Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-20 / 25. szám

2 *«!«(• Winnipeg, Man. 1975. június 20. Bz a cikksorozat válogatott | lyet 1975. fehrpár 3.-án Robert fontos; részleteket tartalmaz a j K. András, Munkaerő és Be­­bevándorlással és népességei j vándorlási Miniszter terjesztett foglalkozó Zöld Könyvből, ame- j a képviselőház elé. Bevándorlás politikai perspektívák (I. kötet) Ez a kötet analizálja a fon­tosabb elvi problémákat és fej­tegeti a számításba jövő meg­oldás,okát. A sorozat többi kö­tete vizsgába a múlt irányzato­kat, vagy leírja a jelenlegi eljá­rásmódokat. Az első kötet a­­zonban a jövőbe nézve, vita tár­gyává teszi a fontosabb célo­j kát, amelyeket a jövendő ka­­j nadai bevándorlás kell szolgál­jon, felveti azokat a Ihazai, vagy nemzetközi kérdéseket, ame­lyekre a bevándorlási politiká­nak kell választ találnia és a jogi és közigazgatási keretet, amelyékben ennek a 'politiká­nak érvényesülni kell. KIEMELKEDŐ PONTOK A bevándorlás politikai perspektívái Bevezetés A Zöld Könyv célja az, hogy alapokat nyújtson a kanadaiak­nak, hogy konstruktiv módon DALOLJUNK... vitassák meg a bevándorlási politika szerepét abban, hogy olyan társadalom felépitéséhez nyújtson segítséget, amelyet •maguknak és gyermekeiknek kívánnak .. hogy segítse a ka­nadaiakat, hogy együttesen megfontolják azt a sok pozitív célt, amelynek elérésében a be­vándorlási politika segítséget kell nyújtson és hogy megvizs­gálják azokat a bonyolult kér­déseket, amelyeket meg kell oldani mielőtt olyan irányzato­kat lehet lefektetni, amelyek legjobban segítik elő a fenti cé­lokat. A Zöld Könyv nem nyújt ha­tározott ajánlatokat, vagy nem javasol megoldásokat. A kér­déseket veti fel és megvitatja azokat a valásztási lehetősége­ket, melyeket a kanadaiak tekin tetbe vehetnek a népesedés jö­vőjével kapcsolatban és azzal, hogy a bevándorlásnak milyen szerepe legyen abban. Népesség és Bevándorlás (1. fejezet) Nincs olyan nemzeti kérdés Kanadában, amely ne lenne kapcsolatban valamilyen mó­don a népességiünk fejlődésé­vel. A népesség változásának bonyolult dinamikája szorosain ö.-oize van füzive az egész köz­gazdasággal, városaink életé­nek minőségével és a kjölzszol­­gáltatásokkal. Mindezek a kér­dések mély hatást gyakorolnak társadalmunk egészének politi­kai és kulturális fejlődésére. Ugyancsak befolyásolják dön­téseinket a föld és erőforrá­saink kiaknázásának tervezésé­re, környezetünk megvédése és abban, högy kiküszöböljük ä= zaklat az egyenlőtlenségeket, bármi is1 legyen a természetük és eredetűik, amelyek a lehető­ségekben rendelkezésére álla­nak egyéneiknek és a kanadai társadalom egyes szektorainak. Kanada nem áll szemben “né pesiségi problémával” a szoká­sos értelemben, de más értelem­ben Kanadának — mint más országnak — is van egy “de­mográfiai problémája”. Ez a városi túlnépesedésben és a re­gionális egyenlőtlenségekben nyilvánul meg és ablban az i­­rányzatban, amely némely terü­letekben elnépesiedést ás má­sokban nemkívánatos, lakosság növekedést von maga után,. Népesedés Mint több haladó nemzetek­ben, Kanadában is folyamatban van egy úgynevezett “demog­ráfiai átmenet” — egy történel­mi változás, amelyen a népes­ség átmegy egy magas születé­si, magas és' változó halálozási Magyar Hanglemezek 8-TRACK.es és cassette TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz, tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanes Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120, U.S. Telefon: (216) 561-6924. äFäny és rövid' élettartamú ál­­lapiotból egy olyan állapotba, ' ahol az alacsony születési, ala- ] csony halálozási arány és bősz- j szu élettartam a szabály. Ahogy és amikor stabilizálódik egy népesség a születés és, íhaTálozá­­sok egyensúlyozása alapján,, a további gyarapodás a netto be­vándorlás révén létesül — va­gyis a külföldről érkező megte­lepülő népmennyiség, leszámít­va azokat, akik véglegesen el­távoznák az országból. Kanada népessége megközelíti ezt az egyensúly pontot. A 'kanadai történelem folya­mán, a gyors' népesség gyara­podást támogató érvek gyakran kényszerítő hatást gyakoroltak és befolyásolták a nemzeti ál­lásfoglalást a bevándorlás tá­mogatására. Dacára, hogy ezek az érvek hathatósak voltak a múltban és .még mindég vannak sok támogatói, az érvek érvé­nyessége a mai körülmények között kérdésessé vállt. A nagy­arányú népessíéig gyarapodás, több okok alapján, kétségesnek tűnik sóik kanadainak, akik a mai iparosított és .elvárosiasi­­tott társadalomban élnek. Az emelkedett lakosság a leg­több haladó országokban, vala­mint Kanadában, túlnépesedett nagyvárosi területeket, lakás­hiányt, művelhető föld megszo­rítás és környezet károsítást Í3ÍZ glő — vagyis jól ismert problémákat, amelyeket a leg­több virágzó és tapasztalt tár­sadalom jelenleg legyőzni tö­rekszik. A lényeges népesség gyara­podás támogatói gyakran fe­jezték ki azt a véleményt, hogy az ebbő! származó nagyobb ha­zai piac, jelentős előnyöket nyújtana a kanadai ipar ver­senyképességének. A Munkaerő és (Bevándorlási Minisztérium által nemrég megjbizott tanul­mányozás eredményei szerint a kanadai iparnak továbbra is fŐl&g egy kiterjesztett nemzet­közi piacjct kell tekintetbe ven­nie ahelyett, hogy a kanadai lakosság jövő gyarapodására támaszkodjon.. Ha a kanadaiak kívánják, hogy a bevándorlási politika o­­lyan szerkezetként működjön, amely a népesség gyarapodását tervszerűit irányítsa, akikor o­­lyan bevándorlási programot kell elfogadni, amely alkalmat nyújt megbízható és haladó tervezésre a Kanadába érkezett bevándorlók számát illetőleg. (Folytatjuk) Meghalt vitéz Fráter Tamás vitéz FRÁTER TAMÁS pán­célos százados, a toron,tói MHBK csoport éveken át volt i vezetője, minden magyar meg­mozdulás lelkes támogatója, május 26.-án, Torontóban el­­hunyt. Tetemét a r. kát. egy­ház szertartása szerint helyez­ték örök nyugalomra. Azóta már ő is ott van a Ha­dak útján Csaba királyfi s őzt. László égi seregében, a II. vi­lágháború megdicgőült hősei között. vitéz FRÁTER TAMÁS an­nak a hires ippi, érkeserüi, bél­­mezei é® rogozi FRÁTER csa­­lának volt egyik késői leszár­mazottja, amelyikből szárma­zott Madách Imire felesége, Fráter Erzsébet, “Az ember tragédiájáénak ihletője és Frá­ter Lióránd huszár kapitány, a hires magyar nótaszerző. Emlékét kegyelettel megőriz­zük! KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 KICSI FEHÉR MESZELT SZOBA ... Szöveg: Hódossy Gida. Zene: dr. Dirner Gusztáv. Kicsi fehér meszelt szoba, Falon függő Mária-kép, Egy sarokban az asztalnál Halvány fényű gyertya ég. Mellette egy lány és legény. A szemükben vágy és remény. A szivükben szerelem, — Tulipános ládán ülve, Tervezgetnek csendesen. A kemence szögletében Egy anyóka kuporog, Oívfloút tart a kv^ében,­De az ajka nem mozog. Az ifjakat nézi, nézi, A múltakat felidézi S könny szökik a szemébe, Csak az a jó Isten tudja, Mi jutott az eszébe. A ZÖLDKÖVE* i GYŰRŰ IRTA: BRENDA JENŐ Különös ötlete támadt Kató­nak. Az én kedves, szép, zöld köves gyűrűmet kérte. Azt a kedves, isiztép, zöld köves gyűrű­met. Hízelkedve simult hozzám, mint egy selyemszőrü dorombo­ló kis cica: >— 'Ugye, nekem adod?-— Mondtam már, hogy nem adhatom! Inkább veszek helyet­te egy másikat. Szebbet. Drágá­­hat. — De nekem ez kell! — Csacsi asszony! IMiért ép­pen ez? Ez a gyűrű nagyon kedves emlékem! .— Éppen azért! vagy jobban szereted mint engem? — Akaratos Kató semmit sem kap! Kitaszított magától és bosz­­szusan toppantott a lábával. — Akarom! Érted? Akarom, hogy nekem add! Haragosan megrázta barna babafejét, vérvöröisre gyűlt ki az arca és sírásra görbült az ajka, amelyik pores volt, mint a rácseppentett vér. Szép volt mint egy rakoncátlan, makran­cos kis kölyök. iKikacagtam. Ő pedig elfúló lélekzettel még ennyit mondott: — Aliiig nem adja nekem, ad­dig nem jövök magához. Aztán elszaladt. És becsapta maga után az ajtót. Így vesztem én össze Ka­tóval. — Csacsi Kató! — gondol­tam magamban. — Olyan, mint egy elkényeztett rossz gyer­mek! Majd megpirongatom, hogyha visszajön. Mert bizonyos voltam benne, hogy visszajön. Máskor is történt köztünk hasonló háborúság. És mindig Kató kereste a kibékülést. Tö­redelmes bünbánattal jött, kér­ve, hogy ne haragudjak rá. S én ' mindig megpirongattam s min- j dig megbocsátottam neki. Mert szabad-e az asszonyo-1 kát ‘komolyan venni? Az asszonyok bájos eleven játékszerek. Ana valók, hogy bobólkás! fecsegésükkel elüldöz­zék ,tőlünk a gondokat. Hogy egy rövid félórára, vagy egy o­­rára megint gyermekiekké te­gyenek bennünket, komoly és nehéz ügyekkel foglalatoskodó öreg fiukat. Gyei uiokekké, a­­kéü semmiségeknek örülnek, minden apróságon kacagnak és mit siem bőrödnek azzal, hogy majd, ha a játszóórának vége, ujjra a maga kegyttlensegében és ridegségében kerül velünk eafí'mbe a.z élet-Adiő Kató! Csacsi Kató! A vi­szontlátásra ! * * * A zöldköves gyűrűt anyámtól kaptam. Megcsókolta, úgy adta nekiem. Az ujjamra húzta, az­után kezében tartva a kezem, me.g.sirngotta és azt .mondta: — A zöiid kő szerencsét hoz! Édes fiam! ó:h,; ha ez a gyűrű megoltalmazna minden bajtól, miniden szenvedéstől, úgy mint­ha én védenétek!! Viseld mindig az ujj,adón s valahányszor rá­esik a pillantásod, gondolj rám. Ha pedig nagyon megszeretsz egy lányt és úgy érzed, hogy az méltó a te szeretetedre, méltó arra, hogy veled egy hosszú é­­iiet boldogságát, szenvedését nnegcidsza, add neki a gyűrűt. De vigyázz! Csakis akkor, hogy ha méltó reá! Akkor add neki a gyűrűt s mondd meg neki, hogy J ez a gyűrű olyan, mintha vele j anyai psoklomat adnám! i Jó, hegy nem adtam a gyű­rűt Katónak! A nap ide süt az ablakba, a­­hol állok. .Sugarában sziki ázta­tom a zöldszinü követ, úgy gyö­nyörködöm benne. És meleg­séggel telik meg a szivem és szomorúsággal. Meid érzem, hogy miig élek, ez a gyűrű ma­rad az én egyetlen igazi bará­tom, meghitt társam és soha nem találkozom azzal -a leány­nyal, aki érdemes arra, hogy ezt az ereklyét megkapja. Ezt a gyűrűt csak annak a lánynak adnám, aki nem játékszer, szó­rakoztató hasiz ontalanság vol­na, hanem igazi nő. Okos, hogy megértse minden gondolatomat. Meleg,kiedélyü s jósizivü, hogy velem együtt érezzen. Nemes és 'becsületes, hogy jóban, rossz­ban tartson mellettem. Szép, nagyon szép, hogy 'gyönyörűsé­gem teljen benne és sohase jusson az eszembe más asz­­s'zony. De született-e ilyen leány? Nem. Nem született. Ezért, amíg élek, ujjamon marad a zöldköves gyüirü. Már három nap múlt el s Kató még mindig nem jött visz­­aaa. — Csodálkoztam rajta. iMáskior, ha történt köztünk 1 valami, ilyenkor már jött. Fé­­j lénkén, mint a csínyt tevő gyer­­í mek, aki fél a büntetéstől. És a ' kezemet csóikolta, hogy ne bánt sam. i i— Jó leszek ezentúl'! Jó le­szek! Úgy teszek, ahogy paran­csolod ! Visszajön most is. Hogyne' jönne vissza. Csak türelem! v * * Újra elmúlt két nap ■& Kató még mindig nem jött vissza. Bosszankodom egy kicsit. Megáldj Kató!! Ha előkerülsz, nem fogadlak azonnal kegye­sen. Szigoru leszek hozzád! Megrójak! Nem bocsátók meg neked! Hagyom, bogy könyö­rögj, hogy sírva, rimánkodva kérd az eng.edelmet. tíiirni fogsz Kató és rimámkodni. Megáldj! * * * Egy hete várom és hiába vá­rom. Reggel szökött jönni. Azaz, hogy csak nekem reggel, más­nak késő délelőtt elintézve sii­­rögnek, forognak a rendes em­berek, amikor én későn, kelő lump felébredek és. várom Ka­tót. Kényelmesen elnyujtózom a puiha meleg ágyban nézem az ablaktábla hasiadékain be­szűrődő napsugarakat s halíga­­tóizom, hogy miikor csór,re,n meg a külső folyosó ajtó zárjában a kulcs. Kip . . . köp . .. gyors lé­pések s már itt van, már nyitja az ajtót. Fölgyujtva a villanyt, a lezárt ablakredőnyök mögött sárga világoságu éjszakát csi­nál, azután kikacag, mert látja, hogy álmos szemekkel kunyor­­gatick, amig megszokom a fényt: — Maga még, most is alszik? tízég.yelje magát! É» már egy hete hiába vá­rom, hiába lesem, mikor csör­ren meg a zárba a kulcs. Nem jön:. Nem. És ón, amikor végire felkelek s felhúzzam az ablak redőnyt, úgy érzem, hogy egye­dül, nagyon egyedül vagyok -s gyűlölködve nézek szembe az ablaktáblákon beömlő, kacagó csúfon darus napfénnyel. Csodálatos az, hogy mennyi­re meg lehet szokni egy asz­­szonyt! Az éjjel sokáig nem tudtam aludni. A Kató nevét mondot­tam sokszor és hevesien kíván­tam őt, a szépet, a kedveset, a jót. Olyan az az asszony, mint egy forró, gőzölgő vérrel tele­itatott, gazdag bujalevelü rózsa. Ah én Istenem'! Áldozni, min­dent feláldozni érdemes egy ilyen asszonyért! így gondolkoztam éjjel, mi­kor majd megfojtott aiz ágya­mat körülölelő puha, meleg fe­kete sötétség. Reggel pedig igy szóltam magamhoz: — iFi'u! Rossz utón jársz! A szerelem pompás, élvezetes já­tékszer annak a kezében, aki tud vele bánni. Aki ura és, pa­­rancsolója marad szenvedélyei­nek, .kijelölve az utat, módot és a határokat! De ha felibéd ke­rekedik, ha elragad, iha visz ma­j gával, menekülj, mert bajba ke­­| rültél! A nő hűséges, kézcsóko­­! ló rabod, amíg érzi, hogy ember vagy arra, hogy neki és önma­gádnak parancsolj. De nyomban gőgös zsarnokká, alattomos, ártani vágyó kisbestiává, csalfa álnokká lesz, amint megérzi, hogy erősebb nálad! Vigyázz fiú! Nehogy ostobaságot csi­nálj! így oktattam magamat reg­gel, amikor felhúztam az ablak­ié dőoiyt s a ragyogó napfény ki­­üidözte a puha, meleg, feikete éjszakát. * * * Erősen elhatároztam, hogy megfogadom az önmagámnak adott okos és holes tanácsot. De megint jött az éjszaka a meleg. A fekete. Megint, mint az izzó páncél ölelte körül a ta­karó. És lihegtem, mert fülledt, nehéz volt a levegő. És álmat­lanul forgolódtam. És sóhajtoz­tam: — Kató! .'Kató! Eszembe jutott az utolsó csók ja. Mit nem adnék egyetlenegy csókjáért! Hát nem őrültség ez? Ő odahaza vergődik és vá­­gyáklozjfe utánam. Mert tudom, hogy se éjjele, se nappala, amió­ta nem lát. Én pedig itten. Egy semmiség, egy szeszélyéit. Miért 1© kell neki az a gyűrű! Már két hete tart ez a kínszen­vedés. S ő nem jön. Nem jön. Úgy, amint mondotta. Nem jön addig, amig megneni kapja a gyűrűt. De csak nem vitetem oda ne­ki? Nem járulhatok eléje., hogy íme, itt van, bühánóan neked adom! Te parancsolsz .és én en­gedelmeskedem ! Nem lehet! Nem lehet! Oh miért is nem adtam neki akikor, amikor kérte! Egy ostoba gyűrűn s, egy zöldszinü kövön; múljon két 'em­ber boldogsága. UZ Ma újra nem aludtam. Nem bírom tovább! Elviszem neki! X * * Elvittem neki. Egyedül találtam. Felsiklott örömében, amikor meglátott. — Tudtam, hogy eljössz! Tud tani, hegy mégis, mégis nekem adod azt a gyűrűt! Te édes! Jöjj! Húzzad az ujjanira! Es. megölelt. Felhúztam a gyűrűt. Gyönyörködött benne, örömmel tapsolt, azután meg­­veregette az arcomat. — Jó fiú vagy! Jutalmul cuk­rot kapsz. Nesze! tí megcsókolt. Fontoskodva és negédesen, mint ahogy az asszonyok kedvenc pap apályu­kat, vagy pudilikutyájuk orrát csókolják. Felugrottam. Szégyenkezve és. idegenül néztem rá. Uj volt nekem ez az anyáskodó, gyám­kodó modor. És uj volt előttem az asszony arca is. Diadalmas öröm, ki’elégült hiúság ragyo­gott ezein az arcon s a szemé­ben valamely acélos fényű, szi­gorú sugár jelent meg, ahogy rám nézett, amit az előtt soha sem láttam. Azelőtt alázatos, engedelmes volt a nézése, mint egy megtűrt hűséges rabé. Mig most egyszerié győzel­mesen fejlődött, szeszélyes és uralkodni vágyó asszony. Meghajtottam a fejemet. Mert a gyűlni, a zöld sziliü kővel akkor már ott csillogott az ujján. — Hugó kérem ! A férj meglepetésében nem volt képes megbobrán'koziii a szentségtörésen. Parancsoljon drágám. — Én nem szoktam paran­csolni ... csak kérni. — Tessék, akkor kérjen! — Jöjjön el velünk ma az áruházba. — Miért? Ki akar venni va­lamit? — Én, azaz maga. Veszünk agiy hintalovat Artui kának, mert megette a ispenótot. — De szivecském, már az ele­jén megegyeztünk, hogy az üz- Jet az én dolgem. ,a gyermekne­velés pedig a magáé. Az asszony most már nyereg­ben erezte magát. — Igen az az én dolgom s csinálom is. Isten, tudja vala­hogyan úgy szaladt ki a szá­mon, hogy “Artunkáim, ha meg­­esed a spenótot, Apuka vesz ne­ked egy hintalovat.” — ösztö­nösein is helyesen mondtam. A | gyér elmek éreznie kell, hogy apja is van. — Rendben van. Most majd megl fogja mondani, hogy apu­ka adott pénzt és anyuka most megveszi neíkled a hintalovat. — Isten őrizzen, hogy én ilyet mondjak! Doktor Schumacher az “Ante pubertás 'psyehoanali­­zis”-ben világosan kifejti, hogy micsoda törést okoz a gyermek zsenge lelkében, ha a szülő megmásítja a szavát. — Igaz, maga ezt nem tudhatja! — Már megint az intelligen­ciájával büszkélkedik?! — Azzal én nem ibüszkélfced­­hetem, hogy olvastam Dr. Schumacbent. Ez a legkevesebb, ami elvárható egy olyan asz­í szonytól, akinek papok, .művé­szek, jogtudósok és feltalálók vannak a családjában, j — Akkor nekem is termé-I szetes, hogy én viszont nem ol- i vasitam. Az én családomban csak lócsiszárok, diszmókiupe­­nagyvágók és marhakupecek vannak, de az én disznókupec apám több pénzt csinált húsz év alatt, mint a maga famíliája | együttesen egész, életükön ke- i resztül. j -— Ebiben magának igaza van. Annál is. inkább azzal tudja ki­mutatni családja iránti szerete­­tét, hogy a drága idejéből is hajlandó feláldozni egy fél órát. — De drágám, tudhatja, hogy nekem ma estére Párizs­ban beül lennem. Holnap fontos üzleti tárgyalásom van a Fran­cia Állammal! — Ha a tárgyalás, holnap van, miért kell magának már ma es­te Párizsban lennie? Már ma este is a Francia Állammal fog vacsorázni a Pigalle-on? ? ? — Drágám, maga ezt nem érti. Az üzletet fehér asztal mellett kötik, a zöld asztalon már csak aláírják a szerződést. — Nézze kedvesem, én nem kérek magától többet mint, | hogy fél órát töltsön velünk az árúházban, mig megvesszük a hintalovat. — Rendben van. Szóljon a sofőrnek, hogy megyünk az ’ árúházba. ELMELET ES GYAKORLAT IRTA: MILE TIBOR London. VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁS­­KRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA. STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50, 1/2 Font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. Az áruház egyike volt a hu­szadik század üzleti csodáinak. Már* * * pusztán méreteivel ámu­latba ejtette az embert. Egy-egy emeleten két-hároin különböző osztályon utcasor okát képező pútok között eltévedt az ember, mert az útbaigazító félórások elvesztek a rikoltó hirdetések tömkelegében. A pultok között, s a liftben és. lépcsőkön fel s alá hullámzó emberek .százai azt az érzést keltették, mintha az áruház egy összepréselt va­ros volna. Az is volt valóban, mert a világ minden árúján ki­­vül, volt benne étterem söröző, kávézó, pihenő, gyerekszoba, betegszoba ápolónő vérekkel, or vosoikkal. . Artúrba nagyon élvezte a so­kasaimat, amint elől ment a ne­­veJőnővel, s utánuk a papa, ma­­ma. A papa már kezdte türelmét veszteni, mert a fél óra má. rég letelt. Egyszerre csak Arturka kitö­rő örömmel felsikoltott. A játék osztály bejáratánál — mintegy cégérül — ©,gy háremmé;teres hintaló állt. A gyerek egyből ki­jelentette, hogy neki ez a hin­taló kell. Hiába magyarázták, hogy az be sem fér a lakásba, meg. nem is tudna felülni rá, s hiába mutogatták a töifcibi hin­talovat, ő csak sirt, ordított, hogy neki csak az a nagy kell. Maga a játékosztály vezetője is megpróbálta lebeszélni, de hasz tálán. Hívták a játékosztály gyermek'-psychiáterét. Az is csak annyit ért el, hogy Arturka letépte a nyakkendőjét, és most már a padlóra vetvén magát, bömbölt tovább, Mikor mái a szája is habzott, az apja kétség­beesve kérdezte a feleségét: — Maga miért nem mondta, hogy ez a gyerek epilepsziás ?! — Jaj csak ne fesse az ördö­göt a falra! . . . epilepsziás? ... hát honnan örökölte volna? ... talán a maga családjától? — Na hát ez már sok! .. . ezt nem fogadom el! Tudja meg, hogy én is olvastam psy­­choló'giát! A könyv világosan kimondja, hogy amelyik család­ban kirúgott pap, zúgügyvéd, ripacs színész, és nemzetközi szélhámos fordul elő, abból tör­vényszerűen kell lennie epilep­sziásnak is. Közben nagy csődület támadt a .gyerek körül. Az apja majd elsülyedt szégyenében, s majd felrobbant mérgében, mikor ar­ra gondolt, hogy ma a Francia Állam alighanem mással fog vacsorázni a Pigalle-on. Ekkor odalépett hozzájuk a játékosztály portása. Jóságra arcú, 'hófehér szakállú bácsi, akit főleg; megjelenése miatt alkalmaztak, s minden évben 'beöltöztették Mikulásnak. A gyerekek rajongták érte. Na­gyon szerényen, de nyugodt magabiztonsággal megkérte a szülőket. — Engedelmet kérek uram. de én egy hét-gyermekes csa­ládapa vagyok. Öt fiút már fel­neveltem. Az én .gyakorlati ta­pasztalatommal segítségükre (Folytatás a 7. oldalon) Az asszony feszengve ült a székén. Talán még, válás is lesz be­­lőíle, ha most zavarja a férjét a reggeli újságolvasás közben, s méghozzá éppen akkor, ami­kor a tőzsdei oldalt tanulmá­nyozza. — Dehát mit megj nem tesz egy igazi anya a gyerme­kéért? !

Next

/
Oldalképek
Tartalom