Kanadai Magyar Ujság, 1974. április (50. évfolyam, 14. szám)

1974-04-05 / 14. szám

(Folytatás) A Fekete-tengeri bún álla­mok c. fejezetből megtudjuk, hogy a sabirokat 515 után Bi­zánc az ottani 'hunok ellen a­­karta felhasználni s hogy ezek a hunok latin müveltn égnek. A hunuigiur nevet, amiből (szár­maztatható a Hungaty, Hong­­rois„ stib., Jordanes (551 k.) er­ről a vidékről jegyezte föl, At­tila népe manadéikára alkalmaz­va. E hun népihez csatlakozott 470 k. a Var és Qun (vájr-kun) avar törzs. Itt esik azután szó az egyre valószínűbb három “ magyar’' honfoglalásról; az első a hunokkal érkezetteké, a második az avarokéval, a har­madik Árpád vezérlete alatt. E nagyszabású nyitány végső akkordjaiként megszólalnak a régészektől feltárt sírok, köz­tük pl. a mosonszentjánosialk, “ahol egymás mellett egy idő­ben hunok és avarok temetkez­tek”! Maga az avarság a tülrkök e­­lőnyomullása következtében é­­rintett, különböző népek (iuar. xunni = avar-kun, kuiriigur, ogur, stb.) törzseinek egy vele-DALOLJUNK... ÍME GONDOLD ... IMe gondold, hogy az a tavasz, Amikor a rózsa nyit az ágon, Amikor a dalos madár Repked könnyű szárnyon ... IMe gondold, hogy az a tavasz, Ha a virág bontogatja szirmát, Az a tavasz, amikor a Szív a szívnek megtalálja titkát. Amikor egy ablak alatt Eisétálgatsz sokszor, Amikor a szived perzsel A nagy boldogságtól. Jkp )kc( rét Virágát Valakinek letépnéd egy szálig... Az a tavasz, amikor egy Asszony neve imádsággá válik. EDDY IRTA; BÉLA DEÁK (Valahol B.C.-ben az 50-es években.) Éjszaka van és farkasorditó hideg. A Diesel motorral hajtott gyalugép fujjtató szerkezete úgy búg, mint 'egy kezdetleges, ős­régi orgona. Ha a szokottnál valamivel vastagabb deszka ke­resztül, akkor öblös, mély bari­ton hangot ihallatt. Vékonyabb ■deszkák viszont magasítják a hangiját. A különböző szélessé­gű és hosszúságú hajtószíjjal ütemes dobolása, az olajmotor ugyancsak változó mélységű és színezetű zakatolásával olyan­­féle kusza, de ütemesen lükte­tő hangzavar kerekedik ki, mintha egy óriási néger jazz­­zenekar játszana, ezernyi tam­tammal, tym/panival és bő rdoili­bái, valami fantsztikus afrikai jazzszinfomiiát. Szinte hallani le­het a groteszk, hosszuszáru póznákat és a bugyborékolva nyávogó, hangtorzitós piszto­nokat. Egy-két percig el tud meren­geni az ember e furcsa zene nyújtotta illúziókban, de órákon keresztül hallgatni már a fcin­­szenvédéssé! egyenlő. Pedig ne­kem hallgatnom kell minden éj­jel nyolc órán keresztül, mert az a kitüntetés jutott osztály­részemül, hogy ezt az óriási gya lugépet egy dollár tíz centes órabérrel az éjszakai csoport­ban én etethetem. Ez a tiz centes órabér kü­lönbség igen nagy szó, mért a többi munkások általában csak egy dollrát kapnak óránként. A kielégíthetetlen étvágyú gyalu­gép etetése ugyanis már némi szakértőmét kiván és ezt a szak értelmet díjazzák a dolláron fe­lül óránként fizetett tiz centtel. Nem is tudom megérteni, hogy dipi léteimre, hogyan részesül­hettem ebben a különös szeren­csében, de nem sokat töpren­gek rajta, hanem örülök, hogy ezt a munkát végezhetem és ez öröm teszi úgy-ahogy elviselhe­tővé a gyalugép borzalmas bömböléeét. géből alakult ki az V. sz. elején. Korábbi sorsukat a perzsiai val­lási villongásokat ismertető fe­jezetben nyomozza a szerző. Fi­gyelemreméltó, hogy I. Chos­­roes Anosirván (531-79), sas­­sanida uralkodó, akinek anyja húnszármazású