Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-10-28 / 82. szám

Winnipeg Man. 1966. akt. '21. ÜZEMET A magyar népnek a forradalmi szabadságharc tizedik évfordulóján Ünnepélyes nyilatkozat, me­lyet a Magyar Szabadságharc 10. Évfordulójának Megünnep­lését Koordináló Bizottság (az­az a Magyar Szabadságharcos Szövetség és közel 400 ameri­kai és kanadai magyar szerve­zet, egyesület, intézmény) az Októberi Szabadságharc tize­dik évfordulója alkalmából ma­gáévá tett.) (Folytatás) A szabadság, miként nővére az igazság, igy épül, igy győz. A lelkekben épül és a lelkekben győz. Uj Magyarországot épit és Uj Magyarországért győz. Sokat szenvedünk, de minden magyar ember legyen büszke szenvedéseire, mórt a szabad­ság és az igazság forradalma a megpróbáltatások és a szenve­dések elszántságában emelke­dik .győzelemre. Minket, külföl­dön, talán csak az tesz még forróbbá az Uj Magyarország­ért folyó forradalmi szabadság­­hacban, bogy hazai megpróbál­tatásaink után, sok esetben, már negyedévszázados hon­vágy láza emészt, hevít és tisz­tit is. Ez az egység teszi, hogy üzenetünk, amit most elmon­dunk, sokfelől érkező magyar üzenetből és üzenettel tevődik össze, egzotikus országokból, fantasztikus gyárakból, imás'be­­szédü tervező műhelyekről, másnyelvü könyvtárakból, más észjárású szerkesztőségekből, máskonditásu egyetemeik csar­nokaiból is és máskiulturáju la­boratóriumokból . Világvárosok idegen hangáradatából és ma­ró fényozönéből, de végtelen prérik csendjéből és borongó szürkületéből is. Európában vo­nuló havasokról és Ázsiában gőzölgő dzsungelekiből a tize­dik évfordulón magyar hangok szólnak és ezek a magyar ban­góik mind egyek az otthoni ma­gyarság hangjával. A sokmil­lió magyar hang, a sok millió magyar bárhol is éljen a nagy­világban, ima lelki egységben szól. A mi népünk szabadságát követeljük, mert — üzenjük, hogy ezt hirdetjük —, mert a magyar embernek ugyanazok­ra az emberi és nemzeti sza­badságjogokra van ijól megszol­gált igénye, mint a többi ame­rikai, európai, ázsiai, vagy af­rikai embernek:. Megmaradva a forradalmi szabadságharc 16 pontjánál, ezért követeljük a szovjet ka­tonai, polgári, gazdaságii, poli­tikai, rendőri, vagy akár kultu­rális csoportok, csapatok, külö­nítmények és telepek azonnali kivonását Magyarországról. Az elmúlt tiz év alatt kiderült (a Kremlin egyik különce most nem rég vallotta be), hogy a párt és Magyarország diktáto­ra, Rákosi Mátyás, Gerő Ernőt nevezte ki utóiban, a Szovjetunióban, és a Magyar­­országon állomásozó szovjet csapatok ezt a kinevezést haj­tották végre és ennek az ufai összeesküvésnek a pártörö­köseit tartják hatalomban még ma is. A magyar nép ellenében. A szovjet haderő csapatai te­RÓZSA A KÜSZÖB ELŐTT IRTA: BIBó LAJOS I. Nővérem tavaly levelet irt. Arra kért, üljek vonatra. Sies­sek, Rózsa beteg. Tudni kell ró­luk, hogy Erdélyben élnek. Bös­ke gimnáziumban igazgatónő, Rózsa meg — Rózsa. Nem is tudom hirtelen ében meghatá­rozni. Több mint .személy, meg lélek, mert egész ösiszetételében tökéletesen kimenti az anyag­­talanságot, a fogalom feltéte­leit. Mondhatnám vénkisasz­­szonynük, jelölhetném öreg bo­szorkánynak, mindenképpen megtéveszteném az olvasót és Idegen embert mutatnék be he­lyette. Kevés türelmet kérek. Megkísérlem, hogy néhány szó­lal megmagyarázzam őt, mi­után nem lehet csak úgy egy­szerűen megmintázni, vagy le­festeni. .Rózsa, anyámnak húga s eb­ben a minőségben került hoz­zunk, néhány héttel a rendkí­vüli esemény után, hogy meg­születtem. A buzgalomban, hogy majdan fölcseperedve DR. BÍRÓ KÁROLY SASKATOON, SASK. 508 Canada Bldg. Telefon: CHerry 2-2724 VASS FERENC B.A. ügyvéd, jogtanácsos és közjegyző Az ontariói és kanadai ügyvédi kamara tagja. 