Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-25 / 17. szám
PUNCH 1851.- száma: HAYNAU KOSTOLÓJA * Ax olvasó talán már értesült a viharos eseményről a Barclay és 'Perkins Sörgyárban, melyet Haynau generális jelenléte kavart fel. Haynaut a legaljasabb atrocitások elkövetelésével, bátor fér fiák kivégzésével és nemes hölgyek megkorbácsolásával bélyegzi meg a köztudat. Ami azt illeti, igen ordas ember ez a Haynau. Még a poklok legmegátalkodottabb démona sem vetemedne ily megvető, dicstelen kegyetlenségre. Az egyetemes gyűlölet e jeles alakja, nyilvánvaló megtévesztésből, melyről gyakran hirt kapunk a lapokból, gáláns katona és nyájas AlN-HüLOFRA IRTA: CHOLNOKY VIKTOR A 'Szahara szuverén méltóságáról semmi sem tanúskodik jobban, mint az, hogy a sivatagoknak ezt az öregapját nem lehet le írni. Ahogy a Napot még senki sem látta igazán, mert nem lelhet belé nézni, úgy a Szahara sem érthető át egész majesztáisában a véiges emberi észnek. Le lehet imi a keletturkesztáni sivatagokat, fogalmat lehet adni a mongol fennsíkról, érzékeltetni lehet, hogy ml az a brazíliai Uanó, de a Szaharáról nem lehet elmondaná', hogy micsoda. Csak azt talán, hogy mi nem. Mindenekelőtt nem az a porzótartó, aminek az iskolában tanuljuk. És nem az a laposság, amit a neve hallása felébreszt a képzeletünkben. Dombnyi, sőt néhol hegymagas hullámokat vető tengere a föld íbervadásának, a homoknak: nem végtelen szemhatárt nyitó óriástenyere. Afrikának, hanem a rövidre láttatás szenzációval, meg ujuló meglepődéseivel agyonizgató, a mellett örökké mozgó képű ráncrendszer Gémétér- elaggott ábrázatán. Az állandó szél járása szerint gigászi barázdák képződtek ben ne, amelyek egyes helyeken, ahol toronnyá vált magasságukkal fel tudják tartani az oldatezélnek az irtózatos számumnak az erejét, völgyeket ringatnak, de akkorákat, mint a maigyar 'Alföld, vagy mint Provence dallal lés kiégett kopárság&al telt mezei. Ha a számum erőit tud venni ezeken a homok hegyeken és kísérteties erejével képes felszárnyalni a levő régióiba is, akkor ezeken az alföldeken támadja meg és öli meg a karavánokat. Ez a lombroso-tiipusú szél ilyenkor a gonosztévő kaján és háborodott eszü jókedvével ölt magára, szinte osiufolódó tréfával, nadrágot a homok örök szövetéből és eltáncolva hegy, bulcka és lapos fölött, fantalizmusia tanítja az arabot azzal, ihogy megöli. Afrika egész homlokán, az Atlaszi-óceántól égés:z a Vörös tengerig, a Nílus völgyén kívül örökös1 úr a homok és a szél. De még. itt is érzi 'föld is, levegő is, hogy náliuk is van hatalmasabb úr, világbiróbb valaki, valószínűen szükségesebb valaki — a viz. [Marokkó felől, Tripolisz felől, Szíria felől, aláásva, alagutasan megkerülve a homokot, beszivárog a viz a Szahara homokja alá. És Afrikának ez a töviskoronája egyes helyeken, ott ahol felfakadhat a viz, véresre karcolja a homok homlokát. Ezeket a szangyináló, földvárét bocsátó helyeket nevezik oázisoknak. Meglapulva egy-egy homokhullám védettebb 'helyén,, lassan, háromszáz-négyszáz év alatt kikeletkezik az oázis. Felbuggyan a víz, csira szán a homokba, kidugja fejét a földből a virág. Dehogy virág! Valami kis étgyügyü surló, vagy páfrány, amelyik hálás még ezért a lakásínségért is és a saját maga testének elhervadásával, csinál úriember szerepében járja a világot. I Gyűlölt jellemével ábrázatán — ártatlansága sziklaszüárd hitével — báró Haynau, a Times és miás lapok leirása szerint, meglátogatta szerdán a Barclay és Perkins iSárgyárat. A makulátlan szív páncéljelmezébe beírta nevét — mit sem gondolva a következményekre — a vendégkönyvbe. A toli lehetett volna akár égő gyufa is, s a lap puskáporos hordóhoz erősített gyujtózsinór. Minő következmény! “Jelenléte” — a Times “pillanatokon belül elterjedt az egész gyárban s mielőtt a tábornok és kísérete áthaladt az udvaron, a munkások és kocsisok seprűkkel a kezükben kitódultak és mindenféle piszkot és hangos szitkokat szórtak rá. “Le az osztrák mészárossal!” A tábornok megsejtvén a tömeg te-tleges szándékát, nekivágott a Bank-side utcának, hatalmas. tömeggel a nyomában, élükön a gyár munkásaival és szenesekkel, akik a kezük ügyébe kerülő szerszámokkal jól helybenhagyták a generálist.” A báró, 'hajdan az oroszlán szerepében szeretett tetszelegni-; sohasem hitte volna, Ihogy egykor tigrisként — micsoda helytelen hasonlat! — fogadják. S ha valóban ő volt a hitvány semmirekelő, akinek vélték, mily költőien kifejező volt kalandja: “Halálraváltan rohant — ” Halálraváltan, mint azt elvárhatjuk a nők megkorbácsolójától. “Halálraváltan rohant végig a Bankside utcán, s a George mulatóhoz érve berontott, fel a lépcsőn, be egy hálószobába, Benfieldné, a vendéglősné nagy megdöbbenésére, aki csupán később szerzett tudomást váratlan vendége kilétéről és jö-vtele okáról. A felbőszült tömeg betódult a mulatóba, öklüket rázva “az osztrák mészárosra”, aki ép bőrrel megmenekült, köszönet a régimódi, sok-ajtós épületnek, melyeket sorra feltörték, kivéve azt, amelyik mögött Haynau rejtőzött.” Ha Haynau — tegyük fel — valóban a folyóiratok Haymauja volt, mily kifejező látvány lehetett a fehérnépeket megkorbácsoló, bátor generális egy fehércseléd szoknyája mögött! Minő látvány lehetett Battyáni szellemének a piszokban fetrengő, gyalázattal durva befröcskölt Haynau! Szerencsére, a megsérült ártatlanság megmenekült A rend őrség időben a tetthelyre érkezett, ;S. a Times szerint: “Rendőrcsónak áll éppen a kirakodónál, s ezzel evezték a tábornokot a Somerset House irányába, a tömeg kiabálása és. káromkodása közepette.” A Morning Post azt állitja, hogy: “Szánalmas állapotban Winnipeg, Mari. 1975. április 25. szállították át a vizen, hátán a kabátja megtépve,, súlyos ütlegek nyomával a testén.” Minden jószándékú lélek sajnálattal kell adózzék Haynau generálisnak a meg-nem-érdemelt bánásmódért, melyben mint diahólákus ragadozót, az emberiség szégyenét részesítették. [Barclay és Perkins urak állítólag vizsgálatot indítottak a felforgatok kiléte ügyében, akik tévedésből a hősök hóhérját és nők megkoribácsolóját vélték a tábornokban. Ha félreértésről szó sem lett volna, a sörösök viselkedése mindenképpen törvényellenes volt. Cselekedetüket morális szempontból sem lehet igazolni, mert mint 7 televényt a sivatag daliájának, a pálmának. ! A viz, minden szerves élet főfeltétele, bugyog, az apró, gya- Lognövények felszívjak s amikor elhalnak, rothadóan is dolgozó és szolgálatkész testükből kialakul a jukka, a dracéna és a pálma. És ezek jó fiúk — megvédelmezik szülőanyjukat, a vizet. Ha jön a szél és hozza cinkostársát a homokot, odatartják koronájukat, lombsátorukat és elfogják vele a vihar erejét. És amikor más helyen próbál már szerencsét a vihar lördögszekere, akkor lassan pengetik le levelükről a homokot, 'hogy iszap legyen belőle a vizben, szemfödél ... A sovány, vedlett pálmáknak egyik ilyen őrhelye az oázis, aminek Ain-Holofra a neve. Ott állnak ezek a karcsú, poros pionírjai az organikus életnek, út- j törői nemcsak a többi növény- ! nek, nemcsak a forrásvíz buzo- j gásáíoan fickándozó békaem- - briónak és vizibogárlárvának, hanem nekünk embereknek is, akik társai vagyunk a létben és a föld porában. Ott álltunk az Ain-Holofra i szélén. Jobbról mellettem !Mo- j báb, a taureg, akinek a szokatlanuul fehér arca mindig azt a gyanút keltette bennem, hogy a franciák Marokkóban talán kissé- -túlságos komolyan is veszik a pénétration pa-qifique feladatát, balról meg 'Khánák, a pun. Ez az ember aráhnak vallotta magát, de én a teste mivoltából, a beszédjéből, a gondolkozásából megérezteni, hogy nem arab. Semmi volt feltétlenül, de sem az arab mogoiva hallgatása, elmerengése, szilajsága, képben dúskáló beszéde nem volt meg benne, sem pedig a mór dicsekvő vágya, cifrálkodása, degenerált lanyhasága. Khánák pun volt és az idegeiben ott Őrizte egiéisizi Karthágót. -Csendes, nyugodt, megfontolt, müveit és arisztokratikus volt. Nem is tudnám, ha nem tudnám, hogy hol vette a műveltségét. Mert iskolába alig járt s amit az oráni francia iskolában tanult, attól nem lehetett azzá az emberré, aki volt. De hogy a Hannibál véréből is mozgott -benne valami, az megadta neki a világ kárthágói látását: a hideg, okos, gyors meglátás minden ténynek és a -cselekvésre való elhatározás hirtelenségtét. Ott áltunk az Ain-Holofra peremén. Az ég, sajtja, a hold már lebukott és1 csak a -csillagok világa tette átlátszóvá azéjszakát. Oroszlánra lestünk, húsz lépéssel előttünk meg volt ásva a verem, amelynek a karójához oda volt kötve a csalogató kecskegödölye. Mohábi á két tartalék puskát igazgatta, nekem is, Khánáknak is a kezünkben volt a Winchester. Jó nyolc da; ab öreg robbanó golyó volt mindegyikben. Moháb állt, mi az oázis mellé természetes szegélyű gődött 'homokhullám oldalján feküdtünk, nem előreszegett, hanem fölfelé emelt puskacsővel. Mert célozni és- találni pontosan csak úgy lehet, ,ha az ember felülről lefelé veszi a csövet. Minden lövőszerszám aluli;ól fel felé rúg, csak azzal- lehet hát ellensúlyozni ezt az energiamegnyilvánulást, hogy az ember felülről aláeresztve a csövet, kihasználja a föld vonzását, a nehézséget a puskapor elevenereje ellen. Ott feküdtünk bosszant és az afrikai éjszaka Csillag,ősi sugárzása velem csaknem elfeledtette, hogy most a kezemben robbanó golyókkal várok egy igen nagy -urat: oroszlánt. A Szahara éjszakája azért csodálatos, mert igazolja azokat a festőket, akik impresszik után indulnak és mégis csak egy féle szint használnak. Ott, oroiszlánlesen értettem meg, hogy lehet az egész világot zöld nek, vagy lilaszinn-ek látni. Mert ott az egész világi sárga volt. A föld, amelyen hasaltunk, az okker sárgaságában burkoiódzott; a levegő persze, ha azt tudnám meginondani, hogy milyen sárga volt a levegő! És az égen a csillagok, mint milliónyi gummi-gutti-anreiter homályositották el a felhőt nem ismerő eget. Sárgák voltak hátuk mögött a pálmák és a jiukkák, meg a tüdővésizes' mimózabokrok is. És sárga volt az afrikai éjszaka különös világosságbatásaiban Khánák arca is. Pedig nappal inkább szürkés, amolyan — pedig mindennap mosdott — izabellaszinü volt. Kezünkben a Winchesterrel egymásra néztünk és ekkor, látva a Khániák sárga arcát, kifúrta oldalamat a kérdés: — Miért ilyen sárga itt minden, Khánák? — (Mert ez a sárga kir ály országa — felelte a pun csendes, dörmögő hangon. — Hogy a szine ne látszassák, csak a hangja hallassák, azért hintik be a csillagok az ég porával a föld porát. — Hm, — dörmiögtem neki vissza — de miért sárga a te arcod is, Khánák hallgatott egy darabon, aztán egyszerre a csoda tudja, milyen lelki erő nyomása alatt, azt mondta halkan, mély torokhangon: — Mert félek, uram. De úgy, olyan, csöndesen, olyan nyugodtan mondta ezt, mintha én azt mondanám nektek, hogy “nyolc nyert”.-— Khánák! Félsz! — súgtam én vissza neki. — Khánák, csak nem az oroszlántól? -Hiszen száz fehér embert vezettél már rájuk! Ismered őket! — Mert ismerem, azért félek. — De Winchester van a kezedben, nyolc golyós. — Várj uram, majd te is félsz mindjárt pedig neked is Wincheszter van a kezedben. Nem vágyóik nagyon gyáva ember és vademberrel is volt már dolgom egynéhányszor. De amikor Khánák a mély-torkú, még hízelgést iisi csak fenyegetően mondani tudó nyelvén ezt mondta nekem; egyszerre azt éreztem; hogy az a íhomóik, ami a gyomrom meg a combom alatt van, hirtelen lehűl és alyan hideggé válik, mintha hóban feküdnék. Nem akartam elárulni a gyengeségemet és odasugtam Khánáknak: — Osticlba vagy. Puskával a j kezében nem fél az ember sem- j mitől. — Várj uram — volt a h-betünek szászoros megsokszorozásából álló felelet. És vártunk. Felnéztem az Égre, ahol a sárga csillagok ragyoktak. Lent a sárga föld, fönt a sárga csillagvilág. Előttem hulámzóan emelkedve a magasba, a Szahara, mögöttem meg — de fektémből alig bírtam visszatekinteni, — az Ain-Holoffra sáppadt pálmái. A szélső mimózabokor alatt ott állt Moháb, a puskákkal a kezében. Az ég, a kékségét minden e sárgaságban beleveszitő és úgy borult rá a sivatagra, mint egy óriási megmérhetetlen üvegharang. És egyszerre ez az üvegharang megkondult. Túl a szélszántotta homokbarázdán, az előttünk -elterülő két nagy homofchullám kiözül erőszakos, hördülő és mégis zenei hang szólalt meg. Kietlen, meg siem mérhető távolságból. És a legszélső homokibucka tetejét, am-elyet még láthattunk, új, mozgó sárgaság tűnt fel. Ebben a pillanatban egyszerre hátra kellett néznem, mert azt hallottam, hogy Molháh felmászik az Ain-Holofra egyik pálmájának a tetejére. Hátrafordultam, de csak egy pillanatra és a visszafordulás következő pillanatában azt láttam, hogy Khánák nem fekszik többé, hanem talpon áll. Én is talpra ugrottam, öntudatlanul, ösztön-szérűén és abban a pillanatban a nyakamra omlott a sivatag sárgaságának a nagy exponense: az oroszlán. Értsétek meg a helyzetet: amint Mohádtól vissza fordultam a sivatag felé, ekkor már ott volt az oroszlán és a nyakamon is volt már. Csak azt érzékeltem, hogy a csillagfén.yben sárgálló homok egy tömege feltá mad, rám 'hullik, körme van és hörd-ülése van. Itt, nézzétek, itt végig vágott az arcomon, emitt meg lehúzta a vászonruhámat a bőrömmel együtt a jobb vállamról. És aibban a pillanatban, amikor már az orrom alatt éreztem a húsevő vadállatok lehelteiének a rettenetes bűzét, abban a pillanatban, amikor eszembe, jutott a kezemből kiesett Winchester, egyszerre két, tempósan egymásután következő puis'kapukkanás hangzott el. Az oroszlán rám esett, de a teste súlyával szerencsére csak két bordámat törte el, azt is a jobboldalon. Khánák puskájából két golyó járta a szivét keresztül. Az Ain-Holofra sápadt, seprüképü pálmái alatt tértem megint eszméletre. Mohábi és Khánák mosták1 ífriss vizzel a vádiamat és amint fölpillantottam, azt mondta Khánák: —Uram, tudod már, hogy ki az az úr? ,A kezdődő sebláz paroxizmuse csak azt engedte látnom, hogy valami nagy, sárga tömeg, meg egy Winchester-puska fek! szik mellettem. Manitoba’s Tax Credit Plans érvényét küldje korán s vegye igénybe íz adó-visszatéritést. ^z Uj Manitoba Cost of Living Tax Credit Plan Ezévben az Ön Manitoba Kormánya újabb részesedést nyújt új adóvisszatéritéssel a Manitoba Cost of Living terv alapján. A drágasági segélyt a jövedelem és család nagysága szerint szabják ki. A kérvényforma bentfogl I- tatik az 1974-évi adóbevallási ivében, ön kérvényezheti akkor is, ha nem fizet jövedelmi adót. The Manitoba Property Tax Credit Plan Ez a tartományi soknak és bérlőknek. Magasabb visszatérítést lő legkevesebb $150.00 és legtöbb $250.00 csők kapott a Manitoba Tax Credit alapján, mint — gatian-adó kimutatási ivén. Az ingatlan-adó ke adóját (vagy bérlőnél a rent 20%-át). A kérvé ivében. Kérvényezheti akkor is, ha nincs adó Emlékezzék ... ha hamar beküldi kérvényét, ingatlan utáni adócsökkentés a háztulajdonokapnak 1974-re, a legtöbb háztulajdonos és bérkentest kaphat. Legtöbb háztulajdonos $150.G0-t Resident Homeowner Advance — 1974. évi indvezmény nem haladhatja túl 1974 évi ingatlan nyforma bennfoglaltatik 1974. évi adóbevallási alá eső jövedelme, hamar megkapja a visszatérítést. In Winnipeg phone: 943-3401 A Manitoba Tax Credit Információs Office 200A-333 Broadway Avenue Winnipeg, Man R3C OT3 (Ha ir, kérjük adja telefonszámát) Outside Winnipeg diai Operator and ask for Zenith 3-6400 (Toll free) Department of Finance Government of Manitoba jól tudjuk, az embernek me.g kell őriznie hidegvérét bármilyen körülmények között; még kell őriznie filozofikus nyugalmát még az Ártatlanok lemészlásából frissen jövő Heródus, vagy az anyja gyilkoságától vése kezű Néró közelében is. Elnézését kérjük, báró Haynau! s mielőtt uj ismerkedésre kerül sor, igyék egészségünkre Barclay és Perkinsnél. * * ^ A Punch ajánlata Haynau tábornoknak — vágja le a bajuszát, szaké llát, s változtassa meg a nevét. Fordította: MISKA JÁNOS. (Fenti cikk 1851-ben jelent meg Londonban, a “PUNCH” cirnü szatirikus1, lap egyik számában.) A hálátlan (Folytatás a 2. oldalról) gazdagsága közepette, hogy én adtam neki először munkát és hogy én mentettem meg az éhen hálástól? Eszébe jutott-e, hogy az én gyáraimban, az én fizettem idő alatt kezdett foglalkozni a találmányával s -hogy az én pénzemet is kóstálta? Neon jutott eszébe, asszonyom, ahelyett, hogy ezt a találmányt nekem juttatta volna, megemlékezésképen a régi jó időkről, idegeneknek adta,: persze drága pénzért. De nemcsak, hogy nekem nem ajánlta fel, még azt sem kötötte ki, hogy én olcsóbban juthassak hozzá. A .gyáram ban alkalmazott szerkezetet éppen úgy meg kellett fizetnem, mint másnak, aki nem tett jóc vele. Dohát minderre azt mondom, hogy jól van. A mi üzlet az üzlet. Azonban történt még -más is. —- És az ? — Hát kérem, mint igen gazdag s nagy hiiü ember haza keli ült, egy pillanatra sem j-utott eszebe, hogy hozzám eljöjjön és köszönetét mondjon. Hálátlan komisz volt és azt most is. Egyszer, akár hiszi, akár nem, valami ünnepélyes alkalomkor összetalálkoztam vele. Akkor azt hittem, hogy ellágyulva, hálatelt szívvel hozzámrohan, a kezem megragadja és — megcsókolja. Már szinte nyújtottam is1 kezem, de hiába, mert ahelyett, hogy nemesen, -hálásan viselte volna magát, végigmért, megvető arcot vágott és elfordult, nem kiis meglepetésére azioknak, akiknek immár elmeséltem, hogy minden boldogulását és gazdagságát nekem köszönheti. — Önnek? Önnek köszönheti? — Egyedül és kizárólag nekem. És ehhez ragaszkodom, mert ez az igazság. — De hiszen ön elkergette, ki dobatta, a nyomorúságba döntötte. — Lássa, asszonyom, ilyenek a nők s ilyen a gondolkozásuk. A lényegtelen apró részletektől a lényeget nem látják és ferde következtetést vonnak. Ahelyet, hogy a valóságat kihámoznák, a látszatnak hisznek. — Hát nem kergette el? •— Nem erről van szó sí ha meghallgat, igazat fog adni. Nézzük csak, hogy áll a dolog. Ha akkor, azon a karácsony előtt való hideg napon el nem űzöm, vagy ha később könyörgő, esedező leveleitől meghatva, a gyáramba visszafogadom, mi történt volna? Az történt volna és semmi más, hogy. állását és kenyerét féltve, úgy a gyári, mint az otthoni kísérletezéssel felhagyott volna? Éjszakáit, mint -más alkalmazott, átaluszsza s a gyárban kizárólag napi munkáját végizt vala, ami azt jelenti, hogy találmánya egész életén keresztül csak terv maradt volna. Ért engem. — Oh-, értem. — Nos, hát akkor a következtetéssel is tisztában vau s látja, hogy boldogulásának egye dűli oka abban rejlik, hogy elkergettem. Ennek köszönhet mindent s hogy ennek köszönhet az az én érdemem. — És ő mégis hálátlan, — A végeredménye egyébként az egész dolognak az, hogy egy régi igazságban megingathatatlanul, mindörökre megerősödünk; s egész éteritek folyama alatt, tapasztalatok alapján mondhatjuk, hoie^ az em berek hálátlanok s nem- érdemesek arra, hogy jót tegyünk velők.
