Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1964

Index

— 16 -Mindezekből nagy vigasztalás áradt szét lelkünkben. Es ezért bizton reméljük, hogy a vallásos jámborság, jóság, tisztelet, testvéri szeretet virágai, amelyeket egész utunk mentén nyílni láttunk, a lelki gyümölcsök bőségét fogják teremni. Nem tudjuk ugyan, hogy mikor következik be a gondviselő Isten akaratából, hogy a magvak, amelyeket az előttünk megnyílt barázdákba erős reménynyel elvetettünk, teljesen beérnek. Mindamellett, amiként biztosak vagyunk abban, hogy nemeslelkű hívek Istenhez küldött könyörgéseinek lángjai és az ö gyakrab titkos vezekleseik készítették elő az Ur útjait, amelyeken az elmúlt napokban örvendező lélekkel járni nekünk megadatott, úgy nem kételkedünk abban, hogy alázatos és bizalommal teljes imáink és bűnbánati cselekvéseink, amelyeket keresztény hittel és szeretettel Istennek felajánlani fogunk, elhárítják a nehézségeket és akadályokat, amelyek útjában vannak a még előttünk álló pályának, és így biztosan és mentől előbb elérhetjük az annyira kívánt célt. Miért is nagyon óhajtjuk, Tiszteletreméltó Testvérek, hogy az Egyház minden gyermeke egyesüljön velünk az Istennek adandó hálában, zarándoklatunk szerencsés kimeneteléért. Miként ugyanis a hívek valamennyien buzgó imáikkal utunkat előkészíteni és figyelmes lélekkel követni óhajtották, hasonlóképen illő, hogy valamennyien közösen fáradozzunk azon, hoqy ugyanezen zarándoklat gyümölcsei biztosíttassanak; azokat a gyümölcsöket értjük, amelyeket az Ur Krisztus szenvedése és szeretete által megszentelt helyeken, mi magunk oly állhatatosan és oly bizulommal eltelve Istentől kértünk az Egyház javára és az egész emberi család üdvére. Ennek érdekében azt kérjük tőletek, Tiszteletreméltó Testvérek, hogy egyházmegyétek minden egyes plébániáján szent ájtatosságok hirdettessenek a Mindenható Istennek hálaadásul és időszerű könyörgések előterjesztéséül. Ajánljak pedig különösképen azt a nyolcnapi ájtatosságot a keresztények egységéért, amelynek célja, hogy a különböző vallású keresztény emberek ugyanazon áhítatban egyesülve minden évben könyörögjenek Istenhez azért az egységért, amelyet Krisztus Urunk követőinek megparancsolt'. Ezzel kapcsolatban hasznos lesz visszagondolni arra, hogy 1959. január 25-én, tehát azon a napon, amikor ilyen ájtatosság befejezéséhez ért, elődünk, b. e. XXIII. János pápa először adta közzé a hírt, hogy égybehívni szándékozik a II. Vatikáni Zsinatot az Egyház megújhodása és az összes keresztények egységének helyreállítása céljából. És visszagondolunk arra is, hogy ugyanez a Pápa „Ad Petri Cathedram" kezdetű enciklikájában az összes keresztényeket kedves testvéreknek nevezte és minden hitvallási különbségre való tekintet nélkül felhívta, hogy az egységért Istenhez könyörögjenek. Mi is, akik a pápai székre emeltetve Pál apostol nevét vettük fel, ezt a könyörgést a különböző szent hivatalok betöltésében, amelyeket Isten a változó időkben reánk bízott, mindig nagy tiszteletben tartottuk és érről évre mindig örömmel ünnepeltük ennek az ájtatosságnak szándékát azon a napon, amelyen a, római liturgia Szent Pál megtérésének emlékét ünnepli. Biztosan tudjuk, hogy számtalan ember a különböző keresztény hitvallások köréből magáévá tette ennek az egységnek ügyét és velünk együtt imádkozva és vezekelve alázatos és buzgó könyörgéssel fordul Istenhez, hogy az 0 akarata teljesüljön. Nehogy az történjék, Tiszteletreméltó Testvérek, hogy a katolikus Egyház fiai azért, hogy a teljes igazságot Isten ingyen jótéteményeként elnyerték, ezen szent egység előmozdításával kevésbé törődjenek. Ellenkezőleg: szükséges, hogy az Apostoli Szentszéktől elszakadt testvérekkel együtt versengő buzgósággal karolják fel ezt az ügyet; és mivel nekik Isten már megadta azt a kiváló kegyelmet, hogy az ö Egyházának teljes jogú tagjai legyenek, azért ennek az ügynek érdekében imával és vezekléssel fokozott nagylelkűséggel cselekedjenek. A Főpásztorok példájára tehát, akik az Egyetemes Zsinat idején nyíltan mutatták, mennyire szívügyük a keresztények egysége, a katolikusok valamennyien ebben az évben még sürgetőbb imákkal forduljanak Istenhez, hogy a Szentlélek kegyelmével mentől előbb helyreálljon az összes keresztények egysége. Hogy pedig mindezek nagyobb sikerrel történjenek, a katolikus Egyház összes plébánosainak, akik az általunk ajánlott szent ájtatosságokat elvégzik, felhatalmazást adunk, hogy a résztvevő híveknek egyszer az általuk. választott napon a mi nevünkben pápai áldást adjanak teljes búcsúval, amelyet mindenki elnyerhet, aki a szentgyónás és áldozás szentségeihez járul és a Pápa szándékára imádkozik. Abban a biztos reményben, hogy a gondotokra bízott hívek jelen buzdításunkat készséggel és szívesen meghallgatják, nektek, Tiszteletreméltó Testvérünk, és szeretett nyájatoknak, kiket a Boldogságos Szűz Mária oltalmába ajánlunk, szeretettel adjuk apostoli áldásunkat. Kelt Rómában, Szent Péter sírjánál, 1964 január 15-én, pápaságunk első évében. 1

988/1964. sz. Ájtatosság a keresztény egységért. A Szentséges Atya kívánsága értelmében elrendelem, hogy az év folyamán minden plébánián tartsanak ájtatosságot a keresztény égységért, a plébános által szabadon választolt napon. A Szentatya engedélye alapján ezen az ájtatosságon minden plébános adhat külön pápai áldást, ami teljes búcsúval van egybekötve. E teljes búcsú elnyerésének feltételei: szentgyónás és szentáldozás és a pápa szándékára való imádság, ami legalább egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és egy Dicsőség. A szentgyónás elvégezhető az ájtatosságot megelőző nyolc nap valamelyikén, vagy az ájtatosság napjának nyolcada alatt. A szentáldozáshoz lehet járulni az ájtatosság előtti napon, vagy az ájtatosság napjának nyolcada alatt. A pápai áldás szertartása a szokásos. (Rit. Rom. Tit. VIII. cap. 33.). Kalocsa, 1964 július 20. 1987/1964. sz. Decretum de nova formula in sacrae communionis distributione. Urbis et erbis DECRETUM De nova formula in sacrae Communionis -distributione.