odahaza nincsen “vala­hol!”, ott miniden, falunak, még a tanyáknak is, van nevük. Vala hol csak itt van, Oroszföldön — mondta igen ‘hangosan Seres szaki, úgy, hogy az emberek is mind felfigyeltek. Seres észre vette ezt. — Jöjjön utánam amoda a másik ház falához, . . kiáltott rá Balázsra, >— ott beszélge­tünk. Hátra szólt embereinek, hogy n,e. mozduljanak ki a ta­karásból, mert az Iván nem spórolós az aknával. Megindult elől, Balázs követte. Éppen, hogy elhagyták a takarást nyújtó romház falát, mikor eigy éles csattanás kíséretében rob­bant az orosz oldaliról kilőtt akna. A fiatal, puskaport még nem szagoltak elsápadtak, az öregek messzi köptek maguk elé a pipasizár mellől. — Miért vagytok .begyullad­va? ... lettetek volna Dober­­dón, ahol, ha megbomlott a di­­gó, néha egy hétig is trammei­­fajeirozott, — mondták és ha­­son-kúszva kezdték összesized­­nl Seres száki és Balázs honvéd akna-tépte maradványait. Kol­­taváry hadapród, aki a postát .'hozta ési a fal mellett látta a tragédiát, éjjel dtemettette egv fal tövébe őket. Fejűik; fölé de.se­­kiától összerótt keresztre, timta­­ceruzával felpingálta, hogy: “Itt nyugszik két vetélytárs. Legyen nekik könnyű az idegen föld." AZ 1974-es ünnepkör morzsáiból 346 A History of Hungary The Era of Dualism II 347 ary views, and disliked him, though he represented proud Magyar feeling and many genuine old traditions. Also traceable to the faults of the Era of Dualism was the fact Magyars lost active interest in interna­tional questions. Their attentions were concentrated on their relations with Austria. The influence of Mag­yars upon the conduct of foreign affairs of the Mon­archy steadily diminished, in contrast to Andrássy’s age, who in his time had formed an up-to-date alliance system. But Vienna was equally unable to produce new diplomatic trends; it clung steadfastly to the old system even when the anti-German coalition began to take shape and England, abandoning her pro-Austrian policy, supported the Russian view even in Balkan affairs. In 1908, the isolation of the Central Powers became quite ev ident when Achrcnthal, the joint min­ister of foreign affairs, in spite of the opposition of the Magyars, put into effect the annexation of Bosnia. Now events that weakened the position of the Mon­archy quickly followed each other in accordance with Russian plans. In 1912-1913, Serbia, Greece, Bulgaria and Montenegro jointly attacked Turkey already weakened by the Italian war, and in the First Balkan War occupied a great part of her European territory. However, during the division of the spoils, the victors fell out amongst themselves, and in the Second Balkan War Serbia, Greece and Rumania surprised and de­feated Bulgaria, the only Balkan state maintaining good relations with the Monarchy. Thus the Balkan wars strengthened the position of Rumania and Ser­bia; and the latter, always supported by Russia, had never given up her designs against the Monarchy. Hungarian public opinion realized very little the change in the balance of forces, hardly seeing that Germany was face to face with England, France and Russia, though under such circumstances it could haidly be expected that Italy, let alone the two Balkan nations, would side with the Central Powers. In 1913, Count Stephen Tisza became premier of Hungary. He was one of those statesmen who have had to face the most bitter criticism just because he had great moral courage and unparalleled will power, and was ready, if necessary, to face unpopularity. He too shared the common fault of the Magyar leaders of the age; his conservative Liberalism made it im­possible for him to become the advocate of reforms. He disapproved of changes in the electoral system as well as in the system of land-holding, though his admiration for the virtues of the Magyar peasant was well known. Tisza, however, achieved a great task when he undertook to restore order in the embittered and almost chaotic political antagonisms of Parliament. He broke the endless “obstruction”, the filibustering of the parliamentary opposition, and thereby secured the acceptance of the Defense Bill which increased the military strength of the Monarchy. Hungary in­deed was h. great need of a strong leader. On June 28, 1911. the heir to the throne was murdered in Sarajevo. This assassination opened a new and tragic chapter in the history of Europe. Egészen korszerű volt. Azzal kezdődött, ho.gy az üzemi kará­csonyi-parti — arait ez évben én rendeztem meg —, kitűnőén ^sikerült. Igaz, hogy nem úgy, ahogy elképzeltem és sokka! jobban, mint bármi más. önma­gamba nézhettem. Folytatódott azzal, hogy a Szentestét és a Karácsony első napját belső baráti körben, szinte már hagyományosan, Karsaiéknál töltöttem. Ünnep volt számomra, mert nemcsak újra született lelkemben a fe­nyőgallyas szent .gyermekben f az Ur Jézus, hanem magam is újjászülethettem az ölöm, bé­kesség, csend és tökéletes élet­­harmónia kohé'Ziséban, melyet barátaim nyújtottak! .Itthon aztán az a váiatlan meg lepetés ért, hogy régen látott barátaim nyitottak rám Bir­­mingham-ból. Megjelenésűkkel .régi, kedves emlékeket idéztek fel, és én nagyon hálás vagyok, hogy villámlátogatásukkal meg, ismerhettem két új honfitársa­mat. Az egyik szóval tartott bennünket, a másik hallgatott... Aztán, alighogy elmentek — még azt hittem, hogy visszafor­dultak, mert — csengettek. Egy rég nem látott valaki jött ismét, de amikor megölelt, élesen ltop­­pamt a padlón zsebkése. Nem kérdeztem tőle semmit, beszélt magától is. Megtudtam, hogy öngyilkos akar lenni! Végül, Szilvesztert ünnepelek. egyediül. Barátaimhoz — akik hívtak —, nem meintem —, a­­kiket én ihlvtam, elmaradtak. Valaki mégis bedugta a fejét és pénzt kért tőllem. Kapott. Mu­lasson helyettem is. Én ma­gányba vonultam, és mig a te­levízió képernyőjén peregtek a szines képek, azon Kedveseim­re gondoltam^ akik hosszabb­­rövidebb ideig kiséitek életúta­­mon. Éjfélt kongatott a Big Ben —és nem jutottam szép emlé­kezésem véigére. Már világkörü­li útjaimon bolyongtam ... Majd csak ajkam mozgott. Imádkoztam? Lehet, de azt tu­dom, hogy egy önfeledt B.U.­­É.K.-ka! (Boldog Ujesztendőt kivánva!) kiürítettem poharam az egész világ Békességére és a./jomiyomban beugrottam az ágyba. Ismét elrepült egy esztendő. Soha nem élhetjük meg újra. S én mégsem ezen merengek. Bizalommal tekintek előre! Életre? Halálra? Korszerűen: mindenre felké­szültem. KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Pia«« 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 HALLGASSA! Az ONTARIO! MAGYAROK legkedveltebb tar almas Magyar Rádióműsorát: ONTARIO MAGYAR HANGJÁT Ezúton értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink óra ideje és adásaink napja a tél műsor­­idényre való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től, egy órás szórakoztató műsorunkat m nd-n szombaton este 10.GG-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádió -Stúdiónk felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta köz­kedvelt kanadai munkatársa, MARiFl ,M. LÓRÁNT. Rés.: 362-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEIK FELVÉTELE: Ph.: 362-5136. Hungarian Radio Ontario Magyar Hangja Márti M. IAránt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom