Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1965

Index

Érsek Urunk születésének 75-ik évfordulója Születésnapot többféleképen lehet ünnepelni. Keresztény ember, papi lélek születésnapján megáll egy pillanatra. Elmélkedik a múló időről, a Gondviselő Isten kifürkészhetetlen útjairól, megvillan emlékezetében az a kegyelmi és esemény sor, mely életének ehhez az állomásához kísérte. Azután imádkozik, erőt kér, erőt gyűjt és indul tovább, mert várják az új feladatok. Van mégis kivétel, amikor a születésnap kilép a magányos elmélkedés csendjéből. Az édesapa születésnapja ez. A családapa nem rejtőzhet magányba, együtt örül övéivel. A kalocsai főegyházmegye nagy családja is örömünnepre, születésnapra készül. Az Atya születésnapjára. A jóságos Isten kegyelméből szeretett Érsek Urunk ez év február 27-én tölti be 75. életévét. Mi mindannyian a kalocsai főegyházmegye papjai és hívei hódolatos tisztelettel, meleg szeretettel, készséges hűséggel köszöntjük ezen évforduló alkalmával Érsek Atyánkat. 75 év. Piszkétől—Kalocsáig sok állomáshely nevét kellene felsorolnunk, hogy elénk álljon teljes egészében egy papi életút. Érsek Urunk maga írja arany miséje előtt 1963 nyarán a csanádi körlevélben: „Isten úgy akarta, hogy minden egyházi állásban, a káplánságtól kezdve az érseki helytartóságig működhessem és így tapasztalatokat gyűjthessek. Mélységes alázattal eltelve borulok le ez Úr színe előtt és adok hálát jóságáért: Quid retribuam Domino pro omnibus, quae retribuit mihi." Az isteni Gondviselés akarata e sorok óta tovább vezette életútján. Ez az akarat csendül ki a bullából, mellyel Szentatyánk, VI. Pál kinevezte: „censuimus Tibi posse, venerabilis Fráter, id muneris dari, qui ob episcopales iamdiu optimeque exanclatos labores spem certam facis esse Te et in posterum, aucto munere et dignitate, summa diligentia summaque cum fidelium utilitate operám daturum. De nostra igitur apostolica auctoritate Te vinculo solvimus regendae cathedralis Sedis Csanadiensis atque Archiepiscopum eligimus metropolitanae Colocensis." És most mi i^ a főegyházmegye papjai és hívei örömmel csatlakozunk az elmúlt évek kegyelmeiért hálát adó Főpásztornak imájához. Imádságos lélekkel köszönjük meg az egek Urának, hogy hozzánk vezette és a főegyházmegye élére állította Őt. Olyan főpásztort kaptunk Érsek Atyánkban, aki mély tudása, életbölcsessége, feddhetetlen élete, kimagasló tekintélye, fáradhatatlan munkája által világít tanításával és példájával, hitbuzgalmával és a szeretet élő melegével, szelídséggel és türelemmel, eréllyel és gyengédséggel, a béke és egyetértés szeretetével, ki midőn megadja Istennek, ami Istené, ugyanakkor meg tudja adni a hazának is, ami a hazáé. Minden tudásával és tehetségével arra törekedett, hogy Egyházának, de ugyanakkor a hüzának is áldozatos, önzetlen, hűséges munkása legyen. Azon szilárd meggyőződésével, hogy a haza fejlődése, felemelkedése csak akkor lehetséges, ha a béke áldásos napja ragyog felette, életét a béke nagy ügyének szolgálatába állította. Tudatában vagyunk annak, hogy nehezen hagyta el szeretett egyházmegyéjét, hogy nagy áldozatot hozott, amikor hozzánk jött, szeretetét és szolgálatát felajánlva, hogy mindenkinek mindene legyen, miként érseki irónfoglaló beszédében oly nyíltan kifejezte: „Superfluum existimo hac vice mea futura proposita delineare aut eadt;m fusius evolvere, quo omisso en celebri huic archidioecesi offero meam humilem personam, meam caritatem, mea servitia, uno verbo in spiritu B. Pauli Apostoli omnibus omnia fieri volo, ut omnes faciain salvos." (1 Cor. 9, 22.) Amidőn életének ezen nevezetes évfordulója alkalmával a kalocsai Főegyházmegye papjai és hívei szívbéli örömmel, hódolatos tisztelettel és meleg szeretettel köszöntjük és újítjuk meg Érsek Atyánk iránti készséges engedelmességünket és ismételt hálát mondunk az Egek Urának, hogy Öt megtartotta és nekünk ajándékozta, ugyanakkor esdő fohászunk száll Ahhoz: „cuius misericordiae non est numerus et bonitatis infinitus est thesaurus", hogy Érsek Atyánkat éltesse az emberi kor legvégső határáig: Dominus conservet, vivificet et beatum faciat eum, stet et pascat in fortitudine I Ebben csendüljön ki szívünk, lelkünk öröme, hálája, ez legyen a mi gyermeki köszöntésünk, kívánságunk, imádságunk! Kalocsa, 1965 február 2-án, Gyertyaszentelő ünnepén.