Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)
1966-07-05 / 53. szám
2 Winnipeg, Man. 196<6. Julius 5-Ezt magyaroknak is tudni kell A mailt heteikben fejezte be prédikáló körútját az egyik nagy Los Angeles-i lutheránus templomban dr. Wurmbtraaű Richard, romániai lutheránus lelkész. Az OisOío-i gyülekezet vásárolta meg szabadságát 30 ezer dollárért a romániai kommunista kormánytól. Talán a harminc ezüst pénz jóvátételét láthatjuk ebben a megegyezésben, mert ismét a Krisztus ügyéről van szó. Most nem árulás, hanem az árulás ellen hatalmas és hatásos bizonyság-tevés. Ehhez 'hasonlót ritkán hall a modern keresztyénség. Nem prédikációról' van itt szó, Iranern életről, szenvedésről és szenvedélyről; szinte érthetetlen, ember feletti szerétéiről és újfajta mislsiziói lelkűiéiről. Öthat magyar is hallgatta városunkban és talán más városokban is, de minden magyarnak hallania kell ezt a különös történetet és ezt a megrázó erejű bizonyságtevést. Ifjú korában rettenetesen sokat szenvedett ez a zsidó származású ember, mondotta s férfi korát a niázi börtönnel kezdte s megisiratta elpusztított fele családját. Azután Erdély hegyei 'közé menekült, hogy pihentesse fáradt leikét. Ott egy pásztor ember fogadta be kunyhójába úgy, mint az ő évekig tartó imádságának a beteljesülését. Azért imádkozott az egyszerű pásztor, hogy életében legalább egy zsidót megtérítsen a Krisztusihoz. íme beteljesült kérése. Mintha csak Saul közeledett volna az imádkozó daimaskusdakhoz. Meg is téritette ezt a hatalmas tudásu embert az egyszerű pásztor lángoló hite. Ezért hisz nagyon dr. Wurnibrand mind az imádság, mind az evangélium életet átformáló erejében és ezért térit ő isi másokat! A hatásos téritői munkát természetesen; ellenséges propagandának vette a romániai kommunista kormány és tizennégy évig körtöuben kínozta ezt a hivő keresztyén lelkészt. Ebből a tizennégy évből 3 évet szigorított zárkában élt át. A kínzások olyan alacsony, állatias változatának volt kitéve többi fogoly társaival együtt, hogy nem is meri elmondani a ballag at óságnak, mert sirva, jaj gatva, a fejét fogva rohanna ki a templomból. Azért csak az enyhébbeket említi.—Az ő háta is tele van lukabkal, amiket a kommunisták égettek rá. Mikor agymosásra hívták őket, tizenhét órát kellett mereven ülni egy pádon s még csak a fejüket se hajthatták a kezükre. Közben az állandó kérdezge tés. Majd a hangszóróik üvöltöttek, százszor elismételtek rövid mondatokat: Nines Isten, nincs ietoa ... ^oQjk Te vagy a bolond, aki hiszel, csak te vagy a bolond, aki hiszel ... családod elhagyott, családod elhagyott ... A hét végén; azután azt mondották nekik, hogy Írjanak levelet hozzátartozóiknak, hogy meglátogathatják őket. Természetes, hogy hiába vártak, mert nem küldték el a lapot. A következő héten azután; arról értesítették őket, hogy feleségeik elváltak tőlük és gyermekeik ig megtagadták őket.— Három lelkészt keresztfára kötözték ruhátlanul és négy napon keresztül minden reggel lehajtották a keresztfákat a földre és arra kényszeritették a százhúsz főnyi rabot, hogy a testükön végezzék dolgukat és azután ismét felállították a beszennyezett testékkel a keresztet az égető napon. — Egy katolikus papot arra kéuyszeritettek, hogy emberi ürülékkel oissza ki rabtársainak az úrvacsorát. — A cellában állandó fekvő helyzetben kellett lennie s mélyen a föld alatt napfényt nem látott, hágót nem hallott. A csenddel akarták elméjét meg zavarni. Még a foigházőrök is gumitalpú cipőben; járták. — Azt kérdezték tőle, hogyan tudta megőrizni elméje épségét? Úgy válaszolta, hogy soha éjszaka nem aludt, morze kopogtatással beszélgettek egymással a rabok. Azután, elméjébe, mivel semmiféle könyvet nem (kaphattak, m iiuden éjszaka egy teljes prédliks leiét készített és azt elmondot ta magának. Azután viccekéi; gyártott s azzal szórakoztatta magát. Végül úgy szabadult a börtönből, hogy mikor a románok búzát kérték Amerikától, az a hír terjedt e , hogy Amerika csak úgy haj andó búzát adná, ha szabadon bocsátják a politikai foglyok* it. Így 64-ben teljes aininesztií ,t adtak a foglyoknak. Ltján, hogy mennyit tudna Amerika változtatni a koinrnunizmúson, ha ilyen feltételekhez kötné nagylelkű segítségét. Ezt kell kiérni kormányunktól a magyar szervezeteknek, a magyar szövetségeknek. Nem az a csodálatos, hogy testileg, lelkileg túlélte ezt az irtózatos 14 évet, hanem az, hogy nincs gyűlölet és bosszú a szivében., sőt, “szereti ellenségeit!’’ Annyira szereti, hogy egész életét arra szenteli, hogy megszerezze őket a boldogító isteni kegyelem és üdvösség elnyerésére! Nézziüfc. csák, hogyan térit? — Az egyik őr papirt tett elé és náparancaölt, hogy három óira alatt Írja le, miért gyűlöli a kommunizmust és mit tett ellene. Ő csak anynyit irt, hogy a keresztyénség nem gyűlölhet senkit, mert a szeretet a legfőbb parancsa; gyűlöli a kommunizmust, de szereti a kommunistákat, mert azok is emiberek és azokért is meghalt a Jézus, — Műkor az őr elolvasta a rövid pár mondatot, azt kérdezte tőle, hogyan szeretheti őt, aki oly rettenetes, kegyetlen volt hozzá? Ez a keresztyénség csodája, mondotta. Attól kezdve megváltozott a börtönön’ és segítette a foglyokat. Több ilyen eset történt s ezeket az embereket azután elcsapták a kommunisták az állásukból. Mikor kiszabadult, felkereste az orosz katonai táborokat, mert folyékonyan beszél oroszul és a katonatiszteket kérdezgette, hogy ismerik-e a Jézust és hisznek-e a Krisztusban? Az egyik azt mondotta, hogy meg kell kérdeznie a feilebbvalóit, hogy hihet-e a Krisz tusban. Ilyen rabszolga llelkületet nevelt 50 év alatt a kommunizmus. Másik katonatiszt egy Krisztus szobrot látott a romok között és kiváncsi volt, kit ábrázol? Mikor meghallotta a történetet, keresztyénné lett. Az ő kisfia is kapott egy karácsonyi üdvözletét Amerikából és azon látta először a Jézus képét. Kiváncsi volt, ki az és szomjas elmével itta magába a csodálatos történetet. Azért azt ajánlja, hogy küldjünk vallásos iratokat, képeket a vasfüggöny mögé. — Egy csodálatos titkos egyház is működik Oroszonszág területén, nagyon jól képzett térítőkkel, akik oly eredményt értek el, hogy a Vörös Csillag cimü lap igy kiáltott fel egy cikkében: A keresztyén párduc már mindenkire M akarja terjeszteni telhetetlen karmait! Milyen jő hír ez az orosz hadsereg hivatalos lapjából. — A felszínen az oszlói lutheránus központ irányítja ezt a kommuniista télutói munkát. Pénz-sagitségre nagy szükségük van. Dr. Wurmbrand, a lelkészi munka mellett “harcászatot” is tanult és tudja azt, hogy “védekező” harci móddal nem lehet csatát nyerni; a kommunizmust nem léket megtartani keretei között (containment), mert világhóditás a kimondott célja és nem lőhet békésen együtt élni vele semmiféle más rendszernek, szocializmusnak, vagy kapitalizmusnak. Szinte ultimátumot adott át az amerikai népnek: vagy megtéríti Amerika a keresztyénségre a kommunistákat, vagy a kommunisták elpusztítják Amerikát úgy, hogy kő kövön nem marad. Fegyverrel nem lehet legyőzni se a 200 millió oroisizt, se a 700 millió kínait. Az atomháborútól se rettennek vissza. — A benső ellentétek, fehérfekete, gazdag-szegény, öregifjú amerikás csák az ellenségnek jó, mert eltereli az amerikaiak figyelmét az “egyetlen” fontos dologról: a kommunisták megtérítéséről. — Vájjon felveszik-e ezt a térítési munkát az amerikai magyarok az amerikai magyar kommunisták között? ... okosan, mint a kígyók és szelíden, mint a galambok! Kecskeméthy László Semmelweis fedezte fel a kórokozókat a szülőágyban BÉCS, Ausztria. — Az elmúlt évszázad közepén a magyar származású Semmelweis Ignác Fülöp síegédorvos, az első bécsi szülészeti klinikán, az első osztályon megfigyelte, hogy kétszer-háromszor annyi szülőMagyarországi magyar DR.RACSMANYBELA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitoba! gyakorló ügyvéd, közjegyző, ujcime: Szobaszám 1015 191 Lombard Ave., a portage és Main st. sarkán. Telefon: 947-1513. Magyarul levelezünk! anya hal meg gyermekágyi lázban, mint a második osztályon. Az oka ennek a sűrű halálozásnak, mely tulmagas volt az akkori gyógyászati körülményéknek megfelelően is, rejtélyesnek tün-t fel Dr. Semmelweis előtt. Rövid utánjárás után Dr. Semmelweis felfedezett egy különbséget a szülészeti klinika két osztálya között. Mig ugyanis a második osztályon kizárólag bábák, szülésznők látták el a betegeket és adminisztrálták a szüléseket, az első osztályon orvosnövendékek is segédkezhettek. DALOLJUNK... ESTELEDIK ... Esteledik, szól a gulya kolompja, A gulyásnak ölében a galambja ... Bandi bojtár leskelődnek utánad! — Tereld vissza a tilosból csordádat! Nem hallik már a gulyának kolompja, Bandinak még ölében a galambja: Nem bánja,, ha elvész is a gulyája: Csak ölében lehessen a babája! — Hosszú sorban száll a vadlud az égen, Tanyát keres valahol más vidéken ... Mennék én is, mennék innét messzire; De nem ereszt a rózsám két kék szeme! Azért, hogy én gulyás bojtár vagyok is, Azért, hogy tán fürtös gubát hordok is; Megelégszem én a magam sorával, Nem cserélnék az Argyélus királlyal. Úgy is volt már az eszembe olyasmi: Hogy én volnék az Argyélus királyfi ... Turi-süveg fejemen a korona Galambom meg a szép Tündér Ilona! IZSÁK J. ELEMÉR Q.C. ÜGYVÉD ÉS KÖZJEGYZŐ Iroda 100 Adelaide St., W. Suit 606 TORONTO, ONT. EMpire 4-1920 Lakás telefon: HU 8-3622 IRTA: f Ft. SOÓS ISTVÁN. Hogy az igazi neve mi volt, gyermekkoromban nem tudtam, mert akkoriban az egész falu népe csak Kecskés-zsellérnek csúfolta. Azt is csak később tudtam meg, hogy ehhez a gúnynévhez mimódon jutott. Úgy tudniillik, hogy mikor egy alkalommal süldő legény korában a falu közgyűlésén a község ügyeibe bele akart kotyogni, az egyik gazda amúgy félvállról odaszóit rá: “Mit akar ez a kecskés-zsellér? ” Akikor ugyanis még csak két kecskéje volt mindössze, a zsellér-házán kívül a faluvégen. Ez a gúnyos megszólítás azonban iugy felpuskaporozta, hogy haragjában fejébe vágta a kalapját éis szó nélkül otthagyta a gyűlést. Hazafelé tartva azonban annál jobban mérgelődött, átikozódott és fogadkozott, hogy majd megmutatja ő annak a nagyftejü gőgös parasztgazdának, hogy kicsoda ő, ha most még nem is, de majd . . . majd akikor, ha neki nemcsák kecskéje, hanem, több vagyona, ökre lova, jószága lesz, mint annak. Slot megáll' va az utmelletti kereszt előtt, öklét rázva megesküdött, hogy addig nem nyugszik, míg az összes falusi paraszt-gazdákat le nem pipálja vagyon dolgában. S erre Istent hívta fel tanúképpen. A vakmerő fogadkozásnak véletlenül én is fültanulja voltam, de mivel még ugyanazon évben elkerültem a faluiból a gimnáziumba, biz én a Kecskés-zsell'érről é's kevély esküjéről csakhamar megfeledkeztem. Időnfeint azonban, mégis hátborzongva emlékeztem meg a kereszt előtt látott és hallott eseményről, és gondoltam arra, hogy mi lehet annak idővel a következménye. Mikor azonban a következő évben vakációra hazamentem és a dombtetőről, melyen a kereszt állott, végignéztem a fa-Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA fontja $1.25. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest Ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAM I LLA-T EA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra Is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítás! díjétrcsomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manitoba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba lun, szembe tűnt, hogy Kecskés zsellér emeletet rakott a viskójára, melynek vörös cserép tetője csakugyan mintha le akarta volna pipálni a gazdáknak akkoriban még jobbára szalmatetős fazsindelyes házait. “A bizony — mondá édesapám odahaza — a Keoskészpiellér teszi magát, tollasodik. Már két tehene is van. Ki tudja megmondani, hol veszi a sok pénzt? Igaz, hogy dolgozni dolgozik »többet, mint bárki más a faluban, nemcsak hétköznap, hanem még a vasár- s ünnepna pokat is arra használja fel, hogy faluról falura, liázról-házra jár és ahol csak valami eladó, Tennivaló akad, ő azt lehető légolcsón megveszi s kínál kozó alkalommal nyereséggel adja tovább. Korcsmába nem megy, se sört, se bort nem iszik esztendőn át egy csajjpet sem. És ha igy folytatja, előbb utóbb még csakugyan ő lesz az első gazda a környéken. Azt azonban meg kell hagyni, hogy senki sem szívlelheti — a zsebrákot. Én nem akarom őt megszólni, de ahogy ő csinálja a dolgát pénzharácsolásban, az már több a soknál. Kiváncsi vagyok mi lesz a vége.” Mikor egy év múlva ismét vakációra mentem haza, magam találkoztam Kecskés-zsellérrel, amint a faluvégi libalegelő egyik sarkán valami iistálófélét épített, de qsak egymagában. Járt föl alá az állásokon, cipelte a nehéz gerendákat, léceket, zsindeiykötegeket, stb., föl a tetőre, úgy hogy majd beleszakadt. Jóformán föl se nézve a munkájából, igy szólt hozzám: — No te is megint hazamész? Ugyan meddig birja édesapád a taníttatást, mert úgy hallom, hogy az bizony sok pénzbe kerül. Okosabb volna, ha te is itthon maradnál és munkához fognál- Hogy én mit csinálok? Hát egy nagyobb istálót építek ezen a területen, melyet a minap szereztem meg árverésen. Egymás után licitálom ki laslsiacskárn a nagygazdákat. Hat telién meg négy ökör áll az istállómban, de mivel több nem fér, újat építek. Aztán hallottad már, hogy Vörös; Pál gazda uram lábai alatt is inog a talaj? Persze nagyot játszani, amellett keveset dolgozni, korcsmában ülni és napokon át a gazdaság után nem nézni: az nem hozhat jót. Hogy az ezresek, amelyeket a felesége után kapott, hová úsztak el, azt a fütyülő fene se tudná megmondani. De tán jobb is erről nem beszélni ... “Lám én máskép csinálom a dolgomat! Nekem nincs szükségem se ácsra se fcőmivesre, de még napszámosokra sem. Elvégzek magam mindent. így aztán a pénz az erszényben marad, mig másokét elhordja a szél. Hogy még utóvégre az öreg Erdős Péter is, aki engem olyan lenézően Kecskés-zsellérnek gúnyolt, mi végre jut, majd meglássuk. De ha lehet azt is kiíicitálom a házából, birtokából.” Iszonyodtam ettől az embertől, íenhéjázó beszédétől s szinte úgy éreztem, hogy előbb-utóbb eléri az Isten keze és megalázza őt érdeme szerint. Úgy is lett, de csak idő múltán. Mikor az istáló elkészült, a Kecskés-zsellér leánynézőbe indult. Szívesen látták volna őt ugyan akárhány vagyonos gazda házánál, miután tudták róla, hogy rövid idő alatt mennyire vitte. De ő oda se nézett nekik, hanem kiment a Gyöpre, ahol a szegények laktak és ahol a leányok kiskoruktól fogva meg tanultak a szüleiktől szükölve élni, dolgozni, kuporgatni, minden garast a fogukhoz verni. Ezek között keresett a Kecskés-zsellér magához illő házaspárt, s csakhamar meg is találta a Fonyó Kati .személyében, akiről tudta, hogy vele majd megtakarít akár három vászon cselédet a háztartásban, mezei munkában. A lakodalmat, hogy sokba ne kerüljön, csak amúgy suttyó inban tartották meg, a leány legközelebbi rokonainak részvételével. Azután pedig teljes erővel munkához láttak és dolgoztak kettesében, éjjelt is nappallá téve hétről hétre, hónapról-hónapra, télen-nyáron, sokszor még a szükséges táplálékot is megvonva maguktól. Vásár- és ünnepnapokon pedig mentek házalni, egyik alá, másik föl a faluban és vidéken, hol mit lehetett venni, vagy eladni. Így aztán az ötös, tizes, százasbankók egyre szaporodtak a tulipános ládafiában, amelyek közt időnkint olyan jólesett nekik kaparászni. Fonyó Kati időfolytán két gyermekkel gazdagította a férjét, egy fiúval meg egy leánynyal. Ezeket azonban a nagyszüléiknél helyezték el a Gyöpön, hogy ne gátolják őket a munkában, és rántottlévesen meg krumpligánzán nevelkedve idejében megtanuljanak takarékoskodni. A Kecskéd zsellér el is dicsekedett egy alkalommal azzal, hogy az ő fiánák lesz valamikor a legszebb háza, a leánya számára pedig máris háromezer forintos menyasszonyi hozomány vár a tulipántos láda fenekén. Eközben az öreg Erdős Péternek is befellegzett. Lejártak a váltói. Fizetni nem tudott. Dobra került a faluderékon álló szép háza, földjei, mindene. Az árverésen a Kecskéisnzsellér lett a legtöbb Ígérő, aki a vételárat nyomban ki is fizette készpénzben. így aztán a Kecskés-zsellér bekerült a gazdák közé a faluba, az öreg Erdős pedig kiszorult a zsellérek közé a Gyöpre, a falu végére. Erre mindenki nagyot nézett. Ám a benfentesek tudták honnan fuj a szél, honnan hordta össze a sok tizes meg százasbankót a Kecskés-zsellér ládafiába. Nem csoda, ha az kelleténél jobban fölfuvalkodott. De az^n már sokan megbofranko ztak, mikor egyszer dölyfösen, kidülesztett mellel igy hallották büszkélkedni: — Nohát most kifogtam rajtok, a hegyes kedő gazdákon. Elértem, amit néhány éves esküvel fogadtam az Úristennek, most én vagyok a faluban az uriparaszt, ama pedig kecékésgazda lett a Gyöpön. Nahát! Látott már valaki ilyent? Az egykori Kecskés- zsellér büszke dicsekvésébe beleszóltak az időköziben kiütött háború harsonái. Újabb és újabb uy ereségi lehetőségek kínálkoztak, amelyeket fölhasználva a zsugort pénzsóvár összevásárolt minden kapható élelmiszert, lisztet, tojást, gabonát, stb., azután kétszeres áron juttatott mindézekilXH az éhezőknek, isizülkölködőknek, de csak úgy, ha készpénzzel tudtak fizetni, nem törődve azzal, hogy hányán szidták, átkozták szivtelenségéért. Mire a háborúnak vége lett, koldusbotra jutott jóformán az egész falu. Csak az egykori Kecskés-zsellér turkált gyönyörködve a tulipános ládában felhalmozódott bankók között, imigyen biztatva hozzá méltó élete párját: — Látod Kati! Ennyire vittük már. A fiúnak két házat és parasztudvart adhatunk, a leányunknak pedig akár arannyal béleljük ki a menyasszonyi tulipános ládáját. Amellett még magunknak is marad annyi, amiből urasan megélünk hóttig. Igenis, a Kecskés-zsellér kitett magáért. Ám Isten malmai lassan őröinek, de biztosan. Egyetlen fiát, és nagy vagyonának leendő boldog örökösét még aznap ájultan hozták haza a mezőről, ahol véletlenül ráakadtak. Jöttök aztán az orvosok, de csak a fejüket ráztak, csóválták, egyikök sem tudván megmondani, mi lehet a fiúnak a baja. Csak a rossz nyelvek suttogták alattomban, hogy azt bizony a sok rántottleves, ölte meg, zsugori apjának a láda fenekén heverő sok pénze okozta halálát. Három nap múlva a fiú halott volt. Apja szinte el sem akarta hinni. Jajgatva, őrjöngve borult a saroglyára, melyen elnémult örököse kiterítve feküdt: Kelj fel fiam, két ház, két udvar vár rád! Még ma rád iratom mindkettőt, ha nékem fölkelsz és lábadra álsz. De a fiú nem kelt fel, sőt meg sem mozdult. A temetés után az utmemti kereszt lábánál találkoztam a Kecskés-zsellérrel. Térdenállva imádkozott és kétségbeesetten kaparászott a vakondtúrásban. — Jaj Istenem, de megvertél, habár belátom, hogy igy érdemeltein. Jaj nekem! Jaj! Így vonaglott, sopánkodott jó ideig a kereszt lábán!, mintha valami vigasztaló vái'aszt várna onnan felülről. De mivel nyeli nem jött, leverte térdeiről a port, hátat fordított a keresztnek, boszankodva azon, hogy az Úristen inern méltatta őt válaszra. Majd elindult hazafelé, útközben irnigy duzzogva pöfögve: — No de most már van ahogyan van. Én azért még mindig az előbbi gazdag Kecskés-zsellér vagyok. Erdős Pétert kibillentettem a házából, birtokából, és most a leányom kapja meg az egész örökséget, amiből majd rántottleves helyett húslevessel élhet holta napjáig. Hazafelé tartva Ibufelejtés céljából betért a korcsmába, ahonnan csak harmadnapra 'botorkált haza ittasan részegein. Az átmenti keresztet messze kikerülte, őt meg viszont az emberek kerülték ettől fogva, mint ifalurosszát, mint akire az Úristen rányomta a kárhozat bélyegét. Tudták és, egymás között mondogatták is, ihogy: az Isten malmai lassan őrlőnek, de biztosan. Övé a bosisizu! ö megfizet kinek-tkinek ahogyan érdemli. A leány megkapta a két parasztportát meg a isok pénzt. A Kecskés-zsellér azonban visszavonult régi deszkaházába a Gyöpre. Az utmenti keresztfára rá sem mert többé nézni. A faluban mindenki lenézte, gyűlölte. A leány pedig egy szép napon felkereste az öreg Erdős Pétert zsellérházikójában s felajánlotta kezét legény-fiának, ki gyermeki készséggel osztozott apja szegény sorsában. Mikor a leány eme nagyielikü elhatározásának hire futott, a népek azt mondották:—így van ez jól! Lám az Úristen most újból fizet, de jó értelemben. Az öreg Erdős Péternek nem ártott a lecke, hogy szép birtokának a nyakára hágott, de hát miért bűnhődjék ezért a Ha? A lakodalomban az egész falu népe résztvett. Még Kecskés-zsellér is előbujt a Gyepről, és mint örömapa, bokrétát tűzött a kalapjára. Ebéd után pedig félrevonta Erdős Péter nászurát és igy sugdosott a fülébe: — Lám a fiatalok százszorta okosabbak, mint mi, őre gek. Végre is azt gondolom, hogy inul kettem leróhatnánk a hálánkat az Úristennek az utmenti kereszt előtt azért, hogy ezt a szerencsés változást létrehozta, gyermekeinket összeházasította, minket pedig kibékített egymással. Nem igaz,? Az öreg Erdős a mondottakra rábdccentet, Kecskés-zsellér pedig fiatalosan félreosapta bokrétás kalapját örömében afölött, hogy újból megjelenhetett az élőik és mulatozó vendégek között, nem úgy mint annakelőtte. Semmelweis egy orvos-barátjának Dr. Jákob Koletshkának a halála azután a probléma végleges megoldásához vezetett. Dr. Koletshka sebláziban halt meg, miután egy meghalt szüiőanyának holttestét megvizsgálta és boncolta és közben megvágta magát. A halálos sebláz kórokozóját, valahonnan át kellett hozni a szülészetre — gondolta Semmelweis —és arra a megállapításra jutott, hogy ezt csak az orv őstanh alig at ók hozhatták át a szülészeti klinika első osztályára, akik a boncteremben is megfordultak. És valóban, az első osztályon a halálozások száma csapásszerüen leszállt, amikor Semmelweis meghagyta a diákoknak, hogy mielőtt egy szülőnőt megvizsgálnak, mosakodjanak be. És 1879-ben azután a francia bakterológuis, Louis Paisteur felfedezte a gyermekágyi láz kórokozóját: a Streptococcus haemolytic üst. A mai statisztikák iszerint modern országokban 100,000 szülőanyából átlagosan 16 szülőanya hal meg gyermekágyi lázban. — Egy anyának halála gyermekágyiban, ma már orvosi tragédia és alig menthető — ez a mai modern orvosok felfogása. The Centennial Commission has chosen the symbol of the Centennial of Confederation: eleven equilateral triangles arranged together info a symbolic Maple Leaf representing the ten Provinces and the Canadian North. La Commission du Centenaire a choisi I'embleme ^ Centonaire de la Confederation: une feuille d arable stylisee ef composes de onze triangles équilatéraux représentant los dix provinces et le Nord canadien. AZ ALEX. A. KELEN CÉG ÜZENETE MÖNTREÁLBÓL Louis Becsi, Calgary. Köszönjük bizalmát, a hétszáz dollárt tennészentesen szabadválasztásként Ikkásitottuk. A hazai nyugtát rövidesen elküldjük, ha a bevásárlást otthon elintézték, eladták az IKKA kiutalást. Steve Galla, Natal, B.C. Igenis, tanáoso. s a végrendelet elkészítése nemcsak idősöknek hanem mindenkinek, különösen, ha távol él szeretteitől. Várjuk újabb levelét. John Feczko, Vittoria, Ont. Az öregségi segélyt nemcsak hat hónapig kapja meg; hiamem amig él, még akkor is, ha végleg tér vissza Magyarországba. Válaszoljon, mi a szándéka és mindent gondosan elintézünk. Utazást is, nyugdijat is. John Almási, Niagara Falls, Ont. Hogy több felvilágosítást adhassunk, kérjük válaszoljon május 16.-Í levelünkre. ALEX. A. KELEN LTD. 1467 Mansfield St., Montreal. KECSKÉS-ZSELLÉR
