Kanadai Magyar Ujság, 1966. július-november (42. évfolyam, 52-90. szám)

1966-08-26 / 64. szám

Winnipeg, Man. 1966. aug. 26. Magyar-ellenes propaganda a földrajzi nevekkel Olvasva az idiegemnyelvü saj­tót, szép- és 'szakirodalmat és a térképeket, megdöbbenve kell megállapítanunk, hogy a Kárpát medence ősrégi földrajzi és te­lepülési neveit, egész; csekély kivételtől eltekintve, a németek következetesen és minidig né­metül, más nemzetek pedig a mérnetek után németül, vagy újabban — hála a kiisantant propagandának — az elszakí­tott területek heveit az egészen újkeletű (szláv, illetve román hevükön írják. Így a Dumánkat Donau-mak, •vagy Damube-nak, a legimagya­­raibb folyómikat Theiss-nek, Ba­latonunkat Platténsee-nek, Po­zsonyt PresSburginak, vagy Bra ti sia v a-nak, Kassát Ka­­schau-nak, vagy Kosice-meLv, Nagyváradot Grasiswardein­­nek, vagy Oradea Mare-nak, Kolozsvárt Klausenburg-mak, vagy Oluj-nak, 'Gyulafehérvárt Karls burg-mák, vagy Álba Ju­­liia-mak, Szabadkát M. There­­siopel-nek, vagy iSubibotica­­naa Írják és igy sorolhatnám a végtelenségig. De még a cson­kaországi Sopront is Ödemburg­­nak, Győrt Kaab-uak, Eszter­gomot Gran-mak, Egert Eriau­­mak, Székesfehérvárt Stuiil­­welsenburg-nak, Fédset Füní­­(kirchen-nek írják és igy tovább. De így vám ez különösen Er­déllyel, amelyiknek magyar ne­veit az idegenek nem ismerik és csak úgy tudják, hogy az Siebenbürgen, vagy mégimlkább Transsylvania. Az ügyes román propaganda hatására pedig a Transylvania elnevezés -úgy rögződött meg az, idegenek tu­datában, mint a legősibb ro­mán föld: a román nép böl­csője. Ezek után nemcsak az egy­szerű olvasó, hanem még a szakember is joggal kérdezhe­ti: Micsoda népség az a Hun­­-garian-Hongrie-Ungarin, ame - lyik magyarnak nevezi magát és amelyiknek hazájában min­dén földrajzi és települési név német, szláv vagy román? Pe­dig a legújabb kutatások sze­rint a Kárpátmedemce minden földrajzi neve magától a Kár­pát siótól kezdve a Fekete-ügy nevű käs patak nevéig és ösz­­szes ősi településének, mint Pozsony, Eger, Kasisa, Kolozs­vár', tízebem, Kikinda, stb. neve mi.'d-mind többezer év óta használatos ő'smagyar, szrtikita, a'kkád, vagy szumir eredetű és jelentésű ősi szó. A világon nem történik sem­mi véletlenül; mindennek meg van a maga oka. Elődeink a kereszténység felvételével meghonosodott la­tin nyelvet nemcsak egyházi, hanem közigazgatási és tudo­mányos nyelvként is használ­ták a majdnem hétszáz éviig. DR. BÍRD KAROLY SASKATOON, SASK. 508 Canada Bldg. Telefon: CHerry 2-2724 így a reformációig és még u­­tánna egy jó darabig minden magyar vonatkozású kútfő, for­rásmunka, okmány és térkép latin nyelven íródott, amikben összes földrajzi, hely- és sze­mélyneveinket latinizált formá­iban rögzítették és ebben a for­májukban ismerték meg az ide­genek régen és most. Ennek 'köszönhetjük pl., hogy nagy humanistáinkról, Janus Panno­nius (Csezmicei János), Johan­nes Sambuous (Zsámboki Já­nos), Stephanus Parmeniupz de Buda (Budai Parméniosz Ist­ván), stb., senki sem tudja és el sem akarja hinni, hogy ma­gyar. (Budai Parméniusz Ist­ván a Gi'lbert-féle expedíció tagjaként New Foundland-nál hajótörés közben pusztult el. Haukluyt tengerész kapitány­nak 1583-ban New Foundland­­ból irt utolsó levelét a Yale egyetem könyvtárában őrzik.) De igy van ez az ujabbfcori nagy geológusainkkal, John Xantus-szal, a polgárháború tábornokával és New York tervrajízának készítőjével, Ale­xander Asbóth-tal, a Spring­­field-i halálroham hősével, Charles Zágony-val, stb., pedig ezek csak a keresztnevüket A DÉMONOK IRTA: MOLNÁR ÁKOS. Oh, ha egyáltalán érdemes cipelni a nyomorúság ama edé­nyét, mely életnek neveztetik, akkor a történelemórákért ér­demes. Aimi a sivatag lakójá­nak az oázis, az északi sarki u­­tazóknak a nap feljötte (az­­északi sarkon félévig tart a nappal, félévig az éjszaka) és a búvárnak pedig felbukkaná­sa Isten szabad levegőjére: az nákünk a történelemóra. Taná­raink hasonlatosak az ókor ty­­ranusaihoz. Kínjainkban kéje­­legnek, gyötrelmeálníkben gyö­nyörködnek ők. Gsak Dudás tanár ur kivétel, ez a szent öreg, aki megérti a gyermeklé­­lek ösztönös mélységeit és mi­helyt átlépi osztályunk küszö­bét, maga is gyermekpalánták éltető körében, miközben nyil­ván némán visszasír ja a számlá­ra örökre letűnt boldog ifjluság éveit. Sokan hülyének tartják, de én, én megértem őt. Haf­­vanhároméves aggastyán és legény, nincs senkije, a családi élet kályhájánál nem melenget­heti öreg csontjait, melyek a köszvény nyirkos csomóival borítják, mindéin! lépéssel köze­lebb jut a sirhoz, a Nagy La­kóhelyhez, mely rideg közöny­nyel fogadja be a szegényt s a gazdagot, a koldust és a csá­szárt. Mi öröme lehet még Du­dásnak az életiben? Az, hagy kedvére mókázhat velünk. Félóra magyarázat, félóra felelés, ez a történelemórák rendje. Mit lehet történelemből magyarázni? A tanárnak nincs más teendője, mint hagy fielhi­­gitsa a könyv szövegét. Ezt te­szi Dudás is, a szent öreg. Vic­ceit előre bemondja az osztály. Ha szól Dudás: “A niemielseik le­szabták szikla váraikból ...”, fel­Meghívjuk kedves Vevőinket a CANADIAN NATIONAL EXHIBITION INTERNATIONAL SHOPPERS MARKET 110. sz. árusító fülkéjébe AUGUSZTUS 19 — SZEPTEMBER 5 KÖZÖTT, ahol magyar könyveket és hanglemezeket 10% rendkívüli engedménnyel árusítunk. A vásár alatt a postán beérkező könyv- és hanglemez rendelésekre is érvényes az engedmény. Kérje uj árjegyzékünket PANNÓNIA BOOKS 2 Spadina Road Toronto 4, Ont. fordították le angolra. Jó lenne, ha a jelenlegi emig­ráció tagjai okulnának ezek­ből a példákból és nem változ­tatnák meg keresztnevüket minden különösebb ok nélkül, márcsak azért sem, mert a Les­lie nem László, a Frank nem Ferenc, az Emery mem Imre és igy tovább. A Mohácsi vész után. kezdődő Habsburg uralom négyszáz éven keresztül mindent elköve­tett, hogy hazánkat és népün­ket elnómetesitlsje. Hogy ez nem sikerült nekik egészen, nem rajtuk múlott. De a külföld szemében sikerült minket töké­letesen eltemetni. Az átlag kül­földi — ezek közé sorolandók a mai államférfiak, diplomaták és politikusok is — szerint mi németek, vagy legjobb esetben szlávok vagyunk; hazánk oiszt­­rák tartomány volt; történel­münk Kossuthtal, önálló állami életünk Trianonnal kezdődik és igy tovább. Ha megpróbálod őket fel világosítani, bárgyuan mosolyoknak, mint akik hiszik is meg nem is. Hogy a követ­kezetes magyar-ellenes német propaganda milyen mélyen be­­leiktatóidott a külföldiek tudatá ba, a legjobb bizonyíték rá az USA-ban. 19)5l7-ben kiadott Eu­­rópa-térkiép, amin Sopron ne­ve alá zárójelben Ödenburg, Bratislava neve alá Preslsburg, Cluj neve alá Klausenburg van írva és igy tovább. Szóval az amerikaiak szerint még ma is Sopron, BratMava-nak és Oluj­bőg az osztály: de nem liften! Mire a jóságos agg elnézően borogat. Vagy igy szól: “'A csá­szári sas ismét hazánk felé me­­reszté karmait ...” és híven zúgja az osztály: melyek nem voltak manikűrözve! Évjáratról évjáratra, osztályról osztályra járnak e viccek, melyek omy jól visszatükrözik az egyediül bol­dogító ifjúság virgonc leükülie­­itii.. az úgynevezett magyará­zat aiiiatt különféle fogualatos- Aouást üz az ifjúság. Többen az o-i üog biibüájjdt forgatják (kár­­tyáziuák) mások sakkoznak, nemes szenvedélytől hajtva, mert szákkönyvek se tuutaa idáig eldönteni, játékáé a sak­kozás, vagy tudomány? Von­nak, akik a következő őrara készülnék és csak akkor riad­nak fel elmélyedésükből!, ha a kórust kell erősíteniük hang­jukkal. Néha feleszmél Dudás es dühödtem ránk rtivall. Ilyen­kor mintha ez volna az arq'áira írva: Ezer ördög, és pokol, hisz végre is tanár vagyok, tekin­télyt követelek! De be kell lát­nia, hogy már késő. Lerombolt méltóságát már nem építheti fel soha és akarva, nem akarva megadja magát. Csak SzépfaM az (természe­tesen álnevet használok), aki nem vesz részt a mulatságban. Mereven figyel a tanári szóra, mintha égi ikinyilaf ko Ztatást hallana és karbanfont kézzel issza a magyarázatot, ő, aki­nek legkevésbé volna rá szük­sége, lévén a legjobb tanuló az osztályban. Lehet, hogy éppen azért az első eminens, mivel annyira figyel; de lehet, hogy azért figyel, mert ő az első e­­minens. Amint látjuk, a circu­­l)us: vitiosus esetével állunk szemben. Szépfalvi undorító, mint egy széttaposott varon­­gyosbéfca. Mindent tud, mindig van pénze (állítólag egy pengő 'zsebpénzt kap egy hétre a tíz­óraikon kívül, amire még nem volt példa az ötödik gimnazis­ták történetében). Soha nem súg, tőle meggebedhet a világ és fejét közgyüiöiet övezi. Az úgynevezett felelés nem­ke vésbé üdítő szórakozás. Du­dás leto-tyog a dobogóról, ahol idáig széken ülve tartotta elő­adását és a padok közt sétálva évődik nebulóival, mialatt a fe­lélő hetet-havat összehord. Du­dás tudja, érzi, hogy az ő hőn szeretett gyermekei, aJkiik foly­ton kínozzák, alapjában véve szeretik őt. (iSzeretet és gyűlö­let közös ágról fákadnak.) No, te hókapofáju, kérdi, mi nehe­zebb, egy kiló vas, vagy egy kiló pelyhe? Tudjuk jód a he­lyes választ, mégis ezt ordítja az egész osztály: az mindegy! Hirtelen elcsendesülünk, ne­hogy egyetlen szó is kárhavesz­­szen a mókából. — Ökrök vágytak! — pat­tog Dudás tanár ur. — A pe­hely nehezebb. És az osztály, mint egyetlen ember, hangos sziss zenéssel hátra hőköl. A szomszédunk­hoz fordulunk, a szemekben nak csúfolt Pozsony illetve Ko­lozsvár inkább német város, mint bármi más. a nemeteken csak a kisan­­tant tett túl, mert nekik nem egészen négy évtized alatt si­került elhitetni a világgal, hogy a Magyarország testéből kisza­kított területek ősrégi szlovák, ukrán, román, jugoszláv és osztrák területek voltak, jólle­het az osztrák és ukrán nem­zetek magúik sem valami jaj­­de-nagyon régiek, nem is be­szélve a csak néhány évtizede létező szlovák, román és jugo­szláv nemzetekről. Az a fergeteges siker, amit a németek és a kiisantant a magyarság kárára elértek, bár­milyen kellemetlen is kimonda­ni, nem az ő érdemük, hanem első sorban a mienk. A mienk, mert nem tettünk ellene sem­mit, sőt egyenesen támogattuk őket sírunk megásásában. Nyelvészeink pl. a Kárpátme­dence földrajzi és helyneveit elemezve, ha valamelyiket nem tudták a finn-ugor kalodába belepréselni, egyszerűen kije­lentették, hogy szláv, vagy ro­mán, amint azt tette csak nem is olyan régen Kiáiezsa István Erdély földrajzi és helyneveivel. A legkirívóbb példa erre Kikin­da, amit eddig szláv eredetű szónak tartottak és kisül, hogy Kikinda szumirul letarolt he­lyet, tarlót jelent. Vagyis, ezen a területen már többezer évvel ezelőtt olyan magas mezőgaz­dasági kultúra virágzott, hogy rémült cisodáAko'zás, ámulat és megdöbbenés tükröződik. — o ... áh hallottad? ... a pehéxy nehezebb ... mit je­lentsem ez? Es Dudás kimondja a szen­tenciát, mutatóujját bölcs moz­dulattal orra elé emelve: — Nehezebb, mert a kiló va­sat a zsebébe teheti az ember, cie a kixó pelyhet a hátára kell vennie .. . es mint a szélvihar, mely egy pillanat alatt emeletes hul­lámokat varázsol a tenger la­pos tükrére, úgy tör ki az osz­tályból az egetverő diadalordi­­tás. — No, hogy miijén okos a tanár ur .Ezt nem hittük volna! — bőgik a fülébe, rava­szul nyitva hagyva a kérdést, nogy mu nem hittünk volna: 1. nagy milyen okos a tanár ur, vagy 2. nogy miért nehezebb a pehely? Egész idő alatt pedig a felelő duiruzsolása haJJatszik, a­­kiuek egy másodpercre se sza­bad abbahagyni, mert ha meg­teszi, Dudás azt gondolja, hogy ueui tudja a leckét és irgalmat­lanul bedaoiztatja a diákot. Aki ügyei, eiileteset hali a felelő szájából: én szeretem a kvarg­­lit, te szereted a szaílaláulét, ő szereti a pejslit . . . Ha metán némi csend száll az osztályra, ilyeneket kell mondani: a kirá­lyi hatalom tetoatefienmeiK bizo­nyult az oligarchiák túlkapá­saival szemben, vagy: Hazunk felett ismét vészes felhők tor­nyosultak. Az osztály azonban bölcsen gondoskodik arról, hogy a csend ne tartsom soká. Ez a történelemóra, melynek lefolyását sízlerény eszlköizseim­­mel az utókor számára meg­örökíteni kívánom, ép uigy kez­dődött, mint a többi. Dudás be­írta az osztály kön yv et, aztán asztal mellé h-o-zita székét és leült. Mindez körülbelül hét percig tartott a legkülönbözőbb zajongások közepette. A hátul­­só padokban valaki a tehénbő­gést utánozta, a ’Révész és Winkler szokott (és kiisisé unt) jelenetüket adták elő, melynek elme ez volt: Macskák a ház­tetőn, hangban kifejezve. Az utolsó pad, melyben a nagy mélák osztályismétlők ültek, rö vid időközben nagyot dobbant, ami aként ált elő, hogy mind­három gyermek térdével ma­gasra emelte a padot és hirte­len egyszerre visszaejtette a padlóra. Fiatalok voltunk és hohók, előttünk állít az. élet, melynek vérzivataros viharai­ról áh, mitsem tudtunk akkor. Dudás belefogott előadásába. Itt is ott is elhelyezte fiatalos szelleme röppentyűit, idó'nkint felbőgött a kórus, kirobbant a kacaj. Vagy negyedórája tar­tott a mulatság, mikor mint a 'kénköves villám, felpattant az ajtó és belépett a tankerületi főiigazgató ur Öméltósága. Óriás, vastag ember, mint hustoroiny. Apró, szürke szeme éles, mint a tü, fekete bajusza összefolyt szürkülő körsziaJkál­­lával. A sajtó is megírta, hogy külön szavuk volt a tarlóra. Hacsak a mi nyelvészeinken múlna, ők már régen bebizo­nyították volna, hogy a szumi­­rok szlávok voltak. Különben is tudósaink és Íróink — kultur sznobizmusból, vagy miből — nemcsak a ke­resztnevüket változtatgatják e­­lŐK'zeretettel aszerint, hogy melyik országban vannak ép­pen, vagy melyik nyelven Ír­nak, németre vagy újabban szlávra, illetve románra fordit­­gatják, toi'zitgatják. De, hogy tévedés ne essék, nemcsak a régi, iabancbeálli­­tottságu, vagy az otthoni, szlávhádoltsági, hanem a sza­bad földön élő tudósaink és Íróink is német, szláv, vagy ro­mán kalodába törik ősrégi, szép magyar neveinket: igy lesz aztán még a szabad földön megjelent idegernyelvü mun­kákban, pamflettekben és me­morandumokban. is szépséges Erdélyünkből Siebenbürgen, vagy Transsylvania, kincses Kolozsvárunkból Klausenburg, vagy Cluj, ősrégi Pozsomyunk­­ból, Szt. Erzsébet szüilővároisá­­iból Pressburg, vagy Bratisla­va és így tovább. Dehát kérem, — mondják a nagy okosak — még a müveit külföldiek sem értik meg a ma­gyar neveket. Persze, hogy nem értik meg. Hogy,is értenék, mikor soha senki nem tanította meg őket arra. És vajon, ki fogja őket megtanítani, hogy a Kárpátniedence .mindem röge, hegye, vize, települése már ré­gen magyar volt, mikor a na­gyobb darab kenyérért, a biz­tonságosabb, szabad életért és jövőért a germánok, szlávok és oláhok oda betelepedtek, ha nem mi? Ehelyett mi öngyilkos módon tisztán áltudományos hivalko­dásból, az idegenek vállvere­­gető elismeréséért, vagy né­hány idegien garasért hajlandók voltunk éls vagyunk a saját sí­runkat megásni. És még mi csodálkoztunk a legjobban, mi­kor a Trianoni békét diktáló “négy nagy” köziül’ senki sem tudta, hol van a Bánát és mi az. És megint mi fogunk cso­dálkozni, ha a biztosan bekö­vetkezendő harmadik “rende­zésikor” Győrt, amit a németek után csak Raab-nák ismernek, az osztrákoknak fogják odaítél­ni. Ezzel szemben mutasson ne­kem bárki is olyan románt, aki Cluj helyett Kolozsvárt, olyan szlovákot, aki Bratislava he­lyett Pozsonyt, olyan jugoiszilá­­vot, aki Subotica helyett Sza­badkát és olyan osztrákot, aki a még ma is színtiszta magyar Oberwart helyett Felsőőrt Írna. Néhány évvel ezelőtt levelet irtani egy Ausztriához -csatolt faluban élő istmerőisőmnek, igy címezve: Felsőőr, Burgenland, Austria. A levél rövidesen vijsiz­­szajött azzal, hogy Ausztrában ilyen nevű helység nincs. Ezzel szemben még ma is őrzök egy levelet, amit az Egerben lakó szüleimnek írtak a két világhá­ború között Ausztriából, igy címezve: Erlau, Uingarh. Per­sze, a hírnevére büszke m. kir. Posta nem küldte vissza, ha­nem kikézbesitette. Mi büszkék voltunk a postánk európai hír­nevére ég hasonló hiúságokra s közben szépen elveszítettük a hazánkat. Tanulhatna minden magyar a pátriankak'oru Románéin Güido olasz ezredestől, aki a tavaly kiadott NELL’ UNGHE­­RLA Dl BÉLA KUN E DURAN­TE L’OCCUPAZIO'NE MIL1TA­­RE ROMANE cimiü dokumentá­ciós munkájában nemcsak a csonkaországi és az elszakított területek helyneveit, hanem még az utca neveket is magya­rul irta, igy: Andrássy út, Du­na Korzó, Máiia Valéria utca, stb. Ebiben az eltömegesedett vi­lágban olyan nagyhatalommá nőtte ki magát a nyomtatott betű, amire az emberiség tör­ténetében' még nem volt példa. Ezért mérhetetlen nagy felelő­séget vesz mindenki magára, aki azért fog tollat a kezébe, hogy amit ir, ki is nyomtassák. Ezerszeresen áll ez ránk, ma­gyarokra, különösen, ha idegen nyelven irunlk hazánkról és n em ze ti kér déseinkrői. Mert a szó elrepül, de az írás az megmarad ... Csikmenasági. toibb érettségiző miatt talált megnyugvást a halálban. Szu­szogott, mintha láthatatlan pi­pából pöfékelne. — Kérem folytatni!'— har­sogta Dudás felé és maga is helyet foglalt a második pad­­ban, melynek boldogfcalain íakói sietve összébbszorultak. Hatal­mas teste kidagjadt a pádból, majdihogy széjjel nem feszítette a zsenge gyermektestek számá­ra készült puhafa-tákolmányt. És Dudás folytatta. Szokott helyén ült, a dobogó szélén, mintha misem történt volna, két ölkiét combján nyug­tatva ée mondta ugyanazt a szöveget, melyet évtizedek óta ki tudja hányszor ledarált, ki tudja hány osztályban. De még­sem ugyanaz volt a szöveg, nem ám. A szokásos viccek, a betoldott mókák elmaradtak, a lifc-.ules kísérő-zene, az osztály röhögése és zu|g|áEta, morgása, mintha elaludt volna a fenevad, megszűnt. A harmadik pádban ültem, nem a főigazgató ur ő­­■méltósága mögött, hanem a túl só oldalon. Hátra pillantottam, a süket, mély csendben. Láttam mindenki hangtalanul vigyor­gott. Az osztály, az ezer-fejű cé­zár érezte, most Dudás fogja ki a dacit. Most a tanár ur vizogá^ zik, az ős-ellenség és nincs senki, aki súgjon neki. Kárör­­vendő'n lestük, mikor zavaro­dik bele a szövegbe, mely a be­­letüzdelt mókák nélkül nyilván neki is uj volt. Dudásunk mozdulatlanul ült, akár a szobor, csak az ajka mozgott. De a hangja remegett. Olykor elcsuklott. Kereste a szókat. Éreztük, igyekszik vá­lasztékosán szólni, kerül a könyvben lévő szöveget, mégis érdekes szeretne lenni, de oly­módon, hogy eltalálja azt a hangot, mely a gyermaklélek kifürkészhetetlen mélységéig hatol. A mosoly megfagyott ajkun­kon. Nem beszéltünk össze, még a szomszédjához se mert szólni senki. De egyszeribe megértette az egész vad csűr­be, hogy az állásért, a kenyér­ért, az eretéert küzd, szegény agg tanárunk. Tudtuk, ha most megbukik, 'nyugdíjazzák. Most nem nyávogott a macskapár, rtevétíz és Winkler, láttam, bogy szorongva ügyelik Duaást, a Hajós sem nyefcergeti a toll­tartóját, hanem szemlesütve könyököl padjába, érezni tehe­tett a levegőben azt a fojtott, izgalomtól remegő ifeisiziüuitseget, mely a nagy drukkok baljós pillanataiban hatalmába Ikeriti az osztályt. .Mint később kide­rült soikan azért imádkoztak, bár feleltetné a tanfelügyelő ur Öméltósága óra végéig Dudást, mert mi történik, (ha az osztályt kezdi feleltetni és kiderül, hogy senki nem tud egy miuklkot se, hogy tanárunk nem teljesítette kötelességét, mert nostaul taní­tott bennünket? És 'óránkra pisrantottunk. Még negyedóra van hátra, még tiz perc, óh, tán megsegít bennünket a mennyek Ura, aki látja, hogy legelvetemültebb teremtményei szikkadt lelkében is kihajt néha a jóság virága. De miem! A tan­­felügyelő ur Öméltósága — Du­dás éppen egy mondat végéhez ért — hirtelen belevágott vas­tag medvehangján: — Kérem kissé feleltetni, ta­nár ur .. . Dudás összerezzent, az osz­tályon jeges szél futott keresz­tül, a rémület haláls-zagu lehei­­lete. Tanárunk íkrákagoüt, az osztálykönyvet lapozgatta, nyil­ván, hogy huzza az időt. — Szlépíalvi! — mondta szá­razon. Egymásra meredtünk. Micsoda vakmerőség! Misem könnyeb, mint hogy a tanfel­ügyelő ur Öméltósága mieignézi az osztálykömyvet ési látja, ihogy a felelő éppen a legjobb tanuló. Mindegy. Kétségbeesett helyze­tében, láttuk, Dudás nem tehe­tett mást. És SzépfaM, mint egy felhúzott automata, mű­ködni kezd. Mondja a leckét és darál szakadatlanul, mintha rizsteása peregne a -szájából. A főigazgató ur Öméltósága időn­­kint bólogat. A -beavatatlan e­­lőtt úgy tűnhetik, eszményi rend uralkodik ebben az -osz­tályban: a tanár tanít, a diák felel, még ho-zaá, ahogy illik, kitünően. Cisak mi tudjuk, mi­nő csalfa látszat mindez-, hogy vékony jégrétegen 'járunk, mely bármely pillanatban, mihelyt Szépfalvi abbahagyja, leszakad alattunk. De tízépfaivi -még be­szél és úgy érzem — de nem­csak jómagam hanem mjhlván az egész osztály —, hogy ez a gyűlölt, utált, megvetett isze­­mély, igenis, ez minden hálánk­ra és szeretetünkre érdemes, mert megmentett bennünket és tanárunkat. Mindenki (t.i. akinek van) óráját figyeli és, mutatja annak, akinek nincs. Még három perc és csengetnek. — Elég, fiam — szakítja fél­be a tanfelügyelő ur Öméltósá­ga társunkat. — Tán másvala­kit ... S az osztály, ez a derék, ki­váló, nagyszerű VjB, mintha parancsszóra tenné, nyújtogat­ja tanárunk felé összecsukott két ujját. Mindenki felelni akar, mindenki tündökölni szeretne a tudásával, mindenki leküzdhe­tetlen vágyat érez, hogy kimu­tassa tudományát ... hisz -né­hány pillanat a csengetésig s ezalatt nem történhet kataszt­rófa. Valaki csakugyan felelni kezd, néhány -mondata után vé­gigkong az épületen a iharang­­szó: a varázslat véget ér. S egy perc múlva Dudás is­mét a régi mokantester, cin­kostársunk és Szépfalvit épp úgy utálhatjuk, mint azelőtt. Vannak percek az ember éle­tében, melyek mint fellobbanó fáklyák, bevilágitan-ak lelküle­tűnk mélységeibe, hol egymá­son henteregve viaskodnak a Jő és a Rossz démonai. Vajha utóbbiak végleg kipusztulhat­nának, aminek következménye volna, ho-gy fajunk rákfenéje, a gyűlölet, végleg lekerülne az emberiség napirendjéről. 2 I K K A Pénzátutalás DR. L, MOLNÁR GYÓGYSZEREK kanadai közjegyző ti P \ / Á c o Hazai VÁLÓPEREK gyors UTAZÁSOK intézése. REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK. UT- (Bárhol kötött háziasságok LEVELEK. MAGYARORSZAGI LA- Magyarországon felbonthatok.) TOGATASOK ÉS OTTHONI HOZ- Magy^országi Ingatlan, vagyon- ZATARTOZŐK KANADAI LATO- Jog1’ örökösödési ügyek Intézése. gatasanak intézése. Hiteles Fordítások The ‘Atlantic’ Hungarian Co. Of Canada 455 Spadina Avenue I, 213, Toronto. — Tel.: WA 2-7472. Í -Fektessen be 50c vagy $50,000 uj egyedül ELL« Hat év alatt $1 dollárt kap SCOTIABANK t r szolgalat minden 75 cent után. Scofiabank Savings CerlificaMal A Scotiabank Savings Certificates-jei lenti, hogy ön minden 75 centért $1-t kitűnőek arra, hogy befektetése hasz- ^aP a Scotiabank Savings Gertifioa­­not hozzon. Megveheti 25%-os fel- tessel. Vehet már 50 centért időnként Scotiabank Savings bélyegeket. Ér­­arral és rövid hat ev alatt teljes deklődjék ezen különleges, pénzének, értékű lesz — egy harmaddal több, hasznot hajtó befektetése felől a mint amit fizetett értük. Ez azt je- Bank of Nova Scotiá-nál — még ma. VEGYEN $10 DOLLÁR, VAGY TÖBB ÉRTÉKBEN — BÁRMIKOR BEVÁLTHATJA KÉSZPÉNZRE.----------------------------------------------------■ -­­­­'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom