Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-05-16 / 20. szám

4 Winnipeg, Man. 1975. május 16. Szkíta kiállítás a New York-i Metropolisán Múzeumában (Folytatás az első oldalról!) letek is igazolnak. A Kárpát-, medencében feltárt gazdag szikita leleteik ellenére, a kiálitá- I son az egyes tárgyakat és tárgy | csoportokat ismertető felíráso­kon csak egyszer történik uta­lás a imagyarokra, amikor is azt Írják, hogy Magyarorszá­gion is (!) találtak szkita anya­got, de azok minden valószinü­­iség szeiiint csak a kereskedők, vagy a szteppén örökösen dúló harcok menekültjei révén ke­rülhettek oda. A kiállítás anya­gát részletesen ismertető, művé szí kiálilitásiú “'From the Lands of the Scythians” cimü könyv­ben is, amit' a Metropolitan Mú­zeum adott ki, csak egyszer tör­ténik utalás ránk. Az egyik a­­rany lemez alá — amelyik egy fekvő, fejét egy leány ölébe haj­tó harcost ábrázol, aki mögött ott ül a szolgája kezébe tartva két ló kantárszárát — az van iiva, hogy az itt ábrázolt jele­net ma is megtalálható a ma­gyar népballadákban. A két­ségtelenül meglevő szkita-ma­­gyar kapcsolatoknák ez a tu­datos mellőzése és elhallgatá­sa már csak azért is feltűnő, mert a kiállítás rendezésében és a könyv megírásában két magyar: Ann Farkas és Rose­mary Lévai is résztvett. 'Hogy ebben a politika is szerepet ját­szik, az bizonyltja a legjobban, hogy az oroszok birtokában lé­vő és az előbb ismertetett jele­netet ábrázoló ordosi (Észak- Kina) bronz leletek nemcsak hiányoznak a kiállításról, 'ha­nem még említés sem történik róluk. Pedig a legkeletibb, az ordosi — az ott lakók ma is ott lakók ma is egyfajta ma egyfajta magyar tájszólással J beszélnek — és a legnyugatibb j szkita vidéknek, a Kárpátme­dencének leletei nélkül ez a kiállítás csonka. De nemcsak csonka, hanem a tudomány na­gyobb dicsőségére egyszerűen| elferdíti, meghamisítja ezeknek j az ősi népeknek és csodálatos, j gazdag kultúrájuknak a törté-1 netét. Az oroszok ma sem tu­lajdonosai, hanem csak b'tör­­lói annak a földnek, ahonnan ezeket a felbecsülhetetlen érté­kű történelmi és kultúr kincse­ket kiásták. Éppen ezért minden magyar­nak látnia kellene ezt a remek kiállítást, vagy legalább is a kiállítás anyagát ismertető, művészi kiállítású könyvét, mert minden agy on hallgatás és tudatos hamisítás ellenére en­nek a csodálatos, gazdag, ősi kultúrának az Ázsiában még megmaradt néhány töredék kis néppel együtt mi, magyarok vagyunk a jogos örökösei. Csikménasági. Mit tárnak töl a bánatos bűvész könnyei! (Folytatás az első oldalról) i I vették büntetésüket Nürnbeig- j b.en, ahol biro tói a hóihérig zsi- j dók is jelen voltak. S Íme, most j mintha ismétlődnék a történe- j lem, csak más szereplőkkel. — Most, hogy Izrael félrelökte a kézzelfogható közelségre került komoly béke-alkalmat, fölme­rül a kérdés, mi vár ezek után reá? — A csikágói lap erre igy felel “Téved Izrael, iha azt hi­szi, hoigy képes lesz egyszerre minden labdát a levegőben tar­tani. így a genfi konferencián szembe kell állnia az arab ál­lamok összességével, beleéltve a gyűlölt palestiniakat és az o­­roszokat is. Izraelnek és az E- gyesült Államoknak csak növe­kedni fognak nehézségei az egy re elvaduló palesztin terroriz­mus miatt. Nem beszélve az a­­rab olaj- és gazdasági nyomás­ról', amely most szabadjál a lesz engedve. Végezetül, újabb há­ború lehetősége, amit olyan fegyverekkel fognak vivni, a­­melyeüs elől senki sem lesz biz­tonságban az ország területén. S bárki, aki építő következe­tességgel megoldást ajánl, fö­lösleges áldozathozatal vállalá­sával vádolják.” Az amerikai állampolgár, de főleg felelősségérzetü politiku­sai azon tűnődnek, milyen i­­xányt kellene adniuk Izraellel kapcsolatos politikájúiknak? — A CHICAGO DAILY NEWS nem kis keserűséggel megálla­pítja, hogy Izrael félreérthetet­lenül kifejezésre juttatta, a leg­csekélyebb mértékben sem hagyja befolyásolni magát a USA politikai mérlegeléseitől. - “így most itt az ideje, hogy a USA is Izrael befolyását félre­téve cselekedjék” , — szögezi le a lap. Eléggé világos szavak ezek; maradi azonban a kérdés: mit szól ehhez a befolyásos cio­nista lobby Washingtonban? — Eddig Kissinger és Ford hur­kolt, de félreérthetetlen fenye­getései hatástalanok maradtak Tel-Avivban. Különben is, e fi­gyelmeztetések lassan közhely és köznevetség tárgyává váltak Közelikelet mindkét tábctában, mert mit ér a fenyegetés, 'ha nem követi azonnal valamilyen szankció! ? A csikágói lap ezzel zárja cikkét: “Egyedüli lehetőségünk ami még nem került alkalma­zásra: teljes és nem kért segít­ségünk megvonása minden el­hibázott fordulata izraeli poli­tikától. Csak ez a visszavonu­lás, bármilyen méretű is legyen, akadályozhatja meg Izrael tel­jes elszigetelődését és a belőle eredő katasztrófát. Az amerikai társadalom niegúnta, ho'gy kliens-államainak foglyaként, elkötelezettségei miatt további nemzeti bonyodalmakba keve­redjék. örülnénk, ha Izrael végre felismerné bai átálként a­­zokat, akik becsületesen bírál­ják, nem pedig érzelgősen ra­gaszkodnak ön gyilkos politiká­jukhoz.” A közelkeieti “béke” mutat­ványos bódéjának jellegzetes arcélü varázslója, várakozáson felül —- minden kárö evendő i- j gényt kielégítve — leszerepelt. I A grand-guignol nem a nézők,1 hanem a főszereplő szemébe csalt könnyeket. Olyan keserű könnyeket, amelyek méltó ju­talmai egy mondvacsinált fé­nyes diplomáciai pályafutás mélypontjára érkezett, Nobel­­dijas zseninek. 'Most nem sike­rült jó hangszerelésü médiák­kal a kudarcot diadallá változ­tatni. A legmeglepőbb, hogy ez­úttal nem Kairó, sem Damasz­kusz, hanem saját hitsorsosai tették nevetségessé Kissinger délibábos diplomáciáját. — Idő­közben Mr. Richardson, a USA jelenlegi londoni nagyikövete, türelmesen várja a dráma záró jelenetét, meit Washingtonban állítólag őt szemlélték ki Kis­singer utódjául. így hát világos, mit tárnak föl Kissinger kese­rű könnyei Jeruzsálemben 1975 március 22.-én . . . Rowd'on, 1975 Húsvét. Kisjókai Erzsébet műfordításai Rainer Maria Rilke: SPANYOL TÁNCOSNŐ Mint kézben tartott kénesgyújtó vet mig lángra lobban, szikrát szerteszéjjel, kápráztató cikázó nyelveket — nézői közt villogva kezdi meg pergő körtáncát forró szenvedéllyel. És hirtelen a tánc tüzet fog ott. Bomló haja szemétől fellobog, a tüztengerben bő ruhája vad merészen leng, mesterin rátapad, melyből ijesztő kígyóként meztelen két karja nyúl ki, csörögve éberen. S aztán: mintha kevesellné tüzét, összekapja, mi benne lánggal ég, kidobja mind parancsoló fölénnyel, s nézi: mint hull bőszen lobogva széjjel a földre, tombol, nem adja meg magát —. De győztes öntudattal, miig magosra tartott arcán édes mosoly fut át, dobbanó kis lábával eltapossa. á Fiü Olyan szeretnék lenni, mint azok, kik vad lovon vágtatnak éjszakán át, fáklyákkal, akiknek szétbomló haját a roppant hajsza szele lengeti. Élre állnék, mint bárka homlokában, nyurgán, akár felgöngyölt lobogó. Sötéten, de nyugtalan csillogó aranysisakkal. Sorban ott, mögém tíz ember állna, mint én, feketén, és szint cserélget ott a sok sisak, kristályfényü, majd komor, régi, vak. Mellettem egy, nekünk hasit helyet trombitaszóval, mi villog és kiált, harsogva vág nekünk sötét magányt, hol látomásként nyargalnunk lehet: mögöttünk házak térdre omlanak, görbülten hajlik szembe sok sikátor, terek kitérnek, fel nem tartanak: s lovaink úgy suhognak, mint a zápor. végző osztagai elé kerülnének! Ha lenne Európának ma egy Széchenyije, bizonyára ő is azt hirdetné: “Európaiak! Döbben­jetek magatokra, önerőtökre, meTt Európa nem volt, hanem lesz,! — Amerikai garancia nél­kül is! Magyar lakodalom Stockholm, Sask.-ban Mi is felszabadulunk! (Folytatás az első oldalról.) az elvesztett javakért Nyugat­­ném'etonsizágban. Mert javak le­hettek bőven, hiszen maguk a csalódott “menekültek” adták elő felháborodva, hogy milyen munkát kínáltaik nekik s vártak volna el tőlük Izraelben, ami­kor ők legalábbis igazgatók, fő­mérnökök, vagy igazgató főor­vosoltó voltak az annyi üldözte­tésnek kitett Szovjetunióban! Ezt a rövid kitéiőt csupán azért tettem, hogy megmagya­rázzam, — még felszabadulá­­fiiunk előtt, — európai s azon túli sorstársaimnak, 'hogy miért kell nekünk is előbb ‘felszaba­dulnunk”, mielőtt az USA és egyetlen igaz szövetségese Iz­rael is rádöbbennek arra, hogy mostmár ők vannak' soron, — elhalászthatatlanul és kilátás­talanul! Harminc éven keresatül bele akarták New Yorkból verni az európai köztudatba, hogy Eu­rópa népei, az Európai Konti­nens nem képes megvédeni sa­ját magát illetve elrettenteni egy esetleges támadástól a Szovjetuniót. Hiszen nevetséges dolog az USA ezrekre menő a­­tombomba állományát egy na­pon említeni Franciaország, vagy Anglia atombombáival és stratégiai légierejével. A számí­tásban csupán egy hiba van: nem az atombombák iszáma a mérvadó, — éppen azok elkép­zelhetetlen pusztító ereje révén, — hanem az, hogy van-e idő azt a 15-20 atombombát ledob­ni, s “helyesen” leejteni, me­lyek még a (Szovjetunióra is bénitólag hatnának. Európa igenis van elég erős ahhoz, hoigy legalább olyan el­riasztó hatást “produkáljon”, mint az amerikai helytállás Kambodzsában, vagy Vietnám­ban! S ez az ellenállás még hat­hatósabb lehetne és lesz is, ha egyszer s mindenkorra kivonja magát az alól a defetista sutto­gó pr.cpganda alól, melynek e­­redményeként a végén nem Eu­rópa biztonsága, hanem Viet­nam sorsa áll! Európa s mindenekelőtt az ugyancsak kettéosztott Német­ország nem szeretnének egy napon Berlinben, vagy a Rajna menté búcsút inteni azoknak a sietve “elhúzó” helikoptei ék­nek, melyek az “amerikai ga­ranciát” mentik a kommunista felszabadítók utolsó rohama e­­lől. S nem szeretnének azok kö­zé a jajgatok és könyörgők kö­zé sem tartozni, akik amerikai puskaaiggyaí véresre vert, zú­zott kezükkel 'hiába kérnének menedéket, .még ha csak egy helikopter-négyzetméternyit is, mielőtt 'szövetségesi hűségűikért a bolsevista felszabaditók ki­AZ ATYAFIAK PÁSZTOR JÓZSEF XIV. Sárika állandóan a boltokat bújta a Belvárosban Délben nevetve ülitek az ebédhez ás! Csobáncz kikérdezte, hogy mit vett, miféle tervei vannak még. __Tudod, hogy ez többi dologgal jár, mint a férjhezmenés. Sárika aggodalmas arccal nézett a szemlébe. — Jaj, lelkem. Mit reggelizel majd? Csobáncz könnyedén vállatvont. ,__ Ugyan! Mintha nem éltem volna már egyedül. Majd tartok egyr legényt. Az takarít, nyitja az ajtót, megfőzi a teámat. Sárika arcára felhő repült. — Sanyarú lesz ez. Azután a pecsenyés tálba mutatott. __Lealább végy ebből a tejfölös szeletből még egy da­rabot. Hiszen úgy szereted. Áz ebédlő sarkában már fel voltak halmozva a kofferek, útikosarak és kalapskatulyáki , __Igaz? — kérdezte Csobáncz. — Megvetted azt a pici kis kalapot? Sárika elpirult. — Meg. Csodálatos? Majd meglátod a fejemen, ha egy­szer eljössz a Dunapalotáiba. Belenézett a Csobáncz szemébe. — Szép akarok lenni? Csobáncz pillantása a szemébe röppent. — Klnelk]? - ~ ^ I, — Uraságodnak ... másnak is ... De csak addig leszek nyűgöd és ragyogó, — folytatta Sárika, — amíg nem hallok valami esetet uraságodról. Ha ez történik, levetem dísz­ruháimat és falura költözöm. Vegye tudomásul, hogy akkor én is megbosszulom magam. Beadom a válópert és férjhezmegyeik. A kapun csengettek. Csobáncz felugrott az asztaltól s a kapu felé nézett. — Sürgönylhordó. Pár perc, múlva kezükben volt a sürgöny. Csobáncz ol­vasta fel: “Ma délben érkezünk. Jön mama, Irma és Péter. Berta Csobáncz hangosan felkacagott. — 94 — \ — Berta néni összekalapálta a famíliát! Belenézett a felesége szemébe. — No? Mit csinálunk velük!? Sárika komolyan gondolkodott. — Csak anyukát sajnálom, őt kihagyhatták volna a küldöttségből. — Mit tegyünk? — Megmaradunk) eredeti elhatározásunknál. Ránézett Gso.bánczra. — Jól1 jegyezd meg. Haragban vagyunk. Csobáncz maga elé nézett. — Rajtam nem múlik. Sárika felállt. Egy kis izgalommal mondta: — Mindjárt itt lehetnek. Csolbáncz is felemelkedett az asztaltól. Körülnézett. — Várj. Ezi a lakás nem elég tragikus. Négy-öt tányért összetörök. — Ezzel gyorsan az ebédlőszekrény felé sietett. Sárika utána futott és a torját elkapta. — Majd én adom ki a tányérokat. Csak nem gondolod, hogy' a herendit fogjuk összetörni! Sárika egymásután szedegetett ki néhány olcsóbb, vagy hibás, tányért, s Csobáncz teljes erővel vagdosni kezdte a föld­höz a tányérokat. Felborított eigf kis széket. Fölhevülve meg­­dult s amint meglátta a vázát virággal az asztalon, Sárikához fordult: , — A virágot, el az asztalról! Sárika gyorsan nyúlt a virág után. Egy piros rózsát az ajkaival érintett sí tétován körülnézett. — No, ez az ebédlő igazán olyan, mint egy csatatér. Csobáncz gondolkodott, azután hirtelen pajkos mosoly gyúlt az arcán. Elkapta Sárilka kezét és a szemébe nézett. I — Van angol flastromod: Gyorsan. Siess! Vágj le vagy három jó nagy darabot belőle. Ragaszd be az arcod. Sárika csodálkozva nézettaz urára. — (Nem értem? Minek)? — Minek? Hát verekedünk! összekarmoltuk egymást. Majd én is ragasztok. Sárika elfutott és pár pe’c múlva csinos fekete foltokkal — 35 — Egy hétig tartó esőzés után, , gyönyörű napsütéses reggel kő szorított a saskatohewani Stock hóimra 1975. május 3.-ának szombatján. Kulcsár atya, aki szép magyar nyelvű esketési szertartás keretében adta össze a Norvégiában (Oslóban) szü­letett Hézsely Ildikót, Orosz Andrással, meg is jegyezte ezt a jóleső időváltozást, aminek főként a farmerek örültek a legjobban. De örülhettek a winnipegi í Kapisztrán együttes tagjai is, a- j kik az Orosz farm udvarán vi­dám nótázásba csaptak, mint­egy elfeledve az előző nap uta­zásának fáradalmait. A nagy­számú rokonság (Dudásék Leth : briidgeről, Varjassyék Kipling­­ből, Matyiék és Czifráék Winni­pegből, stb) szívesen hallgatta e jókedvnek nótában való meg­nyilvánulását. Délután 2 órakor kezdődött az esküvő és sorban kattogtak a fényképezőgépek, pergett a Ilim, amikor a szép, magas és karcsú menyasszony bevonult édesapja karján a templomba. Előttük üaladtak a bájos szép- 1 ségü koszorús-leányok, élükön Orosz Jutkával, majd Sivák j Lueila és Polgár- Ibolyka és vé­gű. a kis Legény Giziké, mint bobrétás leány. A jegy-gyürüs párnát Matyi Jancsika tartotta. A sok felvétel mellett Kováoh Károly és neje tanúskodtak az esketésről, aminek végeztével az ifjú pár és kíséretük a 30 mérföldre levő lMelville-be haj­tott, — a fényképészhez. A kí­sérethez, az előbb említett ko­­szorús-leányo'kon kivül, a meny asszony repülőszázados öccse, Csaba, továbbá a két vőfély: Mihailéz Raymond és Göttli László tartozott. Este 6 órakor már zsúfolásig megtelt terem várta őket Stock hóimban, bőven terített aszta­lokkal. Az áldás elmondása u­­tán az .udvarmester, Garner Mitchell, aki a vőlegénynek e­­gyetemi osztálytársa volt, vicce sen megjegyezte, hogy az ifjak hamarabb is megtehették vol­na a kétszer 30 mérföldes tá­volságot, ha az út nem bokros területen vezetett volna át. . Vacsora közben Hézsely Csa­­l ba, násznagy, mondott ismerte- 1 tőt nővéréről, magyar és angol nyelven, Kulcsár Főtiszteiendő úr és az udvarmester pedig, a vőlegényt mutatták be, aki 1963-ban, 15 éves korában jött ki Magyarországtól. Mindket­ten elég vicces színezettel adták elő ismertetőjüket. Az albertai Calgarybói leutazotti íörömapa, Hézsely Ferenc, annak a meg­győződéséneik adott kifejezést, bogy a házasságok az égben köttetnek és kérte a fiatalokat, hogy maradjanak hűek Tetem­­tő és Gondviselő Atyjukhoz, egymáshoz és fajtájukhoz. Majd afölötti örömét fejezte ki, hogy Stockholmban és környékén, másod és harmad generációs magyarok még mindig gyönyö­rűen beszélik édes anyanyel­vűnket. Példaként hozta fel Kulcsár atyát, aiki másodgenerá ciós létére minden akcentus nélkül olyan tisztán és szépen beszél magyarul, mintha teg­nap érkezett volna, mondjuk valahonnan a Nyírségből. Végül az ifjú pár emelkedett szólásra. András, miután meg­köszönte szüleinek, hogy felne­velték, elárulta, hogy a nevelési eszközök közé bizonyos faszer­számok is tartóztak. (Valószí­nű, hogy a fától való iszonya miatt lett belőle gépészmérnök, mert vasból nem szoktak nyuj­­tófát csinálni.) Azt is elárulta, hogy Ildikónak azért olyan kar­csú és hosszú a díereka, mert fiatalabb korában az övét is megnyujtották. Ildikó köszönő szavaiból csa'ki azt szeretném kiragadni, ami olyan jólesően hatott rám. Megköszönte szü­leinek, hogy idegen országban is magyarnak nevelték. Miután megszerezte a Master oklevelét és elkezdett dJoigozni a winnipe­­gi egyetemi könyvtárban, ez a nevelés irányította lépteit a ma­gyar népi táncot és zenét ápoló Kapisztrán együttes felé, mely­nek keretében egy-párszor fel is lépett. A köztiszteletben álló Orosz család népszerűségét bizonylt­ja, hogy a iStockholm-i ßzt. Er­zsébet templom alatti hatalmas teremben kétszer terítettek a vacsorához, mert csak igy tud­ták kedves vendégeiknek mind­egyikét megvendégelni. Nehogy megártson valakinek a kiadós, több fogásos vacsora, ezért este górától reggel 1.30-ig, a 'MEMORIAL HALL-ban tánc­cal folytatódotti a hangulatos szótakozás. Itt egy kis megle­petést tartogattak az ifjú pár­nák). A Kapisztrán tánccsoport 8 tagja, (négy pár) 280 mérföl­det (bocsánat most már 448 km-t) utazott Winnipegről- Stockholmba, hogy a csopoit­­juk egyik férjhez menő tagjá­nak és vőlegényének magyar népi tánccal kedveskedjenek. Magukkal hozták magyar nép­viseletüket és négy gyönyörű magyar népi táncot mutattak be. A tetszés és a lelkesedés olyan nagy volt, hogy az ősszel mind a 30 tíagú tánccsoportot, mind a 30 tagú énnekkart meg­hívták Stockholmba egy ven­dégszereplésre. A menyasszonytánc egy egyszerű kézfogással bonyoló­dott le, mert sem az idő, sem a menyasszony ereje nem fu­totta volna, hogy a több száz táncnak eleget tehessen. A fia­tal pár néhány perccel a záróra előtt nászútra készen megjelent és a vendégek koszorújában megnyitotta a befejező táncot, amibe mindnyájan bekapcsolód tunk. Zenével a fülünkben és a szép estére való emlékezéssel tértünk haza erről a felejthe­tetlen magyar lakodalomról. Isten áldása legyen az ifjú pá­ron. Egy résztvevő. ONTARIO MAGYAR HANGJÁT HALLGASSA! Az ÓIM TAR I ól MAGYAROK legkedveltebb tartalmas Magyar Rádióműsorát: Ezúton; értesítem Rádiónk tisztelt hallgatóit, hogy adásaink: óra ideje és adásaink napja, a téli műsor­­idényre való tekintettel megváltozott. — OKTÓBER hó 27-től. egy órás szórakoztató műsorunkat minden szombaton este 10.00-órától 11.00 óráig sugározzuk változatlanul a CHIN. Nemzetközi Rádióállomás már megszokott 101-es FM. hullámhosszán. HALLGASSA A POLITIKÁTÓL MENTES SZÓRAKOZTATÓ HÉTVÉGI ZENÉS RÁDIÓ ADÁSAINKAT. Rádró (Stúdiónk felelős vezetője és müsorszerkesztője a clevelandi WZAK-FM. Magyar Rádió 6 év óta köz­kedvelt kanadai munkatársa, MÁRFI M. LÓRÁNT. Rés.: 362-5136 Hallgassa Ontario Magyar Hangját HIRDETÉSEK ÉS ÜZENETEK FELVÉTELE: Pb.: 362-5136. Ontario Magyar Hangja Márfi M. Lóránt Hungarian Radio

Next

/
Oldalképek
Tartalom