volt. Intelmei­ben az avarokat tünkként emli­­ti, mivel ezt a gyűjtőnevet al­kalmazták álltkor minden hun­fajta barbárra ... Anusirván iájuk erőszakolta a tüzLsztele­tet és 7 töli zsre szervezte őket. Itt bukkan föl az Alániával szomszédos avar, törzs neve: hangar, ami Kmoskó és iCzeg­­lédy szerint a magyarság egyik névadója lelhetett. A Bizánc és' Perzsia között vallási ürügy cí­mén is folyt hatalmi vetélke­désből Zabergán vezetése alatt 556|7-ben a kutíigurok 'kivon­ták magukat és meg küzdve az uunguir óikkal is, 558-iban a mai Dobrudzsa területén átadja a kagáni jogart Baján nagyka­­gánnak. Szerencsés kézzel iktatta; be Fehér itt Lukmich Imre “Az avar-görög háborúk történeté­hez” szerény című, de rendki-Közvetlen főnököm egy “Ed­dy” nevű háromnegiyedvérü in- Uián, aki a gyalugép havi! fize­téssel fizetett gépésze. Korlá­tolt, buta, de jóindulatú ember, akinek az a testi hibája, hogy egy kicsit hadarva beszél és dadog. Emiatt különösen kez­detben igen nehéz volt megér­teni, de lassanként megszok­tam, ugyan úgy, mint a gyalu­gép bugását. Most részeg. Ma este úgy indult a munka-, hogy ő bent sem volt a gépterem­ben. Én indítottam meg a mo­tort és a gyalugépet is én állí­tottam be a megfelelő méretre. Eddy részeg és hasznavehetet­len. Érdekes. Ha valaki megbe­tegszik, ^zü iítj rossz néven ve­szik és sietve mindjárt mást ál­lítanak a helyébe végleges ha­tállyal, de ha valaki lerészege­­dik, azt egyszerűen természe­tesnek veszik és elnézik. Etettem a gyalugépet. Ez olyan mesterség, mely kizáró­lag a kezeket fárasztja. A lábat csak annyiban, hogy nyolc órán keresztül egy órás megszakí­tással, folyton állni kell rajta. Az azonos méretű deszkákat­­két rakodómunkás rakja állan­dóan a láncra, amely elhozza egészen hozzám, és én meg to­­vábitoan a gyalugépbe. Fontos, hogy a folytonosság ne szakad­jon meg, mert akkor élesen fel­búg az üres gyalugép fujtató­­sznénája és azt meghallja a foreman (előmunkás). Néha szerencséje van az embernek, ha fürészrn alomban elszakad egy hajtószíj, vagy valami más hiba történik, mert akkor meg­áll a lánc és deszka híján a gya­lugépet is le kell állítani. A hiba kijavítása rendszerint öt-tiz per cet is igénybe -vesz, de néha ne­gyedóránál is tovább tart. Ez az idő fizetett pihenő-a szereléssel el nem foglalt összes többi munkások számlára. Éppen azon gondolkozom, hogy már régen volt a malom­iban hajtószijszakadás, amikor hirtelen megáll a lánc. Gyorsan beirányitom a pár felgyűlt mlett tartalékdeszkát a gép etetőnyi­­lásán és utána rohanok elcsen­­desiteni a teljes gázra beállított motort. Lassan beszivárognak a ra­kodómunkások is és a vashordó ból készült kályha felett fázó­san melegítik 'hidegtől elgém­beredett kezüket. Morcos mo­gorva arcú emberek, csaknem valamennyien. Friss bagót, vagy rágógumit kotorásznak e­­lő zsebükből és a szájukba te­szik. Közben káromkodnak. Jobb híján a nem embernek való hi­deget szidják. — Átkozott kutyahideg. Eb­anyád! Az egyik fiatal rokonszenves arcú fiú hozzám jön egyenesen és cigarettával kínál meg. iMa­­ga is rágyújt és még tüzet is ad. A szokatlan gesztus annyira meglep, hogy csak hebegve tu­dom- megköszönni. — Thank you, very much ... — Okay — mondja ő unot­tan s kezével egy elhárító moz­dulatot tesz. vül alapos kutatásokról árulko­dó tanuűimányát, ismertetve a Baján uralkodása alatt lezaj­lott avar-görög összecsapáso­kat. — S ha ezt szerencsés Ikéz­­zel iktatta a szerző jelén müvé­be, akkor ugyancsak méltán il­leti elismerés azért, hogy .a múltkor már említett Fekete Zsigmond beható ikutatások Ti­tán “Avar védelmi ,és folyami építkezések” c. 1879-ben irt ta­nulmányából fac-similében köz­li az avar alkotások pörölyös bizonyítékait. Külön figyelmet érdemel a különféle szlávok jelenléte és szerepe az avar birodalomban ,és ezzel kapcsolatban ismét több avar emlékre utaló hely­név elemzése mellett a dúl-dúl szó eredetének megfejtése. A legújabb “Magyar történet eti­mológiai szótár” szerint erede­te ismeretlen! Fehér M. Jenő kutatásai után kiderül, hogy a dúló szóval jelölték az avarok azokat a szlávokat, Maik az avarság előtt vagy után jártak és végrehajtották azokat a kegyetlenkedéseket, dúlásokat amelyeket a nyugati törrénet­­irás máig az avarok számlájá­ra ir . .. A kötet záró fejezetei az avar-bizánci ellentétek 602-627 'közti történetét adják elő külö­nös figyelemmel a szlavista történetírás ferdítései helyreiga Lassan beszédbe elegyedünk. Megkérdi, hogy én miyen nemzetiségű vagyok, aztán a­­nélkül, hogy kérdezném beszél­ni kezd sajátmagáról. Elmond­ja, hogy ő norvég. Még óhazai születésű, és az elemi iskoláit is ott végezte. Utóbbira szem­­melláthatólag büszke. Az arca olyan megnyerő' lés bizalmat­­gerjesztő, hogy én egészen fel­­villanyozottan kapok az alkal­mon: na végre valaki, akivel egy kicisit elbeszélgethetek, hi­szen intelligens fiúnak látszik és bizonyára még a zenéhez, is ért, mert almikor belépett a gépházba, éppen Rossini Teli Vilmosának az indulóját fütyül­te. > Egy kellemes*zenei társalgás reményében fordulok hozzá: — Ha maga ilyen jó norvég még — céloztam előbbi vallo­mására — akkor bizonyára is­meri Grig-et? — Nem — feleli némi gon­dolkodás után. — Norvégnak ugyan elég jó norvég vagyok, de abban a városiban még nem voltam. Elhallgatok, mert nem tu­dom mit szóljak és a nagy hir­telen előkapott zsebkendőmet az orrom elé tartom, hogy az ellenállhatatlanul előtörni ké­szülő mosolyomat mögéje rejt­hessem. Ugyanakkor szeren­csém ils van, mert odakint ismét megindult a lánc és nekem újra fel kell túráztatnom a motort a további gyaluláshoz. Az éjféli ebédszünet végién, amikor éppen a gép olajozásá­val voltam elfoglalva, egysze­­csafc váratlanul betoppan Eddy. Olyan részeg, hogy még a sze­me is keresztben áll. Kissé bizonytalan' léptekkel odatántorog hozzám és elkezd magyarázni. A bevezetést még megértem, mert az csak a szokott sablon: — Atkozott fattyú, ebanyád... Azután azonban egyetlen szavát sem tudom kihámozni, mert többet csuklik, mint beszél é;s dadog is, méghozzá angolul. Végtelenül sajnálom, de ez már meghaladja angol nyelvtu­dásomat. Elvégre angolul esuk­­lani és dadogni is egyszerre, az már egy kicsit sok egy érző kebel é© egy dipi számára, ak, az angol nyelvet alig egy esz­tendeje gyakorolja. Végül éjfél után egy óra lesz és megáidul a lánc. Eddy még mindig beszél, illetőleg dadog­va csuklik, mint etgiy hátbavá­­gott kecske. Változatlanul nem értem és egyáltalában fel is adtam a re­ménnyel, hogy megértsem. Beállítom és megindítom a gépet és kimegyek az etető­­helyre. Eddy természetesen kikiisér. Netm tudom megállapítani, hogy ez kitüntető udvariasság­­■e tőle, avagy különleges átko­kat szór a fejemre, mert a da­dogó csukláshoz most már a gép artikulátlan bömbölése is hozzájárul. Nyugodtan etetem a gyalugé­pet és Eddy reggelig szórakoz­tat a bömbölés végett alig hal­zitására. — A külpolitikában klasszikus gyakorlat egy-egy állam közxefogása két oldalról, esetünkben Bizánc harapófogó­ba szorítása az A vár-birodalom és Perzsia közé miért hiúsult meg 627-ben Bizánc fallal alatt? —imáig is rejtély. Viszont ezt a kudarcot aligha lehet az Avar­­birodälom 'hanyatlása kezdeté­nek tekinteni, amint azt szeret­né általában a történelem. “Az Avar-birodalom határai ebben az időszakiban, — írja a szerző —, kis módosulásokkal végle­gesen megszilárdulnak és a be­­ső szervezés folyamata tel­jes erővel megindul.” A 28 lapot betöltő feönyvé­­szet (közel 500 cim felsorolásá­val ismét más kutatóknak is nagy szolgálatot tesz. Chery C. M. dr. * * * A könyv megrendelhető $6.— USA küldésével: E. IM. Fehér, C.C. 5484 C.C. Buenos Aires, Argentína elmen.) KÖTELES H. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave., Donald sarok WINNIPEG, MAN. R3C 0B9 Telefon: 943-6657 Hosszabb idő óta nem láttam Gombosékat. Kölcsönösen hív­tuk egymást, de egyikünk sem mozdult, hogy a másikat meg­látogassa. Karácsonyra magam helyett jó előre elküldtem a­­jándékaimat és pedig úgy, hogy mindenki számára egy kicsit ott legyek. Legalább is igy igondoltam. Aztán kjét morózus téli hónap cammogott el fázósan. Éppen elhatároztam már, hogy vála­szolok szives, baráti levelükre. Ekkor szokatlanul velük ál­modtam, de reggelre csak a tu­­datvilágomban élt és a részle­tékre már nem emlékeztem. “Ne aludj, nem álmodsz”, ismé­telgettem a. régi mondást és el­határozásom tett követte. Győr san megírtam a levelet, de bé­lyeg hiányában nem adhattam fel. A hétvégi postával szándé­koztam elküldeni. Ők azonban ímegelőz-tek. A “rekedt papagály”-nak becézett csengő, amikor megszólalt és ajtót nyitottam, az álmom va­lóra vált. Gombosék álltak az ajtóban. Az az, hogy a család hiányzó tagjai a megilletődés tisztes pillanatai aiatt kerültek elő, ahogyan kiszálltak az u­­jonnan vásárolt kocsijukból. Az öröm, és a csodálkozás a lakásban is foglalkoztatott, mi­velhogy szinte “új-kiadásban” láttam viszont őket! Az egykori gyerekek megnőttek. A legki­­sebbife, Mihályka is úgy meg­nyúlt, hogyha egyediül toppant volna be, nem ismertem volna rá. E szembetűnő változás azon­ban nemcsak külsőben, hanem belső tartalomban is megmu­tatkozott. A fiatalokból kicsat­tanó jó kedv és erő egészen hatalmába kerített és úgy érez­tem, hogy valamelyest vissza­fiatalodtam hozzájuk. Pötyike nagylány lett, mond­hatni “eladölány”. Azt nem ál­lítom, hogy olyan mint az édes­anyja (vagy röviden: az anyja lánya), mert egészen más. Ta­lán, mert Angliában született? Lehetséges.. Annyi bizonyos, hogy magyar kislány, akivel csakis megelégedett és boldog lehet majd a választottja. Józsi, akit “Gyorgyi”-nalk ke­resztelt !el a család' még kisfiú korában, erős, birkózó típusú fiatalember. Szemrevaló és jó karakter, akit mégis sajnálom valamiért. Hasonló csillagzat alatt született ,mint én. Nem vi­szi sokra az életben. Mihályka1 teljesen elütött bátyájától. Azt szokta mondani az ilyen ritka egyéniségű cse­metére, bogy “életgyerek”. Tu­dom, hogy érthetetlenül hang­zik a kijelentésem és mégis va­lóságos, mert az ilyen — bu­rokban született egyén — nem­csak hogy a jéghátán is1 megél, hanem szerencsés ember 1st Kár, hogy az idő (gyorsan, el­repül é© a nagy fekete kocsi el­száguldott velük. A kedves pa­pa. vezetett, aki a kedves ma­mával együtt szerintem sem­mit sem változtak. S amikor már elfordultak a kanyarban és felfelé lépkedtem a lakásba: a hednesford-i emlékeket idéztem magam elé,. Az 56-os menekült­jeinket befogadó nagytábor kékszárnyának vezetője volt akkor a kedves papa-jelölt. Az­óta családjával együtt kedves kedves barátain! * 'Egy “szekérvendég” érke­zett! (Ez is lehet a cím, kb. úgy ahogy leirtam.) A francia rádió is közvetí­tette a párizsi Magyar Intézet­ben adott nyilvános hangver­senyt, amelyen Christiane IMa­­rie-Blas cimbalom, Horváth A- niko pedig zongoraszámokkal szerepeltek. A műsoron Bartók, Kodály, Papp, 'Sárosi és Farkas Ferenc müvei szerepeltek. — TRANSEX 424 Bloor St., W. Tel.: 923-1193 Toronto 4, Ont. ható csuklásaival, böfögéseivel és dadogásával. Másnap est© úgy kezdjük a •munkát, mintha mi sem tör­tént volna. Ha már ábha az előnyös hely­zetbe kerültem, hogy Eday első segédje lehettem, szerettein vol­na a gyalugtépészi mesterséget tökéletesen elsajátítani, mert az mégsem olyan állati munka, mint a fűrésztelepen végzendő egyéb munkáik és azonfelül — ami a iegosábitóbb — .havi két­százötven dollár komoly fzx-fi­­zetést is jelent. Eddy azonban, aki a saját bevallása szerűit ezt a mesterséget három teljes éven keresztül tanulta, olyan féltékenyen őrzi a gép suerke­­aeti titkait, mintha azok külön­leges hadititkok lennének, vagy legalábbis ő volna a patent e­­gyedüli birtokosa. Ha arra ké­rem, hogy tanítson, s magya­rázzon egyet s mást, vagy úgy tesz, mint aki nem hallja, vagy pedig egy unott legyintéssel tér napirendre a dolog felett. Beosztásom természeténél fog­va azonban néha mégiscsak részt kell vennem ias szerelésben és ilyenkor előzetes magyaráza­tok híján mindenre magamnak kell rájönnöm. Amit tőle előző­leg elleshettem, azt máír magam is jól csinálom, de bizony van olyan alkalomig, amikor a szük­séges fogás híján, egy kicsit ügyetlenkedem. Eddy ilyenkor a mester biztos fölényével, megbotránkozva csap le rám. — Use your head (Használd a fejedet) — mondja mélysé­ges lenézéssel és körülbelül az­zal a hangsúllyal, ahogy a No­­bel-dijjas tudós társaloghat egy kanásszal. Nem tehetek róla, de ez egy kicsit bős zárit. Az van a begyemben Ilyen­kor, hogy éppen ez a tökkel­­iitött, dadogó indián adja ne­kem ezt a tanácsot, akinek az egész műveltsége a igyalugépen túl nem terjed messzebbre a wisky-s üvegnél meg legfeljebb a “comics” képsorozatainál. Nagy kedvem lenne valami csí­pős megjegyzést tenni az ő sö­tét fejének kongó ürességére vonatkozólag, de inkább nyelek egyet és hallgatok. Megszoktam már, hogy itt hallgatni arany, különösen akkor, ha az ember \ nem akarja a káromkodásnak és a durvaságnak a szennyára­datát magára zúdítani. Alig egy órai gyaluilás után egyszerre két hajtószíjunk i© el­szakad. Az egyik 'éppen ;a leg­­nagyobbik. Eddy ideges, miért reggelre három teherautóra való deszká­nak feltétlenül készen kell len­nie. Mind a három rakomány halasztást nem tűrő., sürgős rendelés. (Máskor nem szereti, ha a sze­relésben segítünk neki, de most mérgesen ránkmordul. — You guys are just sitting around, instead to give me a head. (Ti, srácok csak ükök, ahelyett, hogy segítenétek ne­kem.) Közben szaporán pislog és aj­kait csücsörítve dadog. Károm­kodik. — Átkozott ebanyád ... Szolgálatkészen odaugrom. A többiek kissé kelletlenül moz­dulnak, de pillanatok alatt kéz­nél van a kívánt segítség. Eddy vezényel, mint valami őrmester. — You guys ... Ez a megszólítás minden e­­setben. “Guy”, ahogy a szótár­ban utánanéztem tulajdonké­pen “madárijesztő”-t (jelent. Nem túlságosan díszes jelző, de már ezt is megszoktam'. Az eni­­erek tt egyszerűen igy szólít­ják egymást és ebben természe­tesen én sem lehetek kivétel. Én is egyike vagyok a “guy”­­oknak, vagy iá pesti jassz-nyelv­­hen használt “.srác”-nak felel meg. Ezt is meg kellett érnem, hogy rtt a vadnyugaton “pasas” vagyok, mint akármelyik fel­­vérindián. Ez a megszólításom, címem, rangom és erkölcsi hal­mazállapotom: pasas, srác, vagy ha úgy tetszik apafej. Egyszer már (azon is gondol­kodtam, hogy névjegyet csinál­tatok a következő felírással: N . N . gyalugépetető és pasas Ez felelne meg leginkább a jelenlegi valóságnak. Felesé­gem, csak hosszas 'könyörgés után tudott lebeszélni róla. A hajtószijak kicserélése u­­tán még 'néhányszor próbáltam megmagyarázni Eddynek, hogy mennyivel könnyebb lenne az ő j dolga is, ha (egy kicsit beavat-J na a gyalugép szerkezeti titkai­ba, de ez a próbálkozásom is cfsődött mondott. A legközelebbii weiekend-en elmeséltem feleségemnek réz­­bőrü mesterem hajthatatlan ko nokságát. Metiem párja nyomban ké­szen volt a hasznos tanáccsal. — Az eset igen egyszerű — mondta mosolyogva vigyen ne­ki egy kis üveg! whiskyt és Meg­tudhat tőle mindent, amit akar. A tanács valóban világos volt és egyszerű, de' megvalósítása mégis nem kis lelkitusomba ke­rült. Még életemben nem vesz­tegettem meg senkit sem és most ezen a kicsiségen is órá­kig rágódtam. De végül győ­zött a józan belátás. Úgy fog­tam fel' a WSTgdt, TiíTnt egy szük­séges tandíjat s én pasa-ságorn megvette a kis üveg whisky-t. mzonban életemben nem von még nagyobb lámpalazam, mint amikor az öveget átnyújtottam Eddynek. Zavaromban ümniög­­tem s krákogtam és talán még jobban dadogtam kevertvérü íőnokomnél. Ezzelsziemben Eddy a világ legtermészetesebb ereaval vette át a wmskyt. Nyomban felbon­totta és jó kiadósat húzott be­lőle. Utánid, ismét racsavarita a dugót az ürveg nyakára és gya­korlott mozdulattal süllyesztet­te overall ja mindent emyelö zseoéme. Ezen az éjszakán szapora, pis­logások és szajcsücoörutések közepette annyit magyarázott, nogy alig győztem hallgatni és boldogan teljesítettem minden utasicaisát, mert tényleg renge­teget tanultam. Ám aliy jutot­tunk túl az 'éjszaka félidején, mi re Eddy ismét tökrés'zeg lett én pedig tudományszomjas a még megneun tuuott fontos részletek után. Két ujahb üveg whisky kel­lett hozzá, hogy a még fel nem derített részletek is sueLemi bir to komim kerüljenek és össze­sen hat heti gyakorlattal ponto­san és tökéletesen elsajátítot­tam mindazt, amit Eddy kerek a járom esztendőn keresztül ta­nult. Sőt fogásaim ©ok tekintet­ben még célszerűbbekké és ü­­gyesebbekké váltak, mint az Eddy által mutatott fogások. Olykor emiatt nagy szemeket mereszt ő is, hogy, hoigy lehet ezt, vagy azt a munkát olyan boszorkányos gyorsasággal megcsinálni. Nem tudja megér­teni és valami együgyű, naiv hittel azt gondolja, hogy talán ördönjgős vagyok» — Átkozott ehanyád! ... — mondja meglepetten és miután friss 'bagót gyömöszöl a szájá­ba, széles sugárban tenyérnyi sárga palacsintát köp az egyik frissen gyalult deszkára. A szükségesek elsajátítása után az üveg whisky-k termé­szetesen elmaradtak, minek kö­vetkeztében Eddy ismét vissza­zökkent a szigorú és kérlelhe­tetlen merev tartásába. Az el­maradt whisky-ért azzal igyek­szik kárpótolni magát, hogy most már minden szerelőmun­kát a nyakamba sóz. Ez ugyan az etetéssel együtt kissé fárasz­tó, de mégis örülök neki, mert egyre jobban belegyakorolha­­tom magam a gyalugépésizi te­endőkbe. Eddyniek azonban ismét sem­mi sem jó, ahogy én csinálom. Mindent kifogásol, mindenben hibát talál, még a káikán is cso­mót keres. .Ha valamit szerelek, rendszerint megáll mellettem és valahonnan a Himalája magas­ságából néz le rám. Azt nem ve­szi észre niár, hogy tüneményes gyorsasággal dolgozom és azt sem, hogy az eredmény tökéle­tes. Ellenben azt rögtön meg­jegyzés tárgyává teszi, ha nem az ő kipróbált, mesteri fogását alkalmazom. — Use your head! — mondja lenéző szánakoizással és megve­tése jeléül nagyot fcbp la^gyalu-rfS gép egyik fogaskerekére. MARCI ES FILKÓ Marcit a répaföldön találtuk. Sovány volt és éhes, már napok i éta nem rakhattak eléje tálat: l hogy egyél cácuskám, finom, friss fejecske. Csontjain a por­­cogiókat '.is kitapogathattam és mohó étvággyal vetette magát a tányérra. D,e kiéhezett hab­zsolásában f.lnom ütem volt, mint egy társasági hölgy étke­zésében. Parányi lábát lehelet­nyi súllyal a tányér szélére nyu:g tatta s fejét kislányos finomko­­kodással mártogatta a tejbe. Kis patája 'bájos volt, mint egly bakfis ártatlansága. He­gyes fülét az égnek merevítet­te és csillogó szemével ijedten figyelt ránk. Kik vagyunk, mik vagyunk és mit akarunk tőle? Erős félelmi gátlását még az étel sem nyomta el, ha ikLze­­ledtünk hozzá, rémülten hát­rált 'és csak, mikor visszavonul­tunk, lépett ismét az ételhez. Amint megtöltötte a pocak­ját, beszaladt a kredanc alá s csak a seprünyél nógatá ára dugta ki fejét a másik, oldalon. Hiába Cirógattuk, hiába babus- i gattuk, kis feje örökké a szö­késre gondolt. Kibújt aiz új­­jaink közül © mindjárt az ablak­hoz ugrott. Csodálkozott, hogy az üveg áthághatatlan s fej­vesztve keringett ia párkányon. Kinyújtott, karral a sarokba szorítottam s csak ügy tudtam átfogni sovány kis derekát. Do­bogott a szive, mint egy meg­bomlott óra még napokig futott előlünk. De az éhség rémképe mégis a háznál tartotta, oda­­oda lopódzott a tányérjához és remegő ideges szemmel kinyal­­ta a tejet. 'Ma már lecsillapodott, szere­ti, ha cirógatják s kezünk mele­ge átöleli kis pofiját. Ha három­szor, négyszer végigsimutjuk a gerincét, már dorombolva jelzi megelégedett örömét. Feltolja a hátát, hogy simogassam. Felugj rik az ölembe, karomhoz dör­zsöli a fejét, mi az meigifeledkie­­zel rólam?! Kényes örömmel nyújtja el a nyakát s nyalkán dorombol. Ha megfeddem valamiért s gyengén a szájára ütök, rémül­­(Folytatás a 7. oldalon) 2 Winnipeg, Man. 1974. áprife 5. CSERY C. M. DR.: A KORAI AVAR, KAűANOX LAJOSSY SÁNDOR: EGY AUTÓVENDÉG ÉRKEZETT* lUUl — GYORS, PONTOS, MEGBÍZHATÓ ■ Rll Pénzküldés, szabadválasztásu árucikkek, autó, háztar­tási felszerelések, öröklakás, életjáradék biztosítás. GYOGYSZERKÜLDÉS — a leggyorsabban irodánkon keresztül. TUZEX — Csehszlovákiába — pénz és csomagok. ROMÁNIÁBA, KELET-NÉMETORSZ-AGBA ES LENGYELOR­SZÁGBA — pénz és csomagküldés, megbízhatóan. KEDVEZMENYES UTAZÁSOK — Budapestre — Bécsbe. EGYÉNI UTAZÁSOK — előnyös részletfizetési feltételek! FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK! HIVATALOS MAGYAR UTAZÁSI IRODA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom