Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1964

Index

— 21 — 1964. 2714/19

64. | sz. Dr. Hamvas | András kalocsai érsekké történt kinevezése FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK „Nagy örömet hirdetek Nektek és az egész népnek . . ." (Luk. 2, 10) — Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, VI. Pál pápa DR. HAMVAS ANDRÁS csanádi püspök úr Őexcellenciáját, a püspökkari értekezletek ezidöszerinti elnökét legkegyelmesebben kalocsai és bácsi érsekké kinevezte. Úgy érzem, hogy az első szent királyunktól alapított ősi főegyházmegyénk új érsekét nem kell bemutatni, sem főegyházmegyénk papságának, sem pedig a híveknek. Kimagasló papi és főpapi tulajdonságai ismeretesek nemcsak főegyházmegyénk, hanem az ország egész papsága és katolikus hívei előtt. Az a hatalmas és eredményes munka, amelyet eddigi papi és főpásztori tevékenységével kifejtett, mindennél jobban bizonyítják, hogy Szentséges Atyánk választása az arra legalkalmasabb főpapot emelte az érseki székbe. Érsek Urunk 1890. február 27-én született az esztergom-megyei Piszkén sokgyermekes kisiparos családból. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után a bécsi Pazmaneumba került és a bécsi egyetem teológiai fakultásán végezte tanulmányait. 1913-ban szentelték pappá. 1916 ban Budapestre került hittanárnak a Notre Dame de Sión intézetbe. 1928-ban Esztergomban teológiai tanár és spirituális. 1930-tól hercegprímási titkár. 1936-ban prímási irodaigazgató és esztergomi protonotarius kanonok. 1940 ben budapesti érseki általános helytartó. XII. Pius pápa 1944. március 3-án Csanádi püspökké nevezte ki. 1951-töl átmenetileg mint apostoli kormányzó az esztergomi főegyházmegyét is kormányozta. 1952. májusában az Apostoli Szentszék a nagyváradi egyházmegye magyar részének kormányzását is reábízta. Istenben boldogult Grősz József érsek urunk halála után a püspökkari konferencia 1961. október 6-án elnökévé választotta. Érsek Urunk akkor lett Szent Gellért egyházmegyéjének föpásztora, amikor hazánk történelmének talán legválságosabb időszakát élte. Amikor az elembertelenedés diadalt látszott ülni. Ö azonban főpásztori működésének első pillanatától kezdve minden erejével azon fáradozott, hogy meggyógyítsa a sebeket, fölemelje és bátorítsa a megtört szívű embereket. Hirdesse a legnagyobb igazságot, hogy az ember bármilyen mélyre süllyed, ha felemeli fejét és rátekint Krisztus megváltói keresztjére, újra megtalálhatja önmagát és elindulhat a gyógyulás és a felemelkedés útján. Így értette meg népünk megváltozott életét és lett egyike azoknak a főpásztoroknak, akik minden tehetségükkel arra törekedtek, hogy egyházuknak, de ugyanakkor hazájuknak is hűséges, áldozatos, saját személyüket és érdekeiket háttérbe szorító szolgálattevői legyenek. Korán felismerte, hogy népünk felemelkedése, fejlődése csakis akkor lehet eredményes és töretlen, ha munkáját békében tudja végezni. Ezért állt a béke nagy és szent ügyének szolgálatába és állt élére a katolikus békemunkának. Hogy mindig helyes és jó úton járt, ezt is bizonyítja az érseki székbe történt kinevezése. Tudjuk, hogy a jövőben is változatlanul fog munkálkodni szent Egyházunk javára, de ugyanakkor mindig ott lesz, ahol a magyar haza és a nép boldogulása és érdeke tőle azt elvárja.