Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-23 / 21. szám
6 Winnipeg, Man. 1975. május 23. PROGRAMOK A lASSZONYOK ÉVÉBEN ('Special to Canadian Scenet from the Department of Secre- ’ tary of (State) — Amióta 1967- | ben létrehozták a Status of j Women kérdéseivel foglalkozó | királyi bizottságot, a kormány j következetesen dolgozik az asz | szonyok sorsa előmozdításán. Az Asszonyok Nemzetközi Éve keretében számos programot szorgalmaz a minisztérium. PÉNZALAP. Két forrásból kerül elő. Egyrészt az erre a célra létrehozott alapból, másrészt pedig különböző programok révén. Akinek tervei vannak, igényeljen megfelelő pénzügyi hozzájárulást a íendelkeaásre álló alaptól. Az önkéntes kezdeményezések támogatása a Secretary of State dolga. Hozzá kell fordulni tanácsért, felvilágosításért. PROGRAMOK. A Secretary j of State Citizenship Secto..-já- i nak az a dolga, hogy helyi gon- i dók megoldásában segítséget! nyújtson. Az illetékes kormány- ! tisztviselők koordinálják a ke- j zúkbe kei ülő igényeket és megpróbálnak kapcsolatot létesíteni a hasonló gondokkal küzdő, más-más tartományban élő cső portok között. Adnak technikai segítséget és pénzt is azoknak, akik valamilyen fontos progra- ! mot meg akarnak valósítani az IWY keretében. Ilyen programokra kerülhet sor: Women’s Program, Native | citizen’s Program, Multicultu- j lalism Program, Official, Lan- 1 gjuages Minorites Program és j Citizen's Participation Prog-; ram. WOMAN’S PROGRAM. Pénz áll rendelkezésre nő csoportok: olyan kezdeményezéséhez, a- j mely az asszonyok; sorsának politikai és intézményes jellegű i módosítását, megjavítását cé- j iozza. NATIVE CITIZEN’S PROG- i RAM. Az a célja, hogy az ország bennszülöttei érdekében dolgozzék. Ifjúsági és felnőtt Csoportok egyaránt pénzügyi támogatást kaphatnak, különös tekintettel kulturális kezdeményezések előmozdítására. MULTI CULT URAL1SM PROG Rí AM. Ennek nagy általánosság ban az a célja, hogy a kisebbségek számára lehetővé tegye olyan kezdeményezések végrehajtását, melyek révén megőiiz hetik kulturális hagyományaikat, ugyanakkor lehetőséget adjon a két legnagyobb nemzetiségi csoportnak, hegy a kisehűeket megismerjék és minél jobban megértsék, realizálják gondjaikat, problémáikat.-— Ebben az évben különösen olyan programok támogatásával törekszenek ebben a vonatkozásban, amely valamikép aszszonyokkal kapcsolatos. — OFFICIAL LANGUAGE MINORITY GROUPS PROGRAM. Ennek!, amint a nevéből is következik, az a célja, hogy a hivatalos nyelveket beszélők kedvében járjon ott, ahol kisebbségben vannak. Az idén, az aszszonyok nemzetközi éve keretében, különös előnyben részesítik azokat a terveket, elképzeléseket, melyek révén jobban bevonják az asszonyokért folyó munkába a kisebbségben levő, hivatalos nyelveket beszélőket, például angol többségű területeken a franciákat, vagy megfordítva. Ezek a programok lehetnek a tartomány megismerését célző utasítások és olyan kezdeményezések, amelyek a franciául, vagy angolul beszélő nemzetiségű fiatalokkal kapcso latosak. CITIZEN’S PARTICIPATION PROGRAM. Ezeknek a programoknak az a céljuk, hogy a polgárokat érdekeltté tegyék az élet minőségét javító kezdeményezésekben, csoportos utasásokikal szolidaritást műveljenek ki közöttük, felhívják a figyelmet jogaikra és a jó állampolgár kötelezettségeire. PREPARATION OF PROJECTS. Azok a csoportok, amelyek valamilyen általuk helyesnek Ítélt tervet forgatnak a fejükben, amelyet szeretnének megvalósítani, mindenütt a Department of Secretary of State országos, vagy helyi hivatalaiban érdeklődhetnek részletek iránt. Címek Women’s Program Room 1328, 130 Slater St. Ottawa, Canada. Telefon: 1-613- 996-5497, (vagy a helyi telefonkönyvekben). A pályázatokat a terv megkezdése előtt legalább két hónappal kell benyújtani. — Több karéj kenyér... (Folytatás a 3. oldalról.) hetetlenül ért, nyomtalanul ki tudd heverni, hiszen 15 évi1 bécsi lelikészkedésed után, egy 700 lakossal bíró falusi plébániával felcsereim az osztrák fővárost, olyannal, aliol talán (biztosan !) egyetlen magyar sem él a közeledben, a Te 74 éveddel nem csekély teljesítmény. Bízom abban, hagy erős lelkületeddiel ezt is elviseled. Áldjon a Teremtő mind a két kezével, ezt kivánja Neked, alcinek sok-sok karéj kenyeret leszeltél szükségében, s akit Te, a krisztusi szeletet hangján testvéreddé fogadva: Húgocskámnak! — neveztél. A Mount Royil Park Montrealban LINDA DIEBEL (Canadian Scene) — Mikor két. Ezeket Olmsted maga jelölmár láthatok a tavasz első je- te ki, persze — akárcsak akkor, lei, a montrealiak figyelme egy- | mikor a newyorki Central Párból a Mount Royal Park felélőidül. A szép, tavasszal gyönyörűen fcizöldülő dombok a Beaver Lake felé lejtenek, amelynek környéke, vagy partjai, öregnek és fiatalnak egyaránt sok szórakozási lehetőséget nyújt. A gyerekek futkosnak, a felnőttek sétálnak, sakkoznak, vagy a közeli étteremben üldögélve fogyasztják a fagylaltot, virslit, vagy kedvenc hamburgerjüket. A város 1872-ben határozta el, hogy nyilvános parkká deklarálja a Mount Royal-t. 1822- ben, tehát ezt 50 évvel megelőzőleg .született Frederick Law Olmstead, amerikai kultúrmérnök, aki megtervezte ezt a parkot. 1860 előtt a Mount Royal még nem volt a város .szivében, mint most. Télen sieztek, nyáron legeltettek rajta. De még ugyan abban az évtizedben meg kezdődött a propaganda, hogy nyilvánítsák parkká, mivel sokan jártak ki oda csak azért, hogy kivágják tüzelőnek a fákat. 1869-ben a város: Quebectől engedélyt kapott, hogy a terület megvásárlására pénzt vehessen fel. Ez meg is történt. 1874-ben Olmstead megkezdte a munkát. A Mount Royal azóta isi, hogy ú.gy mondjuk, természetes állapotban van, csak a sétát megkönnyítendő építettek könnyen megjárható ösvényekon dolgozott — folytonos harc ban állt a más elképzelésű váí ősatyákkal, akik miinél több utat akartak a hegyen építeni. Ha Olmstead-on múlott volna, nemcsak a hegy, hanem a környéke is a Park keretébe került volna. Azok az utcák, pl. a Gote des. Neiges és a Cedar Avenue, amelyek végülis házsorokkal teltek meg, közvetlenül a hegy lábánál. 1924-ben a Societe Saint Jean Baptiste nagy, kivilágított keresztett állított a hegytetőre, ugyanoda, ahol Caitier .keresztje állt 1535-ben, mikor a hegyet Mount Royal-nafc nevezte el és ahová de Maisonneuve is állított keresztet, 108 esztendővel később. A keresztet 1924- ben világították ki először, még pedig karácsony estéjén. Harminc méter magas, a maga nemében a legnagyobb a világon. A Beaver Lake, a Chalet és a Lookout 1930-ban épült. A tó helyén valamikor mocsaras: terület volt. Mikor megkezdődtek a földmunkák egy nagyon régi “hódigátat” találtak. Ez azért is érdekes, mert Hoohelaga, a már Cartier idején is meglevő indián település neve lamely ott volt, ahol mos Montreal van) “hodgátat” jelent az indiánok nyelvén. A Mount Royal Parkban 85,- 000 fa van, felénél többet az elmúlt tiz évben ültettek. Érdemes ott eltölteni néhány órát annak, akinek erre módja van. British Columbiában sok a baltakö (Canadian Scene) — Az indiánok már a fehér ember BC területére érkezése előtt ezer esztendővel használták a ‘jade’et, nefrit, vagy baltafeövet. Mivel nagyon kemény, kést és nyílhegyet készítettek belőle. Olyan éles kést, amel'y alkalmas volt állatbőrök lenyúzására is. Találtak nefritkőből ke .szült eszközeiket a Fraser völgyében, de a tartomány hegyei közit sokhelyütt másutt is. A in agy, a legnagyobb lelőhely felfedezése Larry Owen és Stan Porayko érdeme volt. 1967- ben az Ogden Mountainon, British Columbia északi részén leltek rá. Tulajdonképpen annak köszönhetik felfedezésüket, hogy tanulmányozták a tartományi bányatérképet és azon Ikülönleges “serpentine” sziklákat fedeztek fel. Mocsaras területeken, nagy (nehézségek között mentek oda, hogy saját szeműikkel, győződjenek meg ariól, hogy mit rejtenek ezek a szikláik:. Megérkezésüket követő reggel már felfedeztek egy hatalmas nefritkövet, mely nek súlyát 245 fontra becsülték, de köröskörül mindenütt voltak kisebb-magyobb darabok, j Olyan sokat találták), hogy az ég tudja milyen hosszú idő.e, i el tudják látni az egész világ. ^ nefritkő szükségletét. 196:9-ben, mégpedig az év júliusában, meg is kezdődött a helyszínen a kitermelő munka. Ez alatt mentek csak fel a “felfedezők” az Ogdan Mountain-ra. Csakhamar kiderült, hogy táboruk felett fkib. 1500 láb magasságban, még több, fantasztikus mennyiségű nefritkő van. Abból áll úgyszólván az egész hegyoldal. A két felfedező látta a nagy j üzleti lehetőséget. Másokkal társultak, hogy nagyobb tőkére tehessenek szert és megalapították a New World Jade Ltd.-et. Attól az időtől kezdve .szakadatlanul folyik a termelés és a vállalat nevét világszerte megismerték. Érdemes megjegyezni, hogy a kínaiak nagyon sok: nefritkö- j vet vásárolnak olyan darabo-; kát, amelyeket B.'C.-ben, saját- j •ságos formákra dolgoznak ki. j Amint ugyanis kiderült, ha nem ! is tudják miért, a kínaiak na- j gyón vonzódnak ezekhez. AZ ESZKIMÓK TÁMOGATÓJA MARCUS VAN STEEN a kínai városrész kedves rendőrje ALYN EDWARD Mari, 1975 májusában (Canadian Cc,ene) — Bob Murphy, Vancouvert rendőr többet van a kiinai negyedben, mint akárki az ott élő 50 ezer ember közül. Két esztendő óta ugyanis állandóan ott jár-kell a kínai üzletek, éttermeik sokasága között. Régebben a kimai negyednek saját rendőrsége volt, de amikor túlságosan sok lett a törvényszegés, átadta ezt a munkát a városnak. Az emberek ugyanis egyre inkább “elnyugatiasodtak”, nyilvánvalóvá lett, hogy legális gondjaikat az új szellem jegyében kell megoldani. Nagy segítségükre van most ebben a kedves rendőr. Bob Murphy. “Már egészen fiatalon meg-Ne várja f elhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! ismerkedtem a kínai negyeddel” — mondja Bob, jó skót kiejtéssel. “Vancouverben születtem, szüleimnek kínai barátja! voltak.” Később persze maga Bob is szerzett kínai barátokat és elkezdte tanulni a kantoni nyelvet. “Egész jól elboldogulok a mindennapi kantoni nyelv ben” többet azonban aligha tanulok meg, mert — ha mindent tudni akarnék;, sok évet kellene tanulással eltöltenem.” Persze B.ob, hol éjjel, hol nappal, rójja a kínai negyed utcáit. Mindenki ismeri, mindenki tudja, hogy saját nyelvén lehet érintkezni a kedves rendőrrel. “Tulajdonképpen nincs sok gondom törvényszegőkkel, bár előfordul verekedés, zsarolás és ehhez hasonló, de eddig még valahogyan sikerült megakadályozni, hogy túlságosan .sok j kedvezőtlen fejleményre, hűn- J cselekményre kerüljön sor”, I mondja Bob Murphy. (Canadian Scene) — James Houston nevét kevesen ismerik Kanadában és. kevesen tudják, hogy neki köszönhető az eszkimó művészet ma már szinte vi- Lágtméretü megismertetése. Mielőtt ő akcióba lépett, csalt a szakértők tudtak róla és azok sem láttak sok eszkimó művészeti alkotást, A munka csak úgy kapásból kezdődött. Houston Ontarióban, olyan családban nőtt fel, amely szinte lelkesedett az. indiánokért. Emlékezett arra, hogy a Lake Simcoe-ban levő nyaralójukban nagyanyja mesélte; az odzsibva indiánok ti- i tokban élelmiszert hagytak fehér telepesek házai előtt, nehogy éhen pusztuljanak. v Houston már szinte gyermek korában tehetséget mutatott, fel is vették Torontóban Arthur Lismer művész-iskolájába. A harminc esztendőt sem érte még el, amikor már iparművészeti üzlete volt és teljes erővel tanulmányozta az indiánok ősi kultúráját. 1948-ban, a Hudson’s Bay Company alkai- \ alázottjaként egy hónapot a \ Hudson-öböl partján töltött és ott látott először eszkimó szobrokat, faragásokat. , Néhányat hazahozott magával és megmutatta őket a Canadian Handicraft Guild-ben. Megbízást kapott, hogy — a következő esztendőben, — men- | j:en vissza és — ezer dollár ér- j tőkben — vásároljon azokból. ! Amit ezért a pénzért hozott, ' három nap alatt elfogyott és az eszkimó művészet megindult a j népszerüsödós útján. ; Houston ezután a Baffin Szigeteken biztatta az eszkimókat, hogy alkossanak, mert azzal többet kereshetnek, mint vadászattal. De csakhamar kiderült, hogy az eszkimók kezébe kerülő sok pénz, több kárt okozott, mint haszznot. A kár abban jutuu, Kiilejezésre, hogy az eszkimókra hirtelen rászakadt a fehér ember civilizációja, akkor, amikor arra még nem nem voltak készen. Houston, 1962-ben, eltávozott az eszkimók közül, de rajtuk tartotta a szemét. liusztrált gyermek könyveket irt, eszkimó meséket közölt. Ezek közé tartozik a Wolf Run és az Eagei Mask cimü. 1967-ben tette közzé eszkimó x nyomat kollekcióját, melynek révén szinte világszerte megismerték az eszkimó művészetet. Ugyanakkor azon aggodalmaskodott, miképpen lehetne megvédeni az eszkimókat a civilizáció okozta károktól. “Ezzel kapcsolatos törekvésünket aligha lehetne sikeresnek nevezni — mondotta. — A civilizáció betolakodása aláaknázta az eszkimó ősi kultúráját és talajtalanná, gyökértelenné tette őket. Úgy kezdtek hányódni, mint egy kormány nélkül maradt hajó.” Houston a The White Dawn cimü könyvében foglalkozott ezzel a kérdéssel. Könyve nemzetközi elismerésben részesült. Houston nagyon jól tudja, hogy a probléma nem oldható meg azzal, hogy az eszkimókat megpróbálják vissza vezetni az igloo, kajak és szőrmevadászat világába. A maga részéről azt reméli, attól vár elfogadható megoldást, hogy egy újfajta eszkimó embertípus alakul ki, amely részben saját kultúrájára, részben a fehérektől tanultakra, mindkét világból a legjobbra alapul majd. Houston most ezen dolgozik a régi lelkesedéssel. Ottawából jelentik: KÖTELES M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 A 4 ATYAFIAK pásztor József Péter bácsi a fülét hegyezte. — Hát meglátta a modellt? Izé . . . Úgy? Amúgy? — Dehogy! Tetőtöl-talpig fel volt öltözve. Talán nem is ez volt a baj? Irma néni a maga felfogását akarta ránk erőszakolni. Hát lehet, hogy nagyszerű malacpaprikást főz ... — Azt főz. — Hallom, hagy az ecetes ugorkája is kitűnő, de egy művészembernek megvan a maga külön világa, s ebbe a világba kell beleilleszkednie az asszonyának is, hogy a művész alkothasson. Péter bácsi bólintott. — Igen. iSzjép világ, is ez. Hogy ezek a gyönyörű kisaszszonyoik úgy egymásnak adják' a kilincset. — Nem ez, Péter bácsi . .. Tudom. Nekem beszélhetsz. Azért nagy kópék vagytolki ti! Magam neun is szeretnék eigy-két óraihosszáig szobrászaiul. Hiszen nem is olyan nagy dolog a sarat ide-oda nyomkodni. Én mindig azt hittem, hogy márványból, izé ... A regényekben mindig Így olvastam. Csobáncz a száját félrehúzva megeresztette szemét Péter bácsira s hűvösen ennyit .mondott: — Igen. [’éter bácsi körülnézett a müteremlbe®. — Hol vetkőzik? Csobáncz unottan mutatott a spanyolfal felé. — Ott. Péter bácsi szeme megcsillant. Arrafelé lépegetett. Bekukkant a spanyo lul mögé. Szimatolt. Meglátott egy gipsz lófejet. Egy athéni szobortöredék másolata volt. Nézegette. Szelíden mosolygott. Rámutatott a lófejre. — Hát ez mi? — Egy ló feje. — Azt látom. Szép. — Egy klasszikus .görög szobor maradványa. Az eredetije most Londonban van. Péter bácsi a bajuszát piszkálgatta. — Ejnye .. . hát a görögöki is szerették a lovakat? Dekát ebbe igazluk volt. Szép ló, szép asszoiny, meg; a jói bor. Egy darabig még nézelődött, aztán Csobáncz felé fordult.-- 106 — — De1 csak nem váltok el? — Még nem tudom. Péter bácsi csóválta a fejét. — Nagyon sajnálom. — IMegmondhatiod otthon inekiik Péter bácsi, hogy ők csinálták. Péter bácsi elvörösödött. — Meg is moindom majd nekik! Meg én! Különösen annak a két penész virágnak, otthon. Mennyit súgta'k'-búgtak. Hogy a, birtokot majd megkapják. De abból nem esznek! A tiétek! lesz. Hiszen kibékültök. Még jut a Csehák lányoknak is. Ha tudnád, hogy utálom én ezt a Csehák fajtát. De hoigy! Csobáncz szeme feléledt. — Hiszen te isi Csehák vagy! Péter bácsi arca vörösre gyűlt. — Éppen azért! Magamban is útálom, ami cseihátkos . . . azt az izét . . . Tudom is én mit ... de ami olyan, mint mi ... Be majd most megmutatom! Ezzel,, határozott lépésekkel ment be a lakásba. Sárika és Irma néni azi ebédlőasztalnál ültek s éppen szürosölték a kávét. Péter báa&i megállt az asztal előtt s Irma néni au teába nézett. Ez közömbösen emelte rá a tekintetét a kávéscsésze fölött. — No, Péter! Péter bácsi komoran szólalt meg: — Beszéltem Gézával. — A művész űri; ai? — felelt rá gúnyosan Irma néni. Mit méltóztatott mondani? — A szándéka megmásihatatlan. — Jó. Ebbe majd Sárika is beleszól, — lökte a szavakat Péter bácsi felé Irma néni, amire Sárika halkan felelt: — Nem szólok bele. Irma néni mérges pillantást vetett rá. — Akkor pedig Gorzsa a Csehák-lányoké lesz! Sárika a mennyezetre nézett s vállatvont. Most Péter bácsi mélyem sóhajtott. —• Gorzsa soha sem lesz a Csehák-lányoké! — 107 — ‘ (Folytatás a 3. oldalról) I I ban — úgy latszik — nem szándékozik változtatni eddig követett magatartásán. Persze országos vita van, immáron nagyon régen, egész Kanadában auról, hogy kivégezzék-e a gyilkosokat. Akik a kivégzés mellett vannak, azzal érvelnek, hogy kétszer is meggondolja magát az, aki gyilkosságra készül, ha tisztában van azzal, hogy tettéért biztosan életével kell fizetnie. Akik a kivégzés, ellen, foglalnak állást azt állítják; nincs bizonyítók arra, hogy a halálbüntetés bárkit is távol tart gyilkosság, elkövetésétől, Ha pedig igy van, fo- I lyik tovább az érvelés, akkor a i kivégzés tulajdonképpen csak társadalmi revans, amely nem méltó civilizált társadalmakhoz. A két álláspont támogatása és ellenzése, szüntelen vitája 1968-ban érkezett tetőpontjára, amikor is a parlament törvényben mondotta ki, hegy csak ! rendőrök és l'cörtönőrök gyilkosai lehet halálra Ítélni. Eredetileg öt esztendős próbaidőre hozták ezt a törvényt, 1973-ban azonban, újabb öt esztendőre, meghosszabbították. A kormánynak azt a hagyományos jogát, hogy kegyelmet gyakorolhat, érintetlenül hagyták, igy aztán, az elmúlt hét évben, kilenc rendőr és egy börtönőr (-gyilkos kerülte el a kivégzést. Valamennyinek a büntetését életfogytiglanra változtatta. a minisztertanács. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyilkosok börtönben töltik) életük hátralevő napjait, mivel a törvény lehetővé teszi, hogy r— jó magaviselet esetén — sokkal előbb szabadlábra k.rüljenek. esetleg csak néhány esztendő leülése után. Ebben a vonatkozásban gyakran halljuk azt a véleményt; ha már nem végziikl ki a gyilkosokat, akkor legalább arra kellene törekedni, hogy ne kerülhessenek vissza a társadalomba, hanem börtönben üljék le egész életüket. ONTARIO MAGYAR HANGJÁT HALLGASSA! Az ONTARIÓI MAGYAROK legkedveltebb tar almas Magyar Rádióműsorát: Ezúton értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink óra ideje és adásaink napja a tél nni-oridényre való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től. egy órás szórakoztató műsorunkat m nd n szombaton este 10.00-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádió Stúdiónk felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta közkedvelt kanadai munkatársa, MÄRFI M. LÓRÁNT. Rés,: 362-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE: . Ph.: 362-5136. Hungarian Radio Ontario M"g»a' Hangja Márfi M. Lóránt