263 COLLEGE STREET TORONTO 2|B, ONTARIO 922-6111 Telefon 922-6112 megkeserítsem apám és anyám életét, általában pedig esök­­{ kentsem azt az .arányszámot, a­­mely a tisztességes emberek statisztikai adatait tünteti fel, az ötödik csemete voltam. Ró­zsa megérkezett, tetáborozott, körülnézett és igy szóit. — Sohasem megyek férjhez. Négy, vagy öthetes lehettem. Nem tehettem föl a kérdést, mi késztette e kijelentésre. Férfias elhatározásának igy örök­re ismeretlen maradt. Viszont apám és anyám rögtön láthat­ta, hogy különös lénnyel álla­nak szemben. Rózsa merő erély makacs és következetes jellem, végleges formát öltött egyéni­ség. De mert a teremtett vi­lág csupán az isteni gondolat örök titkán tökéletes, emberi megítélés szerint Rózsában is ott rejtőzött a hiba, amely mel­lett nevetségesen eltörpült va­lamennyi jő tulajdonsága és e­­rénye. Ez a jelek szerint ere­dendő gyengeség, alkati baj és érzelmi elfajzás, — irányom­ban támadt rokonszenve volt. Egyelőre azonban óvatosságból várakozó álláspontra helyezke­dett. — Na, mi az? — hajolt fö­léin időnként és amikor ráemei­­tem tekintetemet, fanyarul el­mosolyodott és megelégedve az elért eredménnyel, ment tovább végezte a dolgát. Korán keztem járni és két­éves koromban, ha szerény rányokban és halvány körvona­lakban is, sikerült kifejezésre juttatnom a természet rajtam keresztül 'megnyilvánuló aka­ratát. ívben és befelé görbülő vékony lábszáram, kedves és ferde csúcsú, hegyes kis hasam gilisztavékony nyakam és vé­gül madárfejem brutalitással határos leplezetlenséggel közöl­ték, — a gyermek, aki imhol elérte fejlődése első állomását, rendkívüli lény. Rózsát nyilván helyes ösztöne segítette át a kezdett nehézségein. Külsőm csupán az avatiant téveszthette meg. Ügyet se vetett testi fo­gyatékosságaimra. Egyszerűen adoptált és nevelni kezdett. Ma­I K K A Pénzátutalás GYÓGYSZEREK UTAZÁSOK REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK, "ÚT­LEVELEK. MAGYARORSZAGI LÁ­TOGATÁSOK ÉS OTTHONI HOZ­­ZATARTOZŐK KANADAI LÁTO­GATÁSÁNAK INTÉZÉSE. DR. L. MOLNÁR kanadai közjegyző Hazai VÁLÓPEREK gyors intézése. (Bárhol kötött házasságok Magyarországon felbonthatók.) Magyarországi ingatlan, vagyon­jogi, örökösödési ügyek intézése. Hiteles Fordítások The ‘Atlantic’ Hungarian Co. Of Canaria 455 Spadina Avenue I, 213, Toronto. — Tel.: WA 2-7472. hát egy párt fegyveres alakula­tai, jelenlétük ennélfogva en­nek az idegen pártnak Magyar­­ország belpolitikai életébe va­ló állandó beavatkozását jelen­tik és ennek a pártnak a ma­gyarországi uralmát biztosít­ják. A forradalmi, magyar sza­badságharc 1966-ban is követe­li, hogy a szovjet csapatok ki­vonulásukkal adják vissza a magyar népnek Magyarorszá­got és a magyar nép általános, egyenlő s titkos választójog ré­vén, amikor mindenki szavaz­hat és bárki megválasztható, bármi is legyen politikai párt­állása, végre ismét rendelkez­hessék önmaga sorsa és jövője felett. Az Így megválasztott parlamentben fel kell tárni és fel kell bontani minden olyan katonai, politikai, gazdasági, vagy kulturális kötést, amellyel a magyarországi diktatúra meg hatalmazás nélkül átjátszotta s amellyel a szovjet diktatúra az orosz néptől kapott felhatalma­zás nélkül átvette a magyar nép tudományos, gazdasági és katonai erőit, kincseit. A gyar­matosító elyomónál magasabb szintű területek és népek ki­zsákmányolására szerkesztett Kölcsönös Gazdasági (Segély Tanácsa helyett a