Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1964

Index

— 29 -2961/64

. sz. A Főpásztor üdvözlete. Mikor Isten kegyelméből és az Apostoli Szentszék bizalmából az ősi kalocsai érseki széket elfoglaltam, szeretettel üdvözlöm Tisztelendő Papjaimat és Híveimet. Kérem bizalmukat és támogatásukat felelősségteljes hivatalom betöltéséhez. Az örömöt, mellyel érseki székem elfoglalásához készültem, mélységes gyász váltotta fel azon szerencsétlenség következtében, amely főegyházmegyénk négy kiváló papját érte. Ez a gyász közvetlenül is sújtott, mert az elhunytakban személyes jóbarátokat is vesztettem és mert mind a négyre egyházkormányzati munkámban nagyon számítottam. A Mindenható Isten tekintsen kegyes szemmel az áldozatokra és fogadja életüket engesztelésül mindnyájunk bűneiért és gyarlóságaiért. Nehezemre esik elhagyni székhelyemet hacsak időlegesen is, mikor pedig jobban szeretnék ismerkedni az ügyekkel és az emberekkel. A Zsinatra elmenni azonban olyan kötelesség, amelyet minden püspök szentelése alkalmával esküvel vállal. A II. Vatikáni Zsinat 3-ik szakasza november 21-ig tart, azután pedig a bombayi Eucharisztikus kongresszusra kell utaznom. Azt mondom: „kell", mert hisz kánoni kötelesség erre nézve nem áll fenn, késztet azonban az Eucharisztia tisztelete és a magyar nemzet becsülete, amely nem enged elmaradni ilyen világmegmozdulásból, mint a bombayi Eucharisztikus Kongresszus. Kérem imáitokat Tisztelendő Testvérek és kedves Hívek, hogy szerencsésen járjon a magyar küldöttség, melyben három püspök, három pap és egy világi hívő vesz részt. Mindnyájunk nevében ígérem, hogy mi is imádkozni fogunk ott a nagy gyülekezetben a magyar katolikus Egyházért, népünkért és édes hazánkért. Kalocsa, 1964 november 1. 2913/64. s

z. Speciális delegatusi megbízások. Távozni kényszerülvén, Dr. Várkonyi Imrét hatalmaztam fel delegátus speciális minőségben a főegyházmegyei kormányzat intézésére, mivel pedig később ő is Bofnbayba utazik, további delegátus speciálisnak Kovást Géza érseki irodaigazgatót jelöltem. Kalocsa, 1964 október 29. ^Halottaink. 2898/1964. sz. Megrendült lélekkel állítunk emléket ezen oldalakon annak a közúti balesetnek, amely négy kiváló papjától fosztotta meg a főegyházmegyét. Az ötös püspökszentelés felemelő élményével lelkükben hazasiető paptestvérek október 28-án 17 óra 50 perckor az 51-es úton a 65—66 km között — most már felderíthetetlen okból — belerohantak az úimentén álló tehergépkocsiba és mind a négyen életüket vesztették. Erős hittel hiszem, hogy amit munkájukkal, szolgálatkészségükkel főpásztori gondjaimban segítettek volna, azt most az irgalmas Isten trónja előtt buzgó imádsággal esdik le rám és szeretet egyházmegyéjükre. Elsőnek közülük emlékezzünk dr. Kujáni Ferenc apostoli protonotarius, nagyprépostra. Géderlakon született 1890 november 19-én. 1913 július 26-án szentelték pappá. Rövid káplánság, katonalelkészi szolgálat, hittanárság után Kalocsára rendelik be előbb teológiai tanárnak, majd 1923-ban az aulába kerül titkárnak. 1930-ban irodaigazgató lesz, 1939-ben kanonok, 1943-tól érseki helynök. 1944 ben lesz apostoli protonotarius. A Szentatya 1959 február 5-én nevezi ki a főszékesegyházi káptalan nagyprépostjává. Hűséges szolgálatkészséggel végezte munkáját élete minden állomásán, állt hűségesen rendelkezésére főpásztorainak és így bíztam, hogy nagy tudásával és a főegyházmegye ismeretével engem is segít majd főpásztori gondjaimban. Hivatalos elfoglaltsága mellett szeretettel pártfogolta a lelki és testi elesetteket, védelmezte segítette őket. Elvesztése pótolhatatlan űrt hagy a főegyházmegyében, de az ország katolikus életében is. A tragikus szerencsétlenség másik áldozata Kovács Vince Kalocsa-belvárosi kanonok-plébános, esperes. Zentár. született 1906 április 20-án. 1929 augusztus 4-én szentelték pappá. Négy évi káplánság után lelkész, majd plébános lesz. 1946 ban a nagyszeminárium gondnoka. Ugyanezt a megbízást kapja 1951től a szegedi egyházmegyeközi szemináriumban is. 1958 ban kerül vissza Kalocsára és 1959 február 5-én kapja meg kanonok-plébánosi kinevezését. Amilyen buzgósággal gondoskodott a kispapokról, ugyanolyan buzgósággal gondoskodott híveiről is. Búcsúzunk tőle is. Búcsúzunk Mihályfi István tb. főesperes, Kalocsa Szent Iinre plébánosától is. Baján született 1911 december 3-án. 1935 november 1-én szentelték pappá és kezdte meg buzgó munkásságát az Úr szöllőjében. Négy évi káplánság után hitoktató, majd kórházi leikész lesz Baján. Később Kalocsán hittanár, majd 1954-ben Kalocsa Szent Imre plébánosa. Nagy áldozattal szépítette templomát, tartotta rendben plébániáját. Az utolsó nagy munka befejezését már nem érhetie meg'. Még álltak, az állványok az oldalhajóban, amikor elszólította a halál. A templom búcsújára már teljes szépségében állott az árván maradt hívek szeme előtt a művészien kifestett templom. Búcsúzunk Sztrilich Károly tb. és megbízott főesperes, Kecel-beltéri esperes plébánostól is. Zentán született 1917 augusztus 12-én. 1944 június 29-én szentelték pappá. Szabadka Szent Terézi kápláni évek után az érseki aulában nyert beosztást. Mint iktató, szertartó, titkár és végül mint érseki irodaigazgató szolgálta nagy hűséggel főpásztorait. A sok és hűségesen végzett irodai munka mellett mindig szakított magának időt a lelkipásztorkodáshoz is. Mély papi lelke állandóan a lelkipásztorkodás felé húzta. így pályázta meg és nyerte el ez év július 1-ével a Kecel-beltéri plébániát és kezdett a megvalósításához mindannak, amit szépnek és jónak álmodott meg. Mélyen megrendült lélekkel búcsúzunk tőlük a viszontlátás nagy reményével. Hirtelen ragadta el őket a halál, de a Legszentebb Szív ígéretében részesültek hűséges papjai, mert a baleset után egy órán belül paptestvéreiktől feloldozásban részesültek és a szentkenet szentsége letörölte lelkűkről a legkisebb foltot is és tisztán álltak az Örök Bíró trónusa elé. Foglalják buzgó imáikba a T. Paptestvérek az elhunytakat és mondják -el lelki üdvükért a szokásos három szentmisét. Kalocsa, 1964 november 6.