Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-13 / 24. szám

Winnipeg, Man. 1975. július 13.

ORVOSI TANÁCSADÓ

2 influenza elleni harc mindig aktuális

Az influenza, vagy a náthaláz egy vírusok) által okozott, igen fertőző meghűléses betegség, amely világszerte nagy problémát jelent az egészségügyi dolgozóknak, mivel nagy tőiméig enet bántad meg, egyszerre, sok beteget “produkál” és, igy inagy megterhelést jeiltent a járványos időszakban a különféle körzeti vagy üzemi rendelők számára. Nona sok milliónyi ember betegszik meg e betegségre egyszerre és ez nagy nemzetgazdasági problémát is, jelent, mivel visszatartja a termelést. Ezen kívül e sokszor alaptalanul lesüut betegség nagy vesizéiiiyeket jelent a betegek számára is, akik nem egyszer a súlyos szövődmények miatt életükkel is íizetnek az influenzáért. Ilyen súlyos szövődmények lehetnek a vírusok, úgynevezett atipikus tüdőgyulladások, agyhártyagyulladások, amelyek nagyon nehezen hozzáférhetőek a hatásos gyógyszeres; kezelésnek. Ezért mindig aktuáfenák tartom e betegségről beszélni és részt venni abban a népművelő orvosi felvilágosító munkában, ameliy arra hivatott, hogy lehetőség szerint e betegséget megelőzzük és, ha már bekövetkezik, akkor megtenni mindent a súlyos szövődmények elkerülése miatt.

Az influenza elleni küzdelem csak akkor lehet valóban eredményes, ha e harcba bekapcsolódmaki a lakosság legszélesebb rétegei, társadalmi vallási, nemi különbségre való tekintet nélkül. E harcnak nagyon uragy jelentősége van, mivel az influenza nagy veszélyt jelenthet különösein a csecsemőik és; a legyengült idős emberek számára, akiknek az élete bizonyára nem közömbös számunkra, hiszen szeretteinkről van szó valójában. Ezen, kívül a járvány idején e betegség, rengeteg embert tesz munkaképtelenné és ez nagy népgazdasági kiesést is jelent, ami nem teljesem megvetendő szemszög.

Az influenza a leggyakrabban a hideg;, téli időszakban a leggyakoribb, főképpen a vizes, lu-cskos tavaszi, vagy őszi idény ben, de azéirt előfordulhat nyárom is. Tavasszal a vitaminhiány i,s hozzájárul a szervezet eJlenál ló k épességének csökkenéséhez és ezzel nagyobb szerephez juthat a náthaláz. Maga az influenza klinikáikig lázzal, fáradság,érzéssel, aiuszékonysággal, a inunk atel jesitmémy csökkenésével jár. E mellet jelen vannak a felső légutak

igyulladasanak általános tünetei, mint a garat, a torok vöi ős belőveltése, a hőemelkiedés, az esetleges magas láz, az étvágytalanság, a száraz, nagyon fárasztó köhögés, az lizzadás, étvágytalanság, fej, és a gyomorfájás.

Ha idejében nem kezeljük az akut, heveny náthalázat, akkor aránylag gyakran követkéz nek be a komoly komplikációk, szövődmények, amelyek közül a leggyakoribb a tüd)c|gyuladás. Az influenzát az úgynevezett influenza vírusok okozzák, amely a szervezetbe cseppfertőzés útján jut be a légutakoin.

A fertőzés legnagyobb veszélyét maga a beteg ember képezi. Itt tudni kell azt is, hogy az olyan ember is terjesztheti a betegséget, aki saját maga nem mutatja ki a betegség fennt említett klinikai tüneteit. Ezeket az egyéneket bacillusgazdáknafc hívjuk. A beteg, vagy a vírusgazda köhögésével, prüszköléséved terjeszti a vúu usokat a környezetére. Ezért imagyon helyénvaló megelőző módszer az, ha a járványok idején nem engedjük az embereket, a saját érdekükben, csoportosulni például mozikban, színházakban, gyűlésekben és sok esetben helyes az iskolai tanítás szüneteltetése is.

Járványok idején a legjobb nem utazgatni tömegszá/litó eszközökön, buszokon, vúnatokiom, repülőn, hajón, mivel itt a legnagyobb a betegség tovaterjedésének a veszélye. A betegség, megelőzése szempontjából fontos a személyi higiéna szabályainak tüzetes betartása, a gyakori ikézmiuioisás, zuhanyozás, fürdés, a friss gyümölcs és zöldségfélék használata, valamint a rendszeres sportolás, fizikai munka, a szabad levegőn valló ti atózkoidás, ami mind hozzájárul a szervezet ellenállóképességének műveléséhez. Friss gyümölcs, és zöldség hijján megteszi a kívánt jó hatást a savanyu káposzta, a csipkebogyótea, fagyasztott zöldségek és, gyümölcsök .valamint a lekvárok, jauuno.R és a szirupok is. Nagyon fontos e mellett a jó

öltözködés, amely megvéd a meghűlés ellen. Nem szabad azonban túl melegen sem ölbözkjöKllni, mivel ez megi-zzadáshoz és megfázáshoz vezethet.

Fontos a szájhigiénia betartása gy a: kioii száj öbJ ögetéss el fogmosással. Megbetegedés esetén hívjuk ki az orvost, feiküdjünk egy pár napot és szedjük lelkiismeretesen, az általa előirt gyógyszereket, hogy ez álltai mielőbb kiheverjük a betegséget, megelőzzük a már említett komoly életveszélyes szövődményeket és mielőbb muinikaképesekké váljunk a saját és társadalmunk javára.

MUDr. Juhász István, Tiszacsernő.

HÁMORY VÁRNAGY DALMA:

JANCSI

KÖTELES M. GYULA

Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos.

Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok

WINNIPEG, MAN.

R3C 0B9 Telefon: 943-Ő657

i&chakesjpeare romantikus vigjátékát: The IMenchant of Venice,» azaz, a Velencei halmait hallgattam a jótékony cserépkályha társaságában. I- debienn, csak a szél átható süvöltése jelezte, nem hiábavaló a hasábfák elemésztése. Naptár szerint, a tél már elmúlt. Sándor, József, Benedek, zsákba hozzák a meleget! Ebben az esztendőben nem nagyon igyekeztek.

Éjfél felé járt az idő. A zárban kiulcs csönrent a barátságtalan külvilágból. Gyorsan letettem a kézimunkámat, mely nélküli; le sem ültem rádiózn.. Tudtam, hogy legidősebb fiam jött meg. Ma, már csak ő hiányzott a család létszámából.

Miután megcsókoltuk egymást nyugtalanul kérdeztem:

— Nem fáztál gyermekem? Kétség-beejtően könnyelműé íí vagytok! Nem öltöztök fel kel- i lóén az időjárásihoz. A késése- | teli isi felizgat.

— Elnézésedet kell kérnem1 édesanyám. Kettős okom volt.

— Csiba te! — tréfáik óztam vele s gyengéden az orrára koppintottam. — Kérsz vacsorát?

—Valami egészen köjnnyü dogot. inkább fáradt vagyok. E- gyébként nem egyedül jöttem, hoztam egy vendéget.

— Vendéget? 'Honnan? — érdeklődtem titkolt bosszúsággal, mivel én is igen fáradt voltam azon a napon.

__ Nem akárki ám az illető!

Képzeld egy talált gyermekem van! Ö is inkább meleg helyre kívánkozik, és nyugalomra, sem pedig étel után. Ha mem késem el az előző vonatot, úgy biztosain gyilkosságnak esik áldozatul, de az is lehet, hogy a hidegben elpusztult volna.

— Áldozat? Gyilkosság? Miről beszélsz? De hol van az illető? Fiú, avagy lány? Besizélj már!

— Én se sokkal többet tudok. Várj egy kicsitt édesanyám. Türelem! Türelem! —'próbálta fékezni kíváncsiságomat, pedig annál jobban felcsigázta.

— Nyúlj csak be a felöltőm jobb zsebébe, óvatosam tedd! Hassan! Vigyázva! — Mialatt én izgatottan a kérdéses helyen kutattam mondta:

— Hogy milyen inemü a gyerek, azt majd te állapítod meg,

hiszen te jo;bban értesz hozzá, ezt bebizonyítottad a papagály tenyésztéssel.

Mái1 ahogy ez ilyenkor lenni szokott, az izgalomtól minden zsebbe belenyúltam, csak abba nem, ahová kellett volna, pedig jól meghatározta. De csak az oldalt, azt nem, hogy kivül-e, vagy belől. Az is lehet, hogy élvezni akarta izgalmamat különféle fokon, mi® megszánt és a jobb, belső zsebét szélesre tárva, zseblámpájával a szövetszájba világított, ahol a fényre megmozdult eigy pehelyCpiomo, majd egy cisihenyak emel-edett a fény felé. Kinyitotta-becisúkta apró szemeit és megszólalt: Pity-pity —, majd, mint aki jó éjszakát mondott tovább aludt.

— Hát ez az az; apátda.ianyátlan árva. A talált gyerek! — mutatta ibe fiam.

— Ó a szegényke! — sajnálkoztam sorsa fölött, pedig a cisi'ifce hús a kedvencem. Mnyen kétszikűek is vagyunk az álrészvétünkkel!

— A Gaúánthayiék kandárja ria.-izgatta a mahónia bokrok közit. Az águk 'dzsiungeljében nem volt képes a vérszomjas házitigris átfurakodni. Akkor éltem a közelükbe, amikor a legnagyobb ostrom folyt az akadály ellen. Oda világítottam a zseblámpámmal, erre villámgyorsasággal kenteket oldott. Így menekítettem ki a kiszemelt áldozatot a vérpadról. Összekarcoltam jól a kezeimet, amig kiszabadítottam a sül őségből.

A féltenyérnyi jószág nem lehetett több másfél hetesnél. Pelyhe a szahara homokjának slzinére emlékeztetett, csak a szárnyak hegyén előretörő vezértodlak mutattak némi hasonlatosságot fajtájának valódi rozsdavörös sziliéből.

A talált gyermek nemét nyomban meigállapitottam bíborvörös tarajának merész Íveléséről és anyakönyvezés nélkül neveztem el Jánosinak, de ezt férjem a kis kakas korára való tekintettel Jancsinak, gyér mekeim Jancisikának nemesítették.

Az árva fiú, felborította a családi békét. Mindenki foglalkozni akart vele. Vetélkedtek kegyeiéit. Az egyik szobatisztaságra akaata szoktatni és

Levélhardót, vagy egyéb egyeniruhás személyt be nem eresztett a kapun. Nekiugrott. Egyszer a kléméniyiseprősoek (1945 előtt aktív katonatiszt!) a nadrágszárán keresztül a combjából mogyorónyi húst tépett ki. Míg a kormos embert elsősegélyben részesítettük, akkor tudtam meg» hogy “átképeztette’’ maigát jelenlegi pályájára, levetve vitézi címét, egyenruhájával együtt. Ez a csonkolási kísérlet mégiegyszer megtörtént: a keresztfiam anyjával, de ezen viszont kevesebbet csodálkoztunk, hiszen egy szépasszony volt a szenvedő a- Lany. Jobban féltek tőle, akik ismerték heves vérét, mint a kutyától, pedig az nem harapott meg soha senkit.

Óra nélkül is> pontos időismerete volt. Ha a harangozónk Csömör bácsi, ímegkonditoita a harangokat, Jancsi máris rohant a verandára, ahol nyári étkezéseink lebonyolódtak. Leült a fonott asztalra keresztfájára és vált. Ahogy elkezdődött az étkezés, mint a körhinta egyikünktől a másikhoz cteámpáskodott, jó fajiatokat koldulva. Ulgy nézett felfelé, mint aki fél az éhenhalástól. Minden leperdült nrorzsaszemet felcisipkedett a földről.

Egyik szemével az asztalt, másik szemével a padlót ellenőrizte. Ha valaki elmeséli nekem, túlzásnak tartom, hogy egy időben kétfelé nézhessen egy szempár tulajdonosa. De így volt, ezt a cirkuszi számba illő képességet hónapokon át belépőjegy nélkül élveztük helyi előadásban. Ne keni ne me: j: valaki azt állítani, az állatok buták. Nem! Hogyan szokott arra, hogy soha nem hagyott ott minket előbb, mi.it ahogyan az asztali ima befejeztével, a gyermekek megköszönték az ebédet. Mielőtt az első imposztor elhagyta volna az étkezés színhelyét, Jancsink méltóságteljesen kivonult a kertbe. Ha valaki tréfálkoidva elállta az útját, lábai közt oly ügyesen surrant ki, mintha erre külön készült volna. Ha valaki előbb elhagyta a megszokott idő előtt a helyét — nyilván, mert fontos dolog megkívánta —, Jancsi-kakas rosszallóan pislogott utána, mint aki elitéli a rendbontót.

A jól nevelt kakas, az étkezés után kerti sétáját végezte. Pon(Folytatás a 7. oldalon)

pontos időben kivitte a kertbe, • persze pórázom vezetve, nehogy ‘meglógjon” —, ahogy Laci fiam mondta. A másik az etetésiét vállalta. Az úrfi, válogatóssá is lett idővel és szinte kikövetelte magának kedvenc falatait. Péter, amikor zongorázott, felrakta a kőtatairtóra, ahol olyan nyugodtan nézett kakasfezemet fiammal, mint a legszigorúbb zenetanár. Csak a fejét fordította el és nyakát kérdőjelé formálva hallgatta a produkciót, Pali fiam volt a menedzsere. Mindenki előtt pródukáitatta, mekkorát ugrik a nudliéit, vagy kedvenc faliataiért. Hogyan rohan — hány méteres sebességgel —, ha valaki hívja és igy tovább. Jancsit nem feszélyezett semmi, sem a faji, sem a társadalmi különbség. Néhány hetes koráig: férjem

ágyába is bemerészkedett. Szinte ellenőrizte lefekvése időpontját, fölugrott az uram rekamiéjára és a lábánál bebújt a paplan alá. Legjobban szeretett férjem bokái közé fuirakodni és ott formálisan altatgatta magát csirkehangon. Ha férem kidugta lábait .utána kúszott, fejét áttette a sarkán ési mellhúsával a talpához lapult.

IMajdnem szobatiszta volt. A ‘ majdnem” miatt kiákartam telepíteni a kutyaházba — természetesen megfelelő átalakítások után —, mely eddig a Harap — lak címet viselte, de titkos megbeszélés után az ikrek állandóan kéznél tartották

a kis kefeseprüt, nreg egy kimustrált tüzlapátot és villámgyorsan eltüntették neveletlenségének nyomait. Rend

óz érint a kedvenc szőnyegemet választotta ki erre a célra, vagy olyankor illetlenkiedett, amikor kiváltságos vendég jáit nálunk, ;S nem volt időnk a gyerekszobákban eltüntetni. Egyszer anyuiéira kifakadtam miatta, hogy bejelentettem másnap reggel oda megy lakni, ahová való a baromfiudvarba. Nincs kegyelem! ‘‘'Minden kakas úr a maga szemétdombján” — szól a jól ismert klöiztmiudlás. Ragaszkodás ide-oda, a mi Jancsinknak mindene megyeit, de a kakasok trónját a tiágyadombot, egy budapesti villa kertjében még egy ilyen kivételesen jó bánásmódban részesülő állat kedvéért senr létesítettünk. Az uram egyszer meg is leckéztetett miatta:

— Mit vársz ettől a szegény teremtésről? Mostohán kezeled ezt az árva jószágot. Te, (mindent elvárnál tőle, ugyanakkor neun vettél arra fáradságot, hogy beszélni is megtanítottad volna. Csak azt szidhatod, aki védekezni! is tűid. — Jancsi a közeliinkbe állt és szokása szerint félreforditott fejjed hallgatózott, mert ebben a mozdulatában a kiváncsiak és a nagyot-AZ ATYAFIAK

pásztor József

íalllók keveréke egyesült. Főzi- j Iván merem állítani, hogy féreannek cinkosa volt, mert látom, amikor az uramra kacsintott. Biztosan a sarkai közt el- | öltött vendéglátást akarta sző-. vétségével meghálálni. Mondarom sem kell, hogy a jelenet után tai tózkodóbb lettem a fogadott fiú miatt.

János, gyönyörű példányra cseperedett. A baromfiudvarban; nevelkedett rokonsága kétszerűn nyi idős koráiban sem érte el súlyát. Akkora körmei voltak vaskos lábán, hogy még egy jas is megirigyelte volna, ha átja. A taraja? Sem nagyobbat, sem szebbet nem láttam azóta =iem. S a két lebernyege a csőre alatt, jó pái- centinyire lecsüngött, mint egy pofaszakáll. Valaki egyszer azt a megjegyzést tette, hölgy I. Ferenc Józsefre hasonlít. Tolla, lángoló j vörös színével olyan Íratást kel- : tett, mintha tűz k]ötzelébem áll- ; na. A szárnyait, ha kitárta hihetetlen átmérőjű kaka.-karjai, láttán az irigységtől több szárnyas szivszélhüdést kapott volna, ha a szellemi fejlettsége Jancsi testi szépségét fel tudta volna értékelni. A konyhai személyzet bohóca volt. Szi.ú néni, a szakácsnőnk akrobatának beillő mutatványokra kény szelhette. A húsért mindeme képes volt. Naponta legalább 50 gramm nyers-húst “loptak” neki a konyhán, mert azért meg a kouryhaablakiorr is beugrott, lia azt mondták neki: — Jancsi! Hús!

Ez a kakas nem röpült, mint a szárnyasok; ugrott, egyéni módon, előre vetve magát. Ha valaki elkiáltotta. — Nudli! — vagy —, Megtéit! Jancsi, mint akit üldöznek, úszott a hang felé, kitűnő hallásával jól tájékozva magját. Az, utolsó métereket a püspökfalatján szánkázva tette nreg, igy fékezte valószinütlen sebességét, 'ez, a jelenet különösen jót érvényesült, amikor a tükörfényes padlón, parkettán produkált és nem tudta karmait, azaz fékberendezését használni. Olyankor, amikor álhivást kapott, nagyon zokon vette. Leült a hátuljára, mi t egy kutya, amikor a hátsó lábait pihenteti és az elsőu-e támaszkodik és szemrehányó tekintettel mustrálta a kö, par séget, hosszan időzve a rendező személyénél.

Egyéb, “Oktalan tyúk” — mondás után ítélve, fajtájának képességeihez mén tea-, cs odá ato,s tulajdanságai is voltak. Pl. a féltékenység* Vizsla kutyánk — rá nem illő néven. Bizsufői alanya volt féltékenységének. Az eb viszont fiktiv felbecsülésünk alapijá r; nem egy vak lóért, de tiz versenypanpáé. t sem volt elcserélhető. Tény, hölgy a versengés unni övét olda ■ Ion fennállt. Emiatt Jancsi élete, egyszer komoly veszélybe került. Mi klór egy állat étkezik, egyik senr szíveli, hogy az edényébe hívatlan vendég belekóstoljon. Bizsunk, néhány heti komoly felügyelet után már eltűrte étkezőtársát, akit nem is az éhség, inkább a kíváncsiság von zott a lakomáihoz.

A jó barátság oda fajult, hogy volt eset, amikor Jancsi, Bizsuval aludt. Nem tudom enriatt, vagy egyéb eseményből kifolyó hálaérzetből, de a kakast, a házőrzésre ez az eb, megtanította.

Jánosunk, amikor már kukóíékohri isi tudott, mindenképpen szerette kihangsúlyozni, hogy ki a legény a gáton.

ONTARIO MAGYAR HANGJÁT HALLGASSA!

Az ONTARIO! MAGYAROK legkedveltebb tar almas Magyar Rádióműsorát:

Ezúton értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink óra ideje és adásaink napja, a tél’ műsoridényre való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től. egy órás szórakoztató műsorunkat mnd.n szombaton este 10.00-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán.

HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT.

Rádió Stúdiónk felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta közkedvelt kanadai munkatársa,

MÁRKI M. LÓRÁNT. Rés.: 362-5136

Hallgassa Ontario Magyar Hangját

HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE:

Pb.: 362-5136.

Hungarian Radio Ontario Magyar Hangja

Márfi M. Lóránt

— Sárika! Sárika! — susogta fájdalmasan. — Hogy keveredhettem ebbe iaele?

Berohant a lakásába és a telefonhoz lépett. Már meg is; markolta a hallgató fogantyúját, de mintha hirtelen viliamosiités élte volna.

Lassú lépésekkel körűiméin a lakásban. Egy -redőnyt félig

felhúzott, -hogy jobban' lásson. Csengetett az inasnak.

— Nézd, Pista, — szólt hozzá csendes hangon. .— Hozzáfoghatsz a takarításihoz. Minden reggel gondosan meg keU öntözni a virágokat az ablakban. Majd holnap megmutatom, hogy a műteremben mit kell csinálni. Ha valaki jön, áruig írem vagyok itthon, ird fel a nevét és a címét. Ha a nagyságos aszszonyt keresi valaki, mondd, hogy elutazott.

Az inas kiment és az ablakrácsok közé elhelyezett virágokat kezdte öntözni. A lomb és fü már hervadt volt, de a rózsafákon még nyílt néhány rózsa.

Csobáncz meglátta az ebédlőasztalon a fehér papirlopot, ■amire a felesége olyan gondosan figyelmeztette. A szeme könnybeláabdt már az első soroknál.

“Édesem! Vigyázzon a mii kis fészkünkre és magára. A redőnyöket reggel fel kell húzni. Erre tanítsa be az inast. Nem tudom, miféle ember lesz a maga inasa, de vigyázzon rá egy kicsit. Ne kotorásszon sokat. A szőnyegeket ési vázákat elrak*tam A cselédszobában vannak a perzsák összegönygyöjitve.

S

is minden héten egyszer porolja ki. De vigyázezon ám. Tit darab. Nagyon sajnálnám, ha egy is elveszne, különöst, amit magával vettem Milánóban.

Ha a nap délre fordul, azon az oldalon, a redőnyöket le ereszteni. A ruháimat ne bántsák, majd ha hazajövök!, ízem inagam. A spájzot lezártam. A kullcs az ebédlőszekbaloldali, alsó, kis, fiókjában van. A spájzot is szellőztetni

Vigyázzon édesem. Jó vendéglőbe menjen. Talán a Gel- és ne egyék sokat. A gázra nagyon vigyázzon magja is1, is is. Jaj, hogy lesz nekem nyugtom, amíg maga egyedül lkiodik? igaz, kedves — de ne haragudjon rám, — egy ity, Írókor macska jár- hozzájuk mindennap. Szoktam neki nájat. Az inas hozzon naponta tizenöt dekát, hogy éhen ne — 130 —

■

A "talicska"

(Folytatás a 3. oldalról)

eredetű polgár, aki lenéz mindenki mást. Ezeknek ősiéi a Mayflower nevű hajóval jöttek át az új viliágba. Egy ilyen Mayflower leszármazott megjegyezte egyszer: Az én őseim a Mayöower-en jöttek át. Amire valaki ezt válaszolta: Az én őseim viszont a fogadóbizottság tagjai voltak. (Ez az ú indián volt).

Nos én is átvoltam Amerikában kétszer. Magyar berkekben azt tapasztaltam, hogy még az angolokon is túltesznek és léteznek csoportok, akik egymást is lenézik ...

Ennyi mindent ‘ össze take-káztaun” én is. Hála Mik s Györgynek, hogy ilyen remekművet irt! Nagy kár. hogy 169. oldalon véget ért.

(Az egyszerű kékifedelü könyv a londoni Big Ben kiadása.)

vesszen. De mennyi minden imivaióni van! A begóniák: elnyilt világait le kell mind szedni. A tejesnek mondják meg, hogy csak liter tejet hozzon. Ez elég lesz reggelire magának, meg, az inasnak.

Az őszi ruháit előkészítettem. Ha kinyitja a gorderobe ajtaját, eiclj találja. A felöltő je is ott vala. Ha hűvös esték vannak, ne legénykedjen.

Fiát ezek a szabályok, édesein. Még; valamit, ha felébred, gondoljon iSárikára és akkor is, mielőtt elalszik. Ne lunipoljon sokat é\si sohase gondoljon más nőre. A többit! tudja. Tartsa be, édes, az utasításokat. Pá!”

Cs-obáncz visszaeresztette az, asztalra a papírlapot. A

sorok összefutottak a szeme előtt.

— Hogy tehettem?

De ebben a pillanatban felbukkant újra előtte az “Ad astra” gondolata. Tüzesi ujjakkal markolt az agyába. Soha igy még; telítve nem volt azzal a vággyal, hogy az eszmét testesítse.

Fel és alá járkált a szobában. Bement újra a műtermébe. Ténjfergett az állványok és szobrok között. Lefogyott a ikererabre, ahol a modell szokott pihenni. Kimerült volt, az agyában zsibongott valami szédült, mély álomba merült.

Mikor felébredik dél felé; járt. Megfürdött s fürdés után fürdőköpenyben rohant a telefonhoz. Virágpt rendelt Sárika asztalára. A Dumapalota éttermébe is telefonált a főpincémek, hogy a virágot tegyék minden délbenl a Sárika asztalára.

Egy kicsit megnyugodott.

Az inas már kitakarította a lakást. Csoháncz miaut egy automata járt körül a lakásban1, azután a tervezőszobájába sietett =i a rajzasztalához ült. Levélpapírt vett elő. Egy borítékot megcímezett Charmante Pirinek. És megírta, meg-megakzudva, de a végén megkönnyebbülve a levelet:

“Kedves Piri!

Furcsának talál, bolondnak gondol, de én mégsem csinálom meg az “Ad astrá”-t. Tegnap még! elraga-dónak találtam az ideát, de azt hiszem, valami kületnös lázban kiéltem.

Lelkiállapotom olyan, hogy most nem tudnék foglalkozni vele.

Talán nagyon haragszik cneám, de egyebet nem tehetek.

— 131 -