Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1963

Index

XXIII. JÁNOS PAPA 1881—1958—1963 Kedves Hívek! Az elhunyt Szentatya, XXIII János, csak négy és fél évet töltött a pápai trónon, de ezen rövid idő alatt nag) tettekkel írta be nevét az Egyház történetébe. Mikor megválasztották, már közel volt életének nyolcvanadik évéhez miért is sokan „átmeneti pápának" tekintették, aki csak hézagot tölt be majd szent Péter utódainak sorában; a való ságban azonban új korszakot nyitott és új irányt szabott az Egyház életében. I. Egyszerű földműves családból származott és tizenhárom között harmadik gyermeke volt szüleinek. Innét volt nagy együttérzése a szegény és egyszerű emberekkel, megértő elméje és szíve a szociális problémákkal, különöser pedig a földműves osztállyal szemben. A pápák között elsőnek foglalkozott ennek az osztálynak gazdasági és kulturáli: kérdéseivel, gyakorlati útmutatásokat is nyújtva szellemi és anyagi életük emelésére. Az isteni Gondviselés úgy intézte, hogy ez a pápa mint apostoli vizitátoi * kerek húsz esztendőt töltött Ke leten, főleg Bulgáriában, de Török- és Görögországban is. Sok jó embert ismert itt meg, közöttük sokkal kötött őszinti barátságot. Itt formálta ki magában elvét: „Ne azt nézzük, ami bennünket szétválaszt, hanem keressük inkább azt, am egyesít." Hosszú időn át forgolódván a keleti keresztények közt, akiknek hite lényegében egyezik a katolikus tanításokkal, a velük való egység helyreállítására is gondolt, az Úr Jézus óhaja szerint, aki kínszenvedése előtt imádkozot övéiért, hogy egyek legyenek! (Jn. 17, 21 skk.) De nagy lévén valóságérzete, tudta, hogy ennek az óhajnak megváló sítása a belátható jövőben nem remélhető, azért egyelőre az imát sürgette az elszakadt testvérekért. De ennél többet i: tett: meghívta az elszakadt egyházak képviselőit a római II. Vatikáni Zsinatra, mint vendégeket, és a legnagyobb figye lemmel és szeretettel fogadta őket. II. XXIII János világszemlélete és elgondolásai körleveleiben nyernek kifejezést. 8 enciklikát adott ki, kö zülük a „Mater et Magistra" és a „Pacem in terris" kezdet űek a legjelentősebbek. Jellemző az utolsó enciklikának címe „A tisztelendő testvérekhez, a pátriárkákhoz, prímásokhoz, érsekekhez, püspökökhöz, kik békében és közösségben élne! az Apostoli Szentszékkel, a papsághoz, az egész földkerekség keresztény híveihez, és minden jóakaratú emberhez", szóval az egész emberiséghez. Ügy érezte, hogy neki mondanivalója van nemcsak a katolikusokhoz, de minden jóakaratí emberhez. És valóban, amit mond az emberi jogokról és kötelességekről, az mindnyájunkat érdekel. Különösen hang súlyozza a jogokkal kapcsolatban a megfelelő kötelességeket; pl. mikor mondja, hogy jogunk van az emberhez méltd életre, hozzá teszi: és kötelezve vagyunk az emberhez méltó becsületes életre. örökké szépek maradnak a Pápa szavai az erkölcsi rendről! A természetben csodálatos rend nyilvánul, írja. Ezzel a renddel szemben kiáltó ellentétben áll az a rendetlenség, amely az egyes emberek lelkében, valamint a; egyes emberek és a közösség, továbbá az egyes közösségek, azaz népek és államok közt uralkodik. „Vannak, akik az állítják, hogy a népek közt föllépő rendezetlenségeket, főleg az ellentéteket, csak erőszakkal lehet megoldani. Ninc; igazuk, mert a rendet inkább kölcsönös megértéssel és tárgyalásokkal kell megvalósítani! A tárgyalások azonban si kerre csak akkor vezethetnek, ha tiszteletben tartjuk az erkölcsi elveket, és különösen az igazságosság törvényét, ame lyet a szeretet lelkesít." Az igazságosság és szeretet nevében és az emberi szolidaritás szellemében követeli az elmaradt népek felkaro lását, gazdasági és kulturális emelését. A gyarmati rendszernek nincs semmiféle jogosultsága! A kisebbségek elnyomás; tarthatatlan! Faji és népi megkülönböztetések meg nem engedhetők! — Csupa olyan törvények és igazságok, amelyek a; Egyház tanításában és gyakorlatában már régóta érvényesülnek, mert a természetjogon alapulnak. Bizunk benne, hog] meg is valósulnak. Mint a Béke Fejedelmének helytartója, a békét sürgetni a Pápa soha meg nem szűnt. Tulajdonképp ez az í enciklikáinak alaphangja, és az utolsó enciklikának címe is: „Pacem in terris: békességet a földön!" És ezt a békét nen lehet állandósítani fegyverrel, mondván: „a békét hatalmi egyensúllyal kell biztosítani, a hatalmi egyensúly eszközi pedig a fegyver! A békének a kölcsönös bizalom alapján kell alapulnia, és ezen bizalom sóvárogva várt gyümölcse legyei a teljes leszerelés és az atomkísérletek haladéktalan megszüntetése!" A megtakarított hadi kiadásokat pedig fordítsul az elmaradt népek gazdasági és kulturális nívójának emelésére!... „A békével semmit sem veszítünk, a háborúval mindent elveszíthetünk," — idézi a Pápa elődjének, XII Piusz nak szavait. A pápa békeszózatának világszerte mélységes hatása volt. Elnevezték azt a békés rend Magna Chartá-jának, amel} nálunk is és mindenütt örömöt és megelégedést keltett a jóakaratú emberekben. Persze mindig vannak és lesznek