Kanadai Magyar Ujság, 1974. április (50. évfolyam, 14. szám)

1974-04-05 / 14. szám

Jólsikerült, pompás bál Calgaryban a Szabadságharcosok rendezésében Az idei Szabadságharcos Bál minden eddiginél nagyobb er­kölcsi sikerrel zárult. IMár az ízléses meghívó, ami Tóth Sán­dor ellenőrünk rajzolói képes­ségéről beszélt, fél sikernek számított. Az elnök;, Hajdú Gyula és a bálbizottság tagjai sok gonddal és hozzáértéssel készítették elő a bált, úgy, hogy minden si­mán és zökkenő nélkül ment. A Palliser Hotel személyzete nagyon előzékenyen és .“Torsán szolgálta fel a királynak is beil­lő finom vacsorát. Az elismerés azért Fekete Ferenc pénztáro­sunkat illeti. Külön köszönet jár Dr. Szmo­­lyán Lászlónak, akinek üigyvé­­védr irodája több estén át a bálbizottság főhadiszállásául szolgált és az utolsó héten, mint CO-ordináió központ működött. A kanadai vendégeket Tóth Zoltán titkár mutatta bei, majd a táncosokat is, akik a bált megnyitották. Az elsőbálozók között Tolt az elnök csodaszép kisleánya is, aki éppen akkor ünnepelte 16. születésnapját. Ezt a polgármester beszédéiben meg is említette és mindnyájan nótával köszöntöttük fel Mar­gitkát, eddigi életének ebben a talán legszebb percében. Azt gondoljuk, hogy mindig emlé­kezetes lesz neki ez a kellemes este. Jó látni nekünk, öregebb generációnak a fiatalokat, akik évről-évre fáradtságot nem sajnálva készülnek, a szülők bátorításától és szeretteiétől kö­rülvéve és boldogan mutatkoz­nak be szép táncukkal. Nagyon kellemes hangulat volt mindvégig, fegyelmezett, jó társaság _ verődött össze. Nem­csak a magyarok voltak remek hangulatban, hanem az a né­hány kanadai meghívott is„ a­­kik megtiszteltek bennünket je­lenlétükkel — beleértve Eldon Woolliams konzervatív képvise-! löt és családját. — Igen szép1 benyomással távoztak. Mindig az az érzésünk, hogy kanadai barátokat úgy szerezhetünk legjobban, ha meghívjuk őket báljainkra, hadd lássanak ők is valami szépet magyar ha­gyományainkból és hadd kapjanak egy kis ízelítőt a m r gyaros vendégszeretetből. Minden alkalommal, amikor kellemes társaságban vagyunk, az idő rohanni látszik; most is igy volt. Szerettük volna, ha nem lett volna vége. Hézsely Ferenc. Március tizenötödike Calgaryban Régi szokás szerint ebben az évben is a református egyház rendezte a calgaryi magyarság közreműködésével az 1848-as 'Szabadságharc ünnepet. A Kál­vin Magyar Református Egy­ház Kossuth Termében minden hely megtelt ünneplő magya­rokkal március 17.-én. Ádám Tiborné, lelkészünk (leánya völt a műsorközlő, aki annak ellenére, hogy az emig­rációban született, tökéletesen beszél magyarul. J Vida István, a római katho­­likus egyház Férfikörének el­nöke nyitotta meg a szép es­tét. Papp Józsefné ügyes szava­­lónkat már nem kell bemutatni. Mély átérzéssel adta elő egy finn költőnek magyar fordítású versét Petőfi címmel. A római katholikius egyház leány és fiú cserkészei is sze­repeltek, énekszámmal, illetve kis színdarabot adtaik elő Buzo­­gányné, Orbán Katika és Far­kas András betanításában. A kicsik édesek voltak, mint mindig s1 a hallgatóság nem szégyelte az akarata ellenére is kibuggyant könnyeit, ahogy a ki csöppségeket figyelte, milyen bátran és hősies elszántsággal mondják el versikéjüket a szín­padon. Különösen ki kell emelnük három nagyobb kisleányt, akik nagyon szép magyarsággal sza­valtak: Balázs Andrea, Boros Editke, Parragh Magda,, akik sorrendben Wass Albert, Re­­ményik Sándor és Szabó Lőrinc verseiből adtak elő mindnyá­junk gyönyörűségére. Köszönet azoknak a kedves Édesanyáknak és Édesapáknak, ákik sokszor akármilyen fárad­tak is, elviszik gyermekeiket a magyar iskolába az egyházak­hoz, ahol áldozatos lelkek ma­gyar szóra tanítják őket, hogy csak kettőt említsünk: Nagy Balázs Dezsőmé tiszteletes asz­­szony a református, Kocsis Ist­vánná pedig a katholikus egy­háznál. Kálmáncsehi Anita és Árpád zenesizámmal kedveskedtek, ké­sőbb Fatter Jutka és Éva tán­coltak. Lehetett látni, hogy vé­rükben van a magyar ritmus. Az est kimagasló pontja a két szónokunk volt, az egyik Dr. Nagy-Gyiörgy István, aki az ün­nepi (beszédet tartotta, a másik a 'Szabadságharcos 'Szövetség elnöke, Hajdú Gyula, a záróbe­széd elmondásában szerzett ér­demeket. Megint kaptunk egy évre va­ló biztatást. Hézsely Ferenc. MOHAMEDÁN MHOSET RÓ MÁBAN. -— A Rómában élő 35 ezer mobaimerán részére mo­numentális mecset épül a haj­dani királyi park magaslati ré­szén. Az építkezés költségeit az arab államok fedezik. Az ün­nepélyes megnyitást 198i2-re tervezik. — * * * MIT TANULNAK SZÍVESEN AZ EGYETEMISTÁK? —■ Erre a tanévre beiratkozott 674 ezer 138 egyetemista 'közül orvostu­dományt 97,219, — tanítókép­zést 79,706, — bölcsész etet 76- ezer 64i2, — jogtudományt 76- ezer 724„ — ifiéikát és termé'­­szettudományt 66,298, — imér­­nök-tíudományt 37,397, .— ke­reskedelmet 33,416, -— építésze­tet 31,859, — politikai tudomá­nyokat 31,40K) diák tanulja. A három legnépesebb egye­tem: Róma: 90,205, — Nápoly: 71,669,— Milánó: 66,482 beirat­kozott hallgatóval. Viszont. Pá­­dovának csak 31,876 hallgató­ja van. — * * * VASARELY VIKTOR KIÁL­LÍTÁSA. — A világhírű magyar festőművész, Vásárely Viktor, a milánói Rusconi Gallériában rendezett kiállítást. — A kiálli­­tásnak óriási sikere van. * * * SZERENCSÉTLEN SZEREN­CSÉS. — Az elmúlt héten csak báróim találat volt a toton,, ami több-, mint 200 milliót eredmé­nyezett egyenként a három szerencsés játékosnak. Azaz. hogy a harmadiknak, aki kü­lönben Római lakos nem ered­ményezett semmit, csak bosz­­szúságot, mert nyerő lap har­madik oldalán tévesen Irt át egy eredményt. így az ő 200 millióján is a másik két szeren­csés osztozik. ¥ ¥ ¥ AZ ÁLLAM VESZI MEG MUSSOLINI VILLÁJÁT.—Mint ismeretels Mussolini a Via Na­­mentánán levő1 Herceg Torlo­­ni — világiban lakott, amíg kor­mányfő < volt. —• A villára az | utóbbi években jelentős adós-1 ság gyűlt, s hogy a 15 hektáros parkban levő villa spekulánsok kezébe ne kerüljön, aiz állam szándékozik megvenni. Nyüvá­­nos parkká alakítják át. — A park alatt, különben, Róma legnagyobb izraelita katakom­bája van. * * SZOMORÚ MÉRLEG.— 1968 március 8 és 1974 február 13 között Itália területén 330 em­berrablás volt. 319 személyt váltságdíj ellenéiben, szabadon eresztettek, 8 személy megöl­tek a rablók és 2 személyről mindmáig nincs hir. — A vált­ságdíjaikért kifizetett sontop összeget nem lehet tudni, de a hozzávetőleges számítások sze­rint eléri a 19 milliárd Urát. ¥ ¥ * NAPONTA KÉTMILLIÁRD értékű műkincs pusztul EL. Carlo Marrilió Lerici, az olasz műkincs kutatás modern megalapítója szerint, Itáliai te­rületén naponta kétmilliárd ér­tékben pusztul el műkincs, fő­leg azért, mert az álam és a kulturális szervek, nem fordí­tanak kellő gondot a kincsek megőrzésre. ¥ ¥ * SZENTÉVRE MEGNYÍLIK A RÓMAI SZENT PÁL HILDE­BRAND. — KAPUJA. — 1823 június 16.-án, mint ismeretes, Róma egyik legszebb bazilikája a San Paoló, csaknem teljesen a tüizvéisz martaléka lett. Az azóta eltelt egyszázad alatt a •bazilika újjáépült, csupán az Hildebrand kaput nem állítot­ták helyre. — XXIII. János Pá­pa, annak idején, elrendelte a Kapu helyre állítását és a ter­vek szerint,, az 1975-ös Szent­éire, a kapu eredeti szépségé­ben megnyílhat. ¥ ¥ * MODERN RABLÓ-ÖTLET.— A négy hónappal ezelőtt elra­bolt Rqssi grófot az ember rab­lók egy itehén-istálló alá .épített rejtekhelyen tartották fogva, váltságdíjul három miflliárdot kéji.tek!, de időközben a rendőr­ség megtalálta, a grófot a jó ál­cázott rejtekhelyen és a vált­­ságdijból nem lett semmi.. El­leniben kézrekierült a rablóban­da néhány tagja. ¥ * ¥ MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ A LEGÚJABB OLASZ FILMSTAR -r- 1953 október 21.-én született Rómában, Elena Gioigi, édes­anyja magyar festőmüvésznő, édesapja olasz festő és filmes. Hathónappal ezelőtt Ihivták inéig egy kisebb szerep eljátszá­sára és utána egymás kezéből kapkodják a filmrendezők és máris három film főszerepét játszotta, “villámszerű karrier” — mondják és írják a kritiku­sok. ¥ * ¥ REKORD NAGYSÁGOT ÉRT EL A KERESKEDELMI DEFI­CIT. •— A hivatalosan közzétett kereskedelmi mérleg 1973-ban 3,260 milliárdos deficitet mu­tat. Vagyis rekord magasságot ért el, mert például 1968-ban csak 43 milliárd volt a deficit, 1970-ben 1,102 miffiá|i|d, 1972- 426 milliárdl MEGHÍVÓ Délmagyarország Felszabadító Tanácsa Társasvacsorájára, előadóestjére és közgyűlésére Believeit. Cancer can be beaten. For further information, I contact your local Cancer Unit. I CANADIAN CANCER SOCIETY A, melyre tagjait, barátait, társ­­emigrációs szervezeteket, az el­szakított területi kérdések, va­lamint a magyar őstörténet iránt érdeklődőket szeretettel hívjuk és várjuk. 1. A DFT Társasvacsorája. Délmagyarország felszabadí­tó Tanács fennállásnak 20. év­fordulója alkalmából, egyben egyben Prof Dr. Baráth Tibor egy. tanár, a DFT örökös tb. el­nöke tiszteletére 1974 április 6.-án szombaton 5 órakor a nyugatoldali magyar evangéli­kus egyház nagytermében (West 98 Str. és Demson Ave.) társasvaesorát rendez. A vacso­rajegy ára 5 dollár, nyugdíjasok és diákok részére 3 dollár. Va­csorajegyek az alábbi telefon­­számokon rendelhetők meg; na­ponta este 7 és 91 óra közt: 331-0380, 661-0376, 721-6311 és 932-8057. 2. PROF. DR. BARÁTH TIBOR előadóestje. A DFT társasvacsoráját kö­vetően 1974 április 6.-án este 7 órakor a társasvacsora szín­helyén Prof. Dr. Baráth Tibor egyetemi tanár,, a DFT örökös tb. elnöke, “A magyar népek ős­története” e. háiom kötetes nagy történelmi munka szer­zője előadást tart: “A magyar őstörténet és helynév kutatá­sunk” címmel. Az előadást követően az elő­adó örömmel válaszol a feltett kérdésekre. Az előadóestet Vit­­tay Béla, a IX. és X. századbeli magyar történelem kutatója ve­zeti le. A vacsora és az előadás után Thurner Endre, a Kossuth köny vesibolt tulajdonosa készséggel áll az előadó könyvei iránt ér­deklődők rendelkezésére. 3. A DFT KÖZGYŰLÉSE. Délmagyarország Felszaba­dító Tanácsa az 1914-es, az 1934-es, valamint 1944-es ese­ményekre való visszaemlékezés jegyében s a DFT fennállása 20. évében 1974 április 7.-én dél­után félnégy órakor rendezi meg szokásos évi közgyűlését a nyugat-oldali magyar evan­gélikus egyház kis-termében. (West 98 Str. és Denison Ave.) A közgyűlés napirendje: 1. Dr. Lelbach Antal elnök: Megnyitó. 2. Titeli József; Főtitkári jelentés. 4. Prof. Dr. Baráth Tibor, a DFT tb. elnöke: Emigráció külpolitikánk és a Délvi­dék. A DFT elnöksége ezúton is kéri tagjait tagdijaik (Év.i 5$) rendezésére, egyetlen elszakí­tott területi kérdésekkel foglal­kozó szemlénk: a Virrasztó e­­lőfizetésére (évi 5$). Ugyan­csak kérjük tagjainkat a “Dél­­magyarországi és balkáni ta­nulmányi központ” kiadásában megjelent ang.ol nyelvű tanul­mány: “Croatia and Hungary during the Turkish era” meg­vételére (i2$) és terjesztésére, mert csakis költségeink megté­rülése esetén folytatjuk tervbe­vett kiadvány,sorosatunkat,) Homonnay Elemér: a magyar revíziós politika déilmagyarszá­­gi vonatkozásai.”) Tagjaink, akik nem tudnak megjelenni közgyűlésünkön, a főtitkári címére küldött (Titeli József, 11722 Hamlen, Cleve­land, Ohio, 44120. USA.) pár soros levélben jelentkezzenek. Tagdíjbefizetést kérjük a “Council for Liberation of Southern-Hungary” címre kiál­lított csekkéi, vagy money-or­­derrel beküldeni. 1974 március 15. Dr. Lelbach Antal elnök, Titeli József főtitkár. Március 15.-i ünnepély Párizsban Zsúfolt nézőtér előtt tartat­ta meg március 15-ét Párizs nemzeti érzelmű magyarsága. Az ünnepséget a Katolikus Misszió dísztermében rendezte meg a MHBK, a Szabadsághar­cos Szövetség 'és a Petőfi Sán­dor cserkészcsapat. Az ünnepséget dr. Szén Jó­zsef MLIBK főcsoportvezető ke­resetlen szavakkal elmondott bevezetője nyitotta meg, majd Dömötör Kálmán és Almay La­jos mondottak beszédet. Mind­két beszéd úgy tartalmánál, mint összeállításánál fogva hosszabb ismertetést érdemel­nie, de sajnos, helyszűke miatt nem térhetünk Iki azok bővebb ismertetésére1. A beszédek kö­zötti részt Náday Kálmán zon­goraművész Liszt zeneszáma és Szántay Andor cserkész “Talp­ra magyar” elszavallása töltötte ki. ¥ ¥ ¥ Szolzsenicin, vagy Alliende — e kérdésre kellett választ adjon Párizstól mintegy 30 kilométer­re fekvő Evry városkájának községi tanácsa. Az egyik ta­nácsnak ugyanis javasolta, hogy a 'bátor kiállású szovjet Íróról nevezzenek el utcát Evry egyik legszebb negyedében. Egy mások tanácsnok pedig ja­vasolta e kitüntetésre Salvador Alliende nevét. Ez utóbbi javas­latot a többség leszavazta, igy Evryben rövidesen lesz egy Szolzsenicin utca. Egy kis pénzügyi szeminárium (Folytatás az első oldalról) Mindez siettette az arany hi­vatalos, a bankok közti elszá­molási ára fölfelé való helyesb­­.bitését, ugyanekkor a szabad forgalomban még tetemesebb drágulását. — U.S.A. dollár 1960-65 között még csak vásár­lóereje 6% -át vesztette, de 1965-70 között már 19%-át . . . Miután megállapítást nyert a dollár ilyen romlása, a UjS.A. gazdasági tervezői, iSamuelson, Friedmann é,s más tőről met­szett patinás nevű, akik jórészt a London School of Econo­mics tanítványai, vagy ortho­dox követői, az egyre növekvő pénzügyi és kapcsolatos tá.sa­dalümpolitikadi bonyodalomból igazi kiutat nem találtak & az adott körülmények közlőit már aligha is lehet. Az infláció most már a kö­zéposztály alsó rétegeit is pro­letársorba taszítva, a proletár erőket felduzzas'ztja és a szo­ciális feszültséget fokozva, o­­lyan reakciókat válthat ki, a­­melyek az északaumerilkai de­mokrácia eddigi politikai és ál­lamberendezéseit megdiöntlie­­tik. — Talán még segíthet egy bizonyos mérvű, “toilerájható” , és ellenőrizhető munkanélküli­ség. Ez jobb megoldás, mint olyan gazdasági válság, amely­ben a miunkanélküliséig; kataszt­rofális méreteket ölt. Senki sem kételkedhetett a közgazdasági, (ipari) és politi­kai felfordulás méretein, amit az olaj árának emelése okoz. Mégis akadtak “illetékes’’ kö­rök, amelyek Izrael érdekeiért képeseik voltak mindenre. Ké­pesek a mi zsebünkre exponálni magukat Izrael mellett és — velünk kifizettetni ezt a szám­lát. Kettőt! Egyiket a UiSA-tól Izraelnek adott hadfelszerelési kölcsön alakjában, a másikat az atrab államoknak Izraeltől el­pusztított és a (Szovjetből szállí­tott hadianyag pótlására. így fizetjük lkát oldalra a különös kísérletezést. Közben a kutya ugat — a (karaván halad, csak a mi szegény, szenvedő Rab­­nemzetünk ügye marad tovább­ra is kátyúban. (Hála a rövid­látó, demagóg magyar koordi­nálóiknak!) Most milyen esielyékkel szá­molhatunk a jöivőt tekintve? 1. Az ipari fejlődésben lévő j országok,, — üélamerika, Aíri­­| ka, Ázsia —, deficitje 1974-ben 9 milliárd 'dollárról előrelátha­tólag 25 milliárdiria növekszik. 2. Az iparilag fejlett orszá­gok* — Európa, Amerika —, 1973-ban 10 milliárd profittal zártak. 1974-iben azonban 35 milliárd lesz a deficitjük! 3. A kőolaj-termelő országok jövedelme 1974-ben 70-80 mil­liárd többlettel fog zárni. Mire következtethetni ebből? Semmi másra, mint arra, hogy az arab olajon az amerikai zsi­dó profitál, amiből Israel had­felszerelésére 30%-ot lead, mig az arabok 70%-kai több dollárt fordíthatnák az URSlS-hen cso­dafegyverekért. — Az eredmé­nye ennek a különös fegyverke­zési egyensúlynak az lesz, hogy a zsidók hamarosan elfogynak. Elvégre, fő a “világbéke”! Mindebből az is látható, hogy félrevezető, ha olaj-krízisről be­szélnek a súlyosan beteg dollár krízis helyett. A UjS.A. dollárt qsak mint “zöld disznót” em­legetik s az utcai nők is fenn­tartással fogadják kétesen kel­lemes szolgálataik fejében. Le­hanyatlott a turista, a megszál­ló GI presztízse. A hírszerző berkekben a szolgálatok érté­két aranyiján, vagy európai va­lutákban mérik. Jellemző a khaoszra, amikor a U.S. dollár az arannyal pár­huzamosan emelkedett a valu­ta piacon. Fölborult volna a tapasztalati szabály, hogy ha a dollár értéke süllyed, emelkedik az arany ára. Mi történt a külö­nös párhuzamos emelkedés­kor? A válasz egyszerű: az ara­bok* a dollárból átváltott euró­pai valutáikkal elárasztották a piacot, fizetve az UR|SiS-nek a 'hadi szállításokért s így dep­ressziót okoztak a D.M.-nak, a francia, a svájci franknak. De az egyensúlyi helyzet rövid idő múlva helyre fog állni.) A most megtartott washing­toni “energia”-konferencia, a­­ikárhogy is kendőzzék, kudarc­cal zárult. A szűkszavú rádió- és sajtó-jelentések kerülték a lényeget, hogy nem energia, hanem dollár-krizis van! — A U.S.A. utolsó legális erőpróbája tehát az agyonreklámoiziott dr. Kissinger külügyi vigéc erőfe­szítései közepette is balul ütött ki. Kétségtelen, hogy az inflá­ciós U.S. dollár mérkőzött most az arab kőolajjal' s amint az már történni szokott, a gyen­gébb alulmaradt. (A francia e­­lőrelátás bére pedig természete­sen a düh ocsmány-kórtusa.) VALLOMÁS Esküvő után a fiatalasszony igy szól a férjéhez,: — íMegbocsátsz, drágám, de most már elárulhatom, hogy a jobb szemem nem valódi, ha­nem üvegből van. — Nahát, akkor — szól a férj, — én is elárulhatom ne­ked, hogy' a brillilánsgyürü, a­­mit tőlem kaptál ajándékba, nem valódi, az is csak üvegből van. 4 Winnipeg, Man. 1974. április 5. TÖKE LÁSZLÓ: ITÁLIAI JEGYZETEK HKHAOtt 70 A History of Hungary under it. If peaceful times had followed Matthias, a prosperous and educat' d middle class wc i, un­doubtedly, have risen out of this ■ ;cial layer. The program of Matthias thus shows all the neces­sary elements of that of a contemporary absolute monarch, utilizing all available forces for the advantage of the state. Though upon his ascension he had prom­ised to convene annually the feudal diet, where all noblemen could put in an appearance, such was not the case in reality. Under Matthias, the diets played only a formal role. The huge, tumultuous diets char­acterized by the “liberum veto”, and resulting in com­plete disorder, which prevailed in Poland before its partitioning, and in slighter measure in Hungary prior to the catastrophe of 1526, were unimaginable in the time of Matthias. As regards his foreign policy, Matthias, at the begin­ning followed his father’s crusading spirit, as was ex­pected of him. As the Pope greeted Matthias upon his ascension to the throne: “You are a heavenly gift that God has given not only to Hungary but to the whole Christian World.” In his political correspondence, Matthias often referred to the sacrifices that “Hungary has willingly made for Christianity.” Yet he was a realist too, and saw that the age of the Crusades had passed, that the national states of Europe, now develop­ing, were engaged in furthering their own interests, and that he too, unless he would build his policy on illusions, must not forget that he could rely only on the strength of his own country. By this time, the last remnants of The Renaissance Power 71 Serbia were occupied by the Turk. To counterbalance Turkish designs on Bosnia, Matthias launched a suc­cessful campaign in 1463, after which he built and maintained a chain of defense works, to the south. Pie went into action again in 1475-76, when he advanced beyond the Save River to recover the important strong­hold of Shabatz, then fortified by the Turks as a bridge­head for future attack. It was precisely his handling of Turkish affairs that was misunderstood not only by his contemporaries but by later historians as well. They claimed that by not pursuing vigorously his father’s policy against the Turk he disregarded the dangers of the East for the sake of his interests in the West. This, however, will appear to be without foundation if one considers the circum­stances from all angles of Matthias’s position. Never did he neglect the fortifications facing the Balkans, and though he led only two large-scale campaigns this did not mean inactivity. For instance, in 1474 the Plun­­garian army assisted the Rumanian Prince of Moldavia against the Ottomans. It is true that Matthias’s foreign policy was not limited to the Turkish question, but this could not have been expected of him, not only because he could not be an exception among contcmporary rulers, who had grandiose diplomatic plans and many ambitions, but chiefly because his main political and military attention had to be concentrated on the Ger­man and Czech problems on account of the competition of the growing Habsburg dynasty. Many historians point out, moreover, that Matthias s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom