Kanadai Magyar Ujság, 1974. november (50. évfolyam, 40-41. szám)

1974-11-29 / 41. szám

I Winnipeg, Man. 1974. nov. 29. E6Y KUÚ2AD AUTT... 1924 december 2.-án ujcimü újság kopogtatott a kanadai magyar tanyák ablakán. Ujci­mü: mert az újság mága két ré­gebbi tőből fakadt ki és borult karácsonyelőtti virágzásba. A kanadai magyarság két ismert szócsöve, a nyár folyamán el­némult Canadai Magyar Nép­lap és a fiatalos erővel, lelke­sedéssel harcoló Kanadai Ma­gyarság kiáltotta át egymás­nak testvéri szavát és az újsá­gok szerkesztői, Ft. Soós Ist­ván és Istvánffy Miklós nyújtót ták egymásnak kezüket magya ros kézszoritásra. — Ennek a kézszoritásnak eredménye: a Kanadai Magyar Újság.” így kezdődött a Kanadai Ma­gyar Újság félévszázaddal ez­előtt megjelent első száma, me­lyet Hordóssy Iván, Ft. Soós István, Dr. Jánossy István és Istvánffy Miklós Írtak alá. En­nek a számnak vezércikkében az újság főszerkesztője, Hor­dóssy Iván mutatkozik be, mint irta: “Eljöttem közétek, itt ál­lok levett kalappal előttetek kanadai magyarok, köszöntelek Benneteket. Köszöntőm hatal­mas munkátokat, amellyel meg termékenyítettétek Kanada vad és kietlen síkságait. — Adjon Isteni — Egyebet nem kérek Tőletek csak azt mondjátok rá: Fogadj Isten!” És mondták felőször százak, majd ezrek tengertől-tengerig, ahova csak bekopogtatott őszin te, becsületes szándékával. Nekem, mint a jubiláló Kana­dai Magyar Újság jelenlegi ve­zetőjének, nem kell megerősí­tenem elődeim fogadalmát, mi­vel azok útmutatásai és példái szerint haladtunk évtizedeken keresztül. Csak kedves köteles­ségem dióhéjban összefoglalni és csokorba foglalni a fárad­ságos, küzdelmes 50 év esemé­nyeit és nagyobb részben visz­­® szalapozni lapunk sárguló pél­dányait s krónikásként elmon­dani, mit is tett, hogyan sáfár­kodott az újságon át a kanadai magyarság, egyházai, egyletei, csoportjai és egyénei külön-kü­­lön és együttesen. Szerénytelenség nélkül vala­hogy hivatva is vagyok erre a szerepre, hiszen az újság 50 \ évéből 47 évet itt töltöttem el erős munkában. Először, mint . kisegítő söprögető, ujsághajtó­­nyomdász- és szedő-inas, majd gépszedő s végül az utolsó 35 esztendőben a leghálátlanabb, de iegnagyszerübb szolgálat­ban, mint szerkesztő. — Illendő ség úgy kívánná, hogy elsősor­ban lapunk volt szerkesztőivel, azok nagyszerű, értékes mun­kájával foglalkozzak először, de valahogy megbocsájtható lesz ha a lapnál töltött szolgá­lati idő és teljesítmény figye­­gyelembe vételével, nyomdánk vezetőjének, önfeláldozó mun­kásának Wenzel Károlynak hó­dolok. Több mint 45 esztendeje van az újságnál s akkor kezdte velem egyetemben, amikor nem volt anyagi gond sem a válla­latnál, sem magánéletünkben. Később, amikor a legnehezebb időkben csak ketten maradtunk bizony volt részünk benne. De Ő is kitartott — sőt ha lojalitá­sa nem volna olyan, mint ami­lyen volt — az újság is becsuk­hatta volna kapuját akkor, ami kor arra a legnagyobb szükség volt. A jubileumi ünnep alatt legkevesebb amit adhatunk en­nek a derék, délmagyarországi származású német-magyarnak mint hálás köszönetünket tol­mácsolni több mint négy évti­zedes becsületes munkájáért. A második 25 év kezdetén e­­rősödött meg a Kanadai Ma­gyar Újság, mikor 1949 augusz tustól 1950 augusztusáig Rada Tibor tehetséges fiatal honfi­társunk segített nyomdánkban és cikkeivel. 1950 februárjában már az irodai és nyomdai, nem­különben a könyvelésben és le­velezésben és a kiadóhivatali munkákban utolérhetetlen lel­kiismerettel és hozzáértéssel lett munkatársunk és többször szerkesztő is, Nagy Pálma. Kö­zel 25 évig adta tehetséget, fi­zikai munkáját a kanadai ma­gyarságért és ma is, lelassított ütemben áll a vártán és segiti a szerkesztőt és nyomdászt lelkiismeretes munkájával. Elődeim; Hordóssy Iván, és Bácskai Béla törhetetlen hitü magyarságukat vitték bele a “Mi lapunkba” s azon keresz­tül a hitét sokszor csaknem el­vesztő kanadai olvasótáborba. Az elvetett mag azonban jó ta­lajra talált, úgyhogy az emigrá­cióban tapasztalható érdekte­lenség a kanadai magyaroknál nem olyan gyorsan követke­zett be, sőt talán úgy is mond­hatnánk hogy csak elenyészően csekély százalékban lett úrrá a szülőhazától távoliak jellegze­tessége. Sokan jobb hazafiak lettek, mint voltak amikor el­hagyták az óhazát, de ugyan­akkor becsületes kanadaiak is egyben. A tragikus végétért, helye­sebben, vértanúhalált halt, Hor dóssy Iván érdeme főleg abban domborodott ki, hogy felkarol­ta az ujbevándorolt tömegeket s amennyire lehetett, megvédte őket a lelketlen ügynökök ki­zsákmányolásai ellen. A triano­ni igazságtalanságot tartotta napirenden, nemcsak a mind­jobban terjedő lapunkban, ha­nem a kanadaiak előtt is. Ezt a minden izében magyar munkát folytatta Bácskai Béla, aki 1928 végén került a szer­kesztői asztalhoz. Fanatizmus­sal határos lelkesedéssel és na­gyon sokszor egész éjszakákon keresztül tartó munkával szol­gálta a depressziós időkben na­gyon is elhagyatott véreinket. A magyar igazságok tolmácso­lására igen nivés angolnyelvü “magazint” a "The Young Ma­­gyar-American”-t szerkesztett, sót maga szedte, hogy főleg a második generációs nemzedék s a benszülött kanadai és más angolszász vezetők, jó forrás-| ból ismerjék meg azokat az | igazságtalanságokat, amelye- j két a győzők szülőhazánk ellen elkövettek. Nagyteheiségú és fáradhatatlan munkást és ve­zetőt veszített el Kanada ma­gyarsága, amikor az Egyesült Államokba költözött, ahol az­óta is állandóan fajunkért dol­gozik és hoz áldozatot. A Kanadai Magyar Újságot csaknem három hónapig Kip­ling Sask.-ban állítottak elő, mig a szerkesztőség Winnipe­gen volt. Február 1ü.-én jelent meg az utolsó szám a kiplingi nyomdában és már március hó 10.-én a nyomda Winnipegen, 296’/2 Main Sí. alat,; adta ki el­ső példányát. — Még meg sem érte fennállásának első évfor­dulóját, már is hatalmas, ké­pekkel, színes nyomásban ket­tős ünnepi számot ad ki Béke­vár, Sask.-i magyar telep 25 éves jubileumára 1925 julius 19.-én. — Alig hat hónapra rá, hamiltoni székhellyel Kelet-ka­nadai szerkesztőséget áll it fel, ahonnan Szabolcs Ferenc küld­te értékes tudósításait az újság részére. — 1926 március 20.-án már nagyobb alakban jelenik meg. Ezév augusztusában a Lethbridgei Első Magyar Be­tegsegély ző Egylet negyedszá­zados jubileumáról emlékezett meg. 1927 julius 9.-ki számában Dí. Sántha Pál, Stockholm, Sask-i r. kath plébános tollá­ból a Kanadai Magyarság hite­les történetének közlését kezdi meg a lap s elsőnek Kaposvár, a legrégibb magyar telep tör­ténetét, Eszterházy Pál telepí­tését hozta. —1927 szeptember 3.-án az addigi 8 pldal helyett 10 oldalon jelenik meg az apró betűkkel szedett Kanadai Ma­gyar Újság. —1927 karácsonya ra közel 5,000 kanadai magyar aláírásával, díszes albummal iid vözölte Rothermere lordot, a magyar igazság nagy angol har cosát. — 1928 február 3.-án megalakult a Kanadai Magyar Szövetség Winnipegen, amely­nek előkészítésén az újság hó­napokon keresztül fáradozott és segítette a szervező és elő­készítő bizottságot. Az üzleti érdekeltséggel összekötött ma­gyar kanadai szövetség azon­ban rövidesen életképtelen lett s felszámolt. — Julius 7.-én 18 oldalas jubileumi adott ki la­punk Stockholm, Sask. magyar telep 25. éves évfordulói ünne­pe alkalmából angol nyelvű be­téttel. — 1928 novemberében Hordóssy Iván megválik a lap vezetésétől s társasutazást ve­zetve az Óhazába költözik. — 1929 julius 13.-án Perényi Zsig­­mond báró átvette a Kanadai Magyar Újságot és ugyanabban a számban került nyilvánosság­ra, hogy a torontoi Kanadai Magyar Hírlap csődbe jutva be­olvadt lapunkba. —1930 juhius 4.-én, a trianoni szégyenbéke 10. évfordulóján gyászkeretben jelent meg, angol szövegű la­punk első oldala. — Augusztus elején 375 Hargrave St.-re köl­­olvadt lapunkba. — 1930 junius kesztősége, amikortól kezdve nagyobb alakban jelent meg.— Prof. Watson Kirkconnell “The Magyar Muse’’ tartalmas müve a magyar költészet remekeinek mesteri angolra átültetésében jelent meg lapunk kiadásában. —i 1933 október 3.-tól heten­ként kétszer jelenik meg a Ka­nadai Magyar Újság, orvosi, tár sadaiom-tudomány, asszonyok, farmerek rovata mellett rádió­műsorral egyetemben. Majd no­vemberben magyar ételek re­cept-pályázatát hirdeti, amelyet angolra lefordítva tesz népsze­rűvé. — 1934 januárjában or­szágos kölcsön-könyvtárt alapi pitott a “Mi lapunk” előfizetői­nek. — 1936 júliusában 50 éves fennállását ünnepelte Kaposvár magyar telep. — Többmint $2,000 dollá.r folyt be a “Ma­gyar a magyarért” mozgalomra lapunk segítségével a visszaosa tolt felvidéki véreink megsegí­tésére.— 1939 május 16.-án az angol királyipár kanadai láto­gatása emlékére színes számot adott ki lapunk, melynek egy példányát György király meg­bízásából meleghangú levélben köszöntek meg. — A második világháború alatt szivvel-lélek­­kel kanadai magyar politikát folytatva nagy nehézségek árán jelent meg lapunk és még a há­ború befejezése előtt gyűjtési mozgalmat indítottunk a ma­gyarországi hadiárvák megse­gítése érdekében. Az eredmény az lett, hogy a katolikus és pro­testáns egyházak utján több­mint $2,000 dollárt juttattunk el az óhazai árváknak. — Sok huzavona után felkarolta a Ka­nadai IM agyar Segélymozgal­mat lapunk a háború után és ennek során gyógyszer és más segítség ment szeretett szülő­hazánkba. Amikor azonban nyilvánvalóvá lett, hogy a kom­munisták pártcélokra használ­ják fel a gyűjtött segély-anya­gokat, lapunk, a kanadai egy­házak és hazafias egyesületek otthagyták a politikára lépett vörösöket és maguk körében szervezett csoportok és egyé­nek juttatták el dollárjaikat az óhazába. Óhazába. — Folytatásos angol lecke-rovatot indítottunk 1949 decemberben. — 1950 febr.-ban Kanada tiltakozott a magyar­­országi terror ellen. — Ka­nada lakosainak száma 13,728 ezer. — Több mint 75,000 volt Dipi érkezett Kanadába a há­ború befejezése óta. — Beha­tolt az árvíz a Kanadai Magyar Újság épületének pincéjébe má­jus 12.-én. Több mint 100 ezer személy menekült ki Winnipeg­ből. Kiürítették a kórházakat. — 50 éves alapítási évforduló­ját ünnepelte Békevár magyar telep. —. Szeptemberben felszen telték az újonnan vásárolt r.k. templomot Winnipegen. — U- jabb 22 CARE csomagot kül­dött lapunk vezetősége az eu­rópai táborokban szenvedők­nek. — 1951 januárjában meg­szűnt a kanadai United Church által kiadott “Tárogató” cimü havilap. — Márciusban három napos templomszentelési ünne­pély a calgaryi ref. egyházban. — Júliusban nagy ünnepség keretében szentelték fel a ref. templomot Delhi, Ont.-ban. — Nagy sikert arattak a torontoi Nemzeti Kiállításon a kanadai magyar vivők és Gencsy Éva balett táncosnő. — Októberben 25 éves fenállását ünnepelte a montreali ref. egyház. —■ 1952 januárjában Vincent Massey lett az első kanadai születésű főkormányzó. — Február 6.-án meghalt VI. György angol ki­rály. Erzsébet hercegnőt kiál­tották ki uralkodónak. — A Ka­nadai Magyarok Szövetsége részvét-táviratot küldött Erzsé­bet királynőnek. — A magyar kormány által elkobzott, álla­mosított ingatlanok védelme kérhető Ottawán keresztül. — A Helsinkiben tartott nyári o­­lympiai versenyen 14 bajnok­sággal harmadik lett Magyar­­ország. — Autószerencsétlen­ség következtében meghalt Mentő Gábor volt békevári bap­tista prédikátor az Egyesült Államokban 1953 áprilisában.— Júniusban megkoronázták II. Erzsébet angol királynőt. Koro názási ajándék: legyőzték a Mt. Everest az angolszászok. Egy benszülött és a new-zealandi Edmund Hillary hegymászó ju­tott elsőnek a világ; legmaga­­hegycsúcsjára (29.028 láb.) — Templomszentelés és aranyjubi leum Stocholm, Sask.-ban. — Hat ujkanadás magyar fulladt Red Lake, Ont.-ban. Lapunk szerkesztősége gyűjtés kezdett az özvegyek és árvák megsegí­tésére. A gyűjtés eredménye pontosan $2,007.43 dollár volt. —4 1954 decemberében megje­lent a Kanadai Magyar Újság 30 éves jubileumi száma —1955 január 14.-én közöltük, hogy a Brantford Ont.ban meghalt Sza bó öregkanadás honfitásunk végrendeltében $100 dollárt ha­gyott a Kanadai Magyar Újság­ra azzal a kikötéssel, hogy to­vábbra is hűséggel leszünk az öregkanadásokhoz. Lapunk a végrendelkezést úgy látta leg­jobban kifejezésre juttatni hogy a teljes összeget az Abbotsfordi Magyar öregek Házának utalta át annak fenntartási költségei­nek fedezésére. — Májusban felszentelték Kanada legna­gyobb református templomát Montrealban. — 106 éves korá­ban meghalt Farkas János Ott­hon, Scsk.ban. — Gyűjtési ak­ciót indít a szerencsétlenül járt Kántor-család megsegítésére. — Megkezdődött a Déli Harang szó és a Nándorfehérvári csata 500 éves évfordulóján írendezett ünnepségek világszerte. —• 70 éves fennállását ünnepelte Es­terházy magyar telep. — Mózes utolsó beszédének szövegét tar talmazza a legutóbb megtalált 2000 éves tekercs. — 30 éves ju bileumát ünneptelte a mont­­reáli ref. egyház. — Megkezdő­dött a magyar szabadságharc. — Gyászistentiszteletet tartot­tak a szabadvilában élő magya­rok. — Megindította segély-ak­cióját a Kanadai Magyar Újság. — Kanadaszerte félmillió dollá­ros segély-akció indult meg a magyarországi véreink megse­gítésére. — Az Ausztriába me­nekült magyarok nagyrészét be engedi Kanadába a birodalmi kormány. — Becsbe repült Pi­­ckersgill kanadai bevándorlás HÁMORY VÁRNAGY DALMA: ügyi miniszter. — Három hó­napig ingyen újságot ajánlott lei a Kanadai Magyar Újság a menekült és munkanélküli ma­gyaroknak. — Magyarnyelvű hírszolgálatot kezdett lapunk szerkesztője a winnipegi rádió­ban. -_15 perces magyar mű­sort ad le a St. Boniface-i fran­cia rádió. — 1957 februárban meghalt Horthy Miklós, Ma­gyarország volt kormányzója. — Vancouverben helyezték ö­­röknyugalomra Bácskai-Payer­­le Nándort, a Délvidék utolsó kormánybiztosát. — Arany-ju­­leumot tartott júliusban a stock holmi (Sask.) r. kath. Szent Er zsebet Egyház. — Torontóban megalakult a Kanadai Magyar Mezőgazdák Szövetsége. —i 700 magyar menekültet enged be a kanadai kormány Jugoszláviá­ból. — Mintegy 70,000 személyt deportáltak a magyar kommu­nisták. — Meghalt Csendes Im­re ref. lelkész Torontóban feb­ruárban. — “Csendes óceáni Őr szem” cim alatt uj rovatot nyi­tott a Kanadai Magyar Újság, Lemke Gyula szerkesztésében. — 28 magyar erdőmérnököt a­­vattak a B. C.-i egyetemen. — Winnipeg asztaltenisz bajnoksá ga után, Manitoba bajnokságát is megnyerte Höld Ferenc ma­gyar menekült. — Tiszteletbeli doktorrá avatták Fehér Mihály montreali ref. lelkészt. —• Meg­halt XII. Pius pápa. — Velence pátriárkáját, Angelo Roncalli bíborost választották meg pá­pává, aki XXIII. János név alatt került trónra. 1958 november­ben, — Magyarok Nagyasszo­nya r. kath. hitközség alakult Vancouverben. — Meghalt Hor thy Miklósné 77 éves korában Liis'bonban. — Eltemették Dr. Hoffman Ferenc ref. lelkészt 82 éves korában Victoria, B.C.­­ben. — Ingyenes nyelvtanfolya mok Montrealban és Winnipe­gen. — Henry Cabot Lodge a­­merikai fődelegátus “emberi ketrecnek” nevezte Magyaror­szágot. — 1960 februárjában az angol BBC 150 fiatal magyar kivégzését jelentette. — íMeg­­hali: Dohnányi Ernő világhírű magyar zeneszerző. — Hatodik helyenvégzett Magyarország a római olympiászon. —, Szeptern berben meghalt Jekelfalussy- Piller György világhírű magyar kardvivó. — Novemberben meg GYERMEKEM GYERMEKE Kezdődik a “SULI" Péter, legidősebb fiú-unokám 16 éves. 'Az Egészségügyi Szak­iskolába jár, ahonnan, ha a ta­nulmányi előmenetelen a jelenle gi nívón marad, érettségi után az orvosi egyetemre kiérheti fel­vételét. AikiJc már pár évtizede elke­rültek a szülőhazából, még so­kan nem tudják, hogy szakkö­zépiskolák vannak, melyek elő­készítenek a megfelelő1 egye­temire. Ezek az iskolák, a nyolc általános elvégzése után, még négy évet vesznek igénybe az érettségiig. Átlapoztam uno­kám könyveit, füzeteit, segéd­eszközeit tanulmányoztam, s ennek eredményeként a legna­gyobb elismerésemet kell kife­jeznem a magyar oktatás felé, melynek mindég, világviszony­latban is, sikere volt. Sokat beszélgettem a fiúvan, néhány szúrópróbát is végez­tem vele, amikor már az anya­got is átnéztem és (büszkén nyugtáztam tudását, alapos képzését. Felkészült, égésiben j lövő gyermekkel álltam szem-1 ben, aki pedig sokszor gyerekes módon viselkedett, idejének !és képzettségének ellenére. Magyarországi tartózkodá­som alatt sokszor magamimaL vittem erre-arra, annyira érté­keltem egyéniségét és úgy ta­pasztaltam ő is keresi társasá­gomat. Egyik alkalommal, amikor hazaérkeztünk egy ilyen közös csatangolásrófi, néhány hasonló korú fiúcskát láttam ténferegni villájuk előtt. — -Szevasz Berci! — örven­dezett Péter az egyiknek, — [ Szóval megjöttetek. Köszönöm ■ a labodat. Nálatok mikor kezdő ! dik a “ s u 1 i ” ? *—, vetette oda, ; egyik kérdést a másik után, a­­nélkül, hogy feletet várt volna. (Mondd Péterként, mit I vársz unokatestvéreidtől, akik ! távol Magyarországtól nőnek ! fel, ha ti itthon, az édes hazá­ban sem beszéltek magyarul? — kérdeztem bosszankodva. •— Miikor nem beszéltem ma­gyarul, nagymami'kám? — Ebben a szentségei pilla­natban. Mi az, hogy suli? Meg foci, csoki, daci, pia, kaja, csaj, meló, csuka, zsuga, és a többi kiferdicett s,zó! Az iskola szent hely, ahol a tudományt töltik beletek. Az iskola szilárd épít­mény és nem homokvár, még a szavakon át is tisztelni kell. — Hogy tetszett mondani? Nem homokvár? Sajnos! Azért nem ártana néha egy kis föld­rengés, amely megrongálná a falait! — harciaskod'ott barátai előtt. — No-no Péter! Tudom, most csak azért beszélsz igy, mert 'hallgatóságod van. Bará­taid akarod 'megtéveszteni fe­lesleges kivánságoddal. Közbe-! vágnál mielőtt befejezhettem | volna mondanivalómat. A suli, azaz iskola, ellentétben az ok­tatással, nem kezdődhet. A ta­nítás kezdődik illetve kezdőd­het, — ... és végződhet! — vá­gott közbe merész hangon szóm szédun'k fia. — Tessék elhinni, engem teljesen hidegen hagy, hogy a felnőttek mit prédikál­nak nekünk. Egyik fülemen be, a másikon ki. Torkig vagyok vele, amikor hallom az örökös refrént: Bezzeg a ml időnkben! Meg, hogy a mai ifjúságban nincsen szemérem-érizet. Tel­jesen gátlástalan: Bezzeg a mi időinkben! Élénk-szemű, feketehaju fiu.cs ka kontrázta nagyosan: — Ugyan! A régiek csak látszatembernek, akik közben irigykedve szemlélik nyiltan azt, amit őik annakidején a leg­nagyobb titokban, de mégis megcselekedtek. De még hogy ... — fan­táziáit a harmadik. — Te, milyen iskolába jársz? — kérdeztem az élénkszemütől. halt Vécsey D. László, a Kana­dai Magyar Újság éveken ke-' resztül volt budapesti, majd bé­csi tudósitója. — 1961 márciu­sában az ezeréves magyar nó­tát tolmácsolták Kanadában Teghze-Gerber Miklós, Máté Je nő Dr Betfia László rendezében. — Kanada nyerte meg a hoc­key világbajnokságot. — Újabb “forralmi” csoportot helyeztek börtönbe Magyarországon: 12 r.kath. vezetőt, köztük 5 lel­készt és 3 szerzetest ítéltek el zárt-tárgyaláson. — Szeptem­berben repülőszerencsétlenság áldozata lett Dag Hammarsk­jöld a UN főtitkára Congoban. — Októberben Dr. Békéssy György magyar származású or­vosnak ítélték, a Nobel-dijat. — Meggyilkolták Gyarmathy Já­nos 72 éves nyugalmazott r.kat lelkészt Wyoming határánál.— Novemberben felszelték a win­nipegi ref. templomot. — Ma­gyar népművészeti és kézimun­ka kiállítás Montrealban. — 14 millió éves ősember csontjaira' bukkantak Kenyában. — 1962 áprilisában meghalt Msgr. Dr. Sántha Pál, Stockholm, Sask. Szent Erzsébet egyházközség esperes-plébánosa 72 éves ko­rában. — Eltemették József fő­herceget Németországban jú­liusban. — Szeptemberben bor­zalmas erejű földrengés pusztí­tott Irán északnyugati részén, többmint 20,000 ember meghalt vagy megsebesült, közel 100 fa­lu megsemmisült. —‘ Kennedy elnök vesztegzár alá helyezte Cubát, ahol a szovjet rakétabá­zisokat építettek. — December ben kéne sköd szedi áldozatait Anglia déli részén. Londonban 110 ember halt meg és többezer ember fekszik kórházban. — 1963 februárban felszínre hoz­ták az ősidők hetedik csodáját a Földközi tenger egyptomi sza kaszán. — Áprilisban 500 kö­tetes magyar könyvet szerzett be a winnipegi Public Library. — ösztöndíjat kapott Dr. Ko­csis Lóránt winnipegi magyar orvos. — júniusban négy napi szenvedés után meghalt XXIII. János pápa a világbéke és a ke­resztény-egység bajnoka 81 é­­ves korában. — Kitiltja a Bib­liát s az imádkozást az iskolák­ból a U.S. Legfelsőbb Bíróság. —i Montini 66 éves milánói bí­boros-érseket választották meg — Szüleim pedagógusnak, szántak, talán, mert ők is azok, de én ellenszegültem, habár a kontaktus más most, mint a szüleim idejében, a közfal ala­csonyabbra méretezett a tanár és a tanítvány közt, a tónus nyílt, baráti, megértőbb, azaz már nem félünk a felnőtteikéö'l. Érdekelt a fiú, igy további mondanivalóihoz segitettem: — Ugy-e, ezért kevesebb ma az iskolakerülő? az általad em­lített közelség megszünteti a pedagógusok 'és a növendékek között az egymás íkesenitésére szolgáló helyzeteket. — Nem érteim, hogy tetszik gondolni? — nézett rám vára­kozóan. — Uigy értelmeztem, hogy a tanárok már nem viselkednek lélegzetdermesztő szigorral. Ma ők is inkább hosszúhajat visel­nek és szakáit, meg bajuszt nö­vesztenek szolidaritásból. Zwi­­ckert egyik sem hord, igy nincs mit az orrahegyére leereszteni, miközben az osztályt íixirozza és megjátssza, kit pécéz ki ma — ezt a ti szótáratokból vet­tem —, holott már előtte való este tudta, amikor a tyúksze­mét a lavórban áztatta, s ezt az időt noteszének szentelte, hogy felkészülve mértjén be a következő napon. — Ugyan, édés nagymamám! A mai időket neim hasonlíthatod a te diákkörödhöz, amikor frászt kapott minden srác, ha egy tanár megjelent a láthatá­ron. Ma már nem fagy belénk a szusz a félelemtől, mint édes­­apámék idejében. Először is nem kívánnak tőlünk olyan sok és felesleges társadalmi majom­­ságot, aminek az életben soha hasznát nem vesszük, akárcsak a kényes igényeket kielégítő le­vélbor,ité'k selyempapiros bélé­sének. j— Péter! Péter! — figyel­meztettem nem kis megbotrán­kozással, de úgy látszik, a köret bűvös varázzsal hatott a fiúcs­kái a, mert csak mondta tovább­ra is a magáét: — Lehullt a kínai fal naigy­­anyukám! — De még mennyire! — hagyták helyben többen is. pápának, aki VI. Pál nevet vet­te fel. — Novemberben Fizikai és kémiai Nobel-dijat kapott a magyar Dr. Wigner Jenő. —No­vember 22.-én, kedden meggyil­kolták John K. Kennedy-t, az Egyesült Államok elnökét, Dal­las, Tex.-ban — 1964 február­ban kirabolták a montreali lő­szertárt a francia FLQ bandi­ták. — Független államot kö­vetel a montreali szakadár St, Jean Baptiste Society. — No­vemberben sikeres volt a Ma­gyar Találkozó Clevelandban— Decemberben nagyon gazdag vasérc-lerakatot fedeztek fel a kanadai sarkvidéki Baffin sziget északi részén. — Megszavazta az uj Maple Leaf zászló-tervet az ottawai parlament. — ün­nepélyes r. kath templomszen­telés Winnipegen. — 1965 ja­nuárban beiktatták hivatalába L. B. Johnson amerikai elnököt — Meghalt Sir Winston Chur­chill 90 éves korában. — Ősré­gi bibliai papir-tekercset talál­tak a Holt tenger közelében.— Szentesítette a kanadai zászló­tervet az angol králynő. — Fefo ruárban a Magyar Távirati Iro da megkeresésére válaszolt la­punk szerkesztője. —< Március­ban “Minden marad a régiben” a Magyar Távirati Iroda vála­sza alapján. — Megindult a “Mentsük meg az erdélyi ma­gyarokat” mozgalom. — Meg­szavazta a Kanada Nyugdíj Tér vet (Canada Pension Plan az ottawai parlament. — Június­ban két amerikai astronaut kö­zel négy napig keringett a Föld körül, mig Edward White őr­nagy a negyedik keringés után kilépett a cupsulából és mint­egy 20 percig ‘gyalogolt’ a világ Lioen. — Magyarnak vallja ma gát egy kazah népcsoport. Eltemették Hornyánsziky iMik­­lós festőművészt Torontoban. — Juliusban letartóztattak 55 szakadárt Montrealban. —* Szerencse-szülte a magyar My­docalm gyógyszer. — Szeptern berben meghalt Dr. Schweitzer Albert. — Novemberben beik­tatták Nagy Balázs ref. lelkészt Calgaryban. — Decemberben el költözött az élők sorából Hor­váth Ida, a Szociális Testvérek fáradhatatlan munkása. — El­temették Zadravetz István püs­(Foiytatás a 8. oldalon) — Nagymami! — folytatta unokám, mintha egy nagy hord erejű értekezleten tartanak elő­adást — Keresztapám! .— tud­játok, az édesapám ikertest­vére, akii Németországban ól, a Pali bácsi! — fűzte hozzá ma­­gyaiázatként a fiuknak, bocsá­nat, a hallgatóságának —, na­gyon megjárta gimnazista ko­rában. Majdnem kizárták az in-' tézetből, mert engedély nélkül, a tilalom ellenére tagja lett egy szegedi sport-clubnak. Bocsá­nat nagymami — mentegető­zött és még meg is hajtotta ma­gát, amivel ellentétbe jutott az előző társadalmi kritikájával—, szóval tagja lett egy Sport E- gyesülíetnak, s ennek a színei­ben versenyekre is eljárt. A ki­hágás, talán örök titok; maradt volna, ha keresztapám nem ál­lít fel egiy új rekordot, melynek következtében még a lapok sport rovatába is bekerült. De, ha még csak a neve lett volna, lehet, hogy fel sem tűnik, de fénykép is volt lóla. Élhelyre jutott a szegedi ifjú kerékpáro­sok között. A gimnázium, vagy intézet igazgatója, erre már nem emlékszem pontosan, a­­niint összetalálkozott a kereszt­apámmal, még meg is ölelgette, amikor kitörő örömmel gratu­lált neki. Viszont a következő cselekedete az volt, hogy a Pes ten lakó nagyapáékat távirat­ban értesítette fiuk példátlan fegyelmez tétlenségéről. Érti­tek? Szóval azért, amiért en­gedély nélkül belépett és ver­senyzett. Eltiltották a sporttól, magaviseletből meg akarlak ró­ni, azért nagyszüleiim ... — a mondatot nem tudta befejezni, mert társai felháborodottan köz beszóltak: — Azért, mert sportolt? Ilyen marhaságért? És a dirit nem ruházta meg senki? Nagyaipá­­dék annyiban hagyták? — vág­tak egymás szavába helytelenül a felháborodástól. Valóságos kis diáklázadás keletkezett. \ fiuk behúzódtak a kertbe és leültek a gyepre, a terrasz lép­csőjére, kinek hol esett jobban. A Jeansanzug, — ugyan ho­gyan hívják magyarul? —imin­(Folytatás a 7. oldalon) KÖZLI: v. NEMES GUSZTÁV, szerkesztő-kiadó

Next

/
Oldalképek
Tartalom