Kanadai Magyar Ujság, 1975. január-június (51. évfolyam, 1-26. szám)

1975-04-25 / 17. szám

BÖLCS ERDÉLYI VÉLEMÉNY Báthory István,. Bethlen Gábor, Teleki Minály politikai útmutatása az erdélyi magyarság számára Magyarországon élő erdélyi honfitársunk levéléiből: Erdélyi magyar szellemi élet. ‘Erdélyről az ember megle­hetősen ellentétes benyomáso­kat kap. résziben aszerint, hogy az erdélyi szelem! életet figye­li-e (ami meglepően jó), vagy erdélyi embereikkel beszél-e? (S még siókat számit az, hogy ki melyik vidéken lakik.) Most igen erősen redukálták a napi­lapok és a folyóiratok terjedel­mét, s ez a papirkorlátozás ki fog hatni a magyar könyvki­adásra is, és pedig valószizmü­­leg arra a részére, amelyik ta Ián a legértékesebb: a népraj­zi, irodalomtörténeti', művészet történeti, stfb,, 'müvekre. Talán láttátok Kallós Zoltán ballada­­gyűjteményét, SO,000 példány­ban jelent meg és a fiatalok közt itt is nagyon népszerű. Óriási érték a gyűjteménye s majdnem az utolsó percben. Most Szék van erősen felkapva, táncai is, dallamvilága is. Itt, j a budai Fehérvári-úti “tánc- j házban” s vasárnaponként töb- ' bek régi széki táncokat táncol- j nak. Különösen a folklór terén i nagyon komoly gyűjtőmunka! folyik és kétségtelenül sok jó j könyv is jelenik meg. Érdekes, hogy a jó könyvek odalent is napok alatt elfogy­nak. Elsősorban talán Sütő Andrást kell említenem, aki rendkívül népszerű az itteni fia­talság körében is, s akinek pél­dául a nagyenyedi kollégium jubileumán elmondott beszéde itt is kézről-kézre járt. Mikó Imre és Dávid Gyula a lehető­ségekhez képest mindent elkö­vettek, hogy jó könyveket (vagy azokat is) adjanak a ma­gyar olvasók kezébe. Mikó Im­ié most egy Balázs Ferenc mo­nográfián dolgozik, Orbán Ba­lázs monográfiája már kiadás előtt van. Sok az emlékirat, na­gyon vegyes értékűek. Megje­lent Kacsó Sándor emlékezései­ALBERTAI tÜáÖR A ma is követeti irányelv (Folytatás a 4. oldalról) saját pusztulásukat előkészít­sék.” Aki nem tudja, az érzi, hogy prófétikus és lassan beigazoló­dó szavak ezek — a süketná­­ma és vak Nyugattal szemben. S ami döntően érdekes, az idé­zet Vladimír Iljies Leninnek 1920-ban irt levele Gsicserin akkori szovjet külügyi népbiz­toshoz. (Lásd: Lenin ossz. mü­vei.) j Azt hisszük itt a legfőbb ide- i je, hogy a “süketniéma és vak”, Nyugat ismét halljon; ne csak nézzen, hanem lásson; ne csak beszéljen, hanem szóljon is. Itt I az ideje, hogy a nem bolsevista \ marxista pártok is megtisztít-! sák soraikat és azt a helyet! foglalják el, ami őket a prole­tariátus nélküli nyugati polgá­ri demokratikus világban meg­illeti. Itt az ideje, hogy mind­azokat, akik .szót emelnek a rabság, szolgaság, nyomorúság és embertelenség ellen, ne bé­lyegezzék rögtön reakciósnak, fasisztáknak, maradjanak, akik nem értik meg az idők szavát és ellene ^vannak a megsemmi­sülést jelentő “haladásnak”. S talán helyes volna mindaz okikat az embereket is komolyabban venni, akik nem brosúrákból, kétes értékű könyvekből, ha­nem saját tragédiáik során, is­merték meg azt, hogy mi a .kommunizmus! (HADAK UTJÁN) nek második kötete, érdekessé­gekkel is, de nagyon sok elfo­gultsággal is. Demeter János most adta be 400 oldalas em­lékezését. Mindenki azt hiszi, hogy körülötte forgott a világ s mindent ő látott legjobban. Balogh Edgár emlékiratainak második kötetén dolgozik. Eb­ből közölt egy részletet a TI­­SZATÁJ című szegedi folyóirat. Nagyon sok a tévedés benne, s ez azért sajnálatos, mert az emlékiratokat a történetírók forrásként használják. Téves­nek tartom benne, hogy a ko­lozsvári polgárőrség volt az el­lenállási mozgzalom lényeges résize, a memorandumok meg mellékesek voltak. A polgárőr­ségnek jelentősége lokális volt, a memorandumé országos. A télen napokon át Kós Ká­rolyt ünnepelték 90. születés­napja alkalmából. Itt is volt a Kossuth-klubban ünnepi est, Féja Géza méltatta az öreget. De valamire az öreg nem akar gondolni, ő volt a transzilvaniz­­mus zászlóvivője a húszas évek­ben, s ma odaát a transziivaniz­­mus elitélendő dolog. Itt még vitatkoznak felőle, mérsékelt hanlg'nembetn, de ott ezt sem te­hetik. Kós: Erdélyt még geográ­­fiáilag és gazdaságilag is egy­ségnek látta, népek és kultúrák keveredési helyének, s ez szabIa meg népeinek kultúrái egyéni­ségét, minden környező kultú­ráktól való különbözőségét. Nos, ezt ma nem lehet hangsú­lyozni. Még kell becsülni azt, aki ott szellemi vonalon dolgo­zik és bizalommal kell lenni iránta. A “megalkuvás” Persze felvetődhetik a meg­alkuvás vádja. Dehát nézzünk csak vissza, az erdélyi történe­lembe: nem csupa megalkuvás volt az, mert az idők, mint a költő mondja: az idő “sok el­lenség közt zúzott csontjait bölcsen forgató, praktikás” ma­gyart kívánt. Báthory István a szultán támogatása által került a lenígyel trónra — mégis vá­dolták ellenségei a törökkel oimborálás'sal — azonban tá­volról sem volt elvszetrüen tö­­rökbarát. Számolt az adott helyzettel és élt a szultánnak iránta megnyilvánuló bizalmá­ból következő előnyökkel, de nem óhajtotta magát s a gond­jaira bízott két nemzetét a tö­rök imperializmus szekerébe fogni. Feleslegesen kockáztatni nem akart, mint ahogy senki felelős közéleti ember nem a­­kanhat. Vagy hivatkozzam Bethlen Gáborra, korának egyik — vagy talán helytelen is “egyik”inem mondani — legnagyobb ma­gyarjára? Mennyi megalkuvás uenne is! Elfoglalja a szultán számára Lippa várát, amiért nyugati oldalról éles támadások érik, — de ezzel biztosítja Er­dély békéjét, nyugalmát. Micso­da kin lehetett neki is tétlenül nézni két olyan erőnek a birkó­zását Magyarország kormány­zása fölött, amelyeknek egyike sem volt képes az ország 'Szá­mára a vegetálásnál többet ibiz­­tositani. De mit tehetett azon kívül, hogy Erdélynek újjáépí­tését, korszerű állammá formá­lását elkezdhette. De gondolhatunk Teleki Mi­­hályra is, erre a nagy állam­férfiura, aki először a nyugati Magyarország dinasztia-ellenes elemeivel való szövetség útján akarta Erdélyt levegőhöz jut­tatná, sí amikor rájött ennek a politikának teljes kilátástalan­­ságra, próbálta a Béecsel való megegyezés útján menteni a menthetőt. Rettenetes nehézsé­gek közt, jól felmérve a helyze­tet, ha megalkuvásokkal is, de biztosítani Erdély mit csak lehet. Végig ez volt a történelmünk. Tragikus volt a történelmünk. “A tehetetlen kor jött el ...” Írja Kemény Zsigmond a Zord Idő-ben, s a vigasztaló ábrán­dok hiábavalók. — Minden kor­ban úgy szolgálják népük érde­két azok, akik felelősséget érez­nek, ahogy éppen lehet. Erdély­ben most talán elsősorban a be­tűvel lehet szolgálni, s a ma­gyar szóval, színházzal, énekka­rokkal, stk Meg kell becsülni ezt a munkát akkoir is, ha nem minden tetszik benne nekünk. Még talán azt teszem hozzá, hogy Erdélyben, ahol különféle népek és felekezetek éltek, ki­alakult bizonyos felvilágosodott szabadelvüség. A buzgó katoli­kus Báthory Istvánunk Krakkó­ban három magyar főembere közül egyik unitárius, másik evangélikus, a harmadik kato­likus. A református Bethlen Gábor kancellárja a szombatos Pécsi Sándor volt, és ő adatta ki a katoükus Káldi György bibliaforditását, s bár nem sze­rette a jezsuitákat, de vissza­engedte őket Kolózsmonostor­­ia. Ezzel csupán azt szeretném mondani, hogy nem szabad tü­relmetlennek lennünk egymás iránt. Őriznünk kell gondosan minden jó hagyományt, értéket, —- de látnunk kell, hölgy meny­nyire megváltozott a világ kö­rülöttünk.” (Transsylvania) HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL, MONDJA EL MÁSNAK... HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! a- B. BOLDIZSÁR L/aoeló: NEMZETISÉG ÉS KÉTCÉLÚSÁG Igen, amikor kezembe vettem Juhász József “Ablaknyitás” cí­mű új könyvét, a könyv két­­célúsáJga mindjárt szemembe tűnt. Viszont az iró, gondolko­zó ember lévén, tervszerűen rakja le készülő müvének alap­jait. Juhásznak is terve volt ez­zel az elhatározásával, vagyis LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Várdy Béla professzor meg­állapította, hogy sok magyar “hangosan hazafiaskodik, szí­vesen kritizál, de áldozatot nem akar hozni.” Hála Istennek vannak még magyarok, akik nem hazafias­kodnak nem kritizálnak, de tud nak áldozatot hozni, mint azt az alábbi levél mutatja: Április hó 7.-én, 1975. A Kanadai Magyar Tanszék Ve­zetőségének c|o. Széchenyi Society 10-52 Ave. ISW. Calgary, Alta. T2V OB5 Itten küldök 100, azaz Száz dollárt. Habár a 85 évet elha­ladtam, de erre a nemes célra mindenkinek adni kell, aki ma­gyarnak érzi magát, tartsa kö­telezőnek, a nemzetéért. Maradok pártfogójuk, id. Fábián Ferenc 7733 Birnam St. Montreal, Que. H3N—2T4. azokat is tanítani akarta so­rain keresztül, akik sorsuknak szeszélyei, keservei, vagy nem­törődömségei folytán, kireked­tek a magyar múlt, szokásai­nak, problémáinak, életének megismeréséből. Az “Ablaknyitás” tehát, szán­dékosan és kísérletképpen író­dott két résziben, magyar és an­gol nyelven. Történt ez, a sok magyar panaszra is, hogy az itt született, talán a magyar társadalom részére már elve­szettnek hitt új generáció, a nem ismert hazai életből, ked­ves szórakozást és tanúlsálgos ismereteket is meríthessen. A kitűnő fordító, Solymosi Zoltán munkájában meg is kapta ezt. Ezen a részen át tehát, az an­golok és más nemzetiségű an­­golúl beszélők is, betekinthet­nek igy, szépirodalmi vonatko­zásban, a magyar jellem és lé­lek érdekes szépségeibe, rejtel­meibe s nemzeti sorscsapásaink bántó titkaiba is. Jühász József tehát, jó munkát végzett. Ez, szép, nemes és segítőkész gon­dolat volt. De a magát, Szabó Pál rea­lista iró neveltjének mondó Ju­hász, könyve első felében, a magyar részben is remekelt. Életerős, a valóság határain mozgó személyeivel, az avatott iró tehetségét tükrözik, színes meglátásain át, elénk. Eredeti, természetes és népi alakjai a megszólalásig élet­­hüek, persze, mindegyik a saját életkörében, életterében, és a­­mikor megszólalnak, magukon viselik a fajta, a társadalmi osz­tály töretlen ismerőjét, élniaka­­rását, beállított helyzetükben és szerepükben. Áthatják a könyvet, belső szerelmi lázongások, vágyódá­sok, népi színekbe ágyazva, az eredetiség, természetesség es szellemi gyakorlat virágos tál­ján tálalva. Az apához kijövő fiú sóvár­gása a szülőhöz szivbemarkoló, a “Vizsgaközben” c. elbeszélés két fiatal főszereplőjének, har­matos, őszinte, diákszerelme, a régi iskoláink meghitt légkörét idézi kedvesen, az “örvényben” c. irás, a mában élő fiatalság, botrányos és elcsüggesztő való­ságát tárja élethűen és tragiku­san elénk. De mindegyik müve e könyvnek, lebilincselően érde­kes tökéletes irás, mert olva­sás után, hosszú ideig jóleső ér­zést és derűs nyomot hagy ben­nünk. Mindent egybevetve, a könyv kétcélúsága, nagyon helyénvaló meglátás volt, mert kitűnő ma­gyar és angol nyelvre fordított elbeszéléseivel annyira megked­velt lett, hogy e kiadás felvá­sárlása a jót és szépet olvasni Winnipeg, Mai). 1975. április 25. akarók által, már nemsokáig várat magára. A könyv megrendelhető 7.—­­dolláros árban; Juhász József 20 Clanton Court, Downsview, Ont., Canada, M3H 2W3. Tele-5 fon: >630-4230, vagy: 787-1314. De a torontói új Magyar Kul­túrotthon telefonján is lehetsé­ges; a Kanadai Magyar írók irodájában, 654-4926 torontói telefonszámon. ■i^i" KÖSZÖNŐ LEVÉL Hosszú ideje várok arra, hogy valaki más tegye ezt meg helyettem, de úgy látszik, hiá­ba várok, nincs jelentkező. Pe­dig a kanadai magyar Írók kö­zött sok van, akinek ékesszólá­sa messze felülmúlja az enyé­met. . . de igy ezzel a pár eigysze rü szóval kell beérned, Miska János. Pár keresetlen s egysze­rű szóval, mely azt akarja ki­fejezésre juttatni, hogy mi, ka­nadai irók, nem feledkeztünk meg arról, hogy, ha jól emlék­szem, öt évi fáradságos mun­kásságodért köszönetét mond­junk. Mert aki már látott iráster­­méket könyvvé vedleni, az tud­ja igazán felmérni, mekkora ál­dozat volt a részedről a három magyar és az egy angol nyelvű ANTALOGIA kötet sajtó alá ren dezése. Maga a munka is pró­bára teszi az alkotó egyén ener­gia-készletét, de amikor ez még anyagi gondokkal és apró em­beri súrlódásoknak a nehézsé- j gével is párosul, akkor ez a tel- I jesitmény emberfelettivel lesz t egyenértékűvé. Köszönjük né­ked, hogy gondolataink nem vesztek teljesen bele az asztalfiókok sülyesztőjébe, hogy lelkünk könnyeit nem­­magányoságunkban sírtuk el, hogy felcsendülő humorunk má sokat is megnevettetett s hogy a jövőt féltő sóhajunkat belere­­beghettük mások fülébe is. Mert mindez nem történt volna meg, ha egy kemény elhatározásu, el szánt magyar gyerek — hiszen j akkor még gyerek volt szinte, mikor idecseppent Kanadába Miska János — nem veszi a vál­­laira a Kanadában élő magyar irók közös gondját s mint egy Atlasz, az összes súlyt, annak minden anyagi és személyi ne­hézségeivel el nem vállalja. Tudom, Jancsi, nem volt ez könnyű feladat, de hiszen azt, hogy ma már megértél arra a korra, amikor az ember saját­­magát móri fel és .nem mások mérlegén keresi a helyes mér­téket. Tudom, hogy a teljesít­mény, a magyar otthonokban elhelyezett könyvek, maga a fi­zetség, ami minden átvirrasz­tott éjszakáért ikárpótol. Az én szavam csak hézagpótló akar lenni, mely nem adhat hozzá ehhez a jólvégzett munka érzé­séből fakadó jutalomhoz.. . Mindössze annak a kifejezője akar lenni, hogy mi, az irók, nem megyünk el egy baráti kéz fogás nélkül emellett a tény mellett. Most, amikor a kanadai ma­gyar irók elnöki tisztségéről le mondasz s a helyed átadod az új vezetőségnek, úgy érzem, hogy megbocsáthatatlan mu­lasztás volna szótlanul menni el ezen tény mellett. Hiszem azt, hogy velem együtt sokan osz­toznak ebben a baráti kézfogás­ban, mely nemcsak a búcsuzás kifejezője akar lenni, 'hanem egyben bátorítás jövő munkás­ságod termékeny útján. Öreg irótársad és régi barátod: Domokos Sándor. AZ ATYAFIAK PÁSZTOR JÓZSEF Spanyolhonból Importált kitűnő minőségű SÁFRÁNY kapható Keieskedelmi Osztályunknál. Levesek, mártások Ízesítésére. Ara csomagonként $1.50 szállítással K.M.U. Kereskedelmi Osztálya 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba. R3C 2B6. Világosság áradt el a műteremben. Egymás szemébe néztek egy kis zavarral. A táncosnő összehúzta testén a köpenyét s egy picit, kunqogón, melegen foszló hangon felnevetett. — Milyen nagy gyerek maga! Csobáncz kérdőn pillantott rá. — Miért mondja ezt? A táncosnő szemeíehérje rávillant. __ Még) sohasem történt meg velem az emberi életben, hogy egy férfival száz másodpercet töltöttem á sötétben ese­mény nélkül. Felkacagott. A Csobáncz álla alá dugta a jobbkeze mu­tató' ujját, megbökte egy picit az áliát s ennyi szaladt ki a is,zá­­ján: — Bú! Aztán futott a mosdófülke felé, ahol a ruhája hevert. Csak az ajtóban megfordult meg s visszavillant a szeme mosolyogva: — Meg váb? Még be sem lépett, köpenye lesuhant s finom vállain meg­akadt Csobáncz szeme. Mire visszajöttek, a többi a zöldmázas kancsóból itta a pezsgőt. Kacagva adták kézről-kézre. 'Sárika szorongva vette észre, hogy az anyja eltűnt. A táncoisnő rohant, repült Csobáncz előtt a kancsóhoz. — Egy vödörrel, nem, csöbörrel kérek! Gyönyörű, mélyen kivágott ruha volt rajta, könnyű fe­kete selyemből. Talán igy még szebb, gyujtóbb volt. Sárika az urára pillantott. Észrevette, hogy valami rej­tett zavar álmélkodilc az ura őszinte arcán. Egy szabad pülanatában Sárika felszaladt a vendégszo­bába. Az anyja már ágyban volt, de még nem aludt. 'Sárika nem szólt. Lehajolt az. anyja arca fölé s megcsó­kolta a száját. Most úgy érezte az anyja, mint amikor régen, az emlőire csapott a pici leánya ajka. — Nézze végig,, anyukám, ezt a heccet. — De mi lesz ebből? — sopánkodott’ Dohosiné. — Drága anyukám, otthon mindig tudtuk előre a prog­ramot. Különösen a vacsorák végét. Akármilyen jó volt, az asz­­szonyok, amikor álmoan kifordultak a kapun, leszólták. Csak a férfiak mulattak jól. Azaz, hogy jól berúgtak s otthon az asz­­szonyok rakták fejükre a borogatást. Zsuzsi megjelent egy nagy halom rózsával és Sárika für­ge újakkal rakta* 1 bele a rózsákat a vázákba. Ebben a pillanatban feltárult a műterem ajtaja s meg­jelent Szlávy szobrász. Utána a gróf lépkedett, karján a tán­cosnővel, aztán a töbilb. A végén szerényen, kedves, mint egy pajkos fiú, Csobáncz. .Szlávy vállát valami fekete palásti fedte s hófehér baja, hegyes ezüst szakálla élénken vált ki a palást sötétségéből. Hallatlanul komoly volt. Az egyik kezében egy koponyát tartott s a másikban egy zöldmázas boroskancsót). t Meghajolt Sárika előtt, aki zavartan mosolygott és mély hangon kezdte: — A<z élet és halál csatlósai vagyunk, szép dáma. Azért tudunk élni, mert ismerjük a halált. Azért látjuk nregi a szépet, mert ismerjük a rútat. Vannak köztünk gyermekek, akik kitépik a vérző szivüket s oda akarják adni azoknak, akik meg sem látják őket. Vannak bolondok, akik mindég hisznek, mindent elfelejtenek s fiatalon halnak meg, mintha el se kezdték volna az életet. Vannak, akik soha vissza nem ütnek, mindig csak mosolyognak. Vannak, akik könnyezve boldogok s vannak, a­­ldik kacagva boldogtalanok. Komolyan, majesztikusan hátrafordult s ünnepélyesen rá­szólt Csákra, aki gitárral jött be: — Csimpolyás. Halljuk a halál himnuszát! Letette az asztal közepére a koponyát. Most Zborayra szólt rá borús hangon. — Aludjanak ki a fények. Zboray, a festő, mintha Buddha-kolostorokban leste vol­na el, misztikus mosollyal helyezte a kezébe lobogó kis toscanai 'cserépgyertyatartót a koponya elé s ebben a pillanatban Cso­báncz eloltotta a villanyt. 'Szlávy megindult az asztal körül, ütemes lépésekkel, a fejét lehajtva, a boroskancsót a fekete lepel alá rejtve. A többi utána halálos komolysággal. A végén Csák, a festő, mint egy — 73 — “Csillagrendes textilváros” lett Nagy-Disznód (Folytatás az első oldalról!) szók honosították meg. Az 189*5-ös Helységnévtár szerint a község 3225 lakosa majdnem kizárólag szász volt; oláh olyan \ kevés élt ott, hogy még temp­lomuk sem volt. A várossá elő- ! léptetett Nagy-Disznód — Hel­­tau 20 ezernyi lakásából ma vi­szont alig akad néhány száz szász és a régi, neves takács­­dinasztiák emlékét márcsak a Főtör patinás, patiicius házai őrzik. ' Hogy a cikk írója erről nem ir, 1 a szászokat egy szóval sem em- j liti és a városka múltját úgy ! írja le, mintha az mindig oláh I lett volna — ismerve a magya- J rok jelenlegi helyzetét —, még I valahogy meg lehet érteni. Még j azt is meg lehet érteni, hogy , agytba-főbe dicséri a jelenlegi rendszert, amelyik a régi kis­ipari központot falanszterszerü gyárvárossá duzzasztotta, ami-1 ben ő nagy igyekezetében “az j eljövendő kommunista város csiráit” véli felismerni. \ Azt azonban már nehezem le­het megérteni, hogy egy szóval sem említi Nagy-Disznód —-! Heltau egyetlen limes szülöttét,; IIHLTIAI GÁSPÁRT, a neves j humanistát, prédikátort, irót, | műfordítót, nyomdászt, aki ép-, pen 400 évvel ezelőtt halt meg Kolozsvárott és akit sehogyan sem lehet kárelkeszteni Erdély j történetéből, még akkor sem,! ha szásznak született és ma­gyarként halt meg. De, talán, jobb is, hegy nem irt róla, mert a végén, még Keltáit is oláhnak ( kozmetikázta volna át, mint a- j hogy a város múltjával tette. ■ így valósítja meg Ceausescu j lépésről lépésre a magyarok közreműködésével a romániai j “kisebbségeik'’’ halálos ítéletét jelentő XI. Pártkongresszus! pro grammjának végső célkitü- J zését: a homogén román nem- ! zet és a román nemzeti állam megteremtését. A VIRRASZTÓ hírszolgálata. OTVEN e:VE A MAGYARSAG ZZO LG A L AT A B A N ' ^ j ALEX. A. KELEN LIMITED J ■ KELEN TRAVEL SERVICE ■ 1467 Mansfield St., Montreal, Que. Telefon: 842-9548. IITAVAP Forduljon bizalommal irodánkhoz. Utazások a világ minden részébe. ■ Föképviselet. Naponta küldjük a megbízásokat I Kft A" Budapestre. Rokoni támogatás az Income Tax Bi ■ ,*,,**, alapból levonható. « TII7 EVa Változatlanul a legjobb Csehszlovákiába. g| IU1CA. Főképviselet. H LEI: küldés Romániába. Igen gyors elintézés! ! Gyógyszerküldés, hiteles fordítások, nyilatkozatok. Magyarori-Iszági válóperek. A legrégibb magyar iroda, mely fiatalos gyorsasággal intézi * join ügyeit! M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom