Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1964

Index

Kedves Hívek ! A mai szilveszteri ájtatosságon a Magyar Püspöki Kar tagjai különösen Veletek óhajtanak lenni, lélekben és az ima egybeforrottságában, hogy közössé avatandó hálaadásunkba méltóan szőjük bele az elmúló esztendő nagy egyházi eseményeit is. Az idő tovatűnésének érzékelését felfokozó évvégi órákban mindenkinek akad lelke mélyén mondanivalója. Az emlékezés forgatja a letűnő év eseménydús lapjait. Megkapó elevenséggel lépnek elénk a záródó évünk egyéni és közösségi örömei — bánatai, sikerei és eredménytelenségei, ajándékai és veszteségei. Amikor köszönettel adózunk az elnyert jókért és adományokért, ugyanakkor tudjuk elfogadni a megpróbáltatásokat is. Mindkettő a javunkat munkáló mennyei Atyának gondviselő szeretete által alakította életünket, fonódott bele 1964-es évgyűrűnkbe. Ezzel az istenrehagyatkozással szemléljük most egyéni és közösségi eseménysorozatunkat, majd egy szívvel és lélekkel zengjük: „Isten, ki az időnek határát kimérted, örök bölcseségeddel sorsunkat intézed. Elődbe most ez évnek estéjén imádva jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: hála tenéked!" Hazánk minden templomában gyúljon ki a hála és szeretet lángja és ebben legyen meg a legtökéletesebb egység pásztor és nyáj között. Kedves Hívek! Lelkünk nemességének mindenkori fokmérője a bennünk ébredő és feltörő hála jótevőnk iránt. Bennünk ezt az erényt elsősorban maga az Eucharisztia táplálja, a velünk élő Krisztus éleszti az oltáriszent>iégben, aki áldozásainkkor lelkünkbe száll és velünk szentségileg egyesül. Ezt a legnagyobb isteni adományt ünnepelte és imádta Egyházunk egyeteme a bombay-i 38-ik eucharisztikus világkongresszuson. Ezen a páratlan indiai seregszemlén, amely oly hatásosan dicsőítette az isten- és emberszeretetet, hazánk egyházát három főpásztor képviselte, akikhez további főpapok csatlakoztak. Maga a Szentatya is zarándokként vett részt e magasztos kongresszuson. Beszédeiben buzdította híveit, hogy újuljanak meg az Eucharisztia forrásaiból és legyenek magvetői, fénylő tanúságtevői a cselekvő bitnek, a növekedő reménykedésnek és a szép szeretetnek Isten és embertársaik iránt. Szava közben a nem hívőkhöz is szólott és el is érte őket. így mélyült és szélesedett az eucharisztikus világtalálkozó tüze — heve. A szívek gerjedtek a szeretettől, a kezek barátivá szelídültek. A résztvevők és csatlakozók összefogtak az emberiség szent, szép, közös ügyeinek felkarolására és győzelemre vivésére. Magyar egyházunk képviselői reátok is gondoltak a kongresszusi oltárnál, kedves Híveink és ott mondott könyörgéseikbe belefoglalták kivétel nélkül minden magyar testvérüket, közös magyar jövőnket. A Eucharisztia maga is hálát jelent. Ezzel az eucharisztikus hálával eltelten köszönjük meg ma Istennek egyházunk, hazánk és világunk békéjét. Majd bontakoztassuk ki azon reménységünket, hogy közreműködésünk a jövőben is a békességet munkálja, erősíti, védelmezi és meg is őrzi. Istenünk békét akar e földön, Egyházunk a békesség útjait rója szerte e világon és ez a közös óhajtása, törekvése minden jóakaratú embernek is. Áldjuk ezért hálatelt szívvel a mai estén a békesség Istenét, aki velünk marad a világ végezetéig, főleg az eucharisztiánkban és áldassuk általa az igazi béke minden munkálóját. Második nagy egyházi eseményünk a még folyó II. Vatikáni Zsinat harmadik szakasza volt. Ezen tíz magyar zsinati atya vett részt. Ha szerényen is, de hozzájárultak a felvetett nagy kérdések kiérleléséhez, az időszerű egyházi magatartások irányító megfogalmazásához. Ezen a szakaszon bontakozott ki örvendezésiinkre igazi nagyságában és minden jó iránti érdekeltségében maga az Anyaszentegyház. Üdvözítőnk és maga a Szentlélek éltette titokzatos testben, amely az Egyház, a Pápa fősége mellett kidomborodik a püspökök általános felelőssége, papságunk nyomós szerepe és a hívek összességének és a megkeresztelteknek fontossága. Ti vagytok, kedves Hívek, püspökeitekkel, papjaitokkal együtt maga ar Egyház. Szent a ti hivatástok, nagy a ti súlyotok és felelősségtek egyaránt. Erről az egyházias öntudatosulásról szólunk még alkalmilag hozzátok. Mojt is kérünk azonban arra, hogy vállaljátok szent hivatástokból a reátok