Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)
1966-11-11 / 86. szám
A HASIK ÉVFORDULÓ: KÁDÁR MÉRLEGE (Folytatás) A tor,riadalom csak szétugratta, de nem semmisítette meg a iközépkádiereket, a sztálinrákosi korszak ronda kreatúráit, akik a novemlber-de cemib eri váJkumban újból megtalálták a helyűiket és a brutalitásokért elsősorban felelősek. Az utóbbi évek enyhültebb légkörében is érezni lehetett két felfogás ütközését. A liberalizálás hivei attól tartottak, hogy a kommunizmus szigorúsága és merevsége újból forradalomhoz vezet, a dogmatikusok az engedményekre fogták ugyanazt a veszélyt. Ellentéteiket közös neve zőre hozta az a félelem, hogy forradalom esetén a Szovjetunió segítségére újból nem számíthatnak. 'Khrushchev ezt érthetően tudtukra adta, de a figyelmeztetésre aligha volt szükség, mert a magyarországi kommunisták annyira mégsem tájékozatlanok, hogy ne látnák a szovjet tábor összetételében, a világkommunizmus magatartásában és a nemzetközi helyzetbe beállott nagyjelentőségű változásokat. Tényleg százszor meggondolnák a Kremlben, mielőtt beavatkoznának. A Magyarországon állomásozó orosz hadosztályok (legújabb becslések szerint, négy) pszichológiailag erősítik a rendszert, ugyanakkor legalább annyira irritálják a nemzetet is. Kelet- Németországtól eltekintve, sehol másutt nincs orosz katonaságra szükség. Jelenlétük Magyarországon megelőző (preventív), nem megtorló (repressziv). A magyar nép érzülete, viselkedése sokkal fontosabb eleme a belső rend biztosításának, mint a Szovjetunió katonai ereje: ezért keresik vele a kiegyezést a kommunisták. De Kádár közismert formulája, aki nincs ellenünk, velünk van, legfeljebb csak idegcsillapitónak jó: igazi kiegyezéshez szerkezeti változtatások, olyan intézkedések kellenének, melyek révén a nép valóban a hatalom részese lehetne. A kommunisták engedményei. A gyen geségeiket bizonyítják, zavartságukat, bizonytalanságaikat tükrözik. Szakemberék rehabilitálása és favorizálása, a kiválasztottak kiváltságai, nyugati utazások engedélyezése és nyugati turisták beengedése legalább akkora veszélyt, mint amekkora hasznot jelentenek. A tudós, mérnök, szakértő, vállalalatvezető eleinte boldog, megelégedett volt, amiért mellőzöttsége megszűnt; ma “amerikai kollégája életszínvonalával tesz igazságtalan összehasonlítást”, ahogy azt a budapesti rádió minapi feddéséből tudjuk. Innét már csak egy lépés .* politikai elégedetlenség tudatosulása. Mégsem várható egy mérnöktől, tudóstól, de egy szakmunkástól, vagy agronómustól sem, akinek “hozzájárulását” nagyrabecsülifc, hogy vakon szavazzon egy olyan politikai programra a megismétlődő választási komédiáknál, melynek kidolgozásában, vagy megfogalmazásában nem vehetett részt. Ugyanakkor mégis azonosítják a rendszerrel. A régi helyét uj középosztály, ha ez jobban tetszik, uj elit foglalta el. Hiába hangoztatják a nemzeti egységet, dicsekszenek az “osztály nélküli” társadalommal, a mai magyar társadalom osztálytagozódása csak jellegében különbözik a háború előttitől, szerkezete és funkciója ugyanaz. A LIBERALIZÁLÓDÁS túljutott a delelőjén, a rendszer óvatos visszakozásban van. A kritikus pont a párt politikai monopóliumának kihívása, ötvenhat nyarán Gerő Ernő a Petőfikor legnagyobb bűnéül azt rótta fel, hogy heves, élénk vitáinak vonzásával második politi kai központtá alakult. Alternatív javaslatokkal még mindig nem lehet előállni. Három éve bizottságot küldtek ki a választási kérdés tanulmányozására, a javaslatok sora a kecske és a káposzta-elv alkalmazásával úgy kívánta két, vagy több jelölt indulását a visszaállított egyéni kerületekben, vagy a lajstromokon lehetővé tenni, hogy azért a párt maradhasson a győztes. A “szocialista demokrácia”, melynek ígéretével igyekszenek lecsillapítani a belső és külső kritikát, egypártrendszerrel nem valósítható meg. A valóban kitűnő szociográfiai munkák, az uj “falukutatók” és a városkutatók, a tehetséges és lelkiismeretes fiatal írók a konklúziók levonásáig nem juthatnák el. A harmincas évek lázas tervezése, a megoldások bátor, következetes követelése és propagálása a mai magyar irodalomból hiányzik. “Ellenzékre nincs szükség -— halljuk minduntalan —, mert a párt egyben önmagának is az ellenzéke.” A BBC egyenesadásban TV közvetítést adott Budapestről és megkérdezték PethŐ Tibort, a legbuzgóbb társutast, hogy a “demokrácia további szélesítésének utján nem szándékoznak-e ellenzéki pártot alapítani?” A kérdés meghökkentő volt, Pethő Tibor válaszát a “Magyar Nemzet” augusztus 25.-1 számában olvashattuk. Szerinte az “ellenzék lényege a bírálat”, nem a forma, a keret, vagy a szervezet. Magyarországon “éppen eleget bírálnak”, de ez még nem jelenti, hogy a rendszernek van ellenzéke, mert a “legtöbbet és legszélesebben” a kormány vezetői bírálnak. “Bírálják az egyes minisztériumokat, a termeléssel, a kül- és belkereskedelemmel foglalkozó vállalatokat, bírálják az oktatási, vagy az . egészségügyi rendszer hiányosságait, a téeszeket és a tanácsokat, a KISz-t és a szakszervezeteket. Mindenkor mindent, ahol a dolgok nem úgy mennek, ahogy kellene. A párt és a kormány ellátja tehát az ellenzék ellenőrző, bíráló funkcióját is. De egy ellenzéki pártra azért sincs szükség, mert hiányoznak a társadalmi-gazdasági feltételek. Nálunk az osztályok és rétegek ... nem folytatnak politikai harcot egymás ellen, ami indokolná külön pártok létezését, hanem szoros szövetségben, a szocialista nemzeti egység állandó erősítésével munkálkodnak a közös feladatokon.” KÁDÁR LEGSÖTÉTEBB BŰNE Nagy Imre kivégzése. Vannak a történelemben büntettek, melyeket az emberiség nem tud elfelejteni. Nagy Imre neve felkerült a szomorú listára és ké(Folytatás a 4. oldalon) A BIBLIÁBÓL “Micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert arra hivattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait . kövessétek. Aki bűnt nem cselekedett, sem szájában álnokság nem találtatott. Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan Ítélő re. Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk; akinek a sebeivel gyógyultatok meg.” I. Pét. 2:20-24. VAK VAGY... SZERtTEl! IRTA: SOM FA Y MARGIT. Veér György ellenzőiként tartva jobbját szemei fölött, elnézett a végtelennek tűnő békési lapályon. Tekintete keresőn fordult a táj minden irányába, mint aki vár valakit, csak nem tudja merről jön majd feléje. Ott állt a köröstarcsai udvarháza legmagasabb pontján, a diét lépcső fölött emelkedő oszlopos tornácon. A tüzes augusztusi nap szikkadtra égette ki a földet és árnyék alig vetődött még a házfal mellett és fák alatt is. Délidő volt. A napsugarak egyenesen hulltam, A becsukott fatábiakkal hűvösre mesterkedett szobák egyikéből a köröstarcsai hirtok egyik tiszttartója nézett a nagy forróságban álló és távolbakémlelő ura felé. Rútban hütött bor, hideg pecsenye állt mellette az asztalon. Maga jószántából ki nem ment volna az égető, fülledt melegre. Csak bent a hűvösön dohogott utána. — Kegyelmed sem hiheti,, hogy ez istentelen melegben bár ki is talpaljon felénk. Mert még, aki utón van is, az is behúzódik valamerre árnyék alá. Legalább addig, míg delel a Nap. Aki meg nem jön, az úgy sem járhat az utón. — Ne morogjon kend, mint a bolhás kutya — szólt a tiszttartójára Veér György. — Mit tudja kend, ki jön, mikor jön errefelé. A tisztartó, kinek hosszú esztendők szolgálata adta meg a merszet hozzá, meg a meleg ellen ivott töméntelen bor — nem hagyta a maga véleményét s erősitette, amit mondott. — Pejemet veheti kegyelmed, ha eleven ember, akinek legalább egy jótányi esze van, jár e gyilkos melegben — hangja megimélyült s még morgósabbra vált. — Szellemről pem beszélek. Az jöhet. De csakis az! Merthogy úgy állt a dolog, üogy a tiszttartó szentül hitte, hogy akit Veér György vár, az már nem eleven ember, hanem szellem. De Veér Györgynek ennél szörnyűbb feltevést nem mondhatott. S ha mondott, mindig felfü'fcötte benne az amúgy is könnyen forró indulatokat. Most is, hogy a szellem szót kimondta, Veér György ellépett a tornác oszlopai közül és bedöngött a hűvös szobába. — Egyet nem értek! Mért nem vétetem ked fejét, vagy huzatom föl kedet a legközelebbi fára? Mért hagyom, hogy fizetség féfében, ily gonosz mondásokkal höhéroljon ked engemet? — kérdezte a tiszttartóval szemközt ereszkedve székbe Veér György. — Tudna erre felelni ked? He! A tiszttartó morgiott valami meg nem érthető feleletet. — Azzal bitetem én magamat, hogy csak színre ily beste lélek ked, de szívre nem. S ez a megmentője kednek — beszélt tovább Veér György s közben arca fenyegetővé vált, kezét figyelmeztetően emelte a tiszttartó felé. — Azért jól teszi, ha mértékkel piszkál engem, mert ba egyszer elvéti a dolgot és nem bírom tovább türtőztetni magamat, megjárja ked. Megjmondám! Értse és ne felejtse! Öntött a jó hideg italból és egy hajtásra kiitta. A tiszttartó keze is kinyúlt a a cserépkorsó felé és míg a bor hangos locsogással ömlött a magas, talpas kupába, ezt mondta. — Jól ismer engem kegyelmed. Tudja, ha magam élete árán is, de elhoznám, akit kegyelmed vár. S adja az Isten ő szent fölsége, hogy el is jöjjön András urfi. Mielőbb! — No látja! — mondta megbékélt hangon Veér György — Tud ked okosan is szólalni! háza felé vezető utakat, a gyérfáju lapályt, a vadvizek nyári nyomával, mocsarakkal telehintett tájat. Valaki, utasember féle valaki, törtetett az izzasztó melegben, mind közelebb, közelebb. Veér György, éjszakai titkos sírásoktól gyulladt, vöröshéju szemei erőlködve nézték a közeledőt. De bárhogy meresztgette szemét, csak nem tudta tisztán látni a jövevényt. A maga elé kiáltott tiszttartó mondott róla közelebbit. — Férfiember. Botvége ti, vállra vetve hozza a motyóját. Nagy ut lehet mögötte, mert nem úgy lépked, mint katonák a mustrán, hanem .. . azt soha nem mondta meg, hogyan, egyébről kezdett beszélni. — Nem lehet idegen, mert igen ismeri a járást. Úgy kanyarog, hogy kerüli az ut rossz részét. Járhatott már errefelé. Veér Györgynek megreszketett a hangja, mig kimondta. — Ő e ... András fiam ... — No csak, ne olyan biztosan az állítással! — intette a tiszttartó. — Meglátja ked! Érzem, hogy András tart felénk — s a remény és öröm oly erővel rohanta meg, hogy beleszédült és meg kellett fogóznia a tornác korlátjába, nehogy elzuhanjon. Aztán, hogy elcsitult benne az izgalom első vad hulláma, le lépkedett a tornácról és eléje sietett a közeledőnek. Kint, a kitárt szárnyakkal álló kapun kívül értek egymás elé. A gazzal felvert széles ütőn, hol széles keréknyomok sávozták a keményre száradt agyagos földet. A tiszttartó ámul v'a látta a tornác messzeségéből, hogy mily vad ölelkezéssel borulnak egymás nyakába. — Mégis! — dünnyögte az ölelkezés láttára. S ez egy szóban benne volt az elismerése a csodának, hogy megkerült, haza jött az elveszettnek hitt fiú. Őt is elkapta a lohogjás és lelkendezve sietett feléjük. — A fiam! A fiam! Megjött a fiam! — szállt feléje Veér kiA Canada Savings Bondok Centennial sorozata a legmagasabb kamatot hozza; 5.48%-t, amikor lejár. Az uj kötvények évente 5%-t hoznak az első négy évben; 5%%-t a további három évben; 5%%-t az utána következő esztendőben és 6%-t az utolsó öt évben — összesen $72.25 dollár kamatot boz minden $100 dolláros kötvény És most először, különleges egybevont kamatot ad kívánatra. Használja ki teljesen ezt az alkalmat és hagyja az évi kamatokat 1979 nov. 1-ig és igy kamatot kap a kamatok után, ami minden $100 dolláros kötvény után külön $27.75-öt jelent. Mindent egybevéve, minden $100 dolláros kötvény $100 dollárt hoz. Ez biztonságos, biztos útja a megtakarításnak. Kettőzze meg pénzét a Centennial sorozatú Canada Savings Bondokkal. Ez a sorozat felülmúlja a tradicionális Canada Savings Bondokat, mely Kanada legkívánatosabb befektetése. Még mindig könnyen vásárolható készpénzért, vagy részletre munkahelyén, bankjánál, ahol befektetését végzi. Vásárolhat $50-től egészen $10.000 dollárig. Minden kanadai lakos vehet ezen határig. így befektethet. Ezeket egyszerűen beválthatja készpénzre, bármikor, bármelyik kanadai bankban, teljes névértékben, kamatokkal együtt. Csak ki kell töltenie a beváltási formát a kötvényen is, s ba átadja bankjának, azonnal megkapja a pénzt. Végül, ezek jobbak befektetésre; magasabb kamatot hozó és a kamatok kamatjával gyümölcsöző kötvények. Kettőzze meg pénzét a Canada Savings Bonds Centennial sorozattal. — Hogyne tudnék! Mündig is tudtam. De más az ész és más a szív beszédje. A szivem viszsziavárja az elveszettet. De az eszem neon mondhat egyebet, csak azt, hogy aki négy év alatt nem talált haza ...! — kinyújtotta karját és az asztal fölött megfogva Veér György ökölbe görcsösödött kezét.— Hogyan, mint gondolja kegyelmed, hogy az aikit se fegyveres vitézi társai nem látták, sein fogságban sehol nem őriznek, akit sem szabadon, sem rabnak senki nem tud, hogy az hol lehet? A portán nincs! Budán nincs! Sehol kisebb török várban nincs? Négy év alatt eleget járatott utána. Nincs! Meg kéne nyugodni az Isten szent végzésiében. Nem kegyelmed az első, sem az egyedüli, kinek fiát javainak örökösét elvitte a harc. — Nekem nem megnyugvásom, de bizodalmám van az Isten ő szent fölségében. Bizodalmám, hogy egyszer mégis hazavezérli a fiamat — mondta fanatikus hittel Veér György.— S meglássa ked, — vén kiuvikmadár, úgy leszen, ahogyan bízom e dologban. A tisztartó már nem egyszer megfogadta magában, hogy nem ellenkezik urával. Higyje, ahogy hiszi a fia sorsát! Négy esztendeje eltűnt a szaiontai csatában. Se török fogságban nincs, se holttestét senki nem látta. Mindenki holtnak véli. Ö maga azt is meg tudná mondani, milyen halállal halt szegény. Ott veszett el a szaiontai ingoványokban. Belefiullt a mocsárba. Ezért nem látta holtan j senki. De ezt már nem meri a fia után kesergő, azt mindegyre hazaváró urának megmondani. Beszüntette a szóval való hadakozást. S azzal a ki nem mondott Ígérettel, hogy ezentúl nem ellenkezik vele, beleegyezetten intett. áltozása. Istállókból, konyhákból, sütőházakbói rohanva sereglett köréjük a sok szolganép. S mindnek arcán ugyanaz a döbbenet, mindnek szemében ugyanaz a kérdés. A tiszttartó ki is mondja: — Hol az urfi?! Veér György magából kikelten ordít rá. — Még kérded beste lélek? Nem látod magad szemével? Vagy kötődni akarsz velem? Miégi most a nagy örömben is? A tiszttartó látja, aminek eddig még gondolatát is hesegette magától. Látja, hogy urának nemcsak a szemét, de eszét is rosszullátóvá tette a sok sirás. A fiát akarja mindenáron viszszakapni. Egy fiút! S nem akarja, vagy nem tudja látni ez Ézsau és Jákob cserét? De ki légyen a vakmerő Jákob, ki egy meghalt helyébe tolakodva eljátszik ily komédiát? Sokkal nehezebb a kérdés, semhogy , feleletet lehetne kapni rá. Egy biztos: nem az, akinek mondja magát. A ruha, — rongyaiban is ráismerni — az, amiben Veér András a hadiba indult. Kösöntyűk, öv, süveg, kard, mind Veér-vagyon. öreg Veér György mutogat is rájuk és indulatosan, maga igazát bizonyítgatva kérdi? — Látja ked? Ismeri ked? Fiamé volt, vagy nem, szóljon, ked?! A tiszttartó megadóan bólogat. Mit tehetne mást? S hogy ő bólogat a szolganép is bólogatni kezd. De az igent bólogató arcokon nemet mond minden vonás és minden tekintet. De nem akad bátor, ki megmondja, hogy ruha, fegyver ékszerek Veér-vagyon, de aki hordja azokat, az nem Veérnemzetségből született. A Nap lobogva ragyog a nyugati égen. Vöröses sugarai c— Úgy történjék, ahogyan mondja kegyelmed! Kivánom! Kívánság, sors, mi hozta? De elérkezett a nap, melyen Veér György nem hiába kémlelte a reg Veér diadalmas arcára is fényt vetnek. De van, aki nálánál is diadalmasabb arcú, S ez az, akit karonfogva, szoros ölelésben vezet a ház felé. | K K á Pénzátutalás GYÓGYSZEREK UTAZÁSO K REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK, ÚTLEVELEK. MAGYARORSZAGI LÁTOGATÁSOK ÉS OTTHONI HOZZÁTARTOZÓK KANADAI LATOGATASANAK INTÉZÉSE. DR. L. MOLNÁR kanadai közjegyző Hazai VÁLÓPEREK gyors intézése. (Bárhol kötött házasságok Magyarországon felbonthatók.) Magyarországi ingatlan, vagyonjogi, örökösödési ügyek intézése. Hiteles Fordítások The ‘Atlantic’ Hungarian Co. Of Canada 455 Spadina Avenue I, 213, Toronto. — Tel.: WA 2-7472. i Winnipeg, Man. 1966. nov. 11. 2 KOVÁCS IMRE: kettőzze meg pénzét, vegyen Canada Savings Bonds Centennial Series
