Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-13 / 24. szám

Á HALOTT MINDSZENTI BÍBOROS EMLÚfNtK ME66YALÁZÁSA TORONTÓBAN Miért a mélységes hallgatás a^nemzeli érzésű szervezetek vezetőinél! | LAJOSSY SÁNDOR: Winnipeg, Man. 1975. július 13. 3 A "TALICSKA" felhívás. — Nyíltan kimondott célja: embernagyságu Mind­szenty kép, — Mindszenty szo­bor, ... talán, pontosan annak az ugyancsak Mindszentyről el­nevezni szándékolt teremnek a falára, ... amelyről kevéssel ezelőtt, gyűlölködő kezekkel tépték le, a Bíboros úr ravata­lához hívó gyász-plakátokat. — Csupán csak azért, mert azt a Szabadságharcos Szövetség ad­ta ki, amely ellen évek óta terv­szerű szervezett uszítás folyik - Ne háborgassák Mindszentyt a­­zok, akik még a végtisztetsség megadásának ravatalához sem voltak képesek eljönni. —. Ne akarjanak képet festeni még miniatűr formában sem, — és ne akarjanak az évek óta rend­szeresen kifosztott emigráció pénzén szobrot faragtatni, mert átok lenne azon, és könnyen meglehet,. .. a Bíboros arcmása helyett, egy farizeus képét mu­tatná majd a szobor. — Az emigrációnak elege van a szob­rokból, és az állandósult kol­dulásokból egyaránt. — Mint ahogy elege van azokból a vö­rös-csillagos, szovjet költőt idéző iskolás tankönyvekből is, — melyeket az emigráció leg­nagyobb dicsőségére Moszkva, vagy Budapest helyett, itt To­rontóban nyomtak, és adtak a gyerekek kezébe. — Még hoz­zá abból a megmaradt pénzből, melyet Mindszenty Hercegprí­más fogadásának tiszteletére adott össze a jóhiszemű, de vég­telenségig balga emigráció. Végzetül bejelentem, hogy egyetlen egy magyarkodó e­­gyesiiletnek sem vagyok tagja, vagy bármilyen formában lekö­telezettje. — Egynek mégis ki­vételével, hová tudtomon kívül, egy tisztelőm fizette be helyet­tem, a belépés 100 dolláros tak­sáját. Az elmondottakért nem illet szemrehányás, csak gyűlölködő harag, — mely a mindig fájó igazmondásnak elmaradhatat­lan árnyéka. —- És én, ebben az árnyékban kimondhatatla­nul jól érzem magam, mert lel­kiismeretem, és becsületem ma­kulátlanul tiszta! ... ,Ha pedig a szükség úgy fogja megkíván­ni, úgy megszólaltatom az eskü alatt valló szemtanukat, kiknek vallomása hangszalagon, és jegyzőkönyvekben van rögzítve. Tehát hátrább az agarakkal! Az 1972-es oshawai figura, a CHIN-nél nem vezet célhoz. Nálunk, Kecskemét kornyékén taligának és talicskának (de targoncának sohasem, mint mostanában mondják) hívták. Az az isten áldása volt, mely­­liyel a ház fcöirül ide-oda tolo­gattak elmozdítható kisebb dol­gokat. Apám a legszebb diny­­nyékiettolta be rajta, ha ked­veskedni akart nekünk. Mikes György az emberiség­ről "talicsikazta” össze gondo­latait és 16 í) oldalon csillogtat­ja meg szellemdús gyűjtemé­nyét. Személyesen írem isme­rem, de ez az első könyve, mely (annak ellenére, hogy London­ban Iákik) a Németországban élő Ujváry Sándor, a nagynevű iró, költő s könyvkiadó jóvoltá­ból kezembe került, lebilincselt és tisztelői közé sorolt. Azt mondottam, hogy az em­beriségről beszél. A talicskázást most lehagyom, mert humo­reszkek', esszék, sóhajtások . .. Korrajz az emberekről. Közelebbről: a régi és mai Budapestről, illetve Magyaror­szágról, magyarok a nagyvilág­ban, a nagyvilág s. Angliát és Ameritát veszi tollhegyére. Majdnem Vajda Albert, a köz­ismert humoristánk jut az e­­szenibe, aki hasonló stílusban figurázza ki a világot ési szinte hétről-hébr-e hallható a Szabad Európa 'Rádióban. Gondos mér­legelés: után Mikes György Ta­licskája több és kevesebb is. Most a pozitív oldalát muta­tom be. Néhány példával érzé­keltetem az egyes részleg talá­lóbb m egállapitá- ait. Amikor a “Régi Budapest, régi lMagyarország”-ra emléke­zik, talán Bözsike atyja foglal­kozásának a megállapítása a legeredetibb egy mondatban: — A papa huhogó a szellemvona­ton ... A “Mai Budapest, mai Ma­gyarország” fejezetben a sztá­linista időkben történt — Pu­­sízulyka tárgyalásiból idézem a befejező sorokat: “A bíróság a gaz hazaárulókat (mert a ma­gyar válogatott az oroszokat 2:l-re megverte), arra ítélte, hogy kétszer olvassák el Ma­rosán György elvtárs össze­gyűjtött beszédeit. A Népbiró­­ságoik Országos Tanácsa azon­ban az ítéletet öt évi fogház; a enyhítette.” Több mint 3 millió magyar él Erdélyben és Romániában A legutolsó román népszámlá lás elsikkasztott adatai szerint: 3.163.000 vallotta magát magy arnak Romániában. ERDÉLYI VILÁGSZÖVET­SÉG. — Egy román magas ál­lású párt alkalmazott jegyző­könyvbe mondta, hogy a leg­utóbbi hivatalos román nép­számlálási statisztika szerint az erdélyi magyarság létszáma: 3.163.000 fő. Ezt a számot ért­hető okokból a román kormány meghamisította és elsikkasz­totta. Ezt a megállapítást támaszt­ja alá az 1940-íben Cura Della Societa Stórica Ungarese ki­adásában (Budapest, 1940.) a TRANSILVANIA cimü olasz, nyelvű könyve, az USA-ban j (Astor Park, Florida) TELE- j PÜLÉSTÖRTÉNETl TANUL- \ MÁNYOK és HATÁRPROBLÉ­MÁK A KÁRPÁT MEDENCÉ-; BEN, Török Sándor 1973.-ban (kiadott könyve, Bukarestben . 1964.-ben a Román Népköztár­saság Akadémiájának magyar nyelvű kiadásában ERDÉLY TÖRTÉNETE, a KORUNK ti­zenegyedik számában 1957.­­ben megjelent “A MAGYAR AUTONOK TARTOMÁNY NÉP­MOZGALMÁNAK EGYES KÉR_ SEIRŐL cimü értekezés, hiva­talosan (közölt román szaporo­dási indexek, valamint az Euró­pán Unió által kiadott (Wien, 1974) a HANDBUCH DER EU­ROPÄISCHEN VOLKGRUP­PEN cimü kézikönyv. A kéziiköny szerint még ak­kor is, ha az 1966.-os — réthe­­tő okokból elferdített hivata­los román statisztikai adatokat (1,602,604 magyar) elfogad­nánk, a hivatalos román sza­porodási index szerint (18.1%) Romániában 1973.-ban kb. 2,200,000 magyarnak kell élnie. Természetesen az 1966.-ban közölt adatok hamisak, mert Erdélyben akikor kereken ßi.385,000 magyart számláltak meg. (Folyt, a 8. oldalon) A “Magyarok a nagyvillában” humoreszfenek hármas monda­nivalója van. Az elsőben “min­denki magyar”. A szerző tuda­tosan, vagy a komikum kedvé­ért tapintott rá altra a tudomá­nyos megállapításra, mely ős­ei edetünk múltját illeti. Így ért­ve valóban — mindenki ma­gyar. A második megállapítása hasonlóan fontos: “Mi az emig­ráns”? Szerinte: “Az emigrálás régi divat. A magyar történelem úgy kezdődött, hogy néhány törzs emigrált Ázsiából. Ezt megelőzően izgága és rossz modorú emigránsok már. meg­döntötték a Római Birodalmat és alapjaiban megingatták a gö­rög-római civil'zácót. Újabban a kínaiak milliószámra emigrál­tak az idiai-óceán déli szige­teire, Burmába, Malájába, az indiaiak viszont ellepték Del- Afrikát, És igy tovább. Az Egyesült Álamokban az indiá­nok kivételével mindenki emig­ráns.” Harmadszor, bemutatja a világjáró Tóni-nénit, akiről igy summázta mondanivalóit: “Tóni néni egyszerűen kicsiny és lakájos hár.omisizobás lakás­nak tekinti a nagyvilágot és olyan fejedelmi közönnyel ha­lad át .egyik világrészből a má­sikba, mint annak idején, a Pannónia utcában sétáit át a konyhából a fürdőszobába.” Majd a nagyvilág népeiről szedi le a szenteltvizet. Többek között állítja és bizonyítja, hogy — Ázsia nincs. Tudom, hogy ő is tudja, bogy van, de úgy a­­hoigyain filozofál, hisztek neki. Végül íkierekded mondaniva­lójának záradékául Angliát és Amierikát mutatja be papucs­ban. Nincs ember, aki jobban ismerné ezt a két népet. Ezért ez a kettős tükör mindent el­árul róluk. Az angolok szemében — mint mondja — mindenki mindenütt idegien, áki nem angol. Hogy ez az állítás mennyire igaz, idé­zem ezt a kis epizódot: “Kül­földinek, idegennek, foreingmer­­nek, alien-nek lenni szégyen é rossz ízlésre vall. Kár is tagad­ni. (Miéig, a bűnöző is megjavul­hat és a társadalom becsületes tagjává válhat. A foreigner szá­mára azonban nincs kiút. Ö hiába javul meg, azért foreigner marad. Lehet belőle “brit”, de nem lehet belőle angol”. Vagy talán nincs igazuk? Az “am erika papucsban” rész egészen .más- képet nyú„t, mert ott mindenki külföldi, ki­véve az őslak óikat. Erről a kö­vetkező anekdotát jegyezte fel Mikes György szavaival: “Ame­rikában senki sem néz le sen­kiit; minden férfi és, nő egyenlő, .— következő kivételekkel: A közösségben él sok angolszász (Folytatás a 6. oldalon) INTÉZZEN MINDENT EGY HELYEN KÖZPONTI UTAZÁSI SZOLGÁLAT KEDVEZMÉNYES UTAZÁSOK TORONTO - BECS - TORONTO és EURÓPA összes országaiba , valamint BUDAPEST - TORONTO - BUDAPEST ^ Hozassa ki hozzátartozóját látogatóba kedvezményes áron Repülő- és hajójegyek részletre is Útlevelek, vizumok, hotelfoglalás, autóbérlés, garancialevelek IKK A - TUZEX - (OMTURIST Pénzküldemények és vámmentes csomagok PÉNZ- £S GYÓGYSZERKÜLDÉS a világ minden tájára KÖZJEGYZÖSÉG: fordítások, végrendeletek, hitelesítések, stb. IKKA. TUZEX. COMTURIST, IBUSZ és CEDOK főképviselője. LEGNAGYOBB HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA INTERNATIONAL AGENCY TRAVEL SERVICE DIVISION OF INTRAGSERV LTD. 519 Biom- St. W., Toronto M5S 1Y4., Ontario Telefon: 537-3131. PÁSZTOR JÓZSEF AZ ATYAFIAK dani szokás, aki harminc ezüst helyett, egy pohár borért, akár Krisztust is eladná. Ilyen előzmények után, az emlékezés mintegy 5-600 ma­gyar jelenlétében zavartalanul és megható áhítatban bonyo­lódott le. — A vendégpzónok­­ként meghívott, Barna Sándor wellandi görögkatolikus Plébá­nos úr most, ez alkalomból mondotta el második hatalmas beszédét Torontóban, melyhez hasonlót, a könnyező hallgató­ság, ezelőtt még soha nem hal­lott Torontóban. Sajnos, a koszorúzás aktusá­ból több egyesület, és a Szabad­ságharcosok ellen felhecceit ve­zető nem vette ki részét, és tá­volmaradásával tüntetett. — Akadt egyesület, amelyik már előre letette koszorúját, mielőtt erre, hivatalosan sor kerülhe­tett volna. — Nem jelent meg a plakáttépő elnök sem, más­sal sem képviseltette intézmé­nyét, és egy szál virágot sem küldött annak az embernek ra­vatalára, aki életéiben 1000 dol­láros csekkel ajándékozta meg intézményét. Pedig jól emlék­szem, hogy annak idején, város­szerte lobogtatták Mindszenty Bíboros csekkjét, és buzdító reklámként, még sajtó útján is nagy dobra verték. A plakát­­beszedő szesztestvért sem talál­tam sehol, aki szintén jobbnak látta, a távolmaradás bizton­ságát élvezni. — Pedig Ő min­denütt ott van hói nyüzsögni lehet, s hol alkohol szaga illan a légben. Mellé, nemzetiszin ke­resztben, mint egy anyakönyv­vezetőnek, akitől csupán a far­zsebbe rejtett Miki üveg külön­bözteti meg. Nem láttam a palotást járó if­júságot, és nem láttam annak az uj-alapitású, ifjúsági egye­sületnek- a tagjait sem, akik az állami segély birtokában, nyom­talanul eltűntek abban a ha­talmas porfelhőben, melyet a sajtó kavart körülöttünk. Nem láttam végül azon disz­­tingvált urak díszes társaságát sem a ravatal előtt, akik a Her­cegprímás úr torontói látogatá­sakor körülötte lebzseltek, és jótékony fényében fürödtek. -­­Ennyit az ünnepről. Ezen közben két nap telt el, és utána bekövetkezett, az a minden képzeletet meghaladó gyalázat, amire még eboen az elvadult, emigrációs pokolban sem volt perecedens! Május 13.-án, keddre virradó éjszaka, egyelőre ismeretlen tettesek, feldúlták a virágokkal és koszo­rúkkal borított emlékművet, a jelképes ravatalt. — Elhurcol­ták és sárba taposták a koszo­rúkat, szét dobálva messzire, az emlékmű körül. — A Sza­­badh arcos Szövetség ember­nagyságu koszorújának nyoma veszett, mert ez volt a gyűlölet igazi tárgya, amin az aljas bosz­­szú, állati ösztöneit, kitölthet­­ték. — Hosszas keresés után csónakokkal hozták ki az On­tario tó hullámai közzül, mely messzire sodorta. Ilyen rettenetesen mélyre sü­­lyedt, az emigrációs a becste­lenség mocsárban, ahol egye­sületi vezetők nem képesek hiú­ságuk, és egyéni sérelmeiket elválasztani semmilyen magyar ügytől, — amelynek becstelen harcában, még megboldogult hős mártírunknak, Mindszenty Hercegprímás úr ravatalának sem kegyelmeztek! ... Hogy pediglen ez a becstelenül adjas színjáték teljes legyen, nem ma­radt el a paradoxfinálé sem. — Az elmondott történetek után, az egyik helyi lapban megjelent egy, a már szokásossá vált kol­dulással egybekötött különös Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keieskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére. Ára csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. Pirt elkomoüiyodott. — Én? Senkit komolyabban nem vettem még, mint magát — Talán minti művészt? Piri a fejét csóválta. — Nem, barátom. Mint embert is. Életem álma volna €|g:y ilyen nagyhajú, markáns férfi, vad homlokű, ibütyköS' ujjú ember, mint maga . . . Akarom mondani, ilyen hatalmas, bokmd, nagy gyerek, mint maga, akiivei pompás dolog lehetne az élet komédiáját végig játszani. Úgy átláttam magán, mint az üveg­palackon, amikor megismertem. Elkomolyodva mondta: — Megláttam a szivét. Ezelőtt csak plasztrouokat és jól szabott frakkokat láttam. Piri Csobánez felé hajolt. — Elég édes a feketéje? — Köszönöm. — Ne köszönjön semmit. Amit akar, itt mindig megkap­hatja. Ez jó penzió. Összenéztek. Csobánez komolyan, a nő csodálkozó, ked­vesen.' Aztán kanalazták a kávét. — No és ... állina maga modellt ahhoz az “Ad astrá”­hoz? Piri tisztán, fénylő szemmel nézett vissza és csészéjét az ajkához emelve felélt: — Igen. Csobánez leikéről melegen foszlott fel a szó: — Hálás vagyok. A gondolat pompás. Finom mély és teljesen, plasztikai. Mikor kezdjük meigj? — Mikor? Amikor akarja. A szobrász arca kigyulladt. — Magának csodálatos a . .. a formája .. . kultúrált, finom hajlékonyság, légiesség és elragadó összhang. Felugrott. Elkapta a táncosnő kezét és megcsókolta. Piri lesütötte a szemét. Elpirult. Azután a homfekát vé­­,-jgsimitóttá. Halkan sussant ki a szó az ajkain.-— Elpirultam ... Oly rég nem pirultam el ... Bo’idog vagyok. Csobánez áradozott. «• — 128 — — Valóban. Lehetetlenül szép lenne. És maga táncolna valahol, csak virággal a testén, mondjuk Havaiban, egy pálmán zúgibant — Megtenném, — biccentett a táncosnő. — Sőt virágok nélkül is. Csak egy banánlevéllel, háttérben a Csendes, óceánnal. Ránézett, mint agy csúfolódó gyerek. Csobánczra. — De maga úgysem jönne! Csoioáncz szeme rányilt. , — Miért? — Mert maga szerelmes valakibe ... — Hóimét gondolja? — Egész, este éreztem. — Miből? — Tudom is én. Egy okos nő megérzi a másik jelenlétét. Tudja miijj? Nemi is kelj a nőnek inagyon okosnak lennie. — Maga nagyon kedves. Piri nyiit tekintettel Csobánczra nézett. — Te .széni magának? Csobánez bólintott. — Határozottan1. — Akkor: csókoljon meg. Csobánez a füléig elvörösödött. Kinyitotta a száját, ijedt tekintetet ve,ott Pirire. Ez toppantott az aranycipős, lábával. — No, hamar! És az arcát, kedvesen pislogva, Csobánez szája elé tartotta. Csobánez szeme előtt csillagok kezdtek forogná Sőt bolygók, napok, káprázó zűrzavarban. Megérintette szájával a arcát. Piri meglökte vállával a szobrász vállát és halkan du­ruzsolta: — Nem ment tönkre bele. Csotoáncznak a szive összeszorult. Bizonytalan édesség és fájdalom folyt át rajta. — Piri, Piri — susogtál Úgy élezte, ez a kötelesége. A táncosnő fátyolba boruló szemmel fenyegette meg: — Ne valljon szerelmet. Ezt úgy megszoktam ... Majd ha igazán szeret. HUNGARIAN MAGYAR RA­DIO, Toronto, Ontario — 1975. május 17-i leadása. — Tisztelt hallgatóim. — Az emigrációs élet minden fájdal­mas problémáját háttérbe szo­rítja az a felháborító, vandál­módon elkövetett kegyeletgya­­lázás esemény sorozat, amely megdöbbentette, és mélyen fel­háborította Torontó magyar társadalmát. — Az eset semmi­vel sem menthető, mert hátte­rében a helyi egyesületek és vezetői, egymás ellen folytatott vetélkedésének ádáz harca áll, — melynek mozgató rugója, mint mindég .. . most is a fe­neketlen gyűlölet. Úgy a magyar nemzet, mint az egész szabad világ legna­gyobb antikommunista szabad­ságharcosának, Mindszenty Jó­zsef Hercegprímásnak holtteste még ravatalon feküdt, — ami­kor az elmúlt héten, az egyik helyi müintézet hatalmi téboly­tól fütött elnöke, letépte, és szemétládába dobta, a vezetése alatt álló intézmény faláról, Mindszenty Bíboros úr díszes kivitelű gyászplakátjait, — me­lyeken a Szabadságharcos Szö­vetség, a Budapest Parkba hív­ta Torontó magyarságát, hogy az ott elhelyezett emlékmű előtt ... mint Mindszenty Herceg­prímás úr jelképes ravatala e­­lőtt, mindenki megadhassa a végtiszteletet, a nagy halott emlékének. — A csak kevesek által ismert, jól képzett csoport mindent elkövetett, hogy az emlékezés ne sikerüljön. Ezek a nyíltan, soha nem mutatkozó párt legények, most sem voltak egyedül a rombolásban. —. U- szályukban a talán mitsem sej­tő, — már csak nevükben ma­gyar egyesületek, —- intellek­tuális szellemi invalidusok, — a rendszeresen hazajáró, meg­fertőzött, és a hazai rendszer­nek elkötelezettek, .... mert a vízumnak ára van, amiért e­­lőbb-utóbb fizetni kell! Különös figyelmet érdemel, a Vaticán, — keresztény egyhá­zat és Mindszenty Hercegprí­mást kiárusító politikai kupe­­ce és embereinek, nehezen ért­hető magatartása is. — Miért csodálkoznak, és miért tartják fölös felhajtásnak, értelmetlen kívánságnak azt, ha az eladó­sodásból, közáltal kiváltott templomuk ajtajára, a koszo­­ruzást-rendezö egyesület ki­akarja függeszteni, a ravatal­hoz hivó gyászplakátot. Vagy talán ez kevésbé méltó, mint a kommunista anyanyelvi konferenciára járó védencük plakátja, amely szintén a temp­lom ajtaján terpeszkedett? Ho­gyan lett egyáltalán, Magyar­­ország megkínzott hercegprí­másából, senilis vidéki plébá­nos, — majd bizalmaskodó han­got megütve, egyszerűért csak József testvér? A közös társal­gó intim hangulatában ez ért­hető, és a legtermészetesebb, — de a nagy nyilvánosság előtt, a nagy halott ravatalánál mégis csak kívánatos lett volna Mind­szenty Bíboros, Hercegprímás urat tiszteséges nevén szólítani, és magas egyházi pozíciója u­­tán, az Őt megillető cimét­­rangját, bátor kiállással meg­adni. — Egyébként ide tarto­zik még az is, hogy a plakát­­tépőn kívül, egy idült alkoho­lista személyében, plakát besze­dőt is sikerült beszervezni, ki­nek egyetlen mentségéül csu­pán annyit lehet betudni, hogy reggelig, már a delirium tre­mens szélén imbolyog. — Kü­lönben jp magyar mint mon­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom