Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)
1966-11-08 / 85. szám
2 Winnipeg, Mian. 1966. nov. 6. KOVÁCS IMRE: A MÁSIK ÉVFORDULÓ: KADAR MÉRLEGE November 4.-én hajnalban, a mikor a b a lato nszabadiíi rádió hullámhosszán 5.05-kor egy ismeretien adó jelentette a “forradalmi munkás-parasztkormány” megalakulását és az “oroszok behívását” (akik pontosan egy órával előbb kezdték meg támadásukat Budapest ellen), Kádár csak teljesítette a kötelességét, ö nem árulta el, nem árulhatta el a forradalmat, mert nem hitt benne. Árulás helyet inkább kisajátította, ami magatartásának (s rendszerének) kettősségét megmagyarázza. Sodródott, mint akkor mindenki, de a legiválságosabb pillanatokban is megmaradt hűl kommunistának, Moszkva hü katonájának. Kádárnak a forradalom valójában rosszul jött, mert Nikita Khrushchev és Tito még a nyáron kiszemelte, nevezetes belgrádi találkozójukon, a magyarországi kommunista párt vezetőjének. Az időzítéssel nem is volt baj, a kivitelezés módját nem látták előre. 'Sima megoldás helyett Kádár ostromállapotban vette át a vezetést, mint a központi bizotság első titkára, október 2ő.-én. Nagy imre egy napja miniszterelnök, AVH felügyelettel: rövid, ellentmondó nyilatkozatait valószínűleg hátának szorított revolverrel mondotta hangszalagra. A kommunista párt kétségbeesetten mauővérezett. A felkelőket a budapesi rádió következetesen fasiszta csőcseléknek nevezte, miközben rég nem hallott nevek, egykor fontos személyiségek álltak a mikrofonhoz. Politikusok, főpapok, irók, újságírók, tudósok, művészek és ifjúsági vezetők rendre, fegyelemre intették a népet. A rádió lelkesített: Tűzzétek ki a nemzeti zászlókat! A himnuszt játszották és ismételten felszólították a közönséget, hogy várjon Kádár és Nagy Imre beszédére. * * * Hogy a vezetés sorrendjébe ne essék tévedés, először Kádár beszélt (15.18nkor), csak azután a sokkal népszerűbb Nagy Imre. Eredeti stílusa nem gyengítette kijelentéseit: “Ifjúságunk egy része, békésnek indult és a résztvevők nagy többségének céljaiban becsületes felvonulása néhány óra múltán népellenes, ellenforradalmi elemek szándékai szerint a népi demokrácia államhatalma ellen irányuló fegyveres támadássá fajult. Pártunk vezetősége teljes egységben állást foglalt amellett, hogy a fegyveres támadást mindlen lehetséges eszközzel vissza kell verni. Ez a fegyveres támadás vérontást és súlyos anyagi károkat okozott és fog okozni mindaddig, amíg egész dolgozó népünk segítségével végét nem vetjük.” Még hozzátette: “Csak a rend 'helyreállítása után” lehet Magyarország és a Szovjetunió viszonyának “általános és egészséges rendezéséről’’ tárgyalni. Nem volt kétséges, mit értett “rend” alatt ... Nagy Imre október 30.-án (14.28-kor) bejelentette az egy pártrendszer megszüntetését ás a negyvenötös koalíció visszaállítását az “ország életének további demákritázálása érdekében.” Kádár csatlakozott, de nem elvi, vagy ideológiai alapon. “A mély felelősségtől áthatva, hogy a testvérharc további vérontásától megmentsük népűinket, dolgozó tömegeinket, kijelentem, hogy azokban a döntésekben, melyeket a Minisztertanács elnöksége ma határozott, a Magyar Dolgozók Pártjának elnöksége mindenben egyetért.” Elismerte, hogy a kommunista párt válságos helyzetbe jutott, de bizalmáról 'biztosította elv-társait. “Pártunk ra az elmultévek rossz vezetése következtében nagy, súlyos terhek árnyéka vetődött. A párt sorai meg fognak inogni, d'e én nem tartok tőle, hogy a tiszta, 'becsületes lelkűi, őszinte szándékú kommunisták lesznek hűtlenek.” Sorozatos megbeszéléseket folytatott Mikoyannal és Suslovval, akik feltehetően pontosan tájékoztatták benyomásaik ról, a Szovjet Kormány terveiről és intézkedéseiről. Nagy Imre november l.-i semlegessegi nyilatkozatát nem támogatta. Hiába lelkesedett a rádióban 19.50-kor a magyar minisz terelnök, hogy a “magyar nép évszázados álma valósult meg... a forradalmi harc, melyet a ma gyár m-ult és a jelen hősei vívtak, végre győzelemre vitte a szabadság és függetlenség ügyét”, a magyarországi kommunista párt első titkára hallgatott. Ugyanabban az Órában Záhony térségében orosz egységek lépték át a határt, a repülőtereket orosz tankok zárták körül. Azt mondják, délután ötkor Kádár arcába vágta volna Andropov szovjet nagykövetnek, akit Nagy Imire rendelt a Parlamentbe tiltakozásuk tudomásul vételére, hogy “puszta ököllel” megy az orosz tankoknak, ha újból feltűnnek Budapest utcáin. Biztosan megjátszotta az érzelmi kitörést, ha igaz a történet, különben nem jelentette volna be a rádióban 2ll.40-kor az uj kommunista párt (Magyar Szocialista Munkáspárt) megalakítását, ami előrevetítette november 4.-ét. ¥ * * Ez a beszéd a Kádár-korszak nyitánya. Ha sokan hitték is, hogy Kádár “’átállt” a forradalomhoz, érveléséből az ellenkezője derül ki: ő a forradalmat állította át a párthoz. Magyarán, .kisajátította. “Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, s nem lehet szocializmus. Bátran elmondhatjuk, ennek a felkelésnek eszmei és szervezeti vezetői, előkészítői a ti soraitokból kerültek ki. A magyar kommunista írók, újságírók, egyetemisták, a Petőfi-kör fiataljai, munkások, parasztok ezrei, a hazug vádak alapján bebörtönzött régi harcosok az első sorokban küzdöttek a Rákosi-féle önkényuralom és kalandorpolitika ellen. Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben, annak vezetésében becsülettel helytálltatok, áthatva igaz hazaszeretettől, a szocializmus iránti hűségtől, őszintén beszélünk hozzátök. A nép felkelése válaszút elé érkezett. Vagy lesz elég ereje a demokratikus pártoknak vívmányaik1 megszilárdítására, vagy szembe kerülünk a nyílt ellenforradalommal. Nem azért ömlött a imagyar ifjak, honvédek, munkások ɧ parasztok vére, hogy a Rákosi-féle önkényuralmat az ellenforradalom uralma vált sa fel.” Félreérthetetlen utalás az egyetlen lehetséges megoldásra az adott helyzetben: se egy Rákosi, aki felidézte, se egy Nagy Imre, aki vezette a forradalmat (mely Kádár minden dicsérete ellenére, akkor már “ellenforradalomnak” minősült). A stúdióból egyenesen az Orosz Követségre ment, onnan Ungvárra vitték, ahol a kormány rövidesen megalakult. Mi késztette a gyászos szerepre? Miért nem tudott félreállni mindjárt az elején, hogy ő nem ezt várta, nem kér belőle. Vagy miért nem fordult ellene mindjárt az első napon, fegyverrel a kezében, mint anynyi más kommunista, érdekből, megátalkodottságból, hűségből. Emberi és politikai motívumai bét feltételezéssel talán érthetőbbek. Mivel az oroszok tudtára adták, hogy leverik a forradalmat, választhatott ä bukás és a győzelem között: ^ kilátásba helyezett megtorlás helyett azt a szerepet vállalta, amire különben is már előzőleg kijelölték. A másik: az orosz eltökéltség tudatában felrévült előtte a magyarság sorsa és Bethlen Gábor-i politikára gondolt, vállalkozott. Indulása 'mindkét feltételezést megerősít, tízéves uralma mégis inkább az “ahogy lehet” kommunista változata. * * * Az orosz tanácsadók részletes menetrend alapján hajtották végre utasításaikat. Kielégitésükre éppúgy vas szigorral kellett intézkednie, mint egy Bethlen Gábor-i politika előkészítéséhez. A koalíciós pártok ejtése, a munkástanácsok kijátszása, felszámolása, a parasztok félrevezetése (nem lesz többé erőszakos kollektivizá-A biztonságos hajtás egyik legfontosabb alapelve az, ha gondosan vigyázunk és jelzünk mielőtt fordulnánk, vonalat változtatnánk, vagy megállnánk. Mindnyájan sokszor változtatunk más útvonalat, de a megrögzött “utvonai ugrók” nem mutatnak semmi tapintatot más hajtok iránt. Váljon szokásává a mindenkori jelzés. ’ VASS FERENC B.A. ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja. 263 COLLEGE STREET TORONTO 2|B, ONTARIO 922-6111 Telefon 922-6112 DALOLJUNK... SZŐLŐHEGYEN KERESZTÜL Szőlőhegyen keresztül Megy egy kislány öcsöstül, Dunáról fúj a szél. A Dunáról fúj a szél, Szegény embert mindig ér, — Dunáról fúj a szél. (Népdal.) ^ELJEGYZÉS IRTA: RÓNAY GYÖRGY A tél váratlanul tört rá a városra; az este még szokatlanul langyos volt, reggelre jégvirágok lettek az ablakok és hullott a hó. Ezen a napon tartották az eljegyzést. A kályhák otthonosan ontották a meleget. Alkonyodott. A cselédlány teríteni kezdett. Hilda már elkészült öltözetével, a hálószoba tükre előtt állt, a haját igazgatta. Az anyja bejött, megállt a háta mögött. — Kenj egy Ms pirositót az arcodra, — mondta — olyan vagy, mint egy halott. Hilda ideges ©óhajtással hajolt a tükörbe, már másodszor törölte le a rosszul isikerült festést. Az anya nesztelen léptekkel kiment a szobából. Megállt az ebédlő ablakánál, kinézett a hóesésbe. Hátamögött csörömpölt a cselédlány. A késeket, villákat rakta a tányérok mellé. Az evőeszköz néha odakoccant a pohárhoz. 'Ilyenkor apró, meghitt, karácsonyias csengetyühangok pendítitek. Megdöbbenve eszmélt rá, Kapható uj őrlésű, KIVÁLÓ MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ SZEGEDI ÉDESNEMES PAPRIKA i fontja $1.40. KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONA, STB., EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL. Kapható húslevest ízesítő SÁFRÁNY, ... 35c tubusa. Magyarországról importált KAMILLA-TEA rendelhető fontonként $2.25 és szállítási költség. FELHÍVJUK megrendelőink figyelmét arra is, hogy megrendelésükkel együtt szíveskedjenek a szállítási dijat Is beküldeni. A szállítási dij- és csomagolási költségre beküldendő a rendeléskor: (1 lb.-ra): Manitoba 30 cent, Ontarióba és Sask.-ba 32 cent, Quebecbe és Alta.-ba 35 cent, Nova Scotia, New Brunswick, P.E. Island és B.C.-be 38 cent, New Foundland és Yukonba 40 cent. Minden további lb.-ra még 16 cent. K. M. U. KERESKEDEM OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street Winnipeg, Manitoba hogy megveti Hildát a választásáért. Elszégyelte magát. Hilda okos lány, meglepően okos. Nem vállalt kockázatot. A vőlegény gazdag és már nem fiatal, ajándék ez az életébe csöppent szép fiatalság, meg fogja becsülni. Földje van. Tágas, bőséges háza. Parádés lovai, úri fogata. És Hilda földbirtokosné lesz. Az utcán kigyulladt a gázláng. A Korona-tér felől Ibundás alakok közeledtek. — Jönnek — szólt be a hálóba — § még egy utolsó pillantással végignézett Hildán. Aztán kisietett fogadni a vendégeket. A lány fáradtan nyúlt az illatszeres üveg után. Az apja jutott eszébe, aki az ősszel halt meg. És Gáborra, a vőlegényére gondolt. Lehunyta a szemét s egész testében megborzongott. Szinte hallotta a férfi szavait, amikor megkérte. “Nézze, Hilda, nem vagyok fiatal és nyomorék vagyok, de ha mégis úgy érzi, hogy tudna velem élni . ..” Ott álltak akkor egymással szemben az ebédlőben s a szomszédból hehallatszott az anya kulcsainak szigorú csörömpölése. Kulcsok osörömpölé se: ezek a rideg hangok voltak jelképei a ház életének, amióta meghalt az apja. Hogy fázott ebben a jeges levegőben, hogy fájt az anya titkolt és egyre növekvő ellenszenve. Fekete ünneplő volt a férfin s ajkai körül kesernyés mosoly. De Hilda csak a csonka kart nézte, az üresen lógó kaibátujjat. “Mi lehet alatta?” — tűnődött iszonyodva. A sebesültek jutottak eszébe, akiket a kórházban látott, vagy végtelen vonatok ablaka mögött. S fölmerült benne egy gyerekkori emlék is, egy fiél'kezü koldus kezét a cséplőgép dobja vágta le egykor, vörös, forradásos csonk volt a karja s a csonk vörösén lila foltok éktelenkedtek téli hidegek idején. Az üresen lógó kabátujjat nézte s arcából lassan eltűnt a vér. Arra gondolt, hogy a férfi fél karjával fogja megölelni s a másik 'karja olyan talán, mint azé a koldusé volt. Végigfutott a hátán a hideg. “De ha mégis úgy érzi ...” — Úgy érzem — súgta és lehajtotta a fejét. Fölemelte a kezét, mintha csak a haját igazítaná és lopva letörölte a könnyeit. 5Ff Jfc 3fc A család gyásza még nagyon friss volt, nem rendeztek csak egész szerény csöndes vacsorát. A jegyeseket egymás mellé ültette Lenka az asztalfőre. Előttük ott állt az óriási csokor virág, eltakarta őket, feszélyezte elrejtettségük. Szertartásosan ettek, koccintottak és nem tudtak mit beszélni egymással. A vőlegény mereven kihúzta magát, katonásan, balkezével idegesen tépdeste az asztalfutó csipke szegélyét. Lent, az asztal másik felén, egyre hangosodott a társalgás. Hozzájuk azonban ali® szóltak. Gábor idegen volt, más vidékről való, talán magukban haragudtak is rá, mint valami betolakodóra. A rokkant érezte ezt. Nem volt hajlékony fajta. Egy-egy (kurta, visszautasitó “igen” és “nem” volt a válasz, ha valaki ibleszmélő udvariassággal intézett hozzá valami értelmetlen, feszélyezett kérdést. De az arca nem árult el megbántottságot. Nem is akarta, hogy bevegyék. Nem kívüli állt már, hanem egyre inkább fölöttük. Tekintete néha összevillant a Lenkáéval. Olyan élesen, mint a kardpenge. Őfc ketten már ismerték egymást, mint méltó ellenfelek. Tudták, hogy nem uatrál meg egyikük sem. Hilda tanácstalanul ült a férfi jobbján. Beszélgetni próbált, de a rideg “igennél” s “nemnél” ő isem kapott többet. Riadtan elhallgatott. Gsak lopva pillantott a vőlegényére néha, az öntudatos, gőgös arcra, a szájak szögletében az éles vonásra. Egyszerre megfejtette, mekkora fájdalom ennek a szép szálas, rátarti embernek a rokkant sága, mennyire ingerli a háború áldozatainak kijáró részvét és tisztelet, 'mennyire egyedül van s mekkora szerelemnek kell élnie benne, hogy ki tudta mondani ügyefogyott vallomását: de ha mégis úgy érzi .. . Ki tudta mondani, vállalni tudta az anya gúnyos szájhuzását: a rokkant, hogy kapaszkodik a szép egészséges lány után ... “De, ha mégis agy érzi . ” Hilda most igazán úgy érzett. — Megengedi, hogy fölvágjam a húst? — fordult oda hozzá. — Köszönöm, majd magam — biccentett elutasítóan a férfi és baljával olyan erővel nyom ta villáját a hússzeletbe, hogy az kettévált, mint puha tészta a kés alatt. Hilda szeme csupa könny lett. — Nekem megengedheti — mondta halkan. A férfi ránézett, helenézett a kfönnyharmatos szemekbe. Mindent megértett. Ebben a pillanatban leomlott köztük valami, érezték, hogy ezután eltépihetetlenül összetartoznak és nem hagyhatják el egymást soha többé. — Bocsásson meg. — Odatolta Hilda elé a tányérját. — Elszoktam már tőle, hogy ilyenek legyenek hozzam. Legyen szives, segítsen. A többiek mind hangosabban merültek bele a politizálásba. Ezen az eljegyzésen egyetlen szó nem esett a szerelemről és az elmúlt (boldog fiatalságról. A háborúról beszéltek, a fővárosból érkező riasztó hírekről, a harcoló csapatok állásáról. — Meglátjátok, Károlyi tönkreteszi egészen az országot — panaszolta öblös hangon egy tanár, jóbarátja az elhunyt apának. — Nem Károlyiról van szó — ellenkezett egy széparou öregember, akinek a szőlője szomszédos volt a Lenkáéval, — egy ember itt már nem tehet semmit. — Tisza István! — Tisza István sem. Úgy vagyunk, mint akit harapófogóba szorítottak. Én. érzem. Én egy életet éltem végig ezen a földön, az én ösztönöm nem csal. Megmozdult alattunk a föld, ki tudja, nem csuszik-e ki alólunk. Én láttam azokat a térképeket, amiket (külfölden terjesztenek. Magyarország nem több rajtuk, mint egy sovány kifli. A többi ... Egyszerre döbbent csönd lett. f Mintha kívülről befújt volna a j jeges szé'l, az emberek fázni kezdtek. Én úgy érzem! — folytatta prófétai bizonyossággal, — Magyarországnak vége. — Fölemelte a hangját, reszkető ujjali táncoltak az asztalon. Köny-nyek buggyantak ki a szeméből. — Szét fogják tépni ... a fiaink már nem járhatnak szabadon határtól határig ... az unokáink már csak könyvekből fogják tudni, mi volt ... milyen volt ... itt is ... én látom, fölbomlik az ország. Elcsuklott a hangja, nemi tudta folytatni tovább. Az asztalnál nem mozdult senki, a vendégek mélyen, megszégyenülten lehajtották a fejlüket. •Nemi hallatszott más, csaik az öregember sírása és kintről a szél. Ekkor megreccsent egy szék. Úgy, mint mikor valaki indulatosan előrehajol. Egy éles, kemény hang csattant, olyan erővel, hogy megborzongtak. — Soha! .Szigorú, határozott, egyszerű szó volt, de kiáltásnak hatott. Mind fölfigyeltek. A csokor résén át látták a vőlegény arcát, haragban égő szemeit, a ajkait, amelyek megmozdulnak, s újra kimondják a megföllebibezhetetlen szót: “iSoha”. Az öreg fölállt. Odament a férfihez. Fölemelte magához, átölelte, reszketős kezeivel az üres ikabátujjat simogatta. — Édes! Édes fiam! .. . És odáborult a mellére. Aztán odavonta magához Hildát is összeölelte őket, szinte áldó mozdulattal, mondott valamit, áldást talán, de nem értette senki. Elnyomta szavait a zokogása. Akkor már mindnyájan körülöttük álltak, simogatták őket. Lenka is. Büszkén emelte föl arcát, odalépett a vőlegényhez, megfogta a kezét, keményen, férfiasán. — Fiam, — mondta — fiiam. Elfordult. Ajkába harapott, hogy föl ne sírjon, csalódottan, megiengesztelődve, boldogan. Hilda átfonta karjaival a férfi nyakát, fölágaskodott és szégyen nélkül, mindnyájuk szeme láttára szájoncsókolta. Összekoccantak a poharak. Mindnyájan könnyeztek. lás), ígéretei notórius megszegése, mind-mind magától értetődő machiavellizmus, a játszmához tartozott. Szerencséjére a bukolikus Khrushchev volt a cimborája, aki rasfcolnilkovi lelkiismeretfurdalással tért visz sza időnként büntette színhelyére: vele jód kijött. A kivégzésekkel és a kollektivizálással túlteljesítette politikái normáját, különben tartózkodott a túlzásoktól. Különösen uralmának megalapozása után. Az Írókkal esinjan bánt, a temetői csendben fontos volt, hogy megszólaljanaK. Nagyon okosan kiürítették asztalfióikjaikat és munkáik szép kiadásban felsorakoztak a polcon. Révai József szelleme ugyan kisértett, a népi Írókat még egyszer megvesszőzték, aztán beállott az a fura koegzlsztencia irodalom és politika között Magyarországon, melyből mindkét fél (és még az emigráció is) elég jól profitál. A magyar irodalom jobban hozzá segít a helyzet megértéséhez, vagy megismeréséhez, mint a leggondosabb politikai, vagy gazdasági analízis. A gazdasági reformokkal addig vártak, míg a tábor tagjai, köztük a Szovjetunió, ki nem kísérletezik a módszereket. Elsők lehettek volna, ha nem ejtik el dr. Varga István tervezetét, aki 1957- ben javasolta a túlzott központosítás és bürokratikus termelés helyébe a vállalati önállóságot és a szocialista piac-mechanizmust. (Folytatjuk!) Á BIBLIÁBÓL “Nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi URunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk Övele. Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképen cselekszitek is.” I. Thess. 5: 9-11. * * “Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek egymás iránt, mint mindenki iránt. Mindenkor örüljetek. Szüntelen imádkozzatok.” I. Thess. 5:15-17. A salzburgi Magyar (arilas kérelme A salzburgi Magyar Garitas minden esztendőben egyszer kérelemmel fordul a szabad világban élő honfitársaihoz, hogy segítsék a Salzburgiban és tartományában maradni kényszerült és nehéz sóiban élő többsízáz főnyi, főleg öreg és beteg, régi és uj menekült testvéreiket. A ségités pénzzel, élelemmel és ruházattal eszközölhető. — Mindennemű adományt hálás köszönettel fogad a (MAGYAR CARITAS Salzburg, Villagasse 3. Austria. GYERMEKEINEK KANADA A JÖVŐJE. Tanítsuk őket biztonságra. Meg kell tanítanunk arra is, hogy miként éljenek katasztrófa alkalmával? Metro Emergency Measures 1767 Portage Avenue, Winnipeg 12. 888-2351. ÉRTÉKELI MUNKÁNKAT? SZERETI LAPUNKAT? SZEREZZEN UJ ELŐFIZETŐKET! I KELEN TRAVEL ALEX. A. KELEN LIMITED ALAPÍTVA 1925. MONTREAL 1467 MANSFIELD St. TEL.: 842-9548 EXPO 67'RE HIVJA MEG ROKONAIT. FORDULJON BIZALOMMAL UTAZÁSI OSZTÁLYUNKHOZ. IKKA•TUZEX A LEGJOBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK. RENDELJE MEG 1VIÁR MOST TELEFONON, VAGY POSTÁN. HATÁRIDŐ: DEC.1.
