Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-27 / 26. szám

Winnipeg, Man. 1975. június 27. k ZÖLD KÖNYV - KIEMELKEDŐ RÉSZLETEI (Folytatás) Szétosztás és Urbanizáció A népmioagialom Kanadában fontos szerepet játsziki annak meghatározásában, hogy mily arányban legyen a lakosság szétosztva a tartományok kö­zött, és erős hatást gyakorol a kormánypolitikára, amely biz­tosítani kívánja, hogy Kanadá­nak minden területe telljes mér­tékben kifejleszthesse a gazda­ság és társadalmi lehetőségeit. A kanadaiaki mozgékonyak. Ez a mozgékonyság abban nyil­vánul meg, hogy költözködnek az ország olyan részeibe, a|hol magas a jövedelem, ahol a vonzóbb a társadalmi élet. A belföldi és külföldi vándorlók rendeltetési helye ugyanaz. Ha a városi népszaporodás folytatódni fog, tiz kanadai kö­zül kilenc, városokban fog, él­ni a századforduló előtt. Mont­real, Toronto és Vancouver a kedvezett rendeltetési helyie a viliág minden részéről érkező vándorlók többségének és u­­gyancsak ezekben a városokban vannak az idegen vándorlók főleg tömörülve. Egy jobban el­osztott bevándorlás telepítési terv lehetőleg enyhítené a ne­hézségeket, amelyek gyötrik ezeket a túlnépesedett és gyor­san terjeszkedő területeket. Jelenleg kevés mód adódik a bevándorlókat a fennálló népe­sedési folyamat ellen terelni és a létező módok korlátolt hatá­súak. Hiábavaló gyakorlat vol­na a népet olyan rendeltetési helyekre irányítani, ahol hiá­nyoznak a munkaalkalmak és a velejáró társadalmi szükségle­tek. A kanadai bevándorlási po­litika általában elkerült intéz­kedéseket, amelyek a bevándor­lókat bizonyos helyeken való le­telepedésre és tartózkodásra kényszeritette, kivéve azokat az intézkedéseket, amelyek a be­vándorlás előtt tanácsot nyúj­tottak és előmozdították a be­jövetelét azoknak a bevándor­lóknak, akik képesítve vannak és hajlandók munkát vállalni a vidéken, ahol munkásokra nagy szükség van. De bármilyen el­képzelhető fennálló módszert alkalmaznak a szélesebben el­osztott településre, nyíltan el kell ismerni, hogy úgy az ide­gen, mint a belföldi vándorlók ellenállhatatlan vonzalma a na­gyobb városok felé folytatódni fog az elkövetkező években. Ennek megfelelően, a jövő be­vándorlásipolitika tervezésénél, tekintetbe kell venni ennek a hatását az élet minőségére, a­­melyet a kanadai városi lakók maguknak kivannak. Az egyie nagyobb számú országokból jött bevándorlók energiája, buzgalma és (gyakor­lottsága mérhetetlenül járult hozzá Kanada többoldalú fejlő­déséhez. A háború-utáni beván­dorlási gyakorlatnak köszönhe­tő, bogy Kanada egy kifejlet­tebb, élénkebib és kifelé-aiéző nemzetnek tekintheti magát. Azonban, a gyorsuló változási iram, ami oly jelemző a mai városi társadalomra, magában foglal olyan kockázatokat, a­­melyeket a bevándorlási politi­ka nem kerülhet el. A fokozodó igénylések lakásokért, közleke­dési lehetőségiekért, közszolgál­tatásokért és csupán területek­ért azt jelenti, hogy a vándor­úm aital igenyelt venuégis’z,tre­tet a befogadó közösség részé­ről terhesebbé válik. Minden kétségen felül létezik elég nagy fokú társadalmi feszültség, vagy nyílt súrlódás; a modem ' Városi életben. Az újonnan ér­kezettek könnyen gyújtópont­jává vállhatnak a mqgíhiusulá­­soknak és antagonizmusoknak, amelyek társadalmilag nem ké­vésé bé károsak azzal, hogy gyakran nem állanak arányban az illető bevándorló csoport számával. A Kanadába irányuló bevándorlási mozgalom forrá­sainak kiterjedése — az ázsiai és caribbiai országokból érke­zők száma ma nagyobb,, mint egyes tradicionális európai á­­ramlat — egybeesett a háború utáni, városi kiterjedés leg­utóbbi és legdinamikusabb fá­zisával. Meglepő volna, ha nem nyugtalanítana bennünket az, hogy képes lesz-e a társadal­munk alkalmazkodni a lakos­ság változások iramához és a velejáró újszerű és megkülön­böztető sajátságokkal. Annál meglepőbb az a rugalmasság, amit a kanadai társadalom mu­tatott, amikor oly kevés; feszült­séggel elhelyezett oly nagy szá­mú bevándorlót. AZONOSSÁG A tény, hogy Kanada hivata­los kétnyelvű ország__és amit ez kifejez a történelem, amot­­mányos fejlődés, kultúrális vál­tozatosság és politikai össze­tartás tekinteteben, — alapját képezi a nemzeti életünknek és jellegünknek .Ez annyira alap­vető, hogy a föderális politika nem kerülheti el tudomásul venni a tjövő bevándorlás követ­kezményeit az angoinyelvü és francianyelvü lakosság kapcso­latára. •A nyelvi tulajdonság vizsgá­lata azt mutatja, hogy a múlt két évtized1 folyamán a fran­cia nyelv hanyatlott, mialatt az angol nyelv nyereséget ért el a francia és más nyelvek felett. A bevándorlók által választott nyelv fontos tényező, úgy most mint a jövőben, a kanadai la­kosság alapvető jellegzetessé­gének megőrzése szempontjá­ból. A bevádorláisi politika al­kotóinak ez a tényező nyilván­valóvá teszi a nemzeti egység tervezését és Kanada kétnyelvű nemzeti szerepének fenntartá­sát. Ez arra mutat, hogy a be­vándorlási politika kidolgozá­sánál, szükség lesz kedvezmé­­nyeznia beengedését nagyobb számú személyeknek, akik a francianyelvü közösségien belül kívánnak integrálódni. Az etnikai összetételt illető­leg, a legjelentősebb tényező a múlt száz év folyamán az volt, hogy az erősen növekedő nép­csoport nem volt sem angol sem francia eredetű. A beván­dorlás emelte a többi népcso­portok számát oly mértékben, hogy együttesen 27 százalékát teszik ki a lakosságnak. A szá­zad folyamán a francia szár­mazású lakosság száma arány­lag változatlan maradt — kö­rülbelül 30 százalék —, mialatt az angol alkotóelem az 1871 évi 60 százalékról lecsökkent alig! 45 százalékra 1971-ben. A MUNKÁS BEVÁNDORLÓ (2. fejezet) A 'jelen és jövő bevándorlási politikának tekintetbe kell ven­nie a muinkáspiac szükségletét. Nem lehet, vitatni a két tényező kapcsolatának fontosságát. Úgy emberi, mint gazdasági szem­pontból, óriási különbség van egy bevándorló között, aki a te­hetségének, szakképzettségé­nek és választásának megfelelő munkában van jövedelmezően alkalmazva, vagy olyan beván­dorló között, aki munkanélküli, ritkán alkalmazott, vagy olyan munkát végez, amelyre nincs képesítve. Nemzetközi viszonylatban, rendkívüli hatóerők játszottak közre abban, hogy Kanadának példanéiküli vonzóerőt adjanak a bevándorlásra. Sok fejlődő or­szágban, a haladott iskolázot­tak száma jelenleg túlhaladja az alkalmazási, kilátásokat, a­­melyeket ezek az országok nyuj tani képesek. Ugyanakkor, a világ iparosított országaiban a városi élet feszültsége, a (gaz­dasági bizonytalanság1, társadal­mi változások és a nyugtalan kutatás jobbi életviszonyok u­­tán, általában fokozottabb nép­­mozgalmakat és kivándorlási hajlamot idéznek elő. A kirobbanó “vándorlási kí­vánsággal” szemben nem volt párhuzamos nagyobbodás a rendelkezésre álló választékban azoknak, akik kivándorolni' a­­karnak. Ép ellenkezőleg, ezek lényegesen csökkentek, mialatt a tradicionális; bevándorló or­szágok kodátozóbib szabályo­kat vezettek be. A ijövő kanadai politika nem hagyhatja figyelem nélkül a természetes vonzóerőt, amit Kanada (gyakorol a világ minr­­den részében élő kivándorlóra, sem az ebiből eredő problémá­kat. Kanada vonzóereje, mint bevándorló ország, valószínűleg nem fog bevándorlásra való ösztökölést jelenteni a kanadai politika részéről. A projekciók szerint, a jövő évtizedben folytatódni fog a kanadai munkaerő nagyarányú növekedése, ami folytatódó és jelentős problémát vet fel a ka­(Folytatás a 7. oldalon) DALOLJUNK... SZÉP A RÓZSÁM ... Kubányi György verse, Kertész Zsigmond Lajos zenéje. Szép a rózsám, nincs hibája, libe-libe-libegős a járása. Huncutadta osókos ajka, jaj, de hamis a két szeme járása. Ne csudálja, ha hibája nincs néki, (hisz ) Én vagyok a szeretője, szivbéli. Szép a rózsám, nincs hibája, — libe-libe-libegős a járása. Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár. , Mért cicáztál a szivemmel, Hogyha úgyis az eszem elvet­ted már? A csepegő eresz alá is állnék: Érted még a pokolba is sétálnék. Régi nóta, bárki tudja, Két bolond a szerelemben is egy pár. hogy megszabaduljon a terhé- 1 tői. Valami., ami megváltoztatta J az egész életét. Hárman ültünk | együtt a sarki korcsmában és j valami nagyon hideg sárga italt | ittunk, melynek oly volt a sza- | ga, mint a hervadni kezdő ró­zsáé. II. — A bátyám, a bátyám is ar­tista volt, ő i's a trapézen dol­gozott, mint én azelőtt, — mon­dotta akadozva, és a hangjának megrezdülésén .éleztük, hogy most elérkeztünk ahhoz, amit i vártunk. (Emlékszem biztosan, hogy akfcoir valami félelem fo­gott el engem, mint mikor va­laki a villamos kocsi előtt megy el és megrettenek, hogy alája kerül, valami ideges és megma­gyarázhatatlan félelem attól, a­­mi következni fog. Hirtelen megtorpant a beszéd ben, mintha belefojtotta volna a szót az, amire emlékezett. A kiváncsi szemünk azonban he- í létapadt a leikébe és ktikénysze- i ritő kíváncsisággal vártuk,' hogy beszéljen. 'Még mindig iát­­! szott az arcán a küzdelem, még j mindig a torkában akadt a szó i csali a verejtékező arca és sze­me beszélt valami nagyon sú­lyos tragédiáról. — A bátyám is artista volt, i trapézen dolgozott. A ‘bátyám... I Nagy és nehéz munkát csinált i és amit én tudok, azt mind ő j tőle tanultam. Sokkal öregebb I volt nálam és sokkal ügyesebb. I Özvegy volt már vagy tiz esz- 5 tendeje és volt egy tizenkét esz­tendős kislánya. Akkor tizenkét esztendős, volt. Együtt dolgoz­tunk — ő csinálta a miunka ne­hezét — én még akkor egész könnyű gyakorlatokat csinál­tam. A kislánya pedig) sárga se­lyem rokolyában, lent állt és a kezünkbe adta a fogkapcsot, i meg a kolofoniumos kendőt, | .meg minden egyebet, ami kel­lett ... délelőttönként pedig ta­­| nult forogni a trapézen. ... ü­­| gyes volt és fürge . .. I Egyezer aztán odaszerződött hozzánk Mady Breniolt, a műlo­varnő ... akinek lila ruhája volt I és vérvörös haja . . . Mady öre­­! nőit erős, ‘egészséges asszony- volt és az ajka olyan volt, mint j a bíbor csiga, amit egyszer egy aquariumban láttam ... Akkor egyszerre jöttünk ki a porond­ra és egyszerre néztünk fel a j páholyba, a bátyám, meg én ... i Mady Brenolt még ott ült a pá­­j ‘bolyban. Akkor először éreztem, I hogy ez az asszony nemcsak en­gem fogott meg a ‘bíbor csiga ! ajkával és a kemény, hnsos tes- i tévéi. A bátyám szeme is izzó I vágyódással tapad az asszony :: testére. : A bátyám ment fel legelőször i- a trapézre — éis a könnyű igya­­; kariatokat nem csinálta meg. • Mindjárt a nehezén kezdte. Fel­• lendült magasra a levegőbe és ■ | abban a pillanatban a trapéz 5 j egyik szára elszakadt és aztán : csak az láttam, hogy a bátyám : ! összetörtén, holtan fekszik a 1! homokiban és a barna homokon ! vörös vérfoltok vannak. .. Eny­- nyi volt minden. Eltemettük a » bátyámat és én megnyugodtam. a nagy szomorúságban. Mert nekünk mindig meg kell nyu­godnunk, ha valaki fejjel bu­kik közülünk a homokba és pi­ros vérfoltok vannak a barna homokon és másnap eltemet­jük. III. — Gonoszok és rosszak az emberek, minálunk épp úgy, mint másutt. Elkezdtek fecseg­ni. A trapézbe uj szárakat kap­­qsoltam bele, a régit pedig el­dobtam. Ahol elszakadt, rojtos és kopott volt a széle. Hogy mi ezt nem vettük észre?! Az em­berek azonban fecsegni kezd­tek .. . .Nékem nem mondta sen­ki ... de én mégis tudom ... és később meg tudtam egész bizo­nyosan. Különösen, mi kar ös:z­­szeálltam Mady Brámolttal, aki lila ruhában lovagolt. Azt be­szélték, hogy ... de nem — Is­tenemre — nem volt igaz, ha­zug rágalom volt, mert hisz én csak aznap este tudtam meg, mikor a szerencsétlenség' tör­tént. Azt beszélték;, hogy a tra­péz nem szakadt el, — hanem elvágták. És, hogy ón ... a pi­­rosajku Mady Breolt miatt . .. Ilyeneket beszéltek ... Pedig nem volt igaz. A kislány akkor minálunk la­kott: nálam, meg Mady Brenolt nál, mert akkor mái együtt lak­tunk . .. És jó kedvű volt, mint azelőtt, mikor este a manége­­ben beszélgettünk, meg otthon, ha együtt ültünk a szállodában, sőt reggel, mikor a ienszőke haját fésülte, énekelt is Tudom, hogy énekelt. Engem pedig na­gyon szeretett, meg Mad'y Bre­­noltot is. Minden reggel meg­csókolta a kezét meg az ajkát is, amely olyan volt, mint a bi­­tio i csiga ... IV. Mindig többet ivott és min­dig zavarosabb lett a beszéde, már nem is abból értettünk, amit mondott, hanem abból, a­­mi az álmosan kimondott sza­vak mögé bujt el, meg a szemé- . bői, amelyben tloirzadály ült meg rettegés, attól, amit mon­dani fog és a kényszerűségtől, hogy beszéljen. — Egyszer e,gy reggel — meg késtem és a kislány mái régen ott várta a próbát a cirkuszban . . . Mikor oda érteni, az ott fe­küdt a manégeben egy nagy összecsavart pokrócon és sirt nagyon és 'hangosan sirt, ugy sirt, mint nagyok sízoktak, ha valakiök «meghal. Mikor meglá­tott, hirtelen talpra szökött, a sírástól pirosra égett szemében valami fájdalmas vádclássai, ránmézett és aztán eltakart sza­ladni. — Mi bajod? — kérdeztem ijedten. — Semmi, — felelte durcá­san, szomorúan. — Semmi ... Valami bajod van .. . aka­­j rom tudni, hogy mi bajod? — Joe, down, beszélt a : Hardy Frankkal a jászol mögött és ott ültem a nyereg tartóm és hallottam ... j — Mit «beszéltek? Nem felelt .. . hallgatott és sírt. De a szeme tele volt szemrehányással és mérges, gyilkoló váddal. És én egyszer világosan éreztem, hogy Joe és Hardy miféle zöldséglet fecseg­tek össze. Bedig nem volt igaz ... esküszöm, hogy nem volt igaz ... hisz én akkoT este tud­tam meg, — Te elhiszed? — kérdeztem a kislányt. Aztán előfogtam Joet és Har­­dyt. Megkérdeztem tőlük, hogy mit beszéltek ... Joe a szemem­­iLe nevetett ... Megvertem. Hardy Frank pedig lehajtotta a fejét és azt mondta: — Szamárságot ... Joe — mondotta szamárság óikat .. . V. — Attól a naptól kezdve nem bírtunk a kislánnyal. Egész nap hallgatott és egyre t-apa-atixijto lett. Csak a szeme ég|&tt és tü­zelt belőle a vád, amint rám né­zett és amint Mady Brenicltra nézett. Mert Mady Brenoitra is olyan szomorú vádaskodással nézett. Mindig olyan bánatos és mindig olyan bántó Volt a szeme, mintha egy nagy bizo­nyosság élne benne ... — Egyszer aztán egy délután eltűnt hazulról. Hiátia kerestük az egész városion keresztül­­kasiul. Sehol sem találtuk meg. A cirkusznál voltam az nap dél­után vagy négyszer, de ott sem látták. Este lett és nékem be kellett mennem az előadásra. Alig, hogy odaértem, az első kérdésem az volt, hogy nem lát­ták-e a húgomat. — Itt volt, — felelte a por­tás — húsz perccel ezelőtt, be­ment a cirkuszba, aztán egy idő múlva megint kijött. Mondtam neki, hogy keresték, azt felelte hogy megy már haza ... — Felöltöztem és lázasan, iz­gatottan lestem, hogy vége le­gyen a számomnak. Kimentem a porondra, először történt, e­­gyedül1 mentein ki ... a sárga Belyemrokolyás kislány nélkül aki kézhez adta a fogkapcsot I meg minden egyéb dolgot, a ! melyre szükségem volt . .. Elő­— Mady Bnenolt «sohasem mutatta meg nekem, hogy mi « volt, amit Joe mutatott, még akkor sem, amikor elkergettem ! érte. Azt .mondtam, ha nem mondja meg, akikor elmehet. Mady Brenolt pedig hallgatott és elment ... Azóta egyedül élek. Ezeket mesélte Fred Stonel., egy langyos estén, amikor hosz-1 szú poharakból sokat htunk va- j lami sárga italból, «melynek o- j lyan szaga volt, mint a hetrvadó rózsának ... ször történt, hogy loda se néz­tem a közönségre és meg se néztem a trapéz kötelét, hogy jói tart-e. Gépiesen, iszinte ön­­tudatlanul nyúltam a rúd után és a következő pillanatban már fent lengtem a levegőben. Győr san indítottam meg a trapézt — és ebben a pillanatban — egy rámgást éreztem, — megkap­tam a kötelet .. . Csak az egyik szár maradt a kezemben, a má­sik elszakadt. Ugyanazon a he­lyen, ahol a bátyámnál. Féilkéz­­zei lógtam a levegőben, nem tu­dom meddig, csak azt éreztem, hogy a kariam egyre jobban zsibbad ... egyre merevebb lesz. Lent a porondon emberek szaladgáltak. A fejemben gon­dolatok kóvályogtak ... a bá­tyámról .. . kislányról. Aztán e­lvÄUiuIttwi lúgtu-wi a lőve;­gäben, mint ha felakasztottak volna, csak az ujjaim szorultak bele a kötélbe és kapaszkodtak vaskapcsoik erejével belé. Lét­iákat hoztak és leszedtek. Már csak akkor tértem magamhoz, miko>r a földön feküdtem, kint a managében. Joe, a clown, hátul a sötétben állt és azt (hiszem, masiolygott... kajánul és gono­szán. Pedig talán ő volt az oka. Hardy Frank fölém hajolt, meg mutatta az elszakadt kötél roj­tos végét ... — El volt kopva, — miért nem nézed meg — el volt kop­va, magától szakadt el ... Szeretem volna kezet csókol­ni Hairdynak ezért az utolsó mondatéit ... de Joe, a clown, a sötétben állt és láttam, hogy kajánul és gonoszul mosolygott . .. Szerettem volna felugrani s a tarkába harapni ... — És aztán. .. aztán? — kér­deztük kíváncsian. — Aztán másnap a folyó partra vetette a kislányt ... Joe, a Clown hozta a hirt a cir­kuszba ... és én nem tudtam a szemébe nézni: Joe pedig oda­hajolt Mady Brenlolthoz és vala­mit mutatott neki — A tiétek volt? A zsebében , találták .. . A NAGY ADÓSSÁG IRTA: NAGY ENDRE Reggel négy órakor «már a kúriában is. talpon volt minden­ki. Balázs úr mindeirnapos szo­kása szerint .mihely felöltözött, bejárta a ma jói ságot, az totál­­lókat, a szine«ket, hogy «rendben van-e miniden,. Itt vette «észre, hogy a «két almásszürke és a brtcska még nincs itthoin. Az; egyik igáskoosisi meg is magya­rázta:-— A nagyságois Lufival van oda tegnap este óta a város­ban. Még ne«m jöttek meg. Balázs úr semmit se szólt, csak a fejét csóválta meg nagy­­komolyan. Aztán fölment és megnézte a fia szobáját. Biz az üres. volt, a megvetett ágy gyü­­retlenül fehérlett. A polcokon mindenféle jogi «könyvek szép rendbe rakva. Azokat se zavar­ta meg még; seniki sem, amióta itt vannak. A mosdón parfümös üvegekből, pomádés tége«lyek­­bőL egész patika szag, áradt. Az Íróasztalon színes, 'levélpapi­­iióik, tarka peesétviaszkok és egy arany pecsétnyomó a csalá­di- cimerreL Kiment a verandára, ahol megvolt terítve reggelire. Kese­rűen mondta a feleségének!: — Mit szólsz a fiadhoz? Még most se jött haza! Az asszony, mint mindig, most is mentegetni próbálta: — Biztos, hogy valami jó tár­saságra akadt. Nem engedik haza. Hiszen úgy szereti min­denki ! — Az ám! Szeretik a pénzét, mert könnyen adja ki! A jó asszonynak egyéb se kellett, hogy özönével törjön ki megsértett anyai büszkesége: — Én nem tudom, mit akarsz nevelni ábfcól a gyerekből, hogy (olyan kurtáira fogod a kantár­­szárár! Hadd éljen sz-egeny fiú egy kicsit, amíg fiatal! Te se voltál külöinb annak idején. Csakhogy te elfelejtetted a ma­giad fiatalságát. Balázs úr némán vagdalta apró dara,bkára a kenyeret és kente föl «a vajat. Tudta, hogy most áldatlan dolog volna vitá­ba elegyedni az asszonnyal. Pe­dig! néki is lett volna (néihány ellenvetései. Például, hogy a “szegény .gyermek” «már Pesten is folyton csak «herdálta a pénzt haszontalan mulatságokra és épen azért jött haza, hogy a 5 puszta békés csöndjében tanu­lással pótolja azt, amit Pesten elmulasztott. Dekát tudta, hogy erről hiíaba beszél az asszony­nak. Tudja az azt anélkül is. És még jobban fáj neki, ha nem is mutatja. Nemsokára megjött a brlcska és a két almásszürke. A fiú rosszkedvűen, félig szunnyadoz va guinnyasztott az első ülésen és «még jobban elkomorodott, a­­mikoir meglátta, hogy a szülei már künn vannak a verandán. Az assizony aggodalmasan súg­ta a féltjének: — Aztán nehogy (nagyon meg dorgáld! Hiszen tudod, hegy milyen érzékeny! Balázs úr mogorván dörmög­­te vissza: — Jó, jó! Hiszen nem eszem meg! Az anyjának kezet csókolt a fiú, az apjával «kezet fogott és egyenest odaült a reggelihez. Egy darabig szótlan «csend volt, aztán szelid gúnyolódással meg szólalt Boldizsár úr: — Ma ugyan korán keltél! A fiú vállat vont: — A többiek még most is együtt vannak. Úgy kellett megszöknöm! Az asszony aggodalmasan kérdezte tőle: — És ittál? — Aligi «Inkább kártyáztunk... Balázs úr rosszke«dvüen meg­jegyezte : — Már akkor inkább ittál volna ... A fiú ingerülten kifakadt: — Hogyisne! Hogy öntsem magjamba esztelenül az,t a a ossz vinfcót! Ez a barbár gyomrok­nak való mulatság! ... Egy ál. il­lában, «ne beszéljünk ennyit ró­la! Mégis borzasztó, ho,gy Ilyen nagy esetet csináltok belőle! Hát csak valami szórakozás kell az embernek! Nem poshad­­hat el itten! Ezzel «aztán ibe is fejeződött az egész vita. Balázs ur elment a magtár felé, a fiú pedig e pi.­­lanatban hirtelen megenyhült hangon fordult az édesanyjá­hoz : — Anyám, baj van! A kártyá­ban borzasztó pechem volt, töb­bet vesztettem, mint amennyi pénz nálam volt. Adós marad­tam véle! A jó asszonynak egyszerre véres riportok jutottak eszébe pisztollyal kiegyenlített kártya­­adósáigiokról és elsápadt. — IMennyi? ... — No csak ne hüledezzél, nem olyan rémületes a dolog. Ötszáz koronáról van szó. De ezt aztán még holnap reggelig ki kell fizetnem. Hiszen tudod, becsületbeli tartozás. Anya megkönnyebbülten föl­sóhajtott. Alig bírta örömét el­titkolni. Hiszen ötszáz korona igazán nem olyan nagy pénz. Zsörtölődni fog) az öreg úr, any­­nyi bizonyos, de ©bibe ugyan tönlkre nem mennek. Szelíden mondta: — Jaj, jaj, te rossz fiú, hogy te «miket csinálsz! Várj, majd szólok én az apádnak. Majd csak ideadja azt a pénzt. Azonnal föl is hivatta Balázs urat és egy kis ötölés-hatolássai (Folytatás a 7. oldalon) á GYANÚ IRTA: BÁLINT LAJOS Egy kis kocsmában ültünk, a cirkusszal szemben, fáradtan és kimerültén és valami nagyon hideget ittunk, valami sárga fo­lyadékot, amelynek olyan volt a szaigia, mint a rózsának, amely hervadásnak indult. — Ittunk, — nagy mohósággal és .szenve­déllyel, és a szemünk előtt már lila karikák cikkáztak tarka se­regben. Ered Stonel, az erőmű­­vész pedig mesélt. Először be­szélt, amióta közöttünk volt. Talán két hónapja jött el hoz­zánk, csendes szomorúságával, halvány, kissé kopaszodó szőke fejével. Udvarias volt és szolgá­latkész. Velünk járt étkezni, ve­lünk volt előadás után a ikávé­­házban, de beszélni alig .hallot­tuk. ‘Néha véletlenül egy-egy szót közbevetett, de mintha u­­tána a saját hangjától ijedt vol­na meg. Elhallgatott és mi min­dig úgy éreztük,, hogy valami nagyon szomorú titok él benne. Valami nagyon félelmes titok rejtelme sségie kísértett körülöt­te. Most. hogy ezen a bágyasz­­tos szemében valami fény csil­lant meg és ajka pirossága szin­te mérgesen világított a sárga folyadékon keresztül, amint a hosszú poharat az ajkához e­­melte. Az elmúlt életéről beszélt. Az elmúltról, az ifjúságról, messze északi hegyek ködös völgyei között, ahonnan kiszakadt. Az első artista évek vándor keser­veiről aztán a sikerekről, ame­lyek eljöttök, a munkáról, a­­melyben a testét sanyar gatta éi mi mind a jól ismert dolgoikal azzal a várakozással haligattu! nagy türelemmel végig, hogy jönni fog valami, ami ebbiein: as embert életben elhatározó. Va Kami, amit el fog mondani VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 f°nt $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 SherbrooT Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom