Kanadai Magyar Ujság, 1974. november (50. évfolyam, 40-41. szám)

1974-11-29 / 41. szám

4 Winnipeg, Man. 1974. nov. 29. Dr. ÁGOSTON EDE: KOPORSÓBÓL MÉG EGY UTOLSÓ KIÁLTÁS! Forradalmi ünnepély San Franciscóban annak csak 3%-a volt jelent, — 97% távolmaradt. Nt. Borbás Antal tábori fő­esperes, a Református Egyház lelkésze, bevezető imában e sza vakikal emlékezett: — Add Urain, hogy minden magyar család a vasárnapi is­tentiszteleteket együtt látogat­hassa, mert akkor a magyar szó nem néniül el a jövő nem­zedékek ajkán sem. Áldd meg Uram halálukban is a hősöket, akiknek életük sem volt drága, csakhogy a rájuk bízott felada­tot Hazájukért, s a mi jövőnk­ért elvégezzék! Az ünnepi beszédet Nt. Va­dász Gyula baptista lelkész, a Magyar Evangéliumi Rádió ve­zetője mondta. Beszédlének lé­nyege a következő volt: — Tizennyolc évvel ezelőtt, Halottak Napján az újpesti te­metőiben s az ország nagyon sok temetőjében temetés volt. Egy ország temette néhány na­pos szabadságharcában elesett hősi halottait. Ezek a halottak mozdulatlanságukban most is A san-francibcoi Magyar Egy házak és Egyesületeik közös bizottsága rendezésében, az 1956-os szabadságharcban el­esett hősökről november 2.-án Palo Altéban emlékeztek meg. A bizottság a helybeli művé­szeken hívül még Neszményx Judit zongora-művésznőt ás Czö/ek István operaén kést hív ta meg vendégszereplésre Los- AngelesbőL Az ünnepség, a magyar és a­­merikai Himnusz eléneklésévei kezdődött, melyet Tárczy Ko­vács Erzsébet énekelt, a kö­zönséggel együtt, ntána vitéz Daraocnt Ferenc szabadságba! cos' jelképesen, növid beszéd kí­séretében megkoszorúzta az otthonról hozott magyar földet, — májé f’t úr. Hites Kristóf bemczés atya, a Magyarház el­nöke, figyelemre méltó szavak­kal üdvözölte i megjelenteket. Szavaiban a íávolmaradottakat hiányolta. 11a San Francisco magyarságának létszámát 5000 re tesszük, a megemlékezésen felénk szólnak az önfeláldozó haza- és felebaráti szerétéiről. Senkiben nincs nagyobb szere­tet annál, mint ha életét adja hazájáért! LAzóta 18 esztendő telt el, s az emberek közül so­kán felejtenek. Mi azonban, a­­kik itt vagyunk, nem felejtünk! Magyar Testvén a sokak közül, Te, ki e hősök élete árán é­­led itt gondnélkül életeket a ké­nyelmes lakásban, jó anyagi körülmények között, emlék'­­szel-é? És, ha nem emlékezel, arcodat a szégyenpir lángszine nem változtatja meg? Gondol­kozzál rajta. Én azt hiszem, igen, — mondotta Vadász Gyu­la. Neszlényi Judith zongoramű­vésznő nagy hozzáértéssel tol­mácsolta Chopin Sonata-ját és Liszt Rákóczi indulóját Tárczy Kovács Erzsébet dal­­énekesnő ajkáról pedig, mint a múltban, oly áhítattal hallgat­tuk az “Elindultam szép ha­zámból’’ cimü Bartók feldolgo­zást lés “Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” cimü irre­denta éneket. Hangjával annyi­ra elragadtatta hallgatóit, hogy a refraint a közönség vele e­­gyütt énekelte. San Francisco közönsége e­­liőtt másodízben jelent meg !Mo­­zsi Ferenc, az uj nemzedék mo­dern költője. Tehetségét a (jövő fogja igazolni. Saját szerzemé­nyéből adott elő, melyet egyik piózai cikkével egészített ki. A műsor további részében VILÁGLAP 2 MILLIÓ OLDALÁN (Folytatás az első oldalról) végzettséghez és juttatta fontos pozíciókba. Mindszenty József példája is ezt bizonyítja. Mint ahogyan nem csupán papi és tanári, hanem számos más szel­lemi téren egyengette az Egy­ház a kisemberek érvényesülé­sét — állapítja meg a magyar viszonyokat jelek szerint ala­posan ismerő londoni kommen­tátor. Szerinte hiába próbál­koznak a kommunisták most mindezeket a maguk, vívmá­nyának elkönyvelni, nieit hi­szen 10 évszázad hazudtolja meg őket. “A megkinoztatások, a hosz­­szú börtönélet megaláztatásai dacára külön érdeme az Emlék­iratoknak, hogy keserűség he­lyett szeretet árad belőlük’” — jegyzi meg találóan (Mlugge­­ridge. Még az ölt sorozatosan ütlegelő pribékekkel szemben sem tanusit gyűlöletet és az Üd­vözítőre emlékeztető alázattal járja Golgotáját —, amint azt a Catholic University vice-rekto­ra a inártir Bíboros washingto­ni látogatásakor ünnepélyesen leszögezte. Hazájának és ma­gyar népének sorsa lüktet min­denkor a Prímás Atya minden tettében, sokszor előrelátha­tóan élet veszedelmekkel járó, önfeláldozó magatartásában. Valóiban, civilizációnk sejtekre bomlása, egy mindent elsöp­rő hidrogén-háború réme 'ide­jén Mindszenty, mint korunk Mialatt megkínzott, törékeny testével .100 fokos hőségben a Bíboros sorra járja Ausztrália magyar szigeteit, — ugyan hány olyan ismerősünk Ügyei­mé c hivjuk fel Malcolm Mugge­­rideg könyvismertetésére, aki a magyar szabadságharcot múló jelenségnek szeretnék maguk­nak bebeszélni. Avagy nincs a háborúk és menekülések dacá­ra életbenmaradottaknak köte­les szerepük azon túl, hogy ámulattal csodáljuk, amikor egy ilyen Mindszenty-üstöikiös fény-csóvája hol ezen, hol azon a kontinensen világosságot á­­raszt a sötétségben ? ... Azáltal, hogy két millió angol anyanyelvű olvassa az Emlék­iratok méltatását és ezzel a magyar sorstragédia megdöb­bentő tanulságait: édes Bíboros Atyánk ismét itt jár közöttünk. Amint személyesen körüljárt az Újvilágban, hogy példát nyújt­son a nálánál fiatalabb, de mé­gis csüggedőknek, ahogyan be­kopogtatott nemcsak a saját —, hanem másvallásuak Istenházá ba —úgy megint itt van, ez­úttal mái? egy “szofisztikáit” világlap oldalain: ő az, aki a népballada szavaival kérdezi valamennyiümkf öl: ‘Ujhazában új életet talált hazámfia, lánya — tn kopogtatok, folytatod-e a nemzetmentő munkát? Haliod-e kérésem, avagy aluszol-e? ...” (Ha lapunk előfizető!! az “Es­quire” $1.25 áru decemberi szá­mi nem kaphatják meg, a “Mindszenty Memoirs” oldalnyi könyvismertetését kívánat! a megküldhetjük.) szeretettel üdvözöltük Los An­gelesből a körünkben másodíz­ben megjelent Czövek István operaénekest, ki Hubert feldol­gozásában “Régi Rákóczi dalt” és Neszlényi Judith szerzésé­ben az “ünnepi dalt” énekelte." Egyben, mint műsor vezető is mutatkozott be a hálás közön­ségnek. Ugyancsak ismét szivünkbe zártuk Oláh Gyárfás Dezső drá­mai baritont is, ki a “Bánk Bán” cimü operából adott elő, máj Czövek István .operaéne­kessel Kuruc dalokból duettet énekeltek. (Művészetüket szűn­ni nem akaró tapssal fogadták. Fazekas Ferenc, az Árpád Akadémia tagja, megrázó sza­vakkal tolmácsolta egyik -isme­retlen szerző versiét: “Bocsáss meg Magyar Ifjúság” cím alatt. Befejezésül a Stefaneum ve­gyeskar. dr. Szabó Károlyné ve­zetésével, magyar népdalokat énekelt. Az ünnepséget Ft. dr. Ja­­szovszky József, a Katolikus Miesló vezetője, a következő szavakkal zárta te: — Miatyánk Istenünk! Ké­rünk adó hogy emlékezésünk ne csak a mának és a múltnak szó.jon, amikor bőlseink és vér­tanú mk életüket áldozták a ha­záért és a hazaszabadságáért. Ennek az emlékezésnek diadal­mas erőnek kell lenni a magyar haza, a magyar jövő kialakitá­­sában. Ezt magunktól megten­ni nem tudjuk,, ezért fordulunk Hozzád, Te hatalmas Isten és kérjük, jöjjön el a Te országod, mert ,-sak :i Te országodban van -igazság, béke és szeretet. A történelem tanúja lesz-e egy borzalmas összeomlásnak? Mert a Kárpátok fenyveseiben, a Hargitán, a Duna-Tisza táján és itt, a hontalanságban is, egyformán ácsolják már a lel­kiekből az új keresztet. Legyen még szent akaratod, amikor arra kérünk, szent ha­zánk ne legyen préda a latrok kezében, piros gyásszal ne ün­(Folytatás a 8. oldalon! JUBILEUMI ÜDVÖZLETEK Elhullanak a legjobbjaink Nt. Nagy István emlékére. ízes meséket terítő lelked Végleg búcsút intett. A varazsos szó, mi ajkadon úgy keringett, Mint fazekas kezében [róka, Hogy hitét lelkünk korsójára rójja Elveszett. — Pedig lélekmázunk díszesebb lett attól Cifrább, rangosabb, De a korsó most lehűlt, eltörött, Kétkedve tapintunk a cserepek között: Hogy mekkora az ür, ami hátramaradt? Mert még nem tudjuk lemérni Sem karral-kézzel, sem eszünk mércéjével. Csak bénultan várunk, Hogy az Idő súlyos ércével Betöltse, mint minden emberi vacumot. De addig kongani fog az üresség, Mint bánatharang, mit gazdátlan hagyott Egy hűtlen toronyőr, s az üres ég Hátterén — kötelét lengetve — zokog. Míg lengését legyőzi a nehézkedés És halkuló hangja belevész A préri végtelen egébe. VJ§i * Alatta állunk itt, mint annyiszor a múltba’, A régiek mellé vállunkra vetni új 'bánatokat És sirató zsolozsmánk ecchozva: “Elhullanak legjobbjaink a hosszú harc alatt” ... Kristóf Sándor. Toronto, Ont. 1974 nov. 7 Drága Guszti! Újságod szép jubileumára ke­vés minden dicsérő sízó ! Kana­da legrégibb magyar újságja, beállottál a betűvetés nehéz szolgálatába, Te ismered a har­cot, amit sikerrel vivtál meg e­­gészen a legutóbbi időkig. Te tudod mit jelent újságot csinál­ni ennek az ezersainü, ezer ér­zelmű emigrációnak, amelyik sókat tud, de nem tanult meg egyet: elsősorban magyarnak lenni pártoskodás, széthú­zás nélkül és még azt is fel kell emelni, aki elbukott közülünk, egyek vagyunk és eggyé váltan tudunk felemelkednö. Gusztikám, a mai idők az igazi megpróbáltatások ideje, most könyörtelenül elvérzik, aki gyenge! éii az újságot fél­tem. A Te egészséged mától kezdve közügy s ezt tartsd min dig szemelőtt! A mi kötelessé­günk, olvasók, előfizetők, mun­katársak részéről, hogy na­gyobb kitartással, nagyobb ál­dozatvállalással álljunk oda melléd s ki hogyan teheti, se­gítsen. Ne lássa a balkéz, hogy mit csinál a jobb! Az emigrá­ció megerősödött, képes anya­ga áldozat-vállalásra. A mai in­flációs időkben kötelességünk segíteni a legrégibb kanadai ma gyár lapot. Hozzunk meg min­den tőlünk telhető áldozatot, nehogy szemlélője legyünk egy senki által nem kívánt helyzet­nek, amelyet a mi nemtörődöm­ségünk is siettet. Öregszünk, fogyunk és senkinek sem sike­rült még a vagyonát átmente­ni, magával vinni, arra a szép­nek mondott másik világra. A magam résziéről *— szerény nyugdíjas vagyok! — 20 dollárt felajánlok a Sajtóalapra. A régi barátsággal köszönt hived, barátod: Imre. (Székely-Molnár Imre.) * * * Tollas Tibor. Írja a Nemzetőr 1S74 szeptemberi számában: i A Nemes Gusztáv szerkeszté­sében megjelenő Kanadai Ma­gyar Újság immár félszázados jubileumát ünnepli. Ebből az al­kalomból köszöntjük laptársun kát és fáradhatatlan szerkesz­tőjét.. Kedves Szerkesztő Ur! A Kanadai Magyar Újság 50 éves évfordulója alkalmából kí­vánok úgy a Szerkesztő; urnák, mint az újság munkatársainak erőt, egészséget és türelmet, hogy még igen sok éveken ke­resztül tudják végezni ezt a áldozatos munkát, mellyel ma­gyarságunk fennmaradását i­­parkodnak minél tovább meg­tartani. Isten álddja meg érte mindnyájukat. Gratulálok. Én ezt a lapot 'igen nagyra értéke­lem, szeretem mióta Kanadá­ban vagyok. 46 éve, mindig elő fizetője vagyok. 25 évig férjem­mel együtt és 21 éve mint öz­vegyasszony, de ezt az újságot nem tudom feladni, úgy szere­tem. Mellékelten küldök 24 dol­lárt posta money orderben, 12 az újságra, $2 a naptárra és $10 a sajtó alapra. Isten gaz­dag áldását kívánva maradok igaz magyar szeretettel: özv. Mátyás Ferencné, Calgary, Alta. Kedves Szerkesztő Ur! Kedves Jubileumi évbe én is bekapcsolódhassak. Kérjük a Mindenhatót, hogy a Főszer­kesztő Urat és az összes mun­katársait tarts meg számunkra lelki szeretetével és hü magyar ságávai, hogy az mindnyájunk lelki javára szolgáljon. Maradok baráti üdvözlettel: Blazovics Gyula. South By, B. C. Hí * * Kanadai Magyarok Szövetsége, Toronto, 1974. november hó 1. Nemzetes vitéz Nemes Gusztáv urnák, főszerkesztő Winnipeg, Man. Nemzetes Uram! Kedves Barátom! A Kanadai Magyarok Szövet­ségébe tömörült magyarok ne­vében köszöntünk a “Kanadai Magyar Újság” ö t v e n éves jubileumán. Adjon a Mindenha­tó erőt és egészséget, hogy mi­nél tovább tudjad a zászlót ma­gasan tartani, mert bizony igaz az, “Ha minket is elfúj a sors zivatarja, Nem lesz az Istennek soha több magyarja.” A Te magyar szived töltötte meg tartalommal, adott irány­mutatást annyi száműzött, me­nekült magyarnak. A Te kéz­­zielhszedett, verítékkel nyomta­tott soraid adtak bátorítást, erőt az elliagyatottságumkfoan, új Hazánkban. Tudjuk, hogy sokszor Magad álltái a szedő­­gép mellé, Magad írtad a cikke­ket ... melyek mindig a hagyo­mányos, magyar igazságot hir­dették, megtántorodás nélkül az Isten, a Haza és a Család szent háromságát. Ismételten áldjon meg az Isten érte ezerszeresen. Dr. Nagy György s.k. elnök. Hamvas József főtitkár. Kanadai Magyarok Szövetsége Egyesült Magyar Alap Torontó, 1974. november. Nemzetes Uram! Kedves Barátom! A Kanadai Magyar Újság öt­­ven éves jubüeuma alkalmából enigedd meg, hogy megköszön­jem az "Egyesült Magyar Alap­ba tömörült magyarok nevében azt a példátmutató erőt, lelke­sedést és kitartást, melynek ki­magasló példaképét Te mutat­tad nekünk. A legnehezebb kö­rülmények között soha nem lankadó áldozatkészséggel ve­zetted a száműzetésbe kénysze­­iitett honfitársainknak sorsát, segítetted őket elhatározásaik­ban, irányt mutattál, ha meg­­tántorodtak. Minidig a szent hagyományokhoz híven egyen­getted a magyarság útját és munkáddal lapodat az emigrá­ció egyik közkedvelt, igaz, ma­gyar újságjává fejlesztetted. Erőt, egészséget kívánunk további munkádban, a Jóisten áldjon meg érte. Dr. Kohári József, elnök, Hamvas József főtitkár. Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége. Toronto, 1974. november. Nemzetes Uram! Kedves Barátom! Ötven esztendő! Egy fél év­század! Az emberi életben egy emberöltő, a világmindenség forgásában a másodperc tört­része. Mégis egy pillanatra meg kell állnunk és méltatnunk kel­lenne azt az embert, azt a Ma­gyart, aki ezt az ötven eszten­dőt fáradhatatlanul, áldozatos lelkesedéssel végigccsinálta. A- ki éjt-nappá téve, sokszor egye­dül szedte az újságját, maga irta a lelkesítő cikikteket ... és mit kapott ezért cserébe? Ta­lán néha egy köszöntő levelet, szavakat. Ígéretet ... Mi mér­nökök mindig meg fogjuk tar­tani önt emlékezetünkben. Ön volt az egyetlen, aki közlemé­nyeinket szívesen hozta le az újságjában. Köszönjük Önnek a magyar mérnökök nevében. Köszönjük a jó munkát, az e­­redményeket, köszönjük, hogy van nekünk! Kérjük a Mindenhatót, hogy tartsa meg nekünk egészségben abban a szellemi frissességben, melyben most találtuk. Isten éltesse! Szeretettel: Krompecher László, elnök, Hamvas József, ü.v. Elnök. uiinniPEC [EnTEMiini Join thejun. kimagasló alakja jelenik meg I az “Esquire” oldalain. ! A protestáns Malcolm Mug- I geridge, az igényes brit hirlap­­' irodalom elismert nagysága, méltó követőjévé vált névroko­nának, Malcolm skót 'királynak, aki. Szent István unokáját vet­te feleségül. A Pécsváradon ne­velkedett Margit férje halála uttán, mint Skótország király­nője olyan bölcsen vezette or­szágát, hogy még ma is 'kegye­lettel járulnak Edinburgh várá­ban levő sírjához a világ min­den részéből oda zarándok­ló skótok. Malcolm Muggerid­­ge, mintegy ennek a magyar­­országi Szent Margitnak a munkáját folytatja, amikor a keleti pogánysággal hősiesen szembeszálló Mindszenty kar­dinális életművét helyezi törté­nelmi gyújtópontba. A nagyonis “világi”, tehát vallásosnak semmiképen sem mondható, magyar kérdéssel nem foglalkozó, 300 oldalas fo­lyóirat mellettünk kiállása váj­jon ösztökél-e arra, hogy minél többen belekapcsolódjunk a vi­lágot járé Nagy Magyar Már­tír emberfeletti erőfeszítésébe? VOYAGE KELEN TRAVEL ALEX. A. KELEN LIMITED 1467 Mansfield Street, Montreal, Que., Tel.: 842-9548 Kérje IKKA karácsonyi árjegyzékét 36 oldalon kitűnő összeállitásu csomagok, nászaján­dék, babycsomagok, játékok, műszaki cikkek, fűtőbe­rendezések, minden alkalomra ajándék. Gépkocsi és gáztűzhely árak változatlanok. SELECT-csemege csomagok otthoni kiválasztásra, tetszés szerinti összegben rendelhetők. Ne várja meg a torlódást, már most adja fel az Ünnepekre rendelését! Absolutism and Emigration 279 Hungary could not renounce its claim to its own con­stitution even if another despotic rule was the alter­native. “It is possible that troublous times are ahead, but we shall endure”, wrote Deák, “in order to save the constitutional liberty inherited from our ancestors.” Francis Joseph did not accept this argument and dis­solved parliament. Another police rule followed, with two conspiracies soon to indicate the growing bitterness of the people. The Conservatives again attempted to intervene, proposing certain amendments to the 1848 legislation so that the monarch would accept it. Deák and his circle were eager to come to terms but unwilling to give up any of their legal ground. At Easter, 1865, an editorial by Deák appeared in the Pesti Napló, stating that Hungary was ready to harmonize its legislation with the security of the Empire, and acknowledged that there are “common affairs”, such as defense, fi­nance, and foreign affairs, which should be negotiated between the two countries by mutual agreement. This conciliatory yet firm tone expressed the sentiments of the majority of the Magyar population. There was a long road yet to be covered in arriving at final terms. Jurists of Austria still maintained their pet principle, according to which Hungary was never a sovereign state under the Habsburgs. To one of them, Lustkandl, Deák himself replied in an essay Data on Hungarian Public Law (1865), proving that legally the country was independent, since 1526, in every re­spect. The grievances were, really, mostly of practical nature. Generals from Austria still considered Hungary 278 A History of Hungary amended this system, establishing a central parliament with 343 seats; of these, 169 were allotted to the Aus­trian provinces, 85 to Hungary, 54 to Bohemia, 26 to Transylvania and 9 to Croatia. It was soon found, how­ever, that the efforts of the Conservatives were fruitless and that this modified system of government merely­­eliminated some of the excesses of the Bach adminis­tration, without touching its substance. In the Hungarian Diet of 1861 there was a very­­strong Liberal opposition to the Conservative aristoc­racy. Although not altogether cohesive, this opposition professed the 1848 legislation as its platform, with Francis Deák as its recognized leader. The more radical wing was unwilling to negotiate with the Emperor ac­cording to the rules of the Diet, considering Francis Joseph unconstitutional. They were for sending reso­lutions to the monarch, thus earning their name, the Resolution party. Deák’s standpoint differed only in form and it was finally approved. Deák in two con­secutive memoranda gave the opinion that Hungary would stand on the constitutional platform of 1848. Contrary to the opinion of the Court, he maintained that there was never a complete union between Hun­gary and Austria, but only a personal union in the person of the monarch. Therefore the government was bound to reinstate the rights contained in the 1848 legislation, together with a responsible cabinet, and the emperor would have to be crowned king of Hungary and swear a constitutional oath before he could be considered a rightful ruler. Deák pointed out that

Next

/
Oldalképek
Tartalom