Rossuth­­hagyományu dunavölgyi együtt működést sürgetjük, amelyet Nagy Imre a Dunavölgyi Ag­rártudományi Intézetben akart előkészíteni, de amire szovjet tilalom miatt nem kerülhetett isor. Ma a párt Európa-fhazáról kezd beszélni, láthatóan ebben a keretben is szeretné átmen­teni egyeduralmát. Üzenjük ős tudjuk, a ikommumizált Európa nem lehet hazája a magyar forradalmi szabadságharcnak. A börtön meglakását sohasem hívták hazaszeretetnek. Már pedig, amikor a jogok közpon­tosított alanya az állam, a tár­sadalom börtöntársadalommá lesz. A termelés, a gazdálko­dás, és a munka központi jo­gosítottja legyen az ember, az individuum, mert különben marad az, amit az egyik ma­gyar iró mondott erről a bör­­tonországról a szabadságharc alatt az Irodalmi Újságban (Pe­tőfivel szólva): “szol'galelklü és kutyaalázatosiságu ország ...” Ilyen országban nem lehet ha­zaszeretetről beszélni. A Mun­ka törvénykönyvét se a dikta­túra szabja meg és alakítsa folyton-folyvást állami érdekei szerint, hanem a magyar mun­kások, vagy szabad szakszerve­zete vivja ki és a szabadon vá­lasztott országgyűlés iktassa törvénybe. Követeljük a ma­gyar falu, a magyar nép böl­csőjének a megmentését a kol­hozhalálból, hogy a nemzetir­­tással ne állhassanak bosszút, a magyar népen 1956-ért. Követeljük az ártatlanok tisztázását még akikor is, ha nem párttagok; mert akár a párttal szembenállók is lehet­nek ártatlanok. A koncepciós perek nemcsak Rajk Lászlóval es társaival bántak el, el kell ismerni, hogy Mindszenty her­cegprímás és társai is áldozatai voltak a koncepciós perefonea és el kell ismerni, hogy Nagy Imre és társai is ártatlan áldo­zatai a diktatúrának. Üzenjük és tudjuk, hogy a forradalmi szabadságharc folyik tovább minden ártatlan magyar igazá­ért és minden magyar fogoly szabadonbocsátásáért, aki kon­centrációs táborokban, 'Szibé­riában, vagy Magyarországon, börtönökben, vagy kényszer­űim nkahelyen raboskodik. Ü- zénjük, hogy tudjuk, 63,000 ma, gyár sínylődik a kazakasztáni táborokban, a Szovjetunióban, közöttük 7,000 magyar leány, akiket 1956-ban és 1957-ben szedtek össze. A diktatúra párt­­főnöke maga is beismert ma­gyarországi párszázat ma, ami­kor az izgatásért indított ter­­rorperefcben sorozatosan ítél­nek el ismét kiskorúakat is. Változatlanul követeljük a szellemi szabadságot, beleértve a lelkiismereti, vallási szabad­ságot és a gondolatközlés sza­bad lehetőségét. Nem fogadjuk el, amit a párt szemfogpciak rendez, a kivételesek szabadsá­ga nem szabadság. 1966-ban a párt még mindig “azt igényli az íróktól és a művészektől, hogy alkotásaikban pártosan foglaljanak állást az alapvető társadalmi kérdésekben ...” Üzenjük és tudjuk, az állami kiadóvállalatok békmyói felett a zsarnokság most a kritikát a­­karja államosítani és ezt a­­karja szemellenző kantárként a magyar irodalom fejébe vetni, bogy a táltost igavonó barom­má tegye. Tiz év alatt a diktatúra so­kat ravaszkodott, de sok min­denben lelepleződött. A szabad­ságharc győzelmének egyik jele volt, amikor az egyik legna­gyobb nyugati hírügynökség, a UPI kérdésére a pártfőnök kénytelen volt beismerni an­nak, hogy a “csengőfrász ter­ror” nem jő vissza, nincs más garanciája, mint ugyanaz a pártegyeduralom, amely ural­mának megtartásához használ­ta a csentgőfrász terrort ... Üzenjük, hogy folyik a ma­gyar forradalmi szabadságharc annak az érvényesítéséért is, a­­mit Nagy Imre 1956 november 1-én Andropov szovjet nagykö­vettel hivatalosan közölt. Nagy Imre ekkor kijelentette, hogy a magyar kormány a varsói szerződést felmondja és kinyi­latkoztatta Magyarország sem­legességét. A szovjet nagykö­vet a közlést tudomásul vette. Másfél óra múlva Nagy Imre a magyar nép elé lépett és rá­diószózatában megállapította: “A magyar nemzeti kormány, a magyar nép és történelem ga, teljesen elzárkózva a való­ságtól és élettől, egy tiszta és gyermeki lélek ábrándjában é;t és ennek az örök derűből és ősi zavartalanságból alkotott csillagzatnak illúzióiból terem­tett számomra törvényt é|S i­­gazságot. Az eredmény termé­szetesen katasztrofális volt. Éb­redő ösztöneim lázadásán, szi­laj ártatlanságomban és büsz­ke tudatlanságomban szörnyű bűnöket követtem el. Röviden, az ellenkező végletbe estem és •minden döntő pillanatban szo­morú meglepetéssel szolgáltam Rózsának. De gazságaim és tisztát.an eltévelyedéseim nem renditették meg. Hitt bennem. Ha apám, vagy anyám harag­jaiban, vagy kétségbeesésébe a el itélőleg vitatkozott valamely sö tét vétkemről, sodrott cigaret­táját kivette a szájából és lán­goló felindultságában bárom su lyos szóval megvédett. Hosszú­kás, sovány arca, szürkés-lkék szeme kissé görnyedt alakja í­­iyenkor lobogni látszott. Meg­­masithatatlanul és rajongva szeretett s a saját egyetlen ér­zésére összppntositott és feltett élete dühödt erejével óvott minden támadás ellen. Cserébe ezért a mártiromságért, elcsai­­tam minden pénzét, amelyet vi­rág- és salátaárulással' szerzett. Nagy portánkon ugyanis két kert is volt. Az utca felőli a vi­lágosikért, a várost fcörüllelő kő fal alatt a gyümölcsös. Tépni bácsi, bejáró emberünk vitte ki a piacra a virágot, meg a salá­tát és hozta haza az árát Ró­zsának. A véletlen mindenestre az én pártomon volt. Szebb és kiadósabb tavaszokat nem is kí­vánhattam magamnak. A virág- és salátaüzlet virult. A hetipiac mindig kisegített gyötrelmes pénzzavaromból. Néha meg­szállt a nagylelkűség és meg­csókoltam Rózsát. — Ne törődj, Rózsácskám, semmivel. Ha megnövök, majd hozzám költözöl és együtt la­kunk, amig meg nem halunk. Rózsa nem szólt. Ilyenkor mindlig elfordult és titokban könnyeket törült ki a szeméből, holott kemény volt, akár az acél és megvetett minden érzel­mi csekélységet. iSaját nemét nem állhatta. Annál inkább sze­rette a férfitársaságot, ahol szabadon ereszthette szikrázó jókedvét és csattanót adhatott érdes, támadó, tréfás ötletei­nek. — Vigyázz magadra, fiam. Süsd el a puskádat, aztán gye­re haza. Pillanatig sem aggódott. Sok kai jobban szeretett, semhogy a halálra gondolhatott volna. Négy év telt el és a vihar, a­­mely megverte a földet, elvitte a családi portát, apámat, anyá­mat. Bennünket, akik megma­radtunk, ahányan voltunk, any­­nyifelé szórt. Öt évig nem láttam Rózsát. Akkor meglátogattam őket Er­délyben. Rózsa a régi volt, de — megöregedett. Bjz meglepett. Képzeletemben és emlékezésem ben másképpen festett. A régi hangon, a régi vidámsággal lepleztem meghökkenésemet: — Na? — nevettem rá. Felgyürte a blúza ujját: — Birkózunk, fiam? — Nem merek. Félek, hogy földhöz vágsz. A karja izmára ütött, hogy még a régi. Felidéztük az időt, amikor együtt ástuk fel a ker­tet és utána bírókra keltünk egymással, hogy végleg eldönt­sük, melyikünk az erősebb. Ennek most több mint har­minc (?) esztendeje és nővé­rem a múlt évben irt, hogy Ró­zsa beteg, ha tehetem, üljek vo­natra és siessek hozzájuk. II. Vettem egy megfelelő átme­neti női kabátot és megindul­tam. Másnap náluk voltam. Ró­zsát egyedül találtam otthon. A tűzhely körül babrált, amikor benyitottam a konyhába. — Talán idenéznél — szól­tam, amikor megállottám mö­götte. Megfordult. Megrázlkódott döbbenetes nagy örömében. — Fiam .. — tárta ki kar- 7 ját felém. Összeölelkeztünk. — Rózsácskám ... — Fiaim • • • Arcát arcomhoz szorította. Kezemfején meleget éreztem. Könnye volt, amely kicsordult szeméből. — Böske? — Nincs itthon. Miért nem írtad meg, mikor jössz? — Nem tudtam, mikor indul­hatok. Még ölelve tartottuk egy­mást, hogy kölcsönösen átöm­­lesszük magunkon szívverésün­ket. Utána szavakkal és kérdé­sekkel simogattuk egymást, igy vártuk Bösikét, aki nem sokára jött is. Rózsa kevesebb lett, Böske több. Az egyik megszáradt, a másik terebélyesedett. Boldo­gan szívtam magamba közelsé­gük megnyugtató illatát. — Rózsám, hoztam neked valamit. Kiemeltem bőröndömből a kabátot. Rózsa pislántott: — Ki viseli ezt el, fiam? — Ki? Te. Nem felelt. Bólintott, mind­egy. Csókkal köszönte meg, hogy nem feledkeztem meg ró­la. Délután, amikor lepihent, Böske megmagyarázta levelét. — A téíen tüdőgyulladása volt. Napról-napra fogy az ere­je. Nem hiszem, hogy ezt a te­let kibírja. — Hány éves is tulajdonkép­pen ? — Hetvenkettő. De úgyszól­ván már nincs is tüdeje. — Még megerősödhetik. — Nem hiszem. A meleg és verőfényes nyár vidámságot lopott a házba. Ró­­asa szemlátomást erősödött. Akkor, később, mintha válto­zást észleltem volna rajta. — Mi történt Rózsával? — fordultam a nővéremhez. Böske elmosolyodott. — Semmi. Számolja a na­pokat, hogy még meddig ma­radhatsz. Bántja, hogy időd las­san letelik és fél, hogy már nem lát többet. Szerettem volna Rózsát meg­szabadítani szorongásaitól és kerülő utón, tapintatos tonná­ban szóba hoztam előtte a dol­got. Keserűen legyintett. — Hitvány dolog ez, fiam, hogy meg kell haiinl. — Te még sokáig élsz, Ró­zsám. Aztán, sajnos, egyszer valamennyien meghalunk. Rántott a vállán: — Én sose hittem, fiam. Másnap ő tért vissza a be­szélgetésre. — Te. Idiehallgass. — Beszélj, Rózsám. Mélyet lélegzett. — Nénédnek már mondtam, hát mondd meg neki te is. Ha meghalok, adjátok rám a kabá­tot, amit most hoztál. A keze­| előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar népi milliói­nak osztatlan akaratát kifejez­ve, kinyilvánítja a Magyar Nép­köztársaság semlegességét .. A tízéves évfordulón üzene­tünkben megállapítjuk, hogy Kádár János a Szovjetunióval hivatalosan közölt, aj magyar nép egyetértésével megállapi­­tott és kinyilvánított /semleges­séget soha nem vonta vissza és erre sohasem mert a\ magyar néptől felhatalmazást kérni, így tehát minden olyan szerző­dés, egyezmény, rendelet, tör­vény, amely a deklarált ma­gyar semlegességnek ellent­mond, a magyar diktatúra nem­zetközi jogtalanságai közé tar­tozik. De üzenjük azt is; na­gyon jól tudjuk, hogy semleges csak az lehet, aki független és szabad. Nagy Imre éppen azért mondotta ki Magyarország semlegességét, hogy ‘fezzel a magyar nép szabadságát és függetlenségét biztosítsa^ Azt, hogy mi magyarok, serp ott­hon, sem az országon kívül se­­sol sem lehetünk semlegesek a diktatúrával és a kommuniz­mussal szemben, éppen a Szov­jetunió és magyarországi ügy­nökei okozták, akik megsértet­ték Magyarország hivatalosan kihirdetett, kinyilatkoztatott semlegességét, vérbefojtották a magyar szabadságot és még ma is elnyomják Magyarorszá­got. Amikor mi folytatjuk a forradalmi szabadságharcot., akkor a szabad és független magyar nép semlegességé érv küzdünk s ezért üzenetünknek ebben a részében meg kell mondjuk őszintén azt is, hogy a magyar emigráció, amely ezt az üzenetet küldi, szabad és független emigráció, amely nem fizetettje, politikai alkal­mazottja semmiféle hatalmi ér­dekeltségnek. Tartjuk magun­kat ahhoz, amit Mindszenty Jó­zsef fejezett ki november 3.-án, (Folytatás a 4. oldalon) j met tegyétek a zsebébe. Nem kell se pap, se kántor. Gyurit, a macskát, meg Tiszát, a ku­tyát szúrjátok le és mellém ve­lem együtt temessétek el. Ér­ted? Sovány, barázdás arcát és méiyfényü szemét néztem. Bő­re és tekintete, mintha izzott volna. Hangja tikkadt, de éles volt, nyoma nem lappangott benne a szomorúságnak, vagy félelemnek. Nem tudtam, mit válaszoljak. Közömbösséggel igyekeztem ki térni a nehéz pillanat elől. — Ugyan. Minek ez a beszéd. Még legalább tizenöt évet élsz. Fogva tartott a tekintetévei és megismételte: — Érted? Semmi se kell. De a macskát, meg a kutyát szúrjátok le s tegyétek mellém. A hang parancsoló volt és olyan száraz forrósággal tört át a levegőn, mintha parázsról lobbant volna el. Hallgattam, lehunytam a sze­mem. Arcom a napfény felé fordítottam. Este megemlítettem a dolgot Böskének. Nevetett. — Halála esetén ugyanezt parancsolta nekem is. Ezen az éjszakán sokáig nem áludtam el. A titkot kutattam, amelynek zárán az emberi lét megfogant. Micsoda ösztön működik Rózsában, ebben a hetvenkétéves nőnemű ember­ben, aki két megölt állattal a­­kar felvonulni a túlvilágon, hogy ott végre szembeszállhas­son a halállal, amelyen itt nem volt hatalma? Merthogy majd Böskét, meg engem is odavár, hogy lelkünk jelenlétben a va­­lószerü élet mellett bizonyítson és neki nem kell megszűnnie, — az bizonyos. Különben nem említette volna pótrenidíelkezés­­iképpen, hogy két doboz ciga­rettát követel még a zsebébe, a jobbkeze mellé. Telegram Photo Dr. Herman O. J. Overgaard a Waterloo Lutheran Univer sity (Waterloo, Ont.) Ikeretber létesített közgazdasági és ad­minisztrációs fabultásánalk di­rektora. (Telegram fotó) A BIBLIÁBÓL “Ő ladott némelyeket aposto­lokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, né­melyeket pedig pásztorokul és tanítókul a szentek tökéletesbi­­tése céljából szolgálat munká­jára, a Krisztus testének építé­sére, mig eljutunk mindnyájan az /isten Fiában való hitnek és az ő megismerésének egységé­be, érett férfiuságra, a Krisztus .eljességével ékeskedő kornak mértékére, hogy többé ne le­gyünk gyermekek, kiket ide- s tova hány a hab és hajt a ta­nításnak akármi szele az em­bereknek álnoksága által, a té­velygés ravaszságához való csalárdság által, hanem az i­­gazságot követvén szeretet­­ben, mindenestől fogva neve­­kedjünk Abban, aki a fej: a Krisztusban.” (Ef. 4:11-15.) Árnyakkal és messziről érke­ző félelmekkel küzdöttem ezen az éjszakán. De a nyár meleg volt és be­telt. És erősnek éreztünk ma­gunkat a roppant érésben. III. Rózsa átélte a telet. A múltkor irt, levele tele angyali hencegéssel. Menjek, sürget, e­­reje parlagon hever. Nyekke­nek majd, úgy földhöz ver az idén. Egyébként Tisza kimúlt. Gyurit, a macskát pedig alig­hanem lopáson érték és agyon­verték, mert februárban eltűnt. Alig várom a nyarat. Megyek Erdélybe. Hallani és ismerni a­­karom Rózsa legújabb végren­delkezését. Az 1956-os szabadságharc leg­megrázóbb leírása. Szép, finom szerelmi történettel. Rendelje meg bármelyik magyar könyv­­kereskedésben vagy ujságárusl­­tónál, vagy közvetlen a K.M.U. Kereskedelmi Osztálynál, 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. Ára $2.50. 2 KELEN TRAVEL ALEX. A. KELEN LIMITED - Alapilva 1925-ben IKKA UTAZÁS TŰZ EX Kanadai főképviselete Hajó- és repülő­­­­. Propánbután gáztüz­­á^fol^amorT^103 Szlovákiába, helyek kaphatók. árfolyamon. Gyógyszer, pénz, virág küldése. 1467 Mansfield Street, Montreal — Tel.: 842-9548 